Pierrot-Gábor Endre: Magister M

Fülszöveg:
Elrejtett kincs Sopianae városában…
Egy díszes karperec Janus Pannonius hagyatékából…
Egy eltűnt corvina…
Jonathan Hunt Pécsett nyomoz.
Egy visegrádi ásatáson a Mátyás korabeli várfal kis cellájában harmincöt év körüli férfi földi maradványait tárják fel a régészek. Az egykor befalazott rab csontváza önmagában nem számítana világrengető szenzációnak, azonban a felirat, amelyet a fogoly vélhetően a kínhalála előtti órákban börtöne falába kapart, igencsak meghökkenti a kutatókat: Magister M 1872 Pécs – 1488 Visegrád.
Hogyan születhetett valaki négyszáz évvel a halála után? Tévedés történt, netán zseniális lelethamisítás áll a háttérben? A rejtély megoldása most is Jonathan Huntra vár. A New York Times Magyarországon élő újságírója Eger (Jumurdzsák gyűrűje) és Debrecen (Az ördög köve) után ezúttal Pécsre utazik, ahol rég elfeledett, római kori kincsről szóló legendára bukkan, amely már Janus Pannonius képzeletét is megmozgatta.
Ám az értékes lelet ígéretére furcsán reagálnak új ismerősei. Valaki hazudik vagy másnak mutatja magát. De ki? A kissé rámenős, ám igencsak gáláns múzeumigazgató? A dúsgazdag osztrák műkincsgyűjtő? A csinos, de bizalmatlan pesti régésznő? Netán a fiú a nevelőintézetből, aki azt állítja, őriz egy darabot Ábray professzor időgépéből?
A sorozat harmadik epizódja fantasztikus történelmi kalandregény, amely patinás helyszíneken, Pécsett, Visegrádon, Budapesten és Bécsben, több idősíkban – Kr. u. 433-ban, a reneszánsz korban, a huszadik század elején és napjainkban – játszódik, s benne életre kel Janus Pannoniuson kívül Galeotto Marzio és Hunyadi Mátyás csakúgy, mint Angster József, a neves pécsi orgonakészítő.


Kiadó: 2013 Alexandra
Műfaj: kalandregény, időutazás
Jonathan Hunt kalandok 3. része
1. Jumurdzsák gyűrűje
2. Az ördög köve


Ismét egy könyv, ami már több, mint 1 éve porosodott a polcomon. Az oka az, hogy a 2. rész végén kiderült, hogy ez a rész szorosan kapcsolódik a Jumurdzsák gyűrűjéhez, és így beterveztem egy újraolvasást. Sajnos azonban sok az elolvasandó könyv, és kevés az idő, így az újraolvasás elmaradt, pedig nem lett volna rossz megejteni, mert bizony az írók nem igazán vették a fáradtságot az előzmények összefoglalására, így néha csak a sötétben tapogatóztam. Egy szó, mint száz: mindenképpen frissítsd fel az emlékezeted az első részről kedves olvasó, mielőtt ezt a részt a kezedbe veszed!

Sok mindent elterveztem a márciusi hosszú hétvégére, de aztán belekezdtem ebbe a könyvbe, és minden más felejtve lett. Egyik kedvenc városom Pécs, sajnos már nagyon régen jártam arra, de most így a könyvön keresztül újra sikerült bejárnom a belvárost és nevezetességeit.
Ismét több idősíkon játszódik a történet, a 2010-es évben Hunt nyomoz az időutazó Magister M után, miközben mi olvasók első kézből is értesülhetünk arról, mi is történt az 1900-a évek elején, hogyan és miért lett időügynök MM-ből. Hunt viszonya az emberekhez nem sokat változott, most is, mint az előző részekben elég gyakran idegesített fel lehetetlenül kicsinyes és bogaras viselkedésével. A női szereplő megint ellenszenves, egy igaz merev, sótlan liba, a mellékszereplők karaktere kicsit egysíkú - bár határozottan magyaros tulajdonságokkal felruházott - de mindezekért kárpótol az olvasmányos, kalandokkal, nyomozással teli történet. Ó és igen, kaptunk egy okos és különc gyereket is a végére, ami engem egy kicsit a Bujtor filmekre emlékeztetett, azokban jelent meg mindig egy hasonlóan elbűvölő gyerek, hogy hozzon némi humort vagy bájt a sztoriba. Először fintorogtam rajta, de be kell látnom jót tett a történetnek. Így a harmadik részre kialakult egyfajta séma, de szerencsére számomra kedvelhető ez az egész és még mindig tart a varázsa, ami nem mondható el pl. a Dan Brown féle Langdon professzor kalandjairól. Ott a színvonal eléggé leesett a 3. részre, nem is beszélve a folytatásról, ez a sorozat viszont tudja tartani, sőt talán túl is szárnyalni azt amit az első rész hozott.


Igen, vannak benne butaságok, átgondolatlan dolgok (kijutás a sírkamrából eseménysora) még mindig túl sok a véletlen, de ez engem nem zavar, attól még nagyon is jól tudok szórakozni rajta. A szerzőpáros elég nagyvonalúan átlépett pl. azon, hogy a 3. rész nem is ott folytatódott ahol a 2. véget ért. De olyan jó hazai tájakon játszódó kalandregényt olvasni, hogy simán megbocsáthatóak ezek a kis hibácskák. Rengetegszer elképzeltem, hogy melyik színészre osztanám a szerepeket és láttam is magam előtt a filmet. Ez nemcsak az én képzelőerőmet dicséri, hanem az élvezetes és olvasmányos írást is.

Történet: 10/10
Karakterek: 10/8
Stílus:10/9
Összesítve: 10/9
Ajánlom a történelem kedvelőknek, az időutazó fanoknak, azoknak akik szeretik Brown könyveit, vagy a kincskeresős, nyomozós kalandos történeteket. Remélem lesz folytatás! Már olvasnám is. És az lenne csak az igazi, ha Győrben játszódna!

Figyelmeztetés: csak akkor kezdj bele ha tényleg van időd olvasni! Különben nem eszel, nem alszol, nem tanulsz és nem dolgozol.
Akik nem értik a balatoni utalást azoknak: Seuso kincsek

A játékokat egyébként nem próbáltam, nem az én világom, de lehet hogy elcsábulok.

James S. A. Corey: Leviatán ébredése

Fülszöveg:
Az emberiség már meghódította a naprendszert – eljutott a Marsra, a Holdra, a Kisbolygóövbe és még távolabbra –, a csillagok viszont továbbra is elérhetetlenek. Ám a kolóniák közötti kapcsolat cseppet sem feszültségmentes. Jim Holden a Szaturnusz és az Öv között ingázó egyik jégbányász hajó tisztje. Amikor véletlenül rábukkannak egy elhagyott űrhajóra, a Scopulira, olyan titok birtokába kerülnek, amiért egyesek gyilkolni is hajlandóak – méghozzá Jim és a legénységre számára felfoghatatlan méretekben. Olyan események láncreakciója indul el, amely az egész Naprendszert háborúval fenyegeti. 
Eközben Miller nyomozó egy lány után kutat. Egyetlen lány után a több milliárd lakosú rendszerben, a szülei azonban dúsgazdagok, és mindig a gazdagok diktálnak. Amikor a nyomok a Scopulihoz és a lázadókkal szövetkező Holdenhez vezetnek, a szálak összefutnak…
Holdennek és Millernek a Föld és a Mars kormányzata, a Külső Bolygók forradalmárai és a nagyvállalatok titkos érdekkörei között húzódó vékony határmezsgyén kell egyensúlyozniuk – és nem túl jók az esélyeik. Ám odakint, az Övben mások a szabályok, és egyetlen kis űrhajó a világmindenség sorsát döntheti el.
A térség című sorozat 1. része.
Műfaj: sci-fi, űropera
Kiadó: Fumax 2013

Nagyon régóta várt már a várólistámon ez a könyv, hogy olvasásra kerüljön. Általában két eset van nálam olyankor, vagy annyira betalál, hogy szidom magam miért vártam annyit, vagy pedig úgy vagyok vele, hogy nem véletlen, hogy parkolópályán volt olyan sokáig. Ezzel a könyvvel kapcsolatban azonban egyik megállapítás sem igaz. Nem lett kedvenc, de nem is bántam meg, hogy elolvastam.

Egy ideig tetszett a története - amit a fülszöveg elég jól összefoglal - és még a szereplőkkel sem volt különösebb bajom. A világfelépítés, a Föld-Öv-Mars konfliktus nagyon jól ki van találva, csak az a baj, hogy nem igazán lett kifejtve. (talán a következő részekben)
A vége viszont átment egy kicsit őrültebb horroros, irreális sztoriba, amit én kimondottan utálok. (de így értelmet nyer a Leviatán, mint cím, amit általában egy nagyméretű szörny szinonimájaként használnak az irodalomban)
De amit igazán nem kedveltem ebben a könyvben az a stílus ahogy meg lett írva. A könyv végén derült ki számomra, hogy James S. A, Corey egy olyan írói álnév ami két személyt takar (Daniel Abraham és Ty Franck) és ez kicsit talán magyarázatul szolgál arra, hogy nem teljesen egységes a szöveg.

Sajnos nem eléggé olvasmányos, érdekveszítő, izgalomban tartó, egyszerűen nem tudott bevonzani a szöveg az eseménydús történet ellenére sem. 
Ha történt egy haláleset vagy egy váratlan fordulat csak megvontam a vállam, semmilyen hatást nem gyakorolt rám ez az érzelemmentes, tárgyilagos és rendkívül részletes leírásokba bocsátkozó stílus. Száraz, azt hiszem ez a jó szó rá.
A könyv felénél tartottam amikor elkezdtem nézni a belőle készült sorozatot. (The Expanse)
Így már volt egy képem a világról amiben a történet játszódik, és voltak arcok is a szereplőkhöz, sőt egy olyan szálat is bevettek amiről a könyvben szó sem esett (lehet, hogy ezt a következő részekből vették előre) ez kellően felkeltette annyira az érdeklődésemet, hogy mégis végigrágtam magam a könyvön.
Ha igazságos akarok lenni akkor azt mondom, hogy azért a sorozat sem állja meg a helyét a könyv nélkül. Nekem így a kettő együtt adta meg az élményt. (igaz a sorozatból eddig csak 5 részt láttam, de volt amikor unatkoztam rajta, pont mint a könyvön)
A történet jó darabig két szálon fut, az egyikben Holden a kissé meggondolatlan, de jó szándékú srác a főszereplő, egy szimpi személyzettel és sok-sok kalanddal általában egy űrhajó fedélzetén. Érdekes volt látni, hogy a sorozat alkotói mennyire más figurát hoztak kis Amosból és Naomiból, megváltoztatva ezzel az egész csapat dinamikát a könyvbélihez viszonyítva. Nem volt rossz ötlet, mert a könyvbéli karakterek meglehetősen színtelenek.
A másik szálban pedig egy megfáradt, alkoholista (jaj de unom már ezt) zsaru nyomozását követhetjük a forrongó Öv béli Ceresen, aki fokozatosan egyre őrültebb lépésekre szánja el magát. A két szál természetesen összefut és bár innentől felgyorsulnak az események, de egyben eléggé furcsa horrorba mennek át.
A felvázolt világ és az emberek hozzáállása a kialakult helyzetekre több mint reális, tökéletesen elképzelhető és leírja a mostanra is érvényes viszonyokat. De ezeket a politikai-összeesküvő szálakat a tv sorozat sokkal jobban kibontja, a regény inkább megmarad az űropera jellegzetes elemeinél, sokkal inkább a cselekményre helyezi a hangsúlyt.
Annak ellenére, hogy néha túlírtnak és unalmasnak tartottam kellően felcsigázta az érdeklődésemet a következő részek iránt. Ha nem is rögtön, de egyszer majd folytatom. Addig is maradok a tv-sorozatnál.

Történet: 10/7
Karakterek: 10/6
Stílus: 10/6

Összesítve: 10/6
Kissé túlírt és lassú sci-fi, a műfaj rajongóinak azért kötelező.
Lehet, hogy ebben az esetben a filmet ajánlanám először.

Samantha Shannon - A Mímes Rend

Fülszöveg:
Paige a Csontszüret sorozat első kötetének végén kiszabadul a Sheol I brutális világából, de a bajok csak most kezdődnek: sok szökevény még mindig bujkál, őt pedig mind közül a legveszélyesebbnek nyilvánították… Ahogy a Scion mindent látó szeme Paige után fordul, a mímeslordok és mímeskirálynők bandái számára összehívják az Abnormális Unió tanácsát. Jaxon Hall és a Hét Pecsét vezető szerepre készül, de egy végzetes fenyegetés híre terjed a látók között, és mindenhol sötét titkok sejlenek.

Műfaj: ifjúsági disztópia, fantasy
Csontszüret sorozat 2. része.
Athenaeum kiadó 2015.


Az első részről itt olvashatsz: http://ananiila.blogspot.hu/2015/10/samantha-shannon-csontszuret.html

Egy gyors Csontszüret újraolvasás után azonnal belevetettem magam a 2. részbe, a lendületemet azonban eléggé hamar letörte a kissé lassan folydogáló cselekmény.
A könyv első fele csak alapozása a második részben bekövetkező eseményeknek, illetve részletes bemutatása a körzeteknek, benne Jaxon Hall-al és az ő Hét Pecsétjével.
Kellett ez az aprólékos világkidolgozás nem mondom, de amikor az ember inkább a Nagymesterről és a  Paige-el való kalandjairól olvasna akkor eléggé lelohasztó tud lenni a sok leírás. Kicsit félre is tettem a könyvet, hogy emészteni tudjam a sok infót és új szereplőt.
De abban a pillanatban amikor feltűnt Arcturus Mesarthim úgy vált a cselekmény is izgalmassá, érdekessé, fordulatossá és a könyv letehetetlenné.

A Mímes Rend ott folytatódik ahol a Csontszüret befejeződött. 
Paige és még pár látó ugyan megmenekült, de bujkálnia kell, hisz egész Scion őt keresi. De mivel meg is kell élnie valamiből újra Jaxon szolgálatába áll és miközben jobbkezeként rendezi a Pecsétek ügyeit, szeretné tájékoztatni is az embereket a rephaiták létezéséről és arról, hogy mi folyik Scionban. Egyre rejtélyesebb dolgok derülnek ki a többi Mímes lordról és egy váratlan gyilkosság után megnyílik a lehetőség, hogy Paige a kezébe vegye a dolgok irányítását, és Sápadt Álmodóból Fekete Lepkévé érjen. 

"Talán az a legjobb, ha visszatérek a Seven Dialsbe, és meghúzom magam. Mert annál, hogy Jaxon Hall a főnököm, csak egyetlen rosszabb dolog volt a világon, ha Jaxon Hall az ellenségem."

eredeti borító

Akik abban reménykedtek, hogy a 2. részre Paige és Nagymester kapcsolatából egy hatalmas érzelmi -esetleg másfajta- orgia kerekedik azokat ki kell ábrándítsam, szó sincs erről. Viszont apránként azért fejlődik a kapcsolatuk, de tényleg csak nagyon apránként. Nekem ez nagyon tetszik, szeretem az ilyen lassan építkező közeledést, és ugye tudjuk azt is, hogy ez a sorozat 7 részre van tervezve.
Így is érzékiek és hatásosak voltak a közös jeleneteik.
Paige a lázongó lányból igazi vezetővé érett, míg Arcturus többnyire csak a háttérből figyelte az eseményeket ebben a részben.

Még mindig úgy gondolom, hogy jóval összetettebb ez a disztópia a többi ifjúsági könyvél. Sokkal részletesebb a világa - bár tény, hogy szinte csak Londonról van szó, a világ többi része itt is homályba vész - a karakterek is sokkal kidolgozottabbak, nem is beszélve a sokféle képességről, melynek birtokában vannak a látók.
Nekem sosem tartoztak a kedvenceim közé a  boszorkányokról, jósokról, médiumokról stb. szóló könyvek, ez a sorozat mégis kedvencé nőtte ki magát, és ennek egyértelmű oka: a jól megkomponált karakterek és a változatos cselekmény. 
Van itt minden: rengeteg harc, gyilkosság, viadal és árulás. Volt amit sejtettem, de volt ami teljesen felkészületlenül ért.
Az utolsó oldalakon csak kapkodtam a fejem, el is felejtettem agyalni, így aztán váratlanul ért a csattanó. És igen, sajnos ez is olyan rész aminek szinte mondat közben van a vége.


Végre nem volt olyan érzésem, hogy én ezt már olvastam valahol. Egyedi és különleges ez a sorozat, csak remélem hogy a folytatás is hasonló lesz. (Sajnos még angolul sem jelent meg)
Rengeteg még a titok és a homály pl. a Rantennel vagy az emitákkal kapcsolatban, és fogalmam sincs merre visz a történet tovább, de hát erre valók a folytatások.
Arra nem jöttem rá, hogy a borítónak mi köze van a történethez, nem emlékszem még egy kóbor macskára sem a sztoriból.

Történet: 10/9 - a könyv első felének lassúsága miatt nem 10
Karakterek: 10/10
Stílus: 10/10 (annak ellenére, hogy még mindig sok a nyomdahiba és a borító érthetetlen)

Értékelésem: 10/10
Az egyik legjobb disztópia amit olvastam, kár hogy most várhatok a következő részre. Remélem Samantha nagyobb iramban ír, mint G.R.R. Martin.


"Felemeltem a kezem, és megérintettem a hátát, hogy még egyszer érezzem a lélegzetének ritmusát. A mellkasomból forróság áradt, végigfutott a karomon, egyenesen az ujjaim hegyéig. 
És abban a pillanatban úgy éreztem, tartozom valahová."

Samantha Shannon: Csontszüret

Fülszöveg:
2059. Scion London. 
Paige Mahoney látszólag egy átlagos tizenéves lány, aki titokban egy alvilági szervezetnek dolgozik. Kisstílű lopások helyett ő nagyobb tétben játszik. Paige egy álomhacker, aki feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Mindezt pénzért. Egy nap azonban sötét és gonosz erő keríti hatalmába… Beláthatatlan következményekkel. 
Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a paranormális bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A rephaiták belőlük toboroznak hadsereget, hogy véghezvigyék titkos tervüket. Paige mentora és kiképzőtisztje Arcturus, a vérhitves, aki halálos ellensége az embereknek. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie mestere elméjébe, és fel kell fedni a titkát…

Műfaj: disztópia, fantasy, ifjúsági
Kiadó: Athenaeum 2013.
Csontszüret egy 7 részesre tervezett sorozat első része. 
Írónője Samantha Shannon 1991-es születésű londoni lány, akit már most ki is kiáltottak az új Rowlingnak, ami több szempontból is túlzás, hisz egészen más műfajban ír, de remélem felnő majd honfitáráshoz. 

Samantha Shannon

2015 februárjában már olvastam ezt a könyvet, mivel most jelent meg a 2. része, így eljött az idő az újraolvasásra. Ennek örömére meglehetősen kedvezményes áron saját példányt is be szereztem, mivel már első olvasáskor úgy éreztem ez egy olyan sorozat, mely helyet érdemel a polcomon. 

Már első találkozásunkkor is imádtam ezt a történetet, de másodszorra még inkább belopta magát a szívembe. Kellett is egy újraolvasás, hisz a történet és a benne felépített jövőkép jóval összetettebb a szokásos disztópiákénál. 
Az értékelésekből úgy vettem észre sokaknak talál túlságosan is bonyolult, ez az egyik oka, hogy tetszési %-a már 90 alá került a moly-on. A másik ok pedig gondolom az, hogy gyakorlatilag nincs szerelmi szál, illetve csak egy ici-pici kis izzás van a szereplők között, melyből csak reménykedhetünk a későbbiekben egy nagy lobbanásra. 
Nem mondom, hogy teljesen eredeti az ötlet, de legalább nem egy-két hanem sok-sok ötletből lett összegyúrva és így már egész újnak tűnik. Elég sok az információ ami rázúdul az emberre, túl sok a szám és az idegen kifejezés - amikről fogalmam sincs hogyan kellene kiejteni - ezek szerintem meglehetősen ijesztően hatnak az olvasóra, különösen azért mert már az első oldalakra is ez a jellemező. 

"Olyasmit is érzékeltem, ami nem a közvetlen közelemben történt: rögtön tudtam, ha kint, az utcán végigsétált egy látó, és megéreztem, amikor Covent Gardenben gyülekezni kezdtek a lelkek. Amint rákapcsoltak a létfenntartó gépekre, a Seven Dials egy mérföldes körzetében bármit kiszagoltam az éterben."

A főszereplő lány végre nem tini, hisz már 19 éves, a férfi főszereplők meg még idősebbek, mégis azért megmaradt a YA kategória bája is, hisz nincs benne erotika. Nálam külön előny, hogy miközben a saját és más emberek életének megmentéséről van szó, nem a szerelmi nyűgjén töpreng oldalakon keresztül a főhősnő. 
A cselekmény végig izgalmas és eseménydús, ha nem is váratlan de különös fordulatokkal. 

A történet egy olyan alternatív jövőben játszódik, amelyben régóta élnek köztünk tisztánlátók. A köznapi emberek természetesen félnek a sokféle különleges adottságokkal rendelkező emberektől, így a karhatalom megpróbálja begyűjteni őket. A főhős Page álomjáró, ami egy különlegesen ritka képesség, ő a Hét pecsét nevű bűnöző csoport egyik tagja.
Egy nap végzetes hibát követ el és elfogják, több társával együtt egy Sheon I nevű helyre szállítják, ahol legnagyobb megdöbbenésére egy idegen faj a rephaiták uralkodnak. Már 200 éve titkos szövetségre léptek a London területén létrejövő Scionnal. Page a XX. csontszüret keretében kerül a városba, ahol különböző próbatételek várják. A rephaitak külsőre emberi lények, de az emberek aurájából táplálkoznak. Page-t a vérhitves Arcturus választja ki tanítványának. Miközben Page próbálja kifürkészni e világ titkait, felkelti a rephaiták vezetőjének Nashirának a figyelmét. Immáron az életben maradása a tét.     

Fassbander, mint a Nagymester

És a férfi főszereplő! Úgy kellett már nekem egy ilyen karakter! Nagyon titokzatos, elsőre félelmetes, de mégis már az első megjelenésekor érezni lehet, hogy hatalmas lehetőségek vannak benne és még a könyv végén sem tudom eldönteni, hogy ő vajon a jó vagy a rossz oldalt képviseli (bár eldőlni látszik, de azért még sok a homály) és ez nagyon jó egy könyvsorozat esetén. Még a neve is különleges: Arcturus Mesarthim. 
Szó van a könyv megfilmesítéséről, bár konkrétumot nem találtam, az én ajánlatom Arcturus megformálására nem lehet más, mint: Michael Fassbander. 

Hogy negatívumot is mondjak: sajnos rengetek a nyomdahiba a könyvben, remélhetőleg a folytatás nem ilyen lesz. 
Viszont a borító gyönyörű.


Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Stílus: 10/10


Összesítve: 10/10 - Kedvenc
Azoknak ajánlom akik szeretik a kicsit összetettebb, bonyolultabb disztópiákat. Engem pár részlet emlékeztet a Tündérkrónikákra, bár ez nem olyan vicces. Jók a szereplők, izgalmas a cselekmény.
Elrettentő lehet, hogy a történet 7 részre tervezett és nem lezárt az első rész. És angolul is még csak két rész készült el. 

"Perzselt a lélegzete. Lassan csókolóztunk. Ne hagyd abba, ne hagyd abba! Semmi másra nem bírtam gondolni, csak erre: ne hagyd abba. Végigsimított a csípőmön, a hátamon, szorosan magához ölelt. Éreztem súlyosan dobbanó szívverését. A ritmusát. A ritmusomat."

Justin Cronin: A szabadulás

"Rákbeteg felesége halála után dr. Lear, az özvegy tudós elkezdi kutatni a hosszú élet titkát, a betegségek és az öregedés ellenszerét. A hamarosan a hadsereg felügyelete alá kerülő kísérletsorozat eredményeként azonban a 12 kísérleti alany – minden emberi vonását elvesztve – félelmetes, gyilkos lénnyé alakul át. A kutatás utolsó fázisában a tudósnak szüksége van egy hatéves kislányra is, akit szintén beoltanak a kiszámíthatatlan hatású vírussal. Annak ellenére, hogy a Colorado-hegységbeli kísérleti telepet kommandósok őrzik, a kísérleti alanyok, azaz „fertőzöttek” kiszabadulnak. Senki és semmi nem állíthatja meg őket, a fertőzés egyre terjed, s mind több ember válik hozzájuk hasonló vérszomjas szörnyeteggé. Egyedül Amy, a hatéves kislány szervezete reagál másképpen a vírusra. A különös, világító lényekké átalakuló fertőzöttek az Egyesült Államok egész területét ellepik: már csak egy emberi közösség marad valahol Kaliforniában, melynek tagjai jól kiépített erődjük és harcosaik segítségével majd’ száz éven át megakadályozzák a fertőzöttek bejutását. A Kolónia lakói elszigetelten élnek a kaliforniai hegyekben, a régi, vírus előtti világot az idősek beszámolóiból vagy a Hosszú Portyákon látott romokból ismerik. Egy nap fura lány jelenik meg a Kolónia kapujában – Amy. Felbukkanása gyökeres változást hoz a Kolónia életében…"

Kiadó: Cartaphius 2010
Műfaj: disztópia, posztapokaliptikus thriller

A szabadulás trilógia első része.

Régóta várólistás volt ez a könyv nálam, de mindig elrettentett a terjedelme (800 oldal) egészen eddig, amikor is vettem egy mély lélegzetet és belekezdtem. A fülszöveg alapján zombiszerű apokalipszist képzeltem el, és mivel egy kislány a főszereplő úgy gondoltam mindez a már jól ismert ifjúsági regények szokásos stílusában lesz megírva. Hát ennél jobban nem is tévedhettem volna.

Két ismérve van nálam egy jó könyvnek:
1. nem akarom, hogy vége legyen. Húzom-halasztom a végén, hogy minél tovább tartson.
2. elolvasás után nem tudok más könyvet a kezembe venni, mert egyszerűen úgy érzem semmi nem érhet a nyomába, folyton csak gondolkodom rajta, be-be ugrik egy-egy kép.
Ez egy ilyen könyv.

Justin Cronin

A cím magyar fordítását nem teljesen értem, eredetileg a The Passege, vagyis Az átjárás, de még inkább Az átkelés jobban kifejezte volna könyv mondandóját. 
A fent olvasható fülszöveg úgy nagyjából a könyv harmadát meséli el. Ez a része a regénynek elég lassú folyású, tele információval és mély - néha bizony feleslegesnek tűnő - karakterábrázolással. 
A 100 évvel később játszódó részek a kolóniával és az onnan induló történésekkel viszont tele vannak cselekménnyel és izgalommal, ez a letehetetlen része a könyvnek. 
A szabadulás ugyan első része egy sorozatnak, de már ebből a részből is lehetett volna trilógiát írni. Így ugyanis egy nagyon tömény olvasnivalót kaptunk, ami szerintem sokak gyomrát megülte, láttam az értékelésekben, hogy sokan unalmasnak tartották, amit moindjuk én nem értek, mert engem minden betűje lekötött.

Van ebben a történetben minden ami egy jó posztapokaliptikus regénybe kell: egy félresikerült kísérlet eredményeképp egy  járvány, amit persze az USA szabadít a világra, zombi helyett vámpírszerű lények, majdnem kihalt emberiség, fogyó készletek, remény fellobbanása egy fiatal lány alakjában, győztes csata egy soha nem múló háborúban, ami talán elhozza a szabadulást, de nem mindenki számára. 
Tudom, számtalan könyv íródott már ezekkel a sémákkal, de szerintem ha egy író leül és egy igazán jó disztópiát akar írni, akkor annak ilyennek kell lenni, mint A szabadulás. 
Nincs szerelmi háromszög, sőt a romantika minimálisra van visszafogva, amikor valami idillikus képet vázol fel az író az biztos, hogy a következő oldalon már vége is a nyugalomnak. Soha nem tudod mire számíthatsz, hisz a szereplők is eléggé hullanak. (ne kedvelj meg senkit)
Szokatlan volt számomra, hogy egyik szereplőbe sem tudtam beleszeretni, valahogy egyikük sem került közel hozzám, amit akár írói bakinak is felróhatnák, de Cronin valahogy mégis elérte nálam azt, hogy egyes emberek túlélése helyett az egész emberiség miatt izguljak. Rengeteg a szereplő, néhányukról sok mindent megtudunk, másokról viszont szinte semmit, előbukkannak, eltűnnek, hogy majd több száz oldal után ismét feltűnjenek. (vagy nem)

Hullámzó a történet és a stílus is, olyan mintha több apró történetből állna össze az egész. De két részre mindenképpen szétvehető: Az eleje, vagyis amiről a fülszöveg szól,  road-movie hangulatot idézett fel bennem jófajta krimik stílusjegyeivel, kicsit lassú elbeszéléssel. A második részben,  a 100 évvel később játszódó jelenetekben voltak horror-thriller részek amik leginkább Dean R. Koontz műveit juttatták eszembe (Babcock-álomképek, számomra ezek voltak a legkevésbé tetszetős részek). De az tény, hogy végig fenntartotta az érdeklődésemet, gyakran vettem észre magamon, hogy ökölbe szorított kezekkel olvasok már-már sebeket okozva magamnak a hosszú körmeimmel.
Persze az ember elgondolkodik olyanokon is, hogy 100 év múlva tényleg lesznek konzervek amik még ehetőek? Autók, mozdonyok, fegyverek stb. kis bütykölgetés után beindulnak? Szerintem ezen kár is elmélkedni, el kell fogadni, hogy Cronin világában így van és kész.

Egy rendkívül izgalmas utazás volt ez a pár nap, amíg elmerültem ebben a könyvben.
Amikor bezártam, volt bennem hiányérzet a történettel kapcsolatban, de elfogadtam, hogy a többi a fantáziámra van bízva. Felmentem a moly-ra, hogy értékeljek és akkor láttam, hogy van folytatása. Egyrészről örültem, mert így legalább tudom mi lesz a következő olvasmányom, másrészt viszont félek, mert a folytatások nem mindig méltóak az első részhez. Remélem tévedek, csak akkor meg az lesz a bajom, hogy a harmadik rész még nem jelent meg.

Elég régen tervben van egy film, még Ridley Scott-ot is hírbe hozták vele, de nem igazán találtam róla semmit, hogyan áll a dolog. Én nézném az biztos, már olvasás közben is eszembe jutott milyen remek sorozatot lehetne forgatni belőle. 

Történet: 10/10
Karakterek: 10/9
Stílus: 10/10

Összesítve: 10/10
Az egyik legjobb disztópia amit olvastam.
Nem ifjúsági, nem könnyed női olvasnivaló, hanem egy összeszedett, lenyűgöző utazás egy pokoli jövőben, amiben nem szeretnénk élni. 
Biztos, hogy még újra fogom olvasni, sőt saját példányt is szeretnék belőle!

2. rész: A tizenkettek
Már megjelent magyarul.
3. rész: The City of Mirrors 2016-ra ígérte az író. 


A folytatásról pár szó:

A tizenkettek: 10/9

A reményem, hogy méltó lesz a folytatás az első részhez végül is beteljesült. 
Meglepett a történet folytatása, nem számítottam arra, hogy visszaugrunk az időben a nulladik évre, de tetszett és jó megoldásnak találtam, hisz így a karakterek fejlődése érthetőbb lett. Viszont az időben való ugrálás, illetve az új karakterek bevonása bennem óriási káoszt okozott. Végleg elvesztem a történetben, mivel számomra követhetetlen lett a sok szereplő, a névmemóriám nulla, így amikor az író bedobott egy nevet, amin illet volna megdöbbenni én inkább csak értetlenkedtem, mert már elfelejtettem, hogy kapcsolódik a sztoriba. Amit nem szerettem a könyvben – de ez az én személyes ízlésem miatt van – az a misztikus szál. Fogalmam sincs Wolgast megint, hogy került a sztoriba, meg ezek az állandó álmok és fejben történő beszélgetések sem a kedvenceim. De ennyi az összes negatívum amit elmondhatok. 
Most már kerültek hozzám közel szereplők is, persze el is hullott belőlük pár, voltak szívmelengető pillanatok és véres, pusztító képek. 
Persze megint maradtak megválaszolatlan kérdések, és sajnos a folytatásra még várni kell. Egy biztos a 3. rész előtt újra kell olvasni ezt a szövevényes történetet.

Pierrot-Gábor Endre - Az ördög köve

Fülszöveg:

Egy mecseki falu rejtélyes pusztulása 1407-ben…
Egy égből zuhant lebkő titka…
Szerencsevadászok és tudósok küzdelme…
Jonathan Hunt, a New York Times újságírója visszatér…
A „Jumurdzsák gyűrűjé”-nek főhőse a bravúros egri nyomozás után két évvel Debrecenbe látogat, ahol szinte az égből pottyan ölébe egy újabb rejtély. Megismerkedik egy vonzó atomfizikusnővel és forrófejű öccsével. A fiú eltűnik, és a szálak ezúttal is a múltba vezetnek. A kalandokban és váratlan fordulatokban bővelkedő nyomozás évszázadokkal repíti vissza az időben Jonathan Huntot. A könyvtárakban, múzeumokban meglelt dokumentumok, kéziratok és levelek különös természeti jelenség létezésére utalnak. A Magyar Faustként ismert legendás debreceni tanár, Hatvani István hagyatékából kiderül, már ő is vizsgált a 18. században egy bizonyos égi eredetű követ, amely óriási kristályt, talán gyémántot rejt. Az értékes kincsért századokon átívelő hajsza kezdődik.
A tét óriási, Jonathan Hunt ugyanis kideríti: az „ördög köve” halálos miazmát rejt, amely akár az egész emberiséget elpusztíthatja…

Jonathan Hunt kalandok 2. része.

Az első rész Jumurdzsák gyűrűje címmel jelent meg, és Pierrot írótársa még Szélesi Sándor volt. Bár bejegyzés nem született róla, de természetesen olvastam már régebben. Minden megvolt benne amit szeretek egy kaland-sci-fiben. Időutazás, történelmi háttérrel és kedvenc magyar írómmal Gárdonyi Gézával. 10-ből 8 pontra értékeltem és rögtön be is szereztem a 2. részt, amit aztán rossz szokásom szerint feltettem a könyvespolcra és jó egy évig ott is hagytam, mivel a moly-on is elég rossz az értékelése és apámnak sem tetszett. De milyen jó, hogy beneveztem a Könyvmolypárbajra, így hamar rájöttem nem kell mindig adni mások véleményére.

Kiadó: Alexandra 2012
Műfaj: kalandregény

Szereplők:
Johnatan Hunt: magyar gyökerekkel rendelkező amerikai újságíró.
Vera: atomfizikus és egy túlságosan anyáskodó nővér.
Hatvani István: a magyar Faust, az általa hátrahagyott nyomokon próbál kiigazodni főhősünk.

Véleményem szerint nagyon jót tett az íróváltás a könyvnek, bár az első részt már több mint 3 éve olvastam és erősen megkoptak az érzéseim és emlékeim, de azt tudom, hogy a stílusa nem igazán tetszett, ilyen problémám a mostani könyvvel viszont nem volt.
A történet két idősíkon játszódik, miközben Hunt nyomoz és kalandozik a jelenben megismerjük a múltat is mely 1407-ben egy meteoresővel veszi kezdetét és évszázadokon keresztül követhetjük nyomon a lebkövek eredetét.

Végig nagyon érdekesnek és izgalmasnak találtam a történetet, fogvatartott és szívesen olvastam a kalandokat. Az első részben Egernek szinte minden utcáját megismerhettem olyan részletesen és pontosan beleszőtte a történetbe az írópáros a várost, de sajnos ez most nem így történt. A sztori nagy része Debrecenben játszódik egy kis balatoni kitérővel. Ugyan meg lett említve egy-két híres debreceni épület, de most nem éreztem azt, hogy ezzel a könyvvel nekiindulhatnék megismerni a várost, ahol én még soha nem jártam. Viszont nagyon jó olyan kalandos történetet olvasni amely kis hazánkban játszódik, magyar szereplőkkel és magyar történelmi anekdotákkal.
Már az első részben is furcsállottam a kissé különc, de lehet, hogy csak túlságosan is életszerű szereplőket. Mintha az írók nem akarnának igazán szimpatikus karaktereket írni. Maga a főhős is eléggé megosztó figura. Jobban hasonlít egy kicsit hóbortos, bogaras tudósfélére, mint újságíróra. Minden emberben talál valami nem kedvelhető tulajdonságot és a magyar ételekkel sem éppen baráti a viszonya, ez egy ideig idegesített, de aztán már jókat nevettem rajta. A női főszereplő Vera is tele van negatív tulajdonságokkal, de természetesen nem árulok el nagy titkot, hogy még így is elnyeri Johnatán tetszését. Úgy látszik új kalandok mellé mindig új nő kerül főhősünk oldalára.
Természetesen lehet párhuzamot felállítani Dan Brown által írt Robert Langdon sorozattal. Ki ne ismerné A Da Vinci-kódot vagy az általam jobban kedvelt Angyalok és Démonokat. Akik szerették ezeket a könyveket azoknak bátran ajánlom Johnatan Hunt kalandjait, hisz ugyanaz a séma csak magyar helyszíneken magyar történelmi háttérrel egy kis sci-fivel vegyítve.
Nem állítom, hogy nincs a történetben logikátlanság és különösen az első részben túl sok a véletlen is ami előremozdítja a cselekményt, de ez hazai és én mindig elnézőbb vagyok a magyar írókkal.
Furcsállom azok véleményét akik unták néha a történetet elsősorban a sok tudományos rész miatt, nos ezek az olvasók még biztos nem olvasták A marsit. :)  Nekem nem volt sok vagy unalmas pedig abszolút humán beállítottságú vagyok.
Egészen az utolsó oldalakig akár különálló könyvként is olvasható ez a rész, de a legvégén egy váratlan telefonhívással összekapcsolódik a történet az első résszel és ezzel meg is adja az irányt  a harmadik könyvnek.

A harmadik rész Magister M címet kapta és  színhely ezúttal Pécs lesz, ahol én már többször is jártam (igaz nagyon régen) és egyik kedvenc városom.
A karácsonyra kapott könyvutalványból ezt vettem, remélem nem bánom meg.

Történet: 10/9
Karakterek: 10/8
Stílus10/9

Összesítve: 10/9
Most úgy érzem jobban tetszett, mint az első rész, de lehet hogy azt újra fogom olvasni és akkor átértékelem a Jumurdzsákra adott 8 pontot.

On Sai: Lucy

Fülszöveg:

A kalózkirály megindult a végeken. Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket.
Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és a Navran bolygón élők kiirtását akarja. Mi a bölcsesség útja, beavatkozhat-e az emberiség sorsába egy mentál erőszakkal? És mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?
Lucyt felkavarja Don jelenléte, és felbosszantja Chester politikai ügyeskedése. Rendet akar a világegyetemben, és úgy avatkozik be a harcba, amire senki sem számít. Ám a segítségnek ára van, és Lucy megfizet érte. Vajon elhiszi neki valaki, hogy helyes döntéseket hoz?
Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik. Főleg, hogy megérkezik Don, és egy akció után a feje tetejére áll a titkosszolgálat.
Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbál helyt állni, az életét kockáztatja, hogy véghezvigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez? Isten vagy a Sátán kísértése az a különös éjjel?
És mit tesz mindeközben Chester?
Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?
Mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?

Szivárgó sötétség 2. része.
Első részről a bejegyzésem itt olvasható.

Kiadó: Könyvmolyképző 2014
Műfaj: sci-fi, fantasy

Szereplők:
Lucy: ellentmondásokkal teli mentál, aki mégis emberi érzelmeket kezd mutatni.
Don: a lázadó mentál, aki látszólag sokkal emberibb, mint a többi fajtársa.
Scar: a keresztény árva lány, akit felkarol a trónörökös és titkos ügynöknek képez ki.
Artúr: Scarral együtt nőtt fel egy keresztény világban, most mégis hitét vesztett, aki ha kell kalózokkal üzletel, hogy megépítsen egy űrbázist.
Chester: a nagy manipulátor, vajon milyen titkokat rejt még?

Olyannyira tetszett az első rész, hogy kedvenccé avattam, így nem volt kérdés, hogy a második résznek is a polcomon a helye. Egy gyors Scar újraolvasás után bele is vetettem magam a Lucy történéseibe, de sajnos elég hamar rádöbbentem, hogy ez a rész..... túl rövid lett. Én még olvastam volna tovább.  A végére lapozva viszont ért egy kellemes meglepetés, hisz az olvasói véleményeknél megtaláltam a sajátomat. Szívmelengető érzés volt.

Szerintem életének bizonyos szakaszán mindenkit foglalkoztatnak a nagy kérdések az élet rejtelmeiről, úgy mint pl. hogyan keletkezett a világegyetem? Mi/ki valójában Isten? Ha Isten létezik, akkor létező a Sátán is? És kik vagyunk mi emberek, milyen szerepet töltünk be a világban? És még sorolhatnám azokat a kérdéseket amiken néha-néha eltöprengek jómagam is. Aztán évek is eltelnek az ügyes-bajos dolgaimmal és nem foglalkozom a témával. De pár évente jön egy-egy könyv - érdekes módon mindig sci-fi műfajban - ami ismét gondolkodásra serkent, mégpedig úgy, hogy közben szórakoztat is. Na ilyen történet a Lucy is.
Többeknek is azért nem tetszett más az első rész sem, mert túlságosan jelen volt a történetben a vallás. Nos azoknak nem ajánlom a második részt sem, mert itt most már nekem is néha soknak tűnt. (ördögűzés, Isten megtestesülése)  Nem vagyok ateista, de egy vallásnak sem vagyok híve, valahol a köztes térben lebegek és szerintem ez a legrosszabb pozíció amiben csak lehet egy ember, így aztán nekem Scar kétség nélküli hite sok, valahogy az ő történetszála emiatt most nem is volt annyira kedves nekem, kivéve Alfával közös jeleneteit akinek személyében új kedvencet avattam.
A történet annyira sokrétű és bonyolult, hogy képtelenség összefoglalni. Hogy őszinte legyek fogalmam sincs Bea, hogyan képes rendszerezni ennyi mindent és még szórakoztató és olvasmányos történetet is írni belőle. 

„Szemet szemért, fogat fogért.” Ez volt a kedvenc megfejtendő rejtélye. Lehetséges, hogy a szervátültetés valami titkos cserekereskedelem alapján történt? De mi az értelme annak, ha más fogát ültetik be? Pláne a szemét. Izgatta a kérdés."

A felszínen ez egy űrben játszódó kalandregény, ahol az egyik tulajdonképpen jogos trónörökös (jelenleg kalóz) háborút indít a mentálok által támogatott Chester ellen.

A rétegekben azonban ott vannak az egyes emberek sorsai, kire miként hat a közeledő háború és ott van a két mentál, sőt az egész mentál-társadalom akikre szintén hatalmas nyomást gyakorolnak az események. 

Szerintem a könyv legnagyobb erőssége a karakterekben rejlik. Mindegyikőjük nagy változáson ment át a Scar óta, de talán Lucy az aki a leginkább kinyílt és a rideg mentálból egy emberi érzelmeket is megmutató szenvedélyes nő lett. Igaz elég gyakran átment egy hisztis gyerekbe is, a Donnal való szappanoperájuk a másik negatívum amit fel tudok hozni a történet hibájaként.

"– Elnézést. Don szerint allergiás vagyok az emberiségre." (Lucy)

Nagyon tetszik a könyv humora, ami elsősorban Artúr barátja Márk jeleneteiben csúcsosodik ki. Kedvenceim még a két mentál köpenye, amik igazi személyiséget kaptak.
A történet valójában a jó és a rossz harcáról szól, csak éppen azt nem lehet soha sem tudni, hogy hőseink döntéseikkel melyik ügyét szolgálják. És vajon Chester ez a kiismerhetetlen figura kinek az oldalán áll, mit tud egyáltalán, és mit akar?

"Minden út a pusztuláshoz vezet."

Úgy érzem még sok meglepetés vár minket a következő részben, a sötétség már nem csak szivárog, de robbanni fog. Reményeim szerint minél hamarább.

Történet: 10/10
Karakterek. 10/10*
Stílus: 10/10

Összesítve: 10/10 kedvenc
Remek folytatása a Scar-nak, akinek az tetszett az ezt sem hagyhatja ki.

Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Fülszöveg:
A fiatal amerikai egyetemista, Stephen Foxx egy izraeli ásatáson dolgozik. Egy nap különös leletre bukkan egy kétezer éves sírban: egy videokamera kezelési útmutatójára. Egy kameráéra, amely azonban még csak a tervezőasztalon létezik. A rejtélynek csupán egy ésszerű megoldása létezik: néhány év múlva lehetségessé válik az időutazás és a férfi akinek a csontváza napvilágra került, elindul a kétezer éves múltba, hogy videofelvételt készítsen Jézus Krisztusról. Könyörtelen hajsza indul a világ legfontosabb dokumentuma, az elektronikus evangélium után. Vajon ki kaparintja meg a kamerát: a fiatal régészek, az ásatást pénzelő médiacézár, vagy a Vatikán?

Kiadó: Aranyszarvas 2007
Műfaj: kalandregény sci-fi beütéssel, történelemmel, vallással. 

Szereplők:
Stephen Foxx: Huszonéves amerikai srác, számítástechnikából szerzett némi vagyont, így kedvtelésből dolgozik egy régészeti ásatáson.
Judith Menez: izraeli leányzó aki felkeltette Foxx érdeklődését.
Yehoshuah Menez: Judith testvére, egy leleteket vizsgáló laborban dolgozik.
Peter Eisenhardt: német sci-fi író, aki szakértőként kerül a társaságba.
John Kaun: dörzsölt üzletember, az ásatás finanszírozója, hatalmas tervei vannak a még meg sem lelt videóval.

Karácsony előtt ugyan mit is emelhettem volna le a polcról, ha nem egy Jézust is megemlítő történetet, mely Izraelben játszódik.
Sok évvel ezelőtt láttam a könyvből készült filmet, mely Az elveszett Jézus-videó nyomában címet viseli. Nem egy remekmű, meglehetősen vontatott 3 órás német tv-film, viszont az alapötlet felkeltette az érdeklődésemet és a tavalyi évben egy moly-társamtól sikerült megvásárolnom a film alapjául szolgáló könyvet.
Szinte minden filmes feldolgozásnál el lehet mondani, hogy a könyv jobb, ebben az esetben ez teljesen egyértelmű, ráadásul a tv-s feldolgozás éppen csak nyomokban követi a könyv történetét, pedig az is van olyan érdekes és kalandos, hogy egy az egyben vászonra lehetett volna vinni.

Időutazás Jézus korába? Sokak fantáziáját megmozgatja ebben biztos vagyok. Nem véletlen, hogy amikor 1997-ben megjelent a könyv Németországban, hatalmas sikere lett. Egy olyan korban játszódik amikor még az internet kezdetleges volt, az információ nem áramlott ilyen töménytelen mennyiségben mint manapság, ez az egyetlen apróság ami miatt kicsit avítt a sztori. Eschbach igazi régimódi történetmesélő, úgy mint Wilbur Smith vagy Michael Crichton. A történet meglehetősen akciódús, több szálon fut, tudományos tényekkel alátámasztva, de csak annyira ami még nem fekszi meg egy laikus gyomrát. Az írásmód olvasmányos, könnyen lehet vele haladni. A végén le lehet vonni a tanulságot, de a katartikus élmény nálam elmaradt, még pedig azért, mert a karakterek kidolgozása nem lett elég alapos. És ez a könyv végén visszaüt, hisz a videó hatására minden főhős élete alapjaiban változik meg, és ennek a levezetése nem történik meg. Ez az egyetlen dolog amit hibának tudok felhozni, minden más azonban remek ebben a történetben.
A sci-fi szál minimális, csak az alaptörténetet szolgálja, az időutazás nem egy technikailag létező dolog a sztoriban. Így aztán azoknak is bátran ajánlom, akik idegenkednek a fantasztikus irodalomtól, ez inkább csak egy jó kalandregény.

"…attól a pillanattól kezdve, hogy felfedezik az időutazást, mindig lesznek olyanok, akiknek az az ötletük támad, hogy meglátogatnak bennünket, és ezeknek a turistáknak – a huszonegyedik, a századik vagy akár a milliomodik századból – a mi szemszögünkből nézve gyakorlatilag velünk egy időben kellene itt lenniük. Egymás lábát kellene taposniuk. Az nem lehet, hogy eddig nem vettük észre őket. (…) De nem láttunk még egyetlen időutazót sem. Ebből következik, mondja Hawking, hogy sosem fogják feltalálni az időutazást."

Andreas Eschbach

Visszatérve a filmre -amit gondolom többen láttak, mint amennyien olvasták ezt a ma már nehezen beszerezhető téglányi méretű könyvet - már a főszereplő neve sem egyezik a könyvben és a filmben. A vásznon a srácot Steffen Vogt-nak hívják és német. Judithot Sharonnak hívják és nem tesója van hanem kedvese. De ezek csak apróságok, lényegi eltérések is vannak a sztoriban. A filmben azt sugallják, hogy Kaun és cége találja fel az időutazást, míg a könyvben az időutazásnak nincsenek meg a technikai feltételei, nem is derül ki, hogy kerül az időutazó a múltba. (de többet nem akarok spoilerezni)
A kalandok amik elvezetik a főhőst a videóhoz nagyjából megegyeznek, de attól kezdve, hogy Stephen/Steffen megszerzi a Jézus-videót a könyv és film vége teljesen elválik, más a videó tartalma, az időutazó személye és a főszereplők sorsa is.
Vagyis aki látta a filmet annak is érdemes elolvasni a könyvet, mert egy teljesen más végkifejletet ismerhet meg. 

Történet: 10/10
Karakterek: 10/7
Stílus: 10/8

Összesítve: 10/8
Sci-fi alapú kalandregény, bátran ajánlom mindenkinek 14 éves kortól.
Én biztos elolvasom majd pár év múlva még egyszer.
A filmet a könyv elolvasása után ajánlom csak, de figyelmeztetek mindenkit eléggé B kategóriás, a teljesen más végkifejlet miatt érdekes.

On Sai - Scar

"Isten is azt mondta, kérjetek és kaptok, meg hogy legyetek olyanok, mint a gyermekek.
Márpedig milyen egy gyerek? Követelőző, makacs, és addig nyaggatja a szüleit, amíg azok belefáradnak, és teljesítik az akaratát."

Sztori:
A jövőben járunk. A gyerekcsászár Chester és a kalózok vezetője  készülnek összecsapni a hatalomért. A Földet réges-rég elpusztító mentálok az emberiség szolgálatában állnak. 
A tizenhét éves keresztény Scar megszökik otthonról, hogy navigátornak álljon egy császári hajón. Csalódott, hisz gyerekkori barátja, titkos szerelme Artúr az esküvőjére készül egy másik lánnyal. A fiú későn döbben rá, hogy neki is többet jelentett Scar egy barátnál.
Don egy renegát mentál, akinek felkelti érdeklődését a titokzatos Scar. Lucy a hetedik tanácsos mindenben a tökéletest keresi. 
Négyük sorsa összefonódik. De vajon ki mozgatja a szálakat? Van saját akaratuk? Ki vagy mi a titokzatos két entitás?

Moly-adatlap

A regény a Szivárgó sötétség sorozat első kötete.

A különös On Sai név alatt egy magyar írónő Varga Beáta alkot. Ez a harmadik nyomtatásban megjelent könyve. Calderon című sorozatából már két rész jelent meg. Ebből az első részt én is elolvastam. Tipikus sci-fi kalandregény (10/7) jó humorral, de teljesen más a témája és a hangulata, mint a Scar-é.

Történet: 10/10
Magyar író tollából született sci-fi-k közül az abszolút kedvencem Harrison Fawcett (Fonyódi Tibor) Katedrális című monumentális regénye. Többször is eszembe jutott az a történet a Scar olvasása közben. Valószínűleg azért, mert Fawcett és On Sai is  felsőbbrendű idegen lényként ábrázolja Istent és az Ördögöt. Ráadásul olyan sci-fik ezek amik már a fantasy határait súrolják. Úgy látszik ez nálam bejön.
A Scar története rendkívül sokrétű, valószínűleg  még többször el kell olvasnom, hogy minden a helyére kerüljön. De nehogy azt higgyétek, hogy bonyolult vagy túl tudományos, szó sincs róla. Sokkal könnyebben emészthető, mint pl. Dan Simmons Hyperion-ja.

A történetben felépített világ könnyen elképzelhető. Az emberek és az őket segítő mentálok uralják a világegyetemet. Egy hajó legénységét különös járvány fertőzi meg, ennek kivizsgálására fog össze Chester, Scar és Don, elindítva ezzel az események sodrását.
4 nézőpont váltja egymást, kiegészítve az elő- és utószóval.
A történetben minimális a szerelmi szál, nem tocsog erotikában, viszont van kaland, erőszak és sok vér. Nem éppen rózsaszín leányálom ez a jövőkép sem. 
Ahogy a vallásosság ábrázolva van az külön lenyűgöző és elgondolkodtató. Többféle szempontból is megvizsgálja a kérdést az írónő, hisz szerepel a történetben olyan aki mélyen hisz, aki már nem hisz, aki elutasítja a hitet és olyanok is akik üldözik a vallásos embereket. Mégsem megy át az egész egy vallási, filozófiai vitába, könnyedén és kalandosan dolgozza fel az amúgy nagyon is mély mondanivalót.

Karakterek: 10/10
Ha valami kis apró hiba felróható a regényben akkor az a karakterek kidolgozása. Scar és Don természetét és lelkivilágát elég jól megismertem és Lucy őrült karaktere is kibontakozott, de sajnos Artúr és az ötödik főszereplő Chester alakjáról még nem hullt le minden lepel. Lehet, hogy ez nem hiba, hisz egy sorozatról van szó csak az én kíváncsiságom nagyobb a kelleténél.
Scar zavarba ejtően sokoldalú szereplő. Akaratos, céltudatos, bátor, de mégis igazi nő. Vörös hajával és zöld szemével különlegesnek, sokak számára csúnyának számít. Donban viszont pont ezek keltik fel az érdeklődést a lány iránt. Szigorúan csak tudományilag, hisz a fajkeveredés nem engedett, sőt a mentálok között ritka a testi kapcsolat is. Don lázadó, nem ért egyet a mentáltanács törvényeivel, ezért él önkéntes száműzetésben. Az én kedvenc szereplőm Don mellett Chester a gyerekcsászár, ő a legtitokzatosabb figura a történetben, sokáig nem is lehet róla eldönteni, hogy pozitív vagy negatív szereplő. De ez az ellentmondásosság jellemzi Lucy-t is. Véleményem szerint teljesen őrült, olyan dolgai vannak pl. hogy megszámolja a porszemeket egy szobában és még gyököt is von belőle. :)
Artúr karaktere volt számomra a legkevésbé érdekes, pedig az ő fejlődése volt a legnagyobb.  Talán majd a folytatásban...
A Scar-ban szereplő mentálok egyébként jóval összetettebbek, mint Nalini Singh sorozatában megjelenő mentálok, és sokkal jobban is működnek ebben a történetben.

Stílus: 10/10
Olvasmányos, szinte rögtön (nálam a 40. oldal után) magával ragadó, izgalmas, pörgő írás, amely azonban tartalmaz leírásokat is (végre!). Egyhuzamban olvastam volna szívem szerint.  A nézőpontváltás is jót tesz a történetnek. Hihetetlen, micsoda képzelőerő jellemzi az írónőt. Ahogy ezt a sok gondolatot, filozófiát, vallást egységbe szedte és egy izgalmas sztorit is kerített köréje teljesen lenyűgözött.

Kiadás:
Könyvmolyképző 2013
Érdekes, hogy egy ilyen témájú könyvet ez a kiadó vállalt be. Remélem ez nem lesz riasztó a hímnemű olvasók számára. A borító csodálatos, pedig én kimondottan nem szeretem a női fejes képeket.
Műfaj: sci-fi (nálam azért a fantasy is befigyel)


Értékelésem: 10/10 - kedvenc!
Engem nagyon beszippantott. A vége után sokáig nem is tudtam mással foglalkozni annyira elvesztem ebben a különleges világban.
Nagyon várom a folytatást.
Nem tipikus női könyv, férfiaknak is bátran ajánlom!

László Zoltán - Keringés

"… Ismeri a lánchidat az óvilágban?
– Emlékszem rá, azt hiszem.
– Képzelje, felépítik itt is, újra. A pillérek már állnak. A Duna fő ága ez idő tájt jóval nyugatabbra folyik, megkerülve a budai hegységet, úgyhogy egyelőre nincs víz a híd alatt. Csak az a két pillér, meg a faragott oroszlánok állnak a régi meder két oldalán. Fura egy látvány… Valahogy mélységesen jellemzi a népemet."

Sztori:
A globális éghajlatváltozás okozta rettenetes körülmények elől az emberiség a jövőbe menekül. Időgépek segítségével, több millió évvel a Föld jövőjébe telepítik át az embereket. Olyan korokba amikor a Föld már meggyógyította magát. Egy tudós, egy újságíró és egy az apját kereső bárénekesnő útjai keresztezik egymást, hogy egy olyan rejtély után kutassanak, amit az időutazást uraló Társaságok el akarnak tussolni.

 Moly-adatlap

Az 1977-ben Hatvan városában született László Zoltán már nem ismeretlen előttem. Két könyvét is olvastam ezelőtt. A kicsit fantasy elemekkel kibővített sci-fi könyvéről a Nagate-ről itt olvasható a bejegyzésem. Folytatása a Nulla pont szintén szerepel az elolvasott könyvek között.
A Keringéshez a rukkolán jutottam hozzá. A 2008-ban Zsoldos Péter díjjal jutalmazott könyv közel egy évet várt a polcomon a sorára.

Történet: 10/9
Három szálon fut a cselekmény, követve a három főszereplő kalandjait. Nina-val a bárénekesnővel Budapesten találkozik az olvasó. Ez a rész eléggé emlékeztet a 80-90-es években készült sci-fi filmek hangulatára (Szárnyas fejvadász) ami lássuk be már eléggé idejétmúlt. Szerencsére ez a hangulat nem vonul végig az egész könyvön. Hisz a következő helyszín már egy jövőt mutat, mely 2,8 millió évre van a közeli jövőtől, melyben Nina él. Itt kutatja a jégkorszak vége felé a paleontológus Emilia a kiszáradt Földközi-tenger medencéjét. Egy olyan leletre bukkan, amit mindenképpen el akarnak tussolni az új világot kézben tartó hatalmasságok. A harmadik szál Egyiptomból indul. A blogger-újságíróként  dolgozó Baran, egy nemzetközi összeesküvés résztvevőjeként befolyásolja emberek millióinak életét.
Többet nem árulnék el a történetből, de természetesen egy ponton mindhárom ember élete összefut és egy hatalmas és elképesztő felfedezésre jutnak.
Nagyon tetszik az az elgondolás, hogy nem új, élhető bolygó betelepítésével, hanem időutazással próbálja megoldani gondját az emberiség. 
A könyv eleje kicsit nehézkes volt, amikor már mindhárom szereplő elindult az új világ felé akkor kezdett el igazán érdekelni a történet. Igaz akkor viszont képes voltam még éjszaka is olvasni. Nagyon váratlan és kicsit összecsapott vége lett. Én bizony várnék egy folytatást.
Ami viszont remekül megjelenik a könyvben az a társadalmi, gazdasági, politikai feszültségek, melyeknek egyenes következménye a terrorizmus és annak hatása több millió ember életére.
Hatásos. Elgondolkodtató. Aktuális.

László Zoltán

Szereplők: 10/7
Túl rövid ahhoz a könyv, hogy igazi karakterábrázolások megjelenjenek. Keveset tudunk meg a főszereplők életéről, épp csak annyit amennyi az adott cselekményszálhoz kell. Úgy látszik ez László Zoltán gyenge pontja, hisz már a Nagate-ben sem voltam megelégedve a karaktereivel. Emilia kimondottan szimpatikus, de a két másik szereplő csak sodródik az eseményekkel. Miattuk lennék kíváncsi egy folytatásra.

Stílus: 10/9
Szerencsére pont annyi a tudományos magyarázat amennyit én még el tudok viselni. Nagyon távol áll tőlem minden ami technika, matematika, fizika. Sci-fi-ben sem szeretem ha oldalakon keresztül magyarázzák jelen esetben pl. a jövőutazás technikai részleteit. Nem árt ha egy sci-fit olvasónak jó a képzelőereje, ez erre a könyvre is igaz, de szerencsére filmek és sorozatok tucatjai után már nem nehéz nekem elképzelni a Keringés világát. Ötletes és szórakoztató. Ami külön pozitívum, hogy nincs benne erotika.

Kiadás:
Metropolis Média 2007
Szerintem megérdemelne egy színvonalasabb kiadást: Delta Vision?

Műfaj: sci-fi (öko)


Összesítve: 10/8
Ez a könyv is azt bizonyítja, hogy a sci-fi műfajában a magyar írók igazi remekműveket alkotnak. Mekkora filmet lehetne ebből is csinálni!
Már fel is tettem a kívánságlistámra az író 2013-as művét, melynek címe: Egyszervolt.

Orson Scott Card - Végjáték Fissítve Filmkritikával!

2011. Dáin

"Nem a világ sorsa forog kockán, Ender. Csak a miénk. Csak az emberiségé. Ha mi eltűnünk a színről, a föld többi része alkalmazkodni fog, és megteszi a következő evolúciós lépést. Csakhogy az emberiség nem akar meghalni. Mint faj azért fejlődtünk ki, hogy életben maradjunk."

Sztori: Egy Földön kívüli űrbázison, gyerekekből tökéletes katonákat képeznek ki a bolygót veszélyeztető idegenek ellen. Ender Wiggin a 3. gyerek a családjában, de az első aki képességei révén bejut a katonaiskolába. A hatéves fiút elszakítják szeretteitől, mindig újabb és újabb kihívások elé állítják. Mindezt azért, hogy kineveljék a jövő nagy hadvezérét, aki végleg leszámol az ellenséges fajjal, a hangyokkal.

Kb. 6-7 éve olvastam először egy kollégám ajánlására. Nagyon tetszett. Beszereztem egy saját példányt belőle, ami felkerült a polcra azzal, hogy majd egyszer újraolvasom. Most, hogy filmet készítettek a regényből elérkezettnek láttam az időt, hogy újra elővegyem.
Féltem. Féltem, hogy másodszor nem fog tetszeni. Szerencsére nem így lett. Most már örökre bekerült a kedvencek közé.

A Végjáték az Ender Wiggin sorozat első része, melyet még 3 rész követ:
2. Végjáték 2.
3. Végjáték 3. - A holtak szószólója
4. Fajírtás

Spoiler nélküli írás. (nem könnyű feladat)


Történet: 5/5
Az alapszituáció sokáig nem tartogat nagy meglepetéseket. Folyik Ender kegyetlen és rideg kiképzése, melynek az olvasó számára nyilvánvaló a végkimenete. Közben betekintést kapuk egy kicsit a Földön maradt két testvér titkos politikai működésébe is. A vége, azaz a végjáték azonban nagy fordulatot hoz, melyet megtetőz a hangyokról megtudott titok.
Mindeközben hihetetlen morális, etikai kérdéseket vet fel a könyv. Pl.: Meddig mehet el az emberiség a fennmaradásig vívott harcban? A közös érdek miatt az egyén szabadsága teljesen feláldozható?

Orson Scott Card

A születésszabályozás szerint Ender meg sem születhetett volna. Csakhogy az emberiség már 2 háborún is túl volt ekkor a hangyokkal és csak idő kérdése volt a 3. invázió. A jövő pedig a gyermekeké. Vagyis minden eszközt megragadnak, hogy a 6-10 éves gyerekekből gyilkológépeket faragjanak. Endert pedig vezetői képességei kiemelik a többi gyerek közül, így neki még nagyobb szerepet szánnak. Kegyetlenül bánnak vele, a végsőkig kizsigerelik ezt az okos és jóérzésű gyermeket.
Card novellaként 1977-ben írta meg e művét, mely kiegészítve nyomtatásban 1985-ben jelent meg. Ennek ellenére egyáltalán nem elavult, sőt ma is nagyon érvényes nemcsak a mondanivalója, de a könyvben megjelent technika is. Az író mintha megérezte volna (vagy van egy időgépe?), hogy a jövőben az internet, az SMS és a táblagépek milyen fontos szerepet töltenek be. A srácok kiképzésében fontos szerep jut a videojátékoknak és a gravitációt nélkülöző harci szimulációknak. Ezeket rendkívül érzékletesen és részletesen írja le Card. Ennek ellenére szerintem nem árt némi képzelőerő ezen részek olvasásakor. És az sem baj ha az olvasó jártas egy kicsit a videojátékok világában.
A Földön fennálló helyzetről csak alapismereteket kapunk. Míg az űrben a Föld megmentésére képezik a gyerekeket, addig a bolygón forrong a levegő. Amerika és a Varsói Szerződés (hoppá) egymásnak feszül. Felvetődik a kérdés: megérdemli egyáltalán az emberiség, hogy fennmaradjon?
Hihetetlenül furcsa volt arról olvasnom, hogy az író, Orson Scott Card folyamatosan agitál a homoszexualitás ellen. Rendkívül szűklátókörű, sőt begyöpösödött ember benyomását kelti nézeteivel. Ebben a könyvében egyértelműen a másság (ha nem is a nemi) elfogadása mellett érvel. Nem tudom ezt, hogy egyezteti össze magában.
Ha valakit az riaszt el, hogy ez egy sorozat, annak elárulom, hogy a Végjáték lezárt történet, mely nem igényli a többi rész elolvasását, így is egész és kerek.

2013. Unio Mystica

Karakterek: 5/5
Igazából ebben a könyvben egyetlen szereplő a lényeges, a többi csak asszisztál. És ez meg is látszik a kidolgozottságukon. A nővérét rajongásig szerető Ender, gyilkossá válásáig hatalmas változáson megy keresztül, de a lényege mégsem változik. Miközben halált osztogató harcossá képzik, végig az a rémálma, hogy olyan pszichopata lesz mint testvére Peter. Card rendkívül színes figurát teremtett. Miközben irtózatos dolgokat visz végbe, mégis az olvasó szívébe lopja magát ez a fiú.
Néha azért az író megengedi, hogy bepillantást nyerjünk a kiképzők lelkivilágába is. Az ezredes és beszélgetőpartnerei közötti dialógusok külön színfoltjai a könyvnek, árnyalják valamelyest a róluk kialakult kegyetlen képet, hisz másik nézőpontból is megismerhetjük a történteket. A többi gyerekről csak egy szellemképet kapunk. Pillanatnyi felvillanások csupán a történetben. Viszont erre is talált megoldást Card, hisz már megszületett az Ender árnyéka sorozat, melynek első részében a Végjáték történetét meséli el az író egy másik fiú, Bean szemszögéből.
Talán egyetlen hibája a könyvnek, hogy a szereplők nagyon fiatalok. Nem úgy viselkednek, beszélnek ahogy ettől a korosztálytól elvárnánk. Viszont igaz a mondás, miszerint a gyerekek a legkegyetlenebbek és legőszintébbek a világon. Ender két testvére nagy befolyással van a fiú életére. Az egyiktől fél (Peter) a másikat mindenkinél közelebb érzi magához (Val). Ez a két gyerek fiatalkorát meghazudtolva a net névtelenségét kihasználva politikai hatalomra tesz szert. Ha máshogyan is, de ők is fontos tényezői lesznek a Földi élet alakulásának.
Az ellenségről, vagyis a hangyokról szinte semmit nem tudunk meg egészen a könyv végéig. Akkor azonban megdöbbentő információt olvashatunk velük kapcsolatban, melynek fényében ez az egész háború más színezetet kap.

1991. Móra

Stílus: 5/5
Nagyon olvasmányos sci-fi, többrétegű mondanivalóval. Azoknak is bátran ajánlom akik nem szeretik ezt a műfajt. Rabul ejt és lebilincsel. Ajánlom, hogy egy szabadnapon kezdjétek olvasni, mert úgysem tudtok elszabadulni tőle. Néhol azonban hátborzongató és durva. A finom lelkűek csak megfelelő távolságtartással olvassák. Olvasás közbeni felháborodás és erős indulatok kiváltása garantált!


Kiadás:
1991. Móra F. Nagy Piroska fordításában
Előszőr ebben a kiadásban olvastam
2011. Dáin  Bihari György fordításában.
Nekem ez van meg. Nagyon nem tetszik sem a borítója sem a mérete. 

2013. Unio Mystica F. Nagy Piroska fordításának átdolgozásával jelent meg a filmes borítóval. Remélem a többi részt is kiadják.

Összegezve: 5/5-Kedvenc
Alapkönyv. És nemcsak a sci-fi műfajában. Zseniális.
Viszont hiába gyerek a főszereplője a könyvnek, mégsem ajánlom gyerekeknek. Egy 16-os karika kellene a borítóra.
Két folytatását olvastam, tetszettek, de akkora hatással nem voltak rám mint az első rész. Újraolvasásuk tervben van, de inkább a másik sorozatot kezdem el hamarosan. (Ender árnyéka)

Film:
2013.11.07-én mutatják be a hazai mozik. A trailer alapján nem rohanok a moziba. Valószínűleg elvették a lényeges mondanivalót és csináltak belőle egy akció-sci-fit. Azt kívánom, hogy ne legyen igazam!

Update:
Mégis elmentem moziba.

És nem lett igazam!!!
Nagyon korrekt kis film lett. Amit leforgattak a könyvből az nagyon jó, csak éppen kevés. Egy kicsit zanzásított verzió született és így nem volt meg az íve a történetnek. Olyan volt mintha nem is telt volna el több év a kiképzés alatt. Egyetlen srác játszotta végig Endert, ő viszont szenzációsan jó volt. Jegyezzük is meg a nevét: Asa Butterfield.
Fogalmam sincs, hogy az aki nem olvasta a könyvet mennyire élvezte a filmet. (velünk egy ilyen ember volt a moziban, ő utálta. De az ő véleményére nem adok, hisz a kedvenc filmje a Transzformers. :D)
Ez egy megfilmesíthetetlen könyv, és ahhoz képest egészen hű és szórakoztató adaptáció született. 5/4