Julianne Donaldson: Edenbrooke

Marianne ​Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen a rémesen unalmas Bathból és udvarlója egyre terhesebbé váló ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily, meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni. Ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe. 
Marianne, aki először egy útonállóval keveredik ijesztő összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött. 
Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba.

Kiadó: Könyvmolyképző 2015
Műfaj: kosztümös romantikus

Könyvmolypárbaj 10. könyvének választottam az eredeti A listáról. Nagyon jó értékeléseket olvastam róla a moly-on így kíváncsian vágtam bele az olvasásba.
Szeretem az 18oo-as években játszódó romantikus történeteket, de nagyon kritikus is vagyok velük szemben.
Sajnos nem vagyok elégedett ezzel a regénnyel sem, mivel alig történik benne valami.
Adott egy lány és egy férfi, akik találkoznak, félreértik egymást, ami miatt nem jönnek össze már az első öt percben, de mindvégig nyilvánvaló, hogy mi lesz a vége kettőjük flörtölésének. Néha ennyi is elég egy jó könyvhöz, ha az remek stílusban, sziporkázóan, hangulatosan van megírva, olyan karakterekkel akikkel azonnal együtt érzünk, esetleg rögtön beleszeretünk. Ez most csak félig-meddig sikerült.

A hangulatteremtés elég jó, könnyen elképzelhető az a világ amit az írónő elénk szeretne tárni. A főszereplőlányt nagyon megkedveltem, az önbizalomhiánnyal párosult makacsság mindig jó kombináció, különösen ha némi szeleburdisággal is párosul. Sajnos Philip figurája nem lett igazán ütős, kettőjük szópárbaja is csak egy ideig működött, aztán az is átment erőltetettbe és egy idő után már unalmasba.
Az egészre a kellemes és kedves jelző a leginkább jellemző, rövidsége miatt elég hamar elolvasható, könnyedén kikapcsol a 21. század rémes valójából. Így aztán tökéletesen alkalmas a kikapcsolódásra. Viszont nem hoz semmi újdonságot, izgalmat, a már jól ismert klisékre épít. Végig olyan érzésem volt, hogy én ezt már olvastam valahol.

Értékelésem:
Történet: 10/6
Karakterek: 10/7
Stílus: 10/7

Összesítve: 10/7 Ajánlom a romantikus irodalom kedvelőinek, egy könnyed kikapcsolódásra. 

Lauren Oliver - Mielőtt elmegyek

Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében.
De végül kiderül, hogy a legutolsó.

Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet.

Kiadó: Cicero 2010

műfaj: ifjúsági, sulis, dráma

Ez volt az első olvasásom Lauren Olivertől, megkockáztatom, hogy lehet egyben az utolsó is, ugyanis nem igazán nyerte el a tetszésemet ezzel a könyvével. 

Azt azért hozzátenném, hogy bár az elmúlt években faltam az ifjúsági könyveket, ebben az évben valahogy nem megy ez a műfaj. 

Számomra nehezen indult be, nyögvenyelős olvasás volt, valahogy nem feküdt nekem az írónő stílusa. Nem emlékszem rá, hogy valaha is olvastam volna ilyen könyvet, amiben egy nap ismétlődik folyamatosan, de természetesen filmben már többet is láttam. (Idétlen időkig az alap, de ott van pl. a Holnap határa) 

Az ötlet remek, hatalmas lehetőséget ad a karakterfejlődésre, arra, hogy jelen esetben a főszereplőlány rájöjjön mit rontott el, és azt, hogyan tegye rendbe. 

Lauren Oliver

Szépen, lassan bontakoznak ki csak a régi titkok és események, amik az elkerülhetetlen vég felé vezetnek. Egy rakás kellemetlen dolog derül ki Samről és barátnőiről, amivel neki és az olvasónak is nehéz szembenéznie. Az a baj, hogy nekem egy pillanatig sem volt szimpatikus egyik szereplő sem (talán Kent a kivétel) hiába próbált az írónő olyan pillanatokat is belecsempészni Sam életébe ami jó színben tünteti fel (különösen a húgával eltöltött napra gondolok), nem írta felül nálam az elkövetett szemétségeit, nem is beszélve a kurvának öltözök napról. Így aztán nem kavart fel bennem különösebb érzelmeket a regény, nem izgultam Samért.  A vége miatt meg kimondottan dühös vagyok, szerintem eléggé hatásvadász és egy cseppet sem logikus.

Értékelésem:

Történet: 10/8

Karakterek: 10/6

Stílus: 10/5

Összesítve: 10/6 ezt is egy kihagyott ziccernek érzem, hisz jó az alapötlet, de rémesen hatásvadász a megvalósítás, a karakterfejlődés ami alap egy ilyen témájú könyvnél elég gyengécskén sikerült. Jó tudom, ez egy ifjúsági könyv, pont azért kap ennyi pontot, egyébként még kettőt sem érne meg. 

Spoiler!

Hatásvadász alatt azt értem, hogy nem írt happy-endet az írónő, annak ellenére, hogy semmi nem indokolta az ellenkezőjét, hisz még csak nem is Sam volt a leggenyóbb és sikerült is valahogy rendbe tenni a dolgait, akkor meg miért nincs meg a jutalma érte? 

Duncan Shelley - Az elme gyilkosai

Buddha tévedett. Jézus tévedett. Lao Ce tévedett. Krishna tévedett. Milarepa tévedett. Mohamed tévedett. A szútrák tévedtek. A Biblia tévedett. A Tóra tévedett. A Korán tévedett. A Bhagavad Gita tévedett. A Tao Te King tévedett. Mindenki tévedett: minden vallásalapító, minden szent ember, minden bölcs, minden mester, minden hívő. Nincs Isten. Nincs Lélek. Nincs Út. Nincs erény. Nincs bűn. Nincs felelősség. Nincs következmény. Nincs cél. Csak hús van. Ez a pszichiátria tanítása. Évtízezredeken át hittünk ennek az ellenkezőjében – és fennmaradtunk. 100 éve sincs, hogy hiszünk ebben a világképben – és a kihalás szélén állunk. NA VAJON MIÉRT?

„Megdöbbentő történet. Úgy tűnik, regényt olvasunk, közben folyton él bennünk a nyugtalanító érzés, hogy mindez valóság, kegyetlen realitás. Nem szeretnénk, ha így lenne – de Shelley könyvét olvasva nem szabadulhatunk az érzéstől, hogy mi is résztvevői vagyunk ennek a játszmának.” (Nemere István)

Kunoichi trilógia első része, további részek:

2. A téboly katonái

3. A végső háború

Kiadó: Media Nox 2000-ben

Műfaj: összeesküvés elméletes akció-krimi.

Olvastam már Shelley-től A Paktum trilógiát, amit nagyon kedveltem, mindegyik rész 9 pontot kapott tőlem és a 2015-ös év kedvenc sorozatai közé tartozott nálam. Így aztán biztosra mentem amikor ezt a könyvet választottam a könyvmolypárbaj következő olvasmányául.

Szeretem az összeesküvés elméleteket, szeretek rajtuk agyalni, gondolkodni, na meg egy jót röhögni a legképtelenebb állításokon. De azért mindig bennem van a kisördög, hogy bármekkora képtelenség is egy-egy elképzelés, mi van ha mégis igaz. 

Ennek a könyvnek az olvasása közben is folyamatosan azt éreztem, hogy az az elképzelés amit az író felvázolt tulajdonképpen egy lehetséges lenyomata is lehet a valós világunknak, hisz sokan hiszik azt, hogy egy szűk réteg uralja a világunkat.

Amin nálam azonban megbukik a dolog, az pont a hármak személye. Igaz, hogy ez még csak az első könyv és lehet, hogy a másik két rész árnyalja majd a képet, de most úgy érzem, hogy túl keveset tudunk róluk ahhoz, hogy elfogadható legyen a mindenen és mindenki feletti uralmuk. (igaz, az már kiderült, hogy nem ők vannak a piramis csúcsán)

A Paktum trilógiához hasonlóan ez a könyv is nehezen kezdődött számomra, nem igazán akartam ráérezni az ízére.  De e rövid döccenők után beszippantott a történet és élvezettel olvastam.

Két részre lehet osztani a könyvet, a fő cselekményben van egy szereplőnk Andan, aki bujdosásra kényszerül, egy ninja-klán segítségével, miközben egy könyvben próbálja leleplezni az őt üldözőket. A másik rész maga a könyv, ami az olvasó elé tárja, hogyan manipulálja az emberiséget egy szűk réteg. Így aztán szól egy kicsit a hatalomról, a politikáról, a gazdaságról, vallásokról stb.

Az alapsztori pörög, tele akcióval, kalanddal, érdekes történésekkel. A könyv a könyvben elgondolkodtató és érdekes, ugyanakkor túlságosan tankönyves és kioktató. (én jókat vitatkoztam magamban az íróval, mert gyakran nem értettem egyet vele) 

2000-ben jelent meg a könyv (még II. János Pál a pápa), így aktuálpolitika nincs benne, mégis érzek egyezést a mai világunkkal, a magyar valósággal, ami nem véletlen, hisz Shelley magyar író.

A karakterek sajnos nem eléggé hihetőek, a jók szépek, a rosszak már-már nem is emberiek külsőleg sem (lehet, hogy nem véletlen?). Mindegyik oldal százszámra gyilkolja az embereket a szerintük jó ügy érdekében. Ez így volt a Paktumban is, így engem már nem ért váratlanul.

Az első rész nem zár le semmit, azonnali folytatásért kiált. (szerencsére beszereztem, de előtte sajnos másik könyv esedékes).

Történet: 10/9

Karakterek: 10/8

Stílus: 10/8

Értékelésem: 10/8 remek olvasmány különösen az összeesküvés elmélet híveinek. Nem kell túl komolyan venni! Kezeljük fenntartással a benne olvasottakat!

 Persze az is lehet, hogy az író bennfentes...

Carol McCleary - A gyilkosság alkímiája

Fülszöveg:
Párizs 1889. A Világkiállítás területén már áll Eiffel lenyűgöző tornya, szenzációs látványosságok, az ipar, a technika vadonatúj vívmányai bűvölik el a nagyérdeműt. 
Ám egy rejtélyes gyilkos lopakodik a Fény városának utcáin, s lakóit pestisjárvány tizedeli. Nellie Bly-nak, a világ első oknyomozó újságírónőjének meggyőződése, hogy a gyilkosságok kapcsolatban állnak a járvánnyal, és elhatározza, hogy véget vet mindkettőnek. Szövetkezik a zseniális fantáziájú Vernével, az intelligens és szégyentelen Oscar Wilde-dal és a történelem legnagyobb mikrobavadászával, Louis Pasteurrel, hogy együtt megoldják az évszázad bűntényét.

Kiadó: K.u.K 2012
Műfaj: alternatív történelmi  krimi

Szó szerint szembe jött velem ez a könyv, vagy inkább én mentem vele szemben, amikor megláttam egy autós felszereléseket áruló bolt (!) állványán több másik könyvel együtt potom 500 forintért. Mivel a borítója gyönyörű volt és emlékeztem rá, hogy rajta van a várólistámon, így nem haboztam meg is vettem.
Pedig ekkor már gyanakodhattam volna. 

Szerintem mindent elmond az a tény, hogy 4 hónap alatt sikerült kiolvasnom, de bevallom, még így sem olvastam el minden sorát. 
Hihetetlenül unalmas volt annak ellenére, hogy sok esemény volt benne, rengeteg szereplővel. 
A fogalmazás (fordítás?) ugyanis annyira körülményes és bonyolult, hogy egyszerűen nem tudtam belefeledkezni a történetbe. Csak a könyvmolypárbaj miatt olvastam el. 
A főszereplő néha annyira idióta, máskor meg igazán talpraesett, mintha skizofrén lenne szegény. 
A felvonultatott híres emberek meg mind idegesítő alakok a könyvben. 
Pedig a fülszöveg annyira ígéretes, egy női főhős a 19 század végén, mint oknyomozó riporter szerintem nagyon jó ötlet, nem is beszélve a híres emberek bevonását a sztoriba.
Számomra mégsem működött, túl sok volt benne az információ, ami inkább egy tankönyvbe való lett volna.

Carol McCleary

Arról nem is szólva, hogy annyira miniatűr betűkkel volt a könyv nyomtatva, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy inkább letöltöm e-ben, vagy beszerzek egy nagyítót. 
Pocsék volt, nem ajánlom senkinek, bár látom a molyon fellelhető értékelésekből, hogy ennyire mint én, még nem szenvedett vele senki.

Történet: 10/2

Karakterek: 10/3

Stílus: 10/1

Értékelésem: 10/2

Szép borító ide vagy oda szívesen megszabadulnék tőle, lehet jelentkezni érte. 

L.I. Lázár - Rejtőző kavicsok

Fülszöveg:

Ebben a regényben senki sem az, akinek látszik. Lille, a megbízhatóság és a jólneveltség szobra kettős életet él, a valóság elől egy álomvilágba menekül. Praetor, a laza és jómódú srác gondtalanul váltogatja a csajokat, szórja a latin szavakat, s bár ő a csapat esze, mégis lazán elindul a lejtőn. Krisz, a vezérhím, aki „nagyvadat” vesz célba, de azt nem sejti, hogy ez a vadászat megváltoztatja az életét. Anna, a vagány tanárnő különc módszerekkel küzd a tanítványaival – csakhogy múltjában sötét folt éktelenkedik…

– Meddig tart még a kihallgatás?
Lille elszégyellte magát. Tényleg szó szerint letámadta.
– Innál valamit? Éhes vagy?
– Kislány, a kijelentő módról hallottál már?
Bocs… Esküszöm, nem kérdezek többet! – Lille felemelt egy kavicsot, nézte egy darabig, aztán eldobta. – Apám kavicsnak hívja a felbecsülhetetlen értékű embereket.

Kiadó: Móra 2012

Műfaj: ifjúsági, iskolás

Ismét egy könyv, ami ezer éve porosodott a polcomon arra várva, hogy kézbe vegyem. Ennek oka az, hogy meg voltam arról győződve, hogy L.I. Lázár név egy férfit takar. Azért is szereztem be, mert kíváncsi voltam, hogy egy férfi író hogyan látja a magyar ifjúságot.  Aztán kiderült, hogy az írói álnév alatt Lázár Ildikó bujkál, én meg csalódottan feltettem a könyvet a polcra, mert nem akartam egy újabb SZJG-t olvasni. 

Mondjuk ebből a szempontból aztán pozitív csalódás ért, mert egyáltalán nem olyan, nekem inkább a Holt költők társasága jutott eszembe. Nem röhögtem hangosan, nem maszatoltam el a szempillafestéket sírás miatt, de mégis jó érzéssel tettem vissza a könyvet a helyére, igaz maradt bennem egy kis hiányérzet, ami mindenképpen folytatásért kiált. 

Pedig az első oldalak nem bűvöltek el, nagyon szájbarágósnak éreztem, a párbeszédeket meg nagyon erőltetettnek. Így nem beszélnek emberek egymással, főleg nem a gimisek. Szinte mindegyik srác művelt és intelligens, óriási lexikális tudással. Olyannak tűnnek nekem, mint azok az elsősök akik úgy mennek suliba, hogy már tudnak írni-olvasni és unják az egészet, a tanítónéni meg nem tudja lekötni őket. De ebben a történetben a lázadó kamaszok kapnak egy igazi tanítót, akit persze ki akarnak csinálni. Olyan tanárral sajnos én nem találkoztam soha, mint Anna, bárcsak lenne egy ilyen "nevelő" minden iskolában. Ez a könyv sem tartozik a hiteles, valós gimis életet bemutató regények közé, túl sok(féle) probléma üti fel a fejét, túl kevés idő alatt, túl kicsi közösségben. Hitetlenül csóváltam a fejem olvasás közben, persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem már az emlékeim is kopottak a középiskoláról. Lehet, hogy manapság tényleg vannak ilyen diákok? És tanárok? És apák?

Azért egy idő után sikerült beleszoknom ebbe a környezetbe, elvonatkoztattam a saját emlékeimtől és szerintem a történet is levetette az "oktató" jellegét, amikor ez megtörtént, akkor már jól tudtam szórakozni, meg tudtam szeretni a karaktereket (Preator a szívem csücske). Észre sem vettem és pár óra alatt el is olvastam az egészet, és már most biztos vagyok benne, hogy újra fogom olvasni. 

Történet: 10/8 annyira nem eredeti, hogy tízest érdemeljen, de úgy tud szórakoztatni, hogy tanít is. Lehetne belőle ajánlott olvasmány a kortárs magyar irodalom keretein belül.

Karakterek: 10/8 Preator, Krisz jól sikerült karakterek, de a másik két srácnak még a neve sem jut eszembe. Anna és Lille szintén szimpatikus, bár egy ilyen okos lány, mint Lille nem értem miért nem akadt fenn azon, hogy ajándékot kapott a címére(!) a titkos hódolótól, aki elméletileg nem ismeri a lányt. (ez a rész különösen zavart)

Stílus: 10/9 igényes fogalmazás, jóleső humorral fűszerezve. Végre egy író akinek van szókincse és használja is, de nem próbál meg erőlködve trendi lenni. 

Értékekésem: 10/8

Egy kicsit kihagyott ziccernek érzem ezt a történetet. Túl rövid és összecsapott, ahhoz, hogy igazán kultikus, kiemelkedő legyen. Kellett volna még gyomlálni, ültetgetni, rendezgetni azokat a kavicsokat. 

Ezek ellenére is várom a folytatást. (ha lesz egyáltalán) Lesz? Ha nem az sem baj, van fantáziám, tovább tudom gondolni. (csakis happy end-el)

Pierrot-Gábor Endre: Magister M

Fülszöveg:
Elrejtett kincs Sopianae városában…
Egy díszes karperec Janus Pannonius hagyatékából…
Egy eltűnt corvina…
Jonathan Hunt Pécsett nyomoz.
Egy visegrádi ásatáson a Mátyás korabeli várfal kis cellájában harmincöt év körüli férfi földi maradványait tárják fel a régészek. Az egykor befalazott rab csontváza önmagában nem számítana világrengető szenzációnak, azonban a felirat, amelyet a fogoly vélhetően a kínhalála előtti órákban börtöne falába kapart, igencsak meghökkenti a kutatókat: Magister M 1872 Pécs – 1488 Visegrád.
Hogyan születhetett valaki négyszáz évvel a halála után? Tévedés történt, netán zseniális lelethamisítás áll a háttérben? A rejtély megoldása most is Jonathan Huntra vár. A New York Times Magyarországon élő újságírója Eger (Jumurdzsák gyűrűje) és Debrecen (Az ördög köve) után ezúttal Pécsre utazik, ahol rég elfeledett, római kori kincsről szóló legendára bukkan, amely már Janus Pannonius képzeletét is megmozgatta.
Ám az értékes lelet ígéretére furcsán reagálnak új ismerősei. Valaki hazudik vagy másnak mutatja magát. De ki? A kissé rámenős, ám igencsak gáláns múzeumigazgató? A dúsgazdag osztrák műkincsgyűjtő? A csinos, de bizalmatlan pesti régésznő? Netán a fiú a nevelőintézetből, aki azt állítja, őriz egy darabot Ábray professzor időgépéből?
A sorozat harmadik epizódja fantasztikus történelmi kalandregény, amely patinás helyszíneken, Pécsett, Visegrádon, Budapesten és Bécsben, több idősíkban – Kr. u. 433-ban, a reneszánsz korban, a huszadik század elején és napjainkban – játszódik, s benne életre kel Janus Pannoniuson kívül Galeotto Marzio és Hunyadi Mátyás csakúgy, mint Angster József, a neves pécsi orgonakészítő.


Kiadó: 2013 Alexandra
Műfaj: kalandregény, időutazás
Jonathan Hunt kalandok 3. része
1. Jumurdzsák gyűrűje
2. Az ördög köve


Ismét egy könyv, ami már több, mint 1 éve porosodott a polcomon. Az oka az, hogy a 2. rész végén kiderült, hogy ez a rész szorosan kapcsolódik a Jumurdzsák gyűrűjéhez, és így beterveztem egy újraolvasást. Sajnos azonban sok az elolvasandó könyv, és kevés az idő, így az újraolvasás elmaradt, pedig nem lett volna rossz megejteni, mert bizony az írók nem igazán vették a fáradtságot az előzmények összefoglalására, így néha csak a sötétben tapogatóztam. Egy szó, mint száz: mindenképpen frissítsd fel az emlékezeted az első részről kedves olvasó, mielőtt ezt a részt a kezedbe veszed!

Sok mindent elterveztem a márciusi hosszú hétvégére, de aztán belekezdtem ebbe a könyvbe, és minden más felejtve lett. Egyik kedvenc városom Pécs, sajnos már nagyon régen jártam arra, de most így a könyvön keresztül újra sikerült bejárnom a belvárost és nevezetességeit.
Ismét több idősíkon játszódik a történet, a 2010-es évben Hunt nyomoz az időutazó Magister M után, miközben mi olvasók első kézből is értesülhetünk arról, mi is történt az 1900-a évek elején, hogyan és miért lett időügynök MM-ből. Hunt viszonya az emberekhez nem sokat változott, most is, mint az előző részekben elég gyakran idegesített fel lehetetlenül kicsinyes és bogaras viselkedésével. A női szereplő megint ellenszenves, egy igaz merev, sótlan liba, a mellékszereplők karaktere kicsit egysíkú - bár határozottan magyaros tulajdonságokkal felruházott - de mindezekért kárpótol az olvasmányos, kalandokkal, nyomozással teli történet. Ó és igen, kaptunk egy okos és különc gyereket is a végére, ami engem egy kicsit a Bujtor filmekre emlékeztetett, azokban jelent meg mindig egy hasonlóan elbűvölő gyerek, hogy hozzon némi humort vagy bájt a sztoriba. Először fintorogtam rajta, de be kell látnom jót tett a történetnek. Így a harmadik részre kialakult egyfajta séma, de szerencsére számomra kedvelhető ez az egész és még mindig tart a varázsa, ami nem mondható el pl. a Dan Brown féle Langdon professzor kalandjairól. Ott a színvonal eléggé leesett a 3. részre, nem is beszélve a folytatásról, ez a sorozat viszont tudja tartani, sőt talán túl is szárnyalni azt amit az első rész hozott.


Igen, vannak benne butaságok, átgondolatlan dolgok (kijutás a sírkamrából eseménysora) még mindig túl sok a véletlen, de ez engem nem zavar, attól még nagyon is jól tudok szórakozni rajta. A szerzőpáros elég nagyvonalúan átlépett pl. azon, hogy a 3. rész nem is ott folytatódott ahol a 2. véget ért. De olyan jó hazai tájakon játszódó kalandregényt olvasni, hogy simán megbocsáthatóak ezek a kis hibácskák. Rengetegszer elképzeltem, hogy melyik színészre osztanám a szerepeket és láttam is magam előtt a filmet. Ez nemcsak az én képzelőerőmet dicséri, hanem az élvezetes és olvasmányos írást is.

Történet: 10/10
Karakterek: 10/8
Stílus:10/9
Összesítve: 10/9
Ajánlom a történelem kedvelőknek, az időutazó fanoknak, azoknak akik szeretik Brown könyveit, vagy a kincskeresős, nyomozós kalandos történeteket. Remélem lesz folytatás! Már olvasnám is. És az lenne csak az igazi, ha Győrben játszódna!

Figyelmeztetés: csak akkor kezdj bele ha tényleg van időd olvasni! Különben nem eszel, nem alszol, nem tanulsz és nem dolgozol.
Akik nem értik a balatoni utalást azoknak: Seuso kincsek

A játékokat egyébként nem próbáltam, nem az én világom, de lehet hogy elcsábulok.

James Rollins: Az Éden oltára

Fülszöveg:

Bagdad elestét követően két iraki kisfiú fegyveres katonákba botlik, akik az állatkertben található titkos, föld alatti laboratóriumból véletlenül egy irtózatos lényt engednek szabadon. Hét évvel később Louisiana állam partjainál felbukkan egy hajótörést szenvedett halászhajó, melynek legénysége eltűnt vagy halott, rakománya pedig felettébb furcsa és ijesztő. A határőrség az egzotikus állatok szakértőjét, dr. Lorna Polkot kéri fel, hogy segítsen beazonosítani a nehezen értelmezhető deformitásokkal rendelkező állatokat, és elfogni az egyik elszabadult, portyázni indult teremtményt, mely halálos veszélyt jelent a környék lakóira. Lorna Jack Menard-ral, a határőrség egyik emberével indul hajtóvadászatra, akivel súlyos, mélyen eltemetett titkot őriznek, s végül olyan rejtélynek bukkannak a nyomára, amely az emberiség eredetéhez vezet vissza. A feszültségteremtés és a tudományos cselszövések mestere, James Rollins újfent páratlanul izgalmas kalanddal tér vissza; egy sokkoló történettel, amelyben a nemzetbiztonság nevében döbbenetes genetikai kísérleteket folytatnak… és ami a legnyugtalanítóbb, mindez titokzatos módon kapcsolatban áll a Teremtés könyvével.

Kiadó: 2011 Alexandra
Műfaj: kalandregény, thriller

Pár száz forintba került egy akció során, és bizony megérte. Majdnem két hónapig olvastam a mindössze 400 oldalas könyvet, de ennek most kivételesen nem az volt az oka, hogy unalmas vagy vontatott lett volna, hanem az, hogy pokolian apró betűkkel van szedve a könyv, amit fáradt szemeim nem toleráltak jól. Már az is eszembe jutott, hogy letöltöm és úgy olvasom, de aztán győzött a valódi könyvek iránti vonzalmam. 

Csak azt tudom mondani: senkit ne riasszon el az apró betű, megéri végigolvasni ezt a történetet. 

Természetes fraktál=pagoda karfiol

Szinte az első oldalon beindul a cselekmény és az utolsó oldalig meg sem áll. Elképesztően intenzív könyv, nagyon berántós, ha alkalmam lett volna rá bizony két nap alatt elolvastam volna. Louisiana mocsaras vidékén és egy titokzatosa Karibi-szigeten játszódik a kalandregény, ami néha thrillerbe megy át. Ugyanakkor hasznos ismereteket tár fel a fraktálokkal kapcsolatban. (engem például elkezdett érdekelni a téma, nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok felhasználási területe van) Azért ne riadjon meg senki, a tudományos háttér minimális a könyvben és nagyon is érthető, még az ilyen antitalentumoknak is, mint amilyen én vagyok. 

Nem szeretnék különösebben belemenni a történetbe azon túl, amit a fülszöveg is elmesél, de érik az embert meglepetések bőven. Természetesen a sűrű akciók mellet a karakterek kifejtésére túl sok hely nem maradt, bár próbálkozott az író legalább a két főszereplőnek mélységet adni egy közös múltbéli esemény felhozásával, de nagyjából ennyi, a többiek eléggé papírmasé figurák.

Olyan kérdéseket feszeget a könyv: hogy meddig mehetünk el, abban, hogy kifejlesszük a tökéletes emberi fajt, kiket, miket lehet felhasználni a kísérletek során? Van e egyáltalán értelme belenyúlni az evolúcióba? És ha van, akkor is, vajon megtehetjük e? Érdekes és izgalmas téma egy akciódús és izgalmas történetbe ágyazva. 

Történet: 10/9
Karakterek: 10/8
Stílus: 10/8

Összesítve:10/8
Ez volt az első Rollins könyv amit olvastam, de meghozta a kedvem, hogy jobban elmerüljek az író munkásságában. Azoknak ajánlom akik szeretik Wilbur Smith könyveit. Amellett, hogy szórakoztató még elgondolkodtató is.

James S. A. Corey: Leviatán ébredése

Fülszöveg:
Az emberiség már meghódította a naprendszert – eljutott a Marsra, a Holdra, a Kisbolygóövbe és még távolabbra –, a csillagok viszont továbbra is elérhetetlenek. Ám a kolóniák közötti kapcsolat cseppet sem feszültségmentes. Jim Holden a Szaturnusz és az Öv között ingázó egyik jégbányász hajó tisztje. Amikor véletlenül rábukkannak egy elhagyott űrhajóra, a Scopulira, olyan titok birtokába kerülnek, amiért egyesek gyilkolni is hajlandóak – méghozzá Jim és a legénységre számára felfoghatatlan méretekben. Olyan események láncreakciója indul el, amely az egész Naprendszert háborúval fenyegeti. 
Eközben Miller nyomozó egy lány után kutat. Egyetlen lány után a több milliárd lakosú rendszerben, a szülei azonban dúsgazdagok, és mindig a gazdagok diktálnak. Amikor a nyomok a Scopulihoz és a lázadókkal szövetkező Holdenhez vezetnek, a szálak összefutnak…
Holdennek és Millernek a Föld és a Mars kormányzata, a Külső Bolygók forradalmárai és a nagyvállalatok titkos érdekkörei között húzódó vékony határmezsgyén kell egyensúlyozniuk – és nem túl jók az esélyeik. Ám odakint, az Övben mások a szabályok, és egyetlen kis űrhajó a világmindenség sorsát döntheti el.
A térség című sorozat 1. része.
Műfaj: sci-fi, űropera
Kiadó: Fumax 2013

Nagyon régóta várt már a várólistámon ez a könyv, hogy olvasásra kerüljön. Általában két eset van nálam olyankor, vagy annyira betalál, hogy szidom magam miért vártam annyit, vagy pedig úgy vagyok vele, hogy nem véletlen, hogy parkolópályán volt olyan sokáig. Ezzel a könyvvel kapcsolatban azonban egyik megállapítás sem igaz. Nem lett kedvenc, de nem is bántam meg, hogy elolvastam.

Egy ideig tetszett a története - amit a fülszöveg elég jól összefoglal - és még a szereplőkkel sem volt különösebb bajom. A világfelépítés, a Föld-Öv-Mars konfliktus nagyon jól ki van találva, csak az a baj, hogy nem igazán lett kifejtve. (talán a következő részekben)
A vége viszont átment egy kicsit őrültebb horroros, irreális sztoriba, amit én kimondottan utálok. (de így értelmet nyer a Leviatán, mint cím, amit általában egy nagyméretű szörny szinonimájaként használnak az irodalomban)
De amit igazán nem kedveltem ebben a könyvben az a stílus ahogy meg lett írva. A könyv végén derült ki számomra, hogy James S. A, Corey egy olyan írói álnév ami két személyt takar (Daniel Abraham és Ty Franck) és ez kicsit talán magyarázatul szolgál arra, hogy nem teljesen egységes a szöveg.

Sajnos nem eléggé olvasmányos, érdekveszítő, izgalomban tartó, egyszerűen nem tudott bevonzani a szöveg az eseménydús történet ellenére sem. 
Ha történt egy haláleset vagy egy váratlan fordulat csak megvontam a vállam, semmilyen hatást nem gyakorolt rám ez az érzelemmentes, tárgyilagos és rendkívül részletes leírásokba bocsátkozó stílus. Száraz, azt hiszem ez a jó szó rá.
A könyv felénél tartottam amikor elkezdtem nézni a belőle készült sorozatot. (The Expanse)
Így már volt egy képem a világról amiben a történet játszódik, és voltak arcok is a szereplőkhöz, sőt egy olyan szálat is bevettek amiről a könyvben szó sem esett (lehet, hogy ezt a következő részekből vették előre) ez kellően felkeltette annyira az érdeklődésemet, hogy mégis végigrágtam magam a könyvön.
Ha igazságos akarok lenni akkor azt mondom, hogy azért a sorozat sem állja meg a helyét a könyv nélkül. Nekem így a kettő együtt adta meg az élményt. (igaz a sorozatból eddig csak 5 részt láttam, de volt amikor unatkoztam rajta, pont mint a könyvön)
A történet jó darabig két szálon fut, az egyikben Holden a kissé meggondolatlan, de jó szándékú srác a főszereplő, egy szimpi személyzettel és sok-sok kalanddal általában egy űrhajó fedélzetén. Érdekes volt látni, hogy a sorozat alkotói mennyire más figurát hoztak kis Amosból és Naomiból, megváltoztatva ezzel az egész csapat dinamikát a könyvbélihez viszonyítva. Nem volt rossz ötlet, mert a könyvbéli karakterek meglehetősen színtelenek.
A másik szálban pedig egy megfáradt, alkoholista (jaj de unom már ezt) zsaru nyomozását követhetjük a forrongó Öv béli Ceresen, aki fokozatosan egyre őrültebb lépésekre szánja el magát. A két szál természetesen összefut és bár innentől felgyorsulnak az események, de egyben eléggé furcsa horrorba mennek át.
A felvázolt világ és az emberek hozzáállása a kialakult helyzetekre több mint reális, tökéletesen elképzelhető és leírja a mostanra is érvényes viszonyokat. De ezeket a politikai-összeesküvő szálakat a tv sorozat sokkal jobban kibontja, a regény inkább megmarad az űropera jellegzetes elemeinél, sokkal inkább a cselekményre helyezi a hangsúlyt.
Annak ellenére, hogy néha túlírtnak és unalmasnak tartottam kellően felcsigázta az érdeklődésemet a következő részek iránt. Ha nem is rögtön, de egyszer majd folytatom. Addig is maradok a tv-sorozatnál.

Történet: 10/7
Karakterek: 10/6
Stílus: 10/6

Összesítve: 10/6
Kissé túlírt és lassú sci-fi, a műfaj rajongóinak azért kötelező.
Lehet, hogy ebben az esetben a filmet ajánlanám először.

Brandon Sanderson - Tűzlény

Fülszöveg:
Davidnek mindenki azt mondta, lehetetlen – hogy még a Leszámolók sem öltek meg soha egyetlen Főidolt sem. Ám a legyőzhetetlen, halhatatlan, elpusztíthatatlan Acélszív halott. És David oltotta ki az életét. Úgy volt, hogy Acélszív megölésével könnyebbé válik az élet. Ám Davidnek rá kellett jönnie, hogy ettől csak még több kérdése támadt. Komoly kérdések. És Új-Chicagóban nincs senki, aki ezekre válaszolhatna. Újjáépített Babilon, az egykor Manhattan néven ismert városrész, azonban számos lehetőséget rejt. A titokzatos Főidol, Regália uralkodik a vízzel elárasztott, leigázott Újjáépített Babilonban, de David biztos benne, hogy erre vezet az út, hogy megtalálja, amit meg kell találnia. A Főidol zsarnoksága alatt nyögő városba veszélyes ugyan behatolni, de David kész vállalni a kockázatot. Mert Acélszív megölése lyukat ütött David szívébe. Méghozzá oda, ahol egykor a bosszúvágya lakozott. És ezt a lyukat valahogy egy másik Idol töltötte ki – Tűzlény. David pedig hajlandó egy komorabb és még veszélyesebb küldetésre indulni, mint amilyen az Acélszív elleni küzdelem volt, hogy megtalálja Tűzlényt, és meglelje a válaszait.

Leszámoló trilógia 2. része
Műfaj: sci-fi-fantasy, ifjúsági
Kiadó: Delta Vision 2015

Az első rész címe: Acélszív, erről a bejegyzésem itt  olvasható.

Először is köszönöm a Delta Vision-nek, hogy végre normális betűméretben és sorközzel adták ki ezt a könyvet, így nem kellett már kora este abbahagynom az olvasást a fáradt szemeim miatt.

Az első részhez hasonlóan ez a történet is vászonra termett. Sanderson olyan részletgazdagon, és mégis unalomtól mentesen ír, hogy azonnal látom a történéseket ahogy azt a filmvászonra elképzelem. A Tűzlény is rendkívül pörgős, egy pillanatnyi szusszanást sem enged, ha nem hátráltattak volna bizonyos körülmények egy nap alatt kiolvastam volna annyira beszippantott.

Az Acélszív szürke fémvárosát, most felváltja a színes, vízzel elárasztott Újjáépített Babilon (régi New York), ahol Pirkadatnak köszönhetően minden épületet növények szőnek be. Bár itt is egy Főidol uralkodik és követ el rémtetteket, az emberek mégis jóval optimistábban élik meg mindennapjaikat. 

Ami miatt azonban nem tudtam kitörő örömmel lelkesedni az új helyszínnek, hogy két kedvencem Cody és Abraham sajnos Új-Chicagóban maradt és így csak epizódszerepet kaptak. Megismerkedtünk helyettük új Leszámolókkal, de azért remélem az utolsó részben újra összeáll az első részben megszokott kis csapat (legalábbis egy része).

Nem akarok spoilerezni, de igazán váratlan fordulatokkal folytatódott David és az Idolok története. Sok minden kiderült magáról a Vészről is, ami megalkotta az Idolokat, de rengeteg kérdés még megválaszolatlan maradt. 

És természetesen ez a rész is úgy ért véget, hogy azonnal a folytatásért kiált.

A kiadó 2016-ra ígéri a befejezőrészt Mitosis címmel. Nagyon remélem nem kell sokáig várnunk rá. 

Történet: 10/8

Karakterek: 10/8

Stílus: 10/9

Összesítve: 10/8

Hozza az előző rész színvonalát.

Mivel nem hemzseg a piac a fiúknak írt ifjúsági fantasyk-tól, mindenképpen hiánypótló regény.

Brandon Sanderson - Acélszív

Fülszöveg:
Hősök nem léteznek.
Az Idolok hihetetlen képességekkel bírnak, de őket egytől-egyig a gonoszság vezérli.
Chicago felett a leghatalmasabb Idol vette át az uralmat. Acélszív parancsol az elemeknek, és állítólag nem fog rajta pisztolygolyó, penge és bomba sem. Legyőzhetetlen.
Mindez tíz éve történt. Az emberiség a puszta túlélésért küzd. Senki sem lázad, csupán egyetlen csoport: a Leszámolók. Átlagemberek sötét, kétes csoportja, akik eltökélték, hogy az Idolok tanulmányozása révén kiderítik a lények gyenge pontját, és végeznek velük.
A nevem David Charleston. Egyelőre még nem tartozom a Leszámolók közé, de feltett szándékom csatlakozni hozzájuk. Van nálam valami, amire szükségük lehet. Valami értékes és hihetetlen dolog. Nem tárgy, hanem tudás. Én ismerem a titkát.
Tanúja voltam annak, amint Acélszív megsebesül.

Műfaj: ifjúsági fantasy - szuperhősös
Kiadó: 2014 Delta Vision
Leszámolók sorozat első része.


Van a környezetedben egy 14-16 év körüli, a szuperhősös filmekért rajongó srác, aki azonban könyvet csak tanulás céljából vesz a kezébe? Vedd rá, hogy olvasson bele ebbe a regénybe!
Véleményem szerint, ez egy olyan könyv amivel meg lehet szerettetni az olvasást a fiatal fiúkkal is.
Nem véletlen, hogy Hollywood is érdeklődik a sztori iránt, igaz elég lassan csordogálnak csak a hírek ezzel kapcsolatban.
Minden megvan benne ami kell egy jó szuperhősös, akció dús, szerethető karakterekkel teli filmhez, ami még néha humoros is tud lenni.

Sanderson ismét egy különleges világot teremtett, igaz éppen csak annyit felfedve belőle, amit egy sorozat első része megkíván.
A cselekmény hihetetlenül pereg, soha nem laposodik el, lélegzetvételnyi idő sincs, annyi minden történik. Emiatt rendkívül olvasmányos és egy percig sem unalmas a cselekmény, viszont nincs idő megpihenni és kicsit jobban megismerni a karaktereket. Sajnos azt kell mondjam ismerve más Sanderson könyveket is, az írónak nem erőssége a karakterábrázolás.
Főhősünk, David 20 éves, sokat megélt fiú, de néha úgy viselkedik, mint egy 13 éves kiskamasz, ami kicsit hitetlenné teszi a figuráját, viszont ebből is látszik, hogy ki a célközönség.
Van persze lány is a történetben, de a szerelmi szál elhanyagolható és amúgy is Megan karaktere sokkal érdekesebb egy szimpla lányénál, akibe beleszeret a főhős.
Bár a leszámolók gárdáját viszonylag megismerjük a történet folyamán (kedvencem Cody, naná hisz skót származású), a gonosz Idolokat és különösen Acélszív figuráját elég sok homály fedi. Különösen annak fényében, hogy végül is ő a címszereplő.
Eléggé keserű az a világkép, hogy aki hatalmat kap, az szinte mind a gonoszok közt végzi.
Ami még furcsa volt nekem az a humor, valahogy nem mindig esett jól, nem voltam rá mindig vevő.
Aki figyelmesen olvas, annak azért sok minden kikövetkeztethető a későbbi fordulatokból. De ez nem az a könyv amin sokat kéne agyalni, egyszerűen csak szórakozni kell rajta és vele.

Ezt a bejegyzést egy újraolvasás után írom, amit a 2. rész kézbevétele előtt ejtettem meg. Azt kell mondjam nagyon rám fért, mert szinte semmire sem emlékeztem az egészből, valószínűleg azért mert túl sok akciójelenet volt benne, amit az én kis agyam kiszelektált egy rakás lényeges infóval egyetemben.
A véleményem igazából nem változott: remek kikapcsolódást nyújt, szórakoztat (nem csak tizenéves srácokat), sőt kíváncsivá tesz a folytatásra, de hiányzik belőle valami plusz, ami mondjuk az Elantrisban megvolt.

Történet: 10/8
Karakterek: 10/8
Stílus: 10/8

Összesítve: 10/8
Érdemes elolvasni azoknak, akik szeretik a könnyen emészthető fantasztikus irodalmat, kedvelik pl. Pittacus Lore sorozatát, vagy az ifjúsági disztópiákat.
Én pedig már olvasom is a folytatást. A címe: Tűzlény (bejegyzés lesz)

Cassandra Clare: Az angyal (Pokoli szerkezetek 1)

Fülszöveg:
A mágia veszélyes 
– de a szerelem még veszélyesebb!
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól. 
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.

Műfaj: 19 században játszódó ifjúsági fantasy steampunk beütéssel.
Kiadó: Könyvmolyképző 2012
Pokoli szerkezetek sorozat eddig magyarul megjelent részei:
1. Az angyal
2. A herceg
3. A hercegnő

Valóban jobb ez a történet, mint bármelyik általam olvasott Végzet ereklyéi rész, de azért nekem nem lesz kedvenc.
A másik sorozatnál kifogásoltam Clare írói tehetségét (amiért aztán meg is kaptam a magamét a moly-on) most túl sok bajom már nem volt a stílusával, egyedül a befejezetlen mondatok bosszantottak benne, de lehet, hogy csak azért volt zavaró, mert rosszul volt tördelve a szöveg, vagy hiányoztak az írásjelek. 
Azzal, hogy a történet a 19. században játszódik, lett egyfajta bája illetve hangulata az egésznek, nekem ez sokkal jobban bejött. 
A főszereplő lány, Tessa is jóval kedvesebb volt szívemnek, mint Clary. Will viszont egy az egyben Jace, és hozzá inkább negatív érzés társul részemről, így a kialakulóban lévő szerelmi szál nekem érdektelen, mivel nem tudok szurkolni nekik. 
Magnus Bane, aki a legígéretesebb szereplő volt az Ereklyékben sajnos itt is csak epizódszerepet kapott.
Tulajdonképpen a történet hasonló, itt is egy átlagos lányról derül ki, hogy természetfeletti képességgel rendelkezik, ami által betekintést nyer az árnyvadászok különleges világába. 
Jóval kevesebb az esemény ebben a történetben, mint az alap sorozatban, mondhatnám azt is, hogy unalmas volt a könyv első fele. 

Cassandra Clare

A lassú építkezés után beindult a cselekmény, elkezdődött a jó és rossz harca, ami tetőzzön egy csatában, hogy aztán egy olyan végbe forduljon, ami azonnal követeli a folytatást. 
Legalábbis azok számára, akiknek bejött az, amit olvastak.
Mivel engem annyira nem nyűgözött le a történet, így nem is érzek ellenállhatatlan késztetést  a második rész azonnali kézbevételére. Majd egyszer. Talán.
Abban viszont nem vagyok biztos, hogy az, aki ezt a sorozatot olvassa először, vajon tökéletesen megért e mindent ebből a képzeletbeli világból és sajátos nyelvezetéből, kifejezéseiből. Clare szerintem feltételezte, hogy az Ereklyék rajongói fogják ezt is olvasni, így nem igazán magyarázza meg az általa alkotott világot. 

Amit még nem értek az a borító.  Az angyal egy medál, amiről kiderül, hogy egy szerkezet, rajta is van a borítón, de ki ez a pasi?

Történet: 10/6 - az eleje unalmas és lassú
Karakterek: 10/7 - Jem és Henry szimpi
Stílus: 10/7 - még mindig érzek benne az olvasásból kizökkentő mondatokat

Összesítve: 10/7
Aki szereti az ifjúsági fantasyt a viktoriánus korba helyezve annak telitalálat. Aki szerette A Végzet ereklyéit annak pedig kötelező!

Samantha Shannon - A Mímes Rend

Fülszöveg:
Paige a Csontszüret sorozat első kötetének végén kiszabadul a Sheol I brutális világából, de a bajok csak most kezdődnek: sok szökevény még mindig bujkál, őt pedig mind közül a legveszélyesebbnek nyilvánították… Ahogy a Scion mindent látó szeme Paige után fordul, a mímeslordok és mímeskirálynők bandái számára összehívják az Abnormális Unió tanácsát. Jaxon Hall és a Hét Pecsét vezető szerepre készül, de egy végzetes fenyegetés híre terjed a látók között, és mindenhol sötét titkok sejlenek.

Műfaj: ifjúsági disztópia, fantasy
Csontszüret sorozat 2. része.
Athenaeum kiadó 2015.


Az első részről itt olvashatsz: http://ananiila.blogspot.hu/2015/10/samantha-shannon-csontszuret.html

Egy gyors Csontszüret újraolvasás után azonnal belevetettem magam a 2. részbe, a lendületemet azonban eléggé hamar letörte a kissé lassan folydogáló cselekmény.
A könyv első fele csak alapozása a második részben bekövetkező eseményeknek, illetve részletes bemutatása a körzeteknek, benne Jaxon Hall-al és az ő Hét Pecsétjével.
Kellett ez az aprólékos világkidolgozás nem mondom, de amikor az ember inkább a Nagymesterről és a  Paige-el való kalandjairól olvasna akkor eléggé lelohasztó tud lenni a sok leírás. Kicsit félre is tettem a könyvet, hogy emészteni tudjam a sok infót és új szereplőt.
De abban a pillanatban amikor feltűnt Arcturus Mesarthim úgy vált a cselekmény is izgalmassá, érdekessé, fordulatossá és a könyv letehetetlenné.

A Mímes Rend ott folytatódik ahol a Csontszüret befejeződött. 
Paige és még pár látó ugyan megmenekült, de bujkálnia kell, hisz egész Scion őt keresi. De mivel meg is kell élnie valamiből újra Jaxon szolgálatába áll és miközben jobbkezeként rendezi a Pecsétek ügyeit, szeretné tájékoztatni is az embereket a rephaiták létezéséről és arról, hogy mi folyik Scionban. Egyre rejtélyesebb dolgok derülnek ki a többi Mímes lordról és egy váratlan gyilkosság után megnyílik a lehetőség, hogy Paige a kezébe vegye a dolgok irányítását, és Sápadt Álmodóból Fekete Lepkévé érjen. 

"Talán az a legjobb, ha visszatérek a Seven Dialsbe, és meghúzom magam. Mert annál, hogy Jaxon Hall a főnököm, csak egyetlen rosszabb dolog volt a világon, ha Jaxon Hall az ellenségem."

eredeti borító

Akik abban reménykedtek, hogy a 2. részre Paige és Nagymester kapcsolatából egy hatalmas érzelmi -esetleg másfajta- orgia kerekedik azokat ki kell ábrándítsam, szó sincs erről. Viszont apránként azért fejlődik a kapcsolatuk, de tényleg csak nagyon apránként. Nekem ez nagyon tetszik, szeretem az ilyen lassan építkező közeledést, és ugye tudjuk azt is, hogy ez a sorozat 7 részre van tervezve.
Így is érzékiek és hatásosak voltak a közös jeleneteik.
Paige a lázongó lányból igazi vezetővé érett, míg Arcturus többnyire csak a háttérből figyelte az eseményeket ebben a részben.

Még mindig úgy gondolom, hogy jóval összetettebb ez a disztópia a többi ifjúsági könyvél. Sokkal részletesebb a világa - bár tény, hogy szinte csak Londonról van szó, a világ többi része itt is homályba vész - a karakterek is sokkal kidolgozottabbak, nem is beszélve a sokféle képességről, melynek birtokában vannak a látók.
Nekem sosem tartoztak a kedvenceim közé a  boszorkányokról, jósokról, médiumokról stb. szóló könyvek, ez a sorozat mégis kedvencé nőtte ki magát, és ennek egyértelmű oka: a jól megkomponált karakterek és a változatos cselekmény. 
Van itt minden: rengeteg harc, gyilkosság, viadal és árulás. Volt amit sejtettem, de volt ami teljesen felkészületlenül ért.
Az utolsó oldalakon csak kapkodtam a fejem, el is felejtettem agyalni, így aztán váratlanul ért a csattanó. És igen, sajnos ez is olyan rész aminek szinte mondat közben van a vége.


Végre nem volt olyan érzésem, hogy én ezt már olvastam valahol. Egyedi és különleges ez a sorozat, csak remélem hogy a folytatás is hasonló lesz. (Sajnos még angolul sem jelent meg)
Rengeteg még a titok és a homály pl. a Rantennel vagy az emitákkal kapcsolatban, és fogalmam sincs merre visz a történet tovább, de hát erre valók a folytatások.
Arra nem jöttem rá, hogy a borítónak mi köze van a történethez, nem emlékszem még egy kóbor macskára sem a sztoriból.

Történet: 10/9 - a könyv első felének lassúsága miatt nem 10
Karakterek: 10/10
Stílus: 10/10 (annak ellenére, hogy még mindig sok a nyomdahiba és a borító érthetetlen)

Értékelésem: 10/10
Az egyik legjobb disztópia amit olvastam, kár hogy most várhatok a következő részre. Remélem Samantha nagyobb iramban ír, mint G.R.R. Martin.


"Felemeltem a kezem, és megérintettem a hátát, hogy még egyszer érezzem a lélegzetének ritmusát. A mellkasomból forróság áradt, végigfutott a karomon, egyenesen az ujjaim hegyéig. 
És abban a pillanatban úgy éreztem, tartozom valahová."

Könyvmolypárbaj 2015-2016.

Idén negyedszerre vágok bele a Könyvmolypárbaj kihívásába. Háromszor sikeresen teljesítettem, így most is nagy örömmel készül rá.
Felbuzdulva az előző évek sikeres párbajain ismét bevállaltam a 11 könyv elolvasást.
Olyan könyveket választottam aminek nagyobb része már itt csücsül a polcomon, hosszabb-rövidebb ideje várva, hogy kezembe vegyem.


Szavazzatok melyik könyvet olvassam először!


Az eseményről itt találhattok részletes leírást:
http://konyvmolyparbaj.blogspot.hu/2015/10/konyvmoly-parbaj-vol-6.html

Íme az "A" listám:

Carol McCleary: A gyilkosság alkímiája
Párizs 1889. A Világkiállítás területén már áll Eiffel lenyűgöző tornya, szenzációs látványosságok, az ipar, a technika vadonatúj vívmányai bűvölik el a nagyérdeműt. 
Ám egy rejtélyes gyilkos lopakodik a Fény városának utcáin, s lakóit pestisjárvány tizedeli. Nellie Bly-nak, a világ első oknyomozó újságírónőjének meggyőződése, hogy a gyilkosságok kapcsolatban állnak a járvánnyal, és elhatározza, hogy véget vet mindkettőnek. Szövetkezik a zseniális fantáziájú Vernével, az intelligens és szégyentelen Oscar Wilde-dal és a történelem legnagyobb mikrobavadászával, Louis Pasteurrel, hogy együtt megoldják az évszázad bűntényét.
Régóta csücsül a várólistámon, így amikor megláttam pár száz forintért azonnal lecsaptam rá. 85%-on áll a molyon, de a tesómnak nem igazán tetszett.

Darren Shan: A holtak vonulása 
Capac Raimi a Városba érkezik, hogy szerencsét próbáljon kisstílű gengszter nagybátyja mellett. Hamarosan azonban arra eszmél, hogy már a Város teljhatalmú urának, a Kardinálisnak dolgozik. A Kardinális a Város szülötte. A Város a Kardinális teremtménye. Egy a lelkük, és sosem alszanak. A Kardinális mindent lát, ami az utcákon vagy a zárt ajtók mögött történik. Ő a mindenható. Az öntelt fiatalember habzsolja új életét, amit csak néhány kellemetlenség zavar meg. Capac életének sorsfordító eseményeinél furcsa módon a semmiből vak szerzetesek bukkannak fel. És miközben a jelenben él, rádöbben, hogy semmire sem emlékszik, ami azelőtt történt vele, hogy a Városba érkezett… Capac egy álmot és az inka neve által számára kijelölt sorsát követve belép a természetfeletti birodalmába. Miközben igyekszik beteljesíteni a küldetését, furcsa és izgalmas kutatásba kezd, hogy a nyomára akadjon eltűnt barátainak és saját, elveszített múltjának.
Ezt úgy cseréltem el a moly-on egy másik könyvre, remélem megérte. Még nem olvasta senki a családból.

James Rollins: Az Éden oltára
Bagdad elestét követően két iraki kisfiú fegyveres katonákba botlik, akik az állatkertben található titkos, föld alatti laboratóriumból véletlenül egy irtózatos lényt engednek szabadon. 
Hét évvel később Louisiana állam partjainál felbukkan egy hajótörést szenvedett halászhajó, melynek legénysége eltűnt vagy halott, rakománya pedig felettébb furcsa és ijesztő. A határőrség az egzotikus állatok szakértőjét, dr. Lorna Polkot kéri fel, hogy segítsen beazonosítani a nehezen értelmezhető deformitásokkal rendelkező állatokat, és elfogni az egyik elszabadult, portyázni indult teremtményt, mely halálos veszélyt jelent a környék lakóira. Lorna Jack Menard-ral, a határőrség egyik emberével indul hajtóvadászatra, akivel súlyos, mélyen eltemetett titkot őriznek, s végül olyan rejtélynek bukkannak a nyomára, amely az emberiség eredetéhez vezet vissza.
Apám kapta a tesómtól ajándékba, neki kimondottan tetszett. Ez egyébként számomra nem mindig jelent jót. :)

L.I. Lázár: Rejtőző kavicsok
Ebben a regényben senki sem az, akinek látszik. Lille, a megbízhatóság és a jólneveltség szobra kettős életet él, a valóság elől egy álomvilágba menekül. Praetor, a laza és jómódú srác gondtalanul váltogatja a csajokat, szórja a latin szavakat, s bár ő a csapat esze, mégis lazán elindul a lejtőn. Krisz, a vezérhím, aki „nagyvadat” vesz célba, de azt nem sejti, hogy ez a vadászat megváltoztatja az életét. Anna, a vagány tanárnő különc módszerekkel küzd a tanítványaival – csakhogy múltjában sötét folt éktelenkedik…
Szintén molyos csere, a húgomnak ez sem jött be. :(

Pierrot-Gábor Endre: Magister M
Egy visegrádi ásatáson a Mátyás korabeli várfal kis cellájában harmincöt év körüli férfi földi maradványait tárják fel a régészek. Az egykor befalazott rab csontváza önmagában nem számítana világrengető szenzációnak, azonban a felirat, amelyet a fogoly vélhetően a kínhalála előtti órákban börtöne falába kapart, igencsak meghökkenti a kutatókat: Magister M 1872 Pécs – 1488 Visegrád. 
Hogyan születhetett valaki négyszáz évvel a halála után? Tévedés történt, netán zseniális lelethamisítás áll a háttérben? A rejtély megoldása most is Jonathan Huntra vár. A New York Times Magyarországon élő újságírója Eger (Jumurdzsák gyűrűje) és Debrecen (Az ördög köve) után ezúttal Pécsre utazik, ahol rég elfeledett, római kori kincsről szóló legendára bukkan, amely már Janus Pannonius képzeletét is megmozgatta. 
Ám az értékes lelet ígéretére furcsán reagálnak új ismerősei. Valaki hazudik vagy másnak mutatja magát. De ki? A kissé rámenős, ám igencsak gáláns múzeumigazgató? A dúsgazdag osztrák műkincsgyűjtő? A csinos, de bizalmatlan pesti régésznő? Netán a fiú a nevelőintézetből, aki azt állítja, őriz egy darabot Ábray professzor időgépéből?
Mivel az első két részt kedveltem (családom több tagja szintén), így nem volt kérdés, hogy ennek is a polcon a helye.

Brandon Sanderson: Acélszív 
Hősök nem léteznek. Az Idolok hihetetlen képességekkel bírnak, de őket egytől-egyig a gonoszság vezérli. Chicago felett a leghatalmasabb Idol vette át az uralmat. Acélszív parancsol az elemeknek, és állítólag nem fog rajta pisztolygolyó, penge és bomba sem. Legyőzhetetlen. Mindez tíz éve történt. Az emberiség a puszta túlélésért küzd. Senki sem lázad, csupán egyetlen csoport: a Leszámolók. Átlagemberek sötét, kétes csoportja, akik eltökélték, hogy az Idolok tanulmányozása révén kiderítik a lények gyenge pontját, és végeznek velük. A nevem David Charleston. Egyelőre még nem tartozom a Leszámolók közé, de feltett szándékom csatlakozni hozzájuk. Van nálam valami, amire szükségük lehet. Valami értékes és hihetetlen dolog. Nem tárgy, hanem tudás. Én ismerem a titkát. Tanúja voltam annak, amint Acélszív megsebesül.        A párbaj keretében lehetőség van újraolvasásra, ezzel a könyvvel élnék is vele.  Annak idején nem írtam róla bővebben, majd most megteszem.

Brandon Sanderson: Tűzlény
Davidnek mindenki azt mondta, lehetetlen – hogy még a Leszámolók sem öltek meg soha egyetlen Főidolt sem. Ám a legyőzhetetlen, halhatatlan, elpusztíthatatlan Acélszív halott. És David oltotta ki az életét.
Úgy volt, hogy Acélszív megölésével könnyebbé válik az élet. Ám Davidnek rá kellett jönnie, hogy ettől csak még több kérdése támadt. Komoly kérdések. És Új-Chicagóban nincs senki, aki ezekre válaszolhatna.
Újjáépített Babilon, az egykor Manhattan néven ismert városrész, azonban számos lehetőséget rejt. A titokzatos Főidol, Regália uralkodik a vízzel elárasztott, leigázott Újjáépített Babilonban, de David biztos benne, hogy erre vezet az út, hogy megtalálja, amit meg kell találnia. A Főidol zsarnoksága alatt nyögő városba veszélyes ugyan behatolni, de David kész vállalni a kockázatot. Mert Acélszív megölése lyukat ütött David szívébe. Méghozzá oda, ahol egykor a bosszúvágya lakozott. És ezt a lyukat valahogy egy másik Idol töltötte ki – Tűzlény. David pedig hajlandó egy komorabb és még veszélyesebb küldetésre indulni, mint amilyen az Acélszív elleni küzdelem volt, hogy megtalálja Tűzlényt, és meglelje a válaszait.
Acélszív folytatása, olyannyira friss a könyv, hogy ma hozta meg nekem a futár. 

Anthony Riches: Dicső halál
A Dicső halál lenyűgözően izgalmas történet egy katonáról, aki az ókori világ legkeményebb és legsikeresebb hadseregében szolgál. 
Marcus Valerius Aquila alig ér Britanniába, máris mentenie kell az életét: a hatalomtól megrészegült Commodus császár dicstelen halálra ítéli családját, s vele őt is. Marcus új nevet vesz fel, és belép a Hadrianus falát védő egyik egységhez, hogy meghúzza magát, amíg a hullámverés elül körülötte. 
Amikor a faltól északra húzódó vad hegyek közül előtör a britonok felkelő serege, Marcusnak bizonyítania kell, hogy képes harcba vezetni egy centuriát a könyörtelen ellenséggel vívott gyilkos háborúban.
Ezt szintén apu kapta ajándékba, de még ő sem olvasta. Bevallom egy kicsit tartok is ettől a könyvtől, de pont az ilyenek miatt van B listám is.

Julianne Donaldson: Edenbrooke
Marianne Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen a rémesen unalmas Bathból és udvarlója egyre terhesebbé váló ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily, meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni. Ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe. 
Marianne, aki először egy útonállóval keveredik ijesztő összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött. 
Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba.
Ezt a könyvet a pillanatnyi szeszélyes hangulatom választotta be a kihívásba, aznap amikor összeállítottam a listám még jó ötletnek tartottam. :) Egyenlőre csak e-bookban tudtam beszerezni.

Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek- Az angyal
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól. 
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.
A Végzet ereklyéit utáltam. Mindenki szerint ez jobb. Majd meglátom. Remélem. 

A 11. könyvről a párbaj ideje alatt szabadon dönthetek. Most még nem tudom mi lesz az.

És ha valamelyik könyvvel elakadnék akkor választhatok helyette a B listáról. Ezek többnyire ezer éve a várólistámon a sorsukra váró könyvekből állt össze.

"B" lista:
Herbert W. Fanke: Az orchideák bolygója
Sarah J. Maas: Üvegtrón
Timur Vermes: Nézd, ki van itt
James S. A. Corey: Leviatán ébredése
Fredrick Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Katja Millay: Nyugalom tengere
Rick Yancey: Az ötödik hullám
Patrick Rothfuss: A szél neve
Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek
Duncan Shelley: Az elme gyilkosai


Ha van kedvetek szavazzatok, hogy melyik könyvnek álljak neki először!
Rajt november 2, de utána is várom az ajánlatokat.