Brandon Sanderson - Acélszív

Fülszöveg:
Hősök nem léteznek.
Az Idolok hihetetlen képességekkel bírnak, de őket egytől-egyig a gonoszság vezérli.
Chicago felett a leghatalmasabb Idol vette át az uralmat. Acélszív parancsol az elemeknek, és állítólag nem fog rajta pisztolygolyó, penge és bomba sem. Legyőzhetetlen.
Mindez tíz éve történt. Az emberiség a puszta túlélésért küzd. Senki sem lázad, csupán egyetlen csoport: a Leszámolók. Átlagemberek sötét, kétes csoportja, akik eltökélték, hogy az Idolok tanulmányozása révén kiderítik a lények gyenge pontját, és végeznek velük.
A nevem David Charleston. Egyelőre még nem tartozom a Leszámolók közé, de feltett szándékom csatlakozni hozzájuk. Van nálam valami, amire szükségük lehet. Valami értékes és hihetetlen dolog. Nem tárgy, hanem tudás. Én ismerem a titkát.
Tanúja voltam annak, amint Acélszív megsebesül.

Műfaj: ifjúsági fantasy - szuperhősös
Kiadó: 2014 Delta Vision
Leszámolók sorozat első része.


Van a környezetedben egy 14-16 év körüli, a szuperhősös filmekért rajongó srác, aki azonban könyvet csak tanulás céljából vesz a kezébe? Vedd rá, hogy olvasson bele ebbe a regénybe!
Véleményem szerint, ez egy olyan könyv amivel meg lehet szerettetni az olvasást a fiatal fiúkkal is.
Nem véletlen, hogy Hollywood is érdeklődik a sztori iránt, igaz elég lassan csordogálnak csak a hírek ezzel kapcsolatban.
Minden megvan benne ami kell egy jó szuperhősös, akció dús, szerethető karakterekkel teli filmhez, ami még néha humoros is tud lenni.

Sanderson ismét egy különleges világot teremtett, igaz éppen csak annyit felfedve belőle, amit egy sorozat első része megkíván.
A cselekmény hihetetlenül pereg, soha nem laposodik el, lélegzetvételnyi idő sincs, annyi minden történik. Emiatt rendkívül olvasmányos és egy percig sem unalmas a cselekmény, viszont nincs idő megpihenni és kicsit jobban megismerni a karaktereket. Sajnos azt kell mondjam ismerve más Sanderson könyveket is, az írónak nem erőssége a karakterábrázolás.
Főhősünk, David 20 éves, sokat megélt fiú, de néha úgy viselkedik, mint egy 13 éves kiskamasz, ami kicsit hitetlenné teszi a figuráját, viszont ebből is látszik, hogy ki a célközönség.
Van persze lány is a történetben, de a szerelmi szál elhanyagolható és amúgy is Megan karaktere sokkal érdekesebb egy szimpla lányénál, akibe beleszeret a főhős.
Bár a leszámolók gárdáját viszonylag megismerjük a történet folyamán (kedvencem Cody, naná hisz skót származású), a gonosz Idolokat és különösen Acélszív figuráját elég sok homály fedi. Különösen annak fényében, hogy végül is ő a címszereplő.
Eléggé keserű az a világkép, hogy aki hatalmat kap, az szinte mind a gonoszok közt végzi.
Ami még furcsa volt nekem az a humor, valahogy nem mindig esett jól, nem voltam rá mindig vevő.
Aki figyelmesen olvas, annak azért sok minden kikövetkeztethető a későbbi fordulatokból. De ez nem az a könyv amin sokat kéne agyalni, egyszerűen csak szórakozni kell rajta és vele.

Ezt a bejegyzést egy újraolvasás után írom, amit a 2. rész kézbevétele előtt ejtettem meg. Azt kell mondjam nagyon rám fért, mert szinte semmire sem emlékeztem az egészből, valószínűleg azért mert túl sok akciójelenet volt benne, amit az én kis agyam kiszelektált egy rakás lényeges infóval egyetemben.
A véleményem igazából nem változott: remek kikapcsolódást nyújt, szórakoztat (nem csak tizenéves srácokat), sőt kíváncsivá tesz a folytatásra, de hiányzik belőle valami plusz, ami mondjuk az Elantrisban megvolt.

Történet: 10/8
Karakterek: 10/8
Stílus: 10/8

Összesítve: 10/8
Érdemes elolvasni azoknak, akik szeretik a könnyen emészthető fantasztikus irodalmat, kedvelik pl. Pittacus Lore sorozatát, vagy az ifjúsági disztópiákat.
Én pedig már olvasom is a folytatást. A címe: Tűzlény (bejegyzés lesz)

Samantha Shannon - A Mímes Rend

Fülszöveg:
Paige a Csontszüret sorozat első kötetének végén kiszabadul a Sheol I brutális világából, de a bajok csak most kezdődnek: sok szökevény még mindig bujkál, őt pedig mind közül a legveszélyesebbnek nyilvánították… Ahogy a Scion mindent látó szeme Paige után fordul, a mímeslordok és mímeskirálynők bandái számára összehívják az Abnormális Unió tanácsát. Jaxon Hall és a Hét Pecsét vezető szerepre készül, de egy végzetes fenyegetés híre terjed a látók között, és mindenhol sötét titkok sejlenek.

Műfaj: ifjúsági disztópia, fantasy
Csontszüret sorozat 2. része.
Athenaeum kiadó 2015.


Az első részről itt olvashatsz: http://ananiila.blogspot.hu/2015/10/samantha-shannon-csontszuret.html

Egy gyors Csontszüret újraolvasás után azonnal belevetettem magam a 2. részbe, a lendületemet azonban eléggé hamar letörte a kissé lassan folydogáló cselekmény.
A könyv első fele csak alapozása a második részben bekövetkező eseményeknek, illetve részletes bemutatása a körzeteknek, benne Jaxon Hall-al és az ő Hét Pecsétjével.
Kellett ez az aprólékos világkidolgozás nem mondom, de amikor az ember inkább a Nagymesterről és a  Paige-el való kalandjairól olvasna akkor eléggé lelohasztó tud lenni a sok leírás. Kicsit félre is tettem a könyvet, hogy emészteni tudjam a sok infót és új szereplőt.
De abban a pillanatban amikor feltűnt Arcturus Mesarthim úgy vált a cselekmény is izgalmassá, érdekessé, fordulatossá és a könyv letehetetlenné.

A Mímes Rend ott folytatódik ahol a Csontszüret befejeződött. 
Paige és még pár látó ugyan megmenekült, de bujkálnia kell, hisz egész Scion őt keresi. De mivel meg is kell élnie valamiből újra Jaxon szolgálatába áll és miközben jobbkezeként rendezi a Pecsétek ügyeit, szeretné tájékoztatni is az embereket a rephaiták létezéséről és arról, hogy mi folyik Scionban. Egyre rejtélyesebb dolgok derülnek ki a többi Mímes lordról és egy váratlan gyilkosság után megnyílik a lehetőség, hogy Paige a kezébe vegye a dolgok irányítását, és Sápadt Álmodóból Fekete Lepkévé érjen. 

"Talán az a legjobb, ha visszatérek a Seven Dialsbe, és meghúzom magam. Mert annál, hogy Jaxon Hall a főnököm, csak egyetlen rosszabb dolog volt a világon, ha Jaxon Hall az ellenségem."

eredeti borító

Akik abban reménykedtek, hogy a 2. részre Paige és Nagymester kapcsolatából egy hatalmas érzelmi -esetleg másfajta- orgia kerekedik azokat ki kell ábrándítsam, szó sincs erről. Viszont apránként azért fejlődik a kapcsolatuk, de tényleg csak nagyon apránként. Nekem ez nagyon tetszik, szeretem az ilyen lassan építkező közeledést, és ugye tudjuk azt is, hogy ez a sorozat 7 részre van tervezve.
Így is érzékiek és hatásosak voltak a közös jeleneteik.
Paige a lázongó lányból igazi vezetővé érett, míg Arcturus többnyire csak a háttérből figyelte az eseményeket ebben a részben.

Még mindig úgy gondolom, hogy jóval összetettebb ez a disztópia a többi ifjúsági könyvél. Sokkal részletesebb a világa - bár tény, hogy szinte csak Londonról van szó, a világ többi része itt is homályba vész - a karakterek is sokkal kidolgozottabbak, nem is beszélve a sokféle képességről, melynek birtokában vannak a látók.
Nekem sosem tartoztak a kedvenceim közé a  boszorkányokról, jósokról, médiumokról stb. szóló könyvek, ez a sorozat mégis kedvencé nőtte ki magát, és ennek egyértelmű oka: a jól megkomponált karakterek és a változatos cselekmény. 
Van itt minden: rengeteg harc, gyilkosság, viadal és árulás. Volt amit sejtettem, de volt ami teljesen felkészületlenül ért.
Az utolsó oldalakon csak kapkodtam a fejem, el is felejtettem agyalni, így aztán váratlanul ért a csattanó. És igen, sajnos ez is olyan rész aminek szinte mondat közben van a vége.


Végre nem volt olyan érzésem, hogy én ezt már olvastam valahol. Egyedi és különleges ez a sorozat, csak remélem hogy a folytatás is hasonló lesz. (Sajnos még angolul sem jelent meg)
Rengeteg még a titok és a homály pl. a Rantennel vagy az emitákkal kapcsolatban, és fogalmam sincs merre visz a történet tovább, de hát erre valók a folytatások.
Arra nem jöttem rá, hogy a borítónak mi köze van a történethez, nem emlékszem még egy kóbor macskára sem a sztoriból.

Történet: 10/9 - a könyv első felének lassúsága miatt nem 10
Karakterek: 10/10
Stílus: 10/10 (annak ellenére, hogy még mindig sok a nyomdahiba és a borító érthetetlen)

Értékelésem: 10/10
Az egyik legjobb disztópia amit olvastam, kár hogy most várhatok a következő részre. Remélem Samantha nagyobb iramban ír, mint G.R.R. Martin.


"Felemeltem a kezem, és megérintettem a hátát, hogy még egyszer érezzem a lélegzetének ritmusát. A mellkasomból forróság áradt, végigfutott a karomon, egyenesen az ujjaim hegyéig. 
És abban a pillanatban úgy éreztem, tartozom valahová."

Samantha Shannon: Csontszüret

Fülszöveg:
2059. Scion London. 
Paige Mahoney látszólag egy átlagos tizenéves lány, aki titokban egy alvilági szervezetnek dolgozik. Kisstílű lopások helyett ő nagyobb tétben játszik. Paige egy álomhacker, aki feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Mindezt pénzért. Egy nap azonban sötét és gonosz erő keríti hatalmába… Beláthatatlan következményekkel. 
Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a paranormális bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A rephaiták belőlük toboroznak hadsereget, hogy véghezvigyék titkos tervüket. Paige mentora és kiképzőtisztje Arcturus, a vérhitves, aki halálos ellensége az embereknek. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie mestere elméjébe, és fel kell fedni a titkát…

Műfaj: disztópia, fantasy, ifjúsági
Kiadó: Athenaeum 2013.
Csontszüret egy 7 részesre tervezett sorozat első része. 
Írónője Samantha Shannon 1991-es születésű londoni lány, akit már most ki is kiáltottak az új Rowlingnak, ami több szempontból is túlzás, hisz egészen más műfajban ír, de remélem felnő majd honfitáráshoz. 

Samantha Shannon

2015 februárjában már olvastam ezt a könyvet, mivel most jelent meg a 2. része, így eljött az idő az újraolvasásra. Ennek örömére meglehetősen kedvezményes áron saját példányt is be szereztem, mivel már első olvasáskor úgy éreztem ez egy olyan sorozat, mely helyet érdemel a polcomon. 

Már első találkozásunkkor is imádtam ezt a történetet, de másodszorra még inkább belopta magát a szívembe. Kellett is egy újraolvasás, hisz a történet és a benne felépített jövőkép jóval összetettebb a szokásos disztópiákénál. 
Az értékelésekből úgy vettem észre sokaknak talál túlságosan is bonyolult, ez az egyik oka, hogy tetszési %-a már 90 alá került a moly-on. A másik ok pedig gondolom az, hogy gyakorlatilag nincs szerelmi szál, illetve csak egy ici-pici kis izzás van a szereplők között, melyből csak reménykedhetünk a későbbiekben egy nagy lobbanásra. 
Nem mondom, hogy teljesen eredeti az ötlet, de legalább nem egy-két hanem sok-sok ötletből lett összegyúrva és így már egész újnak tűnik. Elég sok az információ ami rázúdul az emberre, túl sok a szám és az idegen kifejezés - amikről fogalmam sincs hogyan kellene kiejteni - ezek szerintem meglehetősen ijesztően hatnak az olvasóra, különösen azért mert már az első oldalakra is ez a jellemező. 

"Olyasmit is érzékeltem, ami nem a közvetlen közelemben történt: rögtön tudtam, ha kint, az utcán végigsétált egy látó, és megéreztem, amikor Covent Gardenben gyülekezni kezdtek a lelkek. Amint rákapcsoltak a létfenntartó gépekre, a Seven Dials egy mérföldes körzetében bármit kiszagoltam az éterben."

A főszereplő lány végre nem tini, hisz már 19 éves, a férfi főszereplők meg még idősebbek, mégis azért megmaradt a YA kategória bája is, hisz nincs benne erotika. Nálam külön előny, hogy miközben a saját és más emberek életének megmentéséről van szó, nem a szerelmi nyűgjén töpreng oldalakon keresztül a főhősnő. 
A cselekmény végig izgalmas és eseménydús, ha nem is váratlan de különös fordulatokkal. 

A történet egy olyan alternatív jövőben játszódik, amelyben régóta élnek köztünk tisztánlátók. A köznapi emberek természetesen félnek a sokféle különleges adottságokkal rendelkező emberektől, így a karhatalom megpróbálja begyűjteni őket. A főhős Page álomjáró, ami egy különlegesen ritka képesség, ő a Hét pecsét nevű bűnöző csoport egyik tagja.
Egy nap végzetes hibát követ el és elfogják, több társával együtt egy Sheon I nevű helyre szállítják, ahol legnagyobb megdöbbenésére egy idegen faj a rephaiták uralkodnak. Már 200 éve titkos szövetségre léptek a London területén létrejövő Scionnal. Page a XX. csontszüret keretében kerül a városba, ahol különböző próbatételek várják. A rephaitak külsőre emberi lények, de az emberek aurájából táplálkoznak. Page-t a vérhitves Arcturus választja ki tanítványának. Miközben Page próbálja kifürkészni e világ titkait, felkelti a rephaiták vezetőjének Nashirának a figyelmét. Immáron az életben maradása a tét.     

Fassbander, mint a Nagymester

És a férfi főszereplő! Úgy kellett már nekem egy ilyen karakter! Nagyon titokzatos, elsőre félelmetes, de mégis már az első megjelenésekor érezni lehet, hogy hatalmas lehetőségek vannak benne és még a könyv végén sem tudom eldönteni, hogy ő vajon a jó vagy a rossz oldalt képviseli (bár eldőlni látszik, de azért még sok a homály) és ez nagyon jó egy könyvsorozat esetén. Még a neve is különleges: Arcturus Mesarthim. 
Szó van a könyv megfilmesítéséről, bár konkrétumot nem találtam, az én ajánlatom Arcturus megformálására nem lehet más, mint: Michael Fassbander. 

Hogy negatívumot is mondjak: sajnos rengetek a nyomdahiba a könyvben, remélhetőleg a folytatás nem ilyen lesz. 
Viszont a borító gyönyörű.


Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Stílus: 10/10


Összesítve: 10/10 - Kedvenc
Azoknak ajánlom akik szeretik a kicsit összetettebb, bonyolultabb disztópiákat. Engem pár részlet emlékeztet a Tündérkrónikákra, bár ez nem olyan vicces. Jók a szereplők, izgalmas a cselekmény.
Elrettentő lehet, hogy a történet 7 részre tervezett és nem lezárt az első rész. És angolul is még csak két rész készült el. 

"Perzselt a lélegzete. Lassan csókolóztunk. Ne hagyd abba, ne hagyd abba! Semmi másra nem bírtam gondolni, csak erre: ne hagyd abba. Végigsimított a csípőmön, a hátamon, szorosan magához ölelt. Éreztem súlyosan dobbanó szívverését. A ritmusát. A ritmusomat."

Justin Cronin: A szabadulás

"Rákbeteg felesége halála után dr. Lear, az özvegy tudós elkezdi kutatni a hosszú élet titkát, a betegségek és az öregedés ellenszerét. A hamarosan a hadsereg felügyelete alá kerülő kísérletsorozat eredményeként azonban a 12 kísérleti alany – minden emberi vonását elvesztve – félelmetes, gyilkos lénnyé alakul át. A kutatás utolsó fázisában a tudósnak szüksége van egy hatéves kislányra is, akit szintén beoltanak a kiszámíthatatlan hatású vírussal. Annak ellenére, hogy a Colorado-hegységbeli kísérleti telepet kommandósok őrzik, a kísérleti alanyok, azaz „fertőzöttek” kiszabadulnak. Senki és semmi nem állíthatja meg őket, a fertőzés egyre terjed, s mind több ember válik hozzájuk hasonló vérszomjas szörnyeteggé. Egyedül Amy, a hatéves kislány szervezete reagál másképpen a vírusra. A különös, világító lényekké átalakuló fertőzöttek az Egyesült Államok egész területét ellepik: már csak egy emberi közösség marad valahol Kaliforniában, melynek tagjai jól kiépített erődjük és harcosaik segítségével majd’ száz éven át megakadályozzák a fertőzöttek bejutását. A Kolónia lakói elszigetelten élnek a kaliforniai hegyekben, a régi, vírus előtti világot az idősek beszámolóiból vagy a Hosszú Portyákon látott romokból ismerik. Egy nap fura lány jelenik meg a Kolónia kapujában – Amy. Felbukkanása gyökeres változást hoz a Kolónia életében…"

Kiadó: Cartaphius 2010
Műfaj: disztópia, posztapokaliptikus thriller

A szabadulás trilógia első része.

Régóta várólistás volt ez a könyv nálam, de mindig elrettentett a terjedelme (800 oldal) egészen eddig, amikor is vettem egy mély lélegzetet és belekezdtem. A fülszöveg alapján zombiszerű apokalipszist képzeltem el, és mivel egy kislány a főszereplő úgy gondoltam mindez a már jól ismert ifjúsági regények szokásos stílusában lesz megírva. Hát ennél jobban nem is tévedhettem volna.

Két ismérve van nálam egy jó könyvnek:
1. nem akarom, hogy vége legyen. Húzom-halasztom a végén, hogy minél tovább tartson.
2. elolvasás után nem tudok más könyvet a kezembe venni, mert egyszerűen úgy érzem semmi nem érhet a nyomába, folyton csak gondolkodom rajta, be-be ugrik egy-egy kép.
Ez egy ilyen könyv.

Justin Cronin

A cím magyar fordítását nem teljesen értem, eredetileg a The Passege, vagyis Az átjárás, de még inkább Az átkelés jobban kifejezte volna könyv mondandóját. 
A fent olvasható fülszöveg úgy nagyjából a könyv harmadát meséli el. Ez a része a regénynek elég lassú folyású, tele információval és mély - néha bizony feleslegesnek tűnő - karakterábrázolással. 
A 100 évvel később játszódó részek a kolóniával és az onnan induló történésekkel viszont tele vannak cselekménnyel és izgalommal, ez a letehetetlen része a könyvnek. 
A szabadulás ugyan első része egy sorozatnak, de már ebből a részből is lehetett volna trilógiát írni. Így ugyanis egy nagyon tömény olvasnivalót kaptunk, ami szerintem sokak gyomrát megülte, láttam az értékelésekben, hogy sokan unalmasnak tartották, amit moindjuk én nem értek, mert engem minden betűje lekötött.

Van ebben a történetben minden ami egy jó posztapokaliptikus regénybe kell: egy félresikerült kísérlet eredményeképp egy  járvány, amit persze az USA szabadít a világra, zombi helyett vámpírszerű lények, majdnem kihalt emberiség, fogyó készletek, remény fellobbanása egy fiatal lány alakjában, győztes csata egy soha nem múló háborúban, ami talán elhozza a szabadulást, de nem mindenki számára. 
Tudom, számtalan könyv íródott már ezekkel a sémákkal, de szerintem ha egy író leül és egy igazán jó disztópiát akar írni, akkor annak ilyennek kell lenni, mint A szabadulás. 
Nincs szerelmi háromszög, sőt a romantika minimálisra van visszafogva, amikor valami idillikus képet vázol fel az író az biztos, hogy a következő oldalon már vége is a nyugalomnak. Soha nem tudod mire számíthatsz, hisz a szereplők is eléggé hullanak. (ne kedvelj meg senkit)
Szokatlan volt számomra, hogy egyik szereplőbe sem tudtam beleszeretni, valahogy egyikük sem került közel hozzám, amit akár írói bakinak is felróhatnák, de Cronin valahogy mégis elérte nálam azt, hogy egyes emberek túlélése helyett az egész emberiség miatt izguljak. Rengeteg a szereplő, néhányukról sok mindent megtudunk, másokról viszont szinte semmit, előbukkannak, eltűnnek, hogy majd több száz oldal után ismét feltűnjenek. (vagy nem)

Hullámzó a történet és a stílus is, olyan mintha több apró történetből állna össze az egész. De két részre mindenképpen szétvehető: Az eleje, vagyis amiről a fülszöveg szól,  road-movie hangulatot idézett fel bennem jófajta krimik stílusjegyeivel, kicsit lassú elbeszéléssel. A második részben,  a 100 évvel később játszódó jelenetekben voltak horror-thriller részek amik leginkább Dean R. Koontz műveit juttatták eszembe (Babcock-álomképek, számomra ezek voltak a legkevésbé tetszetős részek). De az tény, hogy végig fenntartotta az érdeklődésemet, gyakran vettem észre magamon, hogy ökölbe szorított kezekkel olvasok már-már sebeket okozva magamnak a hosszú körmeimmel.
Persze az ember elgondolkodik olyanokon is, hogy 100 év múlva tényleg lesznek konzervek amik még ehetőek? Autók, mozdonyok, fegyverek stb. kis bütykölgetés után beindulnak? Szerintem ezen kár is elmélkedni, el kell fogadni, hogy Cronin világában így van és kész.

Egy rendkívül izgalmas utazás volt ez a pár nap, amíg elmerültem ebben a könyvben.
Amikor bezártam, volt bennem hiányérzet a történettel kapcsolatban, de elfogadtam, hogy a többi a fantáziámra van bízva. Felmentem a moly-ra, hogy értékeljek és akkor láttam, hogy van folytatása. Egyrészről örültem, mert így legalább tudom mi lesz a következő olvasmányom, másrészt viszont félek, mert a folytatások nem mindig méltóak az első részhez. Remélem tévedek, csak akkor meg az lesz a bajom, hogy a harmadik rész még nem jelent meg.

Elég régen tervben van egy film, még Ridley Scott-ot is hírbe hozták vele, de nem igazán találtam róla semmit, hogyan áll a dolog. Én nézném az biztos, már olvasás közben is eszembe jutott milyen remek sorozatot lehetne forgatni belőle. 

Történet: 10/10
Karakterek: 10/9
Stílus: 10/10

Összesítve: 10/10
Az egyik legjobb disztópia amit olvastam.
Nem ifjúsági, nem könnyed női olvasnivaló, hanem egy összeszedett, lenyűgöző utazás egy pokoli jövőben, amiben nem szeretnénk élni. 
Biztos, hogy még újra fogom olvasni, sőt saját példányt is szeretnék belőle!

2. rész: A tizenkettek
Már megjelent magyarul.
3. rész: The City of Mirrors 2016-ra ígérte az író. 


A folytatásról pár szó:

A tizenkettek: 10/9

A reményem, hogy méltó lesz a folytatás az első részhez végül is beteljesült. 
Meglepett a történet folytatása, nem számítottam arra, hogy visszaugrunk az időben a nulladik évre, de tetszett és jó megoldásnak találtam, hisz így a karakterek fejlődése érthetőbb lett. Viszont az időben való ugrálás, illetve az új karakterek bevonása bennem óriási káoszt okozott. Végleg elvesztem a történetben, mivel számomra követhetetlen lett a sok szereplő, a névmemóriám nulla, így amikor az író bedobott egy nevet, amin illet volna megdöbbenni én inkább csak értetlenkedtem, mert már elfelejtettem, hogy kapcsolódik a sztoriba. Amit nem szerettem a könyvben – de ez az én személyes ízlésem miatt van – az a misztikus szál. Fogalmam sincs Wolgast megint, hogy került a sztoriba, meg ezek az állandó álmok és fejben történő beszélgetések sem a kedvenceim. De ennyi az összes negatívum amit elmondhatok. 
Most már kerültek hozzám közel szereplők is, persze el is hullott belőlük pár, voltak szívmelengető pillanatok és véres, pusztító képek. 
Persze megint maradtak megválaszolatlan kérdések, és sajnos a folytatásra még várni kell. Egy biztos a 3. rész előtt újra kell olvasni ezt a szövevényes történetet.

Mira Grant: Feed-Etetés

Fülszöveg:

„Legyek bár élő vagy halott, az igazság nem nyugszik. A nevem Georgia Mason, és könyörgöm: cselekedjetek, amíg lehet!”
2014-ben kezdődött. Megtaláltuk a rák gyógymódját, és a közönséges nátha ellenszerét. Csakhogy ezek által valami újat teremtettünk, melyet senki nem tudott megállítani. A fertőzés terjedt, a vírustörzsek átvették a hatalmat a testek és elmék felett, és az így létrejött zombikat már csak egyetlen késztetés hajtotta: hogy bármilyen élőlényt, aki az útjukba kerül, felfaljanak.
Most, több mint húsz évvel a Feltámadás után a blogger testvérpár, Georgia és Shaun Mason úton vannak életük legnagyobb sztorija felé – és felfedik a fertőzötteket mozgató sötét összeesküvést. Nyilvánosságra akarják hozni az igazságot, még ha az életükkel fizetnek is érte.
„Megkapó, lebilincselő és brutális!”
(Publishers Weekly)
„Ezt a zombiregényt akár Robert A. Heinlein is írhatta volna!”
(Sci-Fi Magazine)
„Igazán megdöbbentő befejezés!”
(Daily Telegraph)

Műfaj: zombis-disztópia  politikai-thrillerbe ágyazva.
Kiadó: Lazi 2012 (eredeti megjelenés: 2010) 422. oldal

A Feed egy trilógia első része, melyhez tartozik egy kiegészítő kötet is. Magyarul egyenlőre csak az első rész olvasható, de viszonylag kerek és lezárt a történet, sajnos a folytatásról nincs infóm.
Newsflesh trilogy:
1. Feed -Etetés
2. Deadline
3. Blackout
3,5. San Diego 2014

Főbb szereplők:
Georgia Mason: virtuális újságíró, vagyis blogger, a regény narrátora.
Testvére: Shaun szintén blogger, csapatuk harmadik tagja pedig Georgette Meissonier, alias Buffy a műszaki zseni.

Ez nem az én könyvem volt az biztos.
Az elején még tetszett, a nyitójelenet után azt gondoltam, hogy amolyan Z Nation (tv-sorozat) szerű akciódús zombikönyv lesz, de sajnos tévedtem.
A történet 20 évvel az élőholtakat teremtő járvány után játszódik, az emberek kénytelenek együtt élni a kipusztíthatatlan zombikkal, így aztán házaikban bezárkózva, kerülve a társas érintkezést, elkerített területeken élik mindennapjaikat.

Lehet, hogy a zombis világképemet túlságosan befolyásolja a TWD vagy a Z-nation, de az ebben a könyvben felvázolt jövő nekem nem jött be.
Mivel mindenki hordozza magában a vírust, így nem is kell harapás, akár spontán is átváltozhat bárki és  már gyarapodik is a zombisereg, ami nemcsak emberekből áll, hisz ebben a világban a nagytestű állatok is élőholtakká változnak.
Véleményem szerint már rég ki kellett volna halnia az emberiségnek a rendkívül szigorú biztonsági intézkedések és fegyverek ellenére is. 
Bloggereink azonban nem ismernek félelmet és folyamatosan kísértik sorsukat. Csak sajnos ebből az izgalomból volt kevesebb a könyvben, voltak részek amin kimondottan unatkoztam és alig vártam, hogy gyorsan ledaráljam, sőt még az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a könyv olvasását..
Néhol nagyon elnagyolt a világkép, tele homályos folttal,  -amiket remélem a folytatások megvilágítanak,- máshol, más dolgokban meg túl részletes és aprólékos a leírás, sok az ismétlés is.
Természetesen áthallik a  társadalom-kritika ami a mai viszonyokra utal, különösen a hatalom megszerzése és megtartása kérdésköre foglalkoztatja az írónőt. Illetve kitér a média szerepére is.
Politikáról még olvasni sem szeretek, annyira utálom, de sajnos ebben a könyvben van bőven, ugyanis főszereplőink egy választási kampány során kísérgetik az egyik elnökjelöltet.
A szereplők túlságosan nagy ambíciója kimondottan irritált, nem voltak szimpik. Annak ellenére, hogy már nem tinik, hisz 20 felett vannak fel sem merül a szerelem/párkapcsolat lehetősége, a romantikus vonal teljesen hiányzik a könyvből, ami alapból nem baj, sőt, csak lett volna helyette valami más ami megfog. Egyedül a váratlan húzás a vége felé mentette meg valamennyire a sztorit. Grant meglépte azt amit csak nagyon kevés író mer, spoiler: (jelöld ki ha látni akarod) vagyis kinyírja a főszereplőt. 

Történet: 10/6

Szereplők: 10/6

Stílus: 10/7

Összesítve: 10/6

Nem hiszem, hogy valaha is kezembe veszem a folytatást. De nem akarok lebeszélni senkit sem róla. Akinek tetszett a Zombiháború annak szerintem ez is tetszeni fog. A molyon 86 %-on áll ami nem rossz.

Én mindenesetre még mindig keresem a nekem való zombis könyvet.  

Dan Wells - Partials-Részben ember

"Összeházasodunk, terhes leszek, és húsz év múlva lesz húsz halott gyerekünk? Az én szívemben nincs ehhez elég hely, nekem ehhez nincs elég erőm!"

Sztori:
11 évvel ezelőtt az emberek, egy általuk előállított mesterséges fajjal, a Részlegesekkel vívott háborúban szinte teljesen kipusztultak. A háborúban bevetett vírusra az RM-re az életben maradtak ugyan immúnisak, de az újszülöttek pár órával születésük után mind meghalnak. Az emberekre a kihalás vár. 
Kira a 16 éves orvostanhallgató is kétségbeesve keresi a megoldást. Rájön, hogy egyetlen esélyük, ha tanulányoznak egy Részlegest.

Partials a Részlegesek trilógia első része.

Nagyon jó értékelése van a moly-on ennek a sorozatnak, így felkeltette az én érdeklődésemet is. Végre nem egy szokásos szerelmi háromszöges dísztópia.

Történet: 10/8
Adott egy kihalás szélén álló, elégedetlenkedő társadalom amire rákényszerítettek egy erősen megkérdőjelezhető törvényt. Természetesen vannak lázadók is, ők a Hang, és van egy tinink is aki kezébe veszi az irányítást. Szóval adott is a helyzet egy átlagos ifjúsági dísztópiához. Hogy miben különbözik a Partials a többitől? Nem sokban.

Kicsit nehezen indul be a sztori, úgy kb. a 30%-ig csak alapozás folyik. Onnan, hogy hőseink kikerülnek saját kis zónájukból viszont csak úgy kapkodtam a fejem, annyi minden történt a könyvben. Rengeteg az akciójelenet, az izgalom és a fordulat a történetben. A belső ellentéteket fokozza az, hogy egy külső ellenséggel is számolni kell, ők a Részlegesek.
Mostanában a divatos dísztópiákat mind nők írták, nos ezen egy kicsit érződik, hogy férfi az író. Nincs ugyanis felesleges picsogás, siránkozás, érzelmesség, csak annyi amennyit tényleg megkövetel a történet.
Általában a trilógiák első részében mindig van hiányérzetem a fennálló világkép kidolgozásában, de azt kell mondjam ebben a könyvben megalkotott világ eléggé kidolgozott, bár kisebb hibák, logikátlanságok azért felfedezhetőek. Ezeken túl kell lépni, különben felesleges is ezt a műfajt olvasni.
Engem mélységesen felháborított és elborzasztott a  Remény törvény, ami kötelezővé teszi, hogy minden nő, minél hamarabb terhes legyen, tudva azt, hogy babája nem fog életben maradni. Adódik a kérdés: Meddig lehet elmenni a faj fenntartásáért folytatott küzdelemben?
A könyv végén a remény ugyan felcsillan, de még sok titok, kaland és veszély vár főhősnőnkre.

Dan Wells

Karakterek: 10/8
Kira erős, bátor és okos női karakter. Rengeteget beszél, de sosem feleslegesen. Hiányzik belőle az érzelgősség, bár kétségtelen, hogy a szíve a helyén van. Nekem egy kicsit túl "macsó". :)
A férfi főszereplők közül Marcus képviseli a humort, a kedves, jószívű és hősnőnkbe szerelemes fickót. Samm (nem elírás, tényleg két m) pedig a titokzatos, kemény, de segítőkész szexi srácot. Érdekes módon engem egyik fiú sem nyűgözött le, ellentétben Jayden-nel. Látszólag ugyan fennállhat egy szerelmi háromszög kezdete, de egyenlőre Kira túl sok mindennel van elfoglalva, a szerelem vagy vágy még nem érdekli.
Az író a mellékszereplőket nem kíméli, elég sokan elhulltak már az első részben is. Köztük olyan is akiért majdnem könnyet is ejtettem. Ez pedig azt bizonyítja, hogy Wells képes volt életszerű figurákat megalkotni.
Mivel túl sok ellensége van Kirának, így nincs arca az igazi ellenfélnek (ha csak a Szenátust nem vesszük annak), de szerintem ez a későbbiekben majd kialakul.

Stílus: 10/8
A könyv nagy része rendkívül olvasmányos, izgalmas, kellően sötét és rabul ejtő. De vannak benne részek ami túl aprólékosak. Én például teljesen elvesztem Kira belső monológjaiban az RM vírus vizsgálata közben. Igaz, semmi közöm nincs a biológiához és társ-tudományaihoz.
Amivel még gondom volt az a humor. Nem az a baj, hogy volt benne, mert  nagyon is kell néha feloldani a feszültséget, csak szerintem nem mindig a megfelelő helyen volt adagolva. Nekem legalábbis nem mindig jött át.
Néhány helyen olyan részletes volt a leírás, hogy szinte filmszerűen le is pergett előttem az egész.

Kiadó:
2014 Fumax

Műfaj: YA dísztópia

Értékelésem: 10/8
Ígéretes első rész. Bátran ajánlom azoknak akik szeretik ezt a műfajt. A sok ifjúsági dísztópia közül ez kiemelkedik izgalmas történetével.
Lehet, hogy csak azért mert szintén férfi az író és abban a sorozatban is sok a vándorlás ide-oda, de engem a Csúfok sorozatra emlékeztet egy kicsit. (mondjuk azt én nem szerettem)

Kiera Cass - Az igazi

"Ám azzal is tisztában vagyok, hogy ez nem holmi tündérmese. Tudom, hogy járnak majd ránk nehezebb idők, lesznek bonyolult időszakaink. Tudom, hogy nem történik majd minden úgy, ahogy szeretnénk, s nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezt az életet mi választottuk. Nem lesz tökéletes, legalábbis nem állandóan.
Az nem a „boldogan éltek, míg…”
Ez annál sokkal, de sokkal több."

Sztori:
Itt az idő, hogy végre korona kerüljön a még versenyben maradt 4 lány egyikének a fejére. Vajon Maxon herceg Americát választja? Vagy a lány örökös hezitálásával végleg elriasztja a fiút? Na és Aspen? Az ő sorsa hogyan alakul? Mire készülnek a lázadók? Lesz happy-end?

Előző részek:
Első rész: A párválasztó
Második rész: Az elit

Moly-adatlap

Jóval hamarabb kezembe vehettem a harmadik részt, mint azt előzetesen lehetett várni. Nagyon örültem neki, mert kedveltem az első két részt. Nem csalódtam, remek lezárást kapott ez a trilógia.

Történet: 10/9
A történet az elején ott folytatódott ahol az előző rész véget ért, vagyis rengeteg nyavalygással America részéről. Kicsit meg is ijedtem, de szerencsére korai volt az elkeseredés, mert ugyan végig ott volt a bizonytalanság, az örökös vívódás a lány részéről, de legalább a politikai események is szépen bele lettek szőve a történetbe. Nem mondom, hogy nem téptem a hajam (és nem csak képletesen) amikor America sorra tette fel magának a gyötrő kérdéseit immáron századszor, de találtam jó pár pozitív dolgot is a cselekményben. És mielőtt mindent beborított volna a rózsaszín csillámfelhő, történt egy bizonyos haláleset, amin nagyon ledöbbentem, nem is szólva az azt követő eseményekről.  A bátor húzásokat amiket úgy hiányoltam a második részből, most csak sikerült meglépni. Kellettek ezek a veszteségek, hogy a végén aztán mégis meg legyünk elégedve a lezárással, megkapjuk kötelező adagunkat a tündérmeséből.
A lázadók sajnos nem kaptak túl nagy szerepet, különösen a déliek. Kicsit kapkodó lett ennek a vonalnak a történetvezetése. Talán azért mert nem volt egy olyan ember sem, aki arcot adott volna az ellenségnek. Kellett volna ide is egy Snow elnök (Éhezők viadala) akit lehetett volna utálni. Ezt a szerepet végül is a király kapta meg.
Tulajdonképpen megelégedéssel tettem le a könyvet, valami hasonló befejezést vártam. Méltó lezárása a trilógiának.

Karakterek: 10/8
Nem America vívódása miatt vonok le egy pontot, mert azt még meg is értem, még ha eléggé idegtépő is tud lenni, inkább Maxon miatt. Én szerettem volna őt a tökéletes királyfi képében látni a végéig. Megértem, hogy ő is bizonytalan volt, egyrészt tapasztalatlansága miatt, másrészt a szeszélyes lány miatt, de szerettem volna ha végig kitart America mellett. Sokszor haragudtam rá. Aztán a leveleivel mindent jóvá tett, szerettem őket olvasni.
Aspen számomra mindig is semleges volt, ezen ez a rész sem változtatott. Számomra ő ebben a történetben a felesleges tényező, mindössze egy konfliktusforrás.
A megmaradt négy lány végre kapott igazi karaktert, különösen Celeste jelleme fejlődött, végre meg lehetett őket különböztetni. Bevallom én Kriss-t kimondottan utáltam.
A király rendkívül ellenszenves, de lássuk be nagyon kellett a sztoriba, ő vált az igazi ellenséggé és nemcsak America ellenségévé, de a legfőbb megtisztulás, újjáalakulás legnagyobb ellenzőjévé is.
Ami a királynőt illeti számomra nem derült ki mitől olyan méltó a címére, ha még azt sem vette észre, hogy fia mennyit szenved az apja kegyetlensége miatt.

Stílus: 10/9
A legnagyobb erőssége a sorozatnak, hogy képes úgy beszippantani, hogy az ember egy ültő helyében kiolvassa. Határozott fejlődést érzek az első kötethez képest az írónő stílusában. Még mindig egyszerűen fogalmaz, de nagyon szép gondolatokkal fűszerezte történetét. E/1-ben íródott.

Kiadás:
2014 Gabo kiadó
Gyönyörűséges a borító, talán a legszebb a három közül.

Műfaj: romantikus dísztópia

Értékelésem: 10/9
Alapesetben egyáltalán nem nekem való ez a sorozat, hisz túl romantikus, túl csillámporos, túl rózsaszín, túl nyavalygós. Viszont, mint minden dísztópia magába rejti a sötétséget is ami árnyalja egy kicsit ezt a mesét. Valószínű, hogy emiatt és a hihetetlenül olvasmányos stílus miatt tudta mégis belopni magát a szívembe.
Elsősorban hölgyeknek ajánlom és azoknak akik szeretnék felfedezni magukban a hercegnőt!

A kiadótól ígéret van arra, hogy kiadja a novellákat is.  The Prince és The Guard címmel jelentek meg angolul. Eléggé beszédesek a címek, könnyen kitalálható kik állnak a középpontban.
És azt is olvastam, hogy esetleg tv-sorozat készülhet a trilógiából a CW csatorna gondozásában. Én nézném.

Kiera Cass - Az Elit

"Döntenem kellett. Aspen vagy Maxon.
De hogyan is választhatnék, amikor mindkét lehetőség annyira jó volt? Hogyan hozhatnék olyan döntést, ami elpusztítaná énem egy darabját? Azzal nyugtattam magam, hogy még van időm. Még mindig van idő."

Sztori:
6 lányra szűkült a mezőny. Ebből a hatosból kerül ki Maxon herceg felesége. America is a lehetséges jelöltek között van. Kapcsolata a herceggel és régi fiújával Aspennel  meglehetősen ingatag és változó. Miközben a lány megpróbál eligazodni szíve útvesztőiben a lázadók is egyre gyakrabban jelentenek fenyegetést.

A Párválasztó trilógia 2. része. Az első részről a beszámolóm itt található.

Történet: 10/8
Azt hiszem sokat elmond az, hogy pár óra alatt kiolvastam. Sajnos érződik rajta, hogy ez egy középső kötet annak minden erényével és hibájával. Csak nagyon lassan bontakoznak ki a történések, mind a szerelmi, mind a politikai téren. Túl sok még a titok és félek, hogy sokra a 3. kötet sem ad választ. Valószínű, hogy ezt érzi az írónő is, és ezért születnek a kiegészítő novellák. (sajnos ennek magyarosításáról nem tudok). Most is volt izgalom, ami a lényeg, hogy volt karakterfejlődésváltozás is, de számomra túl sok volt a nyűglődés. Kicsit bátortalan volt ez a kötet, sokkal merészebb húzásokkal kellett volna előállni. Különösen ami a politikai, társadalmi konfliktusokat illeti. (egy csöppet szánalmas, hogy képtelenek megvédeni egy palotát a lázadóktól)  Így megmaradt ez a könyv igazi tündérmesének némi politikai felhanggal, amit kellemes volt olvasni.

Karakterek: 10/8
America sajnos kissé megzavarodott, ami érthető is meg nem is. Miközben szereti Maxont, nem hiszi, hogy képes lenne királynőként helytállni. Ráadásul Mer mindig őszinteséget várna el a hercegtől miközben neki is van vaj a fején elég. Én már nagyon vártam, hogy egy váratlan húzással mégiscsak hazamegy. Nem tetszik ahogy játszik a két sráccal. Aspen szerintem teljesen felesleges ebbe a sztoriba, nélküle is hihető és érdekes lehetne a lány örökös vívódása, kétségbeesése. Bennem semmilyen nyomot nem hagy az ő karaktere. Ebből a szempontból az írónő nem végzett túl jó munkát.

Henry Cavill

Maxon (nekem Henry Cavill testesíti meg) végre kinőtte a jófiú szerepet. Volt amikor már én is kétségbe vontam szándékait, de egy cseppet sem neheztelek rá (na jó Celeste miatt talán egy kicsit) mert a legtöbb pasi már rég feladta volna az egészet ezzel a szeszélyes leányzóval. Kicsit jobban meg lehetett őt ismerni, különösen a diplomáciai érzékét, a lassú víz partot mos politikáját és az apjával való kapcsolatát. És miközben kicsit megkopott a fényes máz mely az első részben körülvette még mindig sokkal érdekesebb és vonzóbb, mint Aspen.
Sajnos a lányok közül sokan nem kaptak igazi karaktert. Tulajdonképpen Celeste és Marlee a két megjegyezhető lány a többi nálam egybemosódik.

Stílus: 10/8
Rendkívül olvasmányos, még mindig nagyon egyszerű, nem igazán mutat előrelépést az első kötethez képest. Amiben fejlődni kellene az írónőnek az a karakterek árnyalása és a bátrabb cselekményvezetés. 

Kiadás
2013 GABO kiadó. Hasonlóan az elsőhöz ez is igényes kiadás szép borítóval.
Műfaj: ifjúsági, dísztópia, romantikus

Összesítve: 10/8
Bár eggyel kevesebb pontot kapott, mint az első rész, attól még nagyon is tetszett, és mindenképp ajánlom azoknak akik eddig féltek a dísztópiás könyvektől viszont szeretik a romantikát. Ez a sorozat igazából egy kosztümös mese egy dísztópiás világban, sok-sok romantikus elemmel.
Én alig várom, hogy olvashassam a folytatást. (lehet, hogy csak egy év múlva? Brühühü :( ) 
Megjelent: 2014.05.13. a 3. rész is.

Kiera Cass - Párválasztó

Hajlandó lennék-e egy olyan életet élni, amire sosem vágytam? Hajlandó lennék-e végignézni, ahogy udvariasan randevúzik mindenki mással is, hogy biztosan ne kövessen el hibát? Hajlandó lennék-e vállalni ugyanazt a felelősséget, amit neki hercegként muszáj? Hajlandó lennék-e szeretni? 

Sztori:
Egyszer volt, hol nem volt egy királyság, melyet Illeának neveztek. Itt éldegélt America Singer családjával, akik művészetből tartották fenn magukat. A lány szívét már régen elrabolta a nála is szegényebb sorsú Aspen. Egy nap azonban America levelet kap a királyi házból. A hercegnek ugyanis feleséget kell választania. Az ország különböző karsztjaiból 35 lány érkezik a palotába, mindegyik célja, hogy megszerezze Maxon herceget és vele a koronát. Vajon America is beszáll a harcba?

Moly-adatlap

Ismét egy dísztópiával jövök, ami természetes egy sorozat első része. És bár YA vagyis ifjúsági regény, de legalább a szereplők többsége már elmúlt 18.
A tesóm kívánságlistáján láttam meg és szülinapjára kapta meg tőlem. Azóta megjelent a 2. rész is, amit még a mai napon el is kezdek olvasni. A gond az, hogy a 3. rész még angolul sem jelent meg. És bizony az első résznek ahogy mondani szoktam: mondat közben lett vége.

0. rész: - (The Prince) magyar megjelenésről nem tudok, ez egy 128 oldalas novella, mely arról szól, hogy azért Maxon életében is volt már egy lány.
1. rész: Párválasztó (The Selection)
2. rész: Az elit (The Elit)
+ novella: - (The Guard) angol nyelű megjelenés: 2014. 02.04. Aspen szemszögéből mesél 64 oldalon keresztül a 2. rész után.
3. rész: - (The One) angol nyelvű megjelenés 2014.05.06-án várható.Megjelent 2014 májusában magyarul is!

Történet: 10/9
Egy vallomással kezdem: ezt a könyvet karácsony után, teljes nyugalomban, bejglivel teli hassal, pihe-puha ágyikóban kezdtem el olvasni. Vagyis megvolt a hangulatom hozzá. Alapesetben ugyanis az ilyen típusú lányregények nem éppen a kedvenceim. De most jól esett. Pedig.
Az első oldalakon nagyon ki voltam akadva, mert elkerülhetetlen volt az összehasonlítás más dísztópiás regényekkel, de szerencsére ezen túllendültem és bele tudtam merülni a történetbe. (ÉH és Beavatott)
Egy olyan rendszert épített fel Cass, melyben az emberek 8 kasztba vannak felosztva. Az egyesbe a királyi család tartozik, a kettő-három a vagyonos emberek csoportja, a négy-öt a középréteg, hattól lefelé meg a szegény emberek vannak. America 5-ös, énekléssel keresi kenyerét, van étel az asztalon, de repetára már nem futja. Aspen a szolgák vagyis a 6-os csoportba tartozik, ő és családja gyakran éhezik. Ezt a fajta jövőképet sokkal inkább elképzelhetőnek tartom, mint pl. a Beavatottét. Átjárás nem igen van a csoportokba, bár America nővére négyeshez ment feleségül, de az elképzelhetetlen, hogy egy lány lefelé bukjon. Ezért Mer és Aspen kapcsolata titok. Még azért az első könyvben nem épült fel teljesen ez a világ, de remélem a folytatások pótolják majd a hiányosságokat. Maga a történet egy mese: a szőke herceg és az ágrólszakadt szegény lány találkozásáról. America szemszögéből E/1-ben ismerjük meg a szereplőket és a cselekményt. Az első könyv végén a 35 lányból 6-an maradtak, innét folytatódik majd a történet. Ami nagy pozitívuma e könyvnek, hogy nem depressziós, hanem kedves, néha vidám, néha izgalmas, bár kissé kiszámítható meseszerű hangulatot áraszt.

Szereplők: 10/9
America meglehetősen karakán teremtés. Nekem nagyon tetszik az ő jelleme. Már két éve titkos viszonyt folytat Aspennel (plátóit), veszélyeztetve életét is. Nem érdekli Maxon herceg, csak érdekből jelentkezik párválasztóra, miután összekapnak Aspennel. A palotában legalább teletömheti hasát és családja is kap plusz jövedelmet. Hamar rájön azonban, hogy a merevnek, savanyújóskának tartott herceg egész helyes, kedves, amolyan jó barátnak való. Maxon kicsit naiv, nincs semmilyen kapcsolata a külvilággal, így fogalma sincs hogyan élnek az alsóbb osztályok. A lányokkal is visszafogott. Nekem nagyon szimpatikus, egyértelműen Peeta karakter (ÉH). Aspent és céljait egyenlőre nem igazán értem, így vele nem igazán szimpatizálok. Szeretném ha minél előbb túllendülnénk ezen a szerelmi háromszögön, de a folytatással kapcsolatban vannak rossz érzéseim.

Stílus: 10/9
Egyszerű. Semmi flinc-flanc. Letisztult, pont olyan amilyennek lenni kell egy 18 éves lány elbeszélésének.
Az írónő, Kiera Cass 81-es születésű amerikai hölgy. (tetszik a neve :-) Ez az első megjelent regénye.

Kiadás:
2013. GABO kiadó könyve. Gyönyörű a borító, szép kiadás. Nagyon tetszik, hogy nem kell külön könyvjelző.

Műfaj:
YA, dísztópia, romantikus. 

Összesítve: 10/9
Igazi csajos olvasmány. 12 évestől a felnőttekig mindenkinek kellemes szórakozást nyújthat. Bátran ajánlom. Ne legyenek nagy elvárásaid és akkor nem is fogsz csalódni. Tipikus ifjúsági dísztópia, annak minden szükséges elemével, csak nem annyira borús és depresszív. Egy délután kiolvasható.

Veronica Roth - A beavatott

"… remeg a lábam, de nem tudom, miért. Nem a magasságtól félek – az mindig is feltölt energiával, mely átjárja minden szervemet, eremet és izmomat, mintha minden porcikám ugyanazon a hangon énekelne. Aztán rájövök mi az oka. Négyes maga. Van benne valami, ami miatt úgy érzem: le fogok zuhanni. Vagy folyadékká változom. Vagy lángra lobbanok."

Sztori:
A jövőben járunk. A társadalom öt csoportra oszlik: Őszinték, Önfeláldozók, Műveltek, Barátságosak és Bátrak. Beatrice családjával az Önfeláldozók közt él. 16 éves korában azonban döntenie kell, hogy képességei alapján melyik csoporthoz akar tartozni. A szimulációs vizsga, mely segítene a döntésben nem várt eredménnyel zárul, melynek hatására a lány elhagyja családját és a Bátrak mellett dönt. 

Moly-adatlap 

A műfaj dísztópia, mégpedig a Young Adult kategóriából. A Divergent trilógia (?) első része. Bevallom én már unom ezeket a könyveket, de muszáj volt két kihívás miatt elolvasnom (sőt írnom róla). Abban reménykedtem, hogy tud valami újat mutatni ebben a műfajban.

Történet:10/6
Nem győzött meg. Az alapszituáció, vagyis az, hogy az embereket jellemző tulajdonságaik alapján öt csoportba osztják, teljesen életképtelen. Egy ilyen társadalmat hosszú távon fenntartani lehetetlen. Max. diktatúrával tudnám elképzelni, ilyenről meg nincs szó a könyvben. Egyébként is elég soványka a világrend ábrázolása, arról például nem esik szó, hogy ez az egész világban így van e vagy csak Amerikában. Valahogy csak túltettem magam ezen (nem, sajnos mégsem) és olvastam tovább. Nagyon kiszámítható a történet, tényleg megvan benne minden ami a mostanság divatos YA dísztópiákban meg kell lenni: átlagosnak tűnő bátor lány, a folytonos vívódásaival, szerelmi háromszög (ami itt nem tart soká és eléggé fura véget ér), és az elkerülhetetlen lázadás a fennálló rend ellen csak itt némi csavarral, dráma és halálesetek. Kissé hatásvadásznak éreztem a végén a sok gyilkolászást és halált. Sajnos elég sok a logikátlanság és ha ez még nekem is feltűnik akkor ott már gond van, mivel én eléggé át tudok siklani ilyesmik felett.
Persze elgondolkodtam vajon melyik csoportba kerülnék, de sajna én úgy látszik életképtelen vagyok, mert egyikben sem érezném magam otthon.

Szereplők: 10/6
A női főszereplő jelleme is a szokásos klisékre épül. Tris Szürke kis veréb, aki azonban eléggé elszánt, hogy változtasson az életén. Pár hetes kiképzés után kész gyilkológép lesz (na ez elég röhejes), de  rengeteg haláleset és gyilkolás sem tántoríthatja el céljától, megy előre mint egy robot, hisz rajta a 16 éves lányon múlik a világ sorsa (ez is röhejes) Mit számít neki a családja, barátai elvesztése ha Négyes (a valódi neve a legröhejesebb az egész sztoriban) öleli és csókolja. Négyes figurája engem egyáltalán nem vonz, pedig alapkövetelmény, hogy a főszereplő fiúért odalegyen az olvasó(nő). Viszont láttam a márciusban bemutatandó film trailer-ét és megdöbbenve láttam, hogy Theo James játssza Négyest. Aki ugyan eléggé öreg egy 18 éves fiú eljátszására, viszont nagyon, de nagyon helyes. Miatta kénytelen leszek megnézni a filmet. :) (Bedlam című sorozatból ismerem) http://www.imdb.com/name/nm3772243/ Viszont a női főszerepre kivételesen tényleg találtak egy kicsit szürke szomszédlány típust: Shailene Woodley-t, ő számomra ismeretlen.

Stílus: 10/7
Ez az erőssége  könyvnek. Bár az elején túl nagy volt a hasonlóság az Éhezők viadalához, de szerencsére ez a depresszív hangulat később eltűnt (vagy inkább átalakult). Olvasmányos, és kiszámíthatósága ellenére mégiscsak be tudja vonzani az embert. 
A fordítással viszont nem vagyok megelégedve. Eleve nem fordítottam volna le Négyes nevét. Four és kész, így is meg lehetett volna magyarázni, hogy miért pont ez a neve. A cím a Divergent, magyarul elfajzott (eltérő, szétágazó), miért lett a magyar cím beavatott?

Kiadás:
2012 Cicero
Műfaj: YA, dísztópia

Összesítve: 10/6
Akik szeretik az ilyen műfajú könyveket azoknak kiváló kikapcsolódást nyújt. Nem kell benne keresni a logikát és akkor kellemes olvasmány lehet így télen egy forrócsoki mellett.
Persze aki még nem olvasott annyi dísztópiát mint én annak még az újdonság varázsával hathat, nekem már túl sok a viszonyítási alapom.
Ha tizenéves vagy akkor ez a Te könyved, ha már kicsit idősebb akkor inkább Éhezők viadalát válaszd, ha még idősebb vagy akkor az 1984 legyen a választásod.

U.i.: nem bírom magamban tartani így leírom, aki érti érti, aki nem nem. :)
Tobias-nak hívják az egyik barátnőmtől kapott, Németországból hozott, porcelánfejű bohócomat (!). :DDD

Filmtrailer: http://www.youtube.com/watch?v=iFD21h0euG8

Julianna Baggott - Tiszták

" Játék az egész életünk – … – Ha veszítesz, akkor meghalsz. Ha nyertél, akkor még játszhatsz egy kicsit. Néha azt szeretném, hogy veszítsek végre. Elfáradtam."

Sztori: Egy nap robbanások rázták meg az egész világot és alakították át az emberek életét. Két világ maradt. A Kupolán belüli, ahol sebek nélkül "tisztán" él az a kevés ember, aki szerencsés volt a robbanás idején. Itt lakik Patridge a Kupola urának fia, akit fojtogat a szigorú rend és édesanyja hiánya. Amikor bizonyítékot talál arra, hogy talán anyja nem halt meg, nekiindul megkeresni a számára teljesen ismeretlen Kupolán kívüli világban.
Pressia nem volt szerencsés. Nagyapjával lakik egy raktárban, bujkál, menekül, megpróbál túlélni a mutánsok uralta világban.
Minden vágya, hogy bejusson a Kupolába.


Régóta várt már a polcomon ez a könyv, most úgy gondoltam méltó nyitása lesz a 2013-as évnek.
Nagyon vegyesek az érzéseim. Tetszett és várom a folytatást,- mert természetesen ez is egy trilógia,- de ugyanakkor meg pokolian nyomasztó olvasmány. Még most két héttel később is eszembe jut egy-egy borzasztó leírás a könyvből. Emiatt aztán elég nehéz eldöntenem, hogy tetszett e vagy sem.

Julianna Baggott

Történet: 5/4
Undorító és baromság. Ez a két szó járt a fejemben az első 100 oldal olvasása közben. Ami ezt kiváltotta belőlem az az összeolvadás, ami a robbanásokkor keletkezett. Pressiának egy babafej van a kezébe olvadva, egy másik szereplőnek élő  madarak a hátába, egy másiknak a saját öccse stb. Érdekes, de egyben borzalmas elgondolása ez a vegyi-fegyverkezés eredményének.
Aztán ahogy haladtam a történetben már egyre kevésbé találtam undorítónak és baromságnak, sokkal inkább elgondolkodtatónak és megdöbbentőnek.
Bár ez is egy sorozat, de már az első részben is annyi minden történik amiből más író trilógiát írt volna. Így aztán lendületes, sodró a történet.
Az a világkép ami megjelenik ebben a könyvben a legrosszabb amit valaha olvastam. A Kupolában élők szigorú rend szerint élik szabályozott életüket és semmit vagy csak félinformációkat tudnak a kinti világról. (legalábbis az átlagember) Várják, hogy mikor tisztul meg annyira a Föld, hogy elhagyhassák zárt lakhelyüket és új alapokra helyezve életüket, egy új boldogabb világot építsenek. A vezetők persze másként gondolják....
A kinti világban élők csak álmodoznak a Kupolán belüli világról, az testesíti meg számukra a tökéletes, robbanások előtti élet lehetőségét. 
Ez az egymástól elszeparált két világ nekem mindig az Incarceron-t juttatta eszembe, bár az igaz, hogy ezek a dísztópiák amúgy is hasonlítanak egymásra. Itt is fokozatosan áll össze a kép, lassan alakul ki, hogy ki milyen szerepet tölt be az eseményekben.
A Tisztákban azonban nincs banális hármas szerelmi történet és jóval durvább az egész, egy 16-os karika elfért volna a könyv borítóján.

Karakterek: 5/4,5
A négy főszereplő közül mindegyiket megszerettem a végére, bár egyikkel sem indult felhőtlenül a kapcsolunk. Pressia nagyon hasonlít Katniss-ra (Éhezők viadala) igazi túlélő, aki azonban még keresi magát, a múltját az emlékeit.
Patridge, viszonylag jó körülmények között él, mégsem elégedett helyzetével. Rossz a kapcsolata apjával, nem érti bátyja öngyilkosságát, és hiányzik édesanyja akivel mindig is szorosabb kapcsolata volt, mint apjával. Ő az aki legkevésbé érintett meg.
El Captain lett a kedvencem a végére pedig az első találkozásunk vele sem volt pozitív. Borzasztó az ami vele és tesójával történt, nála már csak az anyák és gyerekeik összeolvadása volt rémesebb. Egyszerűen képtelen vagyok szabadulni ezektől a képektől, pedig már két hét is eltelt az elolvasás óta.
Bradwell sem szimpatikus elsőre, de az ő karaktere is alakul a történet során.
Nagyon sokat szenvednek, küzdenek hőseink  és még mennyi minden vár rájuk a továbbiakban. Az írónő nem bánik kesztyűs kézzel szereplőivel, úgyhogy lesz itt még dráma és szenvedés.
Stílus: 5/4
Mondhatnám, hogy semmi különös. Nem vettem észre különösebb problémát a megfogalmazással. Olvasmányos, gördülékeny. Olyan érzékletesen van leírva a kinti világ, hogy az olvasó könnyen bele tudja magát képzelni a történetbe és pont ettől olyan hatásos az egész. Ráadásul vizuális típus vagyok, ezért kísértenek még mindig az olvasottak.
Kiadás: Egmont-Hungary 2012-es kadása. Már a borítója is rémisztő számomra, ugyanis utálom a lepkéket.
Várom a 2. részt, ami Fuse (kanóc, gyutacs???) címmel és gyönyörű borítóval február közepén fog megjelenni az Usa-ban.

Összefoglalás: 5/4
Csak 16 éven felülieknek ajánlom, a különösen érzékeny lelkűek pedig kerüljék!

Lissa Price - Testbérlők

"Hosszú ideje nem voltam már boldog. Régen volt már az, hogy az élet szájfényből, zenehallgatásból, és butuska barátnőkből állt. Régen volt, hogy a legnagyobb aggodalmat az jelentette, írunk-e dolgozatot vagy elfelejtettem-e a házi feladatomat. Most már többre vágytam. Biztonságra, szabadságra és életre."

Sztori: Egy jövőbeni háborúban Amerika lakosságának nagy része kipusztult. Csak a 20 év alattiak és a szép korúak élték túl a vegyi fegyverek pusztítását. A technika lehetővé teszi, hogy az idősek fiatal testet béreljenek. A 16 éves Callie az utcán él öccsével, mindennapi harcban a vízért és élelemért. Végső elkeseredésében jelentkezik donornak. A belé ültetett chip azonban meghibásodik, felébred és a dúsgazdag testbérlője életét kezdi élni.


Ifjúsági dísztópia, aki nem vár mást, mint ami általában ennek a műfajnak a sajátossága az jól fog szórakozni.
Továbbra is nagy kedvencem ez a műfaj annak ellenére, hogy továbbra sem én vagyok a megcélzott korosztály és ennek megfelelően nyilván másként is viszonyulok hozzá.

                                                            Az írónő Lissa Price

Amiben mindenképpen kiemelkedik a többi hasonló stílusú könyvek közül, hogy nincsenek benne üres járatok, rögtön belevág a közepébe és egy percre sem enged a feszes tempóból. Nincs megállás, egymás után történnek az események, ettől aztán rendkívül olvasmányos a regény, akár egy délután is elolvasható.
Ugyanakkor ez az egyik legnagyobb negatívuma is. Nincs idő magyarázásra, leírásra, karakterizálásra.
A másik és legnagyobb negatívuma az, hogy a stílus meglehetősen egyszerű, a megfogalmazás (fordítás?) néhol bizony eléggé slendrián. Volt, hogy többször is el kellett olvasnom egy mondatot, mert elsőre nem állt össze a mondanivalója. Elütés is szép számmal akadt benne sajnos.

A világ felépítése nem teljes, sok mindenre nincs magyarázat, nehéz filmszerűen elképzelni, de ez azt kell mondjam  szinte már véd jele ezeknek a típusú regényeknek, és ebből a szempontból ez még nem is tartozik a rosszak közé.
A történet egyszerű, mondhatnám a szokásos: elnyomott, szegény lány küzd a megélhetésért a szabadságért. Aki szegény annak kilátástalan az élete, aki gazdag az viszont mindent megengedhet magának.
A csavar ebben a sztoriban a testbérlés, ami elég érdekes ugyanakkor meglehetősen elborzasztó.
Gondold el egy nap elalszol egy "kórházban" majd felébredsz napok, hetek vagy egy hónap után miközben a tested egy 100 éves használta mindenféle olyan dologra amit Te sem tennél meg. Elég betegesen hangzik ugye?

A női főszereplő Callie nagyon jól megírt karakter, erős, szívós, életrevaló, de nagyon is szerethető. Ez sajnos nem igaz az összes többi szereplőre. A szerelmi háromszög bár megjelenik nem túlzott, ebben a könyvben nincs "nyűglődés" a szerelmi vonalon, ezt mindenképpen értékeltem.
Blake figurája teljesen egy dimenziós figura semmi megragadó nincs benne, érthetetlen mivel kelti fel a lány érdeklődését. A többi szereplő is eléggé papírklisé, nincsenek túlbonyolítva, még a gonosz ellenfélről sem tudunk meg sokat. A cselekmény mindenek előtt.
A végén lévő dupla csavar első felét könnyen kitaláltam, szinte adta magát a dolog. A másodikkal kapcsolatban azonban eléggé zavarban vagyok, nem is igazán értem vagy ha mégis akkor az eléggé kiábrándító.

Elég sok negatívumot írtam, de félreértés ne essék, azért elég jól szórakoztam ezen a könyvön. Mindenképpen ajánlom a műfaj kedvelőinek, tökéletes kikapcsolódás egy hűvös szobában vagy a strandon.
Ne várjatok sokat és akkor nem fogtok csalódni.
(Lehet hogy nekem sem a Sárkányok tánca után kellett volna olvasnom, ami elég magasra tette a mércét, ha cselekményben nem is, de a fogalmazásban, stílusban mindenképp.)

Ó és igen, természetesen lesz folytatása a könyvnek, amit mindenképpen elolvasok, és remélem, hogy hasonlóan cselekmény dús, de kissé jobban megírt történet lesz.  

Értékelésem: 5/3,5

Kazuo Ishiguro - Ne engedj el

"...a Madame valóban félt tőlünk. De úgy, ahogy mondjuk a pókoktól fél az ember. Erre nem voltunk felkészülve. Az meg sem fordult a fejünkben, milyen érzés lesz, ha ilyennek látnak bennünket, ha pókok leszünk."

Sztori: Kathy felnőtt nőként emlékezik vissza és meséli el a különös titkokat rejtő életét.
A világtól elzártan egy magániskolában nőtt fel barátaival Ruth-szal és Tommy-val. Vajon mi az a titok ami meghatározza egész életüket?  Miben különböznek a többi embertől? Ezekre és még sok, mindenkit érdeklő nagy igazságokra ad választ a Napok romjai népszerű szerzője Kazuo Ishiguro Ne engedj el című regényében.

A könyv nyomán film is készült, sajnos még nem sikerült megnéznem, de a könyv elolvasása után nagyon kíváncsi vagyok, hogyan sikerült filmre vinni ezt a fura történetet.

Olvasás közben csak úgy cikáztak a gondolataim, amiket persze nem írtam fel, és így utólag elég nehéz összeszedni a benyomásaimat.
Sajnos valahol valamikor sikerült elspoilereznem  magamnak a sztori lényegét, és ez rányomta bélyegét az olvasás élvezetére.
Így, hogy már az elejétől tudtam, hogy kik és mi okból élnek Hailsham-ben nem volt nagy meglepődés és többek között emiatt sem vagyok teljesen megelégedve ezzel a könyvvel.

A titkot igyekszem nem felfedni, és úgy írni a bejegyzést, de azért mindenki csak a saját felelősségére olvasson tovább!!!

 A műfaji meghatározása a könyvnek elég nehéz, mivel egy elég sötét jövőképet vetít elénk talán a dísztópiához hasonlít leginkább, de nyelvezetében inkább a klasszikus irodalomhoz áll közelebb.
Amit legelőször furcsállottam az az hogy férfi író női főhőst választ, aki ráadásul E/1-ben meséli történetét. Nem sok ilyennel találkozik az ember olvasmányai során, talán nem is véletlenül. Ebben a könyvben azonban előnyére szolgált a történetnek, hogy az író egy nő lelkébe "költözött". Így lett Kathy meglehetősen sivár, eléggé érzelemmentes, kissé leegyszerűsített karakter. Társai Ruth és Tommy is kellőképpen "fura" figura. Amikor azonban az olvasó számára kiderül a titok (kb. a könyv harmadánál) érthetővé válik az író szándéka.

Ami leginkább nem tetszett a történetben, hogy egy csomó dolgot elhallgat, nem fejt ki, sőt talán még nem is utal rá. Elsősorban a "kinti világ" érdekelt volna, a "rendes" emberek véleménye, hozzáállása Kathy-hez és társaihoz. Semmilyen háttéinfót nem kapunk az ügyben hogyan jutott idáig az emberiség. Milyen morális kérdések vetődtek fel, és azokat, hogy sikerült így félresöpörni.
Elég lassan csordogálnak az események, sokszor elveszett a részletekben az író. Különösen zavart az, hogy többször utal a főhős arra, hogy bizonyos dolgokra már nem emlékszik ennyi év távlatából, aztán pár sorral arrébb meg részletekbe menően ír apró egyáltalán nem fontos dolgokról.Van ilyen, de itt túl sokszor előfordul.

A dísztópiás regények kötelező eleme: a lázadás az uralkodó rendszer ellen, itt teljesen elmarad. A főhősöket a teljes beletörődés jellemzi, szinte semmilyen lépést nem tesznek meg szabadságuk elnyerésére.
Majdnem úgy viselkednek mint a robotok, de csak majdnem, mert azért vannak érzelmeik (Tommy dühkitörései), ők is megpróbálnak belekapaszkodni a legapróbb dolgokba (vásáron szerzett értéktelen semmiségek), élvezni a  szerelmet, barátságot. De mégsem sikerül "normális" életet élniük, képtelenek változtatni azon ami elkerülhetetlen.
Ugye milyen ismerősen hangzik???

És itt megint előjön az, hogy az író miért tartja az olvasót ennyire tudatlanságban? Direkt az olvasó képzeletére hagyva a háttér megalkotását vagy mert ő maga sem építette fel ezt a világot teljes egészében? Nekem nagyon hiányoztak ezek az információk olvasás közben is, de főleg most, hogy visszagondolok a történetre.
 Így viszont szinte végig fenntartotta a sejtelmes, titokzatos érzést és lehet, hogy ez volt a szándéka Kazuo-nak.

Bevallom engem nagyon megrémisztett és nagyon elkeserített ez a világ. Ugyanis ez egy nagyon is lehetséges és pokolian félelmetes jövőképet tár elénk.
Olyan etikai, morális kérdéseket vet fel ami nagyon is időszerű a mi világunkban.


Nem állítom, hogy nagyon unatkoztam volna olvasás közben, de annyira nem is szórakoztatott mint vártam a kiváló kritikák után.
Mivel összességében a mérleg nyelve inkább a tetszett irányba billent mindenképpen el fogom olvasni a Napok romjait is, amit régebben már láttam filmen.

Értékelésem: 5/3