Samantha Shannon: Csontszüret

Fülszöveg:
2059. Scion London. 
Paige Mahoney látszólag egy átlagos tizenéves lány, aki titokban egy alvilági szervezetnek dolgozik. Kisstílű lopások helyett ő nagyobb tétben játszik. Paige egy álomhacker, aki feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Mindezt pénzért. Egy nap azonban sötét és gonosz erő keríti hatalmába… Beláthatatlan következményekkel. 
Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a paranormális bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A rephaiták belőlük toboroznak hadsereget, hogy véghezvigyék titkos tervüket. Paige mentora és kiképzőtisztje Arcturus, a vérhitves, aki halálos ellensége az embereknek. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie mestere elméjébe, és fel kell fedni a titkát…

Műfaj: disztópia, fantasy, ifjúsági
Kiadó: Athenaeum 2013.
Csontszüret egy 7 részesre tervezett sorozat első része. 
Írónője Samantha Shannon 1991-es születésű londoni lány, akit már most ki is kiáltottak az új Rowlingnak, ami több szempontból is túlzás, hisz egészen más műfajban ír, de remélem felnő majd honfitáráshoz. 

Samantha Shannon

2015 februárjában már olvastam ezt a könyvet, mivel most jelent meg a 2. része, így eljött az idő az újraolvasásra. Ennek örömére meglehetősen kedvezményes áron saját példányt is be szereztem, mivel már első olvasáskor úgy éreztem ez egy olyan sorozat, mely helyet érdemel a polcomon. 

Már első találkozásunkkor is imádtam ezt a történetet, de másodszorra még inkább belopta magát a szívembe. Kellett is egy újraolvasás, hisz a történet és a benne felépített jövőkép jóval összetettebb a szokásos disztópiákénál. 
Az értékelésekből úgy vettem észre sokaknak talál túlságosan is bonyolult, ez az egyik oka, hogy tetszési %-a már 90 alá került a moly-on. A másik ok pedig gondolom az, hogy gyakorlatilag nincs szerelmi szál, illetve csak egy ici-pici kis izzás van a szereplők között, melyből csak reménykedhetünk a későbbiekben egy nagy lobbanásra. 
Nem mondom, hogy teljesen eredeti az ötlet, de legalább nem egy-két hanem sok-sok ötletből lett összegyúrva és így már egész újnak tűnik. Elég sok az információ ami rázúdul az emberre, túl sok a szám és az idegen kifejezés - amikről fogalmam sincs hogyan kellene kiejteni - ezek szerintem meglehetősen ijesztően hatnak az olvasóra, különösen azért mert már az első oldalakra is ez a jellemező. 

"Olyasmit is érzékeltem, ami nem a közvetlen közelemben történt: rögtön tudtam, ha kint, az utcán végigsétált egy látó, és megéreztem, amikor Covent Gardenben gyülekezni kezdtek a lelkek. Amint rákapcsoltak a létfenntartó gépekre, a Seven Dials egy mérföldes körzetében bármit kiszagoltam az éterben."

A főszereplő lány végre nem tini, hisz már 19 éves, a férfi főszereplők meg még idősebbek, mégis azért megmaradt a YA kategória bája is, hisz nincs benne erotika. Nálam külön előny, hogy miközben a saját és más emberek életének megmentéséről van szó, nem a szerelmi nyűgjén töpreng oldalakon keresztül a főhősnő. 
A cselekmény végig izgalmas és eseménydús, ha nem is váratlan de különös fordulatokkal. 

A történet egy olyan alternatív jövőben játszódik, amelyben régóta élnek köztünk tisztánlátók. A köznapi emberek természetesen félnek a sokféle különleges adottságokkal rendelkező emberektől, így a karhatalom megpróbálja begyűjteni őket. A főhős Page álomjáró, ami egy különlegesen ritka képesség, ő a Hét pecsét nevű bűnöző csoport egyik tagja.
Egy nap végzetes hibát követ el és elfogják, több társával együtt egy Sheon I nevű helyre szállítják, ahol legnagyobb megdöbbenésére egy idegen faj a rephaiták uralkodnak. Már 200 éve titkos szövetségre léptek a London területén létrejövő Scionnal. Page a XX. csontszüret keretében kerül a városba, ahol különböző próbatételek várják. A rephaitak külsőre emberi lények, de az emberek aurájából táplálkoznak. Page-t a vérhitves Arcturus választja ki tanítványának. Miközben Page próbálja kifürkészni e világ titkait, felkelti a rephaiták vezetőjének Nashirának a figyelmét. Immáron az életben maradása a tét.     

Fassbander, mint a Nagymester

És a férfi főszereplő! Úgy kellett már nekem egy ilyen karakter! Nagyon titokzatos, elsőre félelmetes, de mégis már az első megjelenésekor érezni lehet, hogy hatalmas lehetőségek vannak benne és még a könyv végén sem tudom eldönteni, hogy ő vajon a jó vagy a rossz oldalt képviseli (bár eldőlni látszik, de azért még sok a homály) és ez nagyon jó egy könyvsorozat esetén. Még a neve is különleges: Arcturus Mesarthim. 
Szó van a könyv megfilmesítéséről, bár konkrétumot nem találtam, az én ajánlatom Arcturus megformálására nem lehet más, mint: Michael Fassbander. 

Hogy negatívumot is mondjak: sajnos rengetek a nyomdahiba a könyvben, remélhetőleg a folytatás nem ilyen lesz. 
Viszont a borító gyönyörű.


Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Stílus: 10/10


Összesítve: 10/10 - Kedvenc
Azoknak ajánlom akik szeretik a kicsit összetettebb, bonyolultabb disztópiákat. Engem pár részlet emlékeztet a Tündérkrónikákra, bár ez nem olyan vicces. Jók a szereplők, izgalmas a cselekmény.
Elrettentő lehet, hogy a történet 7 részre tervezett és nem lezárt az első rész. És angolul is még csak két rész készült el. 

"Perzselt a lélegzete. Lassan csókolóztunk. Ne hagyd abba, ne hagyd abba! Semmi másra nem bírtam gondolni, csak erre: ne hagyd abba. Végigsimított a csípőmön, a hátamon, szorosan magához ölelt. Éreztem súlyosan dobbanó szívverését. A ritmusát. A ritmusomat."

Gillian Flynn: Sötét helyek

Fülszöveg:

Libby Day hétéves volt, amikor az anyját és két nővérét meggyilkolták a kansasi Kinnakee-ben. Libby túlélte a mészárlást, és nagy port kavaró vallomásában azt állította, hogy tizenöt éves bátyja, Ben volt a tettes.
Huszonöt évvel később a Gyilkosok Klubja – egy hírhedt bűnügyekkel foglalkozó titkos társaság – felkeresi Libbyt. Azt remélik, bizonyítékot találnak Ben ártatlanságára. Libby anyagi haszon reményében együttműködik velük: felkeresi azokat, akik akkor éjjel ott voltak a házukban, és beszámol a klubtagoknak mindarról, amit megtud. A nyomozás során lepusztult sztriptízbárokban és elhagyatott városokban keresi az igazságot, és miközben lassan fény derül az elképzelhetetlenre, ugyanabba a helyzetbe kerül, mint amikor minden elkezdődött: újra egy gyilkos elől menekül.
„Gillian Flynn eredeti, borotvaéles ésszel megáldott, maró humorú, lenyűgöző mesélő, akinek komoly érzéke van a hátborzongatáshoz.” (Stephen King)
„A remek thrillerek rajongói a Sötét helyek leleményes történetvezetését és Flynn prózáját egyaránt élvezni fogják. Utóbbi az első szótól az utolsóig ádáz, könyörtelen és színtiszta élvezet.” (Cleveland Plain Dealer)

Műfaj: nyomasztó hangvételű thriller-krimi
Alexandra 2014 (eredeti megjelenés: 2009) 400 oldal.

Ez a második könyv amit olvastam Gillian Flynn-től, (Holtodiglanról írt bejegyzésem itt olvasható) de úgy érzem elég is ahhoz, hogy felvegyem kedvenc íróim nem túl népes táborába.
Ez a könyve még a Holtodiglannál is jobban tetszett. Bár a tetszett szó elég hülyén hangzik egy ilyen történetnél, de ha egyszer ilyen jól van megírva!

Gillian Flynn

A családirtás mint téma is eléggé megrázó, de ráadásul megint sikerült olyan karaktereket felvonultatnia, akik teljesen zavarba hozzák az olvasót. Elvileg sajnálni kellene őket, megszánni őket nyomorúságos életük miatt, de valahogy mégsem sikerül, hisz minden egyes cselekedetükkel maguk alatt vágják a fát, ezzel valamiféle idegenkedést, sőt néhol utálatot keltve az olvasóban. Annyira tehetetlenek, csak sodródnak az árral. Az olvasó megpróbálja kívülállóként, megfelelő távolságból szemlélni őket, de néhány helyzetben szerintem mindenki felismeri magát vagy életének egy-egy szakaszát és ez nagyon zavarba ejtő. (aki nem: az még nem élt, vagy nagyon szerencsés) Nyers, durva és könyörtelen életet mutat be az írónő, nem szépít meg semmit, túl realista is, amit sokak gyomra nem vesz be. Aki szerethető főhősöket szeretne az bele se kezdjen ebbe a könyvbe!
Ezt nagyon tudja Flynn.
Szívesen elbeszélgetnék vele, hogy neki vajon milyen gyerekkora volt, milyen közegben nőtt fel, mert olyan életszerűen láttatja ezeket a nyomorúságos figurákat, amit nem lehet csak egyszerűen megfigyelni, ezt meg kell tapasztalni. (mondjuk a köszönetnyilvánítás a könyv végén harmóniáról árulkodik, de szerintem nem zörög a haraszt…)
Egy napos könyv volt, alig bírtam letenni, teljesen bevonzott. Mindenféle elméletet gyártottam, de persze egyik sem jött be. Nagyon jól megcsavarintott sztori.
Viszont rendkívül nyomasztó hangulatú könyv, olyan ami mélyen beleivódik az olvasóba. Gondban is voltam azzal, hogy mi legyen a következő olvasmányom, ami kihoz ebből a bénultságból és depresszív hangulatból ami együtt járt ennek a történetnek az elolvasásával.

Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Stílus: 10/10

Összesítve: 10/10 - kedvenc!
Ismét zseniálisat alkotott Gillian Flynn, várom a következő könyvét.
Nem ajánlom viszont az érzékeny lelkűeknek és a túl fiatal olvasóknak.

A könyvből jelenleg forgatják a filmet, Libby Day szerepében Charlize Theronnal, további szereplők:
Christina Hendricks (Patty Day), Nicholas Hoult (Lyle), Chloe Grace  Moretz (Diondra-young)
Elég érdekes a szereposztás, de ha csak egy kicsivel is jobb lesz, mint a Holtodiglan, akkor elégedett leszek.

On Sai: Lucy

Fülszöveg:

A kalózkirály megindult a végeken. Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket.
Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és a Navran bolygón élők kiirtását akarja. Mi a bölcsesség útja, beavatkozhat-e az emberiség sorsába egy mentál erőszakkal? És mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?
Lucyt felkavarja Don jelenléte, és felbosszantja Chester politikai ügyeskedése. Rendet akar a világegyetemben, és úgy avatkozik be a harcba, amire senki sem számít. Ám a segítségnek ára van, és Lucy megfizet érte. Vajon elhiszi neki valaki, hogy helyes döntéseket hoz?
Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik. Főleg, hogy megérkezik Don, és egy akció után a feje tetejére áll a titkosszolgálat.
Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbál helyt állni, az életét kockáztatja, hogy véghezvigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez? Isten vagy a Sátán kísértése az a különös éjjel?
És mit tesz mindeközben Chester?
Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?
Mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?

Szivárgó sötétség 2. része.
Első részről a bejegyzésem itt olvasható.

Kiadó: Könyvmolyképző 2014
Műfaj: sci-fi, fantasy

Szereplők:
Lucy: ellentmondásokkal teli mentál, aki mégis emberi érzelmeket kezd mutatni.
Don: a lázadó mentál, aki látszólag sokkal emberibb, mint a többi fajtársa.
Scar: a keresztény árva lány, akit felkarol a trónörökös és titkos ügynöknek képez ki.
Artúr: Scarral együtt nőtt fel egy keresztény világban, most mégis hitét vesztett, aki ha kell kalózokkal üzletel, hogy megépítsen egy űrbázist.
Chester: a nagy manipulátor, vajon milyen titkokat rejt még?

Olyannyira tetszett az első rész, hogy kedvenccé avattam, így nem volt kérdés, hogy a második résznek is a polcomon a helye. Egy gyors Scar újraolvasás után bele is vetettem magam a Lucy történéseibe, de sajnos elég hamar rádöbbentem, hogy ez a rész..... túl rövid lett. Én még olvastam volna tovább.  A végére lapozva viszont ért egy kellemes meglepetés, hisz az olvasói véleményeknél megtaláltam a sajátomat. Szívmelengető érzés volt.

Szerintem életének bizonyos szakaszán mindenkit foglalkoztatnak a nagy kérdések az élet rejtelmeiről, úgy mint pl. hogyan keletkezett a világegyetem? Mi/ki valójában Isten? Ha Isten létezik, akkor létező a Sátán is? És kik vagyunk mi emberek, milyen szerepet töltünk be a világban? És még sorolhatnám azokat a kérdéseket amiken néha-néha eltöprengek jómagam is. Aztán évek is eltelnek az ügyes-bajos dolgaimmal és nem foglalkozom a témával. De pár évente jön egy-egy könyv - érdekes módon mindig sci-fi műfajban - ami ismét gondolkodásra serkent, mégpedig úgy, hogy közben szórakoztat is. Na ilyen történet a Lucy is.
Többeknek is azért nem tetszett más az első rész sem, mert túlságosan jelen volt a történetben a vallás. Nos azoknak nem ajánlom a második részt sem, mert itt most már nekem is néha soknak tűnt. (ördögűzés, Isten megtestesülése)  Nem vagyok ateista, de egy vallásnak sem vagyok híve, valahol a köztes térben lebegek és szerintem ez a legrosszabb pozíció amiben csak lehet egy ember, így aztán nekem Scar kétség nélküli hite sok, valahogy az ő történetszála emiatt most nem is volt annyira kedves nekem, kivéve Alfával közös jeleneteit akinek személyében új kedvencet avattam.
A történet annyira sokrétű és bonyolult, hogy képtelenség összefoglalni. Hogy őszinte legyek fogalmam sincs Bea, hogyan képes rendszerezni ennyi mindent és még szórakoztató és olvasmányos történetet is írni belőle. 

„Szemet szemért, fogat fogért.” Ez volt a kedvenc megfejtendő rejtélye. Lehetséges, hogy a szervátültetés valami titkos cserekereskedelem alapján történt? De mi az értelme annak, ha más fogát ültetik be? Pláne a szemét. Izgatta a kérdés."

A felszínen ez egy űrben játszódó kalandregény, ahol az egyik tulajdonképpen jogos trónörökös (jelenleg kalóz) háborút indít a mentálok által támogatott Chester ellen.

A rétegekben azonban ott vannak az egyes emberek sorsai, kire miként hat a közeledő háború és ott van a két mentál, sőt az egész mentál-társadalom akikre szintén hatalmas nyomást gyakorolnak az események. 

Szerintem a könyv legnagyobb erőssége a karakterekben rejlik. Mindegyikőjük nagy változáson ment át a Scar óta, de talán Lucy az aki a leginkább kinyílt és a rideg mentálból egy emberi érzelmeket is megmutató szenvedélyes nő lett. Igaz elég gyakran átment egy hisztis gyerekbe is, a Donnal való szappanoperájuk a másik negatívum amit fel tudok hozni a történet hibájaként.

"– Elnézést. Don szerint allergiás vagyok az emberiségre." (Lucy)

Nagyon tetszik a könyv humora, ami elsősorban Artúr barátja Márk jeleneteiben csúcsosodik ki. Kedvenceim még a két mentál köpenye, amik igazi személyiséget kaptak.
A történet valójában a jó és a rossz harcáról szól, csak éppen azt nem lehet soha sem tudni, hogy hőseink döntéseikkel melyik ügyét szolgálják. És vajon Chester ez a kiismerhetetlen figura kinek az oldalán áll, mit tud egyáltalán, és mit akar?

"Minden út a pusztuláshoz vezet."

Úgy érzem még sok meglepetés vár minket a következő részben, a sötétség már nem csak szivárog, de robbanni fog. Reményeim szerint minél hamarább.

Történet: 10/10
Karakterek. 10/10*
Stílus: 10/10

Összesítve: 10/10 kedvenc
Remek folytatása a Scar-nak, akinek az tetszett az ezt sem hagyhatja ki.

On Sai - Scar

"Isten is azt mondta, kérjetek és kaptok, meg hogy legyetek olyanok, mint a gyermekek.
Márpedig milyen egy gyerek? Követelőző, makacs, és addig nyaggatja a szüleit, amíg azok belefáradnak, és teljesítik az akaratát."

Sztori:
A jövőben járunk. A gyerekcsászár Chester és a kalózok vezetője  készülnek összecsapni a hatalomért. A Földet réges-rég elpusztító mentálok az emberiség szolgálatában állnak. 
A tizenhét éves keresztény Scar megszökik otthonról, hogy navigátornak álljon egy császári hajón. Csalódott, hisz gyerekkori barátja, titkos szerelme Artúr az esküvőjére készül egy másik lánnyal. A fiú későn döbben rá, hogy neki is többet jelentett Scar egy barátnál.
Don egy renegát mentál, akinek felkelti érdeklődését a titokzatos Scar. Lucy a hetedik tanácsos mindenben a tökéletest keresi. 
Négyük sorsa összefonódik. De vajon ki mozgatja a szálakat? Van saját akaratuk? Ki vagy mi a titokzatos két entitás?

Moly-adatlap

A regény a Szivárgó sötétség sorozat első kötete.

A különös On Sai név alatt egy magyar írónő Varga Beáta alkot. Ez a harmadik nyomtatásban megjelent könyve. Calderon című sorozatából már két rész jelent meg. Ebből az első részt én is elolvastam. Tipikus sci-fi kalandregény (10/7) jó humorral, de teljesen más a témája és a hangulata, mint a Scar-é.

Történet: 10/10
Magyar író tollából született sci-fi-k közül az abszolút kedvencem Harrison Fawcett (Fonyódi Tibor) Katedrális című monumentális regénye. Többször is eszembe jutott az a történet a Scar olvasása közben. Valószínűleg azért, mert Fawcett és On Sai is  felsőbbrendű idegen lényként ábrázolja Istent és az Ördögöt. Ráadásul olyan sci-fik ezek amik már a fantasy határait súrolják. Úgy látszik ez nálam bejön.
A Scar története rendkívül sokrétű, valószínűleg  még többször el kell olvasnom, hogy minden a helyére kerüljön. De nehogy azt higgyétek, hogy bonyolult vagy túl tudományos, szó sincs róla. Sokkal könnyebben emészthető, mint pl. Dan Simmons Hyperion-ja.

A történetben felépített világ könnyen elképzelhető. Az emberek és az őket segítő mentálok uralják a világegyetemet. Egy hajó legénységét különös járvány fertőzi meg, ennek kivizsgálására fog össze Chester, Scar és Don, elindítva ezzel az események sodrását.
4 nézőpont váltja egymást, kiegészítve az elő- és utószóval.
A történetben minimális a szerelmi szál, nem tocsog erotikában, viszont van kaland, erőszak és sok vér. Nem éppen rózsaszín leányálom ez a jövőkép sem. 
Ahogy a vallásosság ábrázolva van az külön lenyűgöző és elgondolkodtató. Többféle szempontból is megvizsgálja a kérdést az írónő, hisz szerepel a történetben olyan aki mélyen hisz, aki már nem hisz, aki elutasítja a hitet és olyanok is akik üldözik a vallásos embereket. Mégsem megy át az egész egy vallási, filozófiai vitába, könnyedén és kalandosan dolgozza fel az amúgy nagyon is mély mondanivalót.

Karakterek: 10/10
Ha valami kis apró hiba felróható a regényben akkor az a karakterek kidolgozása. Scar és Don természetét és lelkivilágát elég jól megismertem és Lucy őrült karaktere is kibontakozott, de sajnos Artúr és az ötödik főszereplő Chester alakjáról még nem hullt le minden lepel. Lehet, hogy ez nem hiba, hisz egy sorozatról van szó csak az én kíváncsiságom nagyobb a kelleténél.
Scar zavarba ejtően sokoldalú szereplő. Akaratos, céltudatos, bátor, de mégis igazi nő. Vörös hajával és zöld szemével különlegesnek, sokak számára csúnyának számít. Donban viszont pont ezek keltik fel az érdeklődést a lány iránt. Szigorúan csak tudományilag, hisz a fajkeveredés nem engedett, sőt a mentálok között ritka a testi kapcsolat is. Don lázadó, nem ért egyet a mentáltanács törvényeivel, ezért él önkéntes száműzetésben. Az én kedvenc szereplőm Don mellett Chester a gyerekcsászár, ő a legtitokzatosabb figura a történetben, sokáig nem is lehet róla eldönteni, hogy pozitív vagy negatív szereplő. De ez az ellentmondásosság jellemzi Lucy-t is. Véleményem szerint teljesen őrült, olyan dolgai vannak pl. hogy megszámolja a porszemeket egy szobában és még gyököt is von belőle. :)
Artúr karaktere volt számomra a legkevésbé érdekes, pedig az ő fejlődése volt a legnagyobb.  Talán majd a folytatásban...
A Scar-ban szereplő mentálok egyébként jóval összetettebbek, mint Nalini Singh sorozatában megjelenő mentálok, és sokkal jobban is működnek ebben a történetben.

Stílus: 10/10
Olvasmányos, szinte rögtön (nálam a 40. oldal után) magával ragadó, izgalmas, pörgő írás, amely azonban tartalmaz leírásokat is (végre!). Egyhuzamban olvastam volna szívem szerint.  A nézőpontváltás is jót tesz a történetnek. Hihetetlen, micsoda képzelőerő jellemzi az írónőt. Ahogy ezt a sok gondolatot, filozófiát, vallást egységbe szedte és egy izgalmas sztorit is kerített köréje teljesen lenyűgözött.

Kiadás:
Könyvmolyképző 2013
Érdekes, hogy egy ilyen témájú könyvet ez a kiadó vállalt be. Remélem ez nem lesz riasztó a hímnemű olvasók számára. A borító csodálatos, pedig én kimondottan nem szeretem a női fejes képeket.
Műfaj: sci-fi (nálam azért a fantasy is befigyel)


Értékelésem: 10/10 - kedvenc!
Engem nagyon beszippantott. A vége után sokáig nem is tudtam mással foglalkozni annyira elvesztem ebben a különleges világban.
Nagyon várom a folytatást.
Nem tipikus női könyv, férfiaknak is bátran ajánlom!

Anita Gayn - Senkinek sem kellesz - Szükségem van rád

"– Randim lesz.
– Ki a frásszal? – hüledeztem. – Azt ne mondd, hogy azzal az orrkarikással! Mondd, hogy nem Pocok az, Dorie! Ennyire nem lehetsz hülye!
– Nem – mondta gyorsan. – Különben is, ő Patkány volt.
– Nem érdekel, nem randizhatsz egyetlen rágcsáló hapsival sem."

Valószínű a rendkívül depresszív hangulatot árasztó cím és borító volt az ami felkeltette az érdeklődésemet a könyv iránt és ezért került rá a várólistámra, majd a könyvolvasómra.  Kb. a 20. oldalon tartottam már, amikor elolvastam a fülszöveget a moly-on és akkor szembesültem azzal is, hogy ezt a történetet egy magyar lány írta. (Gayn betűit kicsit összekeverjük kijön belőle a Nagy) Soha nem jöttem volna rá, ugyanis ez a könyv felveszi a versenyt a nemzetközi hasonló típusú kiadásokkal. Éppen ezért hihetetlen számomra, hogy csak magánkiadásban jelent meg.

Sorozat:
1. Senkinek sem kellesz
2. Szükségem van rád (csak pdf-ben)
más főszereplőkkel:
3. Hazdd, hogy szeretsz (csak pdf-ben)
4. Azon  a nyáron (csak pdf-ben)

Interjúm Anitával:  http://ananiila.blogspot.hu/2014/04/irj-megnezz-megolvass-eltegy-meg.html

Senkinek sem kellesz:
A 15 éves Emily szülei régen elváltak. Amikor anyja váratlanul lelép egy pasival, Em kénytelen apjához és annak családjához költözni. Régi, de mégis új környezet, testvérek, egy mostoha, új suli és egy régen látott, de soha el nem felejtett fiú, Matt várja az új városban. A srác azonban meg sem ismeri már a lányt, sőt ahol csak lehet keresztbe tesz neki...

Történet: 10/10 
A fenti sztori leírás elég egyszerűnek tűnik és könnyen kitalálható a folytatás is. Adott egy hátrányos helyzetű fiatal lány, aki teljesen egyedül érzi magát a világban. A vélt vagy valós sérelmei ellen hatalmas páncéllal veszi körül magát, amire még néhány tüskét is növesztett. A szokásos forgatókönyv viszont ebben a sztoriban kicsit felborul. Emily nem egy elveszett karakter, igazi karakán, kemény lány, aki nem vár a szőke hercegre aki majd ledönti a maga köré épített falakat. 15 évesen is határozott elképzelései vannak a jövőjéről és mindent megtesz annak érdekében, hogy senki segítségére ne szoruljon. Hisz egész életében azt érezte, hogy senkinek sem kell, így megtanult egyedül is boldogulni. Bevallom eleinte nem találtam őt túl szimpatikusnak, de amikor Matt elkezdi hadjáratát ellene és a rengeteg igazságtalanság sem töri meg, kivívta tiszteletemet és szeretetemet. Nehéz Emily számára a beilleszkedés mind az új családjába, mind az iskolába, mindenhol feleslegesnek érzi magát. Ebben a történetben is nagy szerepet kap az, hogy nem beszélnek egymással a szereplők, és ebből rengeteg félreértés adódik. Az a sok kitolás és igazságtalanság ami éri a lányt teljesen kiakasztotta a hatalmas igazságérzetemet, ettől teljesen bele tudtam élni magam a történetbe. Természetesen nem maradunk szerelem nélkül, de a könyv vége nem happy end. Jómagam elszorult torokkal és könnyes szemmel fejeztem be. Viszont van folytatás....

Nem mondom, hogy hibátlan mű. Mivel a történet csakis Emily érzéseire koncentrál, így több kérdés is megválaszolatlan maradt, különösen Matt viselkedésével kapcsolatban, bár azt hiszem a sorok mögött sok mindent ki lehet olvasni. Ez mondjuk nekem tetszik, hisz gondolkodásra késztet. Ami leginkább nem tetszik az Emily életkora. Jobban örülnék, ha példát mutatva a fiataloknak akik olvassák e könyvet a főszereplő lány legalább két évvel idősebb lenne (17). Mondjuk az lehet, hogy ebben a kérdésben én konzervatívabb vagyok, de nem szeretek 15 évesek szexuális életéről olvasni.

A környezet valahol Amerika, ami elég fura egy magyar írótól, de itt annyira összhangban van minden, hogy nem éreztem soha azt, hogy kilóg a lóláb. 
Ami még nagyon jól ki lett találva, az a flashback-ek amik betekintést nyújtanak Matt és Emily gyermekkorába.

Karakterek: 10/9
Emily-ről már ejtettem szót. Matt jelleme nem teljesen bontakozik ki, és amit megtudunk róla az sem túl pozitív. Végig ingadozó volt az érzésem vele kapcsolatban. Gyűlöltem, kedveltem aztán megint gyűlöltem. Ellentmondásos és titokzatos fiú ő, aki még Em-nél is nehezebb gyerekkorral küzdve most viszonylag békés életet él, hisz végre igazi családban él nevelőszüleivel és 5 testvérével. Indítékai nem mindig derülnek ki, de most hogy olvastam már a 2. részt is így már érthető a viselkedése. Szöszi aki Em legjobb barátja és Dorie aki Em nővére a legpozitívabb karakterek a könyvben. Matt csaja, az utálatos húg, a jólelkű barát Dean, a nőcsábász szépfiú Zach mind hasonlóak a kicsit sablonos, de kihagyhatatlan tinikönyvek karaktereihez, mégis igaz hús-vér figurák, hisz senki sem csak jó vagy rossz.

Stílus: 10/10
Ami legjobban megfogott ebben a könyvben az a hihetetlenül magával ragadó, olvasmányos, igényes fogalmazás. Mint megtudtam ez a könyv először a Merengőn jelent meg aztán egy magánkiadásban valószínűleg csak minimális példányszámban. Mégis sokkal színvonalasabb, mint sok tini regény amiket az utóbbi időben olvastam. Teljesen beszippantott, ha nem lenne ilyen hosszú egy ültő helyemben olvastam volna ki, de az élet azért néha közbeszól. (a tesóm most olvassa, nem is lehet hozzá szólni :)


Kiadás:
2010 Magánkiadás
Nem tudok semmit Nagy Anitáról, sem arról, hogy mik az elképzelései írói pályafutásáról, de véleményem szerint megérdemelne egy olyan kiadót ami kézbe venné a történeteit és kiadná. Ezt a könyvet nem is kellene szerkeszteni sem, már így is készen áll egy igazi kiadásra. Egy vevője már lenne.
A moly-on van utazópéldány a könyvből itt lehet rá jelentkezni.

Összesítve 10/10, kedvenc!
Ismét csak azt tudom írni, amit oly sokszor: ez a könyv sem az én korosztályomnak íródott. És mégis imádom. Talán azért mert néhány ponton tudok azonosulni Emily karakterével.
Ajánlom mindenkinek, ez nem egy szokványos tingli-tangli tinikönyv, sokkal mélyebb annál.

Csak az első rész ismeretében olvasd tovább!
 

Szükségem van rád:
Em mindent maga mögött hagyva anyjához költözik Mauri-ra. Próbálja feldolgozni és túlélni hatalmas csalódását. Hat héttel később azonban váratlan meglepetés éri, megjelenik a szigeten nővére és vele az egész Knight família Matt Harper-el.

Történet: 10/7
Több idősíkon fut a történet. Matt szemszögéből is megismerhetjük Emily és a fiú rövid és viharos szerelmét. És így aztán sok minden értelmet nyer, ami az első részből nem derült ki.
Ez a rész szerintem nem eléggé átgondolt, kissé túlírt. Volt egy olyan érzésem, mintha az írónő nem akarta volna befejezni a történetét ezért újabb és újabb próbatételek elé állította főhőseit. Ettől sajnos túl sok lett a rinyálás a könyvben. Percenként gondolják meg magukat főhőseink, a szeretlek vagy inkább gyűlöllek között vergődnek folyamatosan. De a vége, különösen a karácsonyi meglepetéssel kiegészítve minden romantikus érzületű embert megnyugvással tölthet el.

Karakterek: 10/8
Emily már megint túlkomplikálja a dolgokat, Matt pedig túl indulatos. Az új szereplők közül Mark kedves figura, de azt remélem nem róla és Elli-ről fog szólni valamelyik későbbi rész. Akkor már Zoey története érdekesebbnek tűnik.

Stílus: 10/7
Mint említettem ez a rész nem elég összeszedett. A szemszögváltás miatt az elején sok az ismétlés, később meg úgy éreztem, hogy túlírt. Ehhez kellene egy jó korrektor, szerkesztő aki kihúzna belőle úgy 50 oldalt és akkor már mehetne is a nyomdába.

Kiadás:
Nos az nincs. PDF-ben letölthető innen-onnan. :(

Összesítve: 10/7
Hibái ellenére imádtam olvasni, 1 szabad szombat kellett csak hozzá. Ajánlom azoknak akiket nem elégített ki az első rész befejezetlensége.
Már olvasom is a folytatást, ami ha minden igaz akkor Dean és az eddig éppen csak megemlített Haley története.

Orson Scott Card - Végjáték Fissítve Filmkritikával!

2011. Dáin

"Nem a világ sorsa forog kockán, Ender. Csak a miénk. Csak az emberiségé. Ha mi eltűnünk a színről, a föld többi része alkalmazkodni fog, és megteszi a következő evolúciós lépést. Csakhogy az emberiség nem akar meghalni. Mint faj azért fejlődtünk ki, hogy életben maradjunk."

Sztori: Egy Földön kívüli űrbázison, gyerekekből tökéletes katonákat képeznek ki a bolygót veszélyeztető idegenek ellen. Ender Wiggin a 3. gyerek a családjában, de az első aki képességei révén bejut a katonaiskolába. A hatéves fiút elszakítják szeretteitől, mindig újabb és újabb kihívások elé állítják. Mindezt azért, hogy kineveljék a jövő nagy hadvezérét, aki végleg leszámol az ellenséges fajjal, a hangyokkal.

Kb. 6-7 éve olvastam először egy kollégám ajánlására. Nagyon tetszett. Beszereztem egy saját példányt belőle, ami felkerült a polcra azzal, hogy majd egyszer újraolvasom. Most, hogy filmet készítettek a regényből elérkezettnek láttam az időt, hogy újra elővegyem.
Féltem. Féltem, hogy másodszor nem fog tetszeni. Szerencsére nem így lett. Most már örökre bekerült a kedvencek közé.

A Végjáték az Ender Wiggin sorozat első része, melyet még 3 rész követ:
2. Végjáték 2.
3. Végjáték 3. - A holtak szószólója
4. Fajírtás

Spoiler nélküli írás. (nem könnyű feladat)


Történet: 5/5
Az alapszituáció sokáig nem tartogat nagy meglepetéseket. Folyik Ender kegyetlen és rideg kiképzése, melynek az olvasó számára nyilvánvaló a végkimenete. Közben betekintést kapuk egy kicsit a Földön maradt két testvér titkos politikai működésébe is. A vége, azaz a végjáték azonban nagy fordulatot hoz, melyet megtetőz a hangyokról megtudott titok.
Mindeközben hihetetlen morális, etikai kérdéseket vet fel a könyv. Pl.: Meddig mehet el az emberiség a fennmaradásig vívott harcban? A közös érdek miatt az egyén szabadsága teljesen feláldozható?

Orson Scott Card

A születésszabályozás szerint Ender meg sem születhetett volna. Csakhogy az emberiség már 2 háborún is túl volt ekkor a hangyokkal és csak idő kérdése volt a 3. invázió. A jövő pedig a gyermekeké. Vagyis minden eszközt megragadnak, hogy a 6-10 éves gyerekekből gyilkológépeket faragjanak. Endert pedig vezetői képességei kiemelik a többi gyerek közül, így neki még nagyobb szerepet szánnak. Kegyetlenül bánnak vele, a végsőkig kizsigerelik ezt az okos és jóérzésű gyermeket.
Card novellaként 1977-ben írta meg e művét, mely kiegészítve nyomtatásban 1985-ben jelent meg. Ennek ellenére egyáltalán nem elavult, sőt ma is nagyon érvényes nemcsak a mondanivalója, de a könyvben megjelent technika is. Az író mintha megérezte volna (vagy van egy időgépe?), hogy a jövőben az internet, az SMS és a táblagépek milyen fontos szerepet töltenek be. A srácok kiképzésében fontos szerep jut a videojátékoknak és a gravitációt nélkülöző harci szimulációknak. Ezeket rendkívül érzékletesen és részletesen írja le Card. Ennek ellenére szerintem nem árt némi képzelőerő ezen részek olvasásakor. És az sem baj ha az olvasó jártas egy kicsit a videojátékok világában.
A Földön fennálló helyzetről csak alapismereteket kapunk. Míg az űrben a Föld megmentésére képezik a gyerekeket, addig a bolygón forrong a levegő. Amerika és a Varsói Szerződés (hoppá) egymásnak feszül. Felvetődik a kérdés: megérdemli egyáltalán az emberiség, hogy fennmaradjon?
Hihetetlenül furcsa volt arról olvasnom, hogy az író, Orson Scott Card folyamatosan agitál a homoszexualitás ellen. Rendkívül szűklátókörű, sőt begyöpösödött ember benyomását kelti nézeteivel. Ebben a könyvében egyértelműen a másság (ha nem is a nemi) elfogadása mellett érvel. Nem tudom ezt, hogy egyezteti össze magában.
Ha valakit az riaszt el, hogy ez egy sorozat, annak elárulom, hogy a Végjáték lezárt történet, mely nem igényli a többi rész elolvasását, így is egész és kerek.

2013. Unio Mystica

Karakterek: 5/5
Igazából ebben a könyvben egyetlen szereplő a lényeges, a többi csak asszisztál. És ez meg is látszik a kidolgozottságukon. A nővérét rajongásig szerető Ender, gyilkossá válásáig hatalmas változáson megy keresztül, de a lényege mégsem változik. Miközben halált osztogató harcossá képzik, végig az a rémálma, hogy olyan pszichopata lesz mint testvére Peter. Card rendkívül színes figurát teremtett. Miközben irtózatos dolgokat visz végbe, mégis az olvasó szívébe lopja magát ez a fiú.
Néha azért az író megengedi, hogy bepillantást nyerjünk a kiképzők lelkivilágába is. Az ezredes és beszélgetőpartnerei közötti dialógusok külön színfoltjai a könyvnek, árnyalják valamelyest a róluk kialakult kegyetlen képet, hisz másik nézőpontból is megismerhetjük a történteket. A többi gyerekről csak egy szellemképet kapunk. Pillanatnyi felvillanások csupán a történetben. Viszont erre is talált megoldást Card, hisz már megszületett az Ender árnyéka sorozat, melynek első részében a Végjáték történetét meséli el az író egy másik fiú, Bean szemszögéből.
Talán egyetlen hibája a könyvnek, hogy a szereplők nagyon fiatalok. Nem úgy viselkednek, beszélnek ahogy ettől a korosztálytól elvárnánk. Viszont igaz a mondás, miszerint a gyerekek a legkegyetlenebbek és legőszintébbek a világon. Ender két testvére nagy befolyással van a fiú életére. Az egyiktől fél (Peter) a másikat mindenkinél közelebb érzi magához (Val). Ez a két gyerek fiatalkorát meghazudtolva a net névtelenségét kihasználva politikai hatalomra tesz szert. Ha máshogyan is, de ők is fontos tényezői lesznek a Földi élet alakulásának.
Az ellenségről, vagyis a hangyokról szinte semmit nem tudunk meg egészen a könyv végéig. Akkor azonban megdöbbentő információt olvashatunk velük kapcsolatban, melynek fényében ez az egész háború más színezetet kap.

1991. Móra

Stílus: 5/5
Nagyon olvasmányos sci-fi, többrétegű mondanivalóval. Azoknak is bátran ajánlom akik nem szeretik ezt a műfajt. Rabul ejt és lebilincsel. Ajánlom, hogy egy szabadnapon kezdjétek olvasni, mert úgysem tudtok elszabadulni tőle. Néhol azonban hátborzongató és durva. A finom lelkűek csak megfelelő távolságtartással olvassák. Olvasás közbeni felháborodás és erős indulatok kiváltása garantált!


Kiadás:
1991. Móra F. Nagy Piroska fordításában
Előszőr ebben a kiadásban olvastam
2011. Dáin  Bihari György fordításában.
Nekem ez van meg. Nagyon nem tetszik sem a borítója sem a mérete. 

2013. Unio Mystica F. Nagy Piroska fordításának átdolgozásával jelent meg a filmes borítóval. Remélem a többi részt is kiadják.

Összegezve: 5/5-Kedvenc
Alapkönyv. És nemcsak a sci-fi műfajában. Zseniális.
Viszont hiába gyerek a főszereplője a könyvnek, mégsem ajánlom gyerekeknek. Egy 16-os karika kellene a borítóra.
Két folytatását olvastam, tetszettek, de akkora hatással nem voltak rám mint az első rész. Újraolvasásuk tervben van, de inkább a másik sorozatot kezdem el hamarosan. (Ender árnyéka)

Film:
2013.11.07-én mutatják be a hazai mozik. A trailer alapján nem rohanok a moziba. Valószínűleg elvették a lényeges mondanivalót és csináltak belőle egy akció-sci-fit. Azt kívánom, hogy ne legyen igazam!

Update:
Mégis elmentem moziba.

És nem lett igazam!!!
Nagyon korrekt kis film lett. Amit leforgattak a könyvből az nagyon jó, csak éppen kevés. Egy kicsit zanzásított verzió született és így nem volt meg az íve a történetnek. Olyan volt mintha nem is telt volna el több év a kiképzés alatt. Egyetlen srác játszotta végig Endert, ő viszont szenzációsan jó volt. Jegyezzük is meg a nevét: Asa Butterfield.
Fogalmam sincs, hogy az aki nem olvasta a könyvet mennyire élvezte a filmet. (velünk egy ilyen ember volt a moziban, ő utálta. De az ő véleményére nem adok, hisz a kedvenc filmje a Transzformers. :D)
Ez egy megfilmesíthetetlen könyv, és ahhoz képest egészen hű és szórakoztató adaptáció született. 5/4

Leiner Laura - Bábel

"Csupán egy gondolat zakatolt a fejemben szüntelen. Mégpedig, hogy a VIP-emelvényen állva mosolygok, Anthony Kiedis felnéz rám, kacsint egyet, én izgalmamban elhányom magam, ő ezt undorítóan romantikusnak tartja, és go to Hálivúd!"

Sztori: A 17 éves Zsófi, barátaival a nyár végét egy zenei fesztiválon tölti, a Bábelfeszten. Alig várja az 5. napot, amikor kedvenc bandája a Red Hot Chili Peppers lép fel. A lánynak komoly tervei vannak az énekessel Anthony Kiedis-el. Addig is a kis csapat számtalan kalandot él meg a sokféle embert, programot, zenét felvonultató Bábel Fesztiválon. És, hogy mi történik Zsófival és Anthony-val? :)

Mivel nagyon szerettem Laura gimis sorozatát, nem volt kérdés, hogy mit kap a húgom a születésnapjára. Nos, szerintem megérte az árát. Mindketten remekül szórakoztunk.

Igyekeztem Spoiler mentesen írni.

Történet: 5/5
Soha nem voltam a Szigeten vagy egyéb más ilyen rendezvényen. Ha eszembe jut a sátorozás, a higiénia (főleg a WC) hiánya, az embertömeg,  nincs az a kedvenc banda ami rá venne egy ilyen fesztivál meglátogatására. Persze most már öreg is vagyok hozzá, de tizenéves koromban sem hiszem, hogy bevállaltam volna. Igaz a társaságom inkább diszkóba járós volt, így igazából fel sem merült soha a téma. Bár egy Guns 'n Roses koncert miatt azért lehet, hogy feladtam volna a kényelmet.
Szóval nekem, aki csak a híradásokból látott ilyen helyet, nagyon visszaadta a történet, hogy milyen is lehet egy ilyen buli. Pont olyan, mint elképzeltem. Vagyis számomra egy cseppet sem csábító. :) De olvasni róla rendkívül szórakoztató és teljesen megfiatalító volt.
Rájöttem, hogy ezért szeretem annyira Laura történeteit. Amíg olvasom én is tizenévesnek képzelem magamat és újraélem vagy megélem azokat a dolgokat amiket annyi idősen én is megéltem vagy éppen elmulasztottam. Viszont ha lenne tizenéves gyerekem akkor is más tanulsággal zárnám a könyv olvasását. :)))

Az első 20 oldal nagyon idegesített. Nehezen vettem fel a stílust és már az elején is idegesített Zsófi. Aztán úgy a 35. oldal körül már nevettem az 50 oldalnál meg már hangosan vihogtam (pedig ezt úgy utálom mikor a tesóm csinálja :P) és ez ki is tartott a végéig. Alig bírtam letenni és a háromnegyedénél már sajnáltam, hogy mindjárt vége.
Jóval életszagúbb egyébként az egész mint az SZJ gimi. A szerelmi szál pedig nagyon-nagyon tetszett. Végre minden úgy történt ahogy annak történnie kellett. A megfelelő pasi a megfelelő lány mellett.

Karakterek: 5/5
Zsófi: nem igazán csíptem, de azért a végére már megszerettem. Ő sokkal inkább hasonlít a Remek Lindájára, mint Renire. Csak nem olyan buta és önző, viszont nagyon gyerekes és túl sokat beszél. Én nem keresném a társaságát. Azért a híres ember iránti imádatában emlékeztet a 12-14 éves Ananiila-ra csak én Slash fan voltam, meg James Hetfield, meg .... (itt legalább 10-15 név). :)
A szekuritisokkal való kalandjait imádtam. :D
Napsi: na őt biztos utálnám. De itt a könyvben kedveltem. Még kislány, aki csak minimálisan van tisztában a külseje adta előnyökkel. Remélhetőleg ha felnő rájön micsoda kinccsel rendelkezik. (igenis a mai világban ezt ki kell használni!)
Szasza: kiszúrtam már magamnak kb. a házasság kötésnél. Tudtam én, hogy... Hahahaha engem nem lehet félrevezetni! Nekem jobban bejön, mint Cortez!
Abdul: ki a fene az az Atesz??? Egyébként jó srác, én is imádom a koktélokat! Bár a piperkőc pasikat annyira nem.
Hipó: na ő a leginkább elrugaszkodott karakter, az ilyen ne menjen emberek közé! Bár ha jobban belegondolok fedeztem fel némi hasonlóságot közte és jómagam közt. Juj. :(
Boldi: az ilyenek és köztem azt szeretem ha bolygónyi távolság van. Lehet, hogy ezért is nem vágyom az ilyen bulis helyekre? Olvasni róla viszont vicces és élvezetes.
Kolos: én nem értem az ő humorát, unszimpi. De kellett a sztoriba az tény.
Punk: na ő az akit szintén csak messziről tanulmányoznék, mint valami különleges állatfajt. :) A végére azért vele kapcsolatban vártam volna valami nagy poént.
Biztonságiak: alap esetben fel lennék háborodva, hogy miért egy 160 centis kislányt inzultálnak mindig, de hát Zsófi az Zsófi. Szóval.
Az olasz: si.
Chewbacca pólós srác: Marghahhghh!

Stílus: 5/5

Először nem értettem mi ez itt az első (valójában 7.) oldalon. Na ná, hogy nem, mert nincs okos telefonom. (na jó megörököltem a tesómét úgy két hete, de nem használtam még sms-re) Őskövület vagyok belátom. Aztán persze nagyon tetszettek ezek a megoldások, csakúgy mint a blog.
Ez a könyv ugyanis most nem egy napló, mint az SZJG, hanem egy blog, amit Zsófi kezdett még RHCP fan oldalként, most viszont a Bábeli élményekről számol be benne. Néha fura volt, hogy nincs kép de olyan részletesen le volt írva, hogy mit is kellene látnom, hogy el tudtam képzelni.
Az lenne csak fantasztikus ha lenne egy oldal, ahol tényleg lennének ilyen képek, na meg a könyvben felsorolt RHCP számok feltöltött videói. Támogatnám az interaktív olvasást, és biztos jobban is ösztönözne arra, hogy megtanuljam használni a telómat. :)
Egyébként maga a stílus igazi leinerlaurás. Határozott a fejlődés, különösen a Remek-hez vagy a gimi első két részéhez viszonyítva.
Továbbra is a vicces helyzetek és a gyakran eltúlzott, de komikus karakterek jellemzik a könyvet. Csak most ehhez társult egy remek történet is, amiben nincsenek ismétlések és unásig ismert helyzetek.

Összegezve: 5/5
Megint úgy érzem, hogy fiatalodtam legalább 15 évet, és ezért nagy nagy köszönet ezért a remek kis könyvért.
Azoknak mindenképpen ajánlom, akik szerették az SZJG gimit! Nekem nem volt olyan érzetem, mintha Reni és osztálya ment volna a fesztre. Szerintem sikerült új karaktereket és új környezetet kitalálni, megtartva azokat a jegyeket is amiket annyira szerettünk az előző könyvekben.

UPDATE
Túl vagyok az újraolvasáson. Most is nagyon tetszett, így ezennel kedvenc könyvé avatom!

David Safier - Pocsék karma

"Néhány perc leforgása alatt tehát kiderült, hogy mindkét férfi az utolsó pillanatig szeretett.
Remek.
Fájdalmas, de szép érzés volt.
Kár, hogy kutyaként nem sok hasznom volt belőle."

Régóta kuksolt ez a könyvecske a várólistámon, de most is csak azért választottam ki, mert elég rövid és én egy gyors, könnyed olvasnivaló után vágytam.
Kár volt ilyen sokáig váratni, hisz új kedvencem született.

Történet: 5/5
Kim tévés személyiség Németországban. Éppen élete egyik nagy és egyben kínos pillanatán van túl, amikor váratlanul egy elszabadult űrszemét, történetesen egy WC-tartály a fejére esik. Mivel élete során rendkívül sok rossz karmát gyűjtött össze- elhanyagolta lányát, megcsalta férjét, könyörtelenül elbánt vetélytársaival- hangyaként születik újjá. Feladata, hogy jó karma gyűjtésével előre jusson a reinkarnációs ranglétrán.

Első olvasásra talán sokakat el is riaszthat a történet rövid összefoglalása. De megnyugtatok mindenkit, ez nem egy filozófiai, vallástörténeti szájbarágós, tömény tanulmány a karmáról és a lélekvándorlásról. Nem-nem. Ez egy nagyon vicces, könnyed írás, amelyen azért el is lehet gondolkodni. Rendkívül szórakoztató, én például nem is bírtam elszakadni tőle, egy ültömben kiolvastam.
Bár számomra egy picit nehezen indult be a történet, ráadásul az unszimpatikus főszereplő miatt is húztam a szám, de a tengerimalacos résztől már imádtam.
Nagyon meglepett, hogy egy férfi írt E/1-ben egy női főszereplőről. Eléggé csajos könyv lett belőle. És ez az író ráadásul német, nem feltételeztem volna róla ilyen fajta humort. (bár Gier sem volt rossz)
Nincs túlírva a történet, nem kell végigélnünk Kimmel az összes alakot amit megél a lélekvándorlás során, így aztán nagyon pergős, fordulatos a könyv.
Felmerül az emberben jó néhány kérdés az olvasás alatt. Vajon jó e a felállított fontossági sorrend az ember életében? Mi a fontos a család, a munka, a karrier vagy saját magunk? Amit adunk azt kapjuk vissza? Én személy szerint ebben szeretnék hinni.
A szerelmi szál alakulása során néha húztam a szemöldököm, kissé valóságtól elrugaszkodottnak tartom, (sőt giccses) de értem a lényeget amit közvetít. Hisz:
" A test csupán a lélek ideiglenes börtöne…"

David Safier

Karakterek: 5/5
Kimet utáltam és egyáltalán nem értettem meg nagyon-nagyon sokáig. Rettentően önző nőszemély. A sok megpróbáltatás után, amin végigmegy a lélekvándorlásai során, viszont határozott fejlődést mutat. Bár állati alakban is mindig ő akar dirigálni és a motivációja is meglehetősen kétes, de a végére elérte, hogy drukkoljak érte, és ez az ami ennek a könyvnek a lényege.
A nagy kedvencem természetesen Casanova. (igen az a bizonyos)  Kár, hogy az ő története félbemaradt.

Stílus: 5/5
Annyira aranyos az egész, de miközben könnyed és humoros nagyon mélyen elgondolkodtató és torokszorító is. Nevetés és könnyezés is garantált.
Először furcsállottam a lábjegyzeteket, de aztán már vártam a következőt. (Casanova emlékiratai)
Fogok még olvasni Safier-től.

Kiadás:
Ulpius  2010.
Biztos, hogy ezt a könyvet nem venném meg a borítója alapján. Az ötlet jó, de a megvalósítás borzasztó.
Akkor már inkább az angol nyelvű borító, csak itt meg a kutya nem stimmel, hisz nem beagle.


Összefoglalva: 5/*5 - Kedvenc!
Azoknak ajánlom akik könnyed szórakozásra vágynak, egy pici tanmesével. Érzik és értik az iróniát.

u.i.: Nem szeretnék hangyaként újjászületni. És valami olyan hülye nevet kapni, mint Nnl. :)