Fülszöveg:
Elrejtett kincs Sopianae városában…
Egy díszes karperec Janus Pannonius hagyatékából…
Egy eltűnt corvina…
Jonathan Hunt Pécsett nyomoz.
Egy visegrádi ásatáson a Mátyás korabeli várfal kis cellájában harmincöt év körüli férfi földi maradványait tárják fel a régészek. Az egykor befalazott rab csontváza önmagában nem számítana világrengető szenzációnak, azonban a felirat, amelyet a fogoly vélhetően a kínhalála előtti órákban börtöne falába kapart, igencsak meghökkenti a kutatókat: Magister M 1872 Pécs – 1488 Visegrád.
Hogyan születhetett valaki négyszáz évvel a halála után? Tévedés történt, netán zseniális lelethamisítás áll a háttérben? A rejtély megoldása most is Jonathan Huntra vár. A New York Times Magyarországon élő újságírója Eger (Jumurdzsák gyűrűje) és Debrecen (Az ördög köve) után ezúttal Pécsre utazik, ahol rég elfeledett, római kori kincsről szóló legendára bukkan, amely már Janus Pannonius képzeletét is megmozgatta.
Ám az értékes lelet ígéretére furcsán reagálnak új ismerősei. Valaki hazudik vagy másnak mutatja magát. De ki? A kissé rámenős, ám igencsak gáláns múzeumigazgató? A dúsgazdag osztrák műkincsgyűjtő? A csinos, de bizalmatlan pesti régésznő? Netán a fiú a nevelőintézetből, aki azt állítja, őriz egy darabot Ábray professzor időgépéből?
A sorozat harmadik epizódja fantasztikus történelmi kalandregény, amely patinás helyszíneken, Pécsett, Visegrádon, Budapesten és Bécsben, több idősíkban – Kr. u. 433-ban, a reneszánsz korban, a huszadik század elején és napjainkban – játszódik, s benne életre kel Janus Pannoniuson kívül Galeotto Marzio és Hunyadi Mátyás csakúgy, mint Angster József, a neves pécsi orgonakészítő.
Kiadó: 2013 Alexandra
Műfaj: kalandregény, időutazás
Jonathan Hunt kalandok 3. része
1. Jumurdzsák gyűrűje
2. Az ördög köve
Ismét egy könyv, ami már több, mint 1 éve porosodott a polcomon. Az oka az, hogy a 2. rész végén kiderült, hogy ez a rész szorosan kapcsolódik a Jumurdzsák gyűrűjéhez, és így beterveztem egy újraolvasást. Sajnos azonban sok az elolvasandó könyv, és kevés az idő, így az újraolvasás elmaradt, pedig nem lett volna rossz megejteni, mert bizony az írók nem igazán vették a fáradtságot az előzmények összefoglalására, így néha csak a sötétben tapogatóztam. Egy szó, mint száz: mindenképpen frissítsd fel az emlékezeted az első részről kedves olvasó, mielőtt ezt a részt a kezedbe veszed!
Sok mindent elterveztem a márciusi hosszú hétvégére, de aztán belekezdtem ebbe a könyvbe, és minden más felejtve lett. Egyik kedvenc városom Pécs, sajnos már nagyon régen jártam arra, de most így a könyvön keresztül újra sikerült bejárnom a belvárost és nevezetességeit.
Ismét több idősíkon játszódik a történet, a 2010-es évben Hunt nyomoz az időutazó Magister M után, miközben mi olvasók első kézből is értesülhetünk arról, mi is történt az 1900-a évek elején, hogyan és miért lett időügynök MM-ből. Hunt viszonya az emberekhez nem sokat változott, most is, mint az előző részekben elég gyakran idegesített fel lehetetlenül kicsinyes és bogaras viselkedésével. A női szereplő megint ellenszenves, egy igaz merev, sótlan liba, a mellékszereplők karaktere kicsit egysíkú - bár határozottan magyaros tulajdonságokkal felruházott - de mindezekért kárpótol az olvasmányos, kalandokkal, nyomozással teli történet. Ó és igen, kaptunk egy okos és különc gyereket is a végére, ami engem egy kicsit a Bujtor filmekre emlékeztetett, azokban jelent meg mindig egy hasonlóan elbűvölő gyerek, hogy hozzon némi humort vagy bájt a sztoriba. Először fintorogtam rajta, de be kell látnom jót tett a történetnek. Így a harmadik részre kialakult egyfajta séma, de szerencsére számomra kedvelhető ez az egész és még mindig tart a varázsa, ami nem mondható el pl. a Dan Brown féle Langdon professzor kalandjairól. Ott a színvonal eléggé leesett a 3. részre, nem is beszélve a folytatásról, ez a sorozat viszont tudja tartani, sőt talán túl is szárnyalni azt amit az első rész hozott.
Igen, vannak benne butaságok, átgondolatlan dolgok (kijutás a sírkamrából eseménysora) még mindig túl sok a véletlen, de ez engem nem zavar, attól még nagyon is jól tudok szórakozni rajta. A szerzőpáros elég nagyvonalúan átlépett pl. azon, hogy a 3. rész nem is ott folytatódott ahol a 2. véget ért. De olyan jó hazai tájakon játszódó kalandregényt olvasni, hogy simán megbocsáthatóak ezek a kis hibácskák. Rengetegszer elképzeltem, hogy melyik színészre osztanám a szerepeket és láttam is magam előtt a filmet. Ez nemcsak az én képzelőerőmet dicséri, hanem az élvezetes és olvasmányos írást is.
Történet: 10/10
Karakterek: 10/8
Stílus:10/9
Összesítve: 10/9
Ajánlom a történelem kedvelőknek, az időutazó fanoknak, azoknak akik szeretik Brown könyveit, vagy a kincskeresős, nyomozós kalandos történeteket. Remélem lesz folytatás! Már olvasnám is. És az lenne csak az igazi, ha Győrben játszódna!
Figyelmeztetés: csak akkor kezdj bele ha tényleg van időd olvasni! Különben nem eszel, nem alszol, nem tanulsz és nem dolgozol.
Akik nem értik a balatoni utalást azoknak: Seuso kincsek
A játékokat egyébként nem próbáltam, nem az én világom, de lehet hogy elcsábulok.
Egy mecseki falu rejtélyes pusztulása 1407-ben…
Egy égből zuhant lebkő titka…
Szerencsevadászok és tudósok küzdelme…
Jonathan Hunt, a New York Times újságírója visszatér…
A „Jumurdzsák gyűrűjé”-nek főhőse a bravúros egri nyomozás után
két évvel Debrecenbe látogat, ahol szinte az égből pottyan ölébe egy
újabb rejtély. Megismerkedik egy vonzó atomfizikusnővel és forrófejű
öccsével. A fiú eltűnik, és a szálak ezúttal is a múltba vezetnek. A
kalandokban és váratlan fordulatokban bővelkedő nyomozás évszázadokkal
repíti vissza az időben Jonathan Huntot. A könyvtárakban, múzeumokban
meglelt dokumentumok, kéziratok és levelek különös természeti jelenség
létezésére utalnak. A Magyar Faustként ismert legendás debreceni tanár,
Hatvani István hagyatékából kiderül, már ő is vizsgált a 18. században
egy bizonyos égi eredetű követ, amely óriási kristályt, talán gyémántot
rejt. Az értékes kincsért századokon átívelő hajsza kezdődik.
A tét óriási, Jonathan Hunt ugyanis kideríti: az „ördög köve”
halálos miazmát rejt, amely akár az egész emberiséget elpusztíthatja…
Jonathan Hunt kalandok 2. része.
Az első rész Jumurdzsák gyűrűje címmel jelent meg, és Pierrot írótársa még Szélesi Sándor volt. Bár bejegyzés nem született róla, de természetesen olvastam már régebben. Minden megvolt benne amit szeretek egy kaland-sci-fiben. Időutazás, történelmi háttérrel és kedvenc magyar írómmal Gárdonyi Gézával. 10-ből 8 pontra értékeltem és rögtön be is szereztem a 2. részt, amit aztán rossz szokásom szerint feltettem a könyvespolcra és jó egy évig ott is hagytam, mivel a moly-on is elég rossz az értékelése és apámnak sem tetszett. De milyen jó, hogy beneveztem a Könyvmolypárbajra, így hamar rájöttem nem kell mindig adni mások véleményére.
Kiadó: Alexandra 2012
Műfaj: kalandregény
Szereplők:
Johnatan Hunt: magyar gyökerekkel rendelkező amerikai újságíró.
Vera: atomfizikus és egy túlságosan anyáskodó nővér.
Hatvani István: a magyar Faust, az általa hátrahagyott nyomokon próbál kiigazodni főhősünk.
Véleményem szerint nagyon jót tett az íróváltás a könyvnek, bár az első részt már több mint 3 éve olvastam és erősen megkoptak az érzéseim és emlékeim, de azt tudom, hogy a stílusa nem igazán tetszett, ilyen problémám a mostani könyvvel viszont nem volt.
A történet két idősíkon játszódik, miközben Hunt nyomoz és kalandozik a jelenben megismerjük a múltat is mely 1407-ben egy meteoresővel veszi kezdetét és évszázadokon keresztül követhetjük nyomon a lebkövek eredetét.
Végig nagyon érdekesnek és izgalmasnak találtam a történetet, fogvatartott és szívesen olvastam a kalandokat. Az első részben Egernek szinte minden utcáját megismerhettem olyan részletesen és pontosan beleszőtte a történetbe az írópáros a várost, de sajnos ez most nem így történt. A sztori nagy része Debrecenben játszódik egy kis balatoni kitérővel. Ugyan meg lett említve egy-két híres debreceni épület, de most nem éreztem azt, hogy ezzel a könyvvel nekiindulhatnék megismerni a várost, ahol én még soha nem jártam. Viszont nagyon jó olyan kalandos történetet olvasni amely kis hazánkban játszódik, magyar szereplőkkel és magyar történelmi anekdotákkal.
Már az első részben is furcsállottam a kissé különc, de lehet, hogy csak túlságosan is életszerű szereplőket. Mintha az írók nem akarnának igazán szimpatikus karaktereket írni. Maga a főhős is eléggé megosztó figura. Jobban hasonlít egy kicsit hóbortos, bogaras tudósfélére, mint újságíróra. Minden emberben talál valami nem kedvelhető tulajdonságot és a magyar ételekkel sem éppen baráti a viszonya, ez egy ideig idegesített, de aztán már jókat nevettem rajta. A női főszereplő Vera is tele van negatív tulajdonságokkal, de természetesen nem árulok el nagy titkot, hogy még így is elnyeri Johnatán tetszését. Úgy látszik új kalandok mellé mindig új nő kerül főhősünk oldalára.
Természetesen lehet párhuzamot felállítani Dan Brown által írt Robert Langdon sorozattal. Ki ne ismerné A Da Vinci-kódot vagy az általam jobban kedvelt Angyalok és Démonokat. Akik szerették ezeket a könyveket azoknak bátran ajánlom Johnatan Hunt kalandjait, hisz ugyanaz a séma csak magyar helyszíneken magyar történelmi háttérrel egy kis sci-fivel vegyítve.
Nem állítom, hogy nincs a történetben logikátlanság és különösen az első részben túl sok a véletlen is ami előremozdítja a cselekményt, de ez hazai és én mindig elnézőbb vagyok a magyar írókkal.
Furcsállom azok véleményét akik unták néha a történetet elsősorban a sok tudományos rész miatt, nos ezek az olvasók még biztos nem olvasták A marsit. :) Nekem nem volt sok vagy unalmas pedig abszolút humán beállítottságú vagyok.
Egészen az utolsó oldalakig akár különálló könyvként is olvasható ez a rész, de a legvégén egy váratlan telefonhívással összekapcsolódik a történet az első résszel és ezzel meg is adja az irányt a harmadik könyvnek.
A harmadik rész Magister M címet kapta és színhely ezúttal Pécs lesz, ahol én már többször is jártam (igaz nagyon régen) és egyik kedvenc városom.
A karácsonyra kapott könyvutalványból ezt vettem, remélem nem bánom meg.
Történet: 10/9
Karakterek: 10/8
Stílus10/9
Összesítve: 10/9
Most úgy érzem jobban tetszett, mint az első rész, de lehet hogy azt újra fogom olvasni és akkor átértékelem a Jumurdzsákra adott 8 pontot.