Lilian H. AgiVega - Második Atlantisz - A Tízezer éves varázs

"- Én… nem lehetek… szerelmes! Én egy rosszfiú vagyok, apa! A rosszfiúk soha nem lesznek szerelmesek! Egyáltalán nem hinném, hogy az vagyok. Különben is, ha ennek az egésznek vége, ő szépen hazamegy Madárországba… vagy hova, hozzámegy ahhoz a bunkó Ricsihez, és… el kell felejtenem.

Sztori: Elel, barátjával Ricsivel és édesapjával Írországi nyaralásra utazik.  Belecsöppennek a sellők és a tündérek több ezer éves csatározásának közepébe. Miközben szerelmek szövődnek, feltárul a rég elsüllyedt Atlantisz minden titka.

Az idei könymolypárbajban bevállalt utolsó könyvem.
Amikor egy moly előrukkolt vele lecsaptam rá, pedig soha nem kedveltem a sellőket. Viszont különösen érdekelnek a moly-os írók könyvei, hisz AgiVega egy fiatal magyar írónő, így a téma ellenére kíváncsi voltam rá.  De amikor megjött a könyv még inkább csappant a lelkesedésem. Engem még úgy tanítottak irodalomtanáraim, hogy a hát szóval nem kezdünk mondatot. Könyvborítón látni ilyesmit meg még inkább kirívó. :(
A tízezer éves varázs egy trilógia első része. 
2. rész. Az elveszett tündérfalu
3. rész: A Bermuda királynője

Történet: 5/3
Továbbra sem bírom a sellőket. Valahogy ez a forma nálam nem funkcionál, én vámpírokon és farkasembereken szocializálódtam.:)  A tündérekkel is csak nem olyan rég barátkoztam meg. Ha félreteszem ellenérzéseimet, akkor azt tudom mondni, hogy az alapötlet egész jó. Én több kalandot szerettem volna és kevesebb szerelmi drámát. Tetszett, hogy több szálon futott a cselekmény, ettől pörgősebb lett az egész. Hullottak a mellékszereplők elég rendesen, ezzel csak az volt a baj, hogy semmi súlya nem volt a haláluknak. Mielőtt meghaltak épp csak meg lettek említve, az olvasóban semmilyen kötődés nem alakulhatott ki irántuk.

Karakterek: 5/1
Ez a legnagyobb gyengéje a könyvnek. A főszereplők közül az egyetlen szerethető karakter Aengus, aki egy méter magas, vörös hajú tündérfiú. A többi fiú mind gyönyörű, viszont arrogáns, bunkó, idióta. Van ugyan némi személyiségfejlődés náluk, de ettől nem változott meg a véleményem róluk. A női szereplők is inkább idegesítőek, mint szimpatikusak. Pedig egy főleg nőknek írott YA fantasyban elengedhetetlen legalább egy "jó pasi". Aki nagyon nem tetszett az Azaész. Egy igazi s.gfej.

Stílus: 5/3
Ami nagyon tetszett az a humor. Néha érződött, hogy ez egy elsőkönyves író műve, de annyira nem volt

zavaró.

Kiadás: 
Aba kiadó 2010-es kiadása. Szeretem a kék színt, így nekem bejönne a borító a hát-tal kezdődő mondat nélkül. Ami nem tetszik, hogy a belső margó nagyon kicsi, valósággal szét kellett lapítani a könyvet, hogy olvasni tudjam. Viszont nem esett szét, pedig én már kb. a harmadik olvasója voltam.

Összegezve: 5/2,5
Megértem azokat akik lelkesednek a könyvért, annak ellenére, hogy nekem nem jött be. Én sajnos nem érzek késztetést a folytatások elolvasására, de más történetet (amiben nincsenek sellők) szívesen olvasnék AgiVega-tól.

B.M. Grapes - Jóslatok hálójában

"Egyszer azt olvastam, hogy fizikai okok miatt nem lehet megjósolni a jövőt. Ahhoz ugyanis, hogy lássuk, mi fog később bekövetkezni, ismernünk kellene a múltat és a jelent. Mi azonban nemcsak a múltról nem tudunk mindent, de a jelennel kapcsolatos tudásunk is hézagos. A teljes univerzumot kellene ugyanis tökéletesen feltárni." 

Sztori: Sulikezdéskor a Hot Hill-i iskola faliújságán feltűnik a Mai Hírek című lap. Senki nem tudja ki írja az adott napra vonatkozó jóslásokat, amik sorra be is következnek. Ada és két barátnője a titkok nyomába ered. Nyomozásuk során életük is veszélybe kerül.

Bármilyen félrevezető is az író neve és a könyv helyszíne, szereplői, ez bizony egy magyar hölgy írása, mégpedig a moly-on is megtalálható Dr. Balázs Mártáé.
Régóta várt már a sorára, sajnos elég szerencsétlenül akkor kezdtem el olvasni amikor már torkig voltam a YA könyvekkel. Ennek ellenére meglepően kellemes olvasmányra leltem benne.

Történet: 5/4
A műfaji besorolással kicsit gondban is vagyok, maradjunk talán a misztikus jelzőnél, kriminek nem nevezném és a fantasy sem a jó kifejezés rá. Én a jóslások miatt időutazásos sztorira számítottam, hogy végül is mi sült ki belőle nem árulom el.
Jól van csavarva a történet, nem igen voltak üresjáratok pedig a könyv felénél eszembe jutott, hogy vajon miről fog még szólni annyi oldalon keresztül, de szerencsére nem laposodott el a cselekmény.
A recept a szokásos: adott egy középiskola, egy átlagosnak tűnő főhősnő, barátok, és egy fiú aki nem vámpír és nem Corteznek hívják. Mindez azonban megbolondítva a jóslásokkal és a miatta folyó nyomozással máris különlegessé teszi a történetet.
Egy dolog nem tetszett , mégpedig az, hogy miért kell egy magyar írónak az USA-ba helyezni a történetét. Nem várom el, hogy a II. Rákoczi Ferenc Gimnáziumba játszódjon, lehet kitalált ország kitalált városa, ahol hasonlóképpen működnek a dolgok mint Amerikában. Ez engem zavart, bár ha nem tudom, hogy magyar az író.....

Amit nem rovok fel hibaként,  csak a saját memóriámat kritizálom vele, az az hogy a fejezetek elején leírt Mai Híreket mire aktuálissá váltak én már rég elfelejtettem. A sok monogram meg aztán végképp betett, állandóan lapozgatnom kellett.
Hagytam, hogy magával sodorjon a történet, nem igazán foglalkoztam saját nyomozással. Bár azért nagy meglepetések nem értek a végén.  Ennek ellenére számomra nem volt kiszámítható a cselekmény bőven tartogatott meglepetéseket, csavarokat.

Karakterek: 5/3
Sajnos Ada nem lett a kedvencem. Ahhoz képest, hogy állítólag nagyon jó matekból és jól sakkozik, sokáig elég ostobán viselkedik, nélkülözve minden logikát. Jess a szokásos különc figura, nekem bejön a kraktere, csakúgy mint Mrs Bennett-é. Daniel kicsit színtelen lett, túl keveset szerepelt ahhoz, hogy beleszeressek. Éppen ezért kicsit hihetetlen számomra, hogy ez Adának ilyen hamar sikerült, különösen az előzményeket tekintve.
A többi szereplő kellően sejtelmesre lett faragva, megadta így azt az érzést, hogy kedvére találgathasson az ember vajon ki a "fő" gonosz a könyvben.

Stílus: 5/3,5
Igazából nem volt bajom az írásmóddal, főleg ha azt nézzük, hogy elsőkönyves íróról van szó. Olvasmányos volt, különösebb hibákat nem találtam benne.
Én szívesen olvasnék felnőttesebb könyvet B.M. Grapes tollából. 

Kiadás: 
Könyvmolyképző 2011. A szokásos ronda fekete borító, de legalább a polcon odaállítható az Alkonyat mellé. :)

Összesítve: 5/3,5

Szerethető, kellemes olvasmány, a szokásos klisékkel, amik azonban most nem idegesítettek annyira. Ennek köszönhetően és annak, hogy ez egy magyar könyv kicsit talán fel is pontoztam.
Valószínűleg én 2 hónap múlva már emlékezni sem fogok rá. (ezért jó ez a bejegyzés)
A YA korosztálynak viszont mindenképpen ajánlom olvasásra!

Maria Murnane - Papíron príma - Wawerly Bryson (félre)sikerült kalandjai

"-Aha, úgy nézett ki, mint egy szabályos és klasszikus önéletrajzzal rendelkező pasi-mondta Andie.
Ránéztem.
Micsoda?
Papíron príma, de élőben totál gáz "

Sztori: Waverly Bryson 29 éves, San Francisco-ban élő, a munkájában sikeres fiatal nő. A magánéletében azonban nem túl szerencsés. Vőlegénye az oltár előtt szakít vele. Munkahelyén új riválissal kell megküzdenie és apjával való kapcsolatát is rendeznie kellene.
Hogy megőrizze legalább a humorérzékét elkezdi gyártani az "édesem" üzeneteket.


Amikor elolvastam a könyv fülszövegét azt gondoltam ez bizony nem nekem való. Bevallom én  nem bírtam elolvasni a szingli regények örök klasszikusát a  Bridget Jonest, sőt filmen se nagyon szeretem és úgy éreztem ez a könyvecske annak mintájára íródott. Szerencsére nem így van.

Történet: 5/4
Bár egy szingli útkereséséről szól a könyv, mégis teljesen szex-mentes, így bátran ajánlom azoknak akik már csömört kaptak a rengetek erotikus könyvtől, melyek mostanában elárasztották a könyvpiacot.
Főhősünk csetlik-botlik (szó szerint is) a randevúk során, de szerencsére  maga a történet nem csak erről szól. Megjelennek előttük San Francisco utcái, fontos szerepet kap a barátság, a gyerek-apa közti kapcsolat, a munkahelyi problémák. De legfontosabb mondanivalója a könyvnek a saját magunk megismerése mely során eljutunk az örök igazságig miszerint: ne úgy élj ahogy mások elvárják, hanem úgy élj ahogy te szeretnéd.
Nem annyira habkönnyű alkotás, mint vártam,(azt gondoltam, hogy egy Romana füzet bővített kiadása lesz) de nem is fekszi meg az ember gyomrát. Bár Wawe keresi azt a férfit aki nem csak Papíron príma, de nem viszi túlzásba, mint Carrie Bradshaw a  Szex és New York-ban. Nincs agyonerőltetve ez a szingli téma, Wave nem kesereg túl sokat, nem bojkottálja az esküvőket, nem savanyodik be, megpróbálja jól érezni magát. Egyfajta kritikát és öniróniát fejeznek ki az édesem üzenetei.  Igazából nem szolgál semmi különös meglepetéssel, eléggé kiszámítható a történet. Viszont rettentő olvasmányos én alig bírtam letenni.
Sajnos azonban volt ami zavart, ez pedig az Édesem szó túl gyakori használata. Egy idő után már úgy olvastam az édesem üzeneteket, hogy ezt a szót átugrottam.

Maria Murnane

Karakterek: 5/4,5
Az abszolút főszereplő Waverly aki E/1-ben meséli el életének több, mint egy évét. Mellette a többi szereplő csak statiszta a könyvben, de abból van jó néhány. Én kedveltem a főhősnőt. Önbizalom hiányos lány, aki nincs képben a saját értékeiről. A sportpíár területén dolgozik pedig utálja a sportokat, bár ez valószínűleg a születési körülményeinek tudható be. Bűntudatot érez, mert gyerekkorában édesapja miatta hagyott fel jól induló sportpályafutásával. Ami nem tetszett benne, hogy gátlásait alkohollal oldotta fel, már komolyan aggódtam érte, nem akartam hogy a rehabon fejeződjön be a könyv.
Két jó barátnője Andie és McKenna, akik teljesen különbözőek. Andie igazi szingli, ahogy azt az ember a Szex és NY alapján képzeli. McKenna viszont az esküvőjére készül orvos barátjával. A két lány mindig Wave mellett áll és bátorítja az újabb randikra.
Jó néhány férfiú is felbukkan a könyv során, és biztos nem árulok el meglepetést, ha elmondom köztük lesz a tökéletes nem csak papíron príma pasas is.

Stílus: 5/3,5
Ezzel volt a legtöbb bajom. Nagyon nehezen sikerült megszoknom a könyv humorát. Sokáig nem feküdtek a poénok és igazából nem is nevettem hangosan egyszer sem. Nem tudom, hogy ez mennyiben köszönhető a fordításnak. Egyébként meg nagyon olvasmányos, gördülékeny, szellemes írás.

Kiadás:
Cor Leonis kiadó könyve. Furcsa ez a nagyon színes borító, de végül is tetszik. Minden fejezet elején találunk egy édesem üzenetet egy borítékra írva, ez nagyon jól sikerült.
Sajnos több hiba is van a könyvben, a leggyakoribb a meg szó halmozása.
Jómagam hibás könyvként jutottam e műhöz. 1000 ft-ért vettem, amikor a Moning könyveket megrendeltem tőlük (ezért nem lehetünk eléggé hálásak a kiadónak). Valaki lekávézta, de csak jó pár perces keresgélés után találtam meg ezt a hibát.

Összeségében: 5/4
Nagyon jó szórakozás nyújtott számomra. Jólesett.
Tuti nem olvasom el újra egy-két éven belül, (majd 10 év múlva) de ajánlani fogom minden ismerősömnek akik szeretik a romantikus, de egy kicsit sem nyálas történeteket.

Még ezek után sem tudod eldönteni, hogy elolvasd e könyvet?
Édesem, legyen egy jó hétvégéd. Nem kell hozzá más csak nyugalom, egy finom tea, kis harapnivaló és egy jó könyv melynek címe: Papíron príma.

Ben Elton: Halál egyenes adásban

"Ki okolhatná a fiatalokat a fennkölt ambíciók hiányáért? Az annak idején mozdonyvezetőnek készülő kisfiúk egy hatalmas gépezet urai akartak lenni. Egy mesébe illően pöfékelő, gőzölgő, vicsorgó, eleven vadállaté, egy vasparipáé, melynek irányításához hozzáértésre és merszre, karbantartásához pedig odafigyelésre és némi tudásra volt szükség.
A mai technika olyan összetett, hogy Bill Gatesen és Stephen Hawkingon kívül senki nem érti. (…) Nem csoda, hogy a fiatalok semmi mást nem akarnak, csak a tévében szerepelni."

Sztori: Egy ház, tíz játékos, harminc kamera, negyven mikrofon, egyetlen túlélő.
Ismerős? Ez a Való világ Házi őrizet című valóságshow.
Hiába azonban a negyvenhétezer néző, aki élőben követi az eseményeket a neten keresztül, a 8 munkatárs aki a vezérlőből figyel, és a kameraman aki közvetlen közelről nézi a villalakók életét, amikor az egyik szereplőt leszúrják, senki nem tudja azonosítani a tettest.
A valóságshow műfajával  ellenszenvező, konzervatív, "őskövület" Coleridge felügyelő kapja meg az ügyet. Vajon sikerül megfejtenie a rejtélyt vagy a gyilkos örökre ismeretlen marad? 


Rukkolán találtam erre a könyvre, csábító volt a fülszövege és lecsaptam rá. Nagyon jól tettem, mert egy zseniálisan felépített és megírt könyvről van szó.
Ez volt az első könyv amit Ben Elton-tól olvastam, de biztos, hogy nem az utolsó.

Történet: 5/4,5
Egy ideig mindig lelkes nézője vagyok mindenfajta valóságshow-knak. Érdekelnek az emberek akik annyira híresek akarnak lenni, hogy szinte bármit képesek bevállalni. Eddig sem voltak naiv elképzeléseim az ilyen típusú műsorok készítéséről, de most bizonyosságot nyert, hogy mennyire manipulált az egész. Ben Elton valószínűleg tudja, hogy miről beszél, hisz nemcsak íróként de producerként is részt vett több angol televíziós sorozatban.
A történet 63 napot mesél el, a gyilkosság a 27. napon következik be. A könyv a 30. napon veszi kezdetét és folyamatosan ugrál a múlt és jelen között.
Nagyon tetszik a felépítése, a stílusa a történetnek. Végig láttam magam előtt az egészet. Mintha egy félig dokumentum- félig játékfilm pergett volna a szemeim előtt, a mostanában oly divatos flashback megoldással és mozgó kamerákkal. Nyilván sokat segített ebben, hogy vizuális típus vagyok és jó néhány Valóvilágot végignéztem annak idején.
Maga a történet két részre osztható. Egyrészt pörög a valóságshow, másrészt folyik a nyomozás.
Ami a legjobban tetszett, hogy a könyv feléig még azt sem lehet tudni, hogy ki az áldozat! Amikor pedig kiderül lehet töprengeni, hogy ki a gyilkos. A nyomozás maga kissé emlékeztetett a tipikus angol krimikre, a főfelügyelő meglehetősen különcnek számító figura, amolyan mai Hercule Poirot.
A valóságshow része, azoknak akik legalább egy valóvilágot végignéztek sok újdonsággal nem szolgál. Mintha az RTL egy az egyben a Házi őrizet-től lopta volna az ötletet. Csak reménykedek benne, hogy a magyar változat nem volt annyira manipulált mint a könyvbéli. (legalább gyilkosság nem történt)
Ha ennyire lelkes vagyok miért nem 5/5? Mert sajnos a végén a katarzis elmaradt, pedig egészen addig nagyon izgalmasan, összetetten, zseniálisan felépítve haladt a cselekmény. A legvégén meg olyan érzetem támadt, mintha kimaradt volna még egy oldal a könyvből.

Ben Elton

Karakterek: 5/5
Coleridge főfelügyelőnek három éve van a nyugdíjig. Fiatal munkatársai szerint egy igazi őskövület, aki nem szereti és talán nem is érti a mai fiatalok szokásait, életét, beszédét. Legnagyobb sajnálatára, most el kell merülnie a show-ról felvett anyagban. Szívesen olvasnék még olyan könyvet, melynek ő a főszereplője.
A Házi őrizet szereplői tipikus figurák: szilikonmellű plázacica, színészpalánta, szépfiú, leszbikus stb. (elég könnyen beazonosíthatóak). Szinte mindegyiknek van titka, ami aztán ki is derül. Tényleg olyan az egész mintha a magyar Valóvilág elevenedne meg előttünk. (prosti múlt, pornófilm stb)
A felügyelőn és a villalakókon kívül fontos szerep jut még a Kíváncsi Fáncsi produkció vezetőjének, aki egy igazi mocskos szájú, manipulatív, rámenős nőszemély. Vajon őt ki testesíti meg a magyar valóságban? :)

Stílus: 5/5
Imádom, ahogy Ben Elton ír. Minden szereplőnek külön karaktert adott az, ahogy megszólaltatta őket. Nekem mondjuk kicsit fura volt, mert nem hallottam még magyar fiatalokat így beszélni, szerintem a fordítás ebben nem tökéletes, nem lett eléggé "magyarosítva". Azt sem tudom elképzelni, ahogy a magyar műsorvezető, Lilu az alábbi szöveget nyomja élő adásban:
"– Húúúú! – kiáltotta. – Ez nagyon ott volt! Királyság! Tök állat! Húúúú!
(...)Bírjuk a csajt mi? Hát nem egy erős szupercsaj? (...)
 Annyira büszkék vagyunk rád, anyukám, zseniális vagy."
De lehet, hogy angol kolléganői így csinálják, ezt nem tudom. :)

Ne legyenek kétségeink, amellett, hogy rendkívül szórakoztató, ez a könyv egy jól megírt kritika a mai televíziózásról (bár a könyv 2001-es, de nem hiszem hogy azóta sok minden változott volna) és a feltűnést, hírnevet hajhászó emberekről.

Kiadás: Az eredeti borítóval jelent meg itthon is, nekem tetszik. 2003-ban az Európa Kiadó jelentette meg.

Kedvenc jelenet: Kelly titokszobában elmondott monológja:
 "...annyira, de annyira imádom az összes arcot a házban, és tudom tök szuperül ki fogunk jönni egymással. Azért így is számítani fogok rá, hogy lesznek feszültségek, és a végén lesznek pillanatok, amikor utálni fogok mindenkit. (...) Alapból imádom ezeket az arcokat. Nagyon bejönnek nekem. És én is nekik."
Az esti összefoglalóba ez ment le:
"Utálni fogok mindenkit"
Azt hiszem ez mindent elmond a valóságshow készítésről, a nézők befolyásolásáról.


  Összefoglalva: 5/4,5
A félpont levonás tényleg csak a vége miatt van. Ajánlom azoknak akik szeretik a krimiket kissé szokatlan környezetbe helyezve. Az sem árt ha a kedves olvasó már látott legalább egy BB vagy VV valóságshow-t. De vigyázat káromkodás minden mennyiségben, és itt bizony nincs kifütyülve!

Julianna Baggott - Tiszták

" Játék az egész életünk – … – Ha veszítesz, akkor meghalsz. Ha nyertél, akkor még játszhatsz egy kicsit. Néha azt szeretném, hogy veszítsek végre. Elfáradtam."

Sztori: Egy nap robbanások rázták meg az egész világot és alakították át az emberek életét. Két világ maradt. A Kupolán belüli, ahol sebek nélkül "tisztán" él az a kevés ember, aki szerencsés volt a robbanás idején. Itt lakik Patridge a Kupola urának fia, akit fojtogat a szigorú rend és édesanyja hiánya. Amikor bizonyítékot talál arra, hogy talán anyja nem halt meg, nekiindul megkeresni a számára teljesen ismeretlen Kupolán kívüli világban.
Pressia nem volt szerencsés. Nagyapjával lakik egy raktárban, bujkál, menekül, megpróbál túlélni a mutánsok uralta világban.
Minden vágya, hogy bejusson a Kupolába.


Régóta várt már a polcomon ez a könyv, most úgy gondoltam méltó nyitása lesz a 2013-as évnek.
Nagyon vegyesek az érzéseim. Tetszett és várom a folytatást,- mert természetesen ez is egy trilógia,- de ugyanakkor meg pokolian nyomasztó olvasmány. Még most két héttel később is eszembe jut egy-egy borzasztó leírás a könyvből. Emiatt aztán elég nehéz eldöntenem, hogy tetszett e vagy sem.

Julianna Baggott

Történet: 5/4
Undorító és baromság. Ez a két szó járt a fejemben az első 100 oldal olvasása közben. Ami ezt kiváltotta belőlem az az összeolvadás, ami a robbanásokkor keletkezett. Pressiának egy babafej van a kezébe olvadva, egy másik szereplőnek élő  madarak a hátába, egy másiknak a saját öccse stb. Érdekes, de egyben borzalmas elgondolása ez a vegyi-fegyverkezés eredményének.
Aztán ahogy haladtam a történetben már egyre kevésbé találtam undorítónak és baromságnak, sokkal inkább elgondolkodtatónak és megdöbbentőnek.
Bár ez is egy sorozat, de már az első részben is annyi minden történik amiből más író trilógiát írt volna. Így aztán lendületes, sodró a történet.
Az a világkép ami megjelenik ebben a könyvben a legrosszabb amit valaha olvastam. A Kupolában élők szigorú rend szerint élik szabályozott életüket és semmit vagy csak félinformációkat tudnak a kinti világról. (legalábbis az átlagember) Várják, hogy mikor tisztul meg annyira a Föld, hogy elhagyhassák zárt lakhelyüket és új alapokra helyezve életüket, egy új boldogabb világot építsenek. A vezetők persze másként gondolják....
A kinti világban élők csak álmodoznak a Kupolán belüli világról, az testesíti meg számukra a tökéletes, robbanások előtti élet lehetőségét. 
Ez az egymástól elszeparált két világ nekem mindig az Incarceron-t juttatta eszembe, bár az igaz, hogy ezek a dísztópiák amúgy is hasonlítanak egymásra. Itt is fokozatosan áll össze a kép, lassan alakul ki, hogy ki milyen szerepet tölt be az eseményekben.
A Tisztákban azonban nincs banális hármas szerelmi történet és jóval durvább az egész, egy 16-os karika elfért volna a könyv borítóján.

Karakterek: 5/4,5
A négy főszereplő közül mindegyiket megszerettem a végére, bár egyikkel sem indult felhőtlenül a kapcsolunk. Pressia nagyon hasonlít Katniss-ra (Éhezők viadala) igazi túlélő, aki azonban még keresi magát, a múltját az emlékeit.
Patridge, viszonylag jó körülmények között él, mégsem elégedett helyzetével. Rossz a kapcsolata apjával, nem érti bátyja öngyilkosságát, és hiányzik édesanyja akivel mindig is szorosabb kapcsolata volt, mint apjával. Ő az aki legkevésbé érintett meg.
El Captain lett a kedvencem a végére pedig az első találkozásunk vele sem volt pozitív. Borzasztó az ami vele és tesójával történt, nála már csak az anyák és gyerekeik összeolvadása volt rémesebb. Egyszerűen képtelen vagyok szabadulni ezektől a képektől, pedig már két hét is eltelt az elolvasás óta.
Bradwell sem szimpatikus elsőre, de az ő karaktere is alakul a történet során.
Nagyon sokat szenvednek, küzdenek hőseink  és még mennyi minden vár rájuk a továbbiakban. Az írónő nem bánik kesztyűs kézzel szereplőivel, úgyhogy lesz itt még dráma és szenvedés.
Stílus: 5/4
Mondhatnám, hogy semmi különös. Nem vettem észre különösebb problémát a megfogalmazással. Olvasmányos, gördülékeny. Olyan érzékletesen van leírva a kinti világ, hogy az olvasó könnyen bele tudja magát képzelni a történetbe és pont ettől olyan hatásos az egész. Ráadásul vizuális típus vagyok, ezért kísértenek még mindig az olvasottak.
Kiadás: Egmont-Hungary 2012-es kadása. Már a borítója is rémisztő számomra, ugyanis utálom a lepkéket.
Várom a 2. részt, ami Fuse (kanóc, gyutacs???) címmel és gyönyörű borítóval február közepén fog megjelenni az Usa-ban.

Összefoglalás: 5/4
Csak 16 éven felülieknek ajánlom, a különösen érzékeny lelkűek pedig kerüljék!

Frei Tamás - A bankár

"Minden társadalom ugyanolyan. A tetején 5 százaléknyi okos, agyafúrt ember, az alján 5 százaléknyi sötét csőcselék. E kettő között pedig 90 százaléknyi mocsár, az átlagemberek, akik oda mennek, ahová mondjuk nekik."

Sztori: Egy üldözött, milliomos ex-bankár nemzetközi spekulánsok segítségével elhatározza, hogy csődbe juttatja Magyarországot.
Mindeközben a Megmentőből megismert, bujkáló André-t megtalálják az oroszok. Menekülnie kell, miközben információhoz jut  rég elveszett fiáról. Az Országos Jelzáloghitelbank elnökét terroristák rabolják el, családjával zsarolják. Az országban a pánik egyre fokozódik. A miniszterelnök kétségbeejtő helyzetbe kerül. Kitől várhat segítséget? Sikerül megmenteni  Magyarországot a csődtől?


Még tavaly karácsonyra leptem meg apukámat ezzel a könyvvel. Jómagamat úgy vettem rá az olvasására, hogy beneveztem két kihívásba is, mivel nem éppen az én műfajom ez a konspirációs akció-krimi.
Nem túl szerencsés egy trilógia 2. részével kezdeni, de az idő rövidsége miatt már nem tudtam elolvasni a Megmentőt (mivel a kihívások lejártak). Így utólag úgy gondolom nem is baj, mert A bankárban pont az a szál nem tetszett amiről a Megmentő szól. (André-Adrienn)
Freit csak riporterként ismertem eddig és nem voltam nagy rajongója riport-filmjeinek. Mindig érdekes volt a téma amivel előállt, de a feldolgozás  nem igazán tetszett. 
Mint középfokú közgazdászt, érdekelt ez az érdekes összeesküvés elmélet. Nem mondom, hogy okosabb lettem, ráadásul a tudásom nem elég, hogy részletesen kielemezgetve megítéljem mennyi a valóságalapja. Mindenesetre nagyon érdekes olvasmány volt.

Értékelésem:
Történet: Több szálon fut a cselekmény és majdnem mindegyik tetszett kivéve az André-val történteket. Különösebben nem zavart, hogy nem ismerem az előzményeket szerintem így is érthető volt a sztori.
Az eleje és a vége nagyon tetszett, de a közepén tartottam némi szünetet, mely során két másik könyvet is kiolvastam. Valahogy nem volt akkor hangulatom hozzá.
Érdekes volt bepillantani a nemzetközi pénzvilág hatalmasainak elképzelt világába, csakúgy, mint a  magyar valóságba. Bár ez a könyv 2011-ben jelent meg nagyon aktuális dolgok is bele vannak szőve. Kíváncsian várom mikor jelennek meg a helyi ipari parkban a kínaiak. És vajon Orbán miniszterelnök olvasta a könyvet?
Úgy vannak megírva a pénzügyi stratégiai dolgok, amit egy egyszerű ember is megért, sőt néha szájbarágós és ismétlő.  Akit hidegen hagynak az összeesküvés elméletek és a pénzügyi világ eseményei annak is ad bőven izgalmat a könyv. Az egyik főszereplő André olyan hihetetlen kalandokba keveredik ami Jack Bauer magasságokba emeli őt. Nekem ez a szál kilógott a sorból, meglettem volna nélküle. (lehet, hogy sok volt nekem 7 évad J.B. kalandjaiból :D)
Úgy érzem Frei-t nagyon érdekli a gasztronómia, mert elég sokat foglalkozik az ételekkel és italokkal.
Jól van adagolva az izgalom és a háttérmagyarázat, így nem mondanám unalmasnak, de azért eléggé kiszámítható a történet. 5/3

Karakterek: Tele van a könyv érdekes sőt kissé hihetetlen szereplőkkel. Próbáltam beazonosítani "ki kit játszik", de egy idő után lemondtam róla. Jó lenne ha hasonló miniszterelnökünk lenne, aki legalább ennyire szívén viseli a haza és a magyar emberek sorsát, de.....(ez egy politika mentes blog)
Azt nem tudom Adrienn minek kellett a sztoriba, teljesen felesleges volt és iszonyú idegesítő, csakúgy mint Dávidka. Igazából a többi szereplő sem éppen kedvelhető figura, még az ország megmentéséért fáradók sem. Nekem ez az egész világ idegen és furcsa a benne lévő emberekkel együtt. 5/3
Stílus: Frei-től még nem olvastam ez előtt, meglepett mennyire jól ír. Persze nem szépirodalmian, de legalább nem tőmondatokban, tele szóismétléssel. Viszont azt a túlmagyarázós, szájbarágós stílust  magával hozta a jól ismert riportfilmjeiből. Ezek ellenére is olvasmányos könyv. 5/3
Kiadás: Ulpius-os kiadvány, jópofa borítóval, de elég sok elírási hibával.

Összesítve: 5/3 könnyű kikapcsolódás, ha rákattant az ember 1-2 nap alatt kiolvasható. Ez nem egy csajos könyv, mint amikről általában írni szoktam. Azért vigyázzatok ne vegyétek túl komolyan!

1. rész: A megmentő
2. rész: A bankár
3. rész: 2015 (megjelenés: 2013)

E.L. James - A szürke ötven árnyalata - A könyv amiről mindenki beszél

"– Gyere, Miss Steele. A holnap nagy nap lesz a számodra.
Minél hamarabb ágyban vagy, annál hamarabb meg leszel dugva,
és alhatsz.
– Mr. Grey, ön született romantikus."

Sztori: Anastasia Steel a 21 éves irodalom szakos egyetemista interjút készít a rendkívül gazdag és nagyon jóképű vállalkozóval Christian Greyjel. A két fiatal rögtön felfigyel egymásra. A lány akarja a férfit. A férfi akarja a lányt. 
Mr Grey azonban sötét titkokat rejt. Vajon Ana elfogadja a férfi szokatlan szexuális érdeklődését és belemegy egy szerződéssel biztosított viszonyba?

Két okból vagyok csalódott.
Az egyik ok, hogy nem olyan rossz mint azt vártam. :)
Hónapokkal a megjelenés után olvastam el, amikor a moly-on 63%-on állt a tetszési indexe és hosszú-hosszú értékelésekben gyalázták kedves molytársaim e művet.
Már vártam, hogy én is apró darabokra szedve kielemezhetem ezt az igazán borzalmas alkotást. Részletekben menően csámcsoghassak hibáin, igazat adva minden fanyalgónak. De.
Nem teszem, ugyanis ez a könyv nem ér annyit. Ez bizony egy teljesen közepes alkotás. Nem rossz, de nem is jó. Egyszer elolvassa az ember, eldönti, hogy érdekli e Ana és Mr. Grey sorsa annyira, hogy a következő két részt is elolvassa és kész. Ennyi.
Ha megvettem volna most landolna a rukkolán. Az ócsárlóktól, a fél és egy pontot adóktól azért megkérdezném: (idézet a könyvből)
 "Csakugyan így érzel, vagy azt gondolod, hogy így kell érezned? Ez két különböző dolog."
Úgy gondolom divat lett szidni ezt a könyvet. :(

 De csalódott vagyok amiatt is, mert nem értem mitől döglenek érte az amerikai mamik. :(
"Ez a könyv amiről mindenki beszél." Kérdem én: ugyan miért?
Nem sikerült megfejtenem, hogy miért lett ennyire népszerű ez a könyv világszerte. A belőle készülő film körüli felhajtás is teljesen érthetetlen számomra.
Semmi, de semmi újdonság nincs benne, ráadásul az egész tényleg egy Twilight fanfic, amire ráadásul ráerősít a gyenge fordítás.

Lássuk kicsit részletesen. Figyelem spoileres bejegyzés következik! 


 Szerintem meglehetősen túlírt a könyv. Kétszáz oldallal kevesebbe is bele lehetett volna sűríteni azt a kevés eseményt ami történt.
Megismerkedett a két főszereplő, összejöttek, problémák adódtak, aztán egy kurtán furcsán összecsapott végkifejletben szakítottak. Erre, a sok erotikus jelenetre, és Ana vívódására bőven elég lett volna 300 oldal. Ennek ellenére olvastatta magát és gondolom sokakat kíváncsivá is tett a folytatásokra az összecsapott befejezés. Engem inkább az érdekel, hogy miért lett Chris ilyen és mi az a nagy probléma ami miatt állandóan telefonál. (Kit nem találnak?) Hogy hogyan alakul kettőjük kapcsolata azt úgy is tudom, hisz ez egy tipikus szerelmi történet.
Az erotikus jelenetekről: menstruáció alatti szexről még nem olvastam, úgyhogy ebben újdonságot tudott nyújtani a könyv (meglettem volna nélküle), de a többi dologban semmi olyan nem volt, ami ne szerepelt volna már más könyvekben. (L.K.Hamilton, Ward, Maya Banks stb.) Sőt igazából az aktusok leírása meglehetősen visszafogottra  sikerült, ennél sokkal részletgazdagabb volt a nemrég általam olvasott 1800-as.(!) években íródott Buja Zélandia. (nem mondom hogy az a helyes irány)

Az írónő

Aki most olvasott először erotikus/pornó könyvet annak lehet hogy megfeküdte a gyomrát, én ebből a szempontból edzett vagyok.
Ana valóban hasonlít Bella-ra, nekem szimpatikus, bár egy kicsit túl sokat agyal, de szerintem ez csak leírva tűnik soknak valójában mi nők tényleg ilyenek vagyunk, mindig mögöttes tartalmat keresünk a férfiak egyszerű kijelentései után is.
Christian Grey-ről előzetesen azt gondoltam, hogy olyan lesz mint Raphael az angyal Nalini Singh könyveiben. Na attól a pasitól még így könyvön keresztül is ráz a hideg, nem szeretnék összefutni vele soha az életben. Hozzá képest Mr Szürke egy puhapöcs. (igaz ő legalább ember :D) Szinte rögtön elalél Ana-tól az addig kemény, csak az erőszakos szexben örömét lelő, az érintéstől viszolygó férfiú. Nekem ettől teljesen hihetetlen az egész. Az ő karaktere nincs jól felépítve. Egy folyamat során, a durvulástól kellett volna eljutni a vanília szexig és az együtt alvásig és nem fordítva. Bár Ana vagy százszor elmondja (na ebben is tiszta Bella) hogy milyen szép, szexi stb. ember ez a férfiú, nekem mégsem jön be. Nem tudom sem sajnálni a borzasztó gyerekkora miatt, sem undorodni nem tudok tőle a fura dolgai miatt, de "beleszeretni" meg végképp nem sikerült. (ebből is látszik nekem nem számít a pénz :DDD)
A többi szereplő szinte említésre sem méltó, aki olvasta az Alkonyatot az tudja mire számíthat. (örökbefogadó szülők, mostohatesók, sokszor férjhez menő hippis anyuka, mogorva magának való apa, nagyszájú barátnő stb.)
Nem tudok angolul, de hallottam hogy az eredeti mű sem éppen szépirodalmi stílusáról híres. A fordítás sajnos nem jó, tele van értelmetlen mondatokkal, ami nem az eredeti szerző hibája ez tény. Nagyon gyors, pattogó a szöveg, amit a rövid mondatokkal ért el az író. Sok benne a káromkodás, szóismétlés. Nem tudom az eredetiben is új szitokszót használt e az író, de a fordításban ez a "basszantyú" meg a "szent szar" nem tűnik életszerűnek, különösen egy irodalom szakos egyetemista szájából. Azért Olvastam ennél borzalmasabb fordítást is nem is olyan régen. (Testbérlők)

Értékelésem:
Történet: tipikus romantikus sztori sok szexjelenettel fűszerezve. A lány beleszeret a rossz fiúba, meg akarja változtatni, ami majd biztos sikerül is neki valamennyire, aztán amiről már nem írnak a könyvek, hogy 5-10 év múlva meg rádöbben hogy kár volt az egész hajcihő. :)
A feléig tetszett, onnantól rétestészta. 5/3
Karakterek: Ana figurája szimpatikus, de Mr Grey-jel nem vagyok kibékülve, és nem a furcsa szexuális szokásai miatt. Jobban szeretném ha keményebb lenne, olyan aki ha ránéz valakire annak megfagy a vér az ereiben. Ha ez lenne a kiindulópont lenne hova fejlődnie, de így elég zavaros az ő személyisége. 5/3
Stílus: fanfic jellegű írás, remélem a következő részekben mutatkozik némi fejlődés. 5/2
Kedvenc jeleneteim: a két főszereplő közti  e-mailezések.  

Összefoglalva: 5/3 csak azoknak akik szeretik a romantikus történeteket és nem fekszi meg a gyomrukat az átlagosnál több szexjelenet. És csak akkor ha már megvan a második rész is, mert az elsőnek szinte mondat közben van vége!

Olvasás közben ez a klip jutott eszembe bizonyos jelenetei miatt: http://www.youtube.com/watch?v=3RLwuDQSkDI
Sajnos csak a cenzúrázott változatot találtam.:(

UPDATE:
Elolvastam a két folytatást.
A sötét ötven árnyalata: 5/1,5 Annyira, de annyira unalmas volt.
A szabadság ötven árnyalata : 5/1,5 Rühelltem. Főleg a végét.
A három részt meg kellett volna írni egyben és akkor még lehetett volna belőle valami. Nem értem.....