Színházi élmény - Mágnás Miska

Helyszín: Győri nemzeti Színház
Mágnás Miska operett 2 részben
Rendező: Molnár László

Szereplők:
Mágnás Miska: Vincze Gábor Péter
Marcsa: Mózes Anita
Baracs István: Fejszés Attila
Rolla: Mahó Andrea
Nagymama: Mézes Violetta
továbbá: Járai Máté, Nagy Balázs, Krasznai Tamás, Töreki Zsuzsa, Rupnik Károly, Maszlay István, Mohácsi Attila

Történet:
Baracs Pista, az egyszerű származású mérnök egy vásári mulatságban megismerkedik a paraszti  álruhában mulatozó Rolla grófkisasszonnyal. A lány apja egy estélyt ad, hogy rábeszélje a fiatal mérnököt arra, hogy az épülő vasút a kastélyuk mellett haladjon el. Pista nem hagyja magát, így kegyvesztett lesz a grófnál. Az estélyen felismeri Rollát és rájön, hogy nem egy egyszerű parasztlányba szeretett bele. Leckéztetésül ráveszi a lovász Miskát, hogy adja ki magát grófnak az úri társaság előtt. 

Ami azt illeti az operett sem az én műfajom, van már vagy 10 éve, hogy utoljára láttam e műfaj egy darabját, és ha agyonütnek sem jut eszembe, hogy az mi volt. De most talán megindult valami nálam, köszönhető ennek az előadásnak.
Mivel nem igazán tudom milyen műfaji sajátosságoknak kell megfelelni egy ilyen előadásnak így csak a saját érzéseimre hagyatkozok.  
Nagyon szórakoztató volt, rengeteget nevettem rajta. Elég jó arányban vannak a prózai és zenés részek, és bár az ilyen típusú muzsika nem az esetem, most még ez is jólesett. A színészek nagy része, különösen a főszereplők remekül lettek kiválasztva, lubickoltak a szerepeikben. Csodás hangok, remek alakítás jellemezte a darabot. Külön kiemelném Fejszés Attilát, aki az egyik kedvenc énekes-színészem a győriek közül, csodás hangja van és remek a színpadi megjelenése is. Tesómmal csak úgy emlegetjük, hogy Bornemissza Gergely, mivel elsőként az Egri csillagokban láttuk őt.  Ha negatívumot kellene kiemelnem akkor Pixi és Mixi vagyis Járai és Nagy alakítását húznám le egy kicsit, ők az első felvonásban túlripacskodták a szerepüket, olyannyira, hogy szinte teljesen elvonták a figyelmet a valódi főszereplőkről. Engem ez egy kicsit idegesített, de vagy megszoktam vagy a későbbiekben visszavettek, mert utána már nem zavart. A másik nagy meglepetés Mézes Violetta volt számomra, aki lubickolt a nagymama szerepében.

Forrás

Ahogy néztem a darabot rájöttem, hogy nekem ismerős a történet. Valószínűleg valamikor ezer éve láttam az 1949-ben készült filmet. A színpadi megvalósítás kicsit zanzásított, néha olyan érzésem volt, mintha kimaradt volna egy-két jelenet. Maga a történet persze nem túl bonyolult, kissé idealizált és sarkított, de úgy gondolom ez kell ehhez a műfajhoz.
A színpadkép nagyon tetszett, kellően színes és praktikus volt. Nagyon tetszettek a jelmezek, különösen a hölgyek báli ruhái. Csillogott villogott minden.

Remek este volt számomra, ezentúl nem zárkózom el ettől a műfajtól (sem).

Történet: 5/4
Színészek: 5/4
Színpadkép: 5/5
Összesítve: 5/4  Minden operettrajongónak bátran ajánlom, és azoknak is akik csak most szeretnének ismerkedni ezzel a könnyed, szórakoztató műfajjal!

Színházi élmény - A kripli

Helyszín: Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Terem
Martin McDonagh
A kripli
színmű két részben

Történet:
1930-as években járunk egy írországi kis szigeten. Itt él két nénikéjével Billy, a tizenöt éves kacskalábú- és kezű fiú. A vidéki élet egyhangúságát a pletykafészek Johnny érdektelen hírei sem oldják fel. Egészen addig amíg egy szenzációs eseményről be nem számol. A szomszédos szigeten egy hollywoodi filmes stáb forgat. Billy elérkezettnek látja az időt arra, hogy elhagyja szegényes, unalmas életét és elmenekülve a falubeliek gúnyolódásától filmes karrierbe kezdjen.

Szereplők:
Billy: Járai Máté
Johnnypateenmike: Sárközi József
Kate: Agócs Judit
Eileen: Molnár Judit
Helen: Menczel Andrea
Bobby-baba: Fejszés Attila
Bartley: Molnár Zsolt
Orvos: Jáger András
Mamus: Töreky Zsuzsa

Rendező: Balikó Tamás

Eddigi színházi élményeim közül két olyan előadást láttam, amit a mai napig példaként emlegetek arra, hogy hogyan lehet elgondolkodtató történetet igazán szórakoztatóan tálalni.  Közös bennük, hogy mindkettőt a Kisafaludy teremben láttam, zseniális színészek előadásában. A két darab nem más, mint az Adáshiba és a Portugál. Ezeket az előadásokat mindenkinek látnia kellene. Csakúgy, mint A kriplit.

Pár éve mást sem hallok az állandóan színházba járó ismerőseimtől (sok ilyen van), hogy Járai Máté milyen szenzációs alakítást nyújtott az éppen látott darabban. Jómagam eddig csak a Finitó-ban láttam, ahol lubickolt a meleg(nek tűnő) tv-s műsorvezető szerepében. Billy szerepében valóságos csodát vitt véghez. Egy pillanatra sem lépett ki a szerepéből, teljesen hihetően játszotta a testi fogyatékos 15 éves fiú szerepét. Zavarba ejtően hiteles, valósághű volt. A teste, az arca, a beszéde, minden a helyén volt. Elképesztő volt látni a végén, amikor egy pillanatra elsötétült majd ismét kivilágosodott a színpad, és a Kripli helyett a kiegyenesedett Járai Máté vált láthatóvá. Szenzációs!
Szerencsére a többi szereplő is felnőtt a feladathoz. Másik kedvencem az előadásból Sárközi József, aki  fiatal és jóképű, de most teljesen élethűen hozta a rozzant vénember figuráját.

A darab nyelvezete meglehetősen vulgáris, röpködnek a "csúnya" szavak, káromkodások, de úgy vettem észre ezen ma már a kissé konzervatívabb idősebb színházlátogatók sem akadnak fenn. Ráadásul ebben a darabban a humor fő forrásai ezek a megnyilvánulások, amikért még külön hálás is az ember, hisz feloldják az egyébként feszült, drámai hangulatot.
Valljuk be a legtöbb ember kínosan érzi magát egy "kripli" társaságában. A sajnálat önti el az embert, mindamellett, hogy nem tudunk mit kezdeni a helyzettel. A legtöbb ember szellemi fogyatékosságot is feltételez a testi fogyatékosság mellé. Pedig Billy esetében ilyenről szó sincs. Valószínűleg ő a legműveltebb, de legalábbis a legolvasottabb ember a vidéken. Ugyanolyan vágyakkal és álmokkal, mint a többi hasonlókorú fiú.
A történet szépen, lassan csordogál. Igazából az embereken van a hangsúly. Néha csak egy-egy elszólásból következtethető ki Billy életének alakulása csecsemőkorától tinédzserré válásáig. És amikor már azt hisszük, hogy tudunk mindent, akkor jön csak a meglepetés. Az egyes szereplőkről kialakított vélemény fokozatosan alakul, szinte senki nem az mint akinek látszik.
Az egyetlen hibája a történetnek a hollywoodi vonal, nekem ez kicsit meseszerűvé teszi az egészet. Bár fontosságát természetesen értem.
Nagyon nehéz szívvel és könnyes szemmel jöttem ki az előadásról. Mélyen elgondolkodtató, amellett, hogy a zseniális színészek miatt rendkívül szórakoztató is.

Történet: 5/4
Színészek: 5/5*
Színpadkép 5/5
Összesítve: 5/5
Érzelmileg kissé megterhelő ugyan, de 14 év felett kötelező!

Színházi élmény - Sakk

Helyszín: Győri Nemzeti Színház
Benny Andersson - Björn Ulvaeus - Tim Rice
SAKK (CHESS)
musical 2 részben


Történet:
A 70-es években járunk. A hidegháború idejében egy orosz és egy amerikai sakkozó harcol egymással a világbajnoki címért. A két nagyhatalom propaganda célokra használja az eseményt. Anatoly az orosz sakkozó és a magyar származású Florence között szerelem szövődik. Csakhogy a lány az amerikai sakkozó intendánsa és szeretője.

Főbb szereplők:
(kettős szereposztás van, én velük láttam)

Anatoly Sergievsky  - Nagy Balázs
Florence                  - Baranyai Annamária
Frederick Trumper   - Sándor Péter
Alexander Molokov - Gesztesi Károly
Svetlana Sergievsky - Mózes Anita

Rendező: Forgács Péter

Azt el kell mondanom, hogy nem szeretem a zenés darabokat. Ez még Korcsmáros igazgató úr ténykedése alatt alakult ki bennem. Az akkor, a színházban játszó színésznők többsége teljesen alkalmatlan volt énekesi szerepekre. Valóságos kín volt hallgatni őket.  Így én szép lassan le is szoktam a zenés darabokról. Lehet, hogy ideje visszaszokni?

Tanácsom: ne 6 órás továbbképzés után, kezdődő fejfájással üljetek be erre a darabra!
A musical besorolás kicsit megtévesztő, ugyanis végig ének van. Prózai szöveg csak egy-két mondat, de szerintem az alatt is megy a zene. 
De a rock-opera besorolás sem lenne helyes, a zene ugyanis nagyon sokrétű. Véleményem szerint egy nagy katyvasz. Megtalálható itt minden ami csak létezik a zenei palettán. Ez valószínűleg nagy kihívás a színészeknek és az élőben játszó zenekarnak, de a nézőkben ahogy éreztem inkább csak zavart okozott. Amikor azt olvastam, hogy az ABBA két férfitagja írta a zenéjét, vártam a kellemes könnyen emészthető dallamokat. Nyilván ezzel nem voltam egyedül, így sokunknak csalódást okozott az előadás.

Forrás

Egyetlen ABBA szám csendült fel, abban is rap-betét volt. De hallottam, sanzont, gregorián éneket, tiroli rüty-rüty zenét, nagyívű érzelmes lírát és még számtalan olyan egyveleget amit így hirtelen besorolni sem tudtam. Mire véget ért az első felvonás már nagyon fájt a fejem. És akkor kezdődött a második, indiai dallamokkal. Szerencsére az csak pár traktus volt.  Szóval a darab zenéje finoman szólva sem nyerte el a tetszésem.

Maga a történet eléggé erőltetett. Pillanatok alatt történik minden, átmenetek nélkül. Először a szerető és a feleség még agyon dicsérik Anatoly-t, öt perc múlva meg a fejét akarják venni. Fogalmam sincs mi eget rengető dolog történt abban az öt percben, valószínűleg azért, mert a zenekari árok érdekesebb volt mint az előadás. A két billentyűsön és az általuk vágott pofákon nagyon jól szórakoztam.
Pedig a látványra nem lehetett panasz. Rengetek táncos, énekes megfordult a színpadon. Hátul kivetítő volt amin élő közvetítést is láthattunk.
A színészek mindent megtettek, tényleg le a kalappal előttük. Nem lehetett könnyű nekik ezt a sokféle zenei stílust elénekelni. Ráadásul, főleg a nőknek nagyon nehéz dalaik voltak. Ebből a szempontból tökéletes volt az előadás, megérdemelték a tapsot. Érdekes módon az egyetlen kissé gyengébb előadást épp a legnevesebb színész hozta. Gesztesi úr valahogy nem találta a helyét a színpadon.
Sándor Péterről viszont nem gondoltam volna, hogy frissen végzett a főiskolán. Benne bizony megvan minden, hogy sztár legyen. Jó hang, jó színészi képesség és jó kisugárzás. Remélem prózai darabban is láthatjuk itt Győrben.

Összességében a színészek vitték a hátukon ezt az előadást. Miattuk volt érdemes végignézni. Maga a darab nem nyerte el a tetszésem.
Történet: 5/2
Színészek: 5/5
Színpadkép: 5/3
Összesítve: 5/3
Továbbra sem vagyok oda a zenés darabokért. De erről most nem a színészek hanem maga az alapmű tehet.

Színházi élmény - Salemi boszorkányok

Ilyen még nem volt a blogon, de mostantól lesz. Mivel bérletem van a 2013/2014 éves szezonra, úgy döntöttem beszámolok a színházi élményeimről is.
Elég nehéz feladatot vállaltam, hisz előadás közben nem tudok jegyzetelni, és később sem tudom visszanézni. Így most, pár nappal később csak a nem túl jó emlékezetemre hagyatkozom.

Helyszín: Győri Nemzeti Színház
Az épületet 1978-ban adták át, akkor még Kisfaludy Károly nevét viselte. Építészeti érdekessége, hogy kétoldalt Victor Vasarely kerámiáiból készült képzőművészeti alkotás látható.
Igazgató: Forgács Péter

Hatévesen voltam először színházban.  A János vitézt néztük meg. Természetesen nem emlékszem semmire a darabból csak arra, hogy egy életre elvarázsolt ez a világ. Diákkoromban rendszeresen jártam előadásokra, volt többször bérletem, de az utóbbi években csak 1 vagy 2 előadásra jutottam el.
Idén azonban vettem bérletet és már meg is volt az első élmény.

Arthur Miller - Salemi boszorkányok
dráma két részben
Rendező: Bagó Bertalan

Történet:
A helyszín: Amerika 1692-ben. John Proctor viszonyt folytat a cselédlánnyal Abigail-el. A férfi felesége azonban rájön a viszonyra és elbocsátja a lányt. Amikor Abigail-t és barátnőit a tiszteletes rajtakapja egy éjszakai táncon és szeánszon, a lányok védekezésül boszorkánysággal vádolnak meg több asszonyt. Köztük Proctor feleségét Elizabeth-et is.


Főbb szereplők:
John Proctor -  Forgács Péter
Elizabeth Proctor - Szina Kinga
Abigail - Budai Zsófia
Parris tiszteletes - Ungvári István
A szereposztásról tudni kell, hogy rengeteg veterán színész játszik a darabban. Olyanok akiket már gyerekkoromban is láttam előadásokban. (Gyöngyössy Katalin, Mézes Violetta, Bede Fazekas Csaba, Áts Gyula, Rupnik Károly, Bende Ildikó, Szilágyi István)

Láttam már ezt a darabot sok-sok évvel ezelőtt, szintén a győri színház előadásában. Sajnos már csak arra emlékszem, hogy akkor is nagy hatást gyakorolt rám, de a részletek már elvesztek az idő homályában.
A történet egyébként nekem nagyon tetszik, hisz minden korban érvényes, aktuális témát feszeget. Miller az 1950-es években írta az akkoriban eluralkodó Amerika-ellenes bizottság munkájának működése kapcsán. A salemi boszorkányok tulajdonképpen mindenféle üldöztetés szinonimájaként jelennek meg.
Sajnos nem kell messzire menni ma sem, hogy aktualitást találjunk. Gondoljunk csak arra, hogy elég ha valaki "más", annak miket kell kiállni a 21. századi Magyarországon. A másságon pedig sok mindent lehet érteni: faji, politikai, vallási, szexuális stb.

Forrás

A győri előadásból a darab mondanivalója tisztán és érthetően  átjött.
A színpadkép rendkívül egyszerű, könnyen variálható volt. Talán nem véletlenül, de a puritán szó jutott eszembe róla. Nem hiányzott a több dísz, hisz a téma és a színészi játék mindent vitt. 
A színészek nagyszerűen játszottak. A legjobb színésznek itt Győrben Ungvári Istvánt és Szina Kingát tartom. Ebben a darabban nyújtott alakításaikkal is igazolták a véleményem.
Forgács Péter állítólag nagyon beteg, de én semmit nem vettem észre ebből. És vele amúgy is elfogult vagyok, nagy kedvencem. Budai Zsófia fiatal, gyönyörű színésznő. Olyan jól hozta Abigail figuráját, hogy szívem szerint én is jól megtéptem volna.
Ízlésesek voltak az erotikusabb jelenetek (szerintem a győri közönség nagyon régimódi) nem volt felesleges meztelenkedés vagy megbotránkoztatás. Minden a helyén volt ebben az előadásban. Ami nekem nem tetszett, de ez tényleg az én egyéni ízlésem, hogy nem szeretem ha a színészek lejönnek a színpadról a nézőtérre.
A darab vége, mikor Elizabeth mögött felmegy a fal és előtte imádkozik, nagyon hatásosra sikerült. Én azt már kissé homályos szemmel néztem.

Összességében elmondhatom, hogy remek előadással nyitott a 2013/2014-es évad. Hasonló folytatást várok.
Történet: 5/5
Színészek: 5/5
Színpadkép: 5/4
Összességében: 5/4,5
Nagyon tudom ajánlani azoknak akik szeretik az igazi drámai előadásokat.