Lauren Oliver - Mielőtt elmegyek

Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében.
De végül kiderül, hogy a legutolsó.

Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet.

Kiadó: Cicero 2010

műfaj: ifjúsági, sulis, dráma

Ez volt az első olvasásom Lauren Olivertől, megkockáztatom, hogy lehet egyben az utolsó is, ugyanis nem igazán nyerte el a tetszésemet ezzel a könyvével. 

Azt azért hozzátenném, hogy bár az elmúlt években faltam az ifjúsági könyveket, ebben az évben valahogy nem megy ez a műfaj. 

Számomra nehezen indult be, nyögvenyelős olvasás volt, valahogy nem feküdt nekem az írónő stílusa. Nem emlékszem rá, hogy valaha is olvastam volna ilyen könyvet, amiben egy nap ismétlődik folyamatosan, de természetesen filmben már többet is láttam. (Idétlen időkig az alap, de ott van pl. a Holnap határa) 

Az ötlet remek, hatalmas lehetőséget ad a karakterfejlődésre, arra, hogy jelen esetben a főszereplőlány rájöjjön mit rontott el, és azt, hogyan tegye rendbe. 

Lauren Oliver

Szépen, lassan bontakoznak ki csak a régi titkok és események, amik az elkerülhetetlen vég felé vezetnek. Egy rakás kellemetlen dolog derül ki Samről és barátnőiről, amivel neki és az olvasónak is nehéz szembenéznie. Az a baj, hogy nekem egy pillanatig sem volt szimpatikus egyik szereplő sem (talán Kent a kivétel) hiába próbált az írónő olyan pillanatokat is belecsempészni Sam életébe ami jó színben tünteti fel (különösen a húgával eltöltött napra gondolok), nem írta felül nálam az elkövetett szemétségeit, nem is beszélve a kurvának öltözök napról. Így aztán nem kavart fel bennem különösebb érzelmeket a regény, nem izgultam Samért.  A vége miatt meg kimondottan dühös vagyok, szerintem eléggé hatásvadász és egy cseppet sem logikus.

Értékelésem:

Történet: 10/8

Karakterek: 10/6

Stílus: 10/5

Összesítve: 10/6 ezt is egy kihagyott ziccernek érzem, hisz jó az alapötlet, de rémesen hatásvadász a megvalósítás, a karakterfejlődés ami alap egy ilyen témájú könyvnél elég gyengécskén sikerült. Jó tudom, ez egy ifjúsági könyv, pont azért kap ennyi pontot, egyébként még kettőt sem érne meg. 

Spoiler!

Hatásvadász alatt azt értem, hogy nem írt happy-endet az írónő, annak ellenére, hogy semmi nem indokolta az ellenkezőjét, hisz még csak nem is Sam volt a leggenyóbb és sikerült is valahogy rendbe tenni a dolgait, akkor meg miért nincs meg a jutalma érte? 

L.I. Lázár - Rejtőző kavicsok

Fülszöveg:

Ebben a regényben senki sem az, akinek látszik. Lille, a megbízhatóság és a jólneveltség szobra kettős életet él, a valóság elől egy álomvilágba menekül. Praetor, a laza és jómódú srác gondtalanul váltogatja a csajokat, szórja a latin szavakat, s bár ő a csapat esze, mégis lazán elindul a lejtőn. Krisz, a vezérhím, aki „nagyvadat” vesz célba, de azt nem sejti, hogy ez a vadászat megváltoztatja az életét. Anna, a vagány tanárnő különc módszerekkel küzd a tanítványaival – csakhogy múltjában sötét folt éktelenkedik…

– Meddig tart még a kihallgatás?
Lille elszégyellte magát. Tényleg szó szerint letámadta.
– Innál valamit? Éhes vagy?
– Kislány, a kijelentő módról hallottál már?
Bocs… Esküszöm, nem kérdezek többet! – Lille felemelt egy kavicsot, nézte egy darabig, aztán eldobta. – Apám kavicsnak hívja a felbecsülhetetlen értékű embereket.

Kiadó: Móra 2012

Műfaj: ifjúsági, iskolás

Ismét egy könyv, ami ezer éve porosodott a polcomon arra várva, hogy kézbe vegyem. Ennek oka az, hogy meg voltam arról győződve, hogy L.I. Lázár név egy férfit takar. Azért is szereztem be, mert kíváncsi voltam, hogy egy férfi író hogyan látja a magyar ifjúságot.  Aztán kiderült, hogy az írói álnév alatt Lázár Ildikó bujkál, én meg csalódottan feltettem a könyvet a polcra, mert nem akartam egy újabb SZJG-t olvasni. 

Mondjuk ebből a szempontból aztán pozitív csalódás ért, mert egyáltalán nem olyan, nekem inkább a Holt költők társasága jutott eszembe. Nem röhögtem hangosan, nem maszatoltam el a szempillafestéket sírás miatt, de mégis jó érzéssel tettem vissza a könyvet a helyére, igaz maradt bennem egy kis hiányérzet, ami mindenképpen folytatásért kiált. 

Pedig az első oldalak nem bűvöltek el, nagyon szájbarágósnak éreztem, a párbeszédeket meg nagyon erőltetettnek. Így nem beszélnek emberek egymással, főleg nem a gimisek. Szinte mindegyik srác művelt és intelligens, óriási lexikális tudással. Olyannak tűnnek nekem, mint azok az elsősök akik úgy mennek suliba, hogy már tudnak írni-olvasni és unják az egészet, a tanítónéni meg nem tudja lekötni őket. De ebben a történetben a lázadó kamaszok kapnak egy igazi tanítót, akit persze ki akarnak csinálni. Olyan tanárral sajnos én nem találkoztam soha, mint Anna, bárcsak lenne egy ilyen "nevelő" minden iskolában. Ez a könyv sem tartozik a hiteles, valós gimis életet bemutató regények közé, túl sok(féle) probléma üti fel a fejét, túl kevés idő alatt, túl kicsi közösségben. Hitetlenül csóváltam a fejem olvasás közben, persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem már az emlékeim is kopottak a középiskoláról. Lehet, hogy manapság tényleg vannak ilyen diákok? És tanárok? És apák?

Azért egy idő után sikerült beleszoknom ebbe a környezetbe, elvonatkoztattam a saját emlékeimtől és szerintem a történet is levetette az "oktató" jellegét, amikor ez megtörtént, akkor már jól tudtam szórakozni, meg tudtam szeretni a karaktereket (Preator a szívem csücske). Észre sem vettem és pár óra alatt el is olvastam az egészet, és már most biztos vagyok benne, hogy újra fogom olvasni. 

Történet: 10/8 annyira nem eredeti, hogy tízest érdemeljen, de úgy tud szórakoztatni, hogy tanít is. Lehetne belőle ajánlott olvasmány a kortárs magyar irodalom keretein belül.

Karakterek: 10/8 Preator, Krisz jól sikerült karakterek, de a másik két srácnak még a neve sem jut eszembe. Anna és Lille szintén szimpatikus, bár egy ilyen okos lány, mint Lille nem értem miért nem akadt fenn azon, hogy ajándékot kapott a címére(!) a titkos hódolótól, aki elméletileg nem ismeri a lányt. (ez a rész különösen zavart)

Stílus: 10/9 igényes fogalmazás, jóleső humorral fűszerezve. Végre egy író akinek van szókincse és használja is, de nem próbál meg erőlködve trendi lenni. 

Értékekésem: 10/8

Egy kicsit kihagyott ziccernek érzem ezt a történetet. Túl rövid és összecsapott, ahhoz, hogy igazán kultikus, kiemelkedő legyen. Kellett volna még gyomlálni, ültetgetni, rendezgetni azokat a kavicsokat. 

Ezek ellenére is várom a folytatást. (ha lesz egyáltalán) Lesz? Ha nem az sem baj, van fantáziám, tovább tudom gondolni. (csakis happy end-el)

Brandon Sanderson - Tűzlény

Fülszöveg:
Davidnek mindenki azt mondta, lehetetlen – hogy még a Leszámolók sem öltek meg soha egyetlen Főidolt sem. Ám a legyőzhetetlen, halhatatlan, elpusztíthatatlan Acélszív halott. És David oltotta ki az életét. Úgy volt, hogy Acélszív megölésével könnyebbé válik az élet. Ám Davidnek rá kellett jönnie, hogy ettől csak még több kérdése támadt. Komoly kérdések. És Új-Chicagóban nincs senki, aki ezekre válaszolhatna. Újjáépített Babilon, az egykor Manhattan néven ismert városrész, azonban számos lehetőséget rejt. A titokzatos Főidol, Regália uralkodik a vízzel elárasztott, leigázott Újjáépített Babilonban, de David biztos benne, hogy erre vezet az út, hogy megtalálja, amit meg kell találnia. A Főidol zsarnoksága alatt nyögő városba veszélyes ugyan behatolni, de David kész vállalni a kockázatot. Mert Acélszív megölése lyukat ütött David szívébe. Méghozzá oda, ahol egykor a bosszúvágya lakozott. És ezt a lyukat valahogy egy másik Idol töltötte ki – Tűzlény. David pedig hajlandó egy komorabb és még veszélyesebb küldetésre indulni, mint amilyen az Acélszív elleni küzdelem volt, hogy megtalálja Tűzlényt, és meglelje a válaszait.

Leszámoló trilógia 2. része
Műfaj: sci-fi-fantasy, ifjúsági
Kiadó: Delta Vision 2015

Az első rész címe: Acélszív, erről a bejegyzésem itt  olvasható.

Először is köszönöm a Delta Vision-nek, hogy végre normális betűméretben és sorközzel adták ki ezt a könyvet, így nem kellett már kora este abbahagynom az olvasást a fáradt szemeim miatt.

Az első részhez hasonlóan ez a történet is vászonra termett. Sanderson olyan részletgazdagon, és mégis unalomtól mentesen ír, hogy azonnal látom a történéseket ahogy azt a filmvászonra elképzelem. A Tűzlény is rendkívül pörgős, egy pillanatnyi szusszanást sem enged, ha nem hátráltattak volna bizonyos körülmények egy nap alatt kiolvastam volna annyira beszippantott.

Az Acélszív szürke fémvárosát, most felváltja a színes, vízzel elárasztott Újjáépített Babilon (régi New York), ahol Pirkadatnak köszönhetően minden épületet növények szőnek be. Bár itt is egy Főidol uralkodik és követ el rémtetteket, az emberek mégis jóval optimistábban élik meg mindennapjaikat. 

Ami miatt azonban nem tudtam kitörő örömmel lelkesedni az új helyszínnek, hogy két kedvencem Cody és Abraham sajnos Új-Chicagóban maradt és így csak epizódszerepet kaptak. Megismerkedtünk helyettük új Leszámolókkal, de azért remélem az utolsó részben újra összeáll az első részben megszokott kis csapat (legalábbis egy része).

Nem akarok spoilerezni, de igazán váratlan fordulatokkal folytatódott David és az Idolok története. Sok minden kiderült magáról a Vészről is, ami megalkotta az Idolokat, de rengeteg kérdés még megválaszolatlan maradt. 

És természetesen ez a rész is úgy ért véget, hogy azonnal a folytatásért kiált.

A kiadó 2016-ra ígéri a befejezőrészt Mitosis címmel. Nagyon remélem nem kell sokáig várnunk rá. 

Történet: 10/8

Karakterek: 10/8

Stílus: 10/9

Összesítve: 10/8

Hozza az előző rész színvonalát.

Mivel nem hemzseg a piac a fiúknak írt ifjúsági fantasyk-tól, mindenképpen hiánypótló regény.

Brandon Sanderson - Acélszív

Fülszöveg:
Hősök nem léteznek.
Az Idolok hihetetlen képességekkel bírnak, de őket egytől-egyig a gonoszság vezérli.
Chicago felett a leghatalmasabb Idol vette át az uralmat. Acélszív parancsol az elemeknek, és állítólag nem fog rajta pisztolygolyó, penge és bomba sem. Legyőzhetetlen.
Mindez tíz éve történt. Az emberiség a puszta túlélésért küzd. Senki sem lázad, csupán egyetlen csoport: a Leszámolók. Átlagemberek sötét, kétes csoportja, akik eltökélték, hogy az Idolok tanulmányozása révén kiderítik a lények gyenge pontját, és végeznek velük.
A nevem David Charleston. Egyelőre még nem tartozom a Leszámolók közé, de feltett szándékom csatlakozni hozzájuk. Van nálam valami, amire szükségük lehet. Valami értékes és hihetetlen dolog. Nem tárgy, hanem tudás. Én ismerem a titkát.
Tanúja voltam annak, amint Acélszív megsebesül.

Műfaj: ifjúsági fantasy - szuperhősös
Kiadó: 2014 Delta Vision
Leszámolók sorozat első része.


Van a környezetedben egy 14-16 év körüli, a szuperhősös filmekért rajongó srác, aki azonban könyvet csak tanulás céljából vesz a kezébe? Vedd rá, hogy olvasson bele ebbe a regénybe!
Véleményem szerint, ez egy olyan könyv amivel meg lehet szerettetni az olvasást a fiatal fiúkkal is.
Nem véletlen, hogy Hollywood is érdeklődik a sztori iránt, igaz elég lassan csordogálnak csak a hírek ezzel kapcsolatban.
Minden megvan benne ami kell egy jó szuperhősös, akció dús, szerethető karakterekkel teli filmhez, ami még néha humoros is tud lenni.

Sanderson ismét egy különleges világot teremtett, igaz éppen csak annyit felfedve belőle, amit egy sorozat első része megkíván.
A cselekmény hihetetlenül pereg, soha nem laposodik el, lélegzetvételnyi idő sincs, annyi minden történik. Emiatt rendkívül olvasmányos és egy percig sem unalmas a cselekmény, viszont nincs idő megpihenni és kicsit jobban megismerni a karaktereket. Sajnos azt kell mondjam ismerve más Sanderson könyveket is, az írónak nem erőssége a karakterábrázolás.
Főhősünk, David 20 éves, sokat megélt fiú, de néha úgy viselkedik, mint egy 13 éves kiskamasz, ami kicsit hitetlenné teszi a figuráját, viszont ebből is látszik, hogy ki a célközönség.
Van persze lány is a történetben, de a szerelmi szál elhanyagolható és amúgy is Megan karaktere sokkal érdekesebb egy szimpla lányénál, akibe beleszeret a főhős.
Bár a leszámolók gárdáját viszonylag megismerjük a történet folyamán (kedvencem Cody, naná hisz skót származású), a gonosz Idolokat és különösen Acélszív figuráját elég sok homály fedi. Különösen annak fényében, hogy végül is ő a címszereplő.
Eléggé keserű az a világkép, hogy aki hatalmat kap, az szinte mind a gonoszok közt végzi.
Ami még furcsa volt nekem az a humor, valahogy nem mindig esett jól, nem voltam rá mindig vevő.
Aki figyelmesen olvas, annak azért sok minden kikövetkeztethető a későbbi fordulatokból. De ez nem az a könyv amin sokat kéne agyalni, egyszerűen csak szórakozni kell rajta és vele.

Ezt a bejegyzést egy újraolvasás után írom, amit a 2. rész kézbevétele előtt ejtettem meg. Azt kell mondjam nagyon rám fért, mert szinte semmire sem emlékeztem az egészből, valószínűleg azért mert túl sok akciójelenet volt benne, amit az én kis agyam kiszelektált egy rakás lényeges infóval egyetemben.
A véleményem igazából nem változott: remek kikapcsolódást nyújt, szórakoztat (nem csak tizenéves srácokat), sőt kíváncsivá tesz a folytatásra, de hiányzik belőle valami plusz, ami mondjuk az Elantrisban megvolt.

Történet: 10/8
Karakterek: 10/8
Stílus: 10/8

Összesítve: 10/8
Érdemes elolvasni azoknak, akik szeretik a könnyen emészthető fantasztikus irodalmat, kedvelik pl. Pittacus Lore sorozatát, vagy az ifjúsági disztópiákat.
Én pedig már olvasom is a folytatást. A címe: Tűzlény (bejegyzés lesz)

Cassandra Clare: Az angyal (Pokoli szerkezetek 1)

Fülszöveg:
A mágia veszélyes 
– de a szerelem még veszélyesebb!
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól. 
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.

Műfaj: 19 században játszódó ifjúsági fantasy steampunk beütéssel.
Kiadó: Könyvmolyképző 2012
Pokoli szerkezetek sorozat eddig magyarul megjelent részei:
1. Az angyal
2. A herceg
3. A hercegnő

Valóban jobb ez a történet, mint bármelyik általam olvasott Végzet ereklyéi rész, de azért nekem nem lesz kedvenc.
A másik sorozatnál kifogásoltam Clare írói tehetségét (amiért aztán meg is kaptam a magamét a moly-on) most túl sok bajom már nem volt a stílusával, egyedül a befejezetlen mondatok bosszantottak benne, de lehet, hogy csak azért volt zavaró, mert rosszul volt tördelve a szöveg, vagy hiányoztak az írásjelek. 
Azzal, hogy a történet a 19. században játszódik, lett egyfajta bája illetve hangulata az egésznek, nekem ez sokkal jobban bejött. 
A főszereplő lány, Tessa is jóval kedvesebb volt szívemnek, mint Clary. Will viszont egy az egyben Jace, és hozzá inkább negatív érzés társul részemről, így a kialakulóban lévő szerelmi szál nekem érdektelen, mivel nem tudok szurkolni nekik. 
Magnus Bane, aki a legígéretesebb szereplő volt az Ereklyékben sajnos itt is csak epizódszerepet kapott.
Tulajdonképpen a történet hasonló, itt is egy átlagos lányról derül ki, hogy természetfeletti képességgel rendelkezik, ami által betekintést nyer az árnyvadászok különleges világába. 
Jóval kevesebb az esemény ebben a történetben, mint az alap sorozatban, mondhatnám azt is, hogy unalmas volt a könyv első fele. 

Cassandra Clare

A lassú építkezés után beindult a cselekmény, elkezdődött a jó és rossz harca, ami tetőzzön egy csatában, hogy aztán egy olyan végbe forduljon, ami azonnal követeli a folytatást. 
Legalábbis azok számára, akiknek bejött az, amit olvastak.
Mivel engem annyira nem nyűgözött le a történet, így nem is érzek ellenállhatatlan késztetést  a második rész azonnali kézbevételére. Majd egyszer. Talán.
Abban viszont nem vagyok biztos, hogy az, aki ezt a sorozatot olvassa először, vajon tökéletesen megért e mindent ebből a képzeletbeli világból és sajátos nyelvezetéből, kifejezéseiből. Clare szerintem feltételezte, hogy az Ereklyék rajongói fogják ezt is olvasni, így nem igazán magyarázza meg az általa alkotott világot. 

Amit még nem értek az a borító.  Az angyal egy medál, amiről kiderül, hogy egy szerkezet, rajta is van a borítón, de ki ez a pasi?

Történet: 10/6 - az eleje unalmas és lassú
Karakterek: 10/7 - Jem és Henry szimpi
Stílus: 10/7 - még mindig érzek benne az olvasásból kizökkentő mondatokat

Összesítve: 10/7
Aki szereti az ifjúsági fantasyt a viktoriánus korba helyezve annak telitalálat. Aki szerette A Végzet ereklyéit annak pedig kötelező!

Samantha Shannon: Csontszüret

Fülszöveg:
2059. Scion London. 
Paige Mahoney látszólag egy átlagos tizenéves lány, aki titokban egy alvilági szervezetnek dolgozik. Kisstílű lopások helyett ő nagyobb tétben játszik. Paige egy álomhacker, aki feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Mindezt pénzért. Egy nap azonban sötét és gonosz erő keríti hatalmába… Beláthatatlan következményekkel. 
Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a paranormális bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A rephaiták belőlük toboroznak hadsereget, hogy véghezvigyék titkos tervüket. Paige mentora és kiképzőtisztje Arcturus, a vérhitves, aki halálos ellensége az embereknek. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie mestere elméjébe, és fel kell fedni a titkát…

Műfaj: disztópia, fantasy, ifjúsági
Kiadó: Athenaeum 2013.
Csontszüret egy 7 részesre tervezett sorozat első része. 
Írónője Samantha Shannon 1991-es születésű londoni lány, akit már most ki is kiáltottak az új Rowlingnak, ami több szempontból is túlzás, hisz egészen más műfajban ír, de remélem felnő majd honfitáráshoz. 

Samantha Shannon

2015 februárjában már olvastam ezt a könyvet, mivel most jelent meg a 2. része, így eljött az idő az újraolvasásra. Ennek örömére meglehetősen kedvezményes áron saját példányt is be szereztem, mivel már első olvasáskor úgy éreztem ez egy olyan sorozat, mely helyet érdemel a polcomon. 

Már első találkozásunkkor is imádtam ezt a történetet, de másodszorra még inkább belopta magát a szívembe. Kellett is egy újraolvasás, hisz a történet és a benne felépített jövőkép jóval összetettebb a szokásos disztópiákénál. 
Az értékelésekből úgy vettem észre sokaknak talál túlságosan is bonyolult, ez az egyik oka, hogy tetszési %-a már 90 alá került a moly-on. A másik ok pedig gondolom az, hogy gyakorlatilag nincs szerelmi szál, illetve csak egy ici-pici kis izzás van a szereplők között, melyből csak reménykedhetünk a későbbiekben egy nagy lobbanásra. 
Nem mondom, hogy teljesen eredeti az ötlet, de legalább nem egy-két hanem sok-sok ötletből lett összegyúrva és így már egész újnak tűnik. Elég sok az információ ami rázúdul az emberre, túl sok a szám és az idegen kifejezés - amikről fogalmam sincs hogyan kellene kiejteni - ezek szerintem meglehetősen ijesztően hatnak az olvasóra, különösen azért mert már az első oldalakra is ez a jellemező. 

"Olyasmit is érzékeltem, ami nem a közvetlen közelemben történt: rögtön tudtam, ha kint, az utcán végigsétált egy látó, és megéreztem, amikor Covent Gardenben gyülekezni kezdtek a lelkek. Amint rákapcsoltak a létfenntartó gépekre, a Seven Dials egy mérföldes körzetében bármit kiszagoltam az éterben."

A főszereplő lány végre nem tini, hisz már 19 éves, a férfi főszereplők meg még idősebbek, mégis azért megmaradt a YA kategória bája is, hisz nincs benne erotika. Nálam külön előny, hogy miközben a saját és más emberek életének megmentéséről van szó, nem a szerelmi nyűgjén töpreng oldalakon keresztül a főhősnő. 
A cselekmény végig izgalmas és eseménydús, ha nem is váratlan de különös fordulatokkal. 

A történet egy olyan alternatív jövőben játszódik, amelyben régóta élnek köztünk tisztánlátók. A köznapi emberek természetesen félnek a sokféle különleges adottságokkal rendelkező emberektől, így a karhatalom megpróbálja begyűjteni őket. A főhős Page álomjáró, ami egy különlegesen ritka képesség, ő a Hét pecsét nevű bűnöző csoport egyik tagja.
Egy nap végzetes hibát követ el és elfogják, több társával együtt egy Sheon I nevű helyre szállítják, ahol legnagyobb megdöbbenésére egy idegen faj a rephaiták uralkodnak. Már 200 éve titkos szövetségre léptek a London területén létrejövő Scionnal. Page a XX. csontszüret keretében kerül a városba, ahol különböző próbatételek várják. A rephaitak külsőre emberi lények, de az emberek aurájából táplálkoznak. Page-t a vérhitves Arcturus választja ki tanítványának. Miközben Page próbálja kifürkészni e világ titkait, felkelti a rephaiták vezetőjének Nashirának a figyelmét. Immáron az életben maradása a tét.     

Fassbander, mint a Nagymester

És a férfi főszereplő! Úgy kellett már nekem egy ilyen karakter! Nagyon titokzatos, elsőre félelmetes, de mégis már az első megjelenésekor érezni lehet, hogy hatalmas lehetőségek vannak benne és még a könyv végén sem tudom eldönteni, hogy ő vajon a jó vagy a rossz oldalt képviseli (bár eldőlni látszik, de azért még sok a homály) és ez nagyon jó egy könyvsorozat esetén. Még a neve is különleges: Arcturus Mesarthim. 
Szó van a könyv megfilmesítéséről, bár konkrétumot nem találtam, az én ajánlatom Arcturus megformálására nem lehet más, mint: Michael Fassbander. 

Hogy negatívumot is mondjak: sajnos rengetek a nyomdahiba a könyvben, remélhetőleg a folytatás nem ilyen lesz. 
Viszont a borító gyönyörű.


Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Stílus: 10/10


Összesítve: 10/10 - Kedvenc
Azoknak ajánlom akik szeretik a kicsit összetettebb, bonyolultabb disztópiákat. Engem pár részlet emlékeztet a Tündérkrónikákra, bár ez nem olyan vicces. Jók a szereplők, izgalmas a cselekmény.
Elrettentő lehet, hogy a történet 7 részre tervezett és nem lezárt az első rész. És angolul is még csak két rész készült el. 

"Perzselt a lélegzete. Lassan csókolóztunk. Ne hagyd abba, ne hagyd abba! Semmi másra nem bírtam gondolni, csak erre: ne hagyd abba. Végigsimított a csípőmön, a hátamon, szorosan magához ölelt. Éreztem súlyosan dobbanó szívverését. A ritmusát. A ritmusomat."

Anita Gayn - Sütilány

Fülszöveg:
Claire, hogy megmentse a családi vállalkozást, részt vesz egy átváltoztatós valóságshowban, ami annyira jól sikerül, hogy a lány finom süteményekkel teli élete fenekestül felfordul. Ünnepelt celebként tér haza az otthonába, ahol minden megváltozott körülötte. Claire-nek el kell döntene, hogy a show véget ért-e vagy még csak most kezdődik…

Kiadó: Publio 2015
Műfaj: ifjúsági romantikus
E-Book: 990.-Ft!!!, de megvásárolható hagyományos könyvként is.


Szereplők:
Süti, azaz Claire, 17 éves, önbizalom hiányos, de nagyon kedves és mindenkivel törődő lány.
Alex: gyerekkorában egy tv-műsor vezetőjeként ismertségre tett szert, édesanyjával Sütiék szomszédja lesz.
Josh: Süti gyerekkori jó barátja
Kate: A lány unokatestvére és egyben legjobb barátnője.


Nemcsak én, de ti kedves olvasóim is szeretitek Anita Gayn írásait, ezt bizonyítja, hogy a Szent Johanna gimi után az ő sorozatáról írott bejegyzésem a legolvasottabb. Íme.
Nemrég örömmel láttam, hogy egy újabb könyve jelent meg magánkiadásban, rögtön le is csaptam rá. Nem bántam meg, egy igazán kedves történetet olvashattam.

A sztori két idősíkban játszódik ide-oda ugrálva, ami jót tett a cselekménynek, mert így legalább volt egy kis titokzatosság az események körül, és nem volt az az érzésem, hogy már előre tudom mi fog történni.
Az egyik szál az átváltozós valóságshow előtt játszódik és bemutatja, hogy él népes családjával és két jó barátjával Claire egy amerikai kisvárosban. Szüleinek étterme és cukrászdája van, sajnos a vállalkozás felett  gyülekeznek a viharfelhők. Süti megismerkedik a szomszédjukba költöző híres és jóképű Alex-el, aki hatalmas meglepetésre érdeklődést mutat a kissé molett lány után.

A másik szálban a valóságshow megnyerése után Sütit igazi Celebként köszöntik szülővárosában, kamerák kereszttűzében találja magát.
A valóságshow eseményeiből is fel-felvillan egy-egy kép, de ez a rész nincs igazán kifejtve a könyvben, így utólag én nem is hiányolom.
Vajon mi vette rá a lányt, hogy jelentkezzen egy ilyen show-ba? Mi történt Alex-el? Vajon őszinte szerelmet érez új barátja Prince felé? Mi történt két jó barátjával? És vajon sikerül megmenteni szülei éttermét?
Többek között ezekre a kérdésekre ad választ ez a remek kis írás. 

Nagyon egyszerű jellemzést írni erről a könyvről, elég ha annyit írok: édes mint egy finom krémes sütemény. 
Tulajdonképpen ezzel elmondtam mindent.
Aki olvasott már LOL könyveket vagy ifjúsági romantikust az tudja nagyjából, hogy mire számíthat a történetben és a karakterekben egyaránt. Ehhez azonban egy igen választékos, igényes, olvasmányos írói stílus is hozzáadódik, ami miatt én különösen kedvelem Anita írásait.

A főszereplő Süti/Claire számomra nagyon szimpatikus karakter, jól tudok vele azonosulni, mert sok mindenben hasonlít az én tini énemre.
Túl sokat aggódik a súlya miatt, túl nagy felelősséget vállal mindenért és mindenkiért, saját magával törődik a legkevesebbet, imádja az állatokat, a nehéz természetű nagyanyját és barátait. Ráadásul nem rinyál oldalakon keresztül, hanem inkább cselekszik.
Mivel nem szeretnék spoilert írni, így csak annyit árulok el, hogy a legtöbb szereplő hatalmas átalakuláson megy keresztül a történet folyamán és lehet, hogy akit először nagyon kedveltél a végére még meg is utálod.
Egyetlen egyszer, a könyv 80%-nál éreztem azt, hogy most már elég a szerencsétlenkedésből és találjon már végre egymásra a  szerelmespár, de ez még mindig jóval kevesebb szerelmi nyűglődést jelent, mint ami a többi hasonló stílusú könyvben megtalálható.

Örömmel vettem tudomásul azt a tényt, hogy a YA fantasy világát (Démoni titok) elhagyva ismét egy mai romantikus YA könyvet olvashattam egyik kedvenc magyar íróm tollából.
Bátran ajánlom mindenkinek, akik szeretik a LOL könyveket, vagy pl. Leiner Laura könyveit. Hihetetlenül olcsón meg lehet vásárolni e-bookban. Megéri az árát! (google a te barátod)

Történet: 10/9
karakterek: 10/9
Stílus: 10/9

Összesítve: 10/9
Nagyon könnyed, szórakoztató, ifjúsági- romantikus könyv egy kiváló író tollából.
Egy ici-pici plusz kellett volna még a 10 ponthoz, de nem igazán tudnám megfogalmazni, hogy hol veszett el az az egy pont.

Leiner Laura - Késtél

Borító

Sztori:
Bexi a tizenhét éves tinilány egy éve tette fel a Youtube-ra Késtél című szerzeményét, mellyel nem várt sikert aratott. Régi barátai elfordultak tőle mikor kiválva a sulibandából a menedzsere, Körte segítségével országos hírű sztár lett. A sztárság azonban nemcsak kiváltságokkal jár....
Bexit meghívják a nagy sikerű tehetségkutatóba, hogy énekeljen duettet az egyik nyerésre is esélyes versenyzővel, Nagy Márkkal.  Mivel kell a reklám a hamarosan megjelenő második nagylemeznek a lány belemegy, nem is gondolja, hogy ez az egy hét mennyi váratlan meglepetést hoz.

A Bexi sorozat első kötete.

Kiadó: GABÓ 2014
Műfaj: ifjúsági-regény, E/1 nézőpont
Helyszín: Budapest napjainkban
Szereplők:
Budai Rebeka (Bexi): tini rocksztár
Körte: Bexi menedzsere
Nagy Márk: Pop/rocksztár leszek versenyzője, Bexi duettpartnere
Sleisz Antal: Bexi haverbarátja
Továbbá: egy húg, egy anya, Kemál a szomszéd és Aszádék, vagyis: Bogyó, Pepe, Puding, Geri (a bizonyos Késtélgyerek) stb...

A húgom is és én is kedveljük Leiner Laura könyveit, így aztán a megjelenés után pár nappal már a kezünkben tartottuk a könyvet. A borító egyébként nem tetszik, nem túl ötletes.
Ez az első olvasmányom a 2014/2014 könyvmolypárbajra benevezett könyvek közül.

Nem húzom az időt, így rögtön elárulom, hogy nekem bizony ez tetszett. Van egy-két dolog amit hiányolok a könyvből, de alapvetően szinte tökéletes ebben a műfajban, hisz nem akar több lenni egy egyszerű szórakoztató YA-regénynél.
A történet nekem nagyon bejött, hisz szeretem a tehetségkutatókat, érdekel a háttérben zajló munka, egy mai híres magyar lány élete, gondolatai, érzései. Azt gondolom, hogy bár Laura nem tini és nem rocksztár, de mégis úgy érzem sok mindent meríthetett a saját tapasztalataiból, amik aztán visszaköszönnek Bexi karakterében és a vele kapcsolatos dolgokban. Gondolom neki sem egyszerű szembesülni a rosszindulatú kommentekkel, a sanda tekintetekkel. 

Beleláthatunk abba, hogyan változtatja meg valaki életét, ha meg tudja valósítani az álmát, híresség lesz annak nemcsak előnyeivel, de bizony számtalan hátrányával együtt.
Végre nincs sulijelenet, sem közös ökörködések, teljesen új a téma ezzel a zenei világgal.
A zene mindenütt jelen van a történetben, nekem legalább 5-6 alkalommal kellett gugliznom, mivel a címek és előadók alapján nem jöttem rá melyik is az a dal amiről éppen szó van, vagyis nem árt ha olvasás közben a közelben van egy okosteló v. laptop.

"– És…izé… – kezdte Pepe. – Nektek is lesz olyan összevont nevetek?
– Milyen összevont név?
– Ha két híres arc összejön, akkor keresztezik a nevüket, tudod. Mer' lehetnétek ti a Márxi. Vagy Berk – tűnődött."

Laura sikerének egyik titka, hogy az olvasó könnyen tud azonosulni a főszereplőkkel vagy legalább szimpatizál velük. Mivel elég kevés az olvasók között a tinisztár, így úgy gondolom most a második opció a lehetséges. Bexit én nagyon megkedveltem, meghozott egy nagyon nehéz döntést, megvalósította az álmát, miközben nemcsak a barátait, de barátját, Gerit is megbántotta. Ehhez képest mégsem kesereg túl sokat -persze lehet valakinek ez is sok, hisz hosszú belső monológjai vannak - csinálja azt amit vállalt és fellépései kárpótolják a magányért.
Körte és az általa menedzsert Fogd be Aszád nevű együttes tagjai szállítják a történetben a humort, igazi trollok. Nem lett annyira hangosan röhögős, mint a Bábel vagy az Szjg gimi, viszont a karakterek sokkal jobban meg lettek formálva. Semmilyen hasonlóságot nem éreztem Laura előző könyveinek karaktereivel és ez nagyon jó. Viszont a fiúk jelleme nem az a tipikus romantikus hős figura, amit elvárnánk egy ilyen típusú regényben.

Van egy sértődött Gerink, aki egy év után sem igazán tudja megemészteni, hogy barátnője egy olyan dallal futott be amit róla írt, ettől aztán nem vált ki az emberből nagy szimpátiát, de azért gondoljatok bele: közös álmuk volt Bexivel a zenélés, aki otthagyta és egyedül ragadta meg a lehetőséget. Ki az akiben nem lenne tüske? Hisz többnyire önző emberek vagyunk.
És van egy Márkunk akit ez az idézet jellemez a legjobban:

"Márk gondolatainak kilencvenkilenc százalékát az köti le, hogy saját magával foglalkozik. A maradék egy százalékban pedig megzavarják."

Vagyis egy rendkívül egoista, önimádó figura, aki azonban rém vicces helyzeteket tud produkálni, amellett, hogy számomra rendkívül idegesítő, és aki még meg sem nyerte a versenyt, de rajongóit már "Márkereknek" hívja.
Ezt találom a könyv legnagyobb hibájának, vagyis nincs egy fiú sem akibe bele lehetne egy kicsit szeretni. De ki tudja vár minket a folytatás ami talán árnyalja a képet és valamelyik fiút majd megszeretem.
Még a negyvenes Körte is kicsit infantilis, az különösen tetszett, hogy Bexit gyereknek hívja és próbálja a földön tartani a lányt. 
A történet egyébként egy drámai csúcsponton ér véget, amit aztán valamilyen szinten elspoilerez  a második részből bemásolt ajánló. Ezt egy kissé furcsálltam, de várom a csavart hátha lesz valami meglepetés. 

Történet: 10/10
Karakterek: 10/8
Stílus: 10/9

Összesítve: 10/9
Nagyon jól szórakoztam. Izgatottam várom a folytatást!

Bexi és Márk által énekelt duett eredetije:
https://www.youtube.com/watch?v=8UVNT4wvIGY

Kiera Cass - Az igazi

"Ám azzal is tisztában vagyok, hogy ez nem holmi tündérmese. Tudom, hogy járnak majd ránk nehezebb idők, lesznek bonyolult időszakaink. Tudom, hogy nem történik majd minden úgy, ahogy szeretnénk, s nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezt az életet mi választottuk. Nem lesz tökéletes, legalábbis nem állandóan.
Az nem a „boldogan éltek, míg…”
Ez annál sokkal, de sokkal több."

Sztori:
Itt az idő, hogy végre korona kerüljön a még versenyben maradt 4 lány egyikének a fejére. Vajon Maxon herceg Americát választja? Vagy a lány örökös hezitálásával végleg elriasztja a fiút? Na és Aspen? Az ő sorsa hogyan alakul? Mire készülnek a lázadók? Lesz happy-end?

Előző részek:
Első rész: A párválasztó
Második rész: Az elit

Moly-adatlap

Jóval hamarabb kezembe vehettem a harmadik részt, mint azt előzetesen lehetett várni. Nagyon örültem neki, mert kedveltem az első két részt. Nem csalódtam, remek lezárást kapott ez a trilógia.

Történet: 10/9
A történet az elején ott folytatódott ahol az előző rész véget ért, vagyis rengeteg nyavalygással America részéről. Kicsit meg is ijedtem, de szerencsére korai volt az elkeseredés, mert ugyan végig ott volt a bizonytalanság, az örökös vívódás a lány részéről, de legalább a politikai események is szépen bele lettek szőve a történetbe. Nem mondom, hogy nem téptem a hajam (és nem csak képletesen) amikor America sorra tette fel magának a gyötrő kérdéseit immáron századszor, de találtam jó pár pozitív dolgot is a cselekményben. És mielőtt mindent beborított volna a rózsaszín csillámfelhő, történt egy bizonyos haláleset, amin nagyon ledöbbentem, nem is szólva az azt követő eseményekről.  A bátor húzásokat amiket úgy hiányoltam a második részből, most csak sikerült meglépni. Kellettek ezek a veszteségek, hogy a végén aztán mégis meg legyünk elégedve a lezárással, megkapjuk kötelező adagunkat a tündérmeséből.
A lázadók sajnos nem kaptak túl nagy szerepet, különösen a déliek. Kicsit kapkodó lett ennek a vonalnak a történetvezetése. Talán azért mert nem volt egy olyan ember sem, aki arcot adott volna az ellenségnek. Kellett volna ide is egy Snow elnök (Éhezők viadala) akit lehetett volna utálni. Ezt a szerepet végül is a király kapta meg.
Tulajdonképpen megelégedéssel tettem le a könyvet, valami hasonló befejezést vártam. Méltó lezárása a trilógiának.

Karakterek: 10/8
Nem America vívódása miatt vonok le egy pontot, mert azt még meg is értem, még ha eléggé idegtépő is tud lenni, inkább Maxon miatt. Én szerettem volna őt a tökéletes királyfi képében látni a végéig. Megértem, hogy ő is bizonytalan volt, egyrészt tapasztalatlansága miatt, másrészt a szeszélyes lány miatt, de szerettem volna ha végig kitart America mellett. Sokszor haragudtam rá. Aztán a leveleivel mindent jóvá tett, szerettem őket olvasni.
Aspen számomra mindig is semleges volt, ezen ez a rész sem változtatott. Számomra ő ebben a történetben a felesleges tényező, mindössze egy konfliktusforrás.
A megmaradt négy lány végre kapott igazi karaktert, különösen Celeste jelleme fejlődött, végre meg lehetett őket különböztetni. Bevallom én Kriss-t kimondottan utáltam.
A király rendkívül ellenszenves, de lássuk be nagyon kellett a sztoriba, ő vált az igazi ellenséggé és nemcsak America ellenségévé, de a legfőbb megtisztulás, újjáalakulás legnagyobb ellenzőjévé is.
Ami a királynőt illeti számomra nem derült ki mitől olyan méltó a címére, ha még azt sem vette észre, hogy fia mennyit szenved az apja kegyetlensége miatt.

Stílus: 10/9
A legnagyobb erőssége a sorozatnak, hogy képes úgy beszippantani, hogy az ember egy ültő helyében kiolvassa. Határozott fejlődést érzek az első kötethez képest az írónő stílusában. Még mindig egyszerűen fogalmaz, de nagyon szép gondolatokkal fűszerezte történetét. E/1-ben íródott.

Kiadás:
2014 Gabo kiadó
Gyönyörűséges a borító, talán a legszebb a három közül.

Műfaj: romantikus dísztópia

Értékelésem: 10/9
Alapesetben egyáltalán nem nekem való ez a sorozat, hisz túl romantikus, túl csillámporos, túl rózsaszín, túl nyavalygós. Viszont, mint minden dísztópia magába rejti a sötétséget is ami árnyalja egy kicsit ezt a mesét. Valószínű, hogy emiatt és a hihetetlenül olvasmányos stílus miatt tudta mégis belopni magát a szívembe.
Elsősorban hölgyeknek ajánlom és azoknak akik szeretnék felfedezni magukban a hercegnőt!

A kiadótól ígéret van arra, hogy kiadja a novellákat is.  The Prince és The Guard címmel jelentek meg angolul. Eléggé beszédesek a címek, könnyen kitalálható kik állnak a középpontban.
És azt is olvastam, hogy esetleg tv-sorozat készülhet a trilógiából a CW csatorna gondozásában. Én nézném.

Tavi Kata - Nyitótánc

"Megjegyzem sms-t sem írt. Sem egy e-mail-t. Sem egy rohadt üzenetet Facebookon. Hányadik században él ez? A tizenötödikben?
Nem, ott sem élhet, mert egy nyomorult postagalamb se járt felém."

Sztori:
Új iskola, új társak, egy régi barát.
Lilla a tánc szerelmese megkezdi első évét a középiskolában.  Az új szomszéd a rock-sztár külsejű Krisztián is a lány osztálytársa lesz. Régen barátok voltak, de most a srác elutasító Lillával szemben. 
A Nyitótánc az iskola első évét, a lányra váró kalandokat foglalja össze.

Sulijegyzetek sorozat első kötete.

Moly-adatlap

Teljesen véletlenül bukkantam rá erre a könyvre és mivel mostanában sokadik gyerekkoromat élve  teljesen rá vagyok kattanva a Young Adult könyvekre egy bátor húzással meg is rendeltem. Nem bántam meg.

Tavi Kata írói álnév, ezzel a könyvével megnyerte az Aranymosás pályázatot 2013-ban. Honlapja: http://tavikata.blogspot.hu/

Történet: 10/8
Igen, egyértelműen nem lehet elvonatkoztatni az SZJG sorozattól. Ez is egy lány középiskolai éveiről szól, E/1-ben mesél és emiatt adott a hasonlóság. Valószínűleg ettől áll a moly-on 83%-on, pedig véleményem szerint sokkal többet érdemelne, mert kategóriájában ez egy jó sorozatnak ígérkezik.
Sőt továbbmegyek, ha valaki ezt olvassa először az lehet, hogy nem jut tovább az SZJG első kötetén.

Az iskola első évében megesik minden Lillával, ami szokásos az ilyen történetekben: reménytelen szerelem, barátság, veszekedés, félreértés, sértődés kicsi hiszti stb. Szerencsére nincs túlcifrázva, de sajnos nem is történik benne semmi igazán jelentős, legalábbis most pár héttel az olvasás után nem igazán tudok felidézni semmi extra dolgot.

Írónő

A fejezetek hónapokra oszlanak, ettől aztán kicsit végigszáguldunk ezen az egy éven, de legalább pörgős a sztori. 
Természetesen ez sem egy átlagos magyar iskolában játszódik, hisz itt képeznek művészeket, sportolókat és táncosokat is, az osztálylétszám normális, így nem is kerül mindenki előtérbe. Míg főhősnőnk a táncosok táborát erősíti, addig plátói szerelme Krisztián kosaras. A vonzódás köztük egyértelmű, de persze meg kell futni a szokásos köröket. :)
Mivel én nem vártam mást, ezért nekem jó szórakozást nyújtott, de lehetett volna egy kicsit több, vagy csak egy kicsit más, mint a sokat emlegetett sorozat.

Karakterek: 10/9
Lilla a főszereplő igazi életrevaló csaj. Néha kissé idegesítő, de én szerettem, az külön tetszik benne, hogy vörös, és, hogy semmiben sem emlékeztet Renátára. Krisztiánnal úgy vagyok ahogy anno Cortezzel, nem igazán lett a szívem csücske. Azért akadt kedvencem Márk személyében, aki meglehetősen titokzatos figura, remélem a nem lesz úgy elcseszve, mint Arnold és végre én is rajonghatok valakiért. A többi szereplőt is lehet egy kicsit összehasonlítani más SZJG szereplőkkel, de igazából ezek mind-mind csak most jutottak eszembe olvasás közben nem annyira. Valamiért az anyukának itt is elég fura dolgai vannak. (úgy látszik az írónők mindig szigorúbbak az anyukákkal) Túl sok volt a szereplő akiket képtelen voltam megjegyezni, tetézte ezt, hogy az egyik osztálytársat Kristófnak hívják, míg a PASI-t Krisztiánnak. Az elején sose tudtam melyikről van szó. (jó jó tudom, hogy azonos nevűek is járnak egy osztályba, de akkor is....a névmemóriám nulla)

Stílus: 10/9
Ami megkülönbözteti az SZJG-től, főleg az első két résztől, hogy sokkal jobban van megírva. Talán nincs benne annyi humor, viszont nem is kell oldalakon keresztül arról olvasni, hogy éppen mivel szöszmötölnek az osztálytársak. Első könyvnek különösen ígéretes, de lehet még fejlődni.

Borítóterv

Kiadás: 
2013 Könyvmolyképző
Tetszik a borító,  helyesek rajta a fiatalok (még ha nem is 15 évesnek tűnnek). Viszont van benne egy két elgépelés. A cím remek, többféleképpen is utal a sztorira.


Értékelésem: 10/9
A magas pontszám azért van, mert úgy érzem semmivel sem marad el a külföldi Young Adult könyvektől, és a magyar írókkal szemben amúgy is mindig elnézőbb vagyok.
Két baja van ennek a könyvnek, az egyik az, hogy az SZJG sorozat után jelent meg, a másik pedig, hogy még nem jelent meg a folytatás.
Aranyos, kedves gimis történet, elsősorban a gimis korosztálynak, vagy az olyanoknak mint én. (vagyis akik még mindig bele tudják élni magukat az ilyen történetekbe is. - na ja, még ma is álmodok felelésekről, pedig még időszámításunk előtt voltam középiskolás. :D

Leiner Laura - Akkor szakítsunk

"-Amióta a társaságotokat élvezem,félóránként tízet esik az IQ-m -meredt rám kelletlenül."

Sztori:
Lia és Norbi karácsonykor szakítottak. Szánkó szilveszteri buliját azonban nem akarják kihagyni, így barátaikkal a tökéletes párral Esztivel és Csabival, valamint a sofőrként funkcionáló antiszociális Szilkóval megindulnak az éjszakának. Vajon elérnek egyáltalán a buliba? Kibírja Lia és Norbi veszekedés nélkül? Eszti és Csabi valóban undorítóan tökéletes pár?

Mit is mondhatnék Leiner Lauráról? Már külön címkét kapott a blogomon, kedvelem az SZJG sorozatát és a Bábelt, így kíváncsian fogtam bele legújabb könyvébe is.


Történet: 10/8
Egy meglehetősen eseménydús és őrült szilveszter-éjszakát mesél el a könyv E/1-ben Lia szemszögéből. Semmi nem úgy történik ahogy azt a szereplők elképzelik. Tulajdonképen egy flúgos futamnak leszünk szemtanúi. Emiatt aztán nincs benne semmi de semmi SZJG utánérzés, nem kell oldalakon keresztül azt olvasni ki milyen piszlicsáré ügyekkel foglalkozik a tanórán. Nekem néhol már sok volt ez a hatalmas káosz, kicsit már megpihentem volna a sok-sok esemény, akadály és hülyeség közepette. Voltak azért flashback jelenetek is, melyekből kiderült mi volt az oka a szakításnak.

Karakterek: 10/5
Azt gondoltam, hogy a Remek Lindájánál idegesítőbb, utálatosabb karaktert nem lehet megalkotni, de tévedtem. Sikerült. Liát szívem szerint az 5. oldalon kinyírtam volna. Tökéletesen megtestesíti az amerikai bugyuta vígjátékok női karakterét, aki hülyeséget, hülyeségre halmoz amit még hazugságokkal tetéz, pedig tudja, hogy úgyis le fog bukni. Az utolsó szó mindig az övé kell, hogy legyen.  Az az igazi energialeszívó vámpír típus. Lia méltó partnerre talál Norbiban, akit még csak megszánni sem tudtam, hogy ilyen idióta csaja volt majdnem két évig, mert abból amit megtudtam róla szerintem meg is érdemelte. Csabi és Eszti sem lopta be magát a szívembe, egyedül talán Szilkó aki érdekes volt számomra ( a fenti idézet az ő szájából hangzott el, és mélységesen egyet is értek vele). Egyébként egyik szereplőről sem kaptunk leírást (legalábbis én nem emlékszem).

Mindenesetre érdekes, hogy ennyire buta, műveletlen, sőt néha még életképtelennek is tűnő fiatalt mind-mind felvettek főiskolára (még Ákost is). Remélem a valóság nem ennyire szörnyű. Többnyire mondjuk értem az iróniát Laura könyveiben, de most valahogy nem jött át. Ez az egész egy kicsit a kiforratlan, szárnypróbálgató Remekre emlékeztet.
A főszereplő idegesítő magatartása sajnos az egész könyvre rányomta bélyegét.

Stílus: 10/8
Mint mindig egyedi, vagyis leinerlaurás.  Kicsit kevesebbet nevettem és többet bosszankodtam, mint a többi könyvén.
Szeretnék végre egy olyan könyvet olvasni tőle ami nem E/1-es, mert akkor talán jobban bele lehetne látni a többi szereplő szemszögébe is.

Kiadás:
2013 Gabo
Nem tetszik a borító, ez a stílus nekem nem jön be. A cím is elég fura.

Értékelésem: 10/7
Nem ez a kedvencem Laurától az biztos. Különösen a kimondottan jól sikerült Bábel után nem. Az idegesítő főszereplő lány amin nálam elbukott a dolog, az összes többi a szokásosan szórakoztató, hangosan kacagtató, kedvesen bájos elsősorban fiataloknak szóló élményt adja.
Mondjuk akit Reni karaktere idegesített, annak Lia teljesen más-milyensége lehet, hogy jobban bejön. 

u.i.:
kimondottan utálom a szilvesztert, jobban mint a szülinapomat.

Anita Gayn - Senkinek sem kellesz - Szükségem van rád

"– Randim lesz.
– Ki a frásszal? – hüledeztem. – Azt ne mondd, hogy azzal az orrkarikással! Mondd, hogy nem Pocok az, Dorie! Ennyire nem lehetsz hülye!
– Nem – mondta gyorsan. – Különben is, ő Patkány volt.
– Nem érdekel, nem randizhatsz egyetlen rágcsáló hapsival sem."

Valószínű a rendkívül depresszív hangulatot árasztó cím és borító volt az ami felkeltette az érdeklődésemet a könyv iránt és ezért került rá a várólistámra, majd a könyvolvasómra.  Kb. a 20. oldalon tartottam már, amikor elolvastam a fülszöveget a moly-on és akkor szembesültem azzal is, hogy ezt a történetet egy magyar lány írta. (Gayn betűit kicsit összekeverjük kijön belőle a Nagy) Soha nem jöttem volna rá, ugyanis ez a könyv felveszi a versenyt a nemzetközi hasonló típusú kiadásokkal. Éppen ezért hihetetlen számomra, hogy csak magánkiadásban jelent meg.

Sorozat:
1. Senkinek sem kellesz
2. Szükségem van rád (csak pdf-ben)
más főszereplőkkel:
3. Hazdd, hogy szeretsz (csak pdf-ben)
4. Azon  a nyáron (csak pdf-ben)

Interjúm Anitával:  http://ananiila.blogspot.hu/2014/04/irj-megnezz-megolvass-eltegy-meg.html

Senkinek sem kellesz:
A 15 éves Emily szülei régen elváltak. Amikor anyja váratlanul lelép egy pasival, Em kénytelen apjához és annak családjához költözni. Régi, de mégis új környezet, testvérek, egy mostoha, új suli és egy régen látott, de soha el nem felejtett fiú, Matt várja az új városban. A srác azonban meg sem ismeri már a lányt, sőt ahol csak lehet keresztbe tesz neki...

Történet: 10/10 
A fenti sztori leírás elég egyszerűnek tűnik és könnyen kitalálható a folytatás is. Adott egy hátrányos helyzetű fiatal lány, aki teljesen egyedül érzi magát a világban. A vélt vagy valós sérelmei ellen hatalmas páncéllal veszi körül magát, amire még néhány tüskét is növesztett. A szokásos forgatókönyv viszont ebben a sztoriban kicsit felborul. Emily nem egy elveszett karakter, igazi karakán, kemény lány, aki nem vár a szőke hercegre aki majd ledönti a maga köré épített falakat. 15 évesen is határozott elképzelései vannak a jövőjéről és mindent megtesz annak érdekében, hogy senki segítségére ne szoruljon. Hisz egész életében azt érezte, hogy senkinek sem kell, így megtanult egyedül is boldogulni. Bevallom eleinte nem találtam őt túl szimpatikusnak, de amikor Matt elkezdi hadjáratát ellene és a rengeteg igazságtalanság sem töri meg, kivívta tiszteletemet és szeretetemet. Nehéz Emily számára a beilleszkedés mind az új családjába, mind az iskolába, mindenhol feleslegesnek érzi magát. Ebben a történetben is nagy szerepet kap az, hogy nem beszélnek egymással a szereplők, és ebből rengeteg félreértés adódik. Az a sok kitolás és igazságtalanság ami éri a lányt teljesen kiakasztotta a hatalmas igazságérzetemet, ettől teljesen bele tudtam élni magam a történetbe. Természetesen nem maradunk szerelem nélkül, de a könyv vége nem happy end. Jómagam elszorult torokkal és könnyes szemmel fejeztem be. Viszont van folytatás....

Nem mondom, hogy hibátlan mű. Mivel a történet csakis Emily érzéseire koncentrál, így több kérdés is megválaszolatlan maradt, különösen Matt viselkedésével kapcsolatban, bár azt hiszem a sorok mögött sok mindent ki lehet olvasni. Ez mondjuk nekem tetszik, hisz gondolkodásra késztet. Ami leginkább nem tetszik az Emily életkora. Jobban örülnék, ha példát mutatva a fiataloknak akik olvassák e könyvet a főszereplő lány legalább két évvel idősebb lenne (17). Mondjuk az lehet, hogy ebben a kérdésben én konzervatívabb vagyok, de nem szeretek 15 évesek szexuális életéről olvasni.

A környezet valahol Amerika, ami elég fura egy magyar írótól, de itt annyira összhangban van minden, hogy nem éreztem soha azt, hogy kilóg a lóláb. 
Ami még nagyon jól ki lett találva, az a flashback-ek amik betekintést nyújtanak Matt és Emily gyermekkorába.

Karakterek: 10/9
Emily-ről már ejtettem szót. Matt jelleme nem teljesen bontakozik ki, és amit megtudunk róla az sem túl pozitív. Végig ingadozó volt az érzésem vele kapcsolatban. Gyűlöltem, kedveltem aztán megint gyűlöltem. Ellentmondásos és titokzatos fiú ő, aki még Em-nél is nehezebb gyerekkorral küzdve most viszonylag békés életet él, hisz végre igazi családban él nevelőszüleivel és 5 testvérével. Indítékai nem mindig derülnek ki, de most hogy olvastam már a 2. részt is így már érthető a viselkedése. Szöszi aki Em legjobb barátja és Dorie aki Em nővére a legpozitívabb karakterek a könyvben. Matt csaja, az utálatos húg, a jólelkű barát Dean, a nőcsábász szépfiú Zach mind hasonlóak a kicsit sablonos, de kihagyhatatlan tinikönyvek karaktereihez, mégis igaz hús-vér figurák, hisz senki sem csak jó vagy rossz.

Stílus: 10/10
Ami legjobban megfogott ebben a könyvben az a hihetetlenül magával ragadó, olvasmányos, igényes fogalmazás. Mint megtudtam ez a könyv először a Merengőn jelent meg aztán egy magánkiadásban valószínűleg csak minimális példányszámban. Mégis sokkal színvonalasabb, mint sok tini regény amiket az utóbbi időben olvastam. Teljesen beszippantott, ha nem lenne ilyen hosszú egy ültő helyemben olvastam volna ki, de az élet azért néha közbeszól. (a tesóm most olvassa, nem is lehet hozzá szólni :)


Kiadás:
2010 Magánkiadás
Nem tudok semmit Nagy Anitáról, sem arról, hogy mik az elképzelései írói pályafutásáról, de véleményem szerint megérdemelne egy olyan kiadót ami kézbe venné a történeteit és kiadná. Ezt a könyvet nem is kellene szerkeszteni sem, már így is készen áll egy igazi kiadásra. Egy vevője már lenne.
A moly-on van utazópéldány a könyvből itt lehet rá jelentkezni.

Összesítve 10/10, kedvenc!
Ismét csak azt tudom írni, amit oly sokszor: ez a könyv sem az én korosztályomnak íródott. És mégis imádom. Talán azért mert néhány ponton tudok azonosulni Emily karakterével.
Ajánlom mindenkinek, ez nem egy szokványos tingli-tangli tinikönyv, sokkal mélyebb annál.

Csak az első rész ismeretében olvasd tovább!
 

Szükségem van rád:
Em mindent maga mögött hagyva anyjához költözik Mauri-ra. Próbálja feldolgozni és túlélni hatalmas csalódását. Hat héttel később azonban váratlan meglepetés éri, megjelenik a szigeten nővére és vele az egész Knight família Matt Harper-el.

Történet: 10/7
Több idősíkon fut a történet. Matt szemszögéből is megismerhetjük Emily és a fiú rövid és viharos szerelmét. És így aztán sok minden értelmet nyer, ami az első részből nem derült ki.
Ez a rész szerintem nem eléggé átgondolt, kissé túlírt. Volt egy olyan érzésem, mintha az írónő nem akarta volna befejezni a történetét ezért újabb és újabb próbatételek elé állította főhőseit. Ettől sajnos túl sok lett a rinyálás a könyvben. Percenként gondolják meg magukat főhőseink, a szeretlek vagy inkább gyűlöllek között vergődnek folyamatosan. De a vége, különösen a karácsonyi meglepetéssel kiegészítve minden romantikus érzületű embert megnyugvással tölthet el.

Karakterek: 10/8
Emily már megint túlkomplikálja a dolgokat, Matt pedig túl indulatos. Az új szereplők közül Mark kedves figura, de azt remélem nem róla és Elli-ről fog szólni valamelyik későbbi rész. Akkor már Zoey története érdekesebbnek tűnik.

Stílus: 10/7
Mint említettem ez a rész nem elég összeszedett. A szemszögváltás miatt az elején sok az ismétlés, később meg úgy éreztem, hogy túlírt. Ehhez kellene egy jó korrektor, szerkesztő aki kihúzna belőle úgy 50 oldalt és akkor már mehetne is a nyomdába.

Kiadás:
Nos az nincs. PDF-ben letölthető innen-onnan. :(

Összesítve: 10/7
Hibái ellenére imádtam olvasni, 1 szabad szombat kellett csak hozzá. Ajánlom azoknak akiket nem elégített ki az első rész befejezetlensége.
Már olvasom is a folytatást, ami ha minden igaz akkor Dean és az eddig éppen csak megemlített Haley története.

Veronica Roth - A beavatott

"… remeg a lábam, de nem tudom, miért. Nem a magasságtól félek – az mindig is feltölt energiával, mely átjárja minden szervemet, eremet és izmomat, mintha minden porcikám ugyanazon a hangon énekelne. Aztán rájövök mi az oka. Négyes maga. Van benne valami, ami miatt úgy érzem: le fogok zuhanni. Vagy folyadékká változom. Vagy lángra lobbanok."

Sztori:
A jövőben járunk. A társadalom öt csoportra oszlik: Őszinték, Önfeláldozók, Műveltek, Barátságosak és Bátrak. Beatrice családjával az Önfeláldozók közt él. 16 éves korában azonban döntenie kell, hogy képességei alapján melyik csoporthoz akar tartozni. A szimulációs vizsga, mely segítene a döntésben nem várt eredménnyel zárul, melynek hatására a lány elhagyja családját és a Bátrak mellett dönt. 

Moly-adatlap 

A műfaj dísztópia, mégpedig a Young Adult kategóriából. A Divergent trilógia (?) első része. Bevallom én már unom ezeket a könyveket, de muszáj volt két kihívás miatt elolvasnom (sőt írnom róla). Abban reménykedtem, hogy tud valami újat mutatni ebben a műfajban.

Történet:10/6
Nem győzött meg. Az alapszituáció, vagyis az, hogy az embereket jellemző tulajdonságaik alapján öt csoportba osztják, teljesen életképtelen. Egy ilyen társadalmat hosszú távon fenntartani lehetetlen. Max. diktatúrával tudnám elképzelni, ilyenről meg nincs szó a könyvben. Egyébként is elég soványka a világrend ábrázolása, arról például nem esik szó, hogy ez az egész világban így van e vagy csak Amerikában. Valahogy csak túltettem magam ezen (nem, sajnos mégsem) és olvastam tovább. Nagyon kiszámítható a történet, tényleg megvan benne minden ami a mostanság divatos YA dísztópiákban meg kell lenni: átlagosnak tűnő bátor lány, a folytonos vívódásaival, szerelmi háromszög (ami itt nem tart soká és eléggé fura véget ér), és az elkerülhetetlen lázadás a fennálló rend ellen csak itt némi csavarral, dráma és halálesetek. Kissé hatásvadásznak éreztem a végén a sok gyilkolászást és halált. Sajnos elég sok a logikátlanság és ha ez még nekem is feltűnik akkor ott már gond van, mivel én eléggé át tudok siklani ilyesmik felett.
Persze elgondolkodtam vajon melyik csoportba kerülnék, de sajna én úgy látszik életképtelen vagyok, mert egyikben sem érezném magam otthon.

Szereplők: 10/6
A női főszereplő jelleme is a szokásos klisékre épül. Tris Szürke kis veréb, aki azonban eléggé elszánt, hogy változtasson az életén. Pár hetes kiképzés után kész gyilkológép lesz (na ez elég röhejes), de  rengeteg haláleset és gyilkolás sem tántoríthatja el céljától, megy előre mint egy robot, hisz rajta a 16 éves lányon múlik a világ sorsa (ez is röhejes) Mit számít neki a családja, barátai elvesztése ha Négyes (a valódi neve a legröhejesebb az egész sztoriban) öleli és csókolja. Négyes figurája engem egyáltalán nem vonz, pedig alapkövetelmény, hogy a főszereplő fiúért odalegyen az olvasó(nő). Viszont láttam a márciusban bemutatandó film trailer-ét és megdöbbenve láttam, hogy Theo James játssza Négyest. Aki ugyan eléggé öreg egy 18 éves fiú eljátszására, viszont nagyon, de nagyon helyes. Miatta kénytelen leszek megnézni a filmet. :) (Bedlam című sorozatból ismerem) http://www.imdb.com/name/nm3772243/ Viszont a női főszerepre kivételesen tényleg találtak egy kicsit szürke szomszédlány típust: Shailene Woodley-t, ő számomra ismeretlen.

Stílus: 10/7
Ez az erőssége  könyvnek. Bár az elején túl nagy volt a hasonlóság az Éhezők viadalához, de szerencsére ez a depresszív hangulat később eltűnt (vagy inkább átalakult). Olvasmányos, és kiszámíthatósága ellenére mégiscsak be tudja vonzani az embert. 
A fordítással viszont nem vagyok megelégedve. Eleve nem fordítottam volna le Négyes nevét. Four és kész, így is meg lehetett volna magyarázni, hogy miért pont ez a neve. A cím a Divergent, magyarul elfajzott (eltérő, szétágazó), miért lett a magyar cím beavatott?

Kiadás:
2012 Cicero
Műfaj: YA, dísztópia

Összesítve: 10/6
Akik szeretik az ilyen műfajú könyveket azoknak kiváló kikapcsolódást nyújt. Nem kell benne keresni a logikát és akkor kellemes olvasmány lehet így télen egy forrócsoki mellett.
Persze aki még nem olvasott annyi dísztópiát mint én annak még az újdonság varázsával hathat, nekem már túl sok a viszonyítási alapom.
Ha tizenéves vagy akkor ez a Te könyved, ha már kicsit idősebb akkor inkább Éhezők viadalát válaszd, ha még idősebb vagy akkor az 1984 legyen a választásod.

U.i.: nem bírom magamban tartani így leírom, aki érti érti, aki nem nem. :)
Tobias-nak hívják az egyik barátnőmtől kapott, Németországból hozott, porcelánfejű bohócomat (!). :DDD

Filmtrailer: http://www.youtube.com/watch?v=iFD21h0euG8