Samantha Shannon - A Mímes Rend

Fülszöveg:
Paige a Csontszüret sorozat első kötetének végén kiszabadul a Sheol I brutális világából, de a bajok csak most kezdődnek: sok szökevény még mindig bujkál, őt pedig mind közül a legveszélyesebbnek nyilvánították… Ahogy a Scion mindent látó szeme Paige után fordul, a mímeslordok és mímeskirálynők bandái számára összehívják az Abnormális Unió tanácsát. Jaxon Hall és a Hét Pecsét vezető szerepre készül, de egy végzetes fenyegetés híre terjed a látók között, és mindenhol sötét titkok sejlenek.

Műfaj: ifjúsági disztópia, fantasy
Csontszüret sorozat 2. része.
Athenaeum kiadó 2015.


Az első részről itt olvashatsz: http://ananiila.blogspot.hu/2015/10/samantha-shannon-csontszuret.html

Egy gyors Csontszüret újraolvasás után azonnal belevetettem magam a 2. részbe, a lendületemet azonban eléggé hamar letörte a kissé lassan folydogáló cselekmény.
A könyv első fele csak alapozása a második részben bekövetkező eseményeknek, illetve részletes bemutatása a körzeteknek, benne Jaxon Hall-al és az ő Hét Pecsétjével.
Kellett ez az aprólékos világkidolgozás nem mondom, de amikor az ember inkább a Nagymesterről és a  Paige-el való kalandjairól olvasna akkor eléggé lelohasztó tud lenni a sok leírás. Kicsit félre is tettem a könyvet, hogy emészteni tudjam a sok infót és új szereplőt.
De abban a pillanatban amikor feltűnt Arcturus Mesarthim úgy vált a cselekmény is izgalmassá, érdekessé, fordulatossá és a könyv letehetetlenné.

A Mímes Rend ott folytatódik ahol a Csontszüret befejeződött. 
Paige és még pár látó ugyan megmenekült, de bujkálnia kell, hisz egész Scion őt keresi. De mivel meg is kell élnie valamiből újra Jaxon szolgálatába áll és miközben jobbkezeként rendezi a Pecsétek ügyeit, szeretné tájékoztatni is az embereket a rephaiták létezéséről és arról, hogy mi folyik Scionban. Egyre rejtélyesebb dolgok derülnek ki a többi Mímes lordról és egy váratlan gyilkosság után megnyílik a lehetőség, hogy Paige a kezébe vegye a dolgok irányítását, és Sápadt Álmodóból Fekete Lepkévé érjen. 

"Talán az a legjobb, ha visszatérek a Seven Dialsbe, és meghúzom magam. Mert annál, hogy Jaxon Hall a főnököm, csak egyetlen rosszabb dolog volt a világon, ha Jaxon Hall az ellenségem."

eredeti borító

Akik abban reménykedtek, hogy a 2. részre Paige és Nagymester kapcsolatából egy hatalmas érzelmi -esetleg másfajta- orgia kerekedik azokat ki kell ábrándítsam, szó sincs erről. Viszont apránként azért fejlődik a kapcsolatuk, de tényleg csak nagyon apránként. Nekem ez nagyon tetszik, szeretem az ilyen lassan építkező közeledést, és ugye tudjuk azt is, hogy ez a sorozat 7 részre van tervezve.
Így is érzékiek és hatásosak voltak a közös jeleneteik.
Paige a lázongó lányból igazi vezetővé érett, míg Arcturus többnyire csak a háttérből figyelte az eseményeket ebben a részben.

Még mindig úgy gondolom, hogy jóval összetettebb ez a disztópia a többi ifjúsági könyvél. Sokkal részletesebb a világa - bár tény, hogy szinte csak Londonról van szó, a világ többi része itt is homályba vész - a karakterek is sokkal kidolgozottabbak, nem is beszélve a sokféle képességről, melynek birtokában vannak a látók.
Nekem sosem tartoztak a kedvenceim közé a  boszorkányokról, jósokról, médiumokról stb. szóló könyvek, ez a sorozat mégis kedvencé nőtte ki magát, és ennek egyértelmű oka: a jól megkomponált karakterek és a változatos cselekmény. 
Van itt minden: rengeteg harc, gyilkosság, viadal és árulás. Volt amit sejtettem, de volt ami teljesen felkészületlenül ért.
Az utolsó oldalakon csak kapkodtam a fejem, el is felejtettem agyalni, így aztán váratlanul ért a csattanó. És igen, sajnos ez is olyan rész aminek szinte mondat közben van a vége.


Végre nem volt olyan érzésem, hogy én ezt már olvastam valahol. Egyedi és különleges ez a sorozat, csak remélem hogy a folytatás is hasonló lesz. (Sajnos még angolul sem jelent meg)
Rengeteg még a titok és a homály pl. a Rantennel vagy az emitákkal kapcsolatban, és fogalmam sincs merre visz a történet tovább, de hát erre valók a folytatások.
Arra nem jöttem rá, hogy a borítónak mi köze van a történethez, nem emlékszem még egy kóbor macskára sem a sztoriból.

Történet: 10/9 - a könyv első felének lassúsága miatt nem 10
Karakterek: 10/10
Stílus: 10/10 (annak ellenére, hogy még mindig sok a nyomdahiba és a borító érthetetlen)

Értékelésem: 10/10
Az egyik legjobb disztópia amit olvastam, kár hogy most várhatok a következő részre. Remélem Samantha nagyobb iramban ír, mint G.R.R. Martin.


"Felemeltem a kezem, és megérintettem a hátát, hogy még egyszer érezzem a lélegzetének ritmusát. A mellkasomból forróság áradt, végigfutott a karomon, egyenesen az ujjaim hegyéig. 
És abban a pillanatban úgy éreztem, tartozom valahová."

Samantha Shannon: Csontszüret

Fülszöveg:
2059. Scion London. 
Paige Mahoney látszólag egy átlagos tizenéves lány, aki titokban egy alvilági szervezetnek dolgozik. Kisstílű lopások helyett ő nagyobb tétben játszik. Paige egy álomhacker, aki feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Mindezt pénzért. Egy nap azonban sötét és gonosz erő keríti hatalmába… Beláthatatlan következményekkel. 
Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a paranormális bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A rephaiták belőlük toboroznak hadsereget, hogy véghezvigyék titkos tervüket. Paige mentora és kiképzőtisztje Arcturus, a vérhitves, aki halálos ellensége az embereknek. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie mestere elméjébe, és fel kell fedni a titkát…

Műfaj: disztópia, fantasy, ifjúsági
Kiadó: Athenaeum 2013.
Csontszüret egy 7 részesre tervezett sorozat első része. 
Írónője Samantha Shannon 1991-es születésű londoni lány, akit már most ki is kiáltottak az új Rowlingnak, ami több szempontból is túlzás, hisz egészen más műfajban ír, de remélem felnő majd honfitáráshoz. 

Samantha Shannon

2015 februárjában már olvastam ezt a könyvet, mivel most jelent meg a 2. része, így eljött az idő az újraolvasásra. Ennek örömére meglehetősen kedvezményes áron saját példányt is be szereztem, mivel már első olvasáskor úgy éreztem ez egy olyan sorozat, mely helyet érdemel a polcomon. 

Már első találkozásunkkor is imádtam ezt a történetet, de másodszorra még inkább belopta magát a szívembe. Kellett is egy újraolvasás, hisz a történet és a benne felépített jövőkép jóval összetettebb a szokásos disztópiákénál. 
Az értékelésekből úgy vettem észre sokaknak talál túlságosan is bonyolult, ez az egyik oka, hogy tetszési %-a már 90 alá került a moly-on. A másik ok pedig gondolom az, hogy gyakorlatilag nincs szerelmi szál, illetve csak egy ici-pici kis izzás van a szereplők között, melyből csak reménykedhetünk a későbbiekben egy nagy lobbanásra. 
Nem mondom, hogy teljesen eredeti az ötlet, de legalább nem egy-két hanem sok-sok ötletből lett összegyúrva és így már egész újnak tűnik. Elég sok az információ ami rázúdul az emberre, túl sok a szám és az idegen kifejezés - amikről fogalmam sincs hogyan kellene kiejteni - ezek szerintem meglehetősen ijesztően hatnak az olvasóra, különösen azért mert már az első oldalakra is ez a jellemező. 

"Olyasmit is érzékeltem, ami nem a közvetlen közelemben történt: rögtön tudtam, ha kint, az utcán végigsétált egy látó, és megéreztem, amikor Covent Gardenben gyülekezni kezdtek a lelkek. Amint rákapcsoltak a létfenntartó gépekre, a Seven Dials egy mérföldes körzetében bármit kiszagoltam az éterben."

A főszereplő lány végre nem tini, hisz már 19 éves, a férfi főszereplők meg még idősebbek, mégis azért megmaradt a YA kategória bája is, hisz nincs benne erotika. Nálam külön előny, hogy miközben a saját és más emberek életének megmentéséről van szó, nem a szerelmi nyűgjén töpreng oldalakon keresztül a főhősnő. 
A cselekmény végig izgalmas és eseménydús, ha nem is váratlan de különös fordulatokkal. 

A történet egy olyan alternatív jövőben játszódik, amelyben régóta élnek köztünk tisztánlátók. A köznapi emberek természetesen félnek a sokféle különleges adottságokkal rendelkező emberektől, így a karhatalom megpróbálja begyűjteni őket. A főhős Page álomjáró, ami egy különlegesen ritka képesség, ő a Hét pecsét nevű bűnöző csoport egyik tagja.
Egy nap végzetes hibát követ el és elfogják, több társával együtt egy Sheon I nevű helyre szállítják, ahol legnagyobb megdöbbenésére egy idegen faj a rephaiták uralkodnak. Már 200 éve titkos szövetségre léptek a London területén létrejövő Scionnal. Page a XX. csontszüret keretében kerül a városba, ahol különböző próbatételek várják. A rephaitak külsőre emberi lények, de az emberek aurájából táplálkoznak. Page-t a vérhitves Arcturus választja ki tanítványának. Miközben Page próbálja kifürkészni e világ titkait, felkelti a rephaiták vezetőjének Nashirának a figyelmét. Immáron az életben maradása a tét.     

Fassbander, mint a Nagymester

És a férfi főszereplő! Úgy kellett már nekem egy ilyen karakter! Nagyon titokzatos, elsőre félelmetes, de mégis már az első megjelenésekor érezni lehet, hogy hatalmas lehetőségek vannak benne és még a könyv végén sem tudom eldönteni, hogy ő vajon a jó vagy a rossz oldalt képviseli (bár eldőlni látszik, de azért még sok a homály) és ez nagyon jó egy könyvsorozat esetén. Még a neve is különleges: Arcturus Mesarthim. 
Szó van a könyv megfilmesítéséről, bár konkrétumot nem találtam, az én ajánlatom Arcturus megformálására nem lehet más, mint: Michael Fassbander. 

Hogy negatívumot is mondjak: sajnos rengetek a nyomdahiba a könyvben, remélhetőleg a folytatás nem ilyen lesz. 
Viszont a borító gyönyörű.


Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Stílus: 10/10


Összesítve: 10/10 - Kedvenc
Azoknak ajánlom akik szeretik a kicsit összetettebb, bonyolultabb disztópiákat. Engem pár részlet emlékeztet a Tündérkrónikákra, bár ez nem olyan vicces. Jók a szereplők, izgalmas a cselekmény.
Elrettentő lehet, hogy a történet 7 részre tervezett és nem lezárt az első rész. És angolul is még csak két rész készült el. 

"Perzselt a lélegzete. Lassan csókolóztunk. Ne hagyd abba, ne hagyd abba! Semmi másra nem bírtam gondolni, csak erre: ne hagyd abba. Végigsimított a csípőmön, a hátamon, szorosan magához ölelt. Éreztem súlyosan dobbanó szívverését. A ritmusát. A ritmusomat."

Justin Cronin: A szabadulás

"Rákbeteg felesége halála után dr. Lear, az özvegy tudós elkezdi kutatni a hosszú élet titkát, a betegségek és az öregedés ellenszerét. A hamarosan a hadsereg felügyelete alá kerülő kísérletsorozat eredményeként azonban a 12 kísérleti alany – minden emberi vonását elvesztve – félelmetes, gyilkos lénnyé alakul át. A kutatás utolsó fázisában a tudósnak szüksége van egy hatéves kislányra is, akit szintén beoltanak a kiszámíthatatlan hatású vírussal. Annak ellenére, hogy a Colorado-hegységbeli kísérleti telepet kommandósok őrzik, a kísérleti alanyok, azaz „fertőzöttek” kiszabadulnak. Senki és semmi nem állíthatja meg őket, a fertőzés egyre terjed, s mind több ember válik hozzájuk hasonló vérszomjas szörnyeteggé. Egyedül Amy, a hatéves kislány szervezete reagál másképpen a vírusra. A különös, világító lényekké átalakuló fertőzöttek az Egyesült Államok egész területét ellepik: már csak egy emberi közösség marad valahol Kaliforniában, melynek tagjai jól kiépített erődjük és harcosaik segítségével majd’ száz éven át megakadályozzák a fertőzöttek bejutását. A Kolónia lakói elszigetelten élnek a kaliforniai hegyekben, a régi, vírus előtti világot az idősek beszámolóiból vagy a Hosszú Portyákon látott romokból ismerik. Egy nap fura lány jelenik meg a Kolónia kapujában – Amy. Felbukkanása gyökeres változást hoz a Kolónia életében…"

Kiadó: Cartaphius 2010
Műfaj: disztópia, posztapokaliptikus thriller

A szabadulás trilógia első része.

Régóta várólistás volt ez a könyv nálam, de mindig elrettentett a terjedelme (800 oldal) egészen eddig, amikor is vettem egy mély lélegzetet és belekezdtem. A fülszöveg alapján zombiszerű apokalipszist képzeltem el, és mivel egy kislány a főszereplő úgy gondoltam mindez a már jól ismert ifjúsági regények szokásos stílusában lesz megírva. Hát ennél jobban nem is tévedhettem volna.

Két ismérve van nálam egy jó könyvnek:
1. nem akarom, hogy vége legyen. Húzom-halasztom a végén, hogy minél tovább tartson.
2. elolvasás után nem tudok más könyvet a kezembe venni, mert egyszerűen úgy érzem semmi nem érhet a nyomába, folyton csak gondolkodom rajta, be-be ugrik egy-egy kép.
Ez egy ilyen könyv.

Justin Cronin

A cím magyar fordítását nem teljesen értem, eredetileg a The Passege, vagyis Az átjárás, de még inkább Az átkelés jobban kifejezte volna könyv mondandóját. 
A fent olvasható fülszöveg úgy nagyjából a könyv harmadát meséli el. Ez a része a regénynek elég lassú folyású, tele információval és mély - néha bizony feleslegesnek tűnő - karakterábrázolással. 
A 100 évvel később játszódó részek a kolóniával és az onnan induló történésekkel viszont tele vannak cselekménnyel és izgalommal, ez a letehetetlen része a könyvnek. 
A szabadulás ugyan első része egy sorozatnak, de már ebből a részből is lehetett volna trilógiát írni. Így ugyanis egy nagyon tömény olvasnivalót kaptunk, ami szerintem sokak gyomrát megülte, láttam az értékelésekben, hogy sokan unalmasnak tartották, amit moindjuk én nem értek, mert engem minden betűje lekötött.

Van ebben a történetben minden ami egy jó posztapokaliptikus regénybe kell: egy félresikerült kísérlet eredményeképp egy  járvány, amit persze az USA szabadít a világra, zombi helyett vámpírszerű lények, majdnem kihalt emberiség, fogyó készletek, remény fellobbanása egy fiatal lány alakjában, győztes csata egy soha nem múló háborúban, ami talán elhozza a szabadulást, de nem mindenki számára. 
Tudom, számtalan könyv íródott már ezekkel a sémákkal, de szerintem ha egy író leül és egy igazán jó disztópiát akar írni, akkor annak ilyennek kell lenni, mint A szabadulás. 
Nincs szerelmi háromszög, sőt a romantika minimálisra van visszafogva, amikor valami idillikus képet vázol fel az író az biztos, hogy a következő oldalon már vége is a nyugalomnak. Soha nem tudod mire számíthatsz, hisz a szereplők is eléggé hullanak. (ne kedvelj meg senkit)
Szokatlan volt számomra, hogy egyik szereplőbe sem tudtam beleszeretni, valahogy egyikük sem került közel hozzám, amit akár írói bakinak is felróhatnák, de Cronin valahogy mégis elérte nálam azt, hogy egyes emberek túlélése helyett az egész emberiség miatt izguljak. Rengeteg a szereplő, néhányukról sok mindent megtudunk, másokról viszont szinte semmit, előbukkannak, eltűnnek, hogy majd több száz oldal után ismét feltűnjenek. (vagy nem)

Hullámzó a történet és a stílus is, olyan mintha több apró történetből állna össze az egész. De két részre mindenképpen szétvehető: Az eleje, vagyis amiről a fülszöveg szól,  road-movie hangulatot idézett fel bennem jófajta krimik stílusjegyeivel, kicsit lassú elbeszéléssel. A második részben,  a 100 évvel később játszódó jelenetekben voltak horror-thriller részek amik leginkább Dean R. Koontz műveit juttatták eszembe (Babcock-álomképek, számomra ezek voltak a legkevésbé tetszetős részek). De az tény, hogy végig fenntartotta az érdeklődésemet, gyakran vettem észre magamon, hogy ökölbe szorított kezekkel olvasok már-már sebeket okozva magamnak a hosszú körmeimmel.
Persze az ember elgondolkodik olyanokon is, hogy 100 év múlva tényleg lesznek konzervek amik még ehetőek? Autók, mozdonyok, fegyverek stb. kis bütykölgetés után beindulnak? Szerintem ezen kár is elmélkedni, el kell fogadni, hogy Cronin világában így van és kész.

Egy rendkívül izgalmas utazás volt ez a pár nap, amíg elmerültem ebben a könyvben.
Amikor bezártam, volt bennem hiányérzet a történettel kapcsolatban, de elfogadtam, hogy a többi a fantáziámra van bízva. Felmentem a moly-ra, hogy értékeljek és akkor láttam, hogy van folytatása. Egyrészről örültem, mert így legalább tudom mi lesz a következő olvasmányom, másrészt viszont félek, mert a folytatások nem mindig méltóak az első részhez. Remélem tévedek, csak akkor meg az lesz a bajom, hogy a harmadik rész még nem jelent meg.

Elég régen tervben van egy film, még Ridley Scott-ot is hírbe hozták vele, de nem igazán találtam róla semmit, hogyan áll a dolog. Én nézném az biztos, már olvasás közben is eszembe jutott milyen remek sorozatot lehetne forgatni belőle. 

Történet: 10/10
Karakterek: 10/9
Stílus: 10/10

Összesítve: 10/10
Az egyik legjobb disztópia amit olvastam.
Nem ifjúsági, nem könnyed női olvasnivaló, hanem egy összeszedett, lenyűgöző utazás egy pokoli jövőben, amiben nem szeretnénk élni. 
Biztos, hogy még újra fogom olvasni, sőt saját példányt is szeretnék belőle!

2. rész: A tizenkettek
Már megjelent magyarul.
3. rész: The City of Mirrors 2016-ra ígérte az író. 


A folytatásról pár szó:

A tizenkettek: 10/9

A reményem, hogy méltó lesz a folytatás az első részhez végül is beteljesült. 
Meglepett a történet folytatása, nem számítottam arra, hogy visszaugrunk az időben a nulladik évre, de tetszett és jó megoldásnak találtam, hisz így a karakterek fejlődése érthetőbb lett. Viszont az időben való ugrálás, illetve az új karakterek bevonása bennem óriási káoszt okozott. Végleg elvesztem a történetben, mivel számomra követhetetlen lett a sok szereplő, a névmemóriám nulla, így amikor az író bedobott egy nevet, amin illet volna megdöbbenni én inkább csak értetlenkedtem, mert már elfelejtettem, hogy kapcsolódik a sztoriba. Amit nem szerettem a könyvben – de ez az én személyes ízlésem miatt van – az a misztikus szál. Fogalmam sincs Wolgast megint, hogy került a sztoriba, meg ezek az állandó álmok és fejben történő beszélgetések sem a kedvenceim. De ennyi az összes negatívum amit elmondhatok. 
Most már kerültek hozzám közel szereplők is, persze el is hullott belőlük pár, voltak szívmelengető pillanatok és véres, pusztító képek. 
Persze megint maradtak megválaszolatlan kérdések, és sajnos a folytatásra még várni kell. Egy biztos a 3. rész előtt újra kell olvasni ezt a szövevényes történetet.

Gillian Flynn: Sötét helyek

Fülszöveg:

Libby Day hétéves volt, amikor az anyját és két nővérét meggyilkolták a kansasi Kinnakee-ben. Libby túlélte a mészárlást, és nagy port kavaró vallomásában azt állította, hogy tizenöt éves bátyja, Ben volt a tettes.
Huszonöt évvel később a Gyilkosok Klubja – egy hírhedt bűnügyekkel foglalkozó titkos társaság – felkeresi Libbyt. Azt remélik, bizonyítékot találnak Ben ártatlanságára. Libby anyagi haszon reményében együttműködik velük: felkeresi azokat, akik akkor éjjel ott voltak a házukban, és beszámol a klubtagoknak mindarról, amit megtud. A nyomozás során lepusztult sztriptízbárokban és elhagyatott városokban keresi az igazságot, és miközben lassan fény derül az elképzelhetetlenre, ugyanabba a helyzetbe kerül, mint amikor minden elkezdődött: újra egy gyilkos elől menekül.
„Gillian Flynn eredeti, borotvaéles ésszel megáldott, maró humorú, lenyűgöző mesélő, akinek komoly érzéke van a hátborzongatáshoz.” (Stephen King)
„A remek thrillerek rajongói a Sötét helyek leleményes történetvezetését és Flynn prózáját egyaránt élvezni fogják. Utóbbi az első szótól az utolsóig ádáz, könyörtelen és színtiszta élvezet.” (Cleveland Plain Dealer)

Műfaj: nyomasztó hangvételű thriller-krimi
Alexandra 2014 (eredeti megjelenés: 2009) 400 oldal.

Ez a második könyv amit olvastam Gillian Flynn-től, (Holtodiglanról írt bejegyzésem itt olvasható) de úgy érzem elég is ahhoz, hogy felvegyem kedvenc íróim nem túl népes táborába.
Ez a könyve még a Holtodiglannál is jobban tetszett. Bár a tetszett szó elég hülyén hangzik egy ilyen történetnél, de ha egyszer ilyen jól van megírva!

Gillian Flynn

A családirtás mint téma is eléggé megrázó, de ráadásul megint sikerült olyan karaktereket felvonultatnia, akik teljesen zavarba hozzák az olvasót. Elvileg sajnálni kellene őket, megszánni őket nyomorúságos életük miatt, de valahogy mégsem sikerül, hisz minden egyes cselekedetükkel maguk alatt vágják a fát, ezzel valamiféle idegenkedést, sőt néhol utálatot keltve az olvasóban. Annyira tehetetlenek, csak sodródnak az árral. Az olvasó megpróbálja kívülállóként, megfelelő távolságból szemlélni őket, de néhány helyzetben szerintem mindenki felismeri magát vagy életének egy-egy szakaszát és ez nagyon zavarba ejtő. (aki nem: az még nem élt, vagy nagyon szerencsés) Nyers, durva és könyörtelen életet mutat be az írónő, nem szépít meg semmit, túl realista is, amit sokak gyomra nem vesz be. Aki szerethető főhősöket szeretne az bele se kezdjen ebbe a könyvbe!
Ezt nagyon tudja Flynn.
Szívesen elbeszélgetnék vele, hogy neki vajon milyen gyerekkora volt, milyen közegben nőtt fel, mert olyan életszerűen láttatja ezeket a nyomorúságos figurákat, amit nem lehet csak egyszerűen megfigyelni, ezt meg kell tapasztalni. (mondjuk a köszönetnyilvánítás a könyv végén harmóniáról árulkodik, de szerintem nem zörög a haraszt…)
Egy napos könyv volt, alig bírtam letenni, teljesen bevonzott. Mindenféle elméletet gyártottam, de persze egyik sem jött be. Nagyon jól megcsavarintott sztori.
Viszont rendkívül nyomasztó hangulatú könyv, olyan ami mélyen beleivódik az olvasóba. Gondban is voltam azzal, hogy mi legyen a következő olvasmányom, ami kihoz ebből a bénultságból és depresszív hangulatból ami együtt járt ennek a történetnek az elolvasásával.

Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Stílus: 10/10

Összesítve: 10/10 - kedvenc!
Ismét zseniálisat alkotott Gillian Flynn, várom a következő könyvét.
Nem ajánlom viszont az érzékeny lelkűeknek és a túl fiatal olvasóknak.

A könyvből jelenleg forgatják a filmet, Libby Day szerepében Charlize Theronnal, további szereplők:
Christina Hendricks (Patty Day), Nicholas Hoult (Lyle), Chloe Grace  Moretz (Diondra-young)
Elég érdekes a szereposztás, de ha csak egy kicsivel is jobb lesz, mint a Holtodiglan, akkor elégedett leszek.

On Sai: Lucy

Fülszöveg:

A kalózkirály megindult a végeken. Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket.
Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és a Navran bolygón élők kiirtását akarja. Mi a bölcsesség útja, beavatkozhat-e az emberiség sorsába egy mentál erőszakkal? És mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?
Lucyt felkavarja Don jelenléte, és felbosszantja Chester politikai ügyeskedése. Rendet akar a világegyetemben, és úgy avatkozik be a harcba, amire senki sem számít. Ám a segítségnek ára van, és Lucy megfizet érte. Vajon elhiszi neki valaki, hogy helyes döntéseket hoz?
Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik. Főleg, hogy megérkezik Don, és egy akció után a feje tetejére áll a titkosszolgálat.
Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbál helyt állni, az életét kockáztatja, hogy véghezvigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez? Isten vagy a Sátán kísértése az a különös éjjel?
És mit tesz mindeközben Chester?
Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?
Mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?

Szivárgó sötétség 2. része.
Első részről a bejegyzésem itt olvasható.

Kiadó: Könyvmolyképző 2014
Műfaj: sci-fi, fantasy

Szereplők:
Lucy: ellentmondásokkal teli mentál, aki mégis emberi érzelmeket kezd mutatni.
Don: a lázadó mentál, aki látszólag sokkal emberibb, mint a többi fajtársa.
Scar: a keresztény árva lány, akit felkarol a trónörökös és titkos ügynöknek képez ki.
Artúr: Scarral együtt nőtt fel egy keresztény világban, most mégis hitét vesztett, aki ha kell kalózokkal üzletel, hogy megépítsen egy űrbázist.
Chester: a nagy manipulátor, vajon milyen titkokat rejt még?

Olyannyira tetszett az első rész, hogy kedvenccé avattam, így nem volt kérdés, hogy a második résznek is a polcomon a helye. Egy gyors Scar újraolvasás után bele is vetettem magam a Lucy történéseibe, de sajnos elég hamar rádöbbentem, hogy ez a rész..... túl rövid lett. Én még olvastam volna tovább.  A végére lapozva viszont ért egy kellemes meglepetés, hisz az olvasói véleményeknél megtaláltam a sajátomat. Szívmelengető érzés volt.

Szerintem életének bizonyos szakaszán mindenkit foglalkoztatnak a nagy kérdések az élet rejtelmeiről, úgy mint pl. hogyan keletkezett a világegyetem? Mi/ki valójában Isten? Ha Isten létezik, akkor létező a Sátán is? És kik vagyunk mi emberek, milyen szerepet töltünk be a világban? És még sorolhatnám azokat a kérdéseket amiken néha-néha eltöprengek jómagam is. Aztán évek is eltelnek az ügyes-bajos dolgaimmal és nem foglalkozom a témával. De pár évente jön egy-egy könyv - érdekes módon mindig sci-fi műfajban - ami ismét gondolkodásra serkent, mégpedig úgy, hogy közben szórakoztat is. Na ilyen történet a Lucy is.
Többeknek is azért nem tetszett más az első rész sem, mert túlságosan jelen volt a történetben a vallás. Nos azoknak nem ajánlom a második részt sem, mert itt most már nekem is néha soknak tűnt. (ördögűzés, Isten megtestesülése)  Nem vagyok ateista, de egy vallásnak sem vagyok híve, valahol a köztes térben lebegek és szerintem ez a legrosszabb pozíció amiben csak lehet egy ember, így aztán nekem Scar kétség nélküli hite sok, valahogy az ő történetszála emiatt most nem is volt annyira kedves nekem, kivéve Alfával közös jeleneteit akinek személyében új kedvencet avattam.
A történet annyira sokrétű és bonyolult, hogy képtelenség összefoglalni. Hogy őszinte legyek fogalmam sincs Bea, hogyan képes rendszerezni ennyi mindent és még szórakoztató és olvasmányos történetet is írni belőle. 

„Szemet szemért, fogat fogért.” Ez volt a kedvenc megfejtendő rejtélye. Lehetséges, hogy a szervátültetés valami titkos cserekereskedelem alapján történt? De mi az értelme annak, ha más fogát ültetik be? Pláne a szemét. Izgatta a kérdés."

A felszínen ez egy űrben játszódó kalandregény, ahol az egyik tulajdonképpen jogos trónörökös (jelenleg kalóz) háborút indít a mentálok által támogatott Chester ellen.

A rétegekben azonban ott vannak az egyes emberek sorsai, kire miként hat a közeledő háború és ott van a két mentál, sőt az egész mentál-társadalom akikre szintén hatalmas nyomást gyakorolnak az események. 

Szerintem a könyv legnagyobb erőssége a karakterekben rejlik. Mindegyikőjük nagy változáson ment át a Scar óta, de talán Lucy az aki a leginkább kinyílt és a rideg mentálból egy emberi érzelmeket is megmutató szenvedélyes nő lett. Igaz elég gyakran átment egy hisztis gyerekbe is, a Donnal való szappanoperájuk a másik negatívum amit fel tudok hozni a történet hibájaként.

"– Elnézést. Don szerint allergiás vagyok az emberiségre." (Lucy)

Nagyon tetszik a könyv humora, ami elsősorban Artúr barátja Márk jeleneteiben csúcsosodik ki. Kedvenceim még a két mentál köpenye, amik igazi személyiséget kaptak.
A történet valójában a jó és a rossz harcáról szól, csak éppen azt nem lehet soha sem tudni, hogy hőseink döntéseikkel melyik ügyét szolgálják. És vajon Chester ez a kiismerhetetlen figura kinek az oldalán áll, mit tud egyáltalán, és mit akar?

"Minden út a pusztuláshoz vezet."

Úgy érzem még sok meglepetés vár minket a következő részben, a sötétség már nem csak szivárog, de robbanni fog. Reményeim szerint minél hamarább.

Történet: 10/10
Karakterek. 10/10*
Stílus: 10/10

Összesítve: 10/10 kedvenc
Remek folytatása a Scar-nak, akinek az tetszett az ezt sem hagyhatja ki.

Robert Galbraith - Kakukkszó

"– Tujjamivan? – szólalt meg Strike, és két könyökét az asztalra támasztva előredőlt, majdnem leverte a poharát. – Tujjamivan, Robin?
– Mi van? (…)
– Maga nagyon kedves lány – bökte ki Strike. – Ténylegaz. Nagyon kedvezsember. Észrevettem ám! – bólintott mellé ünnepélyesen. – Bizony. Észrevettem!
– Köszönöm – felelte Robin mosolyogva; igyekezett nem elnevetni magát.
Strike hátradőlt a székén. A szemét lehunyva szólalt meg megint.
– Bodzsánat. Be vagyok rúgva."

Sztori:  
A híres-hírhedt gyönyörű modell Lula Landry egy fagyos téli éjszakán leesik lakásának erkélyéről. A rendőrség öngyilkosságként zárja le az ügyet. Bátyja, John szerint a lányt meggyilkolták. Megbízza a magánhekust Cormoran Strike-ot vizsgálja ki az ügyet, találja meg húga gyilkosát.
Strike, egy háborús veterán, akinek élete éppen romokban hever. Hitelezők üldözik, halálos fenyegetéseket kap, és ráadásul véget ér kapcsolata a szépséges Charlotte-tal.
Az új ügy hoz némi anyagi biztonságot, és az új titkárnő Robin személyében egy használható, talpraesett társat.

Aki esetleg nem tudná annak elárulom: Robert Galbraith egy írói álnév, mely alatt a világ leghíresebb kortárs írónője J.K. Rowling bújik meg. 

Rowling előző felnőttkönyve az Átmeneti üresedés nagyon magasra tette a mércét, de úgy érzem a Kakukkszó megugrotta azt.
Mostanában nagyon kevés krimit olvasok, inkább skandináv íróktól. Ez a könyv a klasszikus hagyományokat követi nem a borongós, thrillerszerű fordulatok jellemzik.

Történet: 10/9
Történik egy haláleset, megbízzák Strike-ot a magánhekust, elindul a nyomozás, megismerjük a lehetséges elkövetőket, majd meglesz a tettes. Minek is kell ehhez 520 oldal? Nos igazából nem kellene, de Rowling nagyon elmerül a részletekben. Mindent és mindenkit kiveséz, nagyon részletgazdagon és kidolgozottan. Nemcsak az ügy és szereplői kerülnek reflektorfénybe, hanem Cormoran Strike és titkárnője Robin is. A nyomozás aprólékos, néha egy-egy utalás van csak arra, hol is tart a magánhekus éppen a nyomok követésében. Így aztán engem teljesen be tudott vinni a zavarosba és fogalmam sem volt arról ki is az elkövető, csak utólag nyert értelmet egy-két mozzanat.
Azért van némi hiányérzetem, de az nem az üggyel hanem Strike életével kapcsolatos. De mivel ez egy sorozat így nyilván kapok még választ a kérdéseimre a következő részekben, hisz nem lehet mindent már az elsőben leleplezni.
A történet során elmerülünk a hírességek, gazdagok cseppet sem örömteli, de mégis irigyelt világába. A paparazzók által kergetett sztárokról nyilván az írónő is tud egy-két dolgot, aminek most jó hasznát vette.

Karakterek: 10/10
Cormoran Strike, jól jegyezzétek meg ezt a nevet, mert éppen olyan ikonikus figura lesz, mint Sherlock vagy Poirot. Olyan részletes a karakterábrázolása, hogy szinte kilép a könyv lapjaiból. Nemcsak el tudom őt képzelni hús-vér alakjában, de szinte a szagát is érzem. Hatalmas, mackós, csupa szőr, féllábú, sok-sok defekttel, vagyis csöppet sem egy idealizált figura. Okos és rátermett, de sebezhető és súlyos terheket cipelő 35 éves férfi. Nem igazán divatos karakter, nekem mégis azonnal kedvenc lett. A múltja olyan titokzatos, hogy bőven szolgáltat még témát a következő részekre is.
Méltó társa a kicsit még kiforratlan, fiatal Robin, aki máris olyan erényeket mutat fel, mellyel méltó segédje lesz a magánnyomozónak. Vőlegénye a legirritálóbb figura az egész könyvben, pedig éppen, hogy csak meg van említve.
A legutolsó, cseppet sem fontos szereplő is olyan részletes leírást kap, hogy egy megfilmesítésnél a szereplőválogatónak elég könnyű dolga lenne kiválasztani az alkatilag megfelelő színészt az adott figurára.

Stílus: 10/10
Utólag persze bele lehet magyarázni, hogy hol lehet felfedezni a könyvben Rowling sajátos írói eszközeit, de szerintem nem olyan egyértelműek a jelek, mint az Átmeneti üresedésben. Ennek oka legfőképpen az, hogy most hiányzik az igazán sajátos rowlingi humor, vagy legalábbis csak ízelítőt kapunk belőle. 
Bár maga a krimi stílusa klasszikus, a nyelvezete nagyon is mai. Bátran használ az írónő szlengeket, tájszólást, káromkodást. Alig van párbeszéd, viszont annál több az igazán részletekbe menő aprólékos leírás. Emiatt sokan biztos unalmasnak fogják találni, nekem üdítő változatosságot jelentett a mai modern, főleg ifjúsági könyvekhez képest. Igazi brit hangulata van.

Kiadás:
2014 GABO
"Könyvtári" könyvben olvastam, de be fogok szerezni magamnak egy példányt, mert ezt még többször el kell olvasni.
A fordítás remek, a borító csodás. 


Értékelésem: 10/10
Rowling a krimi műfajában is bizonyított. Személy szerint alig várom, hogy olvashassam Cormoran Strike következő nyomozásának történetét. 
Nagyon lassú a tempó! Csordogáló történettel, rengeteg leírással, és hihetetlenül elmélyült karakterábrázolásokkal. Nincs akció és izgalom is kevés, de ennek ellenére letehetetlen.
Csak azért nem kedvenc nálam, mert hiányzott a jellegzetes rowlingi humor. (kis ízelítő van csak belőle pl. a fenti idézetben)

On Sai - Scar

"Isten is azt mondta, kérjetek és kaptok, meg hogy legyetek olyanok, mint a gyermekek.
Márpedig milyen egy gyerek? Követelőző, makacs, és addig nyaggatja a szüleit, amíg azok belefáradnak, és teljesítik az akaratát."

Sztori:
A jövőben járunk. A gyerekcsászár Chester és a kalózok vezetője  készülnek összecsapni a hatalomért. A Földet réges-rég elpusztító mentálok az emberiség szolgálatában állnak. 
A tizenhét éves keresztény Scar megszökik otthonról, hogy navigátornak álljon egy császári hajón. Csalódott, hisz gyerekkori barátja, titkos szerelme Artúr az esküvőjére készül egy másik lánnyal. A fiú későn döbben rá, hogy neki is többet jelentett Scar egy barátnál.
Don egy renegát mentál, akinek felkelti érdeklődését a titokzatos Scar. Lucy a hetedik tanácsos mindenben a tökéletest keresi. 
Négyük sorsa összefonódik. De vajon ki mozgatja a szálakat? Van saját akaratuk? Ki vagy mi a titokzatos két entitás?

Moly-adatlap

A regény a Szivárgó sötétség sorozat első kötete.

A különös On Sai név alatt egy magyar írónő Varga Beáta alkot. Ez a harmadik nyomtatásban megjelent könyve. Calderon című sorozatából már két rész jelent meg. Ebből az első részt én is elolvastam. Tipikus sci-fi kalandregény (10/7) jó humorral, de teljesen más a témája és a hangulata, mint a Scar-é.

Történet: 10/10
Magyar író tollából született sci-fi-k közül az abszolút kedvencem Harrison Fawcett (Fonyódi Tibor) Katedrális című monumentális regénye. Többször is eszembe jutott az a történet a Scar olvasása közben. Valószínűleg azért, mert Fawcett és On Sai is  felsőbbrendű idegen lényként ábrázolja Istent és az Ördögöt. Ráadásul olyan sci-fik ezek amik már a fantasy határait súrolják. Úgy látszik ez nálam bejön.
A Scar története rendkívül sokrétű, valószínűleg  még többször el kell olvasnom, hogy minden a helyére kerüljön. De nehogy azt higgyétek, hogy bonyolult vagy túl tudományos, szó sincs róla. Sokkal könnyebben emészthető, mint pl. Dan Simmons Hyperion-ja.

A történetben felépített világ könnyen elképzelhető. Az emberek és az őket segítő mentálok uralják a világegyetemet. Egy hajó legénységét különös járvány fertőzi meg, ennek kivizsgálására fog össze Chester, Scar és Don, elindítva ezzel az események sodrását.
4 nézőpont váltja egymást, kiegészítve az elő- és utószóval.
A történetben minimális a szerelmi szál, nem tocsog erotikában, viszont van kaland, erőszak és sok vér. Nem éppen rózsaszín leányálom ez a jövőkép sem. 
Ahogy a vallásosság ábrázolva van az külön lenyűgöző és elgondolkodtató. Többféle szempontból is megvizsgálja a kérdést az írónő, hisz szerepel a történetben olyan aki mélyen hisz, aki már nem hisz, aki elutasítja a hitet és olyanok is akik üldözik a vallásos embereket. Mégsem megy át az egész egy vallási, filozófiai vitába, könnyedén és kalandosan dolgozza fel az amúgy nagyon is mély mondanivalót.

Karakterek: 10/10
Ha valami kis apró hiba felróható a regényben akkor az a karakterek kidolgozása. Scar és Don természetét és lelkivilágát elég jól megismertem és Lucy őrült karaktere is kibontakozott, de sajnos Artúr és az ötödik főszereplő Chester alakjáról még nem hullt le minden lepel. Lehet, hogy ez nem hiba, hisz egy sorozatról van szó csak az én kíváncsiságom nagyobb a kelleténél.
Scar zavarba ejtően sokoldalú szereplő. Akaratos, céltudatos, bátor, de mégis igazi nő. Vörös hajával és zöld szemével különlegesnek, sokak számára csúnyának számít. Donban viszont pont ezek keltik fel az érdeklődést a lány iránt. Szigorúan csak tudományilag, hisz a fajkeveredés nem engedett, sőt a mentálok között ritka a testi kapcsolat is. Don lázadó, nem ért egyet a mentáltanács törvényeivel, ezért él önkéntes száműzetésben. Az én kedvenc szereplőm Don mellett Chester a gyerekcsászár, ő a legtitokzatosabb figura a történetben, sokáig nem is lehet róla eldönteni, hogy pozitív vagy negatív szereplő. De ez az ellentmondásosság jellemzi Lucy-t is. Véleményem szerint teljesen őrült, olyan dolgai vannak pl. hogy megszámolja a porszemeket egy szobában és még gyököt is von belőle. :)
Artúr karaktere volt számomra a legkevésbé érdekes, pedig az ő fejlődése volt a legnagyobb.  Talán majd a folytatásban...
A Scar-ban szereplő mentálok egyébként jóval összetettebbek, mint Nalini Singh sorozatában megjelenő mentálok, és sokkal jobban is működnek ebben a történetben.

Stílus: 10/10
Olvasmányos, szinte rögtön (nálam a 40. oldal után) magával ragadó, izgalmas, pörgő írás, amely azonban tartalmaz leírásokat is (végre!). Egyhuzamban olvastam volna szívem szerint.  A nézőpontváltás is jót tesz a történetnek. Hihetetlen, micsoda képzelőerő jellemzi az írónőt. Ahogy ezt a sok gondolatot, filozófiát, vallást egységbe szedte és egy izgalmas sztorit is kerített köréje teljesen lenyűgözött.

Kiadás:
Könyvmolyképző 2013
Érdekes, hogy egy ilyen témájú könyvet ez a kiadó vállalt be. Remélem ez nem lesz riasztó a hímnemű olvasók számára. A borító csodálatos, pedig én kimondottan nem szeretem a női fejes képeket.
Műfaj: sci-fi (nálam azért a fantasy is befigyel)


Értékelésem: 10/10 - kedvenc!
Engem nagyon beszippantott. A vége után sokáig nem is tudtam mással foglalkozni annyira elvesztem ebben a különleges világban.
Nagyon várom a folytatást.
Nem tipikus női könyv, férfiaknak is bátran ajánlom!

Anita Gayn - Senkinek sem kellesz - Szükségem van rád

"– Randim lesz.
– Ki a frásszal? – hüledeztem. – Azt ne mondd, hogy azzal az orrkarikással! Mondd, hogy nem Pocok az, Dorie! Ennyire nem lehetsz hülye!
– Nem – mondta gyorsan. – Különben is, ő Patkány volt.
– Nem érdekel, nem randizhatsz egyetlen rágcsáló hapsival sem."

Valószínű a rendkívül depresszív hangulatot árasztó cím és borító volt az ami felkeltette az érdeklődésemet a könyv iránt és ezért került rá a várólistámra, majd a könyvolvasómra.  Kb. a 20. oldalon tartottam már, amikor elolvastam a fülszöveget a moly-on és akkor szembesültem azzal is, hogy ezt a történetet egy magyar lány írta. (Gayn betűit kicsit összekeverjük kijön belőle a Nagy) Soha nem jöttem volna rá, ugyanis ez a könyv felveszi a versenyt a nemzetközi hasonló típusú kiadásokkal. Éppen ezért hihetetlen számomra, hogy csak magánkiadásban jelent meg.

Sorozat:
1. Senkinek sem kellesz
2. Szükségem van rád (csak pdf-ben)
más főszereplőkkel:
3. Hazdd, hogy szeretsz (csak pdf-ben)
4. Azon  a nyáron (csak pdf-ben)

Interjúm Anitával:  http://ananiila.blogspot.hu/2014/04/irj-megnezz-megolvass-eltegy-meg.html

Senkinek sem kellesz:
A 15 éves Emily szülei régen elváltak. Amikor anyja váratlanul lelép egy pasival, Em kénytelen apjához és annak családjához költözni. Régi, de mégis új környezet, testvérek, egy mostoha, új suli és egy régen látott, de soha el nem felejtett fiú, Matt várja az új városban. A srác azonban meg sem ismeri már a lányt, sőt ahol csak lehet keresztbe tesz neki...

Történet: 10/10 
A fenti sztori leírás elég egyszerűnek tűnik és könnyen kitalálható a folytatás is. Adott egy hátrányos helyzetű fiatal lány, aki teljesen egyedül érzi magát a világban. A vélt vagy valós sérelmei ellen hatalmas páncéllal veszi körül magát, amire még néhány tüskét is növesztett. A szokásos forgatókönyv viszont ebben a sztoriban kicsit felborul. Emily nem egy elveszett karakter, igazi karakán, kemény lány, aki nem vár a szőke hercegre aki majd ledönti a maga köré épített falakat. 15 évesen is határozott elképzelései vannak a jövőjéről és mindent megtesz annak érdekében, hogy senki segítségére ne szoruljon. Hisz egész életében azt érezte, hogy senkinek sem kell, így megtanult egyedül is boldogulni. Bevallom eleinte nem találtam őt túl szimpatikusnak, de amikor Matt elkezdi hadjáratát ellene és a rengeteg igazságtalanság sem töri meg, kivívta tiszteletemet és szeretetemet. Nehéz Emily számára a beilleszkedés mind az új családjába, mind az iskolába, mindenhol feleslegesnek érzi magát. Ebben a történetben is nagy szerepet kap az, hogy nem beszélnek egymással a szereplők, és ebből rengeteg félreértés adódik. Az a sok kitolás és igazságtalanság ami éri a lányt teljesen kiakasztotta a hatalmas igazságérzetemet, ettől teljesen bele tudtam élni magam a történetbe. Természetesen nem maradunk szerelem nélkül, de a könyv vége nem happy end. Jómagam elszorult torokkal és könnyes szemmel fejeztem be. Viszont van folytatás....

Nem mondom, hogy hibátlan mű. Mivel a történet csakis Emily érzéseire koncentrál, így több kérdés is megválaszolatlan maradt, különösen Matt viselkedésével kapcsolatban, bár azt hiszem a sorok mögött sok mindent ki lehet olvasni. Ez mondjuk nekem tetszik, hisz gondolkodásra késztet. Ami leginkább nem tetszik az Emily életkora. Jobban örülnék, ha példát mutatva a fiataloknak akik olvassák e könyvet a főszereplő lány legalább két évvel idősebb lenne (17). Mondjuk az lehet, hogy ebben a kérdésben én konzervatívabb vagyok, de nem szeretek 15 évesek szexuális életéről olvasni.

A környezet valahol Amerika, ami elég fura egy magyar írótól, de itt annyira összhangban van minden, hogy nem éreztem soha azt, hogy kilóg a lóláb. 
Ami még nagyon jól ki lett találva, az a flashback-ek amik betekintést nyújtanak Matt és Emily gyermekkorába.

Karakterek: 10/9
Emily-ről már ejtettem szót. Matt jelleme nem teljesen bontakozik ki, és amit megtudunk róla az sem túl pozitív. Végig ingadozó volt az érzésem vele kapcsolatban. Gyűlöltem, kedveltem aztán megint gyűlöltem. Ellentmondásos és titokzatos fiú ő, aki még Em-nél is nehezebb gyerekkorral küzdve most viszonylag békés életet él, hisz végre igazi családban él nevelőszüleivel és 5 testvérével. Indítékai nem mindig derülnek ki, de most hogy olvastam már a 2. részt is így már érthető a viselkedése. Szöszi aki Em legjobb barátja és Dorie aki Em nővére a legpozitívabb karakterek a könyvben. Matt csaja, az utálatos húg, a jólelkű barát Dean, a nőcsábász szépfiú Zach mind hasonlóak a kicsit sablonos, de kihagyhatatlan tinikönyvek karaktereihez, mégis igaz hús-vér figurák, hisz senki sem csak jó vagy rossz.

Stílus: 10/10
Ami legjobban megfogott ebben a könyvben az a hihetetlenül magával ragadó, olvasmányos, igényes fogalmazás. Mint megtudtam ez a könyv először a Merengőn jelent meg aztán egy magánkiadásban valószínűleg csak minimális példányszámban. Mégis sokkal színvonalasabb, mint sok tini regény amiket az utóbbi időben olvastam. Teljesen beszippantott, ha nem lenne ilyen hosszú egy ültő helyemben olvastam volna ki, de az élet azért néha közbeszól. (a tesóm most olvassa, nem is lehet hozzá szólni :)


Kiadás:
2010 Magánkiadás
Nem tudok semmit Nagy Anitáról, sem arról, hogy mik az elképzelései írói pályafutásáról, de véleményem szerint megérdemelne egy olyan kiadót ami kézbe venné a történeteit és kiadná. Ezt a könyvet nem is kellene szerkeszteni sem, már így is készen áll egy igazi kiadásra. Egy vevője már lenne.
A moly-on van utazópéldány a könyvből itt lehet rá jelentkezni.

Összesítve 10/10, kedvenc!
Ismét csak azt tudom írni, amit oly sokszor: ez a könyv sem az én korosztályomnak íródott. És mégis imádom. Talán azért mert néhány ponton tudok azonosulni Emily karakterével.
Ajánlom mindenkinek, ez nem egy szokványos tingli-tangli tinikönyv, sokkal mélyebb annál.

Csak az első rész ismeretében olvasd tovább!
 

Szükségem van rád:
Em mindent maga mögött hagyva anyjához költözik Mauri-ra. Próbálja feldolgozni és túlélni hatalmas csalódását. Hat héttel később azonban váratlan meglepetés éri, megjelenik a szigeten nővére és vele az egész Knight família Matt Harper-el.

Történet: 10/7
Több idősíkon fut a történet. Matt szemszögéből is megismerhetjük Emily és a fiú rövid és viharos szerelmét. És így aztán sok minden értelmet nyer, ami az első részből nem derült ki.
Ez a rész szerintem nem eléggé átgondolt, kissé túlírt. Volt egy olyan érzésem, mintha az írónő nem akarta volna befejezni a történetét ezért újabb és újabb próbatételek elé állította főhőseit. Ettől sajnos túl sok lett a rinyálás a könyvben. Percenként gondolják meg magukat főhőseink, a szeretlek vagy inkább gyűlöllek között vergődnek folyamatosan. De a vége, különösen a karácsonyi meglepetéssel kiegészítve minden romantikus érzületű embert megnyugvással tölthet el.

Karakterek: 10/8
Emily már megint túlkomplikálja a dolgokat, Matt pedig túl indulatos. Az új szereplők közül Mark kedves figura, de azt remélem nem róla és Elli-ről fog szólni valamelyik későbbi rész. Akkor már Zoey története érdekesebbnek tűnik.

Stílus: 10/7
Mint említettem ez a rész nem elég összeszedett. A szemszögváltás miatt az elején sok az ismétlés, később meg úgy éreztem, hogy túlírt. Ehhez kellene egy jó korrektor, szerkesztő aki kihúzna belőle úgy 50 oldalt és akkor már mehetne is a nyomdába.

Kiadás:
Nos az nincs. PDF-ben letölthető innen-onnan. :(

Összesítve: 10/7
Hibái ellenére imádtam olvasni, 1 szabad szombat kellett csak hozzá. Ajánlom azoknak akiket nem elégített ki az első rész befejezetlensége.
Már olvasom is a folytatást, ami ha minden igaz akkor Dean és az eddig éppen csak megemlített Haley története.