J.K. Rowling: Átmeneti üresedés

"...az emberiség kilencvenkilenc százaléka beleesik abba a hibába, hogy szégyenlik, kicsodák; lehazudják, próbálnak mások lenni. Mócsingnak az őszinteség volt a valutája, a fegyvere, a védelme. Az emberek megijednek, ha őszinte vagy, mert ez sokkolja őket."

Fülszöveg:  Az alig negyven-egynéhány évesen megboldogult Barry Fairbrother halála szó szerint felforgatja Pagford városkát. Pagford színleg maga az angol idill, macskaköves piactérrel, ódon apátsággal, ám az elbájoló homlokzat mögött háború tombol: gazdagok háborúja a szegényekkel, kamaszoké a szülőkkel, feleségeké a férjekkel, tanároké a tanítványokkal…
Mert Pagford nem az, aminek látszik, és Barry megüresedett önkormányzati helye a valaha megélt legnagyobb háborút robbantja ki a helységben. Ki fog győzni a szenvedélyektől, köpönyegforgatástól, döbbenetes leleplezésektől viharos választáson? A The Casual Vacancy (Átmeneti üresedés) a páratlan mesemondó új alkotása az első olyan regény, amelyet Rowling a felnőtteknek írt.

Hónapok óta nézegettem a polcon ezt a furcsa, rikító borítóval ellátott könyvet. Féltem a kezembe venni. Rowling belopta magát a szívembe a Harry Potter-rel. Nagy elvárásokat támasztottam vele szemben. Nem akartam csalódni az új, immáron felnőtteknek írt könyve olvastán. Időközben sok negatív kritika érte, és ez még inkább elbátortalanított.
Pünkösd hétfőn aztán elkezdtem.

Történet: 5/4,5
Nem fogok hazudni: én bizony az első 70 oldalt untam. Túl sok leírás, semmi párbeszéd, rengeteg szereplő akiket úgy kb. a 150. oldalon tudtam csak beazonosítani.  Már azt is bántam, hogy pénzt adtam ki erre a könyvre. Szóval előzetes félelmeim beigazolódni látszottak.  Aztán úgy a 170. oldal táján Rowling megpendített valamit bennem, mert hirtelen kíváncsi lettem Pagfordra, a Peremre és lakóira. Attól kezdve nem volt megállás amikor csak tudtam olvastam és olvastam.
Az alapszituáció a következő: képzelj el egy teljesen lerobbant lakótelepet (Parlag) a segélyen élő lecsúszott, drogos, alkoholista, munkanélküli lakóival. Pár km-re pedig egy tipp-topp kertvárost (Pagford), amit a jó körülmények között élők népesítenek be. Ugye, hogy ezt nem nehéz elképzelni, nem kell Angliába utazni, hogy ilyet lássunk.(egy családot kivéve, akik indiaiak mindenki fehér a történetben!!!)
Persze semmi sem olyan fehér vagy éppen fekete, mint látszik. Valóságos bomba robban a kisvárosban amikor az egyik tanácstag Barry Fairbrother meghal. Barry a Parlagról küzdötte fel magát és halála előtt is pártfogolta az ott élőket. Ez azonban sokaknak nem tetszik, ők mindenáron meg akarnak szabadulni a teleptől és főleg az ott élőktől. Több család szemszögéből sok-sok szálon keresztül vezeti végig az olvasót JKR a harcon amit a Pagfordiak vívnak egymás és olykor saját maguk ellen.
Kényes témák jelennek meg a könyvben: szegénység, nyomor, rasszizmus, családon belüli erőszak, hűtlenség, drogok, alkohol, pedofília, erőszak stb
És persze ezáltal egy csomó kérdést felvet az emberben, legalábbis én azóta sem tudok szabadulni a könyv hatásától, pedig lassan 36 óra is eltelt, hogy visszatettem a polcra. Magamba kellett néznem, hogy miként viszonyulnék egyes emberekhez, körülményekhez és annyira nem tetszett amit magamban láttam.
Nagyon nyomasztó a hatása ennek az írásnak, szerintem kell egy kis idő mire feldolgozom.
Az események lassan csordogálnak, de érezhető volt mindvégig, hogy egy igazán drámai csúcspontban fognak kiteljesedni. Ami történt arra azonban mégsem számítottam.
Ismét megríkattál, Te lelketlen nőszemély!!!
A lezárás sem ad megnyugvást, csak egy pillanatnyi békét.

Karakterek: 5/5
Az elején úgy éreztem mindenkit gyűlölök, egyetlen szerethető karakter nem volt a történetben. Mindenki a leggusztustalanabb, legkirívóbb, legmegosztóbb tulajdonságait vonultatta fel. Nem volt egy anya vagy apa akinek normális viszonya lett volna csemetéjével vagy házastársával. Tényleg csak ilyen elcseszett családok laknak az ajtók mögött?
Mindenkinek van valami titkolnivalója, olyan sebe amit régóta hord magán és amely alakított a személyiségén.
Szerencsére van jellemfejlődés is, bár azt nem mondhatnám, hogy a gonosz elnyeri méltó jutalmát, de egyes szereplők talán elindulnak a jó úton.  
Stílus: 5/5
Össze nem téveszthető, vitathatatlanul Rowling-stílus. Csak éppen nem gyerekeknek! Néha már a Hp-ben is nagyon tárgyilagos tudott lenni, most meg aztán pláne. Ebben a könyvben megtette azt, kimondta azt, amit nem mert (vagy nem akart) a HP-ben.
Meglepett, hogy ilyen sokrétű témát választott. Nagyon megosztó ez a könyv. Aki a Hp-ből is csak a mesét fogta fel, ezt a könyvet biztos, hogy nem fogja megérteni.

Kiadás:  2012-es Gabo kiadás. Nagyon furcsa ez a borító, szerintem hatalmas ellentmondásban van a könyv beltartalmával. De talán pont azért működik. A fordításra nincs panaszom, bár túl sok volt az idegen szó, amihez nem volt magyarázat. És egy függelék a szereplőkről nem ártott volna.

Összesítve: 5/5
Csak 21 év fölött ajánlom, csak azoknak akik képesek elfogadni a rideg mugli valóságot.  
Nagyon komor, sötét hangulatú könyv, ami mély nyomot hagy.
Odakészíteni rögtön egy vidámabb olvasnivalót!


 

Gillian Flynn - Holtodiglan

"Jófej Csajnak lenni azt jelenti, hogy dögös, okos, vicces nő vagyok, aki imádja a focit, a pókert, a disznó vicceket és a böfögést, aki videojátékokat játszik, olcsó sört iszik, imádja a szexet hármasban és análisan, és úgy tolja a szájába a hot dogokat és a hamburgereket, mintha a világ legnagyobb kulináris gruppenszexét élvezné, miközben valahogy tartja az XS-es méretet, mert a Jófej Csajok mindenekelőtt dögösek.
Dögösek és megértőek.
A Jófej Csajok sosem dühösek; ők csak szomorkásan, szeretettel mosolyognak, és hagyják, hogy a pasijuk azt tegyen, amit akar. Tessék, szarj a fejemre, engem nem zavar, én vagyok a Jófej Csaj.
A férfiak tényleg elhiszik, hogy ez a lány létezik."

Sztori: Amy és Nick ötéves házassági évfordulóját váratlan esemény  dúlja fel. A feleség eltűnik.
A férjre egyre nagyobb nyomás nehezedik, hamarosan mindenki úgy gondolja ő tüntette el feleségét. Bizonyítékok sora is ezt támasztja alá. Nick is furán viselkedik, mintha titkolna valamit.
A férfi elbeszéléséből és Amy naplójából bepillantást nyerünk egy olyan házasság küzdelmeiből, amely fokozatosan jut el a mindent elsöprő szerelemből a teljes elhidegülésen keresztül addig, amíg már a másik élete a tét.

A borítón ez olvasható: 2012 egyik legnagyobb könyvsikere az Egyesült Államokban.
Nyilván csak azért az egyik mert a legnagyobb a szürke volt. Azonban amíg a szürke sikerét én épp ésszel nem tudom felfogni a Holtodiglan sikerét annál inkább. Szerintem is zseniális könyv, igazi hátborzongató thriller.

Gillian Flynn

 Történet: 5/5
A könyv három részre van osztva. Az első rész szól nagyjából arról, amit a sztorinál leírtam. Két nézőpontból  látjuk egy házasság történetét. Már maga ez is izgalmas, hisz így mindkét fél elmondja miként élte meg kapcsolatuk megromlását, mik az okok amik a teljes leépüléshez vezettek. Amolyan párkapcsolati terápia érzésem volt némi krimi szállal. Hisz közben Nick egyre rosszabb színben tűnik fel, eljön a pont amikor még imádott ikertestvére is azt hiszi, hogy ő tette el láb alól Amy-t.  Az írónő nagyon jól egyensúlyoz a két főszereplő között, igazából egyik sem túl szimpatikus, mégis az események nyomán, én hol egyikükkel hol másikukkal de azért éreztem némi együttérzést.
Aztán jön a második rész és a nagy bummmm a történetben. Nem akarok spoilert így nem fejtem ki bővebben, hogy mi is a bummmm. :) Tulajdonképpen nem váratlan esemény, de ahogy tálalva van, az mindenképpen megváltoztatja az egész könyv dinamikáját. Most lesz a krimiből thriller.
A harmadik részben pedig végletekig beteges, nyomasztó lelkek tárulnak fel. A végkifejlet után kétféle reakció lehetséges: vagy a falnak dobod a könyvet, hogy ilyen hülyeséget, nem ezt vártam, vagy jóleső elégedettséggel állapítod meg, hogy sikerült ismét egy új írót felfedezned és alig várod, hogy olvasd a következő könyvét. (ó igen, én ez utóbbi vagyok)

Karakterek: 5/5

Az eredeti cím: Gone girl

Nagyon jól felépített karakterekről van szó. Bár teljes képet különösen Amy-ről csak a könyv felénél alkothatunk. A családi háttér befolyásolása, a gazdasági helyzet megváltozása, az alap tulajdonságok mind-mind megjelennek a két főszereplő jellemének alakulásában tökéletes hátteret adva ahhoz, hogy megértsük miért így viselkednek. Még akkor is ha jó-néhány pszichopata tulajdonság is fellelhető a karakterekben, mégis hihető figurák ők.
A két főszereplő uralja az egész könyvet, a többiek csak asszisztálnak ahhoz hogy minél jobban megismerhessük őket  és motivációikat. Az írónő nagyon jól ismerheti a kapcsolatok útvesztőit és az emberi lelkeket.

Stílus: 5/5
Nagyon olvasmányos, fordulatos, pörgő, eseményekkel, nagyon jó gondolatokkal teli műről van szó. Kissé sok a káromkodás az én ízlésemnek, a szóhalmozásokat sem mindig értettem. De nagyon üdítő, friss írásmód az amit Flynn képvisel. Talán azért mert most olvastam, de Cohen-hez tudnám hasonlítani.

Kiadás: Alexandra kiadó könyve. Sajnos nem tetszik a borító. Mind a kép mind a felírat számomra félrevezető, olyan hatást kelt mintha egy lenne a főleg Ulpius által kiadott erotikus könyvek közül. Ha nem tudtam volna arról, hogy ez a könyv krimi-thriller nem olvastam volna el a borítója alapján.
Nincs benne erotikus jelenet max. némi utalás.

Összefoglalva: 5/5
Nagyon tetszett. Egyrészt egy nagyon elgondolkodtató könyv a párkapcsolatokról, az emberi lélek megismeréséről, másrészt egy nagyon izgalmas thriller.


David Fincher rendező szeretné megfilmesíteni a könyvet Flynn forgatókönyve alapján. Sok mindent még nem tudni, de Reese Witherspoon neve merült fel Amy szerepe kapcsán. Nagyon remélem hogy ez még változni fog, enyhén szólva sem rajongok a hölgyért. Nagyon jó színésznek kell lenni a két főszereplőnek. Mondjuk Nick-et játszhatná  Michael Fassbander vagy Bradley Cooper. Amy-re nincs tippem, bár Charlize Theron jobb választás lenne, mint Reese. 
Végülis Ben Affleck és Rosamund Pike lett a két főszereplő. Bemutató 2014. október.

B.M. Grapes - Jóslatok hálójában

"Egyszer azt olvastam, hogy fizikai okok miatt nem lehet megjósolni a jövőt. Ahhoz ugyanis, hogy lássuk, mi fog később bekövetkezni, ismernünk kellene a múltat és a jelent. Mi azonban nemcsak a múltról nem tudunk mindent, de a jelennel kapcsolatos tudásunk is hézagos. A teljes univerzumot kellene ugyanis tökéletesen feltárni." 

Sztori: Sulikezdéskor a Hot Hill-i iskola faliújságán feltűnik a Mai Hírek című lap. Senki nem tudja ki írja az adott napra vonatkozó jóslásokat, amik sorra be is következnek. Ada és két barátnője a titkok nyomába ered. Nyomozásuk során életük is veszélybe kerül.

Bármilyen félrevezető is az író neve és a könyv helyszíne, szereplői, ez bizony egy magyar hölgy írása, mégpedig a moly-on is megtalálható Dr. Balázs Mártáé.
Régóta várt már a sorára, sajnos elég szerencsétlenül akkor kezdtem el olvasni amikor már torkig voltam a YA könyvekkel. Ennek ellenére meglepően kellemes olvasmányra leltem benne.

Történet: 5/4
A műfaji besorolással kicsit gondban is vagyok, maradjunk talán a misztikus jelzőnél, kriminek nem nevezném és a fantasy sem a jó kifejezés rá. Én a jóslások miatt időutazásos sztorira számítottam, hogy végül is mi sült ki belőle nem árulom el.
Jól van csavarva a történet, nem igen voltak üresjáratok pedig a könyv felénél eszembe jutott, hogy vajon miről fog még szólni annyi oldalon keresztül, de szerencsére nem laposodott el a cselekmény.
A recept a szokásos: adott egy középiskola, egy átlagosnak tűnő főhősnő, barátok, és egy fiú aki nem vámpír és nem Corteznek hívják. Mindez azonban megbolondítva a jóslásokkal és a miatta folyó nyomozással máris különlegessé teszi a történetet.
Egy dolog nem tetszett , mégpedig az, hogy miért kell egy magyar írónak az USA-ba helyezni a történetét. Nem várom el, hogy a II. Rákoczi Ferenc Gimnáziumba játszódjon, lehet kitalált ország kitalált városa, ahol hasonlóképpen működnek a dolgok mint Amerikában. Ez engem zavart, bár ha nem tudom, hogy magyar az író.....

Amit nem rovok fel hibaként,  csak a saját memóriámat kritizálom vele, az az hogy a fejezetek elején leírt Mai Híreket mire aktuálissá váltak én már rég elfelejtettem. A sok monogram meg aztán végképp betett, állandóan lapozgatnom kellett.
Hagytam, hogy magával sodorjon a történet, nem igazán foglalkoztam saját nyomozással. Bár azért nagy meglepetések nem értek a végén.  Ennek ellenére számomra nem volt kiszámítható a cselekmény bőven tartogatott meglepetéseket, csavarokat.

Karakterek: 5/3
Sajnos Ada nem lett a kedvencem. Ahhoz képest, hogy állítólag nagyon jó matekból és jól sakkozik, sokáig elég ostobán viselkedik, nélkülözve minden logikát. Jess a szokásos különc figura, nekem bejön a kraktere, csakúgy mint Mrs Bennett-é. Daniel kicsit színtelen lett, túl keveset szerepelt ahhoz, hogy beleszeressek. Éppen ezért kicsit hihetetlen számomra, hogy ez Adának ilyen hamar sikerült, különösen az előzményeket tekintve.
A többi szereplő kellően sejtelmesre lett faragva, megadta így azt az érzést, hogy kedvére találgathasson az ember vajon ki a "fő" gonosz a könyvben.

Stílus: 5/3,5
Igazából nem volt bajom az írásmóddal, főleg ha azt nézzük, hogy elsőkönyves íróról van szó. Olvasmányos volt, különösebb hibákat nem találtam benne.
Én szívesen olvasnék felnőttesebb könyvet B.M. Grapes tollából. 

Kiadás: 
Könyvmolyképző 2011. A szokásos ronda fekete borító, de legalább a polcon odaállítható az Alkonyat mellé. :)

Összesítve: 5/3,5

Szerethető, kellemes olvasmány, a szokásos klisékkel, amik azonban most nem idegesítettek annyira. Ennek köszönhetően és annak, hogy ez egy magyar könyv kicsit talán fel is pontoztam.
Valószínűleg én 2 hónap múlva már emlékezni sem fogok rá. (ezért jó ez a bejegyzés)
A YA korosztálynak viszont mindenképpen ajánlom olvasásra!

Összefoglaló - 2013. április

Szóval idén (is) kimarad a tavasz és télikabát után rögtön bikiniszezon. Ennek én nem örülök, mivel a tavasz a kedvenc évszakom. Vége a hosszú téli tespedésnek és ezzel a sok olvasásnak is. Bár áprilisban még eléggé belehúztam, lássuk.

Olvasmányaim:  8 könyv

1. László Zoltán: Nagate 5/4
írtam róla itt: http://ananiila.blogspot.hu/2013/04/laszlo-zoltan-nagate.html

2. László Zoltán: Nulla pont 5/3
Míg a Nagate inkább fantasy volt a Nulla pont már inkább sci-fi. Kétfélét nem bírok ebből a műfajból: az egyik amely részletesen taglalja a technológiát, fizikát. Ez tőlem nagyon távol áll és legtöbbször már az első sornál elvesztem a fonalat, és a továbbiakhoz nincs türelmem. A másik típus amikor a politikai játszmákat túlságosan terjengősen tálalja az író. Sajnos a Nulla pontban mindkét téma erősen jelen van, ami miatt nálam már eleve hátrányból indult a könyv. Ráadásul olyan érzésem volt, mintha az író kicsit magyarázná a bizonyítványát. Vagyis, hogy miért is hasonlít annyira a Nagate a Gyűrűk urára.
Pedig az alapsztori nagyon jó, csak a történetmesélés nem eléggé olvasmányos.
Azért örülök, hogy elolvastam, nem vette el a kedvem egy következő László Zoltán könyvtől. Hamarosan sorra kerül a Keringés is.

3. Jasper Fforde: A Jane Eyre eset 5/3,5
Angol, katyvasz, Dr Who.
Ez a három dolog ami eszembe jutott olvasás közben. Nagyon furcsa angol humor jellemzi a könyvet, egy nagyon zűrzavaros világban játszódik, ami néha annyira érthetetlen számomra, mint a Dr. Who egyes epizódjai.
Mindenesetre aki szerette olvasni a Galaxis útikalauzt stopposoknak és szereti nézni a Dr Who-t annak biztos tetszeni fog ez a könyv. Nekem annyira egyik sem jön be.
Viszont egy kicsit letisztultabb történetet szívesen olvasnék ezzel a főhősnővel ebben a fura világban. Várom a folytatást.

4. Harlan Coben: Az erdő 5/4
Itt írtam róla: http://ananiila.blogspot.hu/2013/04/harlan-coben-az-erdo.html

5. K.Garcia & M. Stohl: Beautiful Creatures - Lenyűgöző teremtmények 5/1,5
14 könyvet olvastam ki és kettőbe belekezdtem, ezzel a könyvvel párhuzamosan. Azt hiszem ez mindent elmond.
Pedig az elején még lelkes voltam. Érdekelt a belőle készült film és tetszett, hogy egy fiú szemszögéből olvashatjuk a történéseket. Ha 3-4 évvel ezelőtt olvastam volna biztos jobban tetszett volna. Hosszan tudnám sorolni a hibáit, de nem teszem.

6. Nyári Krisztián: Így szerettek ők 5/3
Szép kiadás.
Érdekes, bulváros téma, ami persze érdekli az embereket. Néha meghökkentő, néha megható. De valahogy mégis kevés. Olyanok mint a kétoldalas cikkek a Story magazinban. Nem éri meg az árát.

7. Vavyan Fable: Tündérlovaglás (Halkirálynő 10) 5/4
Szerintem erről fogok még írni bővebben.

8. Jo Nesbo: Denevérember 5/3
Ez volt az első Nesbo könyv amit olvastam. Vérbeli krimit vártam.
Ehelyett kaptam egy Ausztrália kalauzt. Alcíme: Ismerd meg a kenguruk hazájának történelmét, lakosait, szokásait. Ez persze érdekes, de én nem erre számítottam. A közepe felé aztán felpörgött a krimi rész is és Harry Hole figurája is beérett. Szegény jó nagy puttonyt cipel magán már most is, mi lesz még vele? Folytatni fogom a sorozatot.

A hónap könyve: Harlan Coben-től Az erdő.

Sorozatok, TV:

Lelkesen vártam a Carrie naplóját amikor adásba került az egyik kábel tv-n. Az első pár rész nem győzött meg, de ahogy tovább néztem hirtelen engem is elfogott a hangulata és ma már lelkesen várom a következő pénteki részt. 
Hasonlóképpen várom a vasárnap estéket a Downton Abbey miatt, amit kezdetben szintén nem annyira kedveltem, de mostanra már nagyon megszerettem.
A hétfő este a Férjem védelmében sorozattal telik aminek viszont az első két évada sokkal jobban bejött mint a mostani, már-már kasza közelében tart nálam.
Kedden pedig a Botrány című sorozatot nézem, egyre jobban tetszik, bár most érzek benne egy kis váltást ami nem biztos, hogy jót tesz a sorozatnak. (2. évad)
Lement a 20. rész a VD-ből amely egyfajta pilot-ja volt a The Originals szeptemberre berendelt spinoff sorozatnak.  Nekem nagyon bejött, eleve kedvelem Klaus és Elijah figuráját és nagyon de nagyon unom a VD három főszereplőjét. Biztos nézője leszek az új sorozatnak, de a VD 5. évadnak már nem biztos.

És természetesen a hét elején a csúcspont a Trónok harca 3. évad legújabb részének megtekintése. Az első két rész kicsit altatós volt, de a következő három minden várakozásomat felülmúlta. Imádom ezt a történetet, a szereplőket, azt hogy minden mondatnak, nézésnek, apróságnak, hatalmas jelentősége van. Éppen ezért csak 100%-os odafigyeléssel lehet ezt a sorozatot nézni, főleg azoknak akik nem olvasták a könyveket.

Film:

Utoljára szerintem középiskolás koromban fordult elő, hogy kétszer is voltam moziba egy hónap alatt. Igaz mindkét film az erősen felejthető kategória volt, de azért jólesett.
A burok kritikám itt található. Az eleven testek pedig itt

Blog:

5 bejegyzés született, melyből A Burok filmkritikám volt a legnépszerűbb. 1777-en kattintottak a blogra. Rengeteg országból melyek közé Irak is feliratkozott.

A havi zeneajánlóm Pink feat. Nate Ruess duettje:

http://www.youtube.com/watch?v=OpQFFLBMEPI

Harlan Coben - Az erdő

"Látom apámat azzal az ásóval.
Könnyek csorognak az arcán. Szörnyű zokogás tör fel a torkából, az ajkai remegnek. Felemeli az ásót, és lesújt vele a földre. Az ásó szíve úgy hatol a talajba, mint penge a húsba.
Tizennyolc éves vagyok, és ez a legélénkebb emlékem az apámról – ahogy áll az erdőben azzal az ásóval. Nem tudja, hogy figyelem. Egy fa mögül leskelődöm, miközben ás. Dühösen csinálja, mintha a talaj felmérgesítette volna, és így akarna elégtételt venni."



Fülszöveg: Paul Copeland megyei ügyész a mai napig nem tudta kiheverni nővére húsz évvel korábbi elvesztését. Az éjszakát, amikor a lánynak örökre nyoma veszett abban az erdőben. A hatéves kislányát egyedül nevelő Cope jelenleg élete talán legfontosabb ügyén dolgozik, amelynek során a nyomok egy brutálisan meggyilkolt férfihoz vezetnek. Ám amikor Cope megpillantja a holttestet, egész addigi élete fenekestül felfordul. A férfi ugyanis nagy valószínűséggel ugyanaz a fiú, aki a nővérével együtt nyomtalanul eltűnt azon az éjszakán. Cope-ban ismét feltámad a remény, hátha Camille még mindig életben van. Hiába figyelmeztetik többször is, hogy ne bolygassa a múltat, Cope a végsőkig elszántan keresi az igazságot. Bármit képes lenne feláldozni, csakhogy megtudja végre, mi is történt húsz éve abban az erdőben, ám úgy tűnik, van valaki, aki még nála is elszántabb, sőt gyilkolni is hajlandó, nehogy fény derüljön a titokra…

Régen rákerült a várólistámra ez a könyv, de ezidáig nem volt kedvem a krimikhez, pedig tizenéves koromban a kedvenc műfajom volt. Ideje volt hát, hogy  ismét felfedezzem e műfaj új gyöngyszemeit. Harlan Coben-t választottam és milyen jól tettem!

Történet: 5/4
Amikor elolvastam az első sorokat (fenti idézet) azonnal tudtam, hogy ez az én könyvem lesz. Berántott ez a pár mondat. Annyira érzékletesen írta le a leselkedő fiú és az elszánt apa képét, hogy azonnal megjelentek a képkockák a fejemben. Minden van ebben a sztoriban ami kell egy bűnügyi történetbe. Kis misztikum, titkokkal teli múlt, nyomozás, egy kis tárgyalótermi összecsapás, némi akció és egy icipici romantika. A cselekmény több szálon fut, de legtöbbször a főhős szemszögéből láthatjuk az eseményeket.

Hogy akkor miért nem 5 pontos? Kizárólag a vége miatt. Egy nagyon jól felépített, izgalmas, érdekfeszítő  történet volt egészen az utolsó előtti oldalakig, de ott mintha kipukkant volna a lufi. Nagyon hirtelen zárult le mind a fő-mind a mellékszál, ezzel egy kis csalódást okozva nekem. Aztán az utolsó oldal a zárósorokkal ismét visszahozta azt a hangulatot amelyet az első sorokkal indított el az író.

Karakterek: 5/4,5
Paul figurája remekül lett megírva. A lelkiismeret-furdalás végigkíséri egész életét, hisz hibáztatja magát nővére elvesztése miatt. Karrierjét is ez mozgatja, ügyészként próbál kiállni azok mellett is akiknek nincs senkijük, hisz mindenki megérdemli az igazságot, akkor is ha az áldozat egy prosti, az elkövető pedig gazdag úri gyerek. Miközben a szakmájában rámenős, talpraesett, a magánéletben meglehetősen elveszett ember. Nagyon jó fel lett építve a karaktere.
Muse figurája tetszett még nagyon, a kizárólag munkájának élő harmincas nő akár unalmas, sőt szánalomra méltó is lehetne, de ő nem az. Igaz csak egy mellékfigura, de sokkal szimpatikusabb mint a főszereplőnő Lucy. Az ő jelleme is kiválóan van felépítve, de csak sokára értjük meg miért viselkedik úgy ahogy.

Harlan Coben

Stílus: 5/5
Imádtam olvasni. Nagyon olvasmányos, könnyed írás, olyan ami érzelmeket vált ki, képeket idéz fel az emberben. Lebilincselő, néha komor, máskor humoros. Szerintem Coben nagyon jó író, remélem ezt az állításomat majd alátámasztja más könyve is.
 

Összesítve: 5/4
Hiába a kiváló írás, a jó karakterek és a nagyon jól induló történet, sajnos  nálam elmaradt a csattanó, és ezért kénytelen vagyok levonni egy pontot. Pedig a könyv háromnegyedéig azt éreztem, hogy kedvencelni fogom a moly-on. Fáj a szívem az egy pont miatt, mert amúgy nagyon lelkes vagyok. Éppen ezért nemsokára belekezdek egy másik Coben könyvbe.


Mindenkinek ajánlom Az erdőt, azoknak is akik nem szeretik a krimiket. (Talán ők nem lesznek olyan kritikusak. De aki Agatha Christie-n nőtt fel, mint én annak vannak elvárásai)

Eleven testek - filmkritika

Műfaj: zombis-szerelmes film (ez egy új műfaj?)

Sztori: R nem emlékszik semmire. Nem tudja, hogy miért él egy reptéren, ki volt régen, mennyi idős, sőt még a nevéből is csak az első betű rémlik neki. Napjai egyformán telnek: sétálgat a reptéren "beszélget" a barátjával,  amikor pedig erőt vesz rajt az éhség, társaival falkába tömörülve elindulnak élelemért. Friss emberhúsért.
R és társai ugyanis zombik.
Unalmas élete egy csapásra megváltozik, mikor önmagát is meglepve védelmébe vesz egy élő lányt.

Amikor először hallottam erről a filmről az első reakcióm az volt, hogy: na neeeeeeeeee, ekkora ökörséget. Fúúúúújjjj.
Aztán hallottam, hogy ez egy sikeres könyv filmadaptációja, aztán láttam a trailert, majd elolvastam az első kritikákat.
Végül sikerült rádumálnom a tesómat, hogy nézzük meg. Nem volt olyan könnyű, mert hozzám hasonlóan ki nem állhatja a zombikat.
Az egész teremben ültünk vagy hatan, de szerintem jól szórakoztunk.

Hihetetlen, hogy ezt kell mondjam egy zombis filmre, de a legjobb szó rá az, hogy: aranyos.
Az ember azt várja egy apokaliptikus világban játszódó történettől, hogy szomorú és küzdelmes legyen, tele harci jelenetekkel. A zombik rondák és gonoszak, az emberek pedig hősiesek és önfeláldozók. Mindez komor hangulatban, amit aláfestenek a színek és a zene.

Tulajdonképpen itt sincs nagyon másként.  A zombik bizony kezdetben zombiként viselkednek. Vagyis felfalják az embereket, akik megpróbálnak fennmaradni ellenük.
De ez a film nem az emberek szemszögéből, hanem egy zombi fiú szemén keresztül láttatja ezt a világot. Már ez is rendkívül különlegessé teszi a filmet, de ehhez még hozzá jön a zombi fiú és az eleven élő lány között kibontakozó románc.
Nehogy azt higgyétek, hogy ettől átcsap a film valamiféle csöpögős romantikus Alkonyat szerűségbe. Ugyanis az a finom irónia ami végigmegy az egész alkotáson nem engedi ezt.
R tisztán látja a helyzetét és el is narrálja mit gondol az egész zombiságról. Ezzel vicces helyzeteket teremtve.
De azért ez nem egy vígjáték! Néhány helyen eléggé szomorkás a hangulata.
Az egész annyira szürreális és megfoghatatlan, icipicit morbid és  furcsa film. Ellentmond, sőt talán még gúnyt is űz a tipikus zombis filmekből.

A szereplők John Malkovichen kívül számomra ismeretlen színészek. John-t szeretem, de itt nem volt nagy szerepe.
R alakítója Nicholas Hoult szenzációsan hozza a zombi figurát. Viszont nem tudom eldönteni, hogy nagyon jó színész vagy annyira rossz, hogy pont egy zombinak felel meg a tehetsége. :) Figyelni fogom a pályafutását (bevallom az X-man-ből nem emlékszem rá, de hát M. Fassbender mellett ez nem csoda :D)
Teresa Palmer Julie alakítója bizonyos megvilágításban valóban emlékeztetett Kristen Stewart-ra, csak nem olyan idegesítő színésznő, mint nagynevű kolléganője.

A film képi világa tetszett. Egy-két zombi színész (statiszta?) nem volt túl meggyőző, és a sztoriban is volt egy-két érdekes ellentmondás. De.
Összességében jó kis film volt. Egy csöppet sem volt félelmetes, sőt mikor megjelent a zombi sereg én kiröhögtem őket. :) Néhány gusztustalanság még belefért, sőt ennyi kellett is.
Szerintem ez egy jó randi film. A lányoknak kell ennyi romantika a fiúknak meg egy csöpp zombis akció és mindkettőjüknek egy kis nevetés. Ezt mind tudja nyújtani a film.
Aki viszont, egy véres, akciókkal teletűzdelt tipikus zombis alkotásra vágyik az messzire kerülje, ez nem az a film!

Ezek után én biztos elolvasom a könyvet is! Isaac Marion könyvét a Libri kiadásában olvashatjuk már magyarul is.
Értékelésem: 5/3,5

László Zoltán - Nagate

"… Nagate furcsa viszonyai mindig csak egyetlen oda-vissza útra tették lehetővé a pontos navigálást. Így hát a renegát kereskedők párosával jártak, egyikük – aki már „visszautat” tett meg – irányított, a másik pedig jegyzetelte saját " odaútját"… És mindkettejük feljegyzéseiben más szerepelt, noha együtt utaztak – őrült egy világ ez, de hát senki sem állította az ellenkezőjét."

Sztori: Nagate egy folyton változó városvilág, utcái feltérképezhetetlenek, lakói furcsa halhatatlan szerzetek. Amikor azonban a földi emberek kaput nyitottak e világra, Nagate élete is megváltozott. A halandók gyárakat építettek, melyekben a halhatatlanokat dolgoztatják szinte fillérekért. Tizenhét éve a kapu bezárult, és a mindent átszövő mágia is megváltozott. Megindult a Felbomlás, melyért sokan az embereket teszik felelőssé. Jóslatok szólnak egy halandóról, aki képes lesz navigálni a folytonosan változó városvilágban, és az ő feladata lesz megmenteni Nagatét.

Rukkolán keresgélve bukkantam rá László Zoltán nevére és könyveire. Mivel a fülszövege tetszett így le is csaptam két művére is. Az egyik volt a Nagate, melyért a fiatal író díjat kapott az Európai Sci-fi Társaságtól.


Történet: 5/4

Én sci-fit vártam, de ez a könyv inkább az epikus fantasy jellegzetességeit viseli magán. Hisz a történet alapja egy magasztos, közös célért folytatott hatalmas harc, jelen esetben a felbomlás megakadályozása. Egy tünde, két ylf fog össze pár emberrel, hogy hosszú utazás során ők maguk sem tudják hogyan, de megakadályozzák a mágia megváltozását ami a felbomlást okozza.  Bár a világ felépítése egyedi, maga az alaptörténet olyan mintha több fantasy-ból gyúrták volna össze. (legfőképp Gyűrűk ura) A sztori másik szála is tipikus: a hatalomra, mindent uraló világra vágyó ember örökös harca más fajokkal. Bevetve a fegyvereket, az emberi aljasságot, igazán negatív képet festve ezzel fajtánkról. A két szál közül a küldetéses volt a kedvencem, a másik szál nem volt eléggé kifejtve, néhány jelenet és szereplő pedig egyenesen kilógott a történetből.
A legvégső megoldás az ami inkább már sci-fi-re emlékeztetett, igaz az meg a Hyperiont juttatta eszembe.

Karakterek: 5/4

Emberek, óriások, törpék, tündék, ylf-ek, kentaur, sárkány stb... a szereplői a könyvnek. Egy bizonyos ponton vártam mikor bukkan fel Obi-Van, de legalábbis egy vuki vagy egy hobbit.
Elég keveset tudunk meg a szereplőkről. Vizo a Nagatén született árva gyerek akit egy óriás nevelt fel hirtelen az események középpontjába találja magát, sőt ő a kulcsfigura. Átmegy némi fejlődésen, de nem érzem ennek az ívét. Túl hirtelen lesz igazi gyerekből fontos kérdésekben végső döntést hozó hős. A legszimpatikusabb szereplő Del Naja, aki a Földről érkezett erre a különös világra és vándor kereskedőként, mutatványosként próbál fennmaradni. Szerintem az ő figurája van a legjobban kidolgozva. A többi szereplő meglehetősen egy dimenziósra sikerült, bár tény, hogy akit gonosznak akart ábrázolni az író az valóban utálatos lett.

Stílus: 5/4
Olvasmányos, pergő, érdeklődést fenntartó. Szép leírásokkal, amik ismeretében  könnyen elképzelhető Nagate felépítése. Ami nekem kevés volt, az a feszültség megteremtése és az abból fakadó izgalom. Pedig a történet és a szereplők adták a helyzeteket, de mégsem sikerült kellőképpen fokozni a hangulatot.

Kiadás: (Delta vision 2005)

Az én 8-10 órai számítógéptől megfáradt szemeim nagyon küzdöttek és gyakran alulmaradtak ezekkel a túlságosan is apróra szedett betűkkel.
A borító bár szép, de sok köze nincs a könyvben leírt Vizo-hoz.

Összesítve: 5/4
Nagyon örülök, hogy ismét egy igazi magyar gyöngyszemre bukkantam. Hibái ellenére is én nagyon jól szórakoztam olvasás közben.
Folytatom is Nagate világában való kutakodást a szerző egy másik könyvével a Nulla ponttal, mely szintén e világban játszódik csak 40 évvel később.