J. M. Clements - Spartacus-kardok és hamvak

Fülszöveg:
VANNAK LEGENDÁK, AMELYEKET VÉRREL ÍRTAK
Spartacusnak, a gladiátornak, Capua újdonsült bajnokának ezúttal egy temetésen kell harci erényeit megcsillogtatnia – egy vagyonos ember ravatalánál, akit a saját rabszolgái gyilkoltak meg brutális módon. Spartacus becsvágyó gazdája, Quintus Batiatus azonban gladiátorai felvonultatásánál többre vágyik: a lehetőséget megragadva az elhunyt birtokát is szeretné megkaparintani.
Az amphiteatrumban a vér és a halál jelenti a legfőbb látványosságot.
Akadnak azonban csaták, amelyeket nem az aréna homokján vívnak…
Regényünk, amely a roppant nagy sikernek örvendő Spartacus filmsorozathoz kapcsolódik, az ott felvonultatott szereplők részvételével, a sorozatban megismert környezetben játszódik. A könyv eseményei a Spartacus: Vér és homok epizódjaiban ábrázoltak után történnek, így még mélyebb bepillantást kínálnak az aréna vérrel, szexualitással és intrikával teli könyörtelen, öldöklő világába.

Kiadó: Delta Vision 2013
Műfaj: filmregény (történelmi)

Szereplők: Spartacus, a hős gladiátor aki ekkor még nem is sejti a végzetét.
Quintus Batiatus: lanista, aki gladiátor játékokat szervez, Spartacus gazdája
Pelorus: halála okozza a bonyodalmakat
Verres: Pelorus örökségének kezelője
valamint olyan a sorozatból más ismert szereplők mint: Varró, Lucretia, Ilithya stb.


Természetesen néztem a sorozatot és imádtam annak ellenére, hogy nem egy csajos műsor volt a sok vérrel és belezéssel. Viszont karakterekben nagyon erős volt a felhozatal, kedvencem pl. Ashur vagy a szerelmespár Agron és Nasir vagy Crixus. Viszont soha nem volt a kedvencem Spartacus, legalábbis addig amíg Andy Whitfield játszotta, valahogy Liam McIntye a kezdeti botladozás után hozott egy kis lágyságot a figurába és ettől számomra kedvelhetőbb lett.
Ami nagy erénye volt a sorozatnak még, hogy ennyi kockás hasat nem láttam még egyetlen más sorozatban sem. :D
Sajnáltam, hogy vége lett, egy jó kis Caesaros spin-offot megnéztem volna még egy-két évadon keresztül. Most megint ókori történet nélkül maradtunk a tv-sorozatok terén.

A könyvet azonban mégsem magamnak vettem, hanem apámnak aki szintén látott pár részt a sorozatból és tetszett neki. Ami azt illeti a könyv is bejött neki, így karácsonyra meg is kapta a folytatást.
Ezek után és a viszonylag jó moly-os értékelések után vettem a kezembe a könyvet 2015. negyedik olvasmányaként.

A könyvbeli történet nem a sorozatbeli sztorit írja le, hanem egy olyan kis történést elevenít meg ami az első évad alatt játszódik (ezért nem is értem miért nem Andy van a borítón). Ekkor Spartacus már Capua új bajnoka, barátjával Varro-val (Jai Courtney-ből mekkora filmsztár lett azóta! Igaz egy birkanyírást kellett hozzá :D) gazdájával és annak feleségével Neapolisba utazik egy temetésre, ahol aztán a becsvágyó Batiatus megkezdi szokásos intrikáit.

"A színház csak egy félkör – duzzogott Batiatus . – A közönség a színpad körül ül , és onnan figyeli a történet kibontakozását. De az amphitheatrumban középen bontakozik ki a dráma. Nincs meg benne a halogatás lehetősége, nincs esély váratlan meglepetésekre. A közönség a legvalóságosabb, leghúsbavágóbb drámának lehet tanúja – az életért való küzdelemnek. "

Sajnos azt kell mondjam maga a történet nem túl érdekes, se nem izgalmas, viszont eléggé zavaros. Szerintem azok akik a sorozatból egyetlen egy epizódot sem láttak ne is próbálkozzanak ezzel a könyvvel.
Számomra nagyon furcsa volt a stílusa és emiatt nem is volt olvasmányos, eléggé kínlódtam vele. Rengeteg latin kifejezés van benne amihez ugyan van a végén jegyzék, de én ezt a megoldást nem szeretem, jobb lenne a lap alján, hogy ne kelljen folyton lapozni. Mivel a történetben semmi izgalmasat nem találtam próbáltam inkább a karakterekre fókuszálni, de valahogy az sem stimmelt. Batiatus a könyvben is igazi taplóként viselkedik, Lucretia viszont jóval visszafogottabbra sikerült.
Spartacus viszont hozza a formáját: egyenlőre még az engedelmes rabszolgát játssza hisz gazdája megígérte neki, hogy megkeresi feleségét Surát.
Rá kellett jönnöm, hogy mennyit számít a színészi játék amivel életet lehelnek a papírmasé karakterekbe.

Szerintem a legnagyobb bajom azzal volt, hogy túl fiúsra sikerült megírni ezt a könyvet nem véletlen, hogy apámnak tetszett. Itt is jelen van a sorozatra oly jellemző erotika, mocskos beszéd és a sok brutalitás, de túl sok benne a politika, Ciceró megjelenésével meg a szónoklat és filozófia, igaz így legalább történelmi tények, törvények is szerepet kapnak. Engem viszont ez most untatott és nagyon hiányzott a sorozatbeli látvány.
A sorozatról oldalakat tudnék írni, igaz nem csak jót, de erről a könyvről semmi pozitív nem jut eszembe, ha nem kihívásként olvasom (könyvmolypárbaj) nem fejeztem volna be.

Történet: 10/4
Karakterek: 10/6
Stílus: 10/4

Összesítve: 10/5
Csakis a sorozat rajongóinak ajánlom.
Ebben az esetben nem a könyv a jobb. 
De
mivel a következő rész a Morituri-t már más írta, így adok neki egy esélyt.

Fábián Janka - Virágszál

"– Te, ugye nem szerettél bele? Az nagy butaság lenne, tudod!
Blanka halkan felnevetett.
– Dehogyisnem szerettem bele! Már akkor, mielőtt megláttam volna.
De ne aggódj! Én hamar beleszeretek valakibe, azután hamar kiszeretek
belőle. Csak addig hadd legyek belé szerelmes, amíg itt fekszik a kórházban."

Történet: 
1900-as évek elején kezdődő történetben két erős nő sorsát követhetjük figyelemmel. Flóra a jómódban élő fiatal lány egy váratlan terhesség miatt kénytelen elszökni otthonról és egyedül boldogulni.
Nellit, az árva lányt apácák nevelik fel. Ápolónőként dolgozva ismerkedik meg Miklóssal, akinek nevelőanyja Flóra, aki nem nézi jó szemmel a két fiatal közti szerelmet, minden eszközt be vet szétszakításukra. Csakhogy kiderül, hogy Flórának is van rejtegetni valója.

Moly-adatlap

Túl vagyok már az Emma trilógián, így tudtam mire számítsak. Ahhoz viszonyítva nem csalódtam, azt is kaptam amit vártam. Tulajdonképpen az ott leírtakat akár egy az egyben átmásolhatnám ide is.

Történet: 10/7
Nem túl eredeti, de a kiszámíthatósága ellenére is fordulatos és olvasmányos. Tipikus lányregény a megesett lányról, aki aztán mégis megleli a boldogságát és a tisztességes árva lányról akinek sok-sok szenvedésen kell keresztülmennie. Könnyen kitalálhatóak a fordulatok, néhol már-már szappanopera szerű jelenetekkel. Ami megkülönbözteti a többi hasonló regénytől az a karakterek (de sajnos negatív irányba) Nincs igazi üzenete a könyvnek, nem töltött el megelégedéssel amikor befejeztem.

Fábián Janka

Karakterek: 10/5
Ahogy az Emma trilógiánál, itt is eléggé sablonosak a szereplők. Mindenki szép és pillanatok alatt szerelembe esik, meglehetősen sekélyesek és önzők. Nekem senki nem lopta be magát a szívembe. Bár Flóra igazi gyűlöletes karakterré nőtte ki magát, de ő volt az egyetlen jól megalkotott szereplő. Sajnos a férfiak még mindig pipogyák, gyávák, jellemtelenek, csak amolyan mellékszereplők Fábián Janka könyveiben. Rajongani értük lehetetlen.

Stílus: 10/4
Azt írtam az Emmánál, hogy nagyon tárgyilagos és szenvedélymentes az elbeszélés. Sajnos ez most is igaz. És nekem ettől ez a könyv csak egy limonádé, amit egyszer elolvasok és elajándékozok, mert úgy érzem feleslegesen foglalja a helyet az amúgy is túlzsúfolt könyvespolcon. Nincsenek kidolgozva a jellemek, a párbeszédek. Szerintem sokkal többet kellene foglalkoznia Jankának az egyes könyvekkel és nem ontani magából az amúgy is hasonló történeteket.

Kiadás: 2012. Ulpius
Szép, színvonalas borító. 
Műfaj: romantikus

Értékelésem: 10/5
Fábián Jankának nagyon jó képzelőereje van. Igazán romantikus, fordulatos, olvasmányos történeteket talál ki csak az a baj, hogy nem tudja élettel megtölteni. Számomra.
Nem szeretem a karaktereit, nem érintenek meg, így izgulni sem tudok értük. Ő nem az én íróm ezt már kijelenthetem.
De továbbra is tudom ajánlani azoknak akik szeretik a 20. században játszódó romantikus elbeszéléseket és nincsenek túl nagy irodalmi elvárásaik. Ez egy ponyva, annak megfelelően kell a helyén kezelni.