A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 8 pontos könyv. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 8 pontos könyv. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. aug. 16.

Duncan Shelley - Az elme gyilkosai

Buddha tévedett. Jézus tévedett. Lao Ce tévedett. Krishna tévedett. Milarepa tévedett. Mohamed tévedett. A szútrák tévedtek. A Biblia tévedett. A Tóra tévedett. A Korán tévedett. A Bhagavad Gita tévedett. A Tao Te King tévedett. Mindenki tévedett: minden vallásalapító, minden szent ember, minden bölcs, minden mester, minden hívő. Nincs Isten. Nincs Lélek. Nincs Út. Nincs erény. Nincs bűn. Nincs felelősség. Nincs következmény. Nincs cél. Csak hús van. Ez a pszichiátria tanítása. Évtízezredeken át hittünk ennek az ellenkezőjében – és fennmaradtunk. 100 éve sincs, hogy hiszünk ebben a világképben – és a kihalás szélén állunk. NA VAJON MIÉRT?
„Megdöbbentő történet. Úgy tűnik, regényt olvasunk, közben folyton él bennünk a nyugtalanító érzés, hogy mindez valóság, kegyetlen realitás. Nem szeretnénk, ha így lenne – de Shelley könyvét olvasva nem szabadulhatunk az érzéstől, hogy mi is résztvevői vagyunk ennek a játszmának.” (Nemere István)
Kunoichi trilógia első része, további részek:
2. A téboly katonái
3. A végső háború
Kiadó: Media Nox 2000-ben
Műfaj: összeesküvés elméletes akció-krimi.
Olvastam már Shelley-től A Paktum trilógiát, amit nagyon kedveltem, mindegyik rész 9 pontot kapott tőlem és a 2015-ös év kedvenc sorozatai közé tartozott nálam. Így aztán biztosra mentem amikor ezt a könyvet választottam a könyvmolypárbaj következő olvasmányául.
Szeretem az összeesküvés elméleteket, szeretek rajtuk agyalni, gondolkodni, na meg egy jót röhögni a legképtelenebb állításokon. De azért mindig bennem van a kisördög, hogy bármekkora képtelenség is egy-egy elképzelés, mi van ha mégis igaz. 
Ennek a könyvnek az olvasása közben is folyamatosan azt éreztem, hogy az az elképzelés amit az író felvázolt tulajdonképpen egy lehetséges lenyomata is lehet a valós világunknak, hisz sokan hiszik azt, hogy egy szűk réteg uralja a világunkat.
Amin nálam azonban megbukik a dolog, az pont a hármak személye. Igaz, hogy ez még csak az első könyv és lehet, hogy a másik két rész árnyalja majd a képet, de most úgy érzem, hogy túl keveset tudunk róluk ahhoz, hogy elfogadható legyen a mindenen és mindenki feletti uralmuk. (igaz, az már kiderült, hogy nem ők vannak a piramis csúcsán)
A Paktum trilógiához hasonlóan ez a könyv is nehezen kezdődött számomra, nem igazán akartam ráérezni az ízére.  De e rövid döccenők után beszippantott a történet és élvezettel olvastam.
Két részre lehet osztani a könyvet, a fő cselekményben van egy szereplőnk Andan, aki bujdosásra kényszerül, egy ninja-klán segítségével, miközben egy könyvben próbálja leleplezni az őt üldözőket. A másik rész maga a könyv, ami az olvasó elé tárja, hogyan manipulálja az emberiséget egy szűk réteg. Így aztán szól egy kicsit a hatalomról, a politikáról, a gazdaságról, vallásokról stb.
Az alapsztori pörög, tele akcióval, kalanddal, érdekes történésekkel. A könyv a könyvben elgondolkodtató és érdekes, ugyanakkor túlságosan tankönyves és kioktató. (én jókat vitatkoztam magamban az íróval, mert gyakran nem értettem egyet vele) 
2000-ben jelent meg a könyv (még II. János Pál a pápa), így aktuálpolitika nincs benne, mégis érzek egyezést a mai világunkkal, a magyar valósággal, ami nem véletlen, hisz Shelley magyar író.
A karakterek sajnos nem eléggé hihetőek, a jók szépek, a rosszak már-már nem is emberiek külsőleg sem (lehet, hogy nem véletlen?). Mindegyik oldal százszámra gyilkolja az embereket a szerintük jó ügy érdekében. Ez így volt a Paktumban is, így engem már nem ért váratlanul.
Az első rész nem zár le semmit, azonnali folytatásért kiált. (szerencsére beszereztem, de előtte sajnos másik könyv esedékes).
Történet: 10/9
Karakterek: 10/8
Stílus: 10/8
Értékelésem: 10/8 remek olvasmány különösen az összeesküvés elmélet híveinek. Nem kell túl komolyan venni! Kezeljük fenntartással a benne olvasottakat!
 Persze az is lehet, hogy az író bennfentes...


2016. júl. 5.

L.I. Lázár - Rejtőző kavicsok

Fülszöveg:
Ebben a regényben senki sem az, akinek látszik. Lille, a megbízhatóság és a jólneveltség szobra kettős életet él, a valóság elől egy álomvilágba menekül. Praetor, a laza és jómódú srác gondtalanul váltogatja a csajokat, szórja a latin szavakat, s bár ő a csapat esze, mégis lazán elindul a lejtőn. Krisz, a vezérhím, aki „nagyvadat” vesz célba, de azt nem sejti, hogy ez a vadászat megváltoztatja az életét. Anna, a vagány tanárnő különc módszerekkel küzd a tanítványaival – csakhogy múltjában sötét folt éktelenkedik…
– Meddig tart még a kihallgatás?
Lille elszégyellte magát. Tényleg szó szerint letámadta.
– Innál valamit? Éhes vagy?
– Kislány, a kijelentő módról hallottál már?
Bocs… Esküszöm, nem kérdezek többet! – Lille felemelt egy kavicsot, nézte egy darabig, aztán eldobta. – Apám kavicsnak hívja a felbecsülhetetlen értékű embereket.

Kiadó: Móra 2012
Műfaj: ifjúsági, iskolás

Ismét egy könyv, ami ezer éve porosodott a polcomon arra várva, hogy kézbe vegyem. Ennek oka az, hogy meg voltam arról győződve, hogy L.I. Lázár név egy férfit takar. Azért is szereztem be, mert kíváncsi voltam, hogy egy férfi író hogyan látja a magyar ifjúságot.  Aztán kiderült, hogy az írói álnév alatt Lázár Ildikó bujkál, én meg csalódottan feltettem a könyvet a polcra, mert nem akartam egy újabb SZJG-t olvasni. 
Mondjuk ebből a szempontból aztán pozitív csalódás ért, mert egyáltalán nem olyan, nekem inkább a Holt költők társasága jutott eszembe. Nem röhögtem hangosan, nem maszatoltam el a szempillafestéket sírás miatt, de mégis jó érzéssel tettem vissza a könyvet a helyére, igaz maradt bennem egy kis hiányérzet, ami mindenképpen folytatásért kiált. 
Pedig az első oldalak nem bűvöltek el, nagyon szájbarágósnak éreztem, a párbeszédeket meg nagyon erőltetettnek. Így nem beszélnek emberek egymással, főleg nem a gimisek. Szinte mindegyik srác művelt és intelligens, óriási lexikális tudással. Olyannak tűnnek nekem, mint azok az elsősök akik úgy mennek suliba, hogy már tudnak írni-olvasni és unják az egészet, a tanítónéni meg nem tudja lekötni őket. De ebben a történetben a lázadó kamaszok kapnak egy igazi tanítót, akit persze ki akarnak csinálni. Olyan tanárral sajnos én nem találkoztam soha, mint Anna, bárcsak lenne egy ilyen "nevelő" minden iskolában. Ez a könyv sem tartozik a hiteles, valós gimis életet bemutató regények közé, túl sok(féle) probléma üti fel a fejét, túl kevés idő alatt, túl kicsi közösségben. Hitetlenül csóváltam a fejem olvasás közben, persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem már az emlékeim is kopottak a középiskoláról. Lehet, hogy manapság tényleg vannak ilyen diákok? És tanárok? És apák?
Azért egy idő után sikerült beleszoknom ebbe a környezetbe, elvonatkoztattam a saját emlékeimtől és szerintem a történet is levetette az "oktató" jellegét, amikor ez megtörtént, akkor már jól tudtam szórakozni, meg tudtam szeretni a karaktereket (Preator a szívem csücske). Észre sem vettem és pár óra alatt el is olvastam az egészet, és már most biztos vagyok benne, hogy újra fogom olvasni. 
Történet: 10/8 annyira nem eredeti, hogy tízest érdemeljen, de úgy tud szórakoztatni, hogy tanít is. Lehetne belőle ajánlott olvasmány a kortárs magyar irodalom keretein belül.
Karakterek: 10/8 Preator, Krisz jól sikerült karakterek, de a másik két srácnak még a neve sem jut eszembe. Anna és Lille szintén szimpatikus, bár egy ilyen okos lány, mint Lille nem értem miért nem akadt fenn azon, hogy ajándékot kapott a címére(!) a titkos hódolótól, aki elméletileg nem ismeri a lányt. (ez a rész különösen zavart)
Stílus: 10/9 igényes fogalmazás, jóleső humorral fűszerezve. Végre egy író akinek van szókincse és használja is, de nem próbál meg erőlködve trendi lenni. 
Értékekésem: 10/8
Egy kicsit kihagyott ziccernek érzem ezt a történetet. Túl rövid és összecsapott, ahhoz, hogy igazán kultikus, kiemelkedő legyen. Kellett volna még gyomlálni, ültetgetni, rendezgetni azokat a kavicsokat. 
Ezek ellenére is várom a folytatást. (ha lesz egyáltalán) Lesz? Ha nem az sem baj, van fantáziám, tovább tudom gondolni. (csakis happy end-el)

2016. márc. 13.

James Rollins: Az Éden oltára

Fülszöveg:
Bagdad elestét követően két iraki kisfiú fegyveres katonákba botlik, akik az állatkertben található titkos, föld alatti laboratóriumból véletlenül egy irtózatos lényt engednek szabadon. Hét évvel később Louisiana állam partjainál felbukkan egy hajótörést szenvedett halászhajó, melynek legénysége eltűnt vagy halott, rakománya pedig felettébb furcsa és ijesztő. A határőrség az egzotikus állatok szakértőjét, dr. Lorna Polkot kéri fel, hogy segítsen beazonosítani a nehezen értelmezhető deformitásokkal rendelkező állatokat, és elfogni az egyik elszabadult, portyázni indult teremtményt, mely halálos veszélyt jelent a környék lakóira. Lorna Jack Menard-ral, a határőrség egyik emberével indul hajtóvadászatra, akivel súlyos, mélyen eltemetett titkot őriznek, s végül olyan rejtélynek bukkannak a nyomára, amely az emberiség eredetéhez vezet vissza. A feszültségteremtés és a tudományos cselszövések mestere, James Rollins újfent páratlanul izgalmas kalanddal tér vissza; egy sokkoló történettel, amelyben a nemzetbiztonság nevében döbbenetes genetikai kísérleteket folytatnak… és ami a legnyugtalanítóbb, mindez titokzatos módon kapcsolatban áll a Teremtés könyvével.

Kiadó: 2011 Alexandra
Műfaj: kalandregény, thriller
Pár száz forintba került egy akció során, és bizony megérte. Majdnem két hónapig olvastam a mindössze 400 oldalas könyvet, de ennek most kivételesen nem az volt az oka, hogy unalmas vagy vontatott lett volna, hanem az, hogy pokolian apró betűkkel van szedve a könyv, amit fáradt szemeim nem toleráltak jól. Már az is eszembe jutott, hogy letöltöm és úgy olvasom, de aztán győzött a valódi könyvek iránti vonzalmam. 
Csak azt tudom mondani: senkit ne riasszon el az apró betű, megéri végigolvasni ezt a történetet. 
Természetes fraktál=pagoda karfiol
Szinte az első oldalon beindul a cselekmény és az utolsó oldalig meg sem áll. Elképesztően intenzív könyv, nagyon berántós, ha alkalmam lett volna rá bizony két nap alatt elolvastam volna. Louisiana mocsaras vidékén és egy titokzatosa Karibi-szigeten játszódik a kalandregény, ami néha thrillerbe megy át. Ugyanakkor hasznos ismereteket tár fel a fraktálokkal kapcsolatban. (engem például elkezdett érdekelni a téma, nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok felhasználási területe van) Azért ne riadjon meg senki, a tudományos háttér minimális a könyvben és nagyon is érthető, még az ilyen antitalentumoknak is, mint amilyen én vagyok. 
Nem szeretnék különösebben belemenni a történetbe azon túl, amit a fülszöveg is elmesél, de érik az embert meglepetések bőven. Természetesen a sűrű akciók mellet a karakterek kifejtésére túl sok hely nem maradt, bár próbálkozott az író legalább a két főszereplőnek mélységet adni egy közös múltbéli esemény felhozásával, de nagyjából ennyi, a többiek eléggé papírmasé figurák.
Olyan kérdéseket feszeget a könyv: hogy meddig mehetünk el, abban, hogy kifejlesszük a tökéletes emberi fajt, kiket, miket lehet felhasználni a kísérletek során? Van e egyáltalán értelme belenyúlni az evolúcióba? És ha van, akkor is, vajon megtehetjük e? Érdekes és izgalmas téma egy akciódús és izgalmas történetbe ágyazva. 
Történet: 10/9
Karakterek: 10/8
Stílus: 10/8
Összesítve:10/8
Ez volt az első Rollins könyv amit olvastam, de meghozta a kedvem, hogy jobban elmerüljek az író munkásságában. Azoknak ajánlom akik szeretik Wilbur Smith könyveit. Amellett, hogy szórakoztató még elgondolkodtató is.

2015. dec. 25.

Brandon Sanderson - Tűzlény

Fülszöveg:
Davidnek mindenki azt mondta, lehetetlen – hogy még a Leszámolók sem öltek meg soha egyetlen Főidolt sem. Ám a legyőzhetetlen, halhatatlan, elpusztíthatatlan Acélszív halott. És David oltotta ki az életét. Úgy volt, hogy Acélszív megölésével könnyebbé válik az élet. Ám Davidnek rá kellett jönnie, hogy ettől csak még több kérdése támadt. Komoly kérdések. És Új-Chicagóban nincs senki, aki ezekre válaszolhatna. Újjáépített Babilon, az egykor Manhattan néven ismert városrész, azonban számos lehetőséget rejt. A titokzatos Főidol, Regália uralkodik a vízzel elárasztott, leigázott Újjáépített Babilonban, de David biztos benne, hogy erre vezet az út, hogy megtalálja, amit meg kell találnia. A Főidol zsarnoksága alatt nyögő városba veszélyes ugyan behatolni, de David kész vállalni a kockázatot. Mert Acélszív megölése lyukat ütött David szívébe. Méghozzá oda, ahol egykor a bosszúvágya lakozott. És ezt a lyukat valahogy egy másik Idol töltötte ki – Tűzlény. David pedig hajlandó egy komorabb és még veszélyesebb küldetésre indulni, mint amilyen az Acélszív elleni küzdelem volt, hogy megtalálja Tűzlényt, és meglelje a válaszait.
Leszámoló trilógia 2. része
Műfaj: sci-fi-fantasy, ifjúsági
Kiadó: Delta Vision 2015


Az első rész címe: Acélszív, erről a bejegyzésem itt  olvasható.

Először is köszönöm a Delta Vision-nek, hogy végre normális betűméretben és sorközzel adták ki ezt a könyvet, így nem kellett már kora este abbahagynom az olvasást a fáradt szemeim miatt.


Az első részhez hasonlóan ez a történet is vászonra termett. Sanderson olyan részletgazdagon, és mégis unalomtól mentesen ír, hogy azonnal látom a történéseket ahogy azt a filmvászonra elképzelem. A Tűzlény is rendkívül pörgős, egy pillanatnyi szusszanást sem enged, ha nem hátráltattak volna bizonyos körülmények egy nap alatt kiolvastam volna annyira beszippantott.
Az Acélszív szürke fémvárosát, most felváltja a színes, vízzel elárasztott Újjáépített Babilon (régi New York), ahol Pirkadatnak köszönhetően minden épületet növények szőnek be. Bár itt is egy Főidol uralkodik és követ el rémtetteket, az emberek mégis jóval optimistábban élik meg mindennapjaikat. 
Ami miatt azonban nem tudtam kitörő örömmel lelkesedni az új helyszínnek, hogy két kedvencem Cody és Abraham sajnos Új-Chicagóban maradt és így csak epizódszerepet kaptak. Megismerkedtünk helyettük új Leszámolókkal, de azért remélem az utolsó részben újra összeáll az első részben megszokott kis csapat (legalábbis egy része).
Nem akarok spoilerezni, de igazán váratlan fordulatokkal folytatódott David és az Idolok története. Sok minden kiderült magáról a Vészről is, ami megalkotta az Idolokat, de rengeteg kérdés még megválaszolatlan maradt. 
És természetesen ez a rész is úgy ért véget, hogy azonnal a folytatásért kiált.
A kiadó 2016-ra ígéri a befejezőrészt Mitosis címmel. Nagyon remélem nem kell sokáig várnunk rá. 

Történet: 10/8
Karakterek: 10/8
Stílus: 10/9

Összesítve: 10/8
Hozza az előző rész színvonalát.
Mivel nem hemzseg a piac a fiúknak írt ifjúsági fantasyk-tól, mindenképpen hiánypótló regény.

2015. dec. 18.

Brandon Sanderson - Acélszív

Fülszöveg:
Hősök nem léteznek.
Az Idolok hihetetlen képességekkel bírnak, de őket egytől-egyig a gonoszság vezérli.
Chicago felett a leghatalmasabb Idol vette át az uralmat. Acélszív parancsol az elemeknek, és állítólag nem fog rajta pisztolygolyó, penge és bomba sem. Legyőzhetetlen.
Mindez tíz éve történt. Az emberiség a puszta túlélésért küzd. Senki sem lázad, csupán egyetlen csoport: a Leszámolók. Átlagemberek sötét, kétes csoportja, akik eltökélték, hogy az Idolok tanulmányozása révén kiderítik a lények gyenge pontját, és végeznek velük.
A nevem David Charleston. Egyelőre még nem tartozom a Leszámolók közé, de feltett szándékom csatlakozni hozzájuk. Van nálam valami, amire szükségük lehet. Valami értékes és hihetetlen dolog. Nem tárgy, hanem tudás. Én ismerem a titkát.
Tanúja voltam annak, amint Acélszív megsebesül.

Műfaj: ifjúsági fantasy - szuperhősös
Kiadó: 2014 Delta Vision
Leszámolók sorozat első része.


Van a környezetedben egy 14-16 év körüli, a szuperhősös filmekért rajongó srác, aki azonban könyvet csak tanulás céljából vesz a kezébe? Vedd rá, hogy olvasson bele ebbe a regénybe!
Véleményem szerint, ez egy olyan könyv amivel meg lehet szerettetni az olvasást a fiatal fiúkkal is.
Nem véletlen, hogy Hollywood is érdeklődik a sztori iránt, igaz elég lassan csordogálnak csak a hírek ezzel kapcsolatban.
Minden megvan benne ami kell egy jó szuperhősös, akció dús, szerethető karakterekkel teli filmhez, ami még néha humoros is tud lenni.

Sanderson ismét egy különleges világot teremtett, igaz éppen csak annyit felfedve belőle, amit egy sorozat első része megkíván.
A cselekmény hihetetlenül pereg, soha nem laposodik el, lélegzetvételnyi idő sincs, annyi minden történik. Emiatt rendkívül olvasmányos és egy percig sem unalmas a cselekmény, viszont nincs idő megpihenni és kicsit jobban megismerni a karaktereket. Sajnos azt kell mondjam ismerve más Sanderson könyveket is, az írónak nem erőssége a karakterábrázolás.
Főhősünk, David 20 éves, sokat megélt fiú, de néha úgy viselkedik, mint egy 13 éves kiskamasz, ami kicsit hitetlenné teszi a figuráját, viszont ebből is látszik, hogy ki a célközönség.
Van persze lány is a történetben, de a szerelmi szál elhanyagolható és amúgy is Megan karaktere sokkal érdekesebb egy szimpla lányénál, akibe beleszeret a főhős.
Bár a leszámolók gárdáját viszonylag megismerjük a történet folyamán (kedvencem Cody, naná hisz skót származású), a gonosz Idolokat és különösen Acélszív figuráját elég sok homály fedi. Különösen annak fényében, hogy végül is ő a címszereplő.
Eléggé keserű az a világkép, hogy aki hatalmat kap, az szinte mind a gonoszok közt végzi.
Ami még furcsa volt nekem az a humor, valahogy nem mindig esett jól, nem voltam rá mindig vevő.
Aki figyelmesen olvas, annak azért sok minden kikövetkeztethető a későbbi fordulatokból. De ez nem az a könyv amin sokat kéne agyalni, egyszerűen csak szórakozni kell rajta és vele.

Ezt a bejegyzést egy újraolvasás után írom, amit a 2. rész kézbevétele előtt ejtettem meg. Azt kell mondjam nagyon rám fért, mert szinte semmire sem emlékeztem az egészből, valószínűleg azért mert túl sok akciójelenet volt benne, amit az én kis agyam kiszelektált egy rakás lényeges infóval egyetemben.
A véleményem igazából nem változott: remek kikapcsolódást nyújt, szórakoztat (nem csak tizenéves srácokat), sőt kíváncsivá tesz a folytatásra, de hiányzik belőle valami plusz, ami mondjuk az Elantrisban megvolt.

Történet: 10/8
Karakterek: 10/8
Stílus: 10/8

Összesítve: 10/8
Érdemes elolvasni azoknak, akik szeretik a könnyen emészthető fantasztikus irodalmat, kedvelik pl. Pittacus Lore sorozatát, vagy az ifjúsági disztópiákat.
Én pedig már olvasom is a folytatást. A címe: Tűzlény (bejegyzés lesz)

2015. júl. 6.

Ta-mia Sansa - A döntés joga

Fülszöveg:
2124-re az Egyesült Országok Szövetségének vezetői elérkezettnek látják az időt, hogy eltöröljék a demokrácia látszatát is, és egy agymosott zsoldosokból álló szervezet segítségével totális diktatúrát teremtsenek. Ebbe a háborúba rángatják bele a különleges képességekkel rendelkező exprogramozót, JJ-t, akinek a feladata megfejteni a pavonisok által hátrahagyott elektronikus nyomokat; valamint a sikerre áhítozó tudóst, Benjamint, akit egy biológiai fegyver létrehozásával bíznak meg. Mindeközben a Földről elmenekült, és lakható bolygót tizenhat éve hiába kereső száműzöttek között zúgolódások törnek ki, és a vezető, Sandra Manul a szerveződő lázadók között kénytelen szembenézni a saját fiával is.

Gender krónikák 2. része.
Az első részről ( A menekülés éve) a bejegyzésem itt található: http://ananiila.blogspot.hu/2013/07/ta-mia-sansa-menekules-eve-gender.html

Kiadó: 2014 Delta Vision
Műfaj: sci-fi

Sansa könyveinek rajongójaként szerintem az elsők között vettem meg megjelenésekor a könyvet, mégis másfél évig porosodott a polcomon, míg kézbe vettem. Nem tudom megmagyarázni miért, hisz szerettem az első részt.

16 év telt el az első rész eseményei óta, két szálon követhetjük az eseményeket. Az egyikben visszajönnek a már megismert szereplők Sandra a családjával, a másik szálon a Földön maradunk egy új erős női szereplővel JJ-vel.
Valahogy az eleje nem működött, nem vonzott be, sőt JJ és a biológus sztorija is volt, hogy untatott. Aztán ahogy kezdett kialakulni a földi helyzet úgy vonzott be a történet és a második felétől már le sem tudtam tenni.
Az űrben kutatók szála érdekelt a legjobban, bár itt történt érdemben a legkevesebb. Szinte csak egy családi drámát kaptam, az első kötetből már megismert Sandra és fia Robert csatározását, ami magával hozta a feszültséget és az izgalmat, még akkor is ha kicsit kiszámítható volt a cselekmény.
Robert nagyon jó figura, igazi bicskanyitogató természettel, akit az ember péklapáttal ütne a sok-sok hülyesége miatt (igazi arrogáns tinédzser, a ki ha én nem-én mindent jobban tudok a felnőtteknél is típus).
A kommunikáció hiánya közte és anyja között okozta a problémákat, megteremtve ezzel a feszültséggel teli helyzetet.
Az első rész csodásan volt megkomponálva, ez a sztori valahogy nem állt össze egy egésszé, úgy éreztem, hogy egyes részei túl aprólékosan lettek megfogalmazva, míg más részei elnagyoltak. Kicsit olyan átvezető kötetnek éreztem.
De továbbra is szeretem Sansa stílusát, történeteit, erős női karaktereit.

Történet: 10/8
Karakterek: 10/8
Stílus: 10/9

Összesítve: 10/8
Biztos, hogy újra fogom még olvasni, a következő rész előtt. Várom a folytatást. Minél előbb. :)

2014. dec. 27.

Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Fülszöveg:
A fiatal amerikai egyetemista, Stephen Foxx egy izraeli ásatáson dolgozik. Egy nap különös leletre bukkan egy kétezer éves sírban: egy videokamera kezelési útmutatójára. Egy kameráéra, amely azonban még csak a tervezőasztalon létezik. A rejtélynek csupán egy ésszerű megoldása létezik: néhány év múlva lehetségessé válik az időutazás és a férfi akinek a csontváza napvilágra került, elindul a kétezer éves múltba, hogy videofelvételt készítsen Jézus Krisztusról. Könyörtelen hajsza indul a világ legfontosabb dokumentuma, az elektronikus evangélium után. Vajon ki kaparintja meg a kamerát: a fiatal régészek, az ásatást pénzelő médiacézár, vagy a Vatikán?

Kiadó: Aranyszarvas 2007
Műfaj: kalandregény sci-fi beütéssel, történelemmel, vallással. 

Szereplők:
Stephen Foxx: Huszonéves amerikai srác, számítástechnikából szerzett némi vagyont, így kedvtelésből dolgozik egy régészeti ásatáson.
Judith Menez: izraeli leányzó aki felkeltette Foxx érdeklődését.
Yehoshuah Menez: Judith testvére, egy leleteket vizsgáló laborban dolgozik.
Peter Eisenhardt: német sci-fi író, aki szakértőként kerül a társaságba.
John Kaun: dörzsölt üzletember, az ásatás finanszírozója, hatalmas tervei vannak a még meg sem lelt videóval.

Karácsony előtt ugyan mit is emelhettem volna le a polcról, ha nem egy Jézust is megemlítő történetet, mely Izraelben játszódik.
Sok évvel ezelőtt láttam a könyvből készült filmet, mely Az elveszett Jézus-videó nyomában címet viseli. Nem egy remekmű, meglehetősen vontatott 3 órás német tv-film, viszont az alapötlet felkeltette az érdeklődésemet és a tavalyi évben egy moly-társamtól sikerült megvásárolnom a film alapjául szolgáló könyvet.
Szinte minden filmes feldolgozásnál el lehet mondani, hogy a könyv jobb, ebben az esetben ez teljesen egyértelmű, ráadásul a tv-s feldolgozás éppen csak nyomokban követi a könyv történetét, pedig az is van olyan érdekes és kalandos, hogy egy az egyben vászonra lehetett volna vinni.

Időutazás Jézus korába? Sokak fantáziáját megmozgatja ebben biztos vagyok. Nem véletlen, hogy amikor 1997-ben megjelent a könyv Németországban, hatalmas sikere lett. Egy olyan korban játszódik amikor még az internet kezdetleges volt, az információ nem áramlott ilyen töménytelen mennyiségben mint manapság, ez az egyetlen apróság ami miatt kicsit avítt a sztori. Eschbach igazi régimódi történetmesélő, úgy mint Wilbur Smith vagy Michael Crichton. A történet meglehetősen akciódús, több szálon fut, tudományos tényekkel alátámasztva, de csak annyira ami még nem fekszi meg egy laikus gyomrát. Az írásmód olvasmányos, könnyen lehet vele haladni. A végén le lehet vonni a tanulságot, de a katartikus élmény nálam elmaradt, még pedig azért, mert a karakterek kidolgozása nem lett elég alapos. És ez a könyv végén visszaüt, hisz a videó hatására minden főhős élete alapjaiban változik meg, és ennek a levezetése nem történik meg. Ez az egyetlen dolog amit hibának tudok felhozni, minden más azonban remek ebben a történetben.
A sci-fi szál minimális, csak az alaptörténetet szolgálja, az időutazás nem egy technikailag létező dolog a sztoriban. Így aztán azoknak is bátran ajánlom, akik idegenkednek a fantasztikus irodalomtól, ez inkább csak egy jó kalandregény.

"…attól a pillanattól kezdve, hogy felfedezik az időutazást, mindig lesznek olyanok, akiknek az az ötletük támad, hogy meglátogatnak bennünket, és ezeknek a turistáknak – a huszonegyedik, a századik vagy akár a milliomodik századból – a mi szemszögünkből nézve gyakorlatilag velünk egy időben kellene itt lenniük. Egymás lábát kellene taposniuk. Az nem lehet, hogy eddig nem vettük észre őket. (…) De nem láttunk még egyetlen időutazót sem. Ebből következik, mondja Hawking, hogy sosem fogják feltalálni az időutazást."


Andreas Eschbach
Visszatérve a filmre -amit gondolom többen láttak, mint amennyien olvasták ezt a ma már nehezen beszerezhető téglányi méretű könyvet - már a főszereplő neve sem egyezik a könyvben és a filmben. A vásznon a srácot Steffen Vogt-nak hívják és német. Judithot Sharonnak hívják és nem tesója van hanem kedvese. De ezek csak apróságok, lényegi eltérések is vannak a sztoriban. A filmben azt sugallják, hogy Kaun és cége találja fel az időutazást, míg a könyvben az időutazásnak nincsenek meg a technikai feltételei, nem is derül ki, hogy kerül az időutazó a múltba. (de többet nem akarok spoilerezni)
A kalandok amik elvezetik a főhőst a videóhoz nagyjából megegyeznek, de attól kezdve, hogy Stephen/Steffen megszerzi a Jézus-videót a könyv és film vége teljesen elválik, más a videó tartalma, az időutazó személye és a főszereplők sorsa is.
Vagyis aki látta a filmet annak is érdemes elolvasni a könyvet, mert egy teljesen más végkifejletet ismerhet meg. 

Történet: 10/10
Karakterek: 10/7
Stílus: 10/8

Összesítve: 10/8
Sci-fi alapú kalandregény, bátran ajánlom mindenkinek 14 éves kortól.
Én biztos elolvasom majd pár év múlva még egyszer.
A filmet a könyv elolvasása után ajánlom csak, de figyelmeztetek mindenkit eléggé B kategóriás, a teljesen más végkifejlet miatt érdekes.


2014. szept. 9.

Andrew Nicoll - Valdez

"Valdez úr olyan elegáns mondatokat tudott írni, akár egy hattyú, csakhogy az ő mondatai olyanok voltak, mint a reneszánsz hercegeknek felszolgált hattyúk: hattyú libával töltve, az kappannal töltve, az csirkével, az jércével, az fogollyal, az meg pacsirtával, egyik rétek a másik után, egyik a másikában, felfedezésre várva, és az egész úgy néz ki, mint egy hattyú. Amikor mások szavait olvasta, amikor mások szavait hallgatta, az ő szavaikban is ezekre a rétegekre számított. Néha nem volt bennük ilyesmi."

Fülszöveg:
Luciano Hernando Valdez mindössze néhány hónappal a történtek után már szinte képtelen volt elhinni, hogy valaha is embert ölt.
Ciano Valdez ünnepelt író. Nem egyszerűen regényeket, hanem olyan bámulatos nívójú műveket alkot, hogy szűkebb dél-amerikai hazájában és szerte a világon is nemzedéke legjelesebb képviselőjeként ismert. Tanít az egyetemen, luxuskörülmények között él, ha kedve szottyan, bármelyik nőt az ágyába viheti, éli a hírességek víg életét.
Ám két dolog egyszer csak fenekestül felfordítja az életét. Alkotói válságba kerül, életműve soron következő darabjához csupán annyit bír kiizzadni magából, hogy „a randa sárga macska átvágott az úttesten”, és megismerkedik Caterinával. Ő jelenti a megoldást mindenre. Fiatal, gyönyörű, tehetséges és – ami a fő – még ír is. Abbéli meggyőződésében, hogy a lány majd feloldja az ő szellemi blokkját, és hozzásegíti a sikerhez, Ciano egyszeriben azon kapja magát, hogy bolondul ezért a csodálatos lányért.
Legalábbis addig, amíg meg nem öli.


Két éve cseréltem el ezt a könyvet az Interjú a vámpírral című Anne Rice regénnyel, és azóta várt a sorára.


Nagyon furcsa olvasmány ez, bennem meglehetősen ellentmondásos érzelmeket váltott ki. A fülszöveg alapján mindenesetre nem azt vártam amit kaptam. Hiába vallja be Valdez már az elején, hogy megölt egy lányt, mégsem egy nyomozásról, vagy egy a tettét elkenni igyekvő emberről szól a történet. A sztori alapja egy nyúlfarknyi kis szösszenet, valójában csak egy aprócska novellának való, Nicoll mégis egy 380 oldalas könyvet kerekített köréje.
Adott egy szörnyű háttér, amiről mindössze annyit lehet tudni, hogy egy diktatúra alatt élő dél-amerikai ország adja az alapját (bevallom engem zavart, hogy nem tudtam hol és mikor játszódik) ahol bárkit elhurcolhatnak ha úgy gondolják, hogy nézetei nem felelnek meg az aktuálpolitikának. Ebben a szörnyű valóságban szinte lubickolva, minden földi jóban éldegél az ünnepelt és elismert író, a negyvenes Valdez. Meglehetősen felszínes férfi, kétlem, hogy magán kívül valaha is érdekelte más is, nincsenek barátai, csak ismerősei, még saját anyjával is eléggé formális és rideg a viszonya. De amikor felbukkan az életében a fiatal egyetemista Caterina, egy pillanatra mintha megváltozna ez a magának való ember. Ennyi idősen azonban már nehéz az átalakulás, és az események drámai fordulatot vesznek.  Nem árulom el mi az indítéka Valdeznek a gyilkosságra, akit érdekel olvassa el, mindenesetre nagyon is illik abba a portréba amit Nicoll oly érzékletesen megfestett e karakteréről.

Valdez és az ő egyáltalán nem szerethető jelleme annyira uralja az egész történetet, hogy a többi szereplő csak asszisztálni tud mellette. Pedig Nicoll nagy gondot fordított a mellékszereplők jellemének leírására is.
Ami biztos, hogy az író hihetetlenül jó megfigyelő, és megfigyeléseit, tapasztalatait, érzéseit olyan módon tudja leírni, hogy az már a szépirodalom határait feszegeti. Csodálatos stílusa van Andrew Nicollnak.
Viszont éppen ettől az aprólékos mindenre kiterjedő ábrázolás miatt, nekem néha félre kellett tennem a könyvet, kicsit megpihenni és valami kis limonádét olvasni.
Nem volt igazi feszültség, izgalom ebben a történetben - azért a végén meghatódtam - de olyan érdekes karaktert és hangulatot teremtett az író, hogy megelégedéssel tettem vissza a polcra a könyvet. És most már kíváncsi vagyok Nicoll más írásaira is.

Történet: 10/7
Karakterek: 10/8
Stílus: 10/10*

Kiadás:
2012.Gabo
Nem túl fantáziadús a borító, de egyébként színvonalas kiadás.
Az eredeti cím: The love and death of Caterina

Műfaj: regény  (elég nehéz ennél jobban behatárolni)

Értékelésem: 10/8
Csodálatosan megírt történet. Olyan aprólékos leírásokkal amikben könnyen elveszhet az ember.
Olyanoknak ajánlom akik szeretik a lassú történetvezetést és az érdekes, de cseppet sem szerethető  karaktereket. 

2014. aug. 23.

Dan Wells - Partials-Részben ember

"Összeházasodunk, terhes leszek, és húsz év múlva lesz húsz halott gyerekünk? Az én szívemben nincs ehhez elég hely, nekem ehhez nincs elég erőm!"

Sztori:
11 évvel ezelőtt az emberek, egy általuk előállított mesterséges fajjal, a Részlegesekkel vívott háborúban szinte teljesen kipusztultak. A háborúban bevetett vírusra az RM-re az életben maradtak ugyan immúnisak, de az újszülöttek pár órával születésük után mind meghalnak. Az emberekre a kihalás vár. 
Kira a 16 éves orvostanhallgató is kétségbeesve keresi a megoldást. Rájön, hogy egyetlen esélyük, ha tanulányoznak egy Részlegest.

Partials a Részlegesek trilógia első része.

Nagyon jó értékelése van a moly-on ennek a sorozatnak, így felkeltette az én érdeklődésemet is. Végre nem egy szokásos szerelmi háromszöges dísztópia.

Történet: 10/8
Adott egy kihalás szélén álló, elégedetlenkedő társadalom amire rákényszerítettek egy erősen megkérdőjelezhető törvényt. Természetesen vannak lázadók is, ők a Hang, és van egy tinink is aki kezébe veszi az irányítást. Szóval adott is a helyzet egy átlagos ifjúsági dísztópiához. Hogy miben különbözik a Partials a többitől? Nem sokban.

Kicsit nehezen indul be a sztori, úgy kb. a 30%-ig csak alapozás folyik. Onnan, hogy hőseink kikerülnek saját kis zónájukból viszont csak úgy kapkodtam a fejem, annyi minden történt a könyvben. Rengeteg az akciójelenet, az izgalom és a fordulat a történetben. A belső ellentéteket fokozza az, hogy egy külső ellenséggel is számolni kell, ők a Részlegesek.
Mostanában a divatos dísztópiákat mind nők írták, nos ezen egy kicsit érződik, hogy férfi az író. Nincs ugyanis felesleges picsogás, siránkozás, érzelmesség, csak annyi amennyit tényleg megkövetel a történet.
Általában a trilógiák első részében mindig van hiányérzetem a fennálló világkép kidolgozásában, de azt kell mondjam ebben a könyvben megalkotott világ eléggé kidolgozott, bár kisebb hibák, logikátlanságok azért felfedezhetőek. Ezeken túl kell lépni, különben felesleges is ezt a műfajt olvasni.
Engem mélységesen felháborított és elborzasztott a  Remény törvény, ami kötelezővé teszi, hogy minden nő, minél hamarabb terhes legyen, tudva azt, hogy babája nem fog életben maradni. Adódik a kérdés: Meddig lehet elmenni a faj fenntartásáért folytatott küzdelemben?
A könyv végén a remény ugyan felcsillan, de még sok titok, kaland és veszély vár főhősnőnkre.

Dan Wells
Karakterek: 10/8
Kira erős, bátor és okos női karakter. Rengeteget beszél, de sosem feleslegesen. Hiányzik belőle az érzelgősség, bár kétségtelen, hogy a szíve a helyén van. Nekem egy kicsit túl "macsó". :)
A férfi főszereplők közül Marcus képviseli a humort, a kedves, jószívű és hősnőnkbe szerelemes fickót. Samm (nem elírás, tényleg két m) pedig a titokzatos, kemény, de segítőkész szexi srácot. Érdekes módon engem egyik fiú sem nyűgözött le, ellentétben Jayden-nel. Látszólag ugyan fennállhat egy szerelmi háromszög kezdete, de egyenlőre Kira túl sok mindennel van elfoglalva, a szerelem vagy vágy még nem érdekli.
Az író a mellékszereplőket nem kíméli, elég sokan elhulltak már az első részben is. Köztük olyan is akiért majdnem könnyet is ejtettem. Ez pedig azt bizonyítja, hogy Wells képes volt életszerű figurákat megalkotni.
Mivel túl sok ellensége van Kirának, így nincs arca az igazi ellenfélnek (ha csak a Szenátust nem vesszük annak), de szerintem ez a későbbiekben majd kialakul.

Stílus: 10/8
A könyv nagy része rendkívül olvasmányos, izgalmas, kellően sötét és rabul ejtő. De vannak benne részek ami túl aprólékosak. Én például teljesen elvesztem Kira belső monológjaiban az RM vírus vizsgálata közben. Igaz, semmi közöm nincs a biológiához és társ-tudományaihoz.
Amivel még gondom volt az a humor. Nem az a baj, hogy volt benne, mert  nagyon is kell néha feloldani a feszültséget, csak szerintem nem mindig a megfelelő helyen volt adagolva. Nekem legalábbis nem mindig jött át.
Néhány helyen olyan részletes volt a leírás, hogy szinte filmszerűen le is pergett előttem az egész.

Kiadó:
2014 Fumax

Műfaj: YA dísztópia

Értékelésem: 10/8
Ígéretes első rész. Bátran ajánlom azoknak akik szeretik ezt a műfajt. A sok ifjúsági dísztópia közül ez kiemelkedik izgalmas történetével.
Lehet, hogy csak azért mert szintén férfi az író és abban a sorozatban is sok a vándorlás ide-oda, de engem a Csúfok sorozatra emlékeztet egy kicsit. (mondjuk azt én nem szerettem)

2014. márc. 29.

Anita Gayn - Démoni titkok

"Alapesetben az angyalok odafent, a démonok odalent tanyáznak, de néha a két főgóré oszt nekik néhány jegyet, hogy beugorhassanak látogatóba hozzánk. Az angyalokkal nincs gond, legalábbis általában. Jönnek-mennek, ahogy Isten jónak látja, de Lucifer magasról tesz rá, hogy a haverjai mit csinálnak idefent. És a démonok feljönnek, gyilkolásznak, katasztrófákat idéznek elő, megszállnak fiatal szüzeket, hogy dögös bőrcsizmás gogo-táncost csináljanak belőlük…_Alexis figyelmeztetően morrant egyet. – Egyszóval rosszalkodnak. Erre vagyunk mi. Elkapjuk a grabancukat, és visszaküldjük oda, ahová valók, a Pokolba. Tiszta sor, nem?"

Fülszöveg:
Jay miután autóbalesetet szenved, idegen helyen, csupa ismeretlennel körülvéve tér magához, akik azt állítják, három év telt el a baleset óta, ő pedig időközben egy olyan természetfeletti világnak lett tagja, aminek addig a létezéséről sem tudott.
Kin hosszú évekig magányosan küzdött az emberekért, amíg meg nem találta Jayt. A lány segített neki visszanyerni az emberségét és úrrá lenni a testébe zárt démonon, csakhogy Jay most nem emlékszik semmire, ez pedig az életébe kerülhet…

Pokolból trilógia első része. Moly-adatlap

Miután megláttam a moly-on, hogy lehet jelentkezni Utazókönyvre nem volt kérdés, hogy megteszem, hisz Anita eddigi könyvei kivétel nélkül mind nagyon tetszettek. Ez a könyv azonban jócskán eltér az eddigi történeteitől.

Történet: 10/7
Mindenkinek van egyfajta ízlésvilága olvasmányai terén is. Én szinte mindenevő vagyok műfajok terén, de az urban-fantasy-k tekintetében vannak határaim. Nem szeretem a boszorkányos könyveket, a túl sok fura szerzetet felvonultatót, a mentálosat és legfőképpen az angyalosat. Szerencsére ebben a könyvben az angyalok csak mellékszereplők, de így is megjelenik a pokol és menny, az ördög és angyal, az apokalipszis is emlegetve van, szóval csupa-csupa olyan dolog ami miatt egy könyv nálam már eleve mínusz 1-ről indul. Nagyon meglepett a témaválasztás, hisz az írónő eddigi történeteiben kivétel nélkül mindig a szerelem és a szereplők lelki élete, vívódása volt a középpontban mindenféle fantasy elem nélkül. Ezekből kiindulva, túl sok jóra nem számítottam, de szerencsére a végén mégis pozitív érzésekkel búcsúztam a könyvtől.
A Démoni titkokban felépített világ véleményem szerint jól átgondolt, kellőképpen titokzatos, hagy a képzelőerőnek teret, de ez elvárás is egy trilógia első részénél. Nem voltak üres járatok végig feszes tempójú történetet olvashattam. Nehéz spoiler nélkül írni erről a sztoriról, mindenesetre a fülszövegben említett "testébe zárt démon-t" szó szerint kell érteni. Nagyon jó ötletnek tartom az egy testben két lélek koncepciót.
Nekem egy kicsit zavaros  Anna Romano szerepe és úgy egyáltalán a "rossz" oldal motivációja. De ez lehet azért van mert figyelmetlenül olvastam, főleg a pokolbeli jeleneteket, de mint említettem ez az egyéni ízlésem miatt van és valószínűleg nem a könyv hibája. 
Végre egy sztori ami E/3-ban íródott, és ezáltal jóval szélesebb látókört ad az olvasónak, és mivel nem Jay az egyetlen főszereplő, így hímnemű olvasók is nyugodtan kézbe vehetik.

Karakterek: 10/9
Nagyon kedvelem a főszereplőket. Jay engem emlékeztet egy kicsit Haley-re  a Hazudd, hogy szeretsz-ből. Nagyon kedves, mindenkivel barátságos, rendkívül pozitív a rossz fiút is megszelídítő, de nagyon harcias és talpraesett lány. Kylanmáról viszont elsőre Samara (A kör) jutott eszembe és ettől nehezen tudtam elvonatkoztatni, mindenesetre örülök, hogy az én fejembe nem visít folyamatosan egy másik lény. A Kin-Xamian páros nálam telitalálat. Ők ketten együtt megtestesítik az általam favorizált férfikaraktert amit elvárok egy jó fantasyban, vagyis titokzatos, kemény, sőt durva és kegyetlen, de mégis a szíve mélyén érző lélek. Azt sajnálom, hogy Alexis-t, Dennis-t és Apát nem sikerült jobban megismerni, de remélem a folytatásban az ő történetük is előtérbe kerül. Szeretnék kicsit többet tudni Azravdel-ről is, az ő szemszögéből is látni az eseményeket.

Stílus: 10/8
Én bevallom hiányoltam a több érzelmet, a lelki vívódásokat amiket már megszoktam Anita könyveiben. Viszont továbbra is nagyon értékelem a szép, egyszerű fogalmazást, a szóismétlés hiányát, mely nagyon gyakori hiba ismertebb magyar íróknál. Végre egy író, aki olyan összetett mondatokat tud alkotni, hogy az ne legyen dagályos és mindent megmagyarázni akaró. (ezért nem is értem miért nem talált még kiadót magának ez a lány) Olvasmányos és nagyon feszes a tempó, néha egy kis humor feloldásként még belefért volna. (talán Dennis-Tamme-t kellett volna többet szerepeltetni)

Kiadás:
Underground - Magánkiadás 2013
A borító rettenetesen ronda, egyedül a tűz-színt tudom rajta értékelni. Kicsit fapados. Szerencsére a szerkesztés, nyomtatás jól sikerült, nincs benne több hiba, mint egy "rendes" kiadó által jegyzett könyvben.

Műfaj: urban-fantasy

Értékelésem: 10/8
Eddigi Gayn olvasmányaim alapján nem ezt vártam, de végül is nem csalódtam, sikerült megbarátkoznom a Démonok világával és várom a folytatást.
14-től ajánlom minden fantasy-t kedvelő olvasónak.

Nemsokára közzéteszek egy általam készített bloginterjút Anita Gayn-el. Még szerkesztés alatt van a dolog, de remélem a jövőhéten meglesz.

2014. jan. 20.

Michael J. Sullivan - Trónbitorlók

"– Nem is válhat királlyá az, aki nem képes meggyőzni másokat arról, hogy az élete többet ér az övéknél."

Riyria-krónikák 6 részes sorozat, magyarul megjelent kötetei:
1. rész: Trónbitorlók
2. rész: Az elfek tornya - Avempharta
3. rész: Birodalom születik

Moly-adatlap

Sztori:
Royce és Hadrian  a két titokzatos figura megbízatást kap egy kard ellopására. A feladat azonban egy csapda. Letartóztatják és tömlöcbe vetik őket a király meggyilkolása miatt. 


Történet 10/8
Az a típusú fantasy, amit én nagyon szeretek. Egy elképzelt, leginkább a középkorra hajazó világban játszódik, a két főszereplő kellőképpen titokzatos, érett férfi. (Ezt azért hangsúlyozom ki mert elég divat mostanság női főszereplőt tenni egy fantasyba vagy 18 év alatti kisfiút.) Nincs benne túl sok mágia és nem szerepel benne 2-3-nál több fura szerzet, valamint nem kell megjegyezni kb. 200 személyt név szerint. Főhőseink különböző kalandokba keverednek, új ismeretségeket kötnek, miközben cselszövés cselszövés hátán, mindenki megpróbál mindenkit átejteni. A felszín alatt meghúzódó politikai, hatalmi játszmák keverik a szálakat. Egyébként pedig ez egy igazi kalandregény, remek humorral és szimpatikus szereplőkkel. Romantikus szál nincs. Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha kimaradt volna nekem egy 0. rész. A két főszereplőnek már hosszú, eseményekkel teli élet van a hátuk mögött, de ezek nem igazán lettek kifejtve és az első rész elolvasása után is csak minimális információt tudok róluk. Talán nem véletlen, hogy angolul már megjelent egy előzmény sorozat.

Karakterek: 10/9
Royce egy kicsit zsémbes mestertolvaj, Hadrian meg egy kardot jól forgató katona. Ahogy említettem már, túl sok minden nem derült ki róluk, megőrizték titkaikat. Általában Hadrian miatt kerül bajba a duó és Royce az aki kihúzza magukat a csávából. Nekem mindegyik szimpatikus, de az igazi kedvencem a mindenre rácsodálkozó szerzetes Myron. A legnagyobb poénok hozzá kapcsolódnak. Alrik megy át a legnagyobb karakterfejlődésen, az elején egy igazén pimasz kölyök, akit az ember legszívesebben lecsapna, de a végére méltó örökösévé válik a királyi trónnak. Aki még biztos szerepet kap a folytatásokban, mert itt eléggé elvarratlan a története az Ezrahaddon, aki még a két főhősünknél is titokzatosabb figura.

Stílus: 10/7
Sullivan semmi egyedit nem talált fel. Olyan a története aminek minden mozzanata ismerős már innen-onnan. Ez amolyan light-fantasy. Könnyen emészthető, olvasmányos, szerethető és szinte egy nap alatt kivégezhető. A történetszál szépen el lett varrva, nem kiállt rögtön a folytatásért. De pont ezek adják meg a varázsát, hisz nem kell közben agyalni, megjegyezni 128 szereplőt, bíbelődni egy kitalált nyelven írt szöveggel, hanem egyszerűen csak élvezni kell és kikapcsolódni. 
Nagyon jó tv-sorozatot lehetne forgatni belőle!

Kiadás:
Fumax 2012
Ez az első Fumax könyv amit olvastam, reménykeltő a találkozás az biztos. Mivel a folytatásokért is ez a kiadó a felelős biztos, hogy olvasok még tőlük. A borító kicsit átlagos lett, szép a színe, de nemigazán figyelemfelkeltő.
Piros pont viszont a térképért és a szójegyzetért mindenképpen kijár. 

Sullivan
Műfaj: fantasy, kalandregény

Összegezve: 10/8
A könyv háromnegyedéig 10/10 volt nálam, de akkor valamiért megtört a varázs. Talán majd a folytatás kárpótol, eddig csak jót hallottam róla.
Ajánlom azoknak is akik nem szeretik a fantasy-t, de kedvelik a történelmi kalandregényeket.
12-99 éves korig mindkét nem képviselői bátran fogyaszthatják.



2014. jan. 1.

Kiera Cass - Az Elit

"Döntenem kellett. Aspen vagy Maxon.
De hogyan is választhatnék, amikor mindkét lehetőség annyira jó volt? Hogyan hozhatnék olyan döntést, ami elpusztítaná énem egy darabját? Azzal nyugtattam magam, hogy még van időm. Még mindig van idő."


Sztori:
6 lányra szűkült a mezőny. Ebből a hatosból kerül ki Maxon herceg felesége. America is a lehetséges jelöltek között van. Kapcsolata a herceggel és régi fiújával Aspennel  meglehetősen ingatag és változó. Miközben a lány megpróbál eligazodni szíve útvesztőiben a lázadók is egyre gyakrabban jelentenek fenyegetést.

A Párválasztó trilógia 2. része. Az első részről a beszámolóm itt található.

Történet: 10/8
Azt hiszem sokat elmond az, hogy pár óra alatt kiolvastam. Sajnos érződik rajta, hogy ez egy középső kötet annak minden erényével és hibájával. Csak nagyon lassan bontakoznak ki a történések, mind a szerelmi, mind a politikai téren. Túl sok még a titok és félek, hogy sokra a 3. kötet sem ad választ. Valószínű, hogy ezt érzi az írónő is, és ezért születnek a kiegészítő novellák. (sajnos ennek magyarosításáról nem tudok). Most is volt izgalom, ami a lényeg, hogy volt karakterfejlődésváltozás is, de számomra túl sok volt a nyűglődés. Kicsit bátortalan volt ez a kötet, sokkal merészebb húzásokkal kellett volna előállni. Különösen ami a politikai, társadalmi konfliktusokat illeti. (egy csöppet szánalmas, hogy képtelenek megvédeni egy palotát a lázadóktól)  Így megmaradt ez a könyv igazi tündérmesének némi politikai felhanggal, amit kellemes volt olvasni.

Karakterek: 10/8
America sajnos kissé megzavarodott, ami érthető is meg nem is. Miközben szereti Maxont, nem hiszi, hogy képes lenne királynőként helytállni. Ráadásul Mer mindig őszinteséget várna el a hercegtől miközben neki is van vaj a fején elég. Én már nagyon vártam, hogy egy váratlan húzással mégiscsak hazamegy. Nem tetszik ahogy játszik a két sráccal. Aspen szerintem teljesen felesleges ebbe a sztoriba, nélküle is hihető és érdekes lehetne a lány örökös vívódása, kétségbeesése. Bennem semmilyen nyomot nem hagy az ő karaktere. Ebből a szempontból az írónő nem végzett túl jó munkát.
Henry Cavill
Maxon (nekem Henry Cavill testesíti meg) végre kinőtte a jófiú szerepet. Volt amikor már én is kétségbe vontam szándékait, de egy cseppet sem neheztelek rá (na jó Celeste miatt talán egy kicsit) mert a legtöbb pasi már rég feladta volna az egészet ezzel a szeszélyes leányzóval. Kicsit jobban meg lehetett őt ismerni, különösen a diplomáciai érzékét, a lassú víz partot mos politikáját és az apjával való kapcsolatát. És miközben kicsit megkopott a fényes máz mely az első részben körülvette még mindig sokkal érdekesebb és vonzóbb, mint Aspen.
Sajnos a lányok közül sokan nem kaptak igazi karaktert. Tulajdonképpen Celeste és Marlee a két megjegyezhető lány a többi nálam egybemosódik.

Stílus: 10/8
Rendkívül olvasmányos, még mindig nagyon egyszerű, nem igazán mutat előrelépést az első kötethez képest. Amiben fejlődni kellene az írónőnek az a karakterek árnyalása és a bátrabb cselekményvezetés. 

Kiadás
2013 GABO kiadó. Hasonlóan az elsőhöz ez is igényes kiadás szép borítóval.
Műfaj: ifjúsági, dísztópia, romantikus

Összesítve: 10/8
Bár eggyel kevesebb pontot kapott, mint az első rész, attól még nagyon is tetszett, és mindenképp ajánlom azoknak akik eddig féltek a dísztópiás könyvektől viszont szeretik a romantikát. Ez a sorozat igazából egy kosztümös mese egy dísztópiás világban, sok-sok romantikus elemmel.
Én alig várom, hogy olvashassam a folytatást. (lehet, hogy csak egy év múlva? Brühühü :( ) 
Megjelent: 2014.05.13. a 3. rész is.