Duncan Shelley - Az elme gyilkosai

Buddha tévedett. Jézus tévedett. Lao Ce tévedett. Krishna tévedett. Milarepa tévedett. Mohamed tévedett. A szútrák tévedtek. A Biblia tévedett. A Tóra tévedett. A Korán tévedett. A Bhagavad Gita tévedett. A Tao Te King tévedett. Mindenki tévedett: minden vallásalapító, minden szent ember, minden bölcs, minden mester, minden hívő. Nincs Isten. Nincs Lélek. Nincs Út. Nincs erény. Nincs bűn. Nincs felelősség. Nincs következmény. Nincs cél. Csak hús van. Ez a pszichiátria tanítása. Évtízezredeken át hittünk ennek az ellenkezőjében – és fennmaradtunk. 100 éve sincs, hogy hiszünk ebben a világképben – és a kihalás szélén állunk. NA VAJON MIÉRT?

„Megdöbbentő történet. Úgy tűnik, regényt olvasunk, közben folyton él bennünk a nyugtalanító érzés, hogy mindez valóság, kegyetlen realitás. Nem szeretnénk, ha így lenne – de Shelley könyvét olvasva nem szabadulhatunk az érzéstől, hogy mi is résztvevői vagyunk ennek a játszmának.” (Nemere István)

Kunoichi trilógia első része, további részek:

2. A téboly katonái

3. A végső háború

Kiadó: Media Nox 2000-ben

Műfaj: összeesküvés elméletes akció-krimi.

Olvastam már Shelley-től A Paktum trilógiát, amit nagyon kedveltem, mindegyik rész 9 pontot kapott tőlem és a 2015-ös év kedvenc sorozatai közé tartozott nálam. Így aztán biztosra mentem amikor ezt a könyvet választottam a könyvmolypárbaj következő olvasmányául.

Szeretem az összeesküvés elméleteket, szeretek rajtuk agyalni, gondolkodni, na meg egy jót röhögni a legképtelenebb állításokon. De azért mindig bennem van a kisördög, hogy bármekkora képtelenség is egy-egy elképzelés, mi van ha mégis igaz. 

Ennek a könyvnek az olvasása közben is folyamatosan azt éreztem, hogy az az elképzelés amit az író felvázolt tulajdonképpen egy lehetséges lenyomata is lehet a valós világunknak, hisz sokan hiszik azt, hogy egy szűk réteg uralja a világunkat.

Amin nálam azonban megbukik a dolog, az pont a hármak személye. Igaz, hogy ez még csak az első könyv és lehet, hogy a másik két rész árnyalja majd a képet, de most úgy érzem, hogy túl keveset tudunk róluk ahhoz, hogy elfogadható legyen a mindenen és mindenki feletti uralmuk. (igaz, az már kiderült, hogy nem ők vannak a piramis csúcsán)

A Paktum trilógiához hasonlóan ez a könyv is nehezen kezdődött számomra, nem igazán akartam ráérezni az ízére.  De e rövid döccenők után beszippantott a történet és élvezettel olvastam.

Két részre lehet osztani a könyvet, a fő cselekményben van egy szereplőnk Andan, aki bujdosásra kényszerül, egy ninja-klán segítségével, miközben egy könyvben próbálja leleplezni az őt üldözőket. A másik rész maga a könyv, ami az olvasó elé tárja, hogyan manipulálja az emberiséget egy szűk réteg. Így aztán szól egy kicsit a hatalomról, a politikáról, a gazdaságról, vallásokról stb.

Az alapsztori pörög, tele akcióval, kalanddal, érdekes történésekkel. A könyv a könyvben elgondolkodtató és érdekes, ugyanakkor túlságosan tankönyves és kioktató. (én jókat vitatkoztam magamban az íróval, mert gyakran nem értettem egyet vele) 

2000-ben jelent meg a könyv (még II. János Pál a pápa), így aktuálpolitika nincs benne, mégis érzek egyezést a mai világunkkal, a magyar valósággal, ami nem véletlen, hisz Shelley magyar író.

A karakterek sajnos nem eléggé hihetőek, a jók szépek, a rosszak már-már nem is emberiek külsőleg sem (lehet, hogy nem véletlen?). Mindegyik oldal százszámra gyilkolja az embereket a szerintük jó ügy érdekében. Ez így volt a Paktumban is, így engem már nem ért váratlanul.

Az első rész nem zár le semmit, azonnali folytatásért kiált. (szerencsére beszereztem, de előtte sajnos másik könyv esedékes).

Történet: 10/9

Karakterek: 10/8

Stílus: 10/8

Értékelésem: 10/8 remek olvasmány különösen az összeesküvés elmélet híveinek. Nem kell túl komolyan venni! Kezeljük fenntartással a benne olvasottakat!

 Persze az is lehet, hogy az író bennfentes...

Carol McCleary - A gyilkosság alkímiája

Fülszöveg:
Párizs 1889. A Világkiállítás területén már áll Eiffel lenyűgöző tornya, szenzációs látványosságok, az ipar, a technika vadonatúj vívmányai bűvölik el a nagyérdeműt. 
Ám egy rejtélyes gyilkos lopakodik a Fény városának utcáin, s lakóit pestisjárvány tizedeli. Nellie Bly-nak, a világ első oknyomozó újságírónőjének meggyőződése, hogy a gyilkosságok kapcsolatban állnak a járvánnyal, és elhatározza, hogy véget vet mindkettőnek. Szövetkezik a zseniális fantáziájú Vernével, az intelligens és szégyentelen Oscar Wilde-dal és a történelem legnagyobb mikrobavadászával, Louis Pasteurrel, hogy együtt megoldják az évszázad bűntényét.

Kiadó: K.u.K 2012
Műfaj: alternatív történelmi  krimi

Szó szerint szembe jött velem ez a könyv, vagy inkább én mentem vele szemben, amikor megláttam egy autós felszereléseket áruló bolt (!) állványán több másik könyvel együtt potom 500 forintért. Mivel a borítója gyönyörű volt és emlékeztem rá, hogy rajta van a várólistámon, így nem haboztam meg is vettem.
Pedig ekkor már gyanakodhattam volna. 

Szerintem mindent elmond az a tény, hogy 4 hónap alatt sikerült kiolvasnom, de bevallom, még így sem olvastam el minden sorát. 
Hihetetlenül unalmas volt annak ellenére, hogy sok esemény volt benne, rengeteg szereplővel. 
A fogalmazás (fordítás?) ugyanis annyira körülményes és bonyolult, hogy egyszerűen nem tudtam belefeledkezni a történetbe. Csak a könyvmolypárbaj miatt olvastam el. 
A főszereplő néha annyira idióta, máskor meg igazán talpraesett, mintha skizofrén lenne szegény. 
A felvonultatott híres emberek meg mind idegesítő alakok a könyvben. 
Pedig a fülszöveg annyira ígéretes, egy női főhős a 19 század végén, mint oknyomozó riporter szerintem nagyon jó ötlet, nem is beszélve a híres emberek bevonását a sztoriba.
Számomra mégsem működött, túl sok volt benne az információ, ami inkább egy tankönyvbe való lett volna.

Carol McCleary

Arról nem is szólva, hogy annyira miniatűr betűkkel volt a könyv nyomtatva, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy inkább letöltöm e-ben, vagy beszerzek egy nagyítót. 
Pocsék volt, nem ajánlom senkinek, bár látom a molyon fellelhető értékelésekből, hogy ennyire mint én, még nem szenvedett vele senki.

Történet: 10/2

Karakterek: 10/3

Stílus: 10/1

Értékelésem: 10/2

Szép borító ide vagy oda szívesen megszabadulnék tőle, lehet jelentkezni érte. 

Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten

Fülszöveg:
1896-ban, a Milleniumi Ünnepségek forgatagában nyoma vész Hangay Emmának, a Marosvásárhelyről érkezett 16 éves leánynak. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik tőle, amit jóval az elrablása után adott fel. Húga, a 17 éves Mili kisasszony azonnal a fővárosba utazik, ahol kezdetét veszi a rémálom, melyben egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró.

Műfaj: századfordulón játszódó krimi
2014 Könyvmolyképző, 336. oldal

Ajándékba keresgéltem könyvet amikor megakadt a szemem ezen a fülszövegen.

Egy olyan történet, mely a boldog békeidők korában játszódik, és nem a romantika játssza benne a főszerepet, hanem egy titokzatos eltűnés, már úgy kellett nekem, mint a falat kenyér.
Kortárs írótól becsülendő, de eléggé merész vállalkozás.

Nem olvastam még Böszörményitől, de az eddig megszületett pozitív értékelések, a szép borító és a reménykeltő fülszöveg megtette hatását nálam, és így megrendeltem a könyvet.

Talán pont az is volt a baj, hogy túl nagy elvárásokkal álltam neki az olvasásnak, így egy pici csalódás már az elején borítékolható volt.

Olyan részletes leírásokkal van tele a történet, hogy szinte úgy éreztem én is ott járok Budapest utcáin, együtt menekülök, vagy éppen nyomozok bátor főhőseinkkel. 

Sajnos pont ez a túlrészletezés az, ami megtöri az olvasás lendületét, a rengeteg információ, amit az író bezsúfolt a könyvbe gyakran kizökkentett a történetből. Mondom ezt annak ellenére, hogy a ma divatos könyvekből meg pont a leírásokat hiányolom. Itt azonban túl sok volt az oldal alján a lábjegyzet, és bevallom bennem rossz érzetet keltett az is, hogy valóban a korszakban élt emberektől kölcsönvett nevek alatt szerepelt egy-egy mellékszereplő. (én nem szeretném ha beleírnának egy A. nevű bloggert 100 év múlva egy történetbe, aztán lábjegyzetben rám hivatkoznának mint a 2000-es években élő személyre) De ez csak egy kis kukacoskodás részemről, mert azért minden tiszteletem Böszörményi Gyuláé, mert hatalmas kutatói munkát végezhetett a könyv írása előtt.

A másik csalódásom a végével kapcsolatos, mivel ez egy korántsem lezárt történet, jó nagy cliffhanger a vége. Bár tudtam, hogy ez egy sorozat első kötete, de úgy gondoltam ez a nyomozás le lesz zárva.

Na de, hogy a sok-sok pozitívumból is kiemeljek párat, mindenképpen megemlíteném a választékos, igényes írásmódot, a könyv hangulatát és a karaktereket. 

Az biztos, hogy át kell állítani az ember agyát erre a manapság szokatlanul választékos, kicsit régies írásra, de amikor ez megtörténik akkor egy nagyon különleges hangulatot fedezhetünk fel. 

Ami a történetet illeti, kapunk mindent:  a véres gyilkosságtól kezdve, régi családi titkokon át, egy kis bolondokházai betekintést is. Két idősíkon fut a sztori, hisz Emmának 1896-ban veszik nyoma a millenniumi ünnepségsorozat alatt, testvére Mili pedig 4 évvel később ered a nyomába. 

A báró nyomoz, Mili pedig beleártja magát mindenbe, különösen olyan dolgokba amire Ambróczy külön megkéri, hogy ne tegye. Így aztán kettejük között csak úgy vibrál a levegő, szellemes és humoros riposztjaik pedig kellemes kikapcsolódást nyújtanak az olvasónak. 

" – Mondja, kisasszony, elég erős ahhoz, hogy ájulás, hisztéria vagy egyéb más, fiatal lányokra oly jellemző mutatvány nélkül reagáljon a megrázkódtató bejelentésekre?"

Mili olyan főszereplő, aki bátorságával, cserfességével rögtön leveszi az embert a lábáról. Kellően akaratos és kitartó, hogy méltó párja legyen a hasonló tulajdonságokkal bíró Ambróczy Richárdnak.

A gróf úr pedig pont olyan karakter, amit mi romantikus lelkületű nők nagyon imádunk (mínusz bajusz). Titokzatos, rátarti és néha bunkóságával már bicskát nyit, de ugye pont az ilyen figurákba képzelhető bele sok minden, ami aztán vagy meg van benne – és ez kiderül a következő részekből – vagy nincs. Mindenesetre testi hibájával és lehetetlen természetével együtt is izgalmas és egyedi karakter, akire lehet építeni a folytatásokban.

"Ambrózy báró tiszta szívből, lelke legmélyéig hitte,hogy a szoknyát viselő személyek, különösen, ha még nem töltötték be az ötvenet, mind ostobák."

A mellékszereplők sem voltak elhanyagolva, külön élményt nyújtott az ízes beszédjük, sokukat megkedveltem (Tóni, Terka, Emma, Kaméleonka) és hullattam is pár könnycseppet  amikor a sorsuk negatív irányt vett. 

Meg kell dicsérnem a kiadót is, igényes és hangulatos a borító és váratlan húzás a lapokon néhol látható fekete-fehér városkép.

A Leányrablás Budapesten első része az Ambróczy báró esetei sorozatnak. 

Egész biztos, hogy a következő résznek is olvasója leszek, remélem annak, akinek ajándékba vettem a könyvet legalább ennyire tetszeni fog, mint nekem. 

 

Történet: 10/8

Karakterek: 10/10

Stílus: 10/9

Összesítve: 10/9

Mindenképpen azoknak ajánlom, akik szeretik a századfordulós Magyarországon játszódó kalandos történeteket.  Nem tipikus Könyvmolyképzős könyv! Romantika is csak nyomokban lelhető fenn benne.

Carola Dunn - Daisy és a jégbe fagyott Don Juan

"Még a varratott tweedszoknya és kék gyapjúpulóver sem rejtette el az alakját, ahogy ott masírozott. Nem volt kövér, de nem is az a felül pózna, alul léc típus, amire a fiatal nők mostanság törekednek. Az ölelnivaló volt a kifejezés, amely eszébe jutott, amikor belépett a kék szalonba. Ölelgetnivaló az aranybarna hajától, a kerek arcától és rajta a vonzó anyajegytől - az ilyen szépségpöttyöt a tizennyolcadik században "üzenetközvetítő" névvel illették - egészen a csinos bokájáig, melyen divatos, drapp harisnya feszült."

Sztori:
Daisy egy vagyontalan nemesi családból származó fiatal lány aki, hogy függetlenségét bizonyítsa újságírói munkát vállal. Első megbízatása Wentwaterék kastélyába vezeti, ahol egy gyilkosság történik. Az áldozat Stephen Astwick sokak ellenszenvét kivívta faragatlan viselkedésével, így gyanúsítottakból nincs hiány.
A Scotland Yard-tól kirendelt Alec Fletcher felügyelő segédjévé fogadja Daisyt, akinek sikerül is kinyomoznia, hogy mit történt a kastélyban. 

Ez a kötet a Daisy Dalrymple sorozat első kötete. A sorozatból 2013-ban jelent meg a 21. rész angolul. Magyarul eddig 3. rész jelent meg.
1. Daisy és a jégbe fagyott Don Juan
2. Daisy és a téli kert rejtélye
3. Daisy és a megmérgezett díva

Az unokatesómnak keresgéltem ajándékot, amikor felkeltette kíváncsiságomat ez a különlegesen szép borító. Amikor pedig láttam, hogy e könyvet párhuzamba állítják az Agatha Raisin sztorikkal - amiket én nagyon kedvelek -  nem volt kérdés, hogy ez lesz a megfelelő ajándék, amit aztán kölcsönkérhetek.


A történet Angliában, az 1920-as években, a rémes bubifrizurák korában játszódik. Ellentétben a 19. századdal, itt már kicsit elnézőbbek azon hölgyekkel akik tehetősebb rokonaikon való élősködés helyett, inkább a függetlenséget és vele a munkát választják. Daisy, a főhősnő talpraesett hölgy. Első szerelmét fiatalon elveszítette, azóta - bár udvarlója akad - mégis inkább a magányos, de szabad életet választotta. Regényíró szeretne lenni, de egyenlőre riportokat ír egy újságba. Így keveredik a Wantwater család kastélyába és egy bűnügy kellős közepébe.
A történet maga igazi kis limonádé, ami azonban  kicsit nehezen indul be, és túl sok a szereplő is, én legalábbis az elején folyton kevertem őket. Ráadásul a végén a gyilkosság megoldása nem túl bonyolult, kissé csalódást keltő.

Carola Dunn

Az írónő részletesen bemutatja a 20-as évek világát, a ruhákat, a szokásokat, a társadalmi osztályok különbözőségét és ellentétét, ezzel egy nagyon jó hangulatot adva a történetnek, és egy-két szimpatikus karaktert is felvonultat Daisy, Alec és Philip személyében. De sajnos azt kell mondjam, ezzel minden pozitívumot megemlítettem.
A többi szereplő kidolgozatlan, és ezért nem értettem Daisiy hozzáállását sem egyes karakterekhez.
Számomra túl sok volt az ismétlés a könyvben, a nyomozás sem állt másból, mint hogy újra és újra kikérdezték a szereplőket, ehhez képest mégis váratlan és esetlen volt a megoldás. Nem az a fajta krimi, ami alatt az izgalomtól lerágnám a körmömet.
Amit nagyon-nagyon hiányolok a könyvből az a humor. A helyzet adott volt egy kis iróniára, de az írónő mégsem élt vele. Ami nagyon idegesített, az az állandó öreglányozás volt, ami lehet, hogy korhű kifejezés, de valahogy nekem mégsem illet bele az egész könyv hangulatába.

Történet: 10/5
Karakterek: 10/6
Stílus: 10/6

Kiadás: 2014 Ulpius
Ahogy már említetten nekem nagyon bejön a borítója.

Értékelésem: 10/6
Első könyvnek elmegy, eléggé olvasmányos, de a történet maga kidolgozatlan és eléggé lagymatag.
A folytatásoktól sokkal többet várok.
Agatha Raisin történetekhez csak annyi a hasonlósága, hogy itt is női nyomozó van, de egyenlőre humorában és karaktereiben nálam veri Agatha Daisiy-t.

Robert Galbraith - Kakukkszó

"– Tujjamivan? – szólalt meg Strike, és két könyökét az asztalra támasztva előredőlt, majdnem leverte a poharát. – Tujjamivan, Robin?
– Mi van? (…)
– Maga nagyon kedves lány – bökte ki Strike. – Ténylegaz. Nagyon kedvezsember. Észrevettem ám! – bólintott mellé ünnepélyesen. – Bizony. Észrevettem!
– Köszönöm – felelte Robin mosolyogva; igyekezett nem elnevetni magát.
Strike hátradőlt a székén. A szemét lehunyva szólalt meg megint.
– Bodzsánat. Be vagyok rúgva."

Sztori:  
A híres-hírhedt gyönyörű modell Lula Landry egy fagyos téli éjszakán leesik lakásának erkélyéről. A rendőrség öngyilkosságként zárja le az ügyet. Bátyja, John szerint a lányt meggyilkolták. Megbízza a magánhekust Cormoran Strike-ot vizsgálja ki az ügyet, találja meg húga gyilkosát.
Strike, egy háborús veterán, akinek élete éppen romokban hever. Hitelezők üldözik, halálos fenyegetéseket kap, és ráadásul véget ér kapcsolata a szépséges Charlotte-tal.
Az új ügy hoz némi anyagi biztonságot, és az új titkárnő Robin személyében egy használható, talpraesett társat.

Aki esetleg nem tudná annak elárulom: Robert Galbraith egy írói álnév, mely alatt a világ leghíresebb kortárs írónője J.K. Rowling bújik meg. 

Rowling előző felnőttkönyve az Átmeneti üresedés nagyon magasra tette a mércét, de úgy érzem a Kakukkszó megugrotta azt.
Mostanában nagyon kevés krimit olvasok, inkább skandináv íróktól. Ez a könyv a klasszikus hagyományokat követi nem a borongós, thrillerszerű fordulatok jellemzik.

Történet: 10/9
Történik egy haláleset, megbízzák Strike-ot a magánhekust, elindul a nyomozás, megismerjük a lehetséges elkövetőket, majd meglesz a tettes. Minek is kell ehhez 520 oldal? Nos igazából nem kellene, de Rowling nagyon elmerül a részletekben. Mindent és mindenkit kiveséz, nagyon részletgazdagon és kidolgozottan. Nemcsak az ügy és szereplői kerülnek reflektorfénybe, hanem Cormoran Strike és titkárnője Robin is. A nyomozás aprólékos, néha egy-egy utalás van csak arra, hol is tart a magánhekus éppen a nyomok követésében. Így aztán engem teljesen be tudott vinni a zavarosba és fogalmam sem volt arról ki is az elkövető, csak utólag nyert értelmet egy-két mozzanat.
Azért van némi hiányérzetem, de az nem az üggyel hanem Strike életével kapcsolatos. De mivel ez egy sorozat így nyilván kapok még választ a kérdéseimre a következő részekben, hisz nem lehet mindent már az elsőben leleplezni.
A történet során elmerülünk a hírességek, gazdagok cseppet sem örömteli, de mégis irigyelt világába. A paparazzók által kergetett sztárokról nyilván az írónő is tud egy-két dolgot, aminek most jó hasznát vette.

Karakterek: 10/10
Cormoran Strike, jól jegyezzétek meg ezt a nevet, mert éppen olyan ikonikus figura lesz, mint Sherlock vagy Poirot. Olyan részletes a karakterábrázolása, hogy szinte kilép a könyv lapjaiból. Nemcsak el tudom őt képzelni hús-vér alakjában, de szinte a szagát is érzem. Hatalmas, mackós, csupa szőr, féllábú, sok-sok defekttel, vagyis csöppet sem egy idealizált figura. Okos és rátermett, de sebezhető és súlyos terheket cipelő 35 éves férfi. Nem igazán divatos karakter, nekem mégis azonnal kedvenc lett. A múltja olyan titokzatos, hogy bőven szolgáltat még témát a következő részekre is.
Méltó társa a kicsit még kiforratlan, fiatal Robin, aki máris olyan erényeket mutat fel, mellyel méltó segédje lesz a magánnyomozónak. Vőlegénye a legirritálóbb figura az egész könyvben, pedig éppen, hogy csak meg van említve.
A legutolsó, cseppet sem fontos szereplő is olyan részletes leírást kap, hogy egy megfilmesítésnél a szereplőválogatónak elég könnyű dolga lenne kiválasztani az alkatilag megfelelő színészt az adott figurára.

Stílus: 10/10
Utólag persze bele lehet magyarázni, hogy hol lehet felfedezni a könyvben Rowling sajátos írói eszközeit, de szerintem nem olyan egyértelműek a jelek, mint az Átmeneti üresedésben. Ennek oka legfőképpen az, hogy most hiányzik az igazán sajátos rowlingi humor, vagy legalábbis csak ízelítőt kapunk belőle. 
Bár maga a krimi stílusa klasszikus, a nyelvezete nagyon is mai. Bátran használ az írónő szlengeket, tájszólást, káromkodást. Alig van párbeszéd, viszont annál több az igazán részletekbe menő aprólékos leírás. Emiatt sokan biztos unalmasnak fogják találni, nekem üdítő változatosságot jelentett a mai modern, főleg ifjúsági könyvekhez képest. Igazi brit hangulata van.

Kiadás:
2014 GABO
"Könyvtári" könyvben olvastam, de be fogok szerezni magamnak egy példányt, mert ezt még többször el kell olvasni.
A fordítás remek, a borító csodás. 


Értékelésem: 10/10
Rowling a krimi műfajában is bizonyított. Személy szerint alig várom, hogy olvashassam Cormoran Strike következő nyomozásának történetét. 
Nagyon lassú a tempó! Csordogáló történettel, rengeteg leírással, és hihetetlenül elmélyült karakterábrázolásokkal. Nincs akció és izgalom is kevés, de ennek ellenére letehetetlen.
Csak azért nem kedvenc nálam, mert hiányzott a jellegzetes rowlingi humor. (kis ízelítő van csak belőle pl. a fenti idézetben)

M.C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite

"Agatha kikapcsolta a tévét, és elővette az Elfújta a szelet. Már alig várta, hogy a napi robottól való megszabadulását egy adag jótét intellektuális szundival ünnepelje meg, csakhogy legnagyobb elképedésére a regény kitűnő volt. Hisz' ez szemérmetlenül olvasmányos, állapította meg Agatha, aki eddig csak olyan könyveket vett a kezébe, amelyekkel az ember imponálni szándékozik másoknak. A tűz vígan ropogott, és Agatha fülig belemerült az olvasásba, míg korgó gyomra rá nem kényszerítette, hogy a curryt betegye végre a mikróba. Az élet mégiscsak gyönyörű."

Nem igazán érdekelt soha a könyvek borítója, mióta írom a blogot azóta figyelek rá. De ezt a könyvet soha nem vettem volna a kezembe ha csak a borítója és a címe alapján ítélem meg. Ezért jó, hogy van a moly, ahol lelkes olvasótábora ajánlására mégis felkerült a várólistámra.
Amikor aztán két komoly sci-fi után  vágytam a könnyed kikapcsolódásra és keresgéltem az olvasnivalók között ráleltem és belekezdtem.

Persze ez is egy sorozat.  Agatha Raisin kalandjainak 2011-ben jelent meg a 21. része a 77 éves skót, Marion Chesney Beaton tollából. Jelenleg a magyar kiadás a 9. résznél tart. sorozatcímek
Meglehetősen fura címeik vannak a könyveknek, a borítókról nem is beszélve. :)

M.C. Beaton

A főszereplő Agatha az ötvenes éveiben járó, szingli nő, aki feladva londoni életét nyugalmazza magát a reklámszakmából és vidékre költözik. Cotswolds festői tájain, békés nyugalmában azonban nem találja helyét kalandvágyó főhősnőnk. Hogy unalmát elűzze benevez a városka pitesütő versenyére. Persze Agatha nem tud főzni, így Londonban kedvenc pékségében veszi meg a spenótos pitét, melyet sajátjaként nevez be. Óriási felháborodására nem nyer, ráadásul a zsűri elnöke elhalálozik a spenótos pitétől. Bár a rendőrség balesetként könyveli el az esetet, a rámenős, erőszakos asszony bűnügyet szimatol és a gyilkos nyomába ered.

Történet: 5/2,5
Tulajdonképpen maga a cselekmény elég soványka, mondhatni lapos.  A krimi-szál nem túl erős, könnyen kitalálható ki a gyilkos és még az indíték sem okoz meglepetést. Nem is ebben van ennek a könyvnek az ereje. Hanem a tájban ahol játszódik, a karakterekben és a csipkelődő stílusban. Az egész megtestesíti azt, amit elképzelünk a vidéki Angliától. Gyönyörű, idilli környezet, minden pletykára éhes, leselkedős, intrikus szereplőkkel. Ide csöppen be a nagyvárosi életből kiszabadult Agatha. Tulajdonképpen az ő beilleszkedéséről szól a sorozat első része, némi krimivel egybekötve.

Karakterek: 5/4
Agatha elég borzalmas egy nőszemély főleg az elején, a legjobb szó rá a bosszantó. Nagyszájú, ki ha én nem figura, amolyan minden lében kanál. Persze idővel árnyalódik a kép, de az különösen tetszik, hogy az író mindvégig megtartja a szarkazmusát ha Agatharól van szó. És ráadásul nem a szokásos csinos szingli csaj a főszereplő, akiért persze minden férfi oda van. Nem nem,  a szingli (egyébként elvált) csaj már megöregedett és a hajszolt élettől meg is keseredett, a férfiak pedig inkább elkerülik jó messzire. Eléggé ellentmondásos személyiség akit azért a végére meg lehet kedvelni.
Sajnos a többi szereplő egyenlőre csak asszisztál, gondolom a továbbiakban jobban előtérbe kerülnek. Gondolok itt főleg Bill Wong-ra a zsarura és az új szomszédra.

Stílus: 5/4
Nagyon nehezen szoktam meg, a 20. oldalon megfordult bennem, hogy feladom és abbahagyom. De úgy vettem észre, hogy mindig így vagyok ha ez a fanyar, szarkasztikus  angol humor kerül előtérbe. Mihelyst megszokom  pont ez válik a könyv legnagyobb erényévé. Elég jól megcsipkedi a skót hölgy az angolokat. :)
Annyira szeretnék elmenni erre a környékre, csodás lehet.

Kiadás:
1992-ben jelent meg eredeti nyelven, amit magyarul az Ulpius adott ki 2011-ben. A borító nagyon nem jön be, de látva a többi részt már kezdem szokni. :)

Összefoglalva: 5/3
Nem egy nagy történet, de mégis kellemes érzést hagyott maga után. Mindenképpen folytatni fogom a sorozatot, mivel kíváncsi vagyok, hogy alakul Agatha cotswoldi élete.
Ajánlom Agatha Christie rajongóknak, csak ne legyenek nagy elvárásaik a bűnüggyel kapcsolatban. Inkább a hangulat az ami számít ennél a könyvecskénél.  Strandra kiváló.

Vavyan Fable - Tündérlovaglás (Halkirálynő 10)

"Szeretem nézni a vigyorát, mert az olyan, mint amikor nyári reggelen kitárják a spalettát, és bezuhan a napsütés."

Sztori:
Ella Belloq sulis kalandtúrán vesz részt egy szigeten, ami azonban hamar túlélő táborrá változik. Apja egy neonáci bandát üldöz. Denisa egy különös házra bukkan, amiből elcsen egy urnát. Martin éppen aktuális nőjét próbálja lerázni nem túl nagy sikerrel.
Egy ponton azonban már csak egy dolog számít, kimenteni Ellát a veszélyessé vált szigetről.

Én ezen a sorozaton nőttem fel. Eleinte könyvtárból szereztem be a részeket, aztán amikor már volt zsebpénzem minden egyes darabját megvásároltam. Az utóbbi pár rész azonban már nem volt az igazi, így aztán kicsit félve vettem a kezembe az új történetet.
A korábbi részekről egy összefoglalót itt találhattok.

Történet: 5/4
Ella, Denisa, Daniel, Martin és Cyd szemszögéből élhetjük meg a történteket. Ennek nagyon örültem, főleg Ella és Martin fejezeteinek.
A sztori első része nagyon tetszett. Pörögtek az események, nagyon olvasmányos volt az egész. Aztán számomra úgy a felénél elfogyott a lendület, összeértek a szálak és megszűnt az izgalom. A különböző nézőpontok sokat dobtak a könyvön, ami egyébként nem sokban tér el a már megszokott halkirálynő részektől. De végül is ezt várjuk ettől a sorozattól. A történet eleje egyébként a norvégiai mészárlást juttatta eszembe.
Arra, hogy miért Tündérlovaglás a könyv címe én bizony nem jöttem rá.  Sem tündér sem ló nem volt a történetben, de még átvitt értelmet sem fedeztem fel.

Fable

Karakterek: 5/4
Denisa és Daniel már kicsit uncsi, ismerjük is őket, úgyhogy valóban ideje volt előtérbe helyezni a többieket. Egy kicsit szinte mindenki szerepelt az előző könyvekből, ha másként nem, akkor említés szintjén. Én külön örültem, hogy felmerült Konrád neve (Martin régi haverja) nekem gyerekként ő volt a titkos favoritom. :) Ideje lenne ismét elővenni a Justitia kommandót! Ella aki soha nem viselkedett kislányként, most megtalálta valamelyest kamasz önmagát. Én soha nem voltam Belloq fan sokkal inkább Martinért rajongtam. Ez a nőcsábász, extrémvasalós énje azonban már nem jön be. Azért még mindig remélem, hogy jó útra tér, és hogy valamikor egy pár lesznek Ellával.
Azért fura, hogy én öregedtem 20 évet ők meg alig 5-6 évet a tíz kötet alatt. :(
Ami nem tetszett, hogy sajnos minden főkarakter ugyanúgy beszél, gondolkodik, ráadásul mindenkinél tökösebb, okosabb, jobb. Olyan érzésem volt mintha ők lennének az etalon és ha ettől valaki eltér az már értékes ember nem lehet. Oké, tudom ez minden Fable könyv karakterei esetében így van, de annak fényében, hogy a történetben  egy neonáci csapat az ellenfél, ez itt és most eléggé fura érzést keltett bennem.


Stílus: 5/3
Néha előfordult, hogy azt hittem nyomdahibás a könyvem. Pedig nem, csak éppen meseanyónak túlpörögtek az agytekervényei. Nem bírom megszokni a jelzők állandó halmozását, ezt a rengetek összefabrikált új szót. Nekem ez már erőltetett és nem pedig az a régi könnyed, jó humor.
Bár ebben a könyvben sokkal jobb a helyzet, mint mondjuk a Barbárság Tengerében.

Kiadás:
Fabyen kiadó 2013. A borítón Ella látható, de a könyv belsejében láthatók rajzok a főbb szereplőkről. Nekem Daniel nem tetszik, Cyd pedig nem elég kancsal, a többi viszont nagyon jó.

Összefoglalva: 5/4
Nosztalgiából és az első 250 oldal miatt adok 4 pontot, de hol van ez már az első 5 résztől...? Jó szórakozást nyújtott arra a pár napra, kikapcsolt, de nem érzem a vágyat hogy újraolvassam, pedig az első részeket legalább négyszer olvastam már.
Azért ez a kötet egy halvány reménysugárt felvillantott főleg az előző Fable könyvekkel összehasonlítva. És emiatt várom a folytatást. Különösen akkor, ha kevés D+D lesz és sok-sok Ella+Martin.

Gillian Flynn - Holtodiglan

"Jófej Csajnak lenni azt jelenti, hogy dögös, okos, vicces nő vagyok, aki imádja a focit, a pókert, a disznó vicceket és a böfögést, aki videojátékokat játszik, olcsó sört iszik, imádja a szexet hármasban és análisan, és úgy tolja a szájába a hot dogokat és a hamburgereket, mintha a világ legnagyobb kulináris gruppenszexét élvezné, miközben valahogy tartja az XS-es méretet, mert a Jófej Csajok mindenekelőtt dögösek.
Dögösek és megértőek.
A Jófej Csajok sosem dühösek; ők csak szomorkásan, szeretettel mosolyognak, és hagyják, hogy a pasijuk azt tegyen, amit akar. Tessék, szarj a fejemre, engem nem zavar, én vagyok a Jófej Csaj.
A férfiak tényleg elhiszik, hogy ez a lány létezik."

Sztori: Amy és Nick ötéves házassági évfordulóját váratlan esemény  dúlja fel. A feleség eltűnik.
A férjre egyre nagyobb nyomás nehezedik, hamarosan mindenki úgy gondolja ő tüntette el feleségét. Bizonyítékok sora is ezt támasztja alá. Nick is furán viselkedik, mintha titkolna valamit.
A férfi elbeszéléséből és Amy naplójából bepillantást nyerünk egy olyan házasság küzdelmeiből, amely fokozatosan jut el a mindent elsöprő szerelemből a teljes elhidegülésen keresztül addig, amíg már a másik élete a tét.

A borítón ez olvasható: 2012 egyik legnagyobb könyvsikere az Egyesült Államokban.
Nyilván csak azért az egyik mert a legnagyobb a szürke volt. Azonban amíg a szürke sikerét én épp ésszel nem tudom felfogni a Holtodiglan sikerét annál inkább. Szerintem is zseniális könyv, igazi hátborzongató thriller.

Gillian Flynn

 Történet: 5/5
A könyv három részre van osztva. Az első rész szól nagyjából arról, amit a sztorinál leírtam. Két nézőpontból  látjuk egy házasság történetét. Már maga ez is izgalmas, hisz így mindkét fél elmondja miként élte meg kapcsolatuk megromlását, mik az okok amik a teljes leépüléshez vezettek. Amolyan párkapcsolati terápia érzésem volt némi krimi szállal. Hisz közben Nick egyre rosszabb színben tűnik fel, eljön a pont amikor még imádott ikertestvére is azt hiszi, hogy ő tette el láb alól Amy-t.  Az írónő nagyon jól egyensúlyoz a két főszereplő között, igazából egyik sem túl szimpatikus, mégis az események nyomán, én hol egyikükkel hol másikukkal de azért éreztem némi együttérzést.
Aztán jön a második rész és a nagy bummmm a történetben. Nem akarok spoilert így nem fejtem ki bővebben, hogy mi is a bummmm. :) Tulajdonképpen nem váratlan esemény, de ahogy tálalva van, az mindenképpen megváltoztatja az egész könyv dinamikáját. Most lesz a krimiből thriller.
A harmadik részben pedig végletekig beteges, nyomasztó lelkek tárulnak fel. A végkifejlet után kétféle reakció lehetséges: vagy a falnak dobod a könyvet, hogy ilyen hülyeséget, nem ezt vártam, vagy jóleső elégedettséggel állapítod meg, hogy sikerült ismét egy új írót felfedezned és alig várod, hogy olvasd a következő könyvét. (ó igen, én ez utóbbi vagyok)

Karakterek: 5/5

Az eredeti cím: Gone girl

Nagyon jól felépített karakterekről van szó. Bár teljes képet különösen Amy-ről csak a könyv felénél alkothatunk. A családi háttér befolyásolása, a gazdasági helyzet megváltozása, az alap tulajdonságok mind-mind megjelennek a két főszereplő jellemének alakulásában tökéletes hátteret adva ahhoz, hogy megértsük miért így viselkednek. Még akkor is ha jó-néhány pszichopata tulajdonság is fellelhető a karakterekben, mégis hihető figurák ők.
A két főszereplő uralja az egész könyvet, a többiek csak asszisztálnak ahhoz hogy minél jobban megismerhessük őket  és motivációikat. Az írónő nagyon jól ismerheti a kapcsolatok útvesztőit és az emberi lelkeket.

Stílus: 5/5
Nagyon olvasmányos, fordulatos, pörgő, eseményekkel, nagyon jó gondolatokkal teli műről van szó. Kissé sok a káromkodás az én ízlésemnek, a szóhalmozásokat sem mindig értettem. De nagyon üdítő, friss írásmód az amit Flynn képvisel. Talán azért mert most olvastam, de Cohen-hez tudnám hasonlítani.

Kiadás: Alexandra kiadó könyve. Sajnos nem tetszik a borító. Mind a kép mind a felírat számomra félrevezető, olyan hatást kelt mintha egy lenne a főleg Ulpius által kiadott erotikus könyvek közül. Ha nem tudtam volna arról, hogy ez a könyv krimi-thriller nem olvastam volna el a borítója alapján.
Nincs benne erotikus jelenet max. némi utalás.

Összefoglalva: 5/5
Nagyon tetszett. Egyrészt egy nagyon elgondolkodtató könyv a párkapcsolatokról, az emberi lélek megismeréséről, másrészt egy nagyon izgalmas thriller.


David Fincher rendező szeretné megfilmesíteni a könyvet Flynn forgatókönyve alapján. Sok mindent még nem tudni, de Reese Witherspoon neve merült fel Amy szerepe kapcsán. Nagyon remélem hogy ez még változni fog, enyhén szólva sem rajongok a hölgyért. Nagyon jó színésznek kell lenni a két főszereplőnek. Mondjuk Nick-et játszhatná  Michael Fassbander vagy Bradley Cooper. Amy-re nincs tippem, bár Charlize Theron jobb választás lenne, mint Reese. 
Végülis Ben Affleck és Rosamund Pike lett a két főszereplő. Bemutató 2014. október.

Harlan Coben - Az erdő

"Látom apámat azzal az ásóval.
Könnyek csorognak az arcán. Szörnyű zokogás tör fel a torkából, az ajkai remegnek. Felemeli az ásót, és lesújt vele a földre. Az ásó szíve úgy hatol a talajba, mint penge a húsba.
Tizennyolc éves vagyok, és ez a legélénkebb emlékem az apámról – ahogy áll az erdőben azzal az ásóval. Nem tudja, hogy figyelem. Egy fa mögül leskelődöm, miközben ás. Dühösen csinálja, mintha a talaj felmérgesítette volna, és így akarna elégtételt venni."



Fülszöveg: Paul Copeland megyei ügyész a mai napig nem tudta kiheverni nővére húsz évvel korábbi elvesztését. Az éjszakát, amikor a lánynak örökre nyoma veszett abban az erdőben. A hatéves kislányát egyedül nevelő Cope jelenleg élete talán legfontosabb ügyén dolgozik, amelynek során a nyomok egy brutálisan meggyilkolt férfihoz vezetnek. Ám amikor Cope megpillantja a holttestet, egész addigi élete fenekestül felfordul. A férfi ugyanis nagy valószínűséggel ugyanaz a fiú, aki a nővérével együtt nyomtalanul eltűnt azon az éjszakán. Cope-ban ismét feltámad a remény, hátha Camille még mindig életben van. Hiába figyelmeztetik többször is, hogy ne bolygassa a múltat, Cope a végsőkig elszántan keresi az igazságot. Bármit képes lenne feláldozni, csakhogy megtudja végre, mi is történt húsz éve abban az erdőben, ám úgy tűnik, van valaki, aki még nála is elszántabb, sőt gyilkolni is hajlandó, nehogy fény derüljön a titokra…

Régen rákerült a várólistámra ez a könyv, de ezidáig nem volt kedvem a krimikhez, pedig tizenéves koromban a kedvenc műfajom volt. Ideje volt hát, hogy  ismét felfedezzem e műfaj új gyöngyszemeit. Harlan Coben-t választottam és milyen jól tettem!

Történet: 5/4
Amikor elolvastam az első sorokat (fenti idézet) azonnal tudtam, hogy ez az én könyvem lesz. Berántott ez a pár mondat. Annyira érzékletesen írta le a leselkedő fiú és az elszánt apa képét, hogy azonnal megjelentek a képkockák a fejemben. Minden van ebben a sztoriban ami kell egy bűnügyi történetbe. Kis misztikum, titkokkal teli múlt, nyomozás, egy kis tárgyalótermi összecsapás, némi akció és egy icipici romantika. A cselekmény több szálon fut, de legtöbbször a főhős szemszögéből láthatjuk az eseményeket.

Hogy akkor miért nem 5 pontos? Kizárólag a vége miatt. Egy nagyon jól felépített, izgalmas, érdekfeszítő  történet volt egészen az utolsó előtti oldalakig, de ott mintha kipukkant volna a lufi. Nagyon hirtelen zárult le mind a fő-mind a mellékszál, ezzel egy kis csalódást okozva nekem. Aztán az utolsó oldal a zárósorokkal ismét visszahozta azt a hangulatot amelyet az első sorokkal indított el az író.

Karakterek: 5/4,5
Paul figurája remekül lett megírva. A lelkiismeret-furdalás végigkíséri egész életét, hisz hibáztatja magát nővére elvesztése miatt. Karrierjét is ez mozgatja, ügyészként próbál kiállni azok mellett is akiknek nincs senkijük, hisz mindenki megérdemli az igazságot, akkor is ha az áldozat egy prosti, az elkövető pedig gazdag úri gyerek. Miközben a szakmájában rámenős, talpraesett, a magánéletben meglehetősen elveszett ember. Nagyon jó fel lett építve a karaktere.
Muse figurája tetszett még nagyon, a kizárólag munkájának élő harmincas nő akár unalmas, sőt szánalomra méltó is lehetne, de ő nem az. Igaz csak egy mellékfigura, de sokkal szimpatikusabb mint a főszereplőnő Lucy. Az ő jelleme is kiválóan van felépítve, de csak sokára értjük meg miért viselkedik úgy ahogy.

Harlan Coben

Stílus: 5/5
Imádtam olvasni. Nagyon olvasmányos, könnyed írás, olyan ami érzelmeket vált ki, képeket idéz fel az emberben. Lebilincselő, néha komor, máskor humoros. Szerintem Coben nagyon jó író, remélem ezt az állításomat majd alátámasztja más könyve is.
 

Összesítve: 5/4
Hiába a kiváló írás, a jó karakterek és a nagyon jól induló történet, sajnos  nálam elmaradt a csattanó, és ezért kénytelen vagyok levonni egy pontot. Pedig a könyv háromnegyedéig azt éreztem, hogy kedvencelni fogom a moly-on. Fáj a szívem az egy pont miatt, mert amúgy nagyon lelkes vagyok. Éppen ezért nemsokára belekezdek egy másik Coben könyvbe.


Mindenkinek ajánlom Az erdőt, azoknak is akik nem szeretik a krimiket. (Talán ők nem lesznek olyan kritikusak. De aki Agatha Christie-n nőtt fel, mint én annak vannak elvárásai)

Ben Elton: Halál egyenes adásban

"Ki okolhatná a fiatalokat a fennkölt ambíciók hiányáért? Az annak idején mozdonyvezetőnek készülő kisfiúk egy hatalmas gépezet urai akartak lenni. Egy mesébe illően pöfékelő, gőzölgő, vicsorgó, eleven vadállaté, egy vasparipáé, melynek irányításához hozzáértésre és merszre, karbantartásához pedig odafigyelésre és némi tudásra volt szükség.
A mai technika olyan összetett, hogy Bill Gatesen és Stephen Hawkingon kívül senki nem érti. (…) Nem csoda, hogy a fiatalok semmi mást nem akarnak, csak a tévében szerepelni."

Sztori: Egy ház, tíz játékos, harminc kamera, negyven mikrofon, egyetlen túlélő.
Ismerős? Ez a Való világ Házi őrizet című valóságshow.
Hiába azonban a negyvenhétezer néző, aki élőben követi az eseményeket a neten keresztül, a 8 munkatárs aki a vezérlőből figyel, és a kameraman aki közvetlen közelről nézi a villalakók életét, amikor az egyik szereplőt leszúrják, senki nem tudja azonosítani a tettest.
A valóságshow műfajával  ellenszenvező, konzervatív, "őskövület" Coleridge felügyelő kapja meg az ügyet. Vajon sikerül megfejtenie a rejtélyt vagy a gyilkos örökre ismeretlen marad? 


Rukkolán találtam erre a könyvre, csábító volt a fülszövege és lecsaptam rá. Nagyon jól tettem, mert egy zseniálisan felépített és megírt könyvről van szó.
Ez volt az első könyv amit Ben Elton-tól olvastam, de biztos, hogy nem az utolsó.

Történet: 5/4,5
Egy ideig mindig lelkes nézője vagyok mindenfajta valóságshow-knak. Érdekelnek az emberek akik annyira híresek akarnak lenni, hogy szinte bármit képesek bevállalni. Eddig sem voltak naiv elképzeléseim az ilyen típusú műsorok készítéséről, de most bizonyosságot nyert, hogy mennyire manipulált az egész. Ben Elton valószínűleg tudja, hogy miről beszél, hisz nemcsak íróként de producerként is részt vett több angol televíziós sorozatban.
A történet 63 napot mesél el, a gyilkosság a 27. napon következik be. A könyv a 30. napon veszi kezdetét és folyamatosan ugrál a múlt és jelen között.
Nagyon tetszik a felépítése, a stílusa a történetnek. Végig láttam magam előtt az egészet. Mintha egy félig dokumentum- félig játékfilm pergett volna a szemeim előtt, a mostanában oly divatos flashback megoldással és mozgó kamerákkal. Nyilván sokat segített ebben, hogy vizuális típus vagyok és jó néhány Valóvilágot végignéztem annak idején.
Maga a történet két részre osztható. Egyrészt pörög a valóságshow, másrészt folyik a nyomozás.
Ami a legjobban tetszett, hogy a könyv feléig még azt sem lehet tudni, hogy ki az áldozat! Amikor pedig kiderül lehet töprengeni, hogy ki a gyilkos. A nyomozás maga kissé emlékeztetett a tipikus angol krimikre, a főfelügyelő meglehetősen különcnek számító figura, amolyan mai Hercule Poirot.
A valóságshow része, azoknak akik legalább egy valóvilágot végignéztek sok újdonsággal nem szolgál. Mintha az RTL egy az egyben a Házi őrizet-től lopta volna az ötletet. Csak reménykedek benne, hogy a magyar változat nem volt annyira manipulált mint a könyvbéli. (legalább gyilkosság nem történt)
Ha ennyire lelkes vagyok miért nem 5/5? Mert sajnos a végén a katarzis elmaradt, pedig egészen addig nagyon izgalmasan, összetetten, zseniálisan felépítve haladt a cselekmény. A legvégén meg olyan érzetem támadt, mintha kimaradt volna még egy oldal a könyvből.

Ben Elton

Karakterek: 5/5
Coleridge főfelügyelőnek három éve van a nyugdíjig. Fiatal munkatársai szerint egy igazi őskövület, aki nem szereti és talán nem is érti a mai fiatalok szokásait, életét, beszédét. Legnagyobb sajnálatára, most el kell merülnie a show-ról felvett anyagban. Szívesen olvasnék még olyan könyvet, melynek ő a főszereplője.
A Házi őrizet szereplői tipikus figurák: szilikonmellű plázacica, színészpalánta, szépfiú, leszbikus stb. (elég könnyen beazonosíthatóak). Szinte mindegyiknek van titka, ami aztán ki is derül. Tényleg olyan az egész mintha a magyar Valóvilág elevenedne meg előttünk. (prosti múlt, pornófilm stb)
A felügyelőn és a villalakókon kívül fontos szerep jut még a Kíváncsi Fáncsi produkció vezetőjének, aki egy igazi mocskos szájú, manipulatív, rámenős nőszemély. Vajon őt ki testesíti meg a magyar valóságban? :)

Stílus: 5/5
Imádom, ahogy Ben Elton ír. Minden szereplőnek külön karaktert adott az, ahogy megszólaltatta őket. Nekem mondjuk kicsit fura volt, mert nem hallottam még magyar fiatalokat így beszélni, szerintem a fordítás ebben nem tökéletes, nem lett eléggé "magyarosítva". Azt sem tudom elképzelni, ahogy a magyar műsorvezető, Lilu az alábbi szöveget nyomja élő adásban:
"– Húúúú! – kiáltotta. – Ez nagyon ott volt! Királyság! Tök állat! Húúúú!
(...)Bírjuk a csajt mi? Hát nem egy erős szupercsaj? (...)
 Annyira büszkék vagyunk rád, anyukám, zseniális vagy."
De lehet, hogy angol kolléganői így csinálják, ezt nem tudom. :)

Ne legyenek kétségeink, amellett, hogy rendkívül szórakoztató, ez a könyv egy jól megírt kritika a mai televíziózásról (bár a könyv 2001-es, de nem hiszem hogy azóta sok minden változott volna) és a feltűnést, hírnevet hajhászó emberekről.

Kiadás: Az eredeti borítóval jelent meg itthon is, nekem tetszik. 2003-ban az Európa Kiadó jelentette meg.

Kedvenc jelenet: Kelly titokszobában elmondott monológja:
 "...annyira, de annyira imádom az összes arcot a házban, és tudom tök szuperül ki fogunk jönni egymással. Azért így is számítani fogok rá, hogy lesznek feszültségek, és a végén lesznek pillanatok, amikor utálni fogok mindenkit. (...) Alapból imádom ezeket az arcokat. Nagyon bejönnek nekem. És én is nekik."
Az esti összefoglalóba ez ment le:
"Utálni fogok mindenkit"
Azt hiszem ez mindent elmond a valóságshow készítésről, a nézők befolyásolásáról.


  Összefoglalva: 5/4,5
A félpont levonás tényleg csak a vége miatt van. Ajánlom azoknak akik szeretik a krimiket kissé szokatlan környezetbe helyezve. Az sem árt ha a kedves olvasó már látott legalább egy BB vagy VV valóságshow-t. De vigyázat káromkodás minden mennyiségben, és itt bizony nincs kifütyülve!

Top 10 könyvsorozat - 6. helyezett: Vavyan Fable - Halkirálynő

"Ekkor Mogorva megszólal. Minden szava élmény, nem csupán azért, mert ritkán szól. Mély hangja van, tengermély, és kissé érdes. Amikor hallatja, mindenki felkapja a fejét. A férfiak gyáván összerezzennek. A nők? Csupán a magam tapasztalatát ismerem. Hideg futkos a hátamon tőle, ugyanakkor mindkét bokámból kiszáll az erő."

 Az első magyar író a listámon. Sok mindent lehetne írni Vavyan Fable-ről vagyis Molnár Éváról, de nem teszem utána lehet nézni van saját honlapja is.
Semmit sem tudtam róla amikor tinikoromban a kezembe került a Halkirálynő sorozat 2. része. Nagyon-nagyon tetszett a könyv, de a könyvtárban nem volt meg a többi rész, így pár év eltelt mire sikerült megismerkednem az addig megjelent történetekkel. Közben más könyveit is beszereztem és bizony óriási Fable rajongóvá váltam. Minden könyve megtalálható a polcomon, de azért azt megjegyezném, hogy az utóbbi 5-6 éves írásai már nem tetszenek annyira. De ez a bejegyzés a Halkirálynő sorozatról szól és bizony annak minden egyes része egy igazi gyöngyszem.
Óriási dumák, hihetetlen figurák, akció, szerelem mindez humoros könnyed stílusban. Ez jellemzi az összes VF. könyvet. És nemcsak a hölgyek de az urak tetszését is könnyen elnyerheti egyedi stílusával e remek könyvsorozat.

A sorozat jelenleg 10 részből áll, egy előzmény könyvből ez a 0. rész és a 2011-ben megjelent Habospite című írásból mely egy crossover, ahol a Halkirálynő és Fable egy másik sorozata a Vis Major szereplői keresztezik útjaikat.
Főszereplő egy zsarupáros Denisa Wry és Daniel Belloq alias Mogorva (Isten lába+ Etalon) akik az életben és a munkában is egymásra találnak.
Denisa, öccse Martin szomszédságában  él, Mogorva pedig tizenéves koraérett lányát Ellát neveli.
Rengeteg nagyon jól eltalált mellékszereplővel keverednek különböző nyomozások során életveszélyes kalandokba.

0. rész: A pokol is elnyeli 
Patrick Wyne és akciócsoportja a főszereplője a Halkirálynő sorozat előzmény könyvének.
Tulajdonképpen a későbbi főszereplők ebben a történetben nincsenek is jelen, úgyhogy ha valaki ezt a részt kihagyja nem jelent gondot a további részek megértésében.
A sztori pedig röviden: Patrick és Joy egymásra találása egy kalandokban bővelkedő nyomozás során.

1. rész: A Halkirálynő és a Kommandó
Denisa Wry rendőrnő, úgy érzi többre hivatott, mint erőszaktevőket elkapni csaliként beépítve. A "nagy ügy" váratlanul az öccsén Martinon keresztül  kopogtat és sodorja bele halálos veszedelembe főhősnőnket és tesóját.
Az ügybe belekeveredik Denisa kollégája az általa csak Mogorvának hívott Daniel Belloq, akivel bár nem első látásra, de szerelem alakul.
Színrelép a Justitia-kommandó és megtudhatjuk vajon mit kíván Denisa a Halkirálynőtől.

2. rész: A Halkirálynő és a dzsinnek
Mivel Denisáék keresztbe tesznek egy bűnözői csoportnak, így azok hadat üzennek neki. Wry egy rivális banda vezetőjének ajánl szövetséget a gengszterek ellen.
A történet egy új zseniális mellékszereplővel Cyd-el gyarapodik  és akcióban bővelkedve folytatódik.

3. rész: Ki feküdt az ágyamban?
Denisa  vakmerően sajátos munkastílusa nem tetszik sem kollégáinak sem Danielnek. Mogorva szünetet kér kapcsolatukban. Denisa szabadidejében egy tűzharcba csöppen és egy sebesült ismeretlen férfit is összeszed, hazaviszi és ápolja. Martin kérdése pár nap múlva jogosan hangzik el: Ki feküdt az ágyamban?
Mások is vadásznak az idegen férfira, Denisa 5 napot kap, hogy rendbe tegye a dolgokat.

4. rész: Ébredj velem
Ez a rész abban tér el a többitől, hogy most nem Denisa hanem Mogorva a mesélő. A lány ugyanis egy baleset miatt  amnéziában szenved. Az utolsó pár év kitörlődött emlékezetéből, így Mogorvára sem emlékszik.
Ez az egyik kedvenc részem. És talán az utolsó ami az eredeti, számomra az igazi Fable stílusban íródott.

5. rész: Mogorva nyár
Bár a borítón Halkirálynő 4. szerepel azért ez mégis az ötödik rész, hisz időrendben az Ébredj velem után játszódik.
Az akciócsoport Belloq-kal és Denisa-val egy dél-amerikai országba megy nyaralni. Váratlanul támadás éri őket és menekülniük kell a dzsungelen keresztül.

6.rész: A Hold forró jegén
Denisa egy meggyilkolt lányra és egy lemészárolt gladiátorra bukkan. Egy hisztérikus sofőr által pedig ismét kórházba kerül, igaz hamarosan meg is szökik. Állandó társa Laco helyett új kollégát kap a fiatal tesztoszteron túltengésben szenvedő Zsötem személyében. Mindeközben Denisa családja és barátai állandó témája a szerintük már esedékes családalapítás, természetesen Mogorvával.

7. rész: Apád, anyád idejöjjön!
Denisa és barátnője Dalia várandósak. Ahelyett azonban, hogy a szülőszobán vajúdnának természetesen különféle kalandokba keverednek.
Martinnak és a szomszédnak köszönhetően otthon sincs nyugtuk.
Megszületik a trónörökös, Denisa pedig szülési depresszióban szenved.

8. rész: Csontfuvola
Daniel egy kollégájával sebesüléséből gyógyul barátjuk Donald a zsaruból lett író tóparti házában. Mikor Denisa látogatást tesz a kisdeddel hirtelen géppisztolysorozat kellős közepén találják magukat. Wry gyermek-rablás ügyben kezd nyomozni, Daniel viszont úgy érzi kiégett, de sebaj hisz Cyd és a zsarunak tanult Martin is beleássa magát az egyre csak bonyolódó ügybe.

9. rész: Habospite
Denisa barátnője Dália végre összeköti életét Marcellel a sorozat 3. részében megismert "ismeretlennel". Az esküvő természetesen veszélyben forog. Ismét bűnözők kereszttűzébe kerül a díszes társaság.
"Történelmi" találkozóra kerül sor a könyv hasábjain. Hisz találkozik Denisa és Kyra valamint Mogorva és Szamuráj. Azaz Fable két sorozata a Halkirálynő és a Vis Major főbb szereplői. Amolyan 2in1-ben rész ez, hisz míg a Halkirálynőnek ez tk. a 9. része a Vis Majornak 6.

Nem tudok róla, hogy mikor készül új rész, de egyrészről már szívesen elengedném a történetet, mivel Fable új stílusa nekem nem jön be, másrészről mindig jó olvasni a már ismert és megszeretett szereplőkről.
A 7. résztől érezhető a stílusváltás az írónőtől, hogy ez miben nyilvánul meg? Addig is a humoros, vicces szófordulatok jellemezték történeteit, de sajnos ez mára  kicsit nagyon erőltetetté vált. Szinonimák tömkelegével és képtelennél-képtelenebb jelenetekkel kívánja elérni azt a hatást amit régen olyan könnyedén megoldott. A kevesebb néha több!
Kicsit több, jobb történet és kevesebb poén és máris megnyer magának kedves Vavyan.

Top 10 könyvsorozat - 7. helyezett:- A szingli fejvadász

"Ellenőriztem, hogy a táskámban van-e minden fontos kellék: csipogó, papír zsebkendő, hajlakk, zseblámpa, bilincs, rúzs, pisztoly megtöltve, sokkoló feltöltve, hajkefe, rágógumi, paprikaspray, körömreszelő. Csúcsszuper fejvadász vagyok, vagy mi."


10-es listámon az első, amiben nem található semmilyen természetfeletti teremtmény, igaz a főszereplő itt is egy hölgy, akinek azonban semmilyen különleges tulajdonsága nincs, sőt. 90-es évek Amerikájában követhetjük nyomon a csetlő-botló Stephanie Plum életét.

Aktualitása, hogy nemsokára a mozik bemutatják az első részből készült filmet. (Trailer linkje az 1. résznél.)

A könyvsorozat Amerikában nagy siker 17 rész jelent meg belőle nálunk eléggé kalandos a sorsa. Az Ulpius adta ki az első három részt kétszer is különböző címekkel és rondábbnál rondább borítokkal. A negyedik részt csak e-bookban tudtam beszerezni talán valamikor megjelenik jövőre újra. Az első három könyv (a régebbi szerintem jobban sikerült kiadásban) 500-500 ft-ért beszerezhető a neten.

1. rész: erről már megemlékeztem egy korábbi bejegyzésemben amikor örömmel üdvözöltem, hogy filmet forgattak belőle. http://ananiila.blogspot.com/2011/11/szingli-fejvadasz-one-for-money-trailer.html

"A piacra tartottam apám Buickjával, amikor kiszúrtam, hogy Morelli a Giovichinni hentesboltja előtt álldogál. Gázt adtam a hatalmas járgánynak, felugrattam a járdára, és hátulról kaszáltam le Morellit a lökhárítóm jobb oldalával. Megállítottam a kocsit, és kiszálltam, hogy szemügyre vegyem az eredményt. – Eltört valami?
Ott feküdt kinyúlva a járdán, felnézett a szoknyámra. – A lábam.
– Remek – mondtam. Majd sarkon fordultam, beszálltam a Buickba, és elhajtottam."

2.rész: folytatódik Steph és Morelli se veled se nélküled kapcsolata. Mazur nagyi folyamatosan temetésekre jár ahová előszeretettel cipeli unokáját, a vehemens öreglány azonban mindenhol botrányt kavar. Főhősnőnk új megbízatást kap, ezúttal Morelli unokatestvérét kellene elkapnia.

"Mazur nagyi hetvenkét éves, de egy nappal sem látszik többnek kilencvennél. Imádtam, de leginkább a levesben főtt csirkére emlékeztetett. A mai napra rendelt ruha egy tűzpiros ingblúz volt, csillogó aranyszínű gombokkal. – Tökéletes – mondtam. Különösen egy ravatalozóban, ahol úgyis túlteng a szürkehályog."

3. rész: Steph új melója a mindenki által tisztelt és szeretett cukrászdás Mo bácsi előkerítése. Új segítőt is kap Lulu az ex-kurva személyében.
A 4 rész közül talán ez sikerült a leggyengébbre, de ez is csak egy hajszálnyival marad le a többitől.

" – Nem vagyok két lábon járó katasztrófa. Nem értem miért mondod ezt.
– Bármikor összemelegszem veled, a végén ott maradok magamban. Meztelenül, az utca közepén.
Égnek emeltem a tekintetem. – Ez csak egyszer történt… És nem is voltál meztelen. Volt rajtad zokni meg trikó."

4. rész: Rejtjeles üzenetek, halálos fenyegetések, felgyújtott kocsik adják a hátteret a fejvadász ténykedéséhez. Felbukkan egy régi rivális aki most nem a férjét hanem a munkáját akarja elvenni Stephanie-nak. Ráadásul kénytelen Morellihez költözni.

"A srác egy Buck kést halászott elő a nadrágzsebéből.
– Mi lenne, ha odaadnád a táskád, ribanc?
Sally felhajtotta a szoknyáját, benyúlt az alsójába, és előhúzott egy Glockot.
– Mi lenne, ha levágnád azzal a bicskával a golyóidat?
Lula vörös szaténtáskájából is előkerült egy fegyver, és a nagyi is elővarázsolta valahonnan a 45-ös miniágyúját.
– Szerezz nekem egy jó napot, punk – mondta a nagyi.
– Hé, én nem akarok problémát – hátrált a kölyök. – Csak egy kicsit szórakozni szerettünk volna."




Szinte nincs olyan oldal a könyvekben ahol ne lenne valamilyen vicces párbeszéd vagy elmélkedés. A karakterek is egytől-egyig különleges és különös figurák. Kezdve a Plum családtól a fejvadász irodában dolgozó és a történetek során Steph-hez csapódó emberkékig.
Hihetetlenül vicces és könnyed olvasmány különösen ezekre a borús napokra amik jellemzőek az idei télre. Senki ne várjon valami tanulságos történetet, világmegváltó filozófiát, csak kiváló kikapcsolódást és rekeszizmot megterhelő hangos röhögést.
Nagyon olvasmányos nehéz letenni ha belekezdett az ember. Elsősorban nőknek ajánlom, de erről el tudom képzelni, hogy a pasiknak is bejön.

És íme egy megfilmesített jelenet a könyvből:

"-Nagyi, ugye, nem töltötted meg a pisztolyt?
-Hát persze, hogy megtöltöttem – mondta. – És egy lyukat üresen hagytam, ahogy a tévében is láttam. Így nem lehet senkit véletlenül lelőni. – Kinyújtotta a fegyvert, hogy mutassa, milyen biztonságos is ez. Hangos durranás, a csőnél villanás, és a sült csirke nagyot ugrott a tálon."

Alice Sebold - Komfortos mennyország - könyv és film

"A Hogyan Követnél El Egy Tökéletes Gyilkosságot bevett társasjáték a mennyekben. Én mindig a jégcsapot választottam: a fegyvert, amely elolvad."

A magyar cím szerintem eléggé félrevezető, az angol cím magyar fordításban Kedves csontok talán kifejezőbb lenne.
Sztori: tipikus kertvárosi amerikai család a 70-es években, könyvelő apuka, háztartásbeli anyuka, két lány és egy nem várt kisfiú. Egy boldog család. Egészen addig, amíg a 14 éves nagylányt meggyilkolja a szomszéd.
Talán azt várnánk, hogy a nyomozásra terelve a hangsúlyt egy jó krimit olvashatunk, de nem. A történet a mennybe kerülő lány szemszögéből mutatja be a földön maradt család, barátok, ismerősök vívódását, szenvedését. Azt, hogy  ki, hogyan dolgozza fel ezt a tragédiát. Közel 10 év múlik el a történetben, az évek alatt felnőnek a testvérek, a barátok, a gyilkos tovább szedi áldozatait, a szülők élete is bonyolódik. Egy dolog változatlan Susie, aki a saját mennyországából figyeli szerettei vagy éppen gyilkosa életét.

Sok kérdés maradt megválaszolatlanul bennem, nem teljes számomra a történet főleg a gyilkosság és annak felderítése miatt. Igaz ennek a sztorinak nem is ez a lényege.
Mindenesetre ez egy olyan könyv amire azt szoktam mondani, hogy bevitte a gyomrost. Elszorult torokkal és könnyektől ázott szemmel fejeztem be az olvasást.
Mindenképp 5 csillagos, bár a következő húsz évben nem tervezem az újraolvasását és most mindenképpen valami könnyedebb olvasnivaló után fogok nézni.

A könyv utolsó sorának elolvasása után azonnal nyomtam be a dvd-t annyira kíváncsi voltam a filmes megvalósításra. Kár volt.
Mintha nem ugyanazt a könyvet olvastam volna a forgatókönyv írójával és a film rendezőjével. Teljesen máshová helyezte a hangsúlyt a film, mint amit én elvártam volna. Nem is beszélve a giccsparádéról ami jellemezte az egész filmet. Amikor megláttam, hogy Peter Jackson a rendező persze rögtön megértettem, csodás fantasy világot hozott létre, a baj csak az, hogy ez nem egy fantasy hanem egy dráma egy lélektani történet.
Fantasztikus színészek játszanak a filmben, külön kiemelném a főszereplő Susie-t játszó Saoirse Ronan-t. Rachel Weisz, Mark Walhberg, Stanley Tucci, Susan Sarandon a további szereplőgárda.
Csodálatos bár ahogy említettem giccstől nem mentes képek váltják egymást a filmben (külön kedvencem a hajós palackok összetörése) de pont a lényeg sikkad el. Az emberekre és kapcsolataikra kellett volna a filmnek fókuszálni pont ahogy a könyv tette. Semmi drámaiság nem volt a filmben. Untam, és ha nem olvastam volna a könyvet nem is néztem volna végig.