J.K. Rowling: Átmeneti üresedés

"...az emberiség kilencvenkilenc százaléka beleesik abba a hibába, hogy szégyenlik, kicsodák; lehazudják, próbálnak mások lenni. Mócsingnak az őszinteség volt a valutája, a fegyvere, a védelme. Az emberek megijednek, ha őszinte vagy, mert ez sokkolja őket."

Fülszöveg:  Az alig negyven-egynéhány évesen megboldogult Barry Fairbrother halála szó szerint felforgatja Pagford városkát. Pagford színleg maga az angol idill, macskaköves piactérrel, ódon apátsággal, ám az elbájoló homlokzat mögött háború tombol: gazdagok háborúja a szegényekkel, kamaszoké a szülőkkel, feleségeké a férjekkel, tanároké a tanítványokkal…
Mert Pagford nem az, aminek látszik, és Barry megüresedett önkormányzati helye a valaha megélt legnagyobb háborút robbantja ki a helységben. Ki fog győzni a szenvedélyektől, köpönyegforgatástól, döbbenetes leleplezésektől viharos választáson? A The Casual Vacancy (Átmeneti üresedés) a páratlan mesemondó új alkotása az első olyan regény, amelyet Rowling a felnőtteknek írt.

Hónapok óta nézegettem a polcon ezt a furcsa, rikító borítóval ellátott könyvet. Féltem a kezembe venni. Rowling belopta magát a szívembe a Harry Potter-rel. Nagy elvárásokat támasztottam vele szemben. Nem akartam csalódni az új, immáron felnőtteknek írt könyve olvastán. Időközben sok negatív kritika érte, és ez még inkább elbátortalanított.
Pünkösd hétfőn aztán elkezdtem.

Történet: 5/4,5
Nem fogok hazudni: én bizony az első 70 oldalt untam. Túl sok leírás, semmi párbeszéd, rengeteg szereplő akiket úgy kb. a 150. oldalon tudtam csak beazonosítani.  Már azt is bántam, hogy pénzt adtam ki erre a könyvre. Szóval előzetes félelmeim beigazolódni látszottak.  Aztán úgy a 170. oldal táján Rowling megpendített valamit bennem, mert hirtelen kíváncsi lettem Pagfordra, a Peremre és lakóira. Attól kezdve nem volt megállás amikor csak tudtam olvastam és olvastam.
Az alapszituáció a következő: képzelj el egy teljesen lerobbant lakótelepet (Parlag) a segélyen élő lecsúszott, drogos, alkoholista, munkanélküli lakóival. Pár km-re pedig egy tipp-topp kertvárost (Pagford), amit a jó körülmények között élők népesítenek be. Ugye, hogy ezt nem nehéz elképzelni, nem kell Angliába utazni, hogy ilyet lássunk.(egy családot kivéve, akik indiaiak mindenki fehér a történetben!!!)
Persze semmi sem olyan fehér vagy éppen fekete, mint látszik. Valóságos bomba robban a kisvárosban amikor az egyik tanácstag Barry Fairbrother meghal. Barry a Parlagról küzdötte fel magát és halála előtt is pártfogolta az ott élőket. Ez azonban sokaknak nem tetszik, ők mindenáron meg akarnak szabadulni a teleptől és főleg az ott élőktől. Több család szemszögéből sok-sok szálon keresztül vezeti végig az olvasót JKR a harcon amit a Pagfordiak vívnak egymás és olykor saját maguk ellen.
Kényes témák jelennek meg a könyvben: szegénység, nyomor, rasszizmus, családon belüli erőszak, hűtlenség, drogok, alkohol, pedofília, erőszak stb
És persze ezáltal egy csomó kérdést felvet az emberben, legalábbis én azóta sem tudok szabadulni a könyv hatásától, pedig lassan 36 óra is eltelt, hogy visszatettem a polcra. Magamba kellett néznem, hogy miként viszonyulnék egyes emberekhez, körülményekhez és annyira nem tetszett amit magamban láttam.
Nagyon nyomasztó a hatása ennek az írásnak, szerintem kell egy kis idő mire feldolgozom.
Az események lassan csordogálnak, de érezhető volt mindvégig, hogy egy igazán drámai csúcspontban fognak kiteljesedni. Ami történt arra azonban mégsem számítottam.
Ismét megríkattál, Te lelketlen nőszemély!!!
A lezárás sem ad megnyugvást, csak egy pillanatnyi békét.

Karakterek: 5/5
Az elején úgy éreztem mindenkit gyűlölök, egyetlen szerethető karakter nem volt a történetben. Mindenki a leggusztustalanabb, legkirívóbb, legmegosztóbb tulajdonságait vonultatta fel. Nem volt egy anya vagy apa akinek normális viszonya lett volna csemetéjével vagy házastársával. Tényleg csak ilyen elcseszett családok laknak az ajtók mögött?
Mindenkinek van valami titkolnivalója, olyan sebe amit régóta hord magán és amely alakított a személyiségén.
Szerencsére van jellemfejlődés is, bár azt nem mondhatnám, hogy a gonosz elnyeri méltó jutalmát, de egyes szereplők talán elindulnak a jó úton.  
Stílus: 5/5
Össze nem téveszthető, vitathatatlanul Rowling-stílus. Csak éppen nem gyerekeknek! Néha már a Hp-ben is nagyon tárgyilagos tudott lenni, most meg aztán pláne. Ebben a könyvben megtette azt, kimondta azt, amit nem mert (vagy nem akart) a HP-ben.
Meglepett, hogy ilyen sokrétű témát választott. Nagyon megosztó ez a könyv. Aki a Hp-ből is csak a mesét fogta fel, ezt a könyvet biztos, hogy nem fogja megérteni.

Kiadás:  2012-es Gabo kiadás. Nagyon furcsa ez a borító, szerintem hatalmas ellentmondásban van a könyv beltartalmával. De talán pont azért működik. A fordításra nincs panaszom, bár túl sok volt az idegen szó, amihez nem volt magyarázat. És egy függelék a szereplőkről nem ártott volna.

Összesítve: 5/5
Csak 21 év fölött ajánlom, csak azoknak akik képesek elfogadni a rideg mugli valóságot.  
Nagyon komor, sötét hangulatú könyv, ami mély nyomot hagy.
Odakészíteni rögtön egy vidámabb olvasnivalót!