2015. dec. 25.

Brandon Sanderson - Tűzlény

Fülszöveg:
Davidnek mindenki azt mondta, lehetetlen – hogy még a Leszámolók sem öltek meg soha egyetlen Főidolt sem. Ám a legyőzhetetlen, halhatatlan, elpusztíthatatlan Acélszív halott. És David oltotta ki az életét. Úgy volt, hogy Acélszív megölésével könnyebbé válik az élet. Ám Davidnek rá kellett jönnie, hogy ettől csak még több kérdése támadt. Komoly kérdések. És Új-Chicagóban nincs senki, aki ezekre válaszolhatna. Újjáépített Babilon, az egykor Manhattan néven ismert városrész, azonban számos lehetőséget rejt. A titokzatos Főidol, Regália uralkodik a vízzel elárasztott, leigázott Újjáépített Babilonban, de David biztos benne, hogy erre vezet az út, hogy megtalálja, amit meg kell találnia. A Főidol zsarnoksága alatt nyögő városba veszélyes ugyan behatolni, de David kész vállalni a kockázatot. Mert Acélszív megölése lyukat ütött David szívébe. Méghozzá oda, ahol egykor a bosszúvágya lakozott. És ezt a lyukat valahogy egy másik Idol töltötte ki – Tűzlény. David pedig hajlandó egy komorabb és még veszélyesebb küldetésre indulni, mint amilyen az Acélszív elleni küzdelem volt, hogy megtalálja Tűzlényt, és meglelje a válaszait.
Leszámoló trilógia 2. része
Műfaj: sci-fi-fantasy, ifjúsági
Kiadó: Delta Vision 2015


Az első rész címe: Acélszív, erről a bejegyzésem itt  olvasható.

Először is köszönöm a Delta Vision-nek, hogy végre normális betűméretben és sorközzel adták ki ezt a könyvet, így nem kellett már kora este abbahagynom az olvasást a fáradt szemeim miatt.


Az első részhez hasonlóan ez a történet is vászonra termett. Sanderson olyan részletgazdagon, és mégis unalomtól mentesen ír, hogy azonnal látom a történéseket ahogy azt a filmvászonra elképzelem. A Tűzlény is rendkívül pörgős, egy pillanatnyi szusszanást sem enged, ha nem hátráltattak volna bizonyos körülmények egy nap alatt kiolvastam volna annyira beszippantott.
Az Acélszív szürke fémvárosát, most felváltja a színes, vízzel elárasztott Újjáépített Babilon (régi New York), ahol Pirkadatnak köszönhetően minden épületet növények szőnek be. Bár itt is egy Főidol uralkodik és követ el rémtetteket, az emberek mégis jóval optimistábban élik meg mindennapjaikat. 
Ami miatt azonban nem tudtam kitörő örömmel lelkesedni az új helyszínnek, hogy két kedvencem Cody és Abraham sajnos Új-Chicagóban maradt és így csak epizódszerepet kaptak. Megismerkedtünk helyettük új Leszámolókkal, de azért remélem az utolsó részben újra összeáll az első részben megszokott kis csapat (legalábbis egy része).
Nem akarok spoilerezni, de igazán váratlan fordulatokkal folytatódott David és az Idolok története. Sok minden kiderült magáról a Vészről is, ami megalkotta az Idolokat, de rengeteg kérdés még megválaszolatlan maradt. 
És természetesen ez a rész is úgy ért véget, hogy azonnal a folytatásért kiált.
A kiadó 2016-ra ígéri a befejezőrészt Mitosis címmel. Nagyon remélem nem kell sokáig várnunk rá. 

Történet: 10/8
Karakterek: 10/8
Stílus: 10/9

Összesítve: 10/8
Hozza az előző rész színvonalát.
Mivel nem hemzseg a piac a fiúknak írt ifjúsági fantasyk-tól, mindenképpen hiánypótló regény.

2015. dec. 18.

Brandon Sanderson - Acélszív

Fülszöveg:
Hősök nem léteznek.
Az Idolok hihetetlen képességekkel bírnak, de őket egytől-egyig a gonoszság vezérli.
Chicago felett a leghatalmasabb Idol vette át az uralmat. Acélszív parancsol az elemeknek, és állítólag nem fog rajta pisztolygolyó, penge és bomba sem. Legyőzhetetlen.
Mindez tíz éve történt. Az emberiség a puszta túlélésért küzd. Senki sem lázad, csupán egyetlen csoport: a Leszámolók. Átlagemberek sötét, kétes csoportja, akik eltökélték, hogy az Idolok tanulmányozása révén kiderítik a lények gyenge pontját, és végeznek velük.
A nevem David Charleston. Egyelőre még nem tartozom a Leszámolók közé, de feltett szándékom csatlakozni hozzájuk. Van nálam valami, amire szükségük lehet. Valami értékes és hihetetlen dolog. Nem tárgy, hanem tudás. Én ismerem a titkát.
Tanúja voltam annak, amint Acélszív megsebesül.

Műfaj: ifjúsági fantasy - szuperhősös
Kiadó: 2014 Delta Vision
Leszámolók sorozat első része.


Van a környezetedben egy 14-16 év körüli, a szuperhősös filmekért rajongó srác, aki azonban könyvet csak tanulás céljából vesz a kezébe? Vedd rá, hogy olvasson bele ebbe a regénybe!
Véleményem szerint, ez egy olyan könyv amivel meg lehet szerettetni az olvasást a fiatal fiúkkal is.
Nem véletlen, hogy Hollywood is érdeklődik a sztori iránt, igaz elég lassan csordogálnak csak a hírek ezzel kapcsolatban.
Minden megvan benne ami kell egy jó szuperhősös, akció dús, szerethető karakterekkel teli filmhez, ami még néha humoros is tud lenni.

Sanderson ismét egy különleges világot teremtett, igaz éppen csak annyit felfedve belőle, amit egy sorozat első része megkíván.
A cselekmény hihetetlenül pereg, soha nem laposodik el, lélegzetvételnyi idő sincs, annyi minden történik. Emiatt rendkívül olvasmányos és egy percig sem unalmas a cselekmény, viszont nincs idő megpihenni és kicsit jobban megismerni a karaktereket. Sajnos azt kell mondjam ismerve más Sanderson könyveket is, az írónak nem erőssége a karakterábrázolás.
Főhősünk, David 20 éves, sokat megélt fiú, de néha úgy viselkedik, mint egy 13 éves kiskamasz, ami kicsit hitetlenné teszi a figuráját, viszont ebből is látszik, hogy ki a célközönség.
Van persze lány is a történetben, de a szerelmi szál elhanyagolható és amúgy is Megan karaktere sokkal érdekesebb egy szimpla lányénál, akibe beleszeret a főhős.
Bár a leszámolók gárdáját viszonylag megismerjük a történet folyamán (kedvencem Cody, naná hisz skót származású), a gonosz Idolokat és különösen Acélszív figuráját elég sok homály fedi. Különösen annak fényében, hogy végül is ő a címszereplő.
Eléggé keserű az a világkép, hogy aki hatalmat kap, az szinte mind a gonoszok közt végzi.
Ami még furcsa volt nekem az a humor, valahogy nem mindig esett jól, nem voltam rá mindig vevő.
Aki figyelmesen olvas, annak azért sok minden kikövetkeztethető a későbbi fordulatokból. De ez nem az a könyv amin sokat kéne agyalni, egyszerűen csak szórakozni kell rajta és vele.

Ezt a bejegyzést egy újraolvasás után írom, amit a 2. rész kézbevétele előtt ejtettem meg. Azt kell mondjam nagyon rám fért, mert szinte semmire sem emlékeztem az egészből, valószínűleg azért mert túl sok akciójelenet volt benne, amit az én kis agyam kiszelektált egy rakás lényeges infóval egyetemben.
A véleményem igazából nem változott: remek kikapcsolódást nyújt, szórakoztat (nem csak tizenéves srácokat), sőt kíváncsivá tesz a folytatásra, de hiányzik belőle valami plusz, ami mondjuk az Elantrisban megvolt.

Történet: 10/8
Karakterek: 10/8
Stílus: 10/8

Összesítve: 10/8
Érdemes elolvasni azoknak, akik szeretik a könnyen emészthető fantasztikus irodalmat, kedvelik pl. Pittacus Lore sorozatát, vagy az ifjúsági disztópiákat.
Én pedig már olvasom is a folytatást. A címe: Tűzlény (bejegyzés lesz)

2015. dec. 6.

Összefoglaló - 2015. november

Kereken 10 könyvet olvastam el novemberben. Ebből 6 valamilyen sorozat valahányadik része. Műfajilag is eléggé megoszlott a havi termés, volt benne két szépirodalmi, kettő erotikus, kettő fantasy, három ifjúsági romantikus és egy krimi.

Novemberben háromszor voltam színházban, ebből kettőt ajánlanék is.
Balett: http://gyoribalett.hu/eloadas/egyensuly.html
Vígjáték:http://www.gyoriszinhaz.hu/item/1195-primadonn%C3%A1k



A hónap könyve:
Shamanta Shannon: A Mímes Rend 10/10
Bejegyzésem róla: http://ananiila.blogspot.hu/2015/11/samantha-shannon-mimes-rend.html

Cassandra Clare: Az angyal 10/7
bejegyzés is született róla: http://ananiila.blogspot.hu/2015/11/cassandra-clare-az-angyal-pokoli.html

Tiffany Reisz: Az úrnő 10/6
Eredendő bűnösök 4. része.
Az Eredendő Bűnösök sorozat befejező része ott folytatódik, ahol a harmadik kötet félbemaradt: Nora Sutherlin, az ünnepelt dominatrix, a híres erotikus szerző egy szobában találja magát, két férfi társaságában. Más körülmények között élvezné ezt a kis játékot, de most partnerei nem játszani akarnak. 
Hamarosan megérti: ha életben akar maradni, fogvatartói Seherezádéjává kell válnia, miközben bíznia kell abban, hogy szerettei – Wesley, Kingsley, de legfőképpen Soren – rá fognak jönni, hogyan mentsék meg. 
Egy halottal azonban nehéz vitázni, és Marie-Laurie, Kingsley nővére és Soren elhunytnak hitt neje minden, csak nem kompromisszumkész. Egy sértett nőnél pedig nincs veszélyesebb ellenség, és bár Nora mindezt tudja, lassacskán mindent elmesél az asszonynak arról, hogyan lett egy katolikus pap szeretője, miközben egyre mocskosabb részleteket tár fel a múltból… 
A háttérben Soren, Nora és Kingsley életének minden fontos szereplője csendben várakozik, hogy aztán az összekuszált szálakat kibogozva az olvasó is megtudja, kicsoda Nora Sutherlin valójában. Vagy legalábbis elhiggye, hogy tudja…

2015 Atheneaum, műfaj: erotikus
Az előző rész kimondottan tetszett, de ez a rész a totális mélyrepülés. Nagy csalódás. 
A történet nagyon gyenge lábakon áll, a thriller nem a megfelelő műfaj Reisznek ez világosan kiderült. 
Ezt a Soren vagy/és Kingsley imádatot ezt még mindig nem értem. Sőt! 
Ha annyira oda van Soren Noráért, akkor nem az lett volna kézenfekvő, hogy mindenkivel – akár a józan ésszel is – szembeszállva, de azonnal rohan Nora megmentésére? 
Nekem nem állt össze ez a sztori, sem pedig a karakterek ide-oda csapódása. 
Márpedig egy sorozat 4. részétől már elvárom, azt, hogy ne csak a szex-el adja el magát. Persze valószínű én vagyok a hülye, hogy még rendes történetet is várok egy erotikus könyvtől. 
Most még különösebben humorosnak sem találtam.

Leiner Laura: Illúzió 10/9
Bexi sorozat 3. része
Bexi – civil nevén Budai Rebeka – második albumának sikere, egy londoni út és a Nagy Márkkal való el sem kezdődött kapcsolatának vége után hirtelen elveszti a talajt a lába alól. Geriben csalódnia kellett, Márk szóba sem áll vele, de talán a zenei sikertelenségtől rendül meg leginkább. Szerencsére még mindig mellette áll a családja, valamint Anti, Evelin, Körte, az agyontetovált menedzser, és a Fogd be Aszád vérbeli trolljai. Így a szakmai és magánéleti mélypont sem tarthat sokáig…
2015 L&L, műfaj: ifjúsági romantikus
Az első 100 oldal elolvasása után úgy éreztem, hogy én ezt utálni fogom. Ugyanaz a hangulat folytatódott ebben is, amit a 2. részben ki nem állhattam. 
A mindenkinél mindent jobban tudó Bekiből és az önimádó Márkból nagyon elegem volt az előző részben. Egy cseppet sem találtam őket viccesnek. De szerencsére Laura is érezhette, hogy valamit elrontott, így ismét visszatért a már-már szerethető Beki/Bexi és a kicsit ugyan még mindig idegesítő, de néha már-már egészen vicces Nagy Márk (azért még mindig nagyon messze van egy ideális férfi fiú főhőstől, sokkal inkább egy karikatúra). És így sokkal jobb is lett a könyv. Végre megint jóízűen tudtam nevetni ezeken a szerencsétlen alakokon. 
Aszádék zseniálisak, de azért szerencse, hogy csak egy könyv lapjain léteznek. 
A vége kiakasztó, de még kiakasztóbbak a következő kötetből az ízelítők, így még nehezebb kivárni a következő részt. 
Úgy látszik sosem növök ki a tini-könyvekből.

Tolnai Panka: Zűrös társaság 10/8
Zűrös társaság sorozat első része.
Roni már tizenhét éves, édesanyja mégis úgy kezeli, mintha tegnap ballagott volna el az óvodából. Semmi bulizás, semmi lazulás, a szigorú anya azt szeretné, ha a lánya egész nap csak az érettségire magolna. Roni azonban mindennél jobban vágyik a szabadságra, és arra, hogy Balázs, a suli rock bandájának dobosa végre felfigyeljen rá. Ezért akár a végsőkig is képes elmenni…
A tavaszi szünet előtt barátnője összejön a Ginger Deer balhéiról elhíresült gitárosával, így Roni is közelebb kerülhet Balázshoz. De vajon a fiú tényleg az, akinek látszik? Vajon Roninak ez a meghatározó év élete nagy kalandját vagy legnagyobb tévedését tartogatja?
2014 Erawan, műfaj: interaktív ifjúsági romantikus
Ez volt az első interaktív regény amit olvastam. 
Először a bevállalós-lázadós lány történetét választottam, aki harcban áll az anyjával, a tanulással és a tanárokkal is. (1-2-4-7-9) 
Párszor magamra ismertem. 
Másodszorra a jó kislány szálat olvastam, aki csak annyira bevállalós és lázadós, ami egyszerűen muszáj ha az ember 17 éves. (1-3-5-6-10) 
Ebben sokszor ismertem magamra. 
Viszont így kimaradt nekem a 8. fejezet, márpedig ha belekezdek egy könyvbe azt szeretem végig olvasni. Ez egyébként minden ilyen könyvre jellemző dolog?
Mindegyik történet tetszett egyébként, de valahogy úgy érzem ez tényleg igen tini-regény és én inkább a 14-18 éveseknek ajánlom, nem a történet, sokkal inkább a szereplők problémái, lelkivilága miatt. Én már nehezen értem meg őket, bár még felrémlik, hogy én is voltam ilyen. 

Laurell K. Hamilton: Halálcsók 10/4
Anita Blake 21. rész
Ismeretlen, magukat függetlennek valló vámpírok csoportja bukkan fel a városban. Gyilkosságok történnek, rendőrök halnak meg. Anita megtudja, hogy vámpír-terrorista csoporttal áll szemben, akik akár az életük árán is bebizonyítják, hogy a vámpír is lehet szabad lény, hogy nem kell felesküdnie egyetlen vámpírmesternek sem, anélkül is civilizált lényként élhet. Eszközeik azonban megengedhetetlenek, ezért Anita harcba száll ellenük. Ugyanakkor házon belül is indulatos napokat él meg: valahogy meg kell emésztenie, hogy egyik legújabb szeretője még a tizennyolcat se töltötte be, és Asher is egyre több konfliktust és indulatot szít a szeretők között. Anitának és Jean-Claude-nak fel van adva a lecke, hogyan kezeljék a lassan veszélyessé váló helyzetet.
2015 Agave, műfaj: erotikus urban fantasy
Untam. 
Az egész könyv magyarázkodásból és szabályzatok/törvények ismertetéséből áll. 
Akkor már inkább legyen tömény erotika. 
Csak a régi kedvencek miatt jár a négy pont.

Kelly Oram: Cinder és Ella 10/9
Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés… 
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képest a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?

2015 Móra, műfaj: ifjúsági romantikus, LOL könyv.
Olyan jót bőgtem rajta. 
Nem azért mert szomorú, hanem mert olyan megható. Az én nagyon mélyen elbújó romantikus énemet sikerült megsimogatnia. 
Tizenéves koromban imádtam volna, most csak szimplán élveztem az olvasását, hisz már tudom, hogy nincsenek ilyen fiúk mint Cinder (sőt olyanok sem, mint Rob). 
Amikor valami könnyed, vidám témára vágyok akkor szoktam LOL könyvet olvasni, így most meglepett az elején az, hogy jóval komolyabb a téma, mint azt megszokhattuk ettől a sorozattól. 
Nagyon olvastatta magát, sokat bosszankodtam a szereplőkön, nevettem velük és a végén meg is könnyeztem. Remek kikapcsolódás volt ennek a könyvnek az olvasása. 
Azért a szemellenzőm nem volt rajtam, így az öt csillagot nem adhatom meg, hisz vannak kissé elnagyolt részek (pl. szerintem simán kinyomozhatta volna Cinder mi történt Ellával, hisz azt tudta, hogy hová való) és az egész történet meglehetősen a valóságtól elrugaszkodott, de kedves és szívet melengető. Igazi romantikus mese.

Neil Cross: Luther - Vihar előtt 10/8
Gyilkossági nyomozó. És már-már zseni. 
Éles az esze; erős a jelenléte; jók a megérzései. 
Megszállott. 
És veszélyes. John Luther főfelügyelőnek lenyűgöző a felderítési mutatója. Kivételes odaadást követel meg a barátaitól és a munkatársaitól. Senki, aki valaha mellette állt, nem mondhat egy rossz szót sem róla. Mégis lábra kapnak olyan híresztelések, hogy Luther főfelügyelővel valami baj van – nem korrupt, nem lefizethető, hanem zaklatott. Elfojtott indulat munkál benne, amelyet időnként alig bír féken tartani, és amely néha az őrület határára sodorja, és olyan tettekre készteti, amelyeket nem volna szabad elkövetnie. Amelyek túllépnek a törvényes kereteken. A Luther (Vihar előtt) a hős múltjába és gondolkodásába ad betekintést. Annak a bűnügynek a története, amely kikezdve és szétdúlva Luther személyes és szakmai kapcsolatait, a szakadékba taszítja. Ahol már az indulat, a bosszúvágy az úr. Ahonnét már a gyilkosság sincs messze…
2014 GABO, műfaj: krimi
Előbb a tv-sorozatot kezdtem el nézni, aztán bukkantam rá a könyvre. Sajnálom, hogy nem fordítva történt, mert így eléggé összekeveredtek bennem a szálak. 
A könyv a sorozat első jeleneteivel ér véget, vagyis azt a sztorit meséli el, amiről csak pár mondat van a filmben és aminek már csak az utózöngéit látjuk. 
Jól kidolgozott, igazi lutheres sztori, annak minden keménységével és kegyetlenségével, sötét hangulatával és egy zseniális főszereplővel. 
Ebben az esetben azt kell mondanom a film jobb. 
Luther ugyanis számomra nem képzelhető el Idris Elba nélkül, ő annyira uralja az egész sorozatot, hogy akinek nem sikerül megkedvelni (van ilyen ember?) annak nem is érdemes tovább néznie. A könyvből valamiért nekem hiányzott ez az erős karakter. 
De a nagyobb bajom nem ezzel volt, hanem a stílussal. Ez a tárgyilagos, rövid mondatos fogalmazás nem a kedvencem. Cross szinte tényeket közöl, amivel nagyon furcsa hangulatot teremt ugyan, de az olvasmányosság rovására. Szokatlan volt számomra és nagyjából a könyv felénél éreztem csak rá. 
A sorozat rajongóinak mindenképpen ajánlom, hisz egy nagyon jó előzmény történet, aki pedig a könyvet olvasta először, annak mindenképpen ajánlom, hogy ismerkedjen meg a sorozattal is. Az első évad megnézése után bátram mondom, hogy érdemes.

Albert Camus: Közöny 10/8
E kis könyv minden lapjáról a szegény és magányos nagyvárosi fiatalság szűkszavú s mégis oly beszédes, tömör és izzó lázongása, panasza és vágya száll fel – panasza e civilizáció megalázó rendje ellen, s vágya egy nyíltabb, szabadabb és igazibb élet után… Az, aki Meursault történetét tisztán emberi távlatban nézi, a kisember lelki nyomorát, magányát, elidegenülését érzi benne, azét a mai kisemberét, aki távlattalanul él a mában, emlék nélkül, reménység nélkül, mélyebb emberi kapcsolatok, komolyabb feladatok nélkül, s aki sejti, hogy börtönben él, s nem tud vagy nem akar szabadulni. Sorsa nem egyéb, mint sok száz és sok ezer hasonló kis életének pattanásig feszített szimbóluma, végletesen logikus és kérlelhetetlen beteljesülése.”
1957 Magvető, műfaj: klasszikus
Az, hogy Meursault közönyös az egy dolog, a tragédiája abból adódik, hogy nem tud megjátszani, képmutató lenni és ezáltal beleolvadni a tömegbe. És ha valaki „más”, akkor hatalmas felületet nyújt az emberi kegyetlenségnek, gyűlöletnek. 
Persze azért azt ne felejtsük el, hogy Meursault nem ártatlan. 
Érdekes írás, egészen különleges hangulattal, de nekem túl rövid volt. Szerettem volna abba is bepillantást nyerni, hogy lett a főhős ilyen közönyös. Milyen életutat járt be addig.

Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat 10/8
Egy tehetős, erejének minden tekintetben teljében lévő limai biztosítóigazgató, don Rigoberto új asszonyt hoz a házhoz, az érett szépségű, épp negyvenéves doña Lucreciát, aki nemcsak a vágy apadhatatlan forrását fakasztja fel urában, hanem a házasság intézményébe vetett hitét is újraizmosítja. Az isteni pár felhőtlen nászát a férfi előző házasságból való fia, az angyali bájú Alfonsito sem zavarja meg. Ellenkezőleg. A gyermek, pontosabban kiskamasz valósággal belebolondul mostohájába: ha csak teheti, cirógatja, öleli-csókolja doña Lucreciát, akit ez a hamvas rajongás súlyos zavarba ejt, annál is inkább, mivel érzékei veszélyesen kellemdús választ adnak az ártatlan (?) gyermeki ostromra. Míg aztán egy napon…
2003 Európa, műfaj: klasszikus, erotikus
Ez volt a második könyv amit olvastam Llosa-tól, de már érzem, hogy nem lesz vége ennek az ismerkedésnek, egyszerűen muszáj, hogy behatóbban tanulmányozzam a munkásságát. Érdekesnek találom a párhuzamos elbeszélését, amiből az egyik szál az mindig egy őrült, de legalábbis alaposan beszívott figura meséjének tűnik számomra. 
Nagyon bírom a stílusát, szépen fogalmaz, rendkívül naturalisztikus az ábrázolásmódja, néha már-már zavarba ejtően az. Jelen esetben Don Rigoberto ürítési szokásainak beszámolóját éreztem túlzásnak, de végül is a fene tudja, hisz életünk része a dolog, miért is ne lehetne írni róla. 
A másik dolog amit nehezen emésztek az a pedofil szál ( bár nem derült ki, hogy mennyi idős az angyalarcú fiúcska). 
Bevallom egy kicsit értetlenkedek is, hogy végül is mi a történet megfejtése? Nekem két teóriám van: az egyik: egy pszichopata születésének vagyunk tanúi 
a másik: az ördög testesült meg az angyaltestben 
Ha azt nézem miről szól a másik szál, akkor inkább a második megoldás a valós. 
Igazából mindegy is, a lényeg, hogy Llosa mindig zavarba tud hozni, elindít bennem valamit, ami miatt már keresem is a következő olvasnivalót tőle.

2015. nov. 25.

Cassandra Clare: Az angyal (Pokoli szerkezetek 1)


Fülszöveg:
A mágia veszélyes 
– de a szerelem még veszélyesebb!
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól. 
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.

Műfaj: 19 században játszódó ifjúsági fantasy steampunk beütéssel.

Kiadó: Könyvmolyképző 2012
Pokoli szerkezetek sorozat eddig magyarul megjelent részei:
1. Az angyal
2. A herceg
3. A hercegnő

Valóban jobb ez a történet, mint bármelyik általam olvasott Végzet ereklyéi rész, de azért nekem nem lesz kedvenc.
A másik sorozatnál kifogásoltam Clare írói tehetségét (amiért aztán meg is kaptam a magamét a moly-on) most túl sok bajom már nem volt a stílusával, egyedül a befejezetlen mondatok bosszantottak benne, de lehet, hogy csak azért volt zavaró, mert rosszul volt tördelve a szöveg, vagy hiányoztak az írásjelek. 
Azzal, hogy a történet a 19. században játszódik, lett egyfajta bája illetve hangulata az egésznek, nekem ez sokkal jobban bejött. 
A főszereplő lány, Tessa is jóval kedvesebb volt szívemnek, mint Clary. Will viszont egy az egyben Jace, és hozzá inkább negatív érzés társul részemről, így a kialakulóban lévő szerelmi szál nekem érdektelen, mivel nem tudok szurkolni nekik. 
Magnus Bane, aki a legígéretesebb szereplő volt az Ereklyékben sajnos itt is csak epizódszerepet kapott.
Tulajdonképpen a történet hasonló, itt is egy átlagos lányról derül ki, hogy természetfeletti képességgel rendelkezik, ami által betekintést nyer az árnyvadászok különleges világába. 
Jóval kevesebb az esemény ebben a történetben, mint az alap sorozatban, mondhatnám azt is, hogy unalmas volt a könyv első fele
Cassandra Clare
A lassú építkezés után beindult a cselekmény, elkezdődött a jó és rossz harca, ami tetőzzön egy csatában, hogy aztán egy olyan végbe forduljon, ami azonnal követeli a folytatást. 
Legalábbis azok számára, akiknek bejött az, amit olvastak.
Mivel engem annyira nem nyűgözött le a történet, így nem is érzek ellenállhatatlan késztetést  a második rész azonnali kézbevételére. Majd egyszer. Talán.
Abban viszont nem vagyok biztos, hogy az, aki ezt a sorozatot olvassa először, vajon tökéletesen megért e mindent ebből a képzeletbeli világból és sajátos nyelvezetéből, kifejezéseiből. Clare szerintem feltételezte, hogy az Ereklyék rajongói fogják ezt is olvasni, így nem igazán magyarázza meg az általa alkotott világot. 

Amit még nem értek az a borító.  Az angyal egy medál, amiről kiderül, hogy egy szerkezet, rajta is van a borítón, de ki ez a pasi?


Történet: 10/6 - az eleje unalmas és lassú

Karakterek: 10/7 - Jem és Henry szimpi
Stílus: 10/7 - még mindig érzek benne az olvasásból kizökkentő mondatokat

Összesítve: 10/7

Aki szereti az ifjúsági fantasyt a viktoriánus korba helyezve annak telitalálat. Aki szerette A Végzet ereklyéit annak pedig kötelező!

2015. nov. 4.

Samantha Shannon - A Mímes Rend

Fülszöveg:
Paige a Csontszüret sorozat első kötetének végén kiszabadul a Sheol I brutális világából, de a bajok csak most kezdődnek: sok szökevény még mindig bujkál, őt pedig mind közül a legveszélyesebbnek nyilvánították… Ahogy a Scion mindent látó szeme Paige után fordul, a mímeslordok és mímeskirálynők bandái számára összehívják az Abnormális Unió tanácsát. Jaxon Hall és a Hét Pecsét vezető szerepre készül, de egy végzetes fenyegetés híre terjed a látók között, és mindenhol sötét titkok sejlenek.

Műfaj: ifjúsági disztópia, fantasy
Csontszüret sorozat 2. része.
Athenaeum kiadó 2015.


Az első részről itt olvashatsz: http://ananiila.blogspot.hu/2015/10/samantha-shannon-csontszuret.html

Egy gyors Csontszüret újraolvasás után azonnal belevetettem magam a 2. részbe, a lendületemet azonban eléggé hamar letörte a kissé lassan folydogáló cselekmény.
A könyv első fele csak alapozása a második részben bekövetkező eseményeknek, illetve részletes bemutatása a körzeteknek, benne Jaxon Hall-al és az ő Hét Pecsétjével.
Kellett ez az aprólékos világkidolgozás nem mondom, de amikor az ember inkább a Nagymesterről és a  Paige-el való kalandjairól olvasna akkor eléggé lelohasztó tud lenni a sok leírás. Kicsit félre is tettem a könyvet, hogy emészteni tudjam a sok infót és új szereplőt.
De abban a pillanatban amikor feltűnt Arcturus Mesarthim úgy vált a cselekmény is izgalmassá, érdekessé, fordulatossá és a könyv letehetetlenné.

A Mímes Rend ott folytatódik ahol a Csontszüret befejeződött. 
Paige és még pár látó ugyan megmenekült, de bujkálnia kell, hisz egész Scion őt keresi. De mivel meg is kell élnie valamiből újra Jaxon szolgálatába áll és miközben jobbkezeként rendezi a Pecsétek ügyeit, szeretné tájékoztatni is az embereket a rephaiták létezéséről és arról, hogy mi folyik Scionban. Egyre rejtélyesebb dolgok derülnek ki a többi Mímes lordról és egy váratlan gyilkosság után megnyílik a lehetőség, hogy Paige a kezébe vegye a dolgok irányítását, és Sápadt Álmodóból Fekete Lepkévé érjen. 

"Talán az a legjobb, ha visszatérek a Seven Dialsbe, és meghúzom magam. Mert annál, hogy Jaxon Hall a főnököm, csak egyetlen rosszabb dolog volt a világon, ha Jaxon Hall az ellenségem."

eredeti borító
Akik abban reménykedtek, hogy a 2. részre Paige és Nagymester kapcsolatából egy hatalmas érzelmi -esetleg másfajta- orgia kerekedik azokat ki kell ábrándítsam, szó sincs erről. Viszont apránként azért fejlődik a kapcsolatuk, de tényleg csak nagyon apránként. Nekem ez nagyon tetszik, szeretem az ilyen lassan építkező közeledést, és ugye tudjuk azt is, hogy ez a sorozat 7 részre van tervezve.
Így is érzékiek és hatásosak voltak a közös jeleneteik.
Paige a lázongó lányból igazi vezetővé érett, míg Arcturus többnyire csak a háttérből figyelte az eseményeket ebben a részben.

Még mindig úgy gondolom, hogy jóval összetettebb ez a disztópia a többi ifjúsági könyvél. Sokkal részletesebb a világa - bár tény, hogy szinte csak Londonról van szó, a világ többi része itt is homályba vész - a karakterek is sokkal kidolgozottabbak, nem is beszélve a sokféle képességről, melynek birtokában vannak a látók.
Nekem sosem tartoztak a kedvenceim közé a  boszorkányokról, jósokról, médiumokról stb. szóló könyvek, ez a sorozat mégis kedvencé nőtte ki magát, és ennek egyértelmű oka: a jól megkomponált karakterek és a változatos cselekmény. 
Van itt minden: rengeteg harc, gyilkosság, viadal és árulás. Volt amit sejtettem, de volt ami teljesen felkészületlenül ért.
Az utolsó oldalakon csak kapkodtam a fejem, el is felejtettem agyalni, így aztán váratlanul ért a csattanó. És igen, sajnos ez is olyan rész aminek szinte mondat közben van a vége.


Végre nem volt olyan érzésem, hogy én ezt már olvastam valahol. Egyedi és különleges ez a sorozat, csak remélem hogy a folytatás is hasonló lesz. (Sajnos még angolul sem jelent meg)
Rengeteg még a titok és a homály pl. a Rantennel vagy az emitákkal kapcsolatban, és fogalmam sincs merre visz a történet tovább, de hát erre valók a folytatások.
Arra nem jöttem rá, hogy a borítónak mi köze van a történethez, nem emlékszem még egy kóbor macskára sem a sztoriból.

Történet: 10/9 - a könyv első felének lassúsága miatt nem 10
Karakterek: 10/10
Stílus: 10/10 (annak ellenére, hogy még mindig sok a nyomdahiba és a borító érthetetlen)

Értékelésem: 10/10
Az egyik legjobb disztópia amit olvastam, kár hogy most várhatok a következő részre. Remélem Samantha nagyobb iramban ír, mint G.R.R. Martin.


"Felemeltem a kezem, és megérintettem a hátát, hogy még egyszer érezzem a lélegzetének ritmusát. A mellkasomból forróság áradt, végigfutott a karomon, egyenesen az ujjaim hegyéig. 
És abban a pillanatban úgy éreztem, tartozom valahová."




Összefoglaló - 2015. október

12 könyv a havi eredmény, amin egészen meglepődtem, hisz olyan hamar elröppent ez a hónap is, nem gondoltam, hogy ennyi minden belefért. Elolvastam egy trilógiát, három (!) szépirodalmi művet, volt egy újraolvasásom is, viszont ezúttal magyar író nem tudott befurakodni az olvasmányaim közé.
Régebben olvastam, most színházban néztem meg az Anna Kareninát. Egy kis ismertető róla . Remek előadás, ajánlom mindenkinek.




Samantha Shannon: Csontszüret 10/10 - A hónap könyve!
Született róla bejegyzési is, íme: http://ananiila.blogspot.hu/2015/10/samantha-shannon-csontszuret.html



Josh Malerman: Madarak a dobozban 10/8
Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.
A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.
Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.
Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?
2015 Fumax, műfaj: misztikus, horror, disztópia
A történet és az író elbeszélésmódja is adná azt, hogy visszatartott lélegzettel, a bőr alá hatoló félelemmel és a lelkedre rátelepedő mély nyomottsággal olvasd ezt a könyvet. 
Nálam valahogy nem érte ezt el az író. 
Remek könyv tényleg, de mégsem szorítottam ökölbe a kezem az izgalomtól, pedig tényleg minden adott volt ehhez. 
Szerettem a térben és időben is ide-oda csapongó írásmódot, a szigorú, kemény nőt aki semmi másra nem vágyik, minthogy egy férfi átölelje és átvegye tőle az irányítást. Kimondottam bírtam, hogy csak csepegtette az író az infókat, hogy egy-egy képpel a frászt hozta rám, hogy én is behunytam a szemem beleképzelve magam a főhősök helyzetébe. 
Valami miatt mégsem működött nálam 100 %-on. (A Szabadulás szerintem jobb) Ennek ellenére mindenkinek ajánlom, aki szereti a posztapokaliptikus világban játszódó thrillereket, van egyfajta lezárása még akkor is ha a fő kérdésre nem ad választ. 
Bevallom egy kicsit féllek a folytatástól (lesz egyáltalán?), bár szívesen olvasnám a Lány és a Fiú életének alakulását, de attól tartok, hogy a titoknak mi lesz a magyarázata.

E. Lockhart: A hazudósok 10/5
Egy gyönyörű és előkelő család. 
Egy magánsziget. 
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz. 
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok. 
Hazugságok hazugságok hátán. 
Igaz szerelem. 
Az igazság. A hazudósok a többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye.  Olvasd el!  És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak HAZUDJ!
2015. Ciceró, műfaj: ifjúsági, rejtélyes 
Nagyon nagy várakozással kezdtem el olvasni, hisz szinte csak lelkesen pozitív értékelést olvastam a könyvről. 
Igyekeztem megóvni magam minden spoilertől, ez sikerült is. 
Sajnos azonban a könyv első fele nekem unalmas lett és emiatt óhatatlanul el kezdtem gondolkodni azon, hogy vajon milyen csavar várható még. Persze eszembe is jutott egy filmélményem és végül igazam is lett, ez viszont agyon is csapta az egész élményt. 
Tetszett a könyv stílusa, főleg a mesék bele-és átszövése, de sokkal jobban ki lehetett volna fejteni a háttérben húzódó lelki folyamatokat. Így nem sok érzést keltett bennem, nem sajnáltam meg a három szegényen gazdag királylányt és az uralkodót. 
A 3. generáció pedig valahogy nem sikerült nekem valóságosra, elég fura kölykök ezek, bár ilyen háttérrel talán nem is csoda. 
Csalódás ez a könyv sajnos, az író stílusa remek, az alapötlet is érdekes, mégsem lett ütős, mert szerintem nem eléggé feszes a tempó. 
Egynek jó.

Rebecca Donovan: Boldogító lélegzet 10/4
Csak lélegezz 3. része
Emma elhagyja Weslynt és mindenkit, akit ott ismert; a Stanford egyetem hallgatója lesz, ahogy mindig is remélte. Korábbi énjének csak árnyéka, teljesen megváltozott. Össze van törve, és csak úgy lehet újra teljes egész, ha felismeri értékeit és megbocsát magának. Emma megtanulja, hogy az őszinteség nagyon tud fájni, jobban, mint az árulás, és az igazság ára az, hogy elveszti egyetlen igaz szerelmét. 
2015 Maxim, műfaj: ifjúsági, tragikus, romantikus.
Ezt írtam az első könyv értékelésénél: 
„A vége kegyetlen, de szerintem felesleges a folytatás, így is befejezett.”
És milyen igazam volt. Egy végtelen nyavalygás az egész. Fele oldalszám elég lett volna belőle. 
Ami a végét illeti, kár azt hinni, hogy most aztán happy minden, az ilyen önsorsrontó karakter nem változik meg varázsütésre. 
Emma nagyon-nagyon-nagyon szép és szexi csaj lehet, hogy ennyi pasi kibírja ezt az elviselhetetlen természetét. Mondjuk legalább életszerű, tényleg vannak ilyen emberek. Sajnos. 
Alig vártam, hogy vége legyen.

Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem 10/7
A halál szépséges szolgálólányai sorozat 1. része.
A késő tizenötödik században Mortain, a halál istene, kiválasztja a fiatal Ismae-t, hogy legyen a szolgálója és orgyilkosa. Egy távoli szigeten álló kolostorban a többi hozzá hasonló lánnyal együtt megtanulja a ravasz hadviselés és nőies művészetek minden fortélyát, így semmi nem akadályozhatja abban, hogy teljesítse küldetését, és végrehajtsa a halál istenének parancsait. 
A kolostor a válsággal küzdő bretagne-i udvarba rendeli a lányt, ahol a gyanakvó nemes, Gavriel Duval szeretőjének szerepét kell eljátszania. Ismae-nek itt meg kell tapasztalnia, hogy nincs felkészülve nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a szívét fenyegető új érzelmekre sem. Képes lesz elhárítani a hercegségre leselkedő veszélyt? Fel tudja deríteni az árulónak hitt Duval valódi szándékait? Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene – meghódította a szívét?

2013 Maxim, műfaj: fantasy, ifjúsági.
Bevallom, hogy a középkori hangulatban játszódó fantasyvel mindig szigorúbbak az elvárásaim, mint pl. az urban fantasyvel. Ennél a történetnél nem igazán tudom eldönteni, hogy kinek is íródott, hisz a nőknek nem elég romantikus, a pasiknak meg nem elég akciódús. 
Azért olvastatta magát, sőt helyenként még egész jó is volt, de sajnos más részei meg nagyon gyengék és logikátlanok lettek. 
Olyan sok a cselszövés és intrika, hogy az írónő csak a karakterek hihetetlen pálfordulásaival tudta valahogy feloldani az általa keltett problémákat. 
Eredetileg azt gondoltam, hogy nagyobb lesz a szerelmi szál és számomra is hihetetlen, hogy ezt mondom, de bárcsak több lett volna. Engem a politikai csatározások, az örökös gyanakvás és ármány egy idő után már untattak. 
A főszereplőket megkedveltem és érdekel a hercegség további sorsa is, úgyhogy előbb-utóbb majd folytatom a sorozatot, remélve, hogy a többi rész összeszedettebb és logikusabb lesz, kevesebb politikával.

Ann Aguirre: Menedék: 10/7
Razorland trilógia 1. része
Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba. 
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.

2014 Fumax, műfaj: ifjúsági disztópia, zombiszerű lényekkel.
A legnagyobb problémán az, hogy legalább tucatnyi hasonló történetű és stílusú könyvet olvastam már. És bizony azokhoz képest ez a kötet nem szolgált újdonsággal. 
Jó olvasmány volt, de nem szerettem bele, sem a világba sem a szereplőkbe. 
A világfelépítés elég hiányos, a legjobban az zavar, hogy nem tudom mitől és mikor került a világ ilyen állapotba. A szereplők közül a fiúkat jobban kedvelem, mint Pikk-et, van bennük lehetőség. Azt azért remélem nem lesz belőle szerelmi háromszög/négyszög. 
Talán a folytatások jobbak lesznek, nem mintha ez rossz lett volna, csak amolyan: semmi különös.

Ann Aguirre: Helyőrség 10/7
Razorland trilógia 2. része
Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja. 
Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az. 
A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…

2014 Fumax, műfaj: ifjúsági disztópia, zombiszerű lényekkel.
Tipikus átívelőrész volt. Két dolog zavart benne: 
1. Fakó: nyírja már ki valaki ezt az életképtelen, örökké besértődős, féltékenykedő alakot! Könyörgöm! 
2. Rengeteg ismétlés. Aki nem olvasta az első részt simán kezdheti ennél, mert gyakorlatilag a Menedék főbb eseményei el lettek mesélve most is. 
Volt néhány szemforgatás (Fakó-Pikk jelenetek) és felhördülés részemről, de alapvetően olvastatta magát. 
Elég jónak tűnik a sok YA disztópa választékából, sok hibája és logikátlansága ellenére is valahogy csúszik nekem.

Ann Aguirre: Horda 10/8
Razorland trilógia 3. része.
A horda megérkezett.
Pikk élete örökös harcból állt, amíg Megváltásban be nem fogadták. A várost azonban körülzárták a mutáns korcsok, és félő, hogy a lány máris elveszíti a nem rég megszerzett biztonságot, új, szerető családját.
Barátaival, Fakóval, Kószával és Tegannal ezért lehetetlen küldetést vállal: titokban elhagyja a települést, hogy segítséget szerezzen és megmentse azokat, akiknek új életét köszönheti. Amikor útnak indulnak, Pikk még nem is sejti, hogy a mindent eldöntő csata felé száguld. A korcsok már nem azok az értelem nélküli szörnyek, amiket az Enklávéban megismert: uralják a vadont, emberek városait rohanják le, felderítőket küldenek ki. Véres háború közeleg, olyan küzdelem, amilyenre évszázadok óta nem volt példa. De az emberiség már elfeledte, hogyan álljon ki magáért.
Csak egy valaki képes összefogni őket: Pikk.
2014 Fumax, műfaj: ifjúsági disztópia, zombiszerű lényekkel.
Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy mennyire nem tökéletes ez a trilógia, elsősorban a világfelépítése bosszantó a logikátlansága miatt, bár még mindig elképzelhetőbb, mint sok más disztópiáé. 
És mégis sokkal jobban tetszett pár agyondicsért sorozatnál. 
Eseménydúsabb volt, még akkor is ha néha már sok volt a kaszabolásból, kedveltem a szereplőket is, különösen Kósza mozgatta meg a fantáziámat, míg Fakót a fenébe kívántam (ez nagyon jellemző rám). Pikk remekül megszabott főszereplő, az ember egyszerre ütné péklapáttal és zárná egy ölelésbe. 
A vége tetszett, végre egy jól lezárt trilógia, igaz amíg addig eljutottunk sikerült megríkatnia Ann Aguirre-nek. Egy könyvre ami ezt eléri nálam nem adhatok 8 pontnál kevesebbet.

Penelope Douglas: Szívatás 10/8
A nevem Tate. Valamikor ő is így hívott. Most viszont szóba sem áll velem. De békén sem hagy. Régen a legjobb barátom volt. Aztán egyszer csak ellenem fordult. Mindennap megkeserítette az életemet. Elérte, hogy megalázzanak, kirekesszenek, pletykáljanak rólam. A szívatásai egyre kegyetlenebbé váltak, szinte belebetegedtem abba, hogy folyamatosan meneküljek előle. Még Franciaországba is elmentem egy évre csak azért, hogy elkerüljem. 
De mostanra elegem lett a rejtőzködésből. Talán ő nem változott meg, de én igen. Itt az ideje, hogy felvegyem vele a harcot, és visszavágjak neki. Többé nem hagyom, hogy terrorizáljon. Harc, titkok, múlt és jelen. De mit hoz a jövő? Hova vezet Tate és Jared szenvedélyes kötéltánca? Minderre választ ad a sorozat első kötete.
2015 WOW, műfaj: new adult tragikus-romantikus-erotikus regény.
Á, kérem én nem ilyen lovat akartam! 
A könyv első felét imádtam. Csak az volt a kérdés, hogy szimplán öt csillagos lesz vagy kedvenc is. De a második fele kiakasztott. 
Kezdem az elején. 
Először is azt gondoltam sima ifjúsági regény lesz, amiben a középiskolás főhősnő megjárja a poklot, de majd a végén a szerelem úgyis mindent legyőz. Ilyen is volt, a szokásos klisékkel (a 80-as éveket idéző autóversenyek) szerethető csajszival és egy jóforma, ám de bunkó pasival, mindez olvasmányos stílusban. 
Aztán a második felében Tate hormonjai elkezdtek tombolni és a jópofa ifjúsági regény átváltott erotikus könyvé. Félreértés ne essék, nem vagyok én ellene az erotikus irodalomnak, sőt fogyasztom az ilyen könyveket is szép számmal. 
Most valahogy mégis megfeküdte a gyomromat, nem erre készültem fel, nem ezt vártam. 
Nem esett jól a két műfaj egyvelege, olyan érzésem volt, mintha egy másik könyvet olvasnék, nem pedig azt amibe belekezdtem. Lehet, hogy ez lesz az új divat? Nem baj csak legyen valahogy jelezve, nehogy a kezébe kerüljön egy 12 évesnek. 
Szóval meglepett a történet második fele, de ez most inkább negatívan hatott rám, így a kedvencelés és az öt csillag helyett marad a négy. Várom a folytatást, most már csak nem lep meg az írónő.

Henrik Ibsen: A vadkacsa 10/9
Henrik Ibsen (1828-1906) méltatói G. B. Shaw-tól Lukács Györgyig egyetértettek abban, hogy A vadkacsa, ez a „csodálatos tragikomédia”, a nagy norvég drámaíró munkásságának egyik legjelentősebb fordulópontja. „…Ez az új darabom – írta Ibsen – bizonyos szempontból kivételes helyet foglal el színműveim között; módszerében sok tekintetben különbözik az előzőektől…A vadkacsa talán új ösvények felderítésére ösztönöz majd néhány fiatal drámaírót, és ezt kívánatos eredménynek tartom.” A darab 1884-ben jelent meg nyomtatásban, 1885. januárban volt norvégiai ősbemutatója, és a századfordulóig már bejárta Európát. Magyarországi ősbemutatójára 1906-ban került sor, a Thália színpadán, Lukács György fordításában. A kényes társadalmi témákat boncoló, modern pszichológiájú dráma napjainkban is kedvelt darabja a színházaknak, hazájában és külföldön egyaránt.
1981 Európa, műfaj: dráma.
Rövid, de velős. Jó sokat lehet gondolkodni rajta az biztos. Olyan élethelyzeteket és azzal kapcsolatos igazságokat jelenít meg, ami mai világunkra is érvényes. 
Nekem ez (is) kimaradt a suliban, nem is baj, mert mint a legtöbb kötelezőhöz ehhez is meg kell érni. 
Remélem láthatom még színházban is.

Thomas Hardy: Egy tiszta nő 10/6
Az angol irodalom kiemelkedő prózaírójának késői műve a szép parasztlány, Tess története, akinek tiszta lelke és nemes egyénisége ellenére rövid élete során szinte csupa kudarc, megaláztatás és szenvedés jut osztályrészül, hiába küzd környezetével. Az egykor nagyhírű D'Urberville nemesi család elszegényedett ágának sarja, a romlatlan Tess Durbeyfield jómódú rokonainak szolgálatába áll, s ezzel megindul komor végzete felé. Miután a birtok gazdája egy éjjel megrontja, Tess visszamenekül családjához a közeli faluba, majd törvénytelen gyermeke születését és halálát követően búcsút int a szülői háznak. A boldogság ígéretét egy rövid időre felvillantó igaz szerelmet egy tejgazdaságba szegődve találja meg, csakhogy kedvese, Angel Clare képtelen megemészteni választottja „szégyenletes” múltját, ezért elhagyja a lányt. Az újabb csapások Tesst már-már elviselhetetlen nyomorba taszítják, és amikor egy sorsszerű találkozás révén ismét felbukkan életében csábítója, Alec D'Urberville, a minden reményétől megfosztott lány enged a férfi gyötrően kitartó udvarlásának. Angel váratlan visszatérése azonban hamar véget vet a hamis idillnek: a visszás helyzetet feloldandó Tess végzetes döntésre, erkölcsi leszámolásra szánja el magát, melynek nyomán önnön sorsa is beteljesedik.
2007 Ulpius, műfaj: dráma, romantikus-realista.
Sajnos egy csöppet sem fekszik nekem ennek a könyvnek a nyelvezete. Már-már szenvedés volt olvasni, csak kihívás miatt nem hagytam félbe. 
Hardy elég szószátyár ha leírásokról van szó, miközben néhány fontosabb cselekmény meg éppen hogy meg van említve egy félmondatban. A karakterei pedig nagyon el vannak túlozva, legalább egy igazi jellem lett volna benne, nemcsak ilyen érzelmileg csélcsap emberek. Bár a végén legalább Tess megkapta a felmagasztalást. 
A történet maga egyébként tetszett, igazi romantikus sztori, egy butuska és naiv leányról aki egy gazember karmai közé kerül, majd rátalál a szerelem is, de az sem hozza meg számára a boldogságot, mert az a férfi sem férfi, csak egy magát kereső kisfiú. 
Tess amennyi szenvedésen keresztülment az már-már büntetendő kedves Thomas. 
Összességében elmondhatom, hogy ez nem az én könyvem. 
Miközben olvastam, elkaptam egy részt a könyvből készült sorozatból, de nem néztem végig nehogy elspoilerezzem magamnak, látva a szereposztást úgy érzem nem is fogom megnézni.

Mario Vargas Llosa: A beszélő 10/8
A történet jórészt a perui Amazónia mélyén játszódik, egy időtlen idők óta fennálló, a természettel tökéletes összhangban lévő s ma is ősi körülmények között élő indián kultúrában. Az írást nem ismerő macsigengák között a „beszélő” az, aki történeteivel a létezés és a kultúra folyamatosságát és a közösség összetartozását biztosítja. Amit törzsükről, a múltról, a világról meg a túlvilágról tudnak, azt a „beszélőtől” tudják: az örökké vándorló, az amazóniai őserdőben szanaszét kószáló népnek ő az élő emlékezete, szótára, mesetára, hírügynöksége. S szól a történet a szerző egyik ifjúkori barátjáról is, akinek arcát szörnyű folt csúfítja el, s elhatározza, hogy a macsigengák közé költözik, és „beszélő” lesz. A regény másik színhelye a távoli, kifinomult Firenze, ahol az író visszaemlékezik a perui őserdőre, a macsigengákra és hajdani barátjára.
2007 Európa, műfaj: perui regény.
Soha nem vettem volna a kezembe ezt a könyvet, ha nem szorítana egy kihívás hamarosan lejáró határideje. Híres klasszikusok között találtam rá, pedig én még soha nem hallottam erről a könyvről és az íróról sem. Már csak ezért is érdemes kihívásokra jelentkezni. 
A történet két szálon fut. Az egyikben az író mesél egy barátjáról. Ez a rész nagyon tetszett nekem – különösen mert legújabb szerelmem Firenze is szerepet kapott a történetben. A másikban pedig maga a beszélő meséit olvashatjuk. Bevallom ez a rész nem nekem való. Képtelen voltam ráhangolódni, az egész olyan volt, mintha egy hallucinogén drogokkal élő író zagyvaságait olvastam volna. Ugyanakkor meg mégiscsak hatott rám, rengeteg dologról elgondolkodtam közben, kezdve a világpolitikától az egyéni szenvedésekig. 
Szerintem sokáig kisérteni fog még amit olvastam. És az is biztos, hogy olvasok még Llosa-tól.