Duncan Shelley - Az elme gyilkosai

Buddha tévedett. Jézus tévedett. Lao Ce tévedett. Krishna tévedett. Milarepa tévedett. Mohamed tévedett. A szútrák tévedtek. A Biblia tévedett. A Tóra tévedett. A Korán tévedett. A Bhagavad Gita tévedett. A Tao Te King tévedett. Mindenki tévedett: minden vallásalapító, minden szent ember, minden bölcs, minden mester, minden hívő. Nincs Isten. Nincs Lélek. Nincs Út. Nincs erény. Nincs bűn. Nincs felelősség. Nincs következmény. Nincs cél. Csak hús van. Ez a pszichiátria tanítása. Évtízezredeken át hittünk ennek az ellenkezőjében – és fennmaradtunk. 100 éve sincs, hogy hiszünk ebben a világképben – és a kihalás szélén állunk. NA VAJON MIÉRT?

„Megdöbbentő történet. Úgy tűnik, regényt olvasunk, közben folyton él bennünk a nyugtalanító érzés, hogy mindez valóság, kegyetlen realitás. Nem szeretnénk, ha így lenne – de Shelley könyvét olvasva nem szabadulhatunk az érzéstől, hogy mi is résztvevői vagyunk ennek a játszmának.” (Nemere István)

Kunoichi trilógia első része, további részek:

2. A téboly katonái

3. A végső háború

Kiadó: Media Nox 2000-ben

Műfaj: összeesküvés elméletes akció-krimi.

Olvastam már Shelley-től A Paktum trilógiát, amit nagyon kedveltem, mindegyik rész 9 pontot kapott tőlem és a 2015-ös év kedvenc sorozatai közé tartozott nálam. Így aztán biztosra mentem amikor ezt a könyvet választottam a könyvmolypárbaj következő olvasmányául.

Szeretem az összeesküvés elméleteket, szeretek rajtuk agyalni, gondolkodni, na meg egy jót röhögni a legképtelenebb állításokon. De azért mindig bennem van a kisördög, hogy bármekkora képtelenség is egy-egy elképzelés, mi van ha mégis igaz. 

Ennek a könyvnek az olvasása közben is folyamatosan azt éreztem, hogy az az elképzelés amit az író felvázolt tulajdonképpen egy lehetséges lenyomata is lehet a valós világunknak, hisz sokan hiszik azt, hogy egy szűk réteg uralja a világunkat.

Amin nálam azonban megbukik a dolog, az pont a hármak személye. Igaz, hogy ez még csak az első könyv és lehet, hogy a másik két rész árnyalja majd a képet, de most úgy érzem, hogy túl keveset tudunk róluk ahhoz, hogy elfogadható legyen a mindenen és mindenki feletti uralmuk. (igaz, az már kiderült, hogy nem ők vannak a piramis csúcsán)

A Paktum trilógiához hasonlóan ez a könyv is nehezen kezdődött számomra, nem igazán akartam ráérezni az ízére.  De e rövid döccenők után beszippantott a történet és élvezettel olvastam.

Két részre lehet osztani a könyvet, a fő cselekményben van egy szereplőnk Andan, aki bujdosásra kényszerül, egy ninja-klán segítségével, miközben egy könyvben próbálja leleplezni az őt üldözőket. A másik rész maga a könyv, ami az olvasó elé tárja, hogyan manipulálja az emberiséget egy szűk réteg. Így aztán szól egy kicsit a hatalomról, a politikáról, a gazdaságról, vallásokról stb.

Az alapsztori pörög, tele akcióval, kalanddal, érdekes történésekkel. A könyv a könyvben elgondolkodtató és érdekes, ugyanakkor túlságosan tankönyves és kioktató. (én jókat vitatkoztam magamban az íróval, mert gyakran nem értettem egyet vele) 

2000-ben jelent meg a könyv (még II. János Pál a pápa), így aktuálpolitika nincs benne, mégis érzek egyezést a mai világunkkal, a magyar valósággal, ami nem véletlen, hisz Shelley magyar író.

A karakterek sajnos nem eléggé hihetőek, a jók szépek, a rosszak már-már nem is emberiek külsőleg sem (lehet, hogy nem véletlen?). Mindegyik oldal százszámra gyilkolja az embereket a szerintük jó ügy érdekében. Ez így volt a Paktumban is, így engem már nem ért váratlanul.

Az első rész nem zár le semmit, azonnali folytatásért kiált. (szerencsére beszereztem, de előtte sajnos másik könyv esedékes).

Történet: 10/9

Karakterek: 10/8

Stílus: 10/8

Értékelésem: 10/8 remek olvasmány különösen az összeesküvés elmélet híveinek. Nem kell túl komolyan venni! Kezeljük fenntartással a benne olvasottakat!

 Persze az is lehet, hogy az író bennfentes...

Pierrot-Gábor Endre: Magister M

Fülszöveg:
Elrejtett kincs Sopianae városában…
Egy díszes karperec Janus Pannonius hagyatékából…
Egy eltűnt corvina…
Jonathan Hunt Pécsett nyomoz.
Egy visegrádi ásatáson a Mátyás korabeli várfal kis cellájában harmincöt év körüli férfi földi maradványait tárják fel a régészek. Az egykor befalazott rab csontváza önmagában nem számítana világrengető szenzációnak, azonban a felirat, amelyet a fogoly vélhetően a kínhalála előtti órákban börtöne falába kapart, igencsak meghökkenti a kutatókat: Magister M 1872 Pécs – 1488 Visegrád.
Hogyan születhetett valaki négyszáz évvel a halála után? Tévedés történt, netán zseniális lelethamisítás áll a háttérben? A rejtély megoldása most is Jonathan Huntra vár. A New York Times Magyarországon élő újságírója Eger (Jumurdzsák gyűrűje) és Debrecen (Az ördög köve) után ezúttal Pécsre utazik, ahol rég elfeledett, római kori kincsről szóló legendára bukkan, amely már Janus Pannonius képzeletét is megmozgatta.
Ám az értékes lelet ígéretére furcsán reagálnak új ismerősei. Valaki hazudik vagy másnak mutatja magát. De ki? A kissé rámenős, ám igencsak gáláns múzeumigazgató? A dúsgazdag osztrák műkincsgyűjtő? A csinos, de bizalmatlan pesti régésznő? Netán a fiú a nevelőintézetből, aki azt állítja, őriz egy darabot Ábray professzor időgépéből?
A sorozat harmadik epizódja fantasztikus történelmi kalandregény, amely patinás helyszíneken, Pécsett, Visegrádon, Budapesten és Bécsben, több idősíkban – Kr. u. 433-ban, a reneszánsz korban, a huszadik század elején és napjainkban – játszódik, s benne életre kel Janus Pannoniuson kívül Galeotto Marzio és Hunyadi Mátyás csakúgy, mint Angster József, a neves pécsi orgonakészítő.


Kiadó: 2013 Alexandra
Műfaj: kalandregény, időutazás
Jonathan Hunt kalandok 3. része
1. Jumurdzsák gyűrűje
2. Az ördög köve


Ismét egy könyv, ami már több, mint 1 éve porosodott a polcomon. Az oka az, hogy a 2. rész végén kiderült, hogy ez a rész szorosan kapcsolódik a Jumurdzsák gyűrűjéhez, és így beterveztem egy újraolvasást. Sajnos azonban sok az elolvasandó könyv, és kevés az idő, így az újraolvasás elmaradt, pedig nem lett volna rossz megejteni, mert bizony az írók nem igazán vették a fáradtságot az előzmények összefoglalására, így néha csak a sötétben tapogatóztam. Egy szó, mint száz: mindenképpen frissítsd fel az emlékezeted az első részről kedves olvasó, mielőtt ezt a részt a kezedbe veszed!

Sok mindent elterveztem a márciusi hosszú hétvégére, de aztán belekezdtem ebbe a könyvbe, és minden más felejtve lett. Egyik kedvenc városom Pécs, sajnos már nagyon régen jártam arra, de most így a könyvön keresztül újra sikerült bejárnom a belvárost és nevezetességeit.
Ismét több idősíkon játszódik a történet, a 2010-es évben Hunt nyomoz az időutazó Magister M után, miközben mi olvasók első kézből is értesülhetünk arról, mi is történt az 1900-a évek elején, hogyan és miért lett időügynök MM-ből. Hunt viszonya az emberekhez nem sokat változott, most is, mint az előző részekben elég gyakran idegesített fel lehetetlenül kicsinyes és bogaras viselkedésével. A női szereplő megint ellenszenves, egy igaz merev, sótlan liba, a mellékszereplők karaktere kicsit egysíkú - bár határozottan magyaros tulajdonságokkal felruházott - de mindezekért kárpótol az olvasmányos, kalandokkal, nyomozással teli történet. Ó és igen, kaptunk egy okos és különc gyereket is a végére, ami engem egy kicsit a Bujtor filmekre emlékeztetett, azokban jelent meg mindig egy hasonlóan elbűvölő gyerek, hogy hozzon némi humort vagy bájt a sztoriba. Először fintorogtam rajta, de be kell látnom jót tett a történetnek. Így a harmadik részre kialakult egyfajta séma, de szerencsére számomra kedvelhető ez az egész és még mindig tart a varázsa, ami nem mondható el pl. a Dan Brown féle Langdon professzor kalandjairól. Ott a színvonal eléggé leesett a 3. részre, nem is beszélve a folytatásról, ez a sorozat viszont tudja tartani, sőt talán túl is szárnyalni azt amit az első rész hozott.


Igen, vannak benne butaságok, átgondolatlan dolgok (kijutás a sírkamrából eseménysora) még mindig túl sok a véletlen, de ez engem nem zavar, attól még nagyon is jól tudok szórakozni rajta. A szerzőpáros elég nagyvonalúan átlépett pl. azon, hogy a 3. rész nem is ott folytatódott ahol a 2. véget ért. De olyan jó hazai tájakon játszódó kalandregényt olvasni, hogy simán megbocsáthatóak ezek a kis hibácskák. Rengetegszer elképzeltem, hogy melyik színészre osztanám a szerepeket és láttam is magam előtt a filmet. Ez nemcsak az én képzelőerőmet dicséri, hanem az élvezetes és olvasmányos írást is.

Történet: 10/10
Karakterek: 10/8
Stílus:10/9
Összesítve: 10/9
Ajánlom a történelem kedvelőknek, az időutazó fanoknak, azoknak akik szeretik Brown könyveit, vagy a kincskeresős, nyomozós kalandos történeteket. Remélem lesz folytatás! Már olvasnám is. És az lenne csak az igazi, ha Győrben játszódna!

Figyelmeztetés: csak akkor kezdj bele ha tényleg van időd olvasni! Különben nem eszel, nem alszol, nem tanulsz és nem dolgozol.
Akik nem értik a balatoni utalást azoknak: Seuso kincsek

A játékokat egyébként nem próbáltam, nem az én világom, de lehet hogy elcsábulok.

James Rollins: Az Éden oltára

Fülszöveg:

Bagdad elestét követően két iraki kisfiú fegyveres katonákba botlik, akik az állatkertben található titkos, föld alatti laboratóriumból véletlenül egy irtózatos lényt engednek szabadon. Hét évvel később Louisiana állam partjainál felbukkan egy hajótörést szenvedett halászhajó, melynek legénysége eltűnt vagy halott, rakománya pedig felettébb furcsa és ijesztő. A határőrség az egzotikus állatok szakértőjét, dr. Lorna Polkot kéri fel, hogy segítsen beazonosítani a nehezen értelmezhető deformitásokkal rendelkező állatokat, és elfogni az egyik elszabadult, portyázni indult teremtményt, mely halálos veszélyt jelent a környék lakóira. Lorna Jack Menard-ral, a határőrség egyik emberével indul hajtóvadászatra, akivel súlyos, mélyen eltemetett titkot őriznek, s végül olyan rejtélynek bukkannak a nyomára, amely az emberiség eredetéhez vezet vissza. A feszültségteremtés és a tudományos cselszövések mestere, James Rollins újfent páratlanul izgalmas kalanddal tér vissza; egy sokkoló történettel, amelyben a nemzetbiztonság nevében döbbenetes genetikai kísérleteket folytatnak… és ami a legnyugtalanítóbb, mindez titokzatos módon kapcsolatban áll a Teremtés könyvével.

Kiadó: 2011 Alexandra
Műfaj: kalandregény, thriller

Pár száz forintba került egy akció során, és bizony megérte. Majdnem két hónapig olvastam a mindössze 400 oldalas könyvet, de ennek most kivételesen nem az volt az oka, hogy unalmas vagy vontatott lett volna, hanem az, hogy pokolian apró betűkkel van szedve a könyv, amit fáradt szemeim nem toleráltak jól. Már az is eszembe jutott, hogy letöltöm és úgy olvasom, de aztán győzött a valódi könyvek iránti vonzalmam. 

Csak azt tudom mondani: senkit ne riasszon el az apró betű, megéri végigolvasni ezt a történetet. 

Természetes fraktál=pagoda karfiol

Szinte az első oldalon beindul a cselekmény és az utolsó oldalig meg sem áll. Elképesztően intenzív könyv, nagyon berántós, ha alkalmam lett volna rá bizony két nap alatt elolvastam volna. Louisiana mocsaras vidékén és egy titokzatosa Karibi-szigeten játszódik a kalandregény, ami néha thrillerbe megy át. Ugyanakkor hasznos ismereteket tár fel a fraktálokkal kapcsolatban. (engem például elkezdett érdekelni a téma, nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok felhasználási területe van) Azért ne riadjon meg senki, a tudományos háttér minimális a könyvben és nagyon is érthető, még az ilyen antitalentumoknak is, mint amilyen én vagyok. 

Nem szeretnék különösebben belemenni a történetbe azon túl, amit a fülszöveg is elmesél, de érik az embert meglepetések bőven. Természetesen a sűrű akciók mellet a karakterek kifejtésére túl sok hely nem maradt, bár próbálkozott az író legalább a két főszereplőnek mélységet adni egy közös múltbéli esemény felhozásával, de nagyjából ennyi, a többiek eléggé papírmasé figurák.

Olyan kérdéseket feszeget a könyv: hogy meddig mehetünk el, abban, hogy kifejlesszük a tökéletes emberi fajt, kiket, miket lehet felhasználni a kísérletek során? Van e egyáltalán értelme belenyúlni az evolúcióba? És ha van, akkor is, vajon megtehetjük e? Érdekes és izgalmas téma egy akciódús és izgalmas történetbe ágyazva. 

Történet: 10/9
Karakterek: 10/8
Stílus: 10/8

Összesítve:10/8
Ez volt az első Rollins könyv amit olvastam, de meghozta a kedvem, hogy jobban elmerüljek az író munkásságában. Azoknak ajánlom akik szeretik Wilbur Smith könyveit. Amellett, hogy szórakoztató még elgondolkodtató is.