Ben Elton: Halál egyenes adásban

"Ki okolhatná a fiatalokat a fennkölt ambíciók hiányáért? Az annak idején mozdonyvezetőnek készülő kisfiúk egy hatalmas gépezet urai akartak lenni. Egy mesébe illően pöfékelő, gőzölgő, vicsorgó, eleven vadállaté, egy vasparipáé, melynek irányításához hozzáértésre és merszre, karbantartásához pedig odafigyelésre és némi tudásra volt szükség.
A mai technika olyan összetett, hogy Bill Gatesen és Stephen Hawkingon kívül senki nem érti. (…) Nem csoda, hogy a fiatalok semmi mást nem akarnak, csak a tévében szerepelni."

Sztori: Egy ház, tíz játékos, harminc kamera, negyven mikrofon, egyetlen túlélő.
Ismerős? Ez a Való világ Házi őrizet című valóságshow.
Hiába azonban a negyvenhétezer néző, aki élőben követi az eseményeket a neten keresztül, a 8 munkatárs aki a vezérlőből figyel, és a kameraman aki közvetlen közelről nézi a villalakók életét, amikor az egyik szereplőt leszúrják, senki nem tudja azonosítani a tettest.
A valóságshow műfajával  ellenszenvező, konzervatív, "őskövület" Coleridge felügyelő kapja meg az ügyet. Vajon sikerül megfejtenie a rejtélyt vagy a gyilkos örökre ismeretlen marad? 


Rukkolán találtam erre a könyvre, csábító volt a fülszövege és lecsaptam rá. Nagyon jól tettem, mert egy zseniálisan felépített és megírt könyvről van szó.
Ez volt az első könyv amit Ben Elton-tól olvastam, de biztos, hogy nem az utolsó.

Történet: 5/4,5
Egy ideig mindig lelkes nézője vagyok mindenfajta valóságshow-knak. Érdekelnek az emberek akik annyira híresek akarnak lenni, hogy szinte bármit képesek bevállalni. Eddig sem voltak naiv elképzeléseim az ilyen típusú műsorok készítéséről, de most bizonyosságot nyert, hogy mennyire manipulált az egész. Ben Elton valószínűleg tudja, hogy miről beszél, hisz nemcsak íróként de producerként is részt vett több angol televíziós sorozatban.
A történet 63 napot mesél el, a gyilkosság a 27. napon következik be. A könyv a 30. napon veszi kezdetét és folyamatosan ugrál a múlt és jelen között.
Nagyon tetszik a felépítése, a stílusa a történetnek. Végig láttam magam előtt az egészet. Mintha egy félig dokumentum- félig játékfilm pergett volna a szemeim előtt, a mostanában oly divatos flashback megoldással és mozgó kamerákkal. Nyilván sokat segített ebben, hogy vizuális típus vagyok és jó néhány Valóvilágot végignéztem annak idején.
Maga a történet két részre osztható. Egyrészt pörög a valóságshow, másrészt folyik a nyomozás.
Ami a legjobban tetszett, hogy a könyv feléig még azt sem lehet tudni, hogy ki az áldozat! Amikor pedig kiderül lehet töprengeni, hogy ki a gyilkos. A nyomozás maga kissé emlékeztetett a tipikus angol krimikre, a főfelügyelő meglehetősen különcnek számító figura, amolyan mai Hercule Poirot.
A valóságshow része, azoknak akik legalább egy valóvilágot végignéztek sok újdonsággal nem szolgál. Mintha az RTL egy az egyben a Házi őrizet-től lopta volna az ötletet. Csak reménykedek benne, hogy a magyar változat nem volt annyira manipulált mint a könyvbéli. (legalább gyilkosság nem történt)
Ha ennyire lelkes vagyok miért nem 5/5? Mert sajnos a végén a katarzis elmaradt, pedig egészen addig nagyon izgalmasan, összetetten, zseniálisan felépítve haladt a cselekmény. A legvégén meg olyan érzetem támadt, mintha kimaradt volna még egy oldal a könyvből.

Ben Elton

Karakterek: 5/5
Coleridge főfelügyelőnek három éve van a nyugdíjig. Fiatal munkatársai szerint egy igazi őskövület, aki nem szereti és talán nem is érti a mai fiatalok szokásait, életét, beszédét. Legnagyobb sajnálatára, most el kell merülnie a show-ról felvett anyagban. Szívesen olvasnék még olyan könyvet, melynek ő a főszereplője.
A Házi őrizet szereplői tipikus figurák: szilikonmellű plázacica, színészpalánta, szépfiú, leszbikus stb. (elég könnyen beazonosíthatóak). Szinte mindegyiknek van titka, ami aztán ki is derül. Tényleg olyan az egész mintha a magyar Valóvilág elevenedne meg előttünk. (prosti múlt, pornófilm stb)
A felügyelőn és a villalakókon kívül fontos szerep jut még a Kíváncsi Fáncsi produkció vezetőjének, aki egy igazi mocskos szájú, manipulatív, rámenős nőszemély. Vajon őt ki testesíti meg a magyar valóságban? :)

Stílus: 5/5
Imádom, ahogy Ben Elton ír. Minden szereplőnek külön karaktert adott az, ahogy megszólaltatta őket. Nekem mondjuk kicsit fura volt, mert nem hallottam még magyar fiatalokat így beszélni, szerintem a fordítás ebben nem tökéletes, nem lett eléggé "magyarosítva". Azt sem tudom elképzelni, ahogy a magyar műsorvezető, Lilu az alábbi szöveget nyomja élő adásban:
"– Húúúú! – kiáltotta. – Ez nagyon ott volt! Királyság! Tök állat! Húúúú!
(...)Bírjuk a csajt mi? Hát nem egy erős szupercsaj? (...)
 Annyira büszkék vagyunk rád, anyukám, zseniális vagy."
De lehet, hogy angol kolléganői így csinálják, ezt nem tudom. :)

Ne legyenek kétségeink, amellett, hogy rendkívül szórakoztató, ez a könyv egy jól megírt kritika a mai televíziózásról (bár a könyv 2001-es, de nem hiszem hogy azóta sok minden változott volna) és a feltűnést, hírnevet hajhászó emberekről.

Kiadás: Az eredeti borítóval jelent meg itthon is, nekem tetszik. 2003-ban az Európa Kiadó jelentette meg.

Kedvenc jelenet: Kelly titokszobában elmondott monológja:
 "...annyira, de annyira imádom az összes arcot a házban, és tudom tök szuperül ki fogunk jönni egymással. Azért így is számítani fogok rá, hogy lesznek feszültségek, és a végén lesznek pillanatok, amikor utálni fogok mindenkit. (...) Alapból imádom ezeket az arcokat. Nagyon bejönnek nekem. És én is nekik."
Az esti összefoglalóba ez ment le:
"Utálni fogok mindenkit"
Azt hiszem ez mindent elmond a valóságshow készítésről, a nézők befolyásolásáról.


  Összefoglalva: 5/4,5
A félpont levonás tényleg csak a vége miatt van. Ajánlom azoknak akik szeretik a krimiket kissé szokatlan környezetbe helyezve. Az sem árt ha a kedves olvasó már látott legalább egy BB vagy VV valóságshow-t. De vigyázat káromkodás minden mennyiségben, és itt bizony nincs kifütyülve!