Julianne Donaldson: Edenbrooke

Marianne ​Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen a rémesen unalmas Bathból és udvarlója egyre terhesebbé váló ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily, meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni. Ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe. 
Marianne, aki először egy útonállóval keveredik ijesztő összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött. 
Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba.

Kiadó: Könyvmolyképző 2015
Műfaj: kosztümös romantikus

Könyvmolypárbaj 10. könyvének választottam az eredeti A listáról. Nagyon jó értékeléseket olvastam róla a moly-on így kíváncsian vágtam bele az olvasásba.
Szeretem az 18oo-as években játszódó romantikus történeteket, de nagyon kritikus is vagyok velük szemben.
Sajnos nem vagyok elégedett ezzel a regénnyel sem, mivel alig történik benne valami.
Adott egy lány és egy férfi, akik találkoznak, félreértik egymást, ami miatt nem jönnek össze már az első öt percben, de mindvégig nyilvánvaló, hogy mi lesz a vége kettőjük flörtölésének. Néha ennyi is elég egy jó könyvhöz, ha az remek stílusban, sziporkázóan, hangulatosan van megírva, olyan karakterekkel akikkel azonnal együtt érzünk, esetleg rögtön beleszeretünk. Ez most csak félig-meddig sikerült.

A hangulatteremtés elég jó, könnyen elképzelhető az a világ amit az írónő elénk szeretne tárni. A főszereplőlányt nagyon megkedveltem, az önbizalomhiánnyal párosult makacsság mindig jó kombináció, különösen ha némi szeleburdisággal is párosul. Sajnos Philip figurája nem lett igazán ütős, kettőjük szópárbaja is csak egy ideig működött, aztán az is átment erőltetettbe és egy idő után már unalmasba.
Az egészre a kellemes és kedves jelző a leginkább jellemző, rövidsége miatt elég hamar elolvasható, könnyedén kikapcsol a 21. század rémes valójából. Így aztán tökéletesen alkalmas a kikapcsolódásra. Viszont nem hoz semmi újdonságot, izgalmat, a már jól ismert klisékre épít. Végig olyan érzésem volt, hogy én ezt már olvastam valahol.

Értékelésem:
Történet: 10/6
Karakterek: 10/7
Stílus: 10/7

Összesítve: 10/7 Ajánlom a romantikus irodalom kedvelőinek, egy könnyed kikapcsolódásra. 

Cassandra Clare: Az angyal (Pokoli szerkezetek 1)

Fülszöveg:
A mágia veszélyes 
– de a szerelem még veszélyesebb!
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól. 
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.

Műfaj: 19 században játszódó ifjúsági fantasy steampunk beütéssel.
Kiadó: Könyvmolyképző 2012
Pokoli szerkezetek sorozat eddig magyarul megjelent részei:
1. Az angyal
2. A herceg
3. A hercegnő

Valóban jobb ez a történet, mint bármelyik általam olvasott Végzet ereklyéi rész, de azért nekem nem lesz kedvenc.
A másik sorozatnál kifogásoltam Clare írói tehetségét (amiért aztán meg is kaptam a magamét a moly-on) most túl sok bajom már nem volt a stílusával, egyedül a befejezetlen mondatok bosszantottak benne, de lehet, hogy csak azért volt zavaró, mert rosszul volt tördelve a szöveg, vagy hiányoztak az írásjelek. 
Azzal, hogy a történet a 19. században játszódik, lett egyfajta bája illetve hangulata az egésznek, nekem ez sokkal jobban bejött. 
A főszereplő lány, Tessa is jóval kedvesebb volt szívemnek, mint Clary. Will viszont egy az egyben Jace, és hozzá inkább negatív érzés társul részemről, így a kialakulóban lévő szerelmi szál nekem érdektelen, mivel nem tudok szurkolni nekik. 
Magnus Bane, aki a legígéretesebb szereplő volt az Ereklyékben sajnos itt is csak epizódszerepet kapott.
Tulajdonképpen a történet hasonló, itt is egy átlagos lányról derül ki, hogy természetfeletti képességgel rendelkezik, ami által betekintést nyer az árnyvadászok különleges világába. 
Jóval kevesebb az esemény ebben a történetben, mint az alap sorozatban, mondhatnám azt is, hogy unalmas volt a könyv első fele. 

Cassandra Clare

A lassú építkezés után beindult a cselekmény, elkezdődött a jó és rossz harca, ami tetőzzön egy csatában, hogy aztán egy olyan végbe forduljon, ami azonnal követeli a folytatást. 
Legalábbis azok számára, akiknek bejött az, amit olvastak.
Mivel engem annyira nem nyűgözött le a történet, így nem is érzek ellenállhatatlan késztetést  a második rész azonnali kézbevételére. Majd egyszer. Talán.
Abban viszont nem vagyok biztos, hogy az, aki ezt a sorozatot olvassa először, vajon tökéletesen megért e mindent ebből a képzeletbeli világból és sajátos nyelvezetéből, kifejezéseiből. Clare szerintem feltételezte, hogy az Ereklyék rajongói fogják ezt is olvasni, így nem igazán magyarázza meg az általa alkotott világot. 

Amit még nem értek az a borító.  Az angyal egy medál, amiről kiderül, hogy egy szerkezet, rajta is van a borítón, de ki ez a pasi?

Történet: 10/6 - az eleje unalmas és lassú
Karakterek: 10/7 - Jem és Henry szimpi
Stílus: 10/7 - még mindig érzek benne az olvasásból kizökkentő mondatokat

Összesítve: 10/7
Aki szereti az ifjúsági fantasyt a viktoriánus korba helyezve annak telitalálat. Aki szerette A Végzet ereklyéit annak pedig kötelező!

Simon Tamás - Vérmacska avagy Alfi világuralomra tör

Sztori:
Alfi a rettenetes modorú, káromkodó, öntörvényű macska pár hetesen, két fröccs ellenében kerül az általa Szőrinek csúfolt gazdihoz. A kismacsek méltó módon nevéhez (Adolf) hamarosan az egész családon eluralkodik.
Lesz ne mulass, ha valami nem úgy történik ahogy őméltósága óhajtja. Beindul a terror.
Vigyázz kedves olvasó, mert hamarosan elönt a pisa, a kaka és olyan válogatott káromkodások zúdulnak rád, amitől egy rendes macska behúzná fülét és farkát...

Vérmacska sorozat:
1. Vérmacska avagy Alfi világuralomra tör
2. Vérmacska 2 avagy a világuralom Alfira tör

Kiadó: Könyvmolyképző 2011
Műfaj: napló regény E/1-ben egy macska szemszögéből
Főbb szereplők:
Alfi, a macsek: : "én vagyok itt a jóisten f*szán a bojt, úgyhogy talán illő volna, ha nem lennél ennyire szigorú, hanem elkezdenél végre imádni…
Szőri, a gazdi: "aj, te depressziós köcsög, ne legyél már elkenődve, mint a szarom a spájzajtón, van életed, csak nincs értelme.
Feketehajú: Szőri anyja
dr. Cemende: az állatorvos
Kislófasz: a vetélytárs kiscica

Valamikor réges-régen egy ismerős panel-család kiköltözött vidékre a nagyihoz egy kertes házba, ahol már lakott egy-két kutya is. Mivel féltették gyönyörű, fajtiszta sziámi macskájukat, úgy gondolták jó ötlet lenne a mi kis családunknak gondjaira bízni a cicát. Nem ellenkeztünk, egy ideig.
3 napig bírtuk Jennifer uralkodását, aztán ment vissza kutyaeledelnek eredeti gazdáihoz. Nem voltunk felkészülve erre a tüzelő szukára és ő sem ránk.  Szóval ha csak egy kicsit is, de át tudom érzeni milyen lehet együtt élni egy Alfival.

Az előző évi könyvmolypárbaj egyik versenyzője Bandytha írt egy klassz kis bejegyzést erről a könyvről, ami meghozta a kedvem az olvasáshoz, így az idei párbajra be is neveztem, és nem bántam meg.

Forrás

Nem véletlenül választottam az idézetek közé olyanokat ami tartalmaz olyan kifejezéseket, melyek nem általánosak általában a regényekben. Fel akarok készíteni mindenkit arra, hogy ebben a könyvben  oldalankét minimum 5X szerepel olyan szó, hogy: bassza meg, köcsög, lófasz, buzi stb, ez a macsek mindenhová odapisál, kakál, hány és mindezt gyakran teszi. Vagyis aki érzékeny az ilyesmire ne vegye kezébe ezt a könyvet!
Nekem nem volt bajom vele, pár oldal után megszoktam e szokatlan stílust és nagyon jókat nevettem Alfi macska beszólásain. Ez a könyv legnagyobb erőssége és valószínűleg ennek a szokatlan stílusnak köszönheti népes rajongótáborát, akik még a facebookon is követik a terrormacska életét, nem is beszélve a blogjáról. (Alfimacsek néven megtalálható)
Nos és nem fogom követni a közösségin és egyenlőre a 2. rész olvasását is halogatom, mivel bevallom a nagy nevetések között néha bizony unatkoztam is. Ennek pedig azaz oka, hogy Alfi meglehetősen ingerszegény környezetben éli mindennapjait és kicsit unalmas volt már tizedszerre azt olvasni, hogy hogyan tette tönkre Feketehajú virágait, vagy éppen miért pisilte le Szőri takaróját. Egy kicsit jobban elszállhatott volna az író fantáziája a történetvezetés terén, nem is beszélve arról, hogy káromkodások tekintetében is jóval nagyobb szókincsből lehetett volna válogatni.
Alfi és Szőri viszonya egyébként egy megfáradt házassághoz hasonlít leginkább, amelyben két nagyon magányos lény próbálja túlélni a mindennapokat, veszekednek, kibékülnek, imádják egymást, majd keresztbe tesznek egymásnak. Na jó ezt inkább csak a macsek teszi.  Alfi csupa olyan dolgot vág gazdája fejéhez ami rá legalább annyira érvényes, hisz nem csak Szőri dagadt, lusta és becsajozni képtelen.

"Az orvosnál kaptam féreghajtót is, bár nem hiszem, hogy használ, mert Szőrös még mindig itt van."

A rosszindulatú, kiállhatatlan,diktátor macska portréja mögött azért néha-néha áttűnik a magányos, szeretetre vágyó kiscica is.
De ezt csak nagyon halkan jegyzem meg nehogy meghallja, hisz még lekarmolja a vádlimat az ebadta.

Történet: 10/7
Karakterek: 10/9
Stílus: 10/7

Összesítve: 10/7
Elég rá egy csöndes délután, lehetőleg nem emberek között a tömegközlekedésen, vagy orvosi váróban, mert előbb utóbb meglincselnek a sok és hangos röhögés miatt.
Ne vedd komolyan és akkor jól fogsz szórakozni.

Bíró Szabolcs - Non nobis, Domine 1 - Kelet oroszlánja

"Hiába lesz valakiből tökéletes lovag; hiába tudja, hogy neki nem szabad szerelmesnek lennie. Azt már a szív dönti el, amit azonban nem az ember irányít. A szív magáé Istené, ő pedig önálló akarattal ruházta fel. A szív valójában sokkal bölcsebb az észnél, és egyedül ő tudja, mit akar. Időnként pedig felülkerekedik a tulajdonosán, legyőzi az észt, és kis időre bár, de képessé válik arra, hogy irányítsa a döntéseinket. Ilyenkor cselekszünk helyesen. Ilyenkor teszünk jót."

Sztori:
Miután a  kereszteseket kiűzik a Szentföldről,  Bátor Vilmos templomos lovag huszonhárom év távollét után hazatér Magyarországra.  Magához veszi elárvult unokaöccsét, Attilát akiből templomos lovagot kíván faragni. A fiú azonban vágyik a szabad életre, főleg miután megtapasztalja a szerelmet is mikor megismerkedik Ágnessel. A templomosoknak azonban sok mindenről le kell mondaniuk, a szerelemről is.

Bíró Szabolcs, szlovákiai magyar író, aki fiatal kora ellenére már több kiadott könyvvel dicsekedhet. Ez volt az első könyv amit olvastam tőle, kicsit felemás érzéseim vannak e könyvével kapcsolatban.

Édesapámnak vettem a könyvet ajándékba, de neki sajnos nem tetszett. Ezek után sokáig halogattam az olvasását, de végül is a könyvmolypárbaj kihívásra nagy merészen beneveztem.

Bíró Szabolcs

Szinte oldalszámra pontosan a könyv feléig rettenetesen untam a történetet. Egyáltalán nem érdekelt Attila személye, sorsa, cselekedetei. Több mint egy hónapig tartott ennek a 200 oldalnak az elolvasása, ezalatt 12 másik könyvet olvastam ki. A második 200 oldalt viszont 3 nap alatt felfaltam.
Ennek nem teljesen az író az oka, hanem az én ízlésem. Az eleje egy fiúgyerek kiképzéséről szólt, ami engem teljesen hidegen hagyott. Talán ha 13 éves fiú lennék akkor jobban betalált volna. A másik dolog, hogy sajnos egyik szereplő sem lopta be magát a szívembe. Talán a végén Caroberto csillantott meg valami olyasmit amit elvárok egy férfikaraktertől. Vilmost kimondottan ellenszenvesnek találtam, Ágnesnél nem értettem mi az ami annyira vonzza benne a fiút. Attilának is eléggé ellentmondásos a személyisége, a pökhendisége kimondottan taszító volt.
Aztán ahogy haladt előre a történet és nőtt fel Attila, kezdett egyre jobban érdekelni a sorsa. A szerelmi szálon nagyon jókat mosolyogtam, itt egyértelműen lejött, hogy férfi írta a könyvet. Csak ők tudnak ilyen józan észt is majdnem teljesen elsöprő, első látásra szerelemről írni, amikor a férfi semmit és senkit nem vesz észre az imádott nőn kívül. A női írók ezt mindig túlgondolják, hezitálnak, bonyodalmakat keltenek a szerelmesek között. Persze van itt is akadály, de egyszerű és világos a kialakult helyzet.
Nagyon szeretem a történelmet, de az agyam egy szita, szinte minden áthullik rajta, így a kicsit megmásított és a függelékben megmagyarázott történelem nekem fel sem tűnt. Ez a korszak nem is a kedvencem (1300), és ez a könyv sem szerettette meg velem. Érződik, hogy az író hatalmas forrásanyagot dolgozott fel és adta meg így a történelmi hátteret könyvének.
A végére már annyira megtetszett az egész, hogy valószínű elolvasom a második részt is, ami gondolom egyenes folytatása ennek a félbehagyott első résznek.
Amiben nagyon erős a könyv az a stílus. Szabolcs igényesen ír, szépen fogalmaz, leszámítva egy-két párbeszédet ami nem illett a középkori hangulathoz.


A cím a templomosok jelmondatának egy része, a teljes szöveg így hangzik:  Non nobis Domine, non nobis, sed nomini tuo da gloriam! ('Ne nekünk, Urunk, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget!')

Történet: 10/7
Karakterek: 10/6
Stílus: 10/8

Kiadás: 
Ulpius 2012
Nagyon színvonalas a borító, tetszett az Utószó és a jegyzetek is. 

Műfaj: történelmi regény

Értékelésem: 10/7
Nálam Gárdonyi az alap, ha történelmi regényekről van szó. Szabolcs nagyon fiatal (26 éves), még akár fel is érhet közös kedvencünkhöz. A tehetsége egyértelműen megvan hozzá. Megértem azokat akik imádják ezt a könyvet, nálam is csak a témaválasztással van gond.

Dustin Thomason - 12.21

"Egyesek azt állították, hogy az óceánok kiöntenek, földrengések szakítják fel a törésvonalakat, a mágneses sarkok pedig helyet cserélnek. Néhányan úgy vélték, a világ visszatér egy korábbi állapotába, és eltűnnek a felesleges műszaki eszközök. Megint mások azt hitték, hogy beköszönt az emberiség "ötödik korszaka", és elpusztul a teljes "negyedik faj", mindenki aki most a Földön él."

Sztori:
Egy ősi maja prófécia megjövendölte a világ végét, amely 2012. december 21-én jön el…
Közép-Amerika dzsungelében egy kincsvadász felbecsülhetetlen értékű kódexre bukkan egy ősi maja város romjai között. Az USA-ba csempészi 2012 decemberében.
Nemsokkal később egy fertőzés üti fel fejét Los Angelesben, amely elkezd terjedni megállíthatatlanul. Az egész világ száguld a jövendölésekben leírt végitélet felé.
Az egyetlen remény az emberiség számára, ha megfejtik a kódex titkát. 

Moly-adatlap 

 
Ezt a könyvet is ajándékba kaptam még tavaly, és sokáig pihent a polcomon, most a Könyvmoly-párbaj kihívására kezdtem el olvasni. Szeretem az összeesküvés-elméleteket, a történelmet, viszont nem szeretem az orvosi krimiket, így egy kicsit felemás érzéssel kezdtem neki a könyvnek.

Az eleje nem is csúszott igazán, mivel túl sok volt az infó, amikre ilyen mélységében nem igazán voltam kíváncsi. Érdekes volt a prion betegségről olvasni és a maja-kultúrába bepillantani, de nekem egy kicsit tankönyv íze volt az egésznek.
Érződött a könyvön, hogy az író rengeteget foglalkozott a témával és amit talált azt igyekezett is mind beleszőni a történetébe, ettől valahogy nem volt elég olvasmányos, gördülékeny, könnyed. 
Akkor kezdett el érdekes lenni amikor a kódex fordítása elkezdődött és megismerhettük a maják kultúrájának pusztulását. Legalábbis amit az író elképzelt, hisz ahogy ő maga is írta semmilyen bizonyítéka nincs arra amit könyvében a pusztulás okaként felhozott.

Számomra semmilyen élvezetet nem vett el az olvasástól az a tény, hogy már rég túl vagyunk 2012.12.21.-én és érezhetően nem sok minden történt akkor és azóta. Attól még kalandos fordulatokat hozott a történet, bár nem izgultam rajta túl sokat, ennek oka pedig az volt, hogy a karakterek meglehetősen egydimenziósra sikeredtek. Nem is nyerte el szimpátiámat egyikük sem, szinte mindegy volt számomra, hogy élnek e vagy halnak, ettől aztán nem éltem együtt a történettel.
Úgy éreztem, hogy  az író nagyobb figyelmet fordított az egyébként kiváló alapötlete tudományos alátámasztásának, mint a történet kidolgozásának. A szereplők csak úgy jöttek-mentek, nulla jellemábrázolással és minimális háttérinfóval.
Kár érte mert szenzációsan jó könyvet lehetett volna írni ebből az ötletből. Így csak egy szimplán jó könyv lett.

Dustin Thomason

Történet: 10/8
Karakterek: 10/4
Stílus:10/8
 
Kiadás: Ulpius 2012
Tetszetős borító, értékelendő tartalommal.

Műfaj: orvosi-végítélet kalandregény

Értékelésem: 10/7
Tipikus egyszer olvasós könyv volt. Nem bántam meg, hogy elolvastam és bátran ajánlom azoknak akik szeretik az ilyen típusú történeteket.

Leiner Laura - Akkor szakítsunk

"-Amióta a társaságotokat élvezem,félóránként tízet esik az IQ-m -meredt rám kelletlenül."

Sztori:
Lia és Norbi karácsonykor szakítottak. Szánkó szilveszteri buliját azonban nem akarják kihagyni, így barátaikkal a tökéletes párral Esztivel és Csabival, valamint a sofőrként funkcionáló antiszociális Szilkóval megindulnak az éjszakának. Vajon elérnek egyáltalán a buliba? Kibírja Lia és Norbi veszekedés nélkül? Eszti és Csabi valóban undorítóan tökéletes pár?

Mit is mondhatnék Leiner Lauráról? Már külön címkét kapott a blogomon, kedvelem az SZJG sorozatát és a Bábelt, így kíváncsian fogtam bele legújabb könyvébe is.


Történet: 10/8
Egy meglehetősen eseménydús és őrült szilveszter-éjszakát mesél el a könyv E/1-ben Lia szemszögéből. Semmi nem úgy történik ahogy azt a szereplők elképzelik. Tulajdonképen egy flúgos futamnak leszünk szemtanúi. Emiatt aztán nincs benne semmi de semmi SZJG utánérzés, nem kell oldalakon keresztül azt olvasni ki milyen piszlicsáré ügyekkel foglalkozik a tanórán. Nekem néhol már sok volt ez a hatalmas káosz, kicsit már megpihentem volna a sok-sok esemény, akadály és hülyeség közepette. Voltak azért flashback jelenetek is, melyekből kiderült mi volt az oka a szakításnak.

Karakterek: 10/5
Azt gondoltam, hogy a Remek Lindájánál idegesítőbb, utálatosabb karaktert nem lehet megalkotni, de tévedtem. Sikerült. Liát szívem szerint az 5. oldalon kinyírtam volna. Tökéletesen megtestesíti az amerikai bugyuta vígjátékok női karakterét, aki hülyeséget, hülyeségre halmoz amit még hazugságokkal tetéz, pedig tudja, hogy úgyis le fog bukni. Az utolsó szó mindig az övé kell, hogy legyen.  Az az igazi energialeszívó vámpír típus. Lia méltó partnerre talál Norbiban, akit még csak megszánni sem tudtam, hogy ilyen idióta csaja volt majdnem két évig, mert abból amit megtudtam róla szerintem meg is érdemelte. Csabi és Eszti sem lopta be magát a szívembe, egyedül talán Szilkó aki érdekes volt számomra ( a fenti idézet az ő szájából hangzott el, és mélységesen egyet is értek vele). Egyébként egyik szereplőről sem kaptunk leírást (legalábbis én nem emlékszem).

Mindenesetre érdekes, hogy ennyire buta, műveletlen, sőt néha még életképtelennek is tűnő fiatalt mind-mind felvettek főiskolára (még Ákost is). Remélem a valóság nem ennyire szörnyű. Többnyire mondjuk értem az iróniát Laura könyveiben, de most valahogy nem jött át. Ez az egész egy kicsit a kiforratlan, szárnypróbálgató Remekre emlékeztet.
A főszereplő idegesítő magatartása sajnos az egész könyvre rányomta bélyegét.

Stílus: 10/8
Mint mindig egyedi, vagyis leinerlaurás.  Kicsit kevesebbet nevettem és többet bosszankodtam, mint a többi könyvén.
Szeretnék végre egy olyan könyvet olvasni tőle ami nem E/1-es, mert akkor talán jobban bele lehetne látni a többi szereplő szemszögébe is.

Kiadás:
2013 Gabo
Nem tetszik a borító, ez a stílus nekem nem jön be. A cím is elég fura.

Értékelésem: 10/7
Nem ez a kedvencem Laurától az biztos. Különösen a kimondottan jól sikerült Bábel után nem. Az idegesítő főszereplő lány amin nálam elbukott a dolog, az összes többi a szokásosan szórakoztató, hangosan kacagtató, kedvesen bájos elsősorban fiataloknak szóló élményt adja.
Mondjuk akit Reni karaktere idegesített, annak Lia teljesen más-milyensége lehet, hogy jobban bejön. 

u.i.:
kimondottan utálom a szilvesztert, jobban mint a szülinapomat.

Anita Gayn - Senkinek sem kellesz - Szükségem van rád

"– Randim lesz.
– Ki a frásszal? – hüledeztem. – Azt ne mondd, hogy azzal az orrkarikással! Mondd, hogy nem Pocok az, Dorie! Ennyire nem lehetsz hülye!
– Nem – mondta gyorsan. – Különben is, ő Patkány volt.
– Nem érdekel, nem randizhatsz egyetlen rágcsáló hapsival sem."

Valószínű a rendkívül depresszív hangulatot árasztó cím és borító volt az ami felkeltette az érdeklődésemet a könyv iránt és ezért került rá a várólistámra, majd a könyvolvasómra.  Kb. a 20. oldalon tartottam már, amikor elolvastam a fülszöveget a moly-on és akkor szembesültem azzal is, hogy ezt a történetet egy magyar lány írta. (Gayn betűit kicsit összekeverjük kijön belőle a Nagy) Soha nem jöttem volna rá, ugyanis ez a könyv felveszi a versenyt a nemzetközi hasonló típusú kiadásokkal. Éppen ezért hihetetlen számomra, hogy csak magánkiadásban jelent meg.

Sorozat:
1. Senkinek sem kellesz
2. Szükségem van rád (csak pdf-ben)
más főszereplőkkel:
3. Hazdd, hogy szeretsz (csak pdf-ben)
4. Azon  a nyáron (csak pdf-ben)

Interjúm Anitával:  http://ananiila.blogspot.hu/2014/04/irj-megnezz-megolvass-eltegy-meg.html

Senkinek sem kellesz:
A 15 éves Emily szülei régen elváltak. Amikor anyja váratlanul lelép egy pasival, Em kénytelen apjához és annak családjához költözni. Régi, de mégis új környezet, testvérek, egy mostoha, új suli és egy régen látott, de soha el nem felejtett fiú, Matt várja az új városban. A srác azonban meg sem ismeri már a lányt, sőt ahol csak lehet keresztbe tesz neki...

Történet: 10/10 
A fenti sztori leírás elég egyszerűnek tűnik és könnyen kitalálható a folytatás is. Adott egy hátrányos helyzetű fiatal lány, aki teljesen egyedül érzi magát a világban. A vélt vagy valós sérelmei ellen hatalmas páncéllal veszi körül magát, amire még néhány tüskét is növesztett. A szokásos forgatókönyv viszont ebben a sztoriban kicsit felborul. Emily nem egy elveszett karakter, igazi karakán, kemény lány, aki nem vár a szőke hercegre aki majd ledönti a maga köré épített falakat. 15 évesen is határozott elképzelései vannak a jövőjéről és mindent megtesz annak érdekében, hogy senki segítségére ne szoruljon. Hisz egész életében azt érezte, hogy senkinek sem kell, így megtanult egyedül is boldogulni. Bevallom eleinte nem találtam őt túl szimpatikusnak, de amikor Matt elkezdi hadjáratát ellene és a rengeteg igazságtalanság sem töri meg, kivívta tiszteletemet és szeretetemet. Nehéz Emily számára a beilleszkedés mind az új családjába, mind az iskolába, mindenhol feleslegesnek érzi magát. Ebben a történetben is nagy szerepet kap az, hogy nem beszélnek egymással a szereplők, és ebből rengeteg félreértés adódik. Az a sok kitolás és igazságtalanság ami éri a lányt teljesen kiakasztotta a hatalmas igazságérzetemet, ettől teljesen bele tudtam élni magam a történetbe. Természetesen nem maradunk szerelem nélkül, de a könyv vége nem happy end. Jómagam elszorult torokkal és könnyes szemmel fejeztem be. Viszont van folytatás....

Nem mondom, hogy hibátlan mű. Mivel a történet csakis Emily érzéseire koncentrál, így több kérdés is megválaszolatlan maradt, különösen Matt viselkedésével kapcsolatban, bár azt hiszem a sorok mögött sok mindent ki lehet olvasni. Ez mondjuk nekem tetszik, hisz gondolkodásra késztet. Ami leginkább nem tetszik az Emily életkora. Jobban örülnék, ha példát mutatva a fiataloknak akik olvassák e könyvet a főszereplő lány legalább két évvel idősebb lenne (17). Mondjuk az lehet, hogy ebben a kérdésben én konzervatívabb vagyok, de nem szeretek 15 évesek szexuális életéről olvasni.

A környezet valahol Amerika, ami elég fura egy magyar írótól, de itt annyira összhangban van minden, hogy nem éreztem soha azt, hogy kilóg a lóláb. 
Ami még nagyon jól ki lett találva, az a flashback-ek amik betekintést nyújtanak Matt és Emily gyermekkorába.

Karakterek: 10/9
Emily-ről már ejtettem szót. Matt jelleme nem teljesen bontakozik ki, és amit megtudunk róla az sem túl pozitív. Végig ingadozó volt az érzésem vele kapcsolatban. Gyűlöltem, kedveltem aztán megint gyűlöltem. Ellentmondásos és titokzatos fiú ő, aki még Em-nél is nehezebb gyerekkorral küzdve most viszonylag békés életet él, hisz végre igazi családban él nevelőszüleivel és 5 testvérével. Indítékai nem mindig derülnek ki, de most hogy olvastam már a 2. részt is így már érthető a viselkedése. Szöszi aki Em legjobb barátja és Dorie aki Em nővére a legpozitívabb karakterek a könyvben. Matt csaja, az utálatos húg, a jólelkű barát Dean, a nőcsábász szépfiú Zach mind hasonlóak a kicsit sablonos, de kihagyhatatlan tinikönyvek karaktereihez, mégis igaz hús-vér figurák, hisz senki sem csak jó vagy rossz.

Stílus: 10/10
Ami legjobban megfogott ebben a könyvben az a hihetetlenül magával ragadó, olvasmányos, igényes fogalmazás. Mint megtudtam ez a könyv először a Merengőn jelent meg aztán egy magánkiadásban valószínűleg csak minimális példányszámban. Mégis sokkal színvonalasabb, mint sok tini regény amiket az utóbbi időben olvastam. Teljesen beszippantott, ha nem lenne ilyen hosszú egy ültő helyemben olvastam volna ki, de az élet azért néha közbeszól. (a tesóm most olvassa, nem is lehet hozzá szólni :)


Kiadás:
2010 Magánkiadás
Nem tudok semmit Nagy Anitáról, sem arról, hogy mik az elképzelései írói pályafutásáról, de véleményem szerint megérdemelne egy olyan kiadót ami kézbe venné a történeteit és kiadná. Ezt a könyvet nem is kellene szerkeszteni sem, már így is készen áll egy igazi kiadásra. Egy vevője már lenne.
A moly-on van utazópéldány a könyvből itt lehet rá jelentkezni.

Összesítve 10/10, kedvenc!
Ismét csak azt tudom írni, amit oly sokszor: ez a könyv sem az én korosztályomnak íródott. És mégis imádom. Talán azért mert néhány ponton tudok azonosulni Emily karakterével.
Ajánlom mindenkinek, ez nem egy szokványos tingli-tangli tinikönyv, sokkal mélyebb annál.

Csak az első rész ismeretében olvasd tovább!
 

Szükségem van rád:
Em mindent maga mögött hagyva anyjához költözik Mauri-ra. Próbálja feldolgozni és túlélni hatalmas csalódását. Hat héttel később azonban váratlan meglepetés éri, megjelenik a szigeten nővére és vele az egész Knight família Matt Harper-el.

Történet: 10/7
Több idősíkon fut a történet. Matt szemszögéből is megismerhetjük Emily és a fiú rövid és viharos szerelmét. És így aztán sok minden értelmet nyer, ami az első részből nem derült ki.
Ez a rész szerintem nem eléggé átgondolt, kissé túlírt. Volt egy olyan érzésem, mintha az írónő nem akarta volna befejezni a történetét ezért újabb és újabb próbatételek elé állította főhőseit. Ettől sajnos túl sok lett a rinyálás a könyvben. Percenként gondolják meg magukat főhőseink, a szeretlek vagy inkább gyűlöllek között vergődnek folyamatosan. De a vége, különösen a karácsonyi meglepetéssel kiegészítve minden romantikus érzületű embert megnyugvással tölthet el.

Karakterek: 10/8
Emily már megint túlkomplikálja a dolgokat, Matt pedig túl indulatos. Az új szereplők közül Mark kedves figura, de azt remélem nem róla és Elli-ről fog szólni valamelyik későbbi rész. Akkor már Zoey története érdekesebbnek tűnik.

Stílus: 10/7
Mint említettem ez a rész nem elég összeszedett. A szemszögváltás miatt az elején sok az ismétlés, később meg úgy éreztem, hogy túlírt. Ehhez kellene egy jó korrektor, szerkesztő aki kihúzna belőle úgy 50 oldalt és akkor már mehetne is a nyomdába.

Kiadás:
Nos az nincs. PDF-ben letölthető innen-onnan. :(

Összesítve: 10/7
Hibái ellenére imádtam olvasni, 1 szabad szombat kellett csak hozzá. Ajánlom azoknak akiket nem elégített ki az első rész befejezetlensége.
Már olvasom is a folytatást, ami ha minden igaz akkor Dean és az eddig éppen csak megemlített Haley története.

David Safier - Jézus szeret engem

"Jézus tutira nem így nézett ki, gondoltam, miközben a lelkész irodájának a falán az utolsó vacsora képét szemléltem… Elvégre arab zsidó volt, miért ábrázolják a legtöbb képen mégis úgy, mintha a Bee Gees egyik tagja lenne?"

Sztori:
Marie úgy érzi, hogy mindig a rossz férfiba szeret bele. És ebben talán van is valami. Legújabb választottja egy ács, aki azt állítja magáról, hogy ő Jézus, és azért jött le a Földre, hogy megvívja végső harcát a gonosszal.

moly-adatlap

Olvastam már David Safiertől a Pocsék karmát, amit egyszerűen imádtam. (véleményem itt olvasható) Amikor a könyvesboltban megláttam ezt a könyvet 499 ft-ra leárazva egyszerűen nem hagyhattam ott.
Végül is ennyi pénzt megért.

Történet: 10/6
Elég fura témákat választ Safier a könyveinek azt meg kell hagyni. Az alapsztori igazából egy szingli nő története, vagyis egy kimondottan csajos téma, amit én ugye alapból utálok. Sajnos ettől elvonatkoztatni itt sem tudtam.  Itt is megvolt minden klisé: súlyfelesleggel küzdő főszereplőnő, oltár előtti szakítás, bőgés a barátnő (jelen esetben tesó) vállán, elvált szülők, pozitív-negatív lista, a nagy ő megjelenése stb...
Ami egyediséget ad ennek a történetnek, hogy az a bizonyos nagy ő, aki betoppan Marie életébe nem más, mint Jézus. Ezáltal pedig beleszövődik a történetbe a vallás, a hit, a Biblia, Isten. Ettől persze nem lesz komolyabb a történet, sőt.
Azt gondolom Safier a maga különös módján elég szépen levezette, hogy mi a legtöbb ember problémája a hittel. (büntető Isten, örök kárhozat stb.) Sajnos felfedeztem egy-két ellentmondást (elvileg Isten mindenről tud nem? akkor minek kérdez hülyeségeket) és a vége is olyan kurta-furcsa lett. Így aztán nem voltam teljesen elégedett amikor becsuktam a könyvet. (Egy kis boldogságot nem érdemelt volna meg Joshua? Vajon egyszer valamikor megszületett Mareike és Maja?)
Van hitem, de nem vagyok vallásos, így nem kavart fel semmi a könyvben. A történelmi, emberi Jézus megjelenítése meg kimondottan szimpatikus számomra.

Safier

Karakterek: 10/7
Marie a tipikus szingli csaj, és ezzel mindent el is mondtam. A témaválasztás mellett a másik furcsasága Safiernek, hogy ismét női karakterbe bújt bele és szólaltatta meg E/1-ben. És most is remekül.  A lány határozott jellemfejlődést mutat, ami lássuk be nem ártott neki.
Jézus nagyon emberi lett, nagyon tiszta, kissé naiv, de eléggé elhivatott. Vagyis hasonló ahhoz akit én a "történelmi" Jézusnak elképzeltem. Hogy mit látott meg Marie-ben? Az örök rejtély marad. A többi szereplőből pont annyit kaptunk csak, ami feltétlenül fontos volt a sztori szempontjából. Kata, aki Marie nővére sokkal szimpatikusabb mint a főhősünk és én még a Sátánt is bírtam. (elképzeltem ahogy az osztrák bodybuilder :)))gépén elröpül a Bahamákra :D)

Stílus: 10/10
Imádtam a kis képregényeket, pedig amikor először átforgattam a könyvet eléggé meglepődtem azon, hogy mi keresnivalójuk egy regényben. A másik kedvencem az volt, hogy az író elképzelhető formát adott a Sátánnak és Istennek azzal, hogy egy-egy ismert ember alakjába költöztette őket. (Sátán-pl. George Clooney, Isten-Emma Thompson).
Egyszerűen imádtam Kirk kapitány és Scotty párbeszédeit. Vagy az olyan apró utalásokat, mint az osztrák bodybuilder, aki a Sátán haverja, vagy a Modern Talking, mint az egyik legnagyobb emberiség elleni gonosztett. Szóval Safier humora és írásmódja most is teljesen lenyűgözött. Csak remélni tudom, hogy a többi könyvét is kiadják magyarul.

Kiadás: 
Ulpius 2010
Ennek a borítója ellentétben a Pocsék karmájéval nagyon találó. A cím miatt az olvasó nem igazán tudja mire számítson, de a borító utal arra, hogy nem kell komolyan venni ezt a történetet.

Műfaj: humoros regény

Értékelésem: 10/7
Csak a vaskalapos hívők kerüljék, egyébként egy szerethető, könnyed, nagyon humoros könyvecske ez.
Ha mozi lenne azt mondanám rá: igazi popcorn-film.
Ugyan sok kérdést felvet az emberben olvasás közben, de megtéríteni nem fog. Egyszerűen "csak" szórakoztat.


Ajánló:
Jézus megjelenítése a XX. században már megihletett egy magyar írót is Szakonyi Károlyt. Az Adáshiba című színpadra szánt művében Krisztus egy család életébe próbál változást hozni, ők azonban észre sem veszik annyira leköti őket az új találmány, a televízió.
A Győri Színház 2004-es előadása a legjobb színházi élményeim közé tartozik.

Gaura Ágnes - Lidércnyomás

"Sorozatok nincsenek? – vetettem föl reménykedve. – A Buffy utolsó évadát le is tudnám nyomni az út alatt. Vagy esetleg az utolsó előttit. – Fehérholló elhúzta a száját, és hátravetette hosszú, hófehér haját. – Sorozatok nincsenek, de meglepve hallom, hogy olyan nyálas vámpírokra buksz, mint a teljesen irreális, lélekkel bíró Angel. – Irigységet hallok a hangodban – jegyeztem meg. Ez a lélek-dolog az elevenedbe vág, úgy érzem.
– Rosszul érzed – horkant fel válaszképp.
Egyébként pedig nem kell aggódnod – folytattam. – Az én kedvencem Spike, az igazán genyó vámpír, aki mindig Angelt szívatta."

A Lidércnyomás a Borbíró Bori sorozat 3. része. Az első két részről a bejegyzésem itt olvasható:
Első rész Második rész

Sztori:
Bori és Attila, Fehérhollóval kiegészülve Amerikába utazik Eric Bowman meghívására. Az ok: egy esküvő és egy nyomozás. Megpróbálják kideríteni ki gyilkolássza a farkas-likantrópokat a Bowman fivérek falkájában. Borinak ráadásul meg kell küzdenie főnökével is, aki még mindig a múzsa hatása alatt állva szerelmével ostromolja a lányt.

Moly-adatlap

Történet: 10/7
Az alapszitu tetszett, de a megoldás már kevésbé. Ennek oka az, hogy amíg a vámpírokat, alakváltókat bármekkora mennyiségben képes vagyok befogadni, de a boszorkányokat és a mágiájukat ki nem állhatom. Márpedig ebben a történetben nagy hangsúlyt kap a hókusz-pókusz. Ismét nehezen rázódtam bele a könyvbe, úgy a 100. oldalon kezdett csak berántani, de sajnos többször is úgy éreztem, hogy megtörik a dinamika mégpedig amiatt, hogy megint túl lett magyarázva egy-két dolog. Még életemben nem hallottam a rézfaszú bagolyról vagy a ludvércről, köszönöm az infókat, de kevesebbszer is elég lett volna. Elég hamar rájöttem, hogy Attila miféle személlyel dönget és ahhoz sem kellett nagy ész, hogy rájöjjek ki a hunyó. Ez egyébként nem baj, hisz szerintem Ágnes direkt rá is akarta vezetni az olvasót az elejtett infókkal. Ezt a megoldást én nagyon bírom. (talán mert okosnak képzelhetem magam :D).

Karakterek: 10/7
Sajnos nem tért vissza az igazi Attila, de legalább a következő részre már várható. Ez a szerelmes énje nekem nagyon megfeküdte a gyomromat. Bori is többször kiakasztott. Az rendben van, hogy Attilával szemben tartja magát, hisz fél a csalódástól, de ezt a túlzott vámpír fóbiát nem értem. Mit kellett mindig kekeckednie Fehérhollóval? Ezt leszámítva viszont még mindig tudok vele azonosulni. Kb. 10 éve vizsgáztam utoljára, de még mindig vannak rémálmaim a suliról és dolgozatokról. :)  Ráadásul én is Spike fan vagyok. :) Eric kicsit töketlenre szürkére sikerült ebben a részben, ennél több érdeklődést vártam volna részéről Bori irányába.  A végén Hosszútollú méltatlanul lett elhanyagolva, ha már ilyen szépen fel lett építve a karaktere valamiféle búcsúra vártam volna.

Stílus: 10/8
Még mindig a humor és az isteni hasonlatok amiket a legtöbbre értékelek. Na meg az a sok ismeret amit Ágnes belesző a történetbe, legyen az egyiptológia vagy ősmagyar érdekességek.
Amit most vettem észre, hogy szinte semmi leírás nincs a könyvben, a rengeteg párbeszédet csak egy-két monológ szakítja meg. (már nem emlékszem ez vajon így volt e az előző két részben is?)

Kiadás:
2013 Delta Vision
Nagyon aprók a betűk. Sajnos többnyire csak esténként tudtam a kezembe venni, de olyankor már annyira fájnak a szemeim, hogy túl sokat nem tudtam olvasni.
Amikor odatettem a polcra az előző két rész mellé, vettem észre, hogy más színnel van szedve a felírat. Ezt nem értem miért kellett, mert így elüt a többitől.

Műfaj: urban fantasy

Összegezve: 10/7
Bár részről részre kevesebb pontot adok rá, azért még mindig nagyon bejön nekem ez a sorozat. Ez az én ízlésem miatt van, nem pedig az írás minőségi romlása miatt. Az biztos, hogy mihelyst megjelenik én már megyek is a boltba a következő részért.
Remélhetőleg még idén kezembe tarthatom a Lángmarta örökség című 4. részt, melyből talán többet megtudunk végre Bori egyik felmenőjéről Ágnesről, akit máglyán égettek el boszorkányságért.