Diana Gabaldon - Szitakötő borostyánban (Outlander 2)

"Ott ültünk összefont és összeszorított kézzel a padon, mozdulatlanul, szótlanul, óráknak tűnő ideig, miközben a hűvös, esős szél suttogta el a gondolatainkat a felettünk lévő szőlőlevelekbe. Az elsuhanó szél vízcseppeket hullajtott ránk, a veszteségtől és a különléttől zokogva."

Sztori: folytatódik Clarie és Jamie Fraser története, mely évszázadokat ível át. Franciaországban próbálják befolyásolni a történelmet és vele saját sorsukat.Vajon sikerül a tervük? Claire egy nap hazajut a XX. századba? Miként alakul Skócia és vele együtt hőseink története?

Az első részről, ami Az idegen címmel jelent meg, értékelésemet itt lehet olvasni.

Tetszett az első rész, így nem volt kérdés, hogy a folytatást is el fogom olvasni. 990 oldal azonban eléggé elrettentő volt, főleg, hogy már az első részt is túlírtnak gondoltam. Nos ebből is ki lehetett volna hagyni úgy 100 oldalt, de összességében ez a rész is tetszett.

Spoiler-es megjegyzéseket apró betűvel írtam!!!!

Diana Gabaldon

Történet: 5/4
Meglepő volt a kezdés. Az első 100 oldal ugyanis 1968-ban játszódik. Claire és felnőtt lánya hosszú amerikai tartózkodás után jött vissza Skóciába, hogy a nő elmondja végre az igazságot lányának. Az ő visszaemlékezéséből ismerjük meg mi történt Clair-rel és Jamie-vel 1744 és 1746 között. 
Sajnos azt kell mondjam, hogy az első 300 oldal nem igazán szippantott be. Volt, hogy napokra félretettem a könyvet, pedig nem volt unalmas csak egyszerűen nem kötött le. Nehezen tudtam elképzelni Jamie-t a francia udvarban a sok piperkőc parókás alak között amint megpróbál politikailag egyensúlyozni. Őhozzá jobban illik a vad skót táj és az ott élő emberek világa.
Mivel tudtam, hogy a cullodeni-csata nem alakulhat máshogy, mint ahogy a történelem azt feljegyezte, így nem is értettem minek ez a vonal a könyvbe. Azt ugyanis sejtettem, hogy nem lesz ebből a sorozatból sci-fi. 
Az utolsó közel 700 oldalt viszont szinte egy-szuszra elolvastam. Pörgött a cselekmény, volt dráma és szerelem, humor és háború, szenvedés és boldogság, vagyis minden ami egy jó romantikus-történelmi regényhez kell.
Az utolsó 200 oldal meg egyszerűen zseniális volt. Régen siratott már meg könyv, ennek bizony sikerült.
Akit elriasztott a sok szexjelenet az első részben az most megnyugodhat, alig volt egy-kettő ebben a részben, és az is ízlésesen volt megfogalmazva, alig pár mondatban. Nem is értem a könyv hátulján lévő ajánlót miszerint "Rengeteg akció, rengeteg szex". Ez inkább az első részre igaz.
A legvége viszont azonnali folytatásért kiált!!!!  Miután elolvastam az utolsó mondatot csak ennyi jött ki belőlem: Ááááááááááááááááááááá!!!!!

Karakterek: 5/5
Szeretem a Claire-Jamie párost. Az ő párbeszédeik és a köztük megjelentetett kémia számomra a tökéletes romantikus páros képét idézik fel. Néha féltékenykednek, de akkor is érződik mennyire szeretik egymást, mégsem megy át az egész giccsbe. Kissé idealizált figurák az nem vitás, hisz lehetetlen, hogy ők mindig mindenhol feltalálják magukat és elboldogulnak, de végül is ez nem egy száraz történelmi tanulmány. :) Az egyetlen akinek nem tetszett a személyiség fejlődése az Jack Randall. Nem akarom őt egy kicsit sem megkedvelni, nem akarom őt emberinek látni. Ő egy perverz gonosz figura az én szememben. 
Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy kicsoda is valójában Raymond.
Kedvenc új szereplőm pedig, a talpraesett utcagyerek Fergus.

Stílus: 5/5
Imádom ahogy Diana Gabaldon ír. Olyan érzékletesen jeleníti meg az éppen aktuális környezetet és embereket, hogy könnyen el tudom képzelni. Mindezt úgy teszi, hogy nem alkalmaz hosszú, részletes leírásokat, amik unalomba fullasztanák a regényt.
Farkas Veronika és Balogh Eszter tökéletes munkát végzett a fordítással.  

Kiadás:  
Tipikus Könyvmolyképző kiadás. Ronda borító, egy-két elgépeléssel. Viszont kétszeri forgatás után (tesóm is olvasta) sem esett ki egyetlen lap sem. Mint minden 1000 oldalas könyvet ezt sem könnyű a kézben tartani. Gondolom két kötet megnövelte volna az amúgy is borsos 3999 ft-os árat.

Kedvenc jelenet:
Amikor a 16 éves ártatlan Mary ecseteli, hogy milyen undorítóak is a francia férfiak.
"A francia férfiak ízéje, tudod... -Igen tudom-feleltem türelmetlenül. Amennyire tudom, nagyjából olyan mint a többi férfié. Az angolok és skótok hasonlóan vannak ellátva.
- Igen, de ők, ők...B-b-bedugják a hölgyek l-l-lába közé! Úgy értem, egyenesen a hölgybe! - amikor végre sikerült kinyögnie ezt a döbbenetes szenzációt, vett egy mély levegőt, amiből láthatóan erőt merített, ugyanis az arca heves karmazsinvöröse egy kicsit enyhült. - Egy angol, vagy akár egy skót...Ó, nem úgy értem...A keze zavartan a szájához rebbent. - De egy olyan rendes ember, mint a férjed, biztosan s-soha nem is álmodna arról, hogy téged ilyesmire kényszerítsen!
Egyik kezemet az enyhén dudorodó hasamra tettem, és elgondolkozva méregettem Maryt. (...) Mary- mondtam-, azt hiszem, beszélgetnünk kellene egy kicsit."

Összesítve: 5/4,5
Bár az első rész  jobban tetszett, de egyszerűen erre sem tudok kevesebbet adni. Ez a legjobb romantikus-történelmi regény manapság. Várom a folytatást.

Személyesen is találkoztam nemrég pár skót fiatalemberrel. Sajnos nem Skóciában jártam, csak egy magyar lány-skót fiú esküvőjén.  A srác és barátai kilt-ben voltak (nem sikerült benézni alá :D) a hölgyek pedig mintha az angol királyi család tagjai lennének, kis kalapokban v. fejdíszekben pompáztak. Nagyon különleges élmény volt. Remekül érezték magukat Mo-on, egy kicsit sem zavartatták magukat a kíváncsi falusiak előtt. :)

Érdekesség, hogy a skótok 2014-ben népszavazással dönthetnek, arról, hogy megszüntetik e az 1707-ben létrejött uniót Anglia és Skócia között.

Sorozatajánló - Arrow - A zöld íjász

Régen készült már bejegyzés tv-sorozatról, úgyhogy éppen itt az ideje, hogy megismertessem mindenkivel legújabb favoritomat.
A címe: Arrow az RTL-en péntek esténként A zöld íjász címen keressétek.

Amikor tavaly olvastam a sorozat indításáról kissé csalódott voltam, ugyanis nekem a zöld íjász  Justin Hartley volt eddig, aki a Smallville-ben keltette életre ezt a figurát.
Nekem bejött a Justin által megformált íjász, különösen a humora és hát igen, Hartley meglehetősen kellemes látványa is.
Amikor megláttam az első képet Stephen Amell - ről nem igazán nyerte el tetszésemet. Kissé szögletesnek, túl komolynak tűnt. Így aztán bele sem kezdtem a sorozatba, egészen addig amíg az RTL el nem kezdte játszani. Az első 4 részt még a tv-ben követtem, de aztán nem bírtam magammal és 1 hét alatt ledaráltam az összes elérhető részt.
14 rész után kijelenthetem, hogy új kedvencem született.

 Rövid sztori: Oliver Queen az elkényeztetett milliomos playboy hajótörést szenved. Mielőtt apja feláldozza magát, hogy Oliver tovább élhessen, egy apró könyvet bíz rá, tele névvel. Azok nevével akik veszélyeztetik Starling City jövőjét.
5 év telik el. Családja és barátai halottnak hitték, de Queen hirtelen előkerül. Látszólag folytatja léha életét, de éjjelente Zöld íjászként próbálja beteljesíteni apja végakaratát, bosszút állni azokon akik fokozatosan romlásba juttatják szülővárosát.
Hol volt 5 éven keresztül? Mi történt ezalatt szeretteivel? Lesznek segítői harcában? Milyen titkok lappangnak a háttérben?

Általában egy rész egy név. Vagyis Olli kinéz egy nevet a listáról, becserkészi és kiiktatja. Természetesen ettől eltérő részek is vannak, pl. a legutóbbi 14. részben, amely szinte teljesen a múltról, vagyis a hajótörést követő időszakról szólt.
Fokozatosan épül fel a történet, flashback-ek segítségével ismerhetjük meg, hol és miként lett az elkényeztetett fiúból igazi kőkemény harcos azalatt az öt év alatt míg családja halottnak hitte. Azt azért elárulom a 14. részig nagyon keveset tudunk csak meg az elmúlt öt év történéseiből, elég óvatosan adagolják az információkat a készítők.
A városban terjedő bűnözés és a mögötte álló korrupt társaság is lassan körvonalazódik, tele van titokkal az egész város és a benne élő emberek.
Queen-nek nincs természetfeletti adottsága (mint Pókembernek, Superman-nek stb) ő csak egy edzett, kemény harcos, de sérülékeny, emberi figura. Amolyan modern Robin Hood.

Néhány részt meglehetősen nagy függővéggel fejeznek be, ezért is nem bírtam a negyedik rész után még egy hetet várni a következőre és daráltam le az összed eddig elérhető részt. Most bezzeg én is várhatok. :(

Ami leginkább tetszik ebben a sorozatban, hogy nem tinifilm. A főszereplők felnőttek, így nem problémáznak folyton. Féltem, hogy majd a szerelmi háromszöggel itt is elrontanak mindent (lsd.TVD), de szerencsére eddig nem így történt. Nincs különösebb drámázás, csak akció, nyomozás, rejtély, némi családi-szerelmi szállal.


A szereplőgárda impozáns: Stephen Amell-nek is szép nagy már a filmography-ja, rengeteg sorozatban szerepelt (még a Vámpírnaplókban is, de én bizony nem emlékszem rá). Most már nem siratom Justin-t, valószínűleg rám is hatással volt Stephen igézően kék szeme és a rendszeresen megmutatott kidolgozott felsőteste. :)))
Olli régi barátnőjét Laurel-t  Katie Cassidy játssza, akit én a Harper szigetből ismerek,  szintén szép sorozatos múlttal rendelkezik.
Személyes kedvenceim: Laurel apját, a nyomozót megformáló Paul Blackthorne  (Vészhelyzet, 24, The Gates) aki még mindig nagyon dögös. És Oliver mostohaapját játszó brit Colin Salmon  akinek hihetetlen kisugárzása van. A hölgyek közül a kissé fura számítástechnikus, Felicity a kedvencem az ő megformálója a gyönyörű Emily Bett Rickards.
További szereplők: David Ramsey, Colin Donnell, Willa Holland, Susanna Thompson, stb

Szerencsére nem csak kis hazánkban népszerű a sorozat, így a CW már most berendelte a második évadot.
Remélem nem laposodik el, mint a TVD  és sok izgalommal szolgál még Oliver Queen története.
Nézzétek!!!

E.L. James- A sötétség és a szabadság ötven árnyalata

"– Ez elég elcseszett – suttogom.
– Ötven árnyalattal is – mormogja."

Az első rész kritikáját itt lehet olvasni.


Sztori: A trilógia 2. és 3. részében folytatódik Ana és Christian nyűglődése kapcsolata a romantikus és erotikus regények minden fordulatával, kliséjével.

Az első rész közepesre értékeltem és talán egy kicsit optimista voltam a továbbiakat illetően, hisz többeknek is jobban tetszett a folytatás.
Én nem értek egyet velük, a sötét egyszerűen unalmas volt, a szabadság meg az én ízlésemnek túl szirupos.
A két részt egyben kritizálom, némi spoiler elkerülhetetlen volt:

Történet: 5/1,5
Alig-alig történik valami, amikor azt gondoltam, végre lesz egy kis izgalom, bűntény, nyomozás úgy egyáltalán VALAMI, az el lett intézve pár mondatban és kész. Mintha az írónő nem is akart volna tényleges cselekményt írni, bár szerintem inkább csak nem tudott, mert a fantáziája nem terjed ki többre, mint a szex-re, abból is csak a szoft-verzióra. De sajnos még ebben a témában sem alkot érdemlegeset. Mert hiába van fantázia, ha nincs meg hozzá az írói tehetség.
Egyszerűen nem értem miért kellett ebből írni egy trilógiát. Egy könyvben, 400 oldalban le lehetett volna tudni az egészet és akkor lehetett volna belőle egy jó kis romantikus-erotikus sztori, azoknak akik ilyesmire vágynak.
A 2. rész olyan unalmas volt, hogy alig vártam, hogy a végére érjek, a szexjeleneteken csak átfutott a szemem és haladtam tovább. A 3. rész vége meg egyszerűen maga a tömény cukormáz, amitől én rögtön kiütést kapok és inkább meg sem eszem.
Az agyamra ment a sok klisés romantikus elképzelés, miszerint: a szerelem mindent legyőz, igazi családapát varázsol egy igazán elb....tt emberből is. A főhősnő mindig minden körülmények között gyönyörű és nedves és egy aktus alatt háromszor van orgazmusa.. A férfiú hímtagja mindig készen áll óránként minimum háromszor. stb...
Csak erre építeni 3 könyvet.....áááááá, vegye és olvassa akinek ez kell. Nekem nem.
 Mielőtt bárki is nekem támadna nem győzöm hangsúlyozni szeretem az ilyen típusú könyveket, de még az általam imádott, de sokak által agyonszidott Anita Blake könyvekben is van legalább némi cselekmény, ha mégsem (18 rész közül 1-1-ben megbocsátható) akkor legalább imádni való férfi karakter (nem is egy).

Karakterek: 0,5
Ha már nincs történet legalább lett volna egy jól megformált, izgalmas, titokzatos szereplő. De nem, még ez sem adatott meg. A feszültséget generáló "gonosz" szereplők is csak papírmasé figurák. A mellékszereplők annyira jellegtelenek, hogy szót sem érdemelnek.
Ana-t még kedveltem is az első részben, de a folytatásokban elérte, hogy utáljam. Ennyire buta, tehetetlen, féltékenykedő ostoba teremtés mint ő nem is érdemel mást, mint ezt a felfújt hólyag Szürkét. Ha neki az jó, hogy minden reggel úgy ébred, hogy azt fürkészi remegő gyomorral, hogy hites ura éppen melyik bal lábával ébredt fel és ehhez igazítja egész viselkedését és mondandóját, az megérdemli a sorsát. Ami persze nem az, amit az írónő megpróbál elhitetni velünk. Hanem inkább egy idegszanatórium szürke kis szobája sejlik fel a szemem előtt.
Az egész Mr Szürkénél lett a legjobban elrontva. Egy olyan férfi aki évekig erőszakos szexben lelte örömét, idegenkedett az érintéstől, nem volt alkalmas normális emberi kapcsolatra az nem, hangsúlyozom NEM lesz öt perc alatt boldog férj, majd újabb öt perc múlva családapa!  Az ő karakterfejlődése hihetetlen és minden valóságot nélkülöz. Lehet akármilyen jóképű és gazdag egy ilyen irányításmániás pasitól minden ép eszű nő azonnal menekülne.

Stílus: 5/1
Szentséges basszantyú, szent szar, és belső istennő a három kifejezés amit soha, semmilyen körülmények között nem akarok még egyszer hallani vagy olvasni. A pici pöttyön még gondolkodom.
Az időben való ugra-bugra nem tett jót a 3. résznek, ha ezt újításnak szánta James nem jól sült el. A végén a három novella meg mi a csuda volt?
Sajnos a fordítás és a korrektúra (ha volt egyáltalán) ugyanolyan rossz, mint az elsőnél.

Értékelésem: 5/1,5
Nagy-nagy jó indulattal 1,5. Ha nem lenne ekkora hype körülötte és nem akartam volna minden áron megérteni ezt a nagy rajongást akkor a 2. rész közepénél abbahagytam volna.
Ez a trilógia nem a szürke, hanem a rózsaszín ötven árnyalata!
Sajnos nem sikerült megfejtenem a sikerét.
Ez a trilógia max. azoknak tetszhet akik évente 3 könyvet olvasnak. Így aztán még nem találkoztak érdekesen, izgalmasan, szépen és igényesen esetleg viccesen megírt erotikus-romantikus történetekkel.
Azoknak ajánlom, akik most kezdik a szoft-pornó könyvekkel való ismerkedést és rongyosra olvasták már a kedvenc Romana vagy Júlia füzetecskéjüket.

Személy szerint sajnálom az időt amit erre a trilógiára pazaroltam!

Összefoglaló - 2013. január

Január: az egyik legutáltabb hónap az évben. Nálam. Rengeteg munka, nulla szórakozás, pihenés. Legtöbbször olyan fáradt voltam, hogy a könyv is kiesett a kezemből. Viszont így legalább felhoztam magam egy-két sorozatból és filmből.
Lássuk mivel telt az a kevéske szabadidőm.

Olvasás:
1. Julianna Baggott: Tiszták 5/4
Írtam róla észrevételt itt olvashatjátok.

2. Gail Carriger: Soulless-Lélektelen 5/4,5
Véleményem szerint Jane Austin és Arthur Conan Doyle reinkarnálódott Gail Carriger urban fantasy író-ban és ebből a természetfeletti eseményből aztán megszületett ez a meglepő történet.
A viktoriánus Angliában egy kékharisnya vénlány, aki mellesleg természeten túli, hisz nincs lelke keveredik bonyodalmakba vámpírokkal, vérfarkasokkal és egyéb lényekkel. Mindezt átszövi a kort jellemző hangulat, a finom humor, ami hasonló, de jóval konkrétabb, mint az austini. Egy kis nyomozgatás a pipázó lorddal és segédjével, romantika és egy csöpp erotika. Mi kell még az ember lányának? Mi más mint lord Conall Maccon, akibe egy pillanat alatt beleszerelmesedtem. (naná hisz nagydarab és skót és amolyan elefánt a porcelánboltban típus)
Ó és persze ez is egy sorozat....

3. Iny Lorentz: A szajha 5/4
Egész jó volt, de még jobb is lehetett volna.
A cselekmény nagyon feszes, cseppet sem unalmas, emiatt alig bírtam letenni. Rég olvastam már a középkori világról, ilyen szemszögből (vándorszajha) meg még soha. Ez a része tetszett is, érdekes volt elmélyülni benne.
Ami nem jött be az a karakterkidolgozás. Mivel az igazságérzetem erős, emiatt az elején még szimpatizáltam az igazságtalanul meghurcolt főhősnővel, de később csak bosszankodtam rajta. Egyáltalán nem sikerült megszeretnem, inkább idegesített.  Jó néhány karakter volt aki minden hihető magyarázat nélkül váltogatta a személyiségét. A férfiak szinte egytől egyig ösztönlénynek vannak megjelenítve és vagy velejéig gonoszak vagy pipogya fráterek.
Eléggé érzelemmentes még a szerelem megjelenítése is.
Ezek miatt aztán nem érzek sürgős késztetést a többi rész azonnali elolvasására, főleg mert ez a rész szépen le van zárva.

4-5. E.L. James: A sötétség ötven árnyalat + A szabadság ötven árnyalata 5/1,5
Készül róla a bejegyzés egy ideje, de nagyon szenvedek vele, pont mint az olvasással. Ha meglesz belinkelem.
És íme: http://ananiila.blogspot.hu/2013/02/el-james-sotetseg-es-szabadsag-otven.html

6. Ben Elton: Halál egyenes adásban 5/4,5
Erről elkészült az értékelésem, itt lehet olvasni. 

A hónap könyve: Lélektelen és Halál egyenes adásban közül nem tudok dönteni, úgyhogy mindkettő.

Sorozatok és TV:

Mindenképpen meg kell emlékeznem a Voice-ról. Mindig is háttérműsorként ment nálam, olvasás közben fel-felpillantottam, de nem tudott magával ragadni. A 4 döntős közül Gájer Bálint volt a kedvencem, kár hogy a duettben Caramel nagyon leénekelte.
Ami Pál Dénest illeti, tényleg tetszik a hangfekvése, de még meg kell tanulnia énekelni. Sajnos nem egy eredeti figura, nekem nagyon unalmas és nem bukom az 50 60 kilós pasikra sem akármilyen szép is a szeme.:)
Eleve elhibázott egy műsor szerintem. Kevés az élőadások száma, nagyon keveset vannak képernyőn még azok is akik a négybe bejutottak, a neveket alig lehet megtanulni ennyi idő alatt.  A zsűriből azonnal vágnám ki Somlót meg Malek-ot irtó idegesítő volt mindkettő.

Behoztam lemaradásom a Gyilkos elmékkel, vagyis az új évadból megnéztem 11 részt, szinte egyhuzamban. Hozza a szokásos színvonalat, az most külön tetszik, hogy Spencer kapott egy barátnőt. Szeretem ha kicsit többet foglalkoznak a karakterek magánéletével. Morgan is kaphatna igazán több szerepet. Prentiss nekem nem hiányzik, pedig kedveltem a karakterét. Az új nő olyan semmilyen egyenlőre.

Film:

Volt egy Éhezők viadala újranézésem. Még mindig nagyon tetszik, várom a folytatást.
Megnéztem A sötét lovag-a felemelkedés című Batman részt. Sajnos közben jöttem rá, hogy valószínűleg az előző részét nem láttam, de sebaj. :) Bale az egyik kedvenc színészem, csak miatta néztem meg, mert egyébként a képregényfilmeket nem szeretem.

Megtekintettem végre az Alkonyat 5-öt. Emlékszem milyen lelkesek voltunk a tesómmal még az első résznél, hát az bizony mára elmúlt. Elég közepes kis alkotás lett, ráadásul a két főszereplőt már annyira utálom.
A legnagyobb hatást nálam az Agóra érte el. Nem mondom, hogy nagyon jó film, viszont elgondolkodtató és mindenképpen provokatív. Meglehetősen brutálisan ábrázolja a kereszténység elterjesztését a római birodalomban.  Rachel Weisz-t pedig egyre jobban kedvelem.

Blog:

Felpörgött a Szent Johanna gimi láz, szinte minden látogató csak erre kíváncsi. :( 1243 kattintás volt összesen, olyan országokból, mint Indonézia, India, Malajzia! 

Havi zeneajánlóm: The Carbonfools - Birthday

 

Ben Elton: Halál egyenes adásban

"Ki okolhatná a fiatalokat a fennkölt ambíciók hiányáért? Az annak idején mozdonyvezetőnek készülő kisfiúk egy hatalmas gépezet urai akartak lenni. Egy mesébe illően pöfékelő, gőzölgő, vicsorgó, eleven vadállaté, egy vasparipáé, melynek irányításához hozzáértésre és merszre, karbantartásához pedig odafigyelésre és némi tudásra volt szükség.
A mai technika olyan összetett, hogy Bill Gatesen és Stephen Hawkingon kívül senki nem érti. (…) Nem csoda, hogy a fiatalok semmi mást nem akarnak, csak a tévében szerepelni."

Sztori: Egy ház, tíz játékos, harminc kamera, negyven mikrofon, egyetlen túlélő.
Ismerős? Ez a Való világ Házi őrizet című valóságshow.
Hiába azonban a negyvenhétezer néző, aki élőben követi az eseményeket a neten keresztül, a 8 munkatárs aki a vezérlőből figyel, és a kameraman aki közvetlen közelről nézi a villalakók életét, amikor az egyik szereplőt leszúrják, senki nem tudja azonosítani a tettest.
A valóságshow műfajával  ellenszenvező, konzervatív, "őskövület" Coleridge felügyelő kapja meg az ügyet. Vajon sikerül megfejtenie a rejtélyt vagy a gyilkos örökre ismeretlen marad? 


Rukkolán találtam erre a könyvre, csábító volt a fülszövege és lecsaptam rá. Nagyon jól tettem, mert egy zseniálisan felépített és megírt könyvről van szó.
Ez volt az első könyv amit Ben Elton-tól olvastam, de biztos, hogy nem az utolsó.

Történet: 5/4,5
Egy ideig mindig lelkes nézője vagyok mindenfajta valóságshow-knak. Érdekelnek az emberek akik annyira híresek akarnak lenni, hogy szinte bármit képesek bevállalni. Eddig sem voltak naiv elképzeléseim az ilyen típusú műsorok készítéséről, de most bizonyosságot nyert, hogy mennyire manipulált az egész. Ben Elton valószínűleg tudja, hogy miről beszél, hisz nemcsak íróként de producerként is részt vett több angol televíziós sorozatban.
A történet 63 napot mesél el, a gyilkosság a 27. napon következik be. A könyv a 30. napon veszi kezdetét és folyamatosan ugrál a múlt és jelen között.
Nagyon tetszik a felépítése, a stílusa a történetnek. Végig láttam magam előtt az egészet. Mintha egy félig dokumentum- félig játékfilm pergett volna a szemeim előtt, a mostanában oly divatos flashback megoldással és mozgó kamerákkal. Nyilván sokat segített ebben, hogy vizuális típus vagyok és jó néhány Valóvilágot végignéztem annak idején.
Maga a történet két részre osztható. Egyrészt pörög a valóságshow, másrészt folyik a nyomozás.
Ami a legjobban tetszett, hogy a könyv feléig még azt sem lehet tudni, hogy ki az áldozat! Amikor pedig kiderül lehet töprengeni, hogy ki a gyilkos. A nyomozás maga kissé emlékeztetett a tipikus angol krimikre, a főfelügyelő meglehetősen különcnek számító figura, amolyan mai Hercule Poirot.
A valóságshow része, azoknak akik legalább egy valóvilágot végignéztek sok újdonsággal nem szolgál. Mintha az RTL egy az egyben a Házi őrizet-től lopta volna az ötletet. Csak reménykedek benne, hogy a magyar változat nem volt annyira manipulált mint a könyvbéli. (legalább gyilkosság nem történt)
Ha ennyire lelkes vagyok miért nem 5/5? Mert sajnos a végén a katarzis elmaradt, pedig egészen addig nagyon izgalmasan, összetetten, zseniálisan felépítve haladt a cselekmény. A legvégén meg olyan érzetem támadt, mintha kimaradt volna még egy oldal a könyvből.

Ben Elton

Karakterek: 5/5
Coleridge főfelügyelőnek három éve van a nyugdíjig. Fiatal munkatársai szerint egy igazi őskövület, aki nem szereti és talán nem is érti a mai fiatalok szokásait, életét, beszédét. Legnagyobb sajnálatára, most el kell merülnie a show-ról felvett anyagban. Szívesen olvasnék még olyan könyvet, melynek ő a főszereplője.
A Házi őrizet szereplői tipikus figurák: szilikonmellű plázacica, színészpalánta, szépfiú, leszbikus stb. (elég könnyen beazonosíthatóak). Szinte mindegyiknek van titka, ami aztán ki is derül. Tényleg olyan az egész mintha a magyar Valóvilág elevenedne meg előttünk. (prosti múlt, pornófilm stb)
A felügyelőn és a villalakókon kívül fontos szerep jut még a Kíváncsi Fáncsi produkció vezetőjének, aki egy igazi mocskos szájú, manipulatív, rámenős nőszemély. Vajon őt ki testesíti meg a magyar valóságban? :)

Stílus: 5/5
Imádom, ahogy Ben Elton ír. Minden szereplőnek külön karaktert adott az, ahogy megszólaltatta őket. Nekem mondjuk kicsit fura volt, mert nem hallottam még magyar fiatalokat így beszélni, szerintem a fordítás ebben nem tökéletes, nem lett eléggé "magyarosítva". Azt sem tudom elképzelni, ahogy a magyar műsorvezető, Lilu az alábbi szöveget nyomja élő adásban:
"– Húúúú! – kiáltotta. – Ez nagyon ott volt! Királyság! Tök állat! Húúúú!
(...)Bírjuk a csajt mi? Hát nem egy erős szupercsaj? (...)
 Annyira büszkék vagyunk rád, anyukám, zseniális vagy."
De lehet, hogy angol kolléganői így csinálják, ezt nem tudom. :)

Ne legyenek kétségeink, amellett, hogy rendkívül szórakoztató, ez a könyv egy jól megírt kritika a mai televíziózásról (bár a könyv 2001-es, de nem hiszem hogy azóta sok minden változott volna) és a feltűnést, hírnevet hajhászó emberekről.

Kiadás: Az eredeti borítóval jelent meg itthon is, nekem tetszik. 2003-ban az Európa Kiadó jelentette meg.

Kedvenc jelenet: Kelly titokszobában elmondott monológja:
 "...annyira, de annyira imádom az összes arcot a házban, és tudom tök szuperül ki fogunk jönni egymással. Azért így is számítani fogok rá, hogy lesznek feszültségek, és a végén lesznek pillanatok, amikor utálni fogok mindenkit. (...) Alapból imádom ezeket az arcokat. Nagyon bejönnek nekem. És én is nekik."
Az esti összefoglalóba ez ment le:
"Utálni fogok mindenkit"
Azt hiszem ez mindent elmond a valóságshow készítésről, a nézők befolyásolásáról.


  Összefoglalva: 5/4,5
A félpont levonás tényleg csak a vége miatt van. Ajánlom azoknak akik szeretik a krimiket kissé szokatlan környezetbe helyezve. Az sem árt ha a kedves olvasó már látott legalább egy BB vagy VV valóságshow-t. De vigyázat káromkodás minden mennyiségben, és itt bizony nincs kifütyülve!