"...a Madame valóban félt tőlünk. De úgy, ahogy mondjuk a pókoktól fél az ember. Erre nem voltunk felkészülve. Az meg sem fordult a fejünkben, milyen érzés lesz, ha ilyennek látnak bennünket, ha pókok leszünk."
Sztori: Kathy felnőtt nőként emlékezik vissza és meséli el a különös titkokat rejtő életét.
A világtól elzártan egy magániskolában nőtt fel barátaival Ruth-szal és Tommy-val. Vajon mi az a titok ami meghatározza egész életüket? Miben különböznek a többi embertől? Ezekre és még sok, mindenkit érdeklő nagy igazságokra ad választ a Napok romjai népszerű szerzője Kazuo Ishiguro Ne engedj el című regényében.
A könyv nyomán film is készült, sajnos még nem sikerült megnéznem, de a könyv elolvasása után nagyon kíváncsi vagyok, hogyan sikerült filmre vinni ezt a fura történetet.
Olvasás közben csak úgy cikáztak a gondolataim, amiket persze nem írtam fel, és így utólag elég nehéz összeszedni a benyomásaimat.
Sajnos valahol valamikor sikerült elspoilereznem magamnak a sztori lényegét, és ez rányomta bélyegét az olvasás élvezetére.
Így, hogy már az elejétől tudtam, hogy kik és mi okból élnek Hailsham-ben nem volt nagy meglepődés és többek között emiatt sem vagyok teljesen megelégedve ezzel a könyvvel.
A titkot igyekszem nem felfedni, és úgy írni a bejegyzést, de azért mindenki csak a saját felelősségére olvasson tovább!!!
A műfaji meghatározása a könyvnek elég nehéz, mivel egy elég sötét jövőképet vetít elénk talán a dísztópiához hasonlít leginkább, de nyelvezetében inkább a klasszikus irodalomhoz áll közelebb.
Amit legelőször furcsállottam az az hogy férfi író női főhőst választ, aki ráadásul E/1-ben meséli történetét. Nem sok ilyennel találkozik az ember olvasmányai során, talán nem is véletlenül. Ebben a könyvben azonban előnyére szolgált a történetnek, hogy az író egy nő lelkébe "költözött". Így lett Kathy meglehetősen sivár, eléggé érzelemmentes, kissé leegyszerűsített karakter. Társai Ruth és Tommy is kellőképpen "fura" figura. Amikor azonban az olvasó számára kiderül a titok (kb. a könyv harmadánál) érthetővé válik az író szándéka.
Ami leginkább nem tetszett a történetben, hogy egy csomó dolgot elhallgat, nem fejt ki, sőt talán még nem is utal rá. Elsősorban a "kinti világ" érdekelt volna, a "rendes" emberek véleménye, hozzáállása Kathy-hez és társaihoz. Semmilyen háttéinfót nem kapunk az ügyben hogyan jutott idáig az emberiség. Milyen morális kérdések vetődtek fel, és azokat, hogy sikerült így félresöpörni.
Elég lassan csordogálnak az események, sokszor elveszett a részletekben az író. Különösen zavart az, hogy többször utal a főhős arra, hogy bizonyos dolgokra már nem emlékszik ennyi év távlatából, aztán pár sorral arrébb meg részletekbe menően ír apró egyáltalán nem fontos dolgokról.Van ilyen, de itt túl sokszor előfordul.
A dísztópiás regények kötelező eleme: a lázadás az uralkodó rendszer ellen, itt teljesen elmarad. A főhősöket a teljes beletörődés jellemzi, szinte semmilyen lépést nem tesznek meg szabadságuk elnyerésére.
Majdnem úgy viselkednek mint a robotok, de csak majdnem, mert azért vannak érzelmeik (Tommy dühkitörései), ők is megpróbálnak belekapaszkodni a legapróbb dolgokba (vásáron szerzett értéktelen semmiségek), élvezni a szerelmet, barátságot. De mégsem sikerül "normális" életet élniük, képtelenek változtatni azon ami elkerülhetetlen.
Ugye milyen ismerősen hangzik???
És itt megint előjön az, hogy az író miért tartja az olvasót ennyire tudatlanságban? Direkt az olvasó képzeletére hagyva a háttér megalkotását vagy mert ő maga sem építette fel ezt a világot teljes egészében? Nekem nagyon hiányoztak ezek az információk olvasás közben is, de főleg most, hogy visszagondolok a történetre.
Így viszont szinte végig fenntartotta a sejtelmes, titokzatos érzést és lehet, hogy ez volt a szándéka Kazuo-nak.
Bevallom engem nagyon megrémisztett és nagyon elkeserített ez a világ. Ugyanis ez egy nagyon is lehetséges és pokolian félelmetes jövőképet tár elénk.
Olyan etikai, morális kérdéseket vet fel ami nagyon is időszerű a mi világunkban.
Nem állítom, hogy nagyon unatkoztam volna olvasás közben, de annyira nem is szórakoztatott mint vártam a kiváló kritikák után.
Mivel összességében a mérleg nyelve inkább a tetszett irányba billent mindenképpen el fogom olvasni a Napok romjait is, amit régebben már láttam filmen.
Értékelésem: 5/3
Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet. George R. R. Martin
2012. jún. 6.
2012. jún. 5.
Összefoglaló - 2012. május
Ahogy az elmúlt hónapban ismét a 6-os a bűvös szám, ennyi könyvet olvastam el. Ráadásul a fele magyar író tollából származó történet.
Könyvek:
Diana Rowland: A démon jele
A véleményem a könyvről itt olvasható: http://ananiila.blogspot.hu/2012/05/diana-rowland-demon-jele.html
Kleinheinz Csilla: Ólomerdő
Kritikám: http://ananiila.blogspot.hu/2012/05/kleinheincz-csilla-olomerdo.html
Mindenképpen ez a havi kedvenc.
Steven Saylor: Róma
Írásom a könyvről: http://ananiila.blogspot.hu/2012/05/steven-saylor-roma.html
Steiner Kristóf: Lélekbonbon
Értékelésem a molyon: 5/3,5
Mindenízű drazsé volt ez a bonbon. Volt ami ízlett és volt ami nem.
Tetszettek a gondolatai, az ahogy papírra vetette még jobban. Szívesen olvasnék egy regényt tőle.
Benina: A boszorka fénye
értékelésem a molyon: 5/2
Meglepően igényes a fogalmazás, de ha nem kihívásra olvasom félbehagytam volna. Végig Alkonyat utánérzésem volt, mivel Claire egy az egyben Bella, és abban sem történik semmi.
Unalmas volt alig vártam, hogy kivégezzem. Azt hiszem egy időre befejeztem a pöttyös könyveket kétlem hogy ennek a folytatását elolvasom, de a stílus miatt mást (pörgősebb sztorit) szívesen olvasnék Benina-tól.
Nalini Singh: Angyali szárnyalás
értékelésem a molyon: 5/3
Jó volt, de semmi különös, hamar el fogom felejteni. Ez egyébként Singh angyalos sorozatához kapcsolódó novellás kötet. 4 történet szerepel benne.
Sorozatok:
Egyértelműen a Trónok harca uralta ezt a hónapot nálam, a 9. rész szenzációs volt. Tervezek egy külön írást róla, de előbb újranézem. :)
Még mindig lelkesen kelek hétköznap negyed 6-kor az Onedin család miatt, nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszik majd.
A tv-ben nézett sorozatok közül mindenképpen meg kell említenem még a Férjem védelmében és az Erica világa című Universal Channel-en futó sorikat, mindkettő nagyon tetszik, de sajnos nem minden részt sikerül megnéznem, de nem aggódom mert ez a csatorna úgyis sokat ismétel, így előbb-utóbb belefutok a kihagyott részekbe is.
Ugyanígy vagyok az Agymenőkkel és a Beverly Hills-el is, ha elkapok egy részt oké, de ha kimarad az sem baj.
A Vámpírnaplók lement, elég jól indult ez az évad, de a végére fokozatosan laposodott. Kicsit untam már így a vége felé, azt hiszem végképp kiöregedtem a műfajból. :(
Awake és Gyilkos elmék nézése még folyamatban.
Filmek:
Mozinak még a környékén sem jártam, láttam azért a Tetovált lány amerikai változatát. Korrekt kis film volt, de szerintem a svéd is volt ennyire jó.
Az idő krónikája című filmről sok jót hallottam, nos azt kell mondjam nekem egyáltalán nem jött be, unalmas, semmitmondó, klisés filmecske.
TV:
Éden Hotel: a végkifejlet nem volt olyan izgalmas mint tavaly, de lehet azért nem éreztem annak mert idén nem drukkoltam senkinek. Nekem egyébként tetszett ez az évad, elég érdekes figurák voltak benne.
Megasztár: győzött a papírforma, Gigi zenei ízlése nagyon távol áll tőlem, de elismerem a kvalitásait, különösen annak fényében hogy a lányka mindössze 15 éves. Azért én Andinak drukkoltam. Az meg hogy az év férfi hangja Talán Attila az egyszerűen nevetséges. Balázsnak kellett volna a hármasba bejutnia.
Csillag születik: bár a döntő már júniusra esett nem tolom át a következő összefoglalómra. Elég sok produkció kimaradt nekem, pl. a döntőben a két énekes első előadása (nem is tervezem megnézni) de amit a párosokban előadtak az nem volt meggyőző. XXL túl nagy teret adott a kosaras srácoknak, Jánost egyszerűen leénekelte Tabáni, Jenni jó énekelt de a partnere lehúzta a közös számukat, igaz a közepe felé már tetszett. Ismét egy igazi anti-sztár nyerte a tehetségkutatót, akivel az RTL sok mindent nem tud kezdeni, de náluk ez már tendencia.
Euróvízió: az rendben van, hogy nem szavaztak a magyarokra politikai meg ilyen-olyan okokból, de az ausztráloknál, ahol felvételről leadták a műsort és megszavaztatták a népet a Compact Disco utolsó (!!!) helyen végzett. Ott is utálnak minket? Szerintem jó volt az együttes. A svéd dal hallgatása közben nekem mindig az ugrik be, hogy ez egy tökéletes szám lenne Rihanna-nak, valahogy mindig az ő hangját képzelem hozzá. Nem rossz,de nem az én ízlésem. Oké mondjuk az egész fesztivál nem az, de én mégis bírom. Az orosz mamik megvolt? Te jó ég!
A gyanú árnyékában: ahhoz képest, hogy elsőre képtelen ötletlen tartottam egész bejött. Nem láttam minden részt, de nagyon meglepődtem néha milyen jó alakítások vannak benne. Kicsit szkeptikus vagyok, hogy tényleg mindenki amatőr volt e. Mindenesetre a témák érdekesek voltak, még ha a feldolgozás néha döcögött is.
Blog:
5 bejegyzést írtam, sajnos a melóm miatt nem is ígérek többet a közeljövőre, ezt tartani sem lesz könnyű. :(
811-en kattintottak ebben a hónapban és a Démon jele volt a legolvasottabb havi írásom.
Még mindig gyakran keresnek rajtam Klaus fanfic-et, és Muri Enikőt, nagyon érdekli a népeket a haja a melle a pornóvideója (?). Sok szépfiút is kerestek a blogomon, félek nem tudom kielégíteni az igényeket. :D
Jó nyarat mindenkinek!
Könyvek:
Diana Rowland: A démon jele
A véleményem a könyvről itt olvasható: http://ananiila.blogspot.hu/2012/05/diana-rowland-demon-jele.html
Kleinheinz Csilla: Ólomerdő
Kritikám: http://ananiila.blogspot.hu/2012/05/kleinheincz-csilla-olomerdo.html
Mindenképpen ez a havi kedvenc.
Steven Saylor: Róma
Írásom a könyvről: http://ananiila.blogspot.hu/2012/05/steven-saylor-roma.html
Steiner Kristóf: Lélekbonbon
Értékelésem a molyon: 5/3,5
Mindenízű drazsé volt ez a bonbon. Volt ami ízlett és volt ami nem.
Tetszettek a gondolatai, az ahogy papírra vetette még jobban. Szívesen olvasnék egy regényt tőle.
Benina: A boszorka fénye
értékelésem a molyon: 5/2
Meglepően igényes a fogalmazás, de ha nem kihívásra olvasom félbehagytam volna. Végig Alkonyat utánérzésem volt, mivel Claire egy az egyben Bella, és abban sem történik semmi.
Unalmas volt alig vártam, hogy kivégezzem. Azt hiszem egy időre befejeztem a pöttyös könyveket kétlem hogy ennek a folytatását elolvasom, de a stílus miatt mást (pörgősebb sztorit) szívesen olvasnék Benina-tól.
Nalini Singh: Angyali szárnyalás
értékelésem a molyon: 5/3
Jó volt, de semmi különös, hamar el fogom felejteni. Ez egyébként Singh angyalos sorozatához kapcsolódó novellás kötet. 4 történet szerepel benne.
Sorozatok:
Egyértelműen a Trónok harca uralta ezt a hónapot nálam, a 9. rész szenzációs volt. Tervezek egy külön írást róla, de előbb újranézem. :)
Még mindig lelkesen kelek hétköznap negyed 6-kor az Onedin család miatt, nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszik majd.
A tv-ben nézett sorozatok közül mindenképpen meg kell említenem még a Férjem védelmében és az Erica világa című Universal Channel-en futó sorikat, mindkettő nagyon tetszik, de sajnos nem minden részt sikerül megnéznem, de nem aggódom mert ez a csatorna úgyis sokat ismétel, így előbb-utóbb belefutok a kihagyott részekbe is.
Ugyanígy vagyok az Agymenőkkel és a Beverly Hills-el is, ha elkapok egy részt oké, de ha kimarad az sem baj.
A Vámpírnaplók lement, elég jól indult ez az évad, de a végére fokozatosan laposodott. Kicsit untam már így a vége felé, azt hiszem végképp kiöregedtem a műfajból. :(
Awake és Gyilkos elmék nézése még folyamatban.
Filmek:
Mozinak még a környékén sem jártam, láttam azért a Tetovált lány amerikai változatát. Korrekt kis film volt, de szerintem a svéd is volt ennyire jó.
Az idő krónikája című filmről sok jót hallottam, nos azt kell mondjam nekem egyáltalán nem jött be, unalmas, semmitmondó, klisés filmecske.
TV:
Éden Hotel: a végkifejlet nem volt olyan izgalmas mint tavaly, de lehet azért nem éreztem annak mert idén nem drukkoltam senkinek. Nekem egyébként tetszett ez az évad, elég érdekes figurák voltak benne.
Megasztár: győzött a papírforma, Gigi zenei ízlése nagyon távol áll tőlem, de elismerem a kvalitásait, különösen annak fényében hogy a lányka mindössze 15 éves. Azért én Andinak drukkoltam. Az meg hogy az év férfi hangja Talán Attila az egyszerűen nevetséges. Balázsnak kellett volna a hármasba bejutnia.
Csillag születik: bár a döntő már júniusra esett nem tolom át a következő összefoglalómra. Elég sok produkció kimaradt nekem, pl. a döntőben a két énekes első előadása (nem is tervezem megnézni) de amit a párosokban előadtak az nem volt meggyőző. XXL túl nagy teret adott a kosaras srácoknak, Jánost egyszerűen leénekelte Tabáni, Jenni jó énekelt de a partnere lehúzta a közös számukat, igaz a közepe felé már tetszett. Ismét egy igazi anti-sztár nyerte a tehetségkutatót, akivel az RTL sok mindent nem tud kezdeni, de náluk ez már tendencia.
Euróvízió: az rendben van, hogy nem szavaztak a magyarokra politikai meg ilyen-olyan okokból, de az ausztráloknál, ahol felvételről leadták a műsort és megszavaztatták a népet a Compact Disco utolsó (!!!) helyen végzett. Ott is utálnak minket? Szerintem jó volt az együttes. A svéd dal hallgatása közben nekem mindig az ugrik be, hogy ez egy tökéletes szám lenne Rihanna-nak, valahogy mindig az ő hangját képzelem hozzá. Nem rossz,de nem az én ízlésem. Oké mondjuk az egész fesztivál nem az, de én mégis bírom. Az orosz mamik megvolt? Te jó ég!
A gyanú árnyékában: ahhoz képest, hogy elsőre képtelen ötletlen tartottam egész bejött. Nem láttam minden részt, de nagyon meglepődtem néha milyen jó alakítások vannak benne. Kicsit szkeptikus vagyok, hogy tényleg mindenki amatőr volt e. Mindenesetre a témák érdekesek voltak, még ha a feldolgozás néha döcögött is.
Blog:
5 bejegyzést írtam, sajnos a melóm miatt nem is ígérek többet a közeljövőre, ezt tartani sem lesz könnyű. :(
811-en kattintottak ebben a hónapban és a Démon jele volt a legolvasottabb havi írásom.
Még mindig gyakran keresnek rajtam Klaus fanfic-et, és Muri Enikőt, nagyon érdekli a népeket a haja a melle a pornóvideója (?). Sok szépfiút is kerestek a blogomon, félek nem tudom kielégíteni az igényeket. :D
Jó nyarat mindenkinek!
2012. máj. 30.
Top 10 könyvsorozat - 4. helyezett: L.K. Hamilton - Anita Blake sorozat
"– Anita az ideális partner bárkinek, aki szereti a fájdalmat, és meg akar halni."
Az Alkonyat mánia után egyre jobban elterjedtek a vámpíros sorozatok hazánkban is. Sorra jelentek meg ebben a témában az idősebb olvasóknak Hamilton, Ward, Showalter, Kenyon stb. könyvei, a fiatalabbaknak pedig Mead, L.J. Smith stb. sorozatai.
És a tv is felfedezte a témában rejlő lehetőségeket, elindították többek között a ma is nagy sikernek örvendő True Blood és Vámpírnaplók sorozatot.
Az Anita Blake nem egy új sorozat ami az Alkonyat sikerét készült meglovagolni, hisz az első rész még 1993-ban látott napvilágot az amerikai írónő tollából, amit magyarul 2003-ban adtak ki.
2009 táján amikor én megismerkedtem a sorozattal már a 14. rész jelent meg magyarul. Egyhuzamban el is olvastam és azóta várom az évenkénti 1 rész megjelenését.
"Az élet mindig szemberöhögi az embert."
Nem véletlen ennek a sorozatnak a felemás megítélése. Kb. az 5. részig egy átlagos kicsit nyomozós, halottkeltős, vámpíros, vérállatos történet egy karakán, szókimondó, belevaló csaj főszereplővel és Jean-Claude-dal a kellőképp titokzatos csak kicsit félelmetes, de roppant szexi vámpírral.
Aztán megjelenik Richard a vérfarkas és máris kész a szerelmi háromszög. Vívódás a két pasi között, halottkeltés, vámpírüldözés. Mondhatni tipikus kicsit már-már unalomba forduló sztori.
De Hamilton tartogatott meglepetéseket.
Mert aztán jön a 6. könyv az Égő áldozatok és innentől már erősen megoszlanak a vélemények a sorozattal kapcsolatban. Elég sok találgatás folyt, hogy vajon mi történhetett az írónő életében, ami arra ösztönözte, hogy az addig csendes mederben folydogáló történetét feldobja (vagy mások számára elrontsa) az erotikus jelenetek tömkelegével és az addig szende szinte szűz Anitából egy háremet tartó ordas K....-t csináljon.
" Senki nem hozhat zavarba a beleegyezésem nélkül."
Bizony ettől a résztől kezdve van olyan könyv aminek szinte története sincs csak egyfolytában a testnedvek cseréje megy benne rendkívül részletesen leírva, nevén nevezve a dolgokat, gyakori a csoportos-, sőt már előfordult férfiak közti jelenet is.
Bevallom én kicsit untam már a sztorit úgyhogy nekem tetszett ez a változtatás, bár azt hozzá kell tennem, hogy így egyben elolvasva 14 részt nagyon-nagyon tömény. Aki most kezd bele az 5 részenként pihenjen és olvasson kicsit mást.
„Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.”
Hogy miért vagyok rajongója a sorozatnak?
Nagyon tetszik az írónő humora, fogalmazása. Eszméletlen dumák vannak benne, nem véletlen, hogy a net tele van AB idézetekkel. Szerethető a főhős és engem nem zavar az erotika sem (sőt).
De ami miatt legjobban szeretem az a férfi karakterek. Ennyi jó pasi nincs egyetlen másik sorozatban sem. Ahogy haladunk előre részenként egyre több szerethető, vagy éppen gyűlölhető férfi akarja Anitát. És ő bizony nem is mond (mondhat) nemet.
Személyes kedvenceim: Nathaniel, JC, Asher, Jason.
(egyértelműen team JC, Richard-ot ki nem állhatom)
Semmiképpen nem ajánlom olyanoknak akiket zavarba hoznak az erotikus jelenetek részletes leírása, a hirtelen befejezés, a hosszú lelki vívódások megjelenítése.(Anita amolyan kibeszélős típus)
Akik abbahagyták menet közben mert besokalltak (sok ilyen olvasó van) azoknak elárulom, hogy a két utolsó részben(15-16) már jóval kevesebb a szex és Hamilton kezd visszatérni a régebbi nyomozósabb, eseménydúsabb történet íráshoz.
Az eddig magyarul megjelent részek:
1. Bűnös vágyak
2. A nevető holttest
3. A kárhozottak cirkusza
4. Telihold kávézó
5. Véres csontok
6. Gyilkos tánc
7. Égő áldozatok
8. Sápadt hold
9. Obszidian pillangó
10. Leláncolt Narcisszusz
11. Égkék bűnök
12. Lidérces álmok
13. Haláltánc
14. A Harlekin
15. Fekete vér
16. Fogat fogért
A 12. rész után jelent meg a Micah című novella (magyarul nem adták ki) és a 16. rész után a Flirt, amit június elején jelentet meg az Agave kiadó Végzetes flört címmel. Ez szintén csak egy rövidebb történet, ha már lefordították és kiadják legalább mellé tehették volna a Micah-t is. Nem értem a kiadót.
Angolul még a 17. rész Bullett és a 18. rész Hit List olvasható, a következő 19. rész most júniusban jelenik meg Kiss the Dead címmel.
Számos kaland vár még az Anita Blake rajongókra, csak a kiadó (Agave) kicsit jobban tarthatná a lépést a külföldi megjelenéssel. Én vártam idén a Bullett-et, elkeserít, hogy még egy évet várhatok rá. :(
Az Alkonyat mánia után egyre jobban elterjedtek a vámpíros sorozatok hazánkban is. Sorra jelentek meg ebben a témában az idősebb olvasóknak Hamilton, Ward, Showalter, Kenyon stb. könyvei, a fiatalabbaknak pedig Mead, L.J. Smith stb. sorozatai.
És a tv is felfedezte a témában rejlő lehetőségeket, elindították többek között a ma is nagy sikernek örvendő True Blood és Vámpírnaplók sorozatot.
Az Anita Blake nem egy új sorozat ami az Alkonyat sikerét készült meglovagolni, hisz az első rész még 1993-ban látott napvilágot az amerikai írónő tollából, amit magyarul 2003-ban adtak ki.
2009 táján amikor én megismerkedtem a sorozattal már a 14. rész jelent meg magyarul. Egyhuzamban el is olvastam és azóta várom az évenkénti 1 rész megjelenését.
"Az élet mindig szemberöhögi az embert."
Nem véletlen ennek a sorozatnak a felemás megítélése. Kb. az 5. részig egy átlagos kicsit nyomozós, halottkeltős, vámpíros, vérállatos történet egy karakán, szókimondó, belevaló csaj főszereplővel és Jean-Claude-dal a kellőképp titokzatos csak kicsit félelmetes, de roppant szexi vámpírral.
Aztán megjelenik Richard a vérfarkas és máris kész a szerelmi háromszög. Vívódás a két pasi között, halottkeltés, vámpírüldözés. Mondhatni tipikus kicsit már-már unalomba forduló sztori.
De Hamilton tartogatott meglepetéseket.
Mert aztán jön a 6. könyv az Égő áldozatok és innentől már erősen megoszlanak a vélemények a sorozattal kapcsolatban. Elég sok találgatás folyt, hogy vajon mi történhetett az írónő életében, ami arra ösztönözte, hogy az addig csendes mederben folydogáló történetét feldobja (vagy mások számára elrontsa) az erotikus jelenetek tömkelegével és az addig szende szinte szűz Anitából egy háremet tartó ordas K....-t csináljon.
" Senki nem hozhat zavarba a beleegyezésem nélkül."
Bizony ettől a résztől kezdve van olyan könyv aminek szinte története sincs csak egyfolytában a testnedvek cseréje megy benne rendkívül részletesen leírva, nevén nevezve a dolgokat, gyakori a csoportos-, sőt már előfordult férfiak közti jelenet is.
Bevallom én kicsit untam már a sztorit úgyhogy nekem tetszett ez a változtatás, bár azt hozzá kell tennem, hogy így egyben elolvasva 14 részt nagyon-nagyon tömény. Aki most kezd bele az 5 részenként pihenjen és olvasson kicsit mást.
„Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.”
Hogy miért vagyok rajongója a sorozatnak?
Nagyon tetszik az írónő humora, fogalmazása. Eszméletlen dumák vannak benne, nem véletlen, hogy a net tele van AB idézetekkel. Szerethető a főhős és engem nem zavar az erotika sem (sőt).
De ami miatt legjobban szeretem az a férfi karakterek. Ennyi jó pasi nincs egyetlen másik sorozatban sem. Ahogy haladunk előre részenként egyre több szerethető, vagy éppen gyűlölhető férfi akarja Anitát. És ő bizony nem is mond (mondhat) nemet.
Személyes kedvenceim: Nathaniel, JC, Asher, Jason.
(egyértelműen team JC, Richard-ot ki nem állhatom)
Semmiképpen nem ajánlom olyanoknak akiket zavarba hoznak az erotikus jelenetek részletes leírása, a hirtelen befejezés, a hosszú lelki vívódások megjelenítése.(Anita amolyan kibeszélős típus)
Akik abbahagyták menet közben mert besokalltak (sok ilyen olvasó van) azoknak elárulom, hogy a két utolsó részben(15-16) már jóval kevesebb a szex és Hamilton kezd visszatérni a régebbi nyomozósabb, eseménydúsabb történet íráshoz.
"A nevetése olyan volt, mint a cukorka: édes és ragadós. Tudom, hogy ha Jean-Claude nevetését palackozni lehetne, akkor vagy hizlalna, vagy azonnali orgazmust okozna.”
Az eddig magyarul megjelent részek:
1. Bűnös vágyak
2. A nevető holttest
3. A kárhozottak cirkusza
4. Telihold kávézó
5. Véres csontok
6. Gyilkos tánc
7. Égő áldozatok
8. Sápadt hold
9. Obszidian pillangó
10. Leláncolt Narcisszusz
11. Égkék bűnök
12. Lidérces álmok
13. Haláltánc
14. A Harlekin
15. Fekete vér
16. Fogat fogért
A 12. rész után jelent meg a Micah című novella (magyarul nem adták ki) és a 16. rész után a Flirt, amit június elején jelentet meg az Agave kiadó Végzetes flört címmel. Ez szintén csak egy rövidebb történet, ha már lefordították és kiadják legalább mellé tehették volna a Micah-t is. Nem értem a kiadót.
Angolul még a 17. rész Bullett és a 18. rész Hit List olvasható, a következő 19. rész most júniusban jelenik meg Kiss the Dead címmel.
Számos kaland vár még az Anita Blake rajongókra, csak a kiadó (Agave) kicsit jobban tarthatná a lépést a külföldi megjelenéssel. Én vártam idén a Bullett-et, elkeserít, hogy még egy évet várhatok rá. :(
2012. máj. 21.
Steven Saylor - Róma
"– Ahogy rám hagyományozták egykor, úgy hagyományozom rád ezt az amulettet, Lucius. Esküdj meg rá, hogy ugyanezt teszed majd a saját utódaiddal, az eljövendő nemzedékkel."
Sztori: ie.1000-től ie.1-ig követhetjük nyomon Róma megalakulásának és fejlődésének történetét két család életén keresztül.
Ennek a könyvnek az elolvasásával teljesítettem a Könyvmolypárbaj kihívását!
Szeretem a monumentális regényeket, mindig elismerem az óriási belefektetett munkát, tudást, energiát és elnézem ha irodalmilag nem annyira kifinomult mint amit elvárna az ember.(pl. Ken Follett vagy Dan Brown könyvei)
A molyon 89%-on állt a könyv értékelése, ami meggyőzött arról, hogy ezt el kell olvasnom, de megmondom őszintén ha nem kihívásról van szó bizony abbahagyom a negyedénél.
Steven Saylor történész diplomával rendelkezik ráadásul az utószöveg szerint számos könyvet is elolvasott ahhoz hogy történelmileg hűen tudja bemutatni Rómát. Nekem mégis rendkívül összecsapottnak tűnik ez a regény.
488 oldalba belesűríteni 1000 év történetét lehetetlen. Nem is sikerült.
Az egész könyv egy rohanás 20-30 oldalanként ugrik a történetben 30-100 évet, mire az olvasó megismeri a szereplőket, megjegyzi nevüket már búcsúzhat is tőlük mert valamelyikük gyermekével vagy unokájával folytatódik a cselekmény.
Lehetetlen belefeledkezni a történetbe, egyrészt a sok szereplő és az időbeli ugrások miatt, másrészt az író stílusa sem éppen magával ragadó. Többször is félretettem és csak azért folytattam, hogy végre túl legyek rajta.
Az ókor és különösképpen Róma mindig is a kedvencem volt, így sok újdonsággal e könyv számomra nem szolgált.
Mivel rendkívül kevés hiteles történelmi iratanyag szól ezekről az időkről a legenda mindig is erősebb az erről az időszakról szóló történetekben. Így van ez a filmes feldolgozásoknál, mint a Róma vagy a Spartacus című sorozatoknál, amiket bevallom imádok, pedig a történelmi hűséghez nem sok közük van.
És így van ez ennél a könyvnél is.
Az írói fantázia remekül kiegészítette a mindenki által ismert történelmi eseményeket, de Saylor írói képességei véleményem szerint nem voltak elegendők ennek visszaadására.
A karakterek mind egysíkúak, a párbeszédek rendkívül erőltetettek, mintha egy narrátor beszélne folyamatosan a szereplők helyett. A molyos értékelésemben egyenesen a Szomszédok Etus jeleneteihez hasonlítottam ezeket a jeleneteket, pont olyan szájbarágós és erőltetett.
Volt egy-két jó jelenet és emlékezetes szereplő, de összességében nem értem ezt a nagy rajongást Saylor e műve iránt.
A könyvnek idén a folytatása is megjelent Birodalom címmel.
Egyenlőre nem érzek késztetést az elolvasására.
Értékelésem: 5/2
Sztori: ie.1000-től ie.1-ig követhetjük nyomon Róma megalakulásának és fejlődésének történetét két család életén keresztül.
Ennek a könyvnek az elolvasásával teljesítettem a Könyvmolypárbaj kihívását!
Szeretem a monumentális regényeket, mindig elismerem az óriási belefektetett munkát, tudást, energiát és elnézem ha irodalmilag nem annyira kifinomult mint amit elvárna az ember.(pl. Ken Follett vagy Dan Brown könyvei)
A molyon 89%-on állt a könyv értékelése, ami meggyőzött arról, hogy ezt el kell olvasnom, de megmondom őszintén ha nem kihívásról van szó bizony abbahagyom a negyedénél.
Steven Saylor történész diplomával rendelkezik ráadásul az utószöveg szerint számos könyvet is elolvasott ahhoz hogy történelmileg hűen tudja bemutatni Rómát. Nekem mégis rendkívül összecsapottnak tűnik ez a regény.
488 oldalba belesűríteni 1000 év történetét lehetetlen. Nem is sikerült.
Az egész könyv egy rohanás 20-30 oldalanként ugrik a történetben 30-100 évet, mire az olvasó megismeri a szereplőket, megjegyzi nevüket már búcsúzhat is tőlük mert valamelyikük gyermekével vagy unokájával folytatódik a cselekmény.
Lehetetlen belefeledkezni a történetbe, egyrészt a sok szereplő és az időbeli ugrások miatt, másrészt az író stílusa sem éppen magával ragadó. Többször is félretettem és csak azért folytattam, hogy végre túl legyek rajta.
Az ókor és különösképpen Róma mindig is a kedvencem volt, így sok újdonsággal e könyv számomra nem szolgált.
Mivel rendkívül kevés hiteles történelmi iratanyag szól ezekről az időkről a legenda mindig is erősebb az erről az időszakról szóló történetekben. Így van ez a filmes feldolgozásoknál, mint a Róma vagy a Spartacus című sorozatoknál, amiket bevallom imádok, pedig a történelmi hűséghez nem sok közük van.
És így van ez ennél a könyvnél is.
Az írói fantázia remekül kiegészítette a mindenki által ismert történelmi eseményeket, de Saylor írói képességei véleményem szerint nem voltak elegendők ennek visszaadására.
A karakterek mind egysíkúak, a párbeszédek rendkívül erőltetettek, mintha egy narrátor beszélne folyamatosan a szereplők helyett. A molyos értékelésemben egyenesen a Szomszédok Etus jeleneteihez hasonlítottam ezeket a jeleneteket, pont olyan szájbarágós és erőltetett.
Volt egy-két jó jelenet és emlékezetes szereplő, de összességében nem értem ezt a nagy rajongást Saylor e műve iránt.
A könyvnek idén a folytatása is megjelent Birodalom címmel.
Egyenlőre nem érzek késztetést az elolvasására.
Értékelésem: 5/2
2012. máj. 18.
Kleinheincz Csilla - Ólomerdő
" – Én nem vagyok ők– mondta a madárnak. – Nem tudom, mit
tett Anya, vagy éppen Apa, de én nem vagyok ők. Saját magam vagyok."
Sztori: A 12 éves Emese apjával él Gödöllőn, miután édesanyja még kiskorában eltűnt. Tudja, hogy nem hétköznapi gyerek hisz anyja hattyútündér volt. Egy nap eljön érte egy lovag és az Ólomerdőbe viszi. Elvarázsolt varjú, a gonosz Özvegy, életre kelt erdő és kaland várja a fiatal lányt.
Tavaly elhatároztam, hogy több magyar írótól olvasok, így került fel a várólistámra ez a könyv, amiről csak annyit tudtam, hogy kortárs író műve és fantasy.
Molyadatlap
Eléggé nyögvenyelősen indult találkozásom ezzel a történettel. Mikor kiderült számomra, hogy a főszereplő egy 12 éves kicsit sem szimpatikus kamaszlány majdnem hagytam a fenébe az egészet. De mivel kihívásra is neveztem mégis elolvastam.
Nem bántam meg. Azt hiszem még soha nem olvastam ilyen furcsa, de nagyon is szerethető mese-fantasyt.
Észrevétlenül szippantott be a könyv és aztán nem is akart elengedni. (Technikai okok miatt olvastam sokáig)
Ami leginkább megragadott ebben a könyvben az nem más mint az írónő stílusa, fogalmazása.
Kleinheincz Csilla csodálatos képeket "fest", egyszerűen, érthetően de mégis különlegesen és nagyon igényesen fogalmaz. Nagyon tetszett ahogy megteremtette ezt az érdekes, bár néhol nagyon is ismerős világot.
Kellett egy bizonyos hangulat ahhoz hogy be tudjam fogadni ezt a könyvet, ugyanis én nem vagyok oda a mesékért és fantasy-ban is inkább a sárkány-, boszorkány-, tündérmentes olvasmányok jönnek be.
Nem véletlenül használom a mese szót a fantasy helyett, tele van a történet népmesei elemekkel, alakokkal, nyelvezetében viszont egy kicsit sem emlékeztet a mesékre.
Ez nem egy gyerekkönyv inkább gyermeklelkű felnőtteknek való olvasmány.
Emese a főszereplő pimasz és szókimondó igazi mai gyerek, akinek "furcsaságát" érzi a környezete, emiatt igencsak magányosnak érzi magát. Édesapja és nagynénje emberek, akik tudják az igazságot a lány anyjáról, de mégis hétköznapi életet akarnak a gyermeknek biztosítani. Apja azonban nem tudja elfelejteni feleségét Lónát és mindenáron meg akarja találni. Ezzel beindítva az eseményeket, és az én érdeklődésemet.
A gond ezzel az, hogy kb. a 60. oldalig kellett erre várni.
A történetvezetés nem egyenes ide oda ugrál a régmúlt és ma történései között, bevallom ez néha kicsit zavaró is volt, mert nem mindig derült ki az első mondatokból, hogy most hol járunk és kinek az életébe nyerünk bepillantást. A titkok folyamatosan derülnek ki nem egyszerre ömlik az olvasóra az információ.
Nem szeretnék többet írni a történetről, de annyit elárulok, hogy a vége nem nélkülözi a drámát és egy ígéretet, miszerint 7 év múlva Emese visszatér beváltani ígéretét amit a szintén félvér Rabonbánnak tett.
A 7 év 2014-ben lejár és ha hinni lehet az írónőnek talán addigra meg is születik a történet folytatása.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul Emese és az Ólomerdő lakóinak sorsa, akiket szinte kivétel nélkül sikerült megszeretnem. Igen még Emesét is, aki egészen "felnőtt" a végére.
Értékelésem: 5/3,5
tett Anya, vagy éppen Apa, de én nem vagyok ők. Saját magam vagyok."
Sztori: A 12 éves Emese apjával él Gödöllőn, miután édesanyja még kiskorában eltűnt. Tudja, hogy nem hétköznapi gyerek hisz anyja hattyútündér volt. Egy nap eljön érte egy lovag és az Ólomerdőbe viszi. Elvarázsolt varjú, a gonosz Özvegy, életre kelt erdő és kaland várja a fiatal lányt.
Tavaly elhatároztam, hogy több magyar írótól olvasok, így került fel a várólistámra ez a könyv, amiről csak annyit tudtam, hogy kortárs író műve és fantasy.
Molyadatlap
Eléggé nyögvenyelősen indult találkozásom ezzel a történettel. Mikor kiderült számomra, hogy a főszereplő egy 12 éves kicsit sem szimpatikus kamaszlány majdnem hagytam a fenébe az egészet. De mivel kihívásra is neveztem mégis elolvastam.
Nem bántam meg. Azt hiszem még soha nem olvastam ilyen furcsa, de nagyon is szerethető mese-fantasyt.
Észrevétlenül szippantott be a könyv és aztán nem is akart elengedni. (Technikai okok miatt olvastam sokáig)
Ami leginkább megragadott ebben a könyvben az nem más mint az írónő stílusa, fogalmazása.
Kleinheincz Csilla csodálatos képeket "fest", egyszerűen, érthetően de mégis különlegesen és nagyon igényesen fogalmaz. Nagyon tetszett ahogy megteremtette ezt az érdekes, bár néhol nagyon is ismerős világot.
Kellett egy bizonyos hangulat ahhoz hogy be tudjam fogadni ezt a könyvet, ugyanis én nem vagyok oda a mesékért és fantasy-ban is inkább a sárkány-, boszorkány-, tündérmentes olvasmányok jönnek be.
Nem véletlenül használom a mese szót a fantasy helyett, tele van a történet népmesei elemekkel, alakokkal, nyelvezetében viszont egy kicsit sem emlékeztet a mesékre.
Ez nem egy gyerekkönyv inkább gyermeklelkű felnőtteknek való olvasmány.
Emese a főszereplő pimasz és szókimondó igazi mai gyerek, akinek "furcsaságát" érzi a környezete, emiatt igencsak magányosnak érzi magát. Édesapja és nagynénje emberek, akik tudják az igazságot a lány anyjáról, de mégis hétköznapi életet akarnak a gyermeknek biztosítani. Apja azonban nem tudja elfelejteni feleségét Lónát és mindenáron meg akarja találni. Ezzel beindítva az eseményeket, és az én érdeklődésemet.
A gond ezzel az, hogy kb. a 60. oldalig kellett erre várni.
A történetvezetés nem egyenes ide oda ugrál a régmúlt és ma történései között, bevallom ez néha kicsit zavaró is volt, mert nem mindig derült ki az első mondatokból, hogy most hol járunk és kinek az életébe nyerünk bepillantást. A titkok folyamatosan derülnek ki nem egyszerre ömlik az olvasóra az információ.
Nem szeretnék többet írni a történetről, de annyit elárulok, hogy a vége nem nélkülözi a drámát és egy ígéretet, miszerint 7 év múlva Emese visszatér beváltani ígéretét amit a szintén félvér Rabonbánnak tett.
A 7 év 2014-ben lejár és ha hinni lehet az írónőnek talán addigra meg is születik a történet folytatása.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul Emese és az Ólomerdő lakóinak sorsa, akiket szinte kivétel nélkül sikerült megszeretnem. Igen még Emesét is, aki egészen "felnőtt" a végére.
Értékelésem: 5/3,5
2012. máj. 16.
Diana Rowland: A démon jele
"– Egy szövetségi ügynökhöz képest egész okos vagy.
– Átugrottam egy csomó kérdést a felvételi vizsgán, hogy bekerülhessek a céghez"
Sztori: A húszas évei végén járó Kara Gillian nappal egy frissen kinevezett nyomozó, aki megkapja élete első gyilkossági ügyét, mely során rögtön egy sorozatgyilkos nyomába kell erednie.
Éjjel azonban titkos tevékenységet folytat pincéjében: Démonokat idéz. Hamarosan kiderül, hogy ennek a képességének jó hasznát veheti az ügy megoldásában. Mindeközben két jóképű férfi is keresztezi útját, a hihetetlen szépségű Démon Lord és a kissé ellenséges FBI ügynök.
Ismét egy igazi elsősorban nőknek szóló könnyed fantasy, egy újabb sorozat bevezető része.
Moly adatlap
Stílusában mindenképpen a korai Anita Blake könyvekhez tudnám hasonlítani nem véletlenül.
Adott egy felnőtt nő akinek paranormális képessége a halottidézés helyett, a démonidézés. Már az elején megjelenik a titokzatos és nagyon vonzó Démon Lord Rhyzkahl, aki öt percnyi ismeretség után (nem viccelek tényleg) széttárja lábát hősnőnknek, aki természetesen addig szinte a jó erkölcs mintaképe volt. Ahogy halad a nyomozás megjelenik a másik férfi Ryan az FBI ügynök aki szintén titokzatos, sőt az elején unszimpatikus Kara-nak, de a végére.....
Nos igen elég tipikus, ha csak ezeket a részeket veszem ki a történetből. Igaz itt egy rész alatt lerendezik azt amin az Anita Blake sorozatban legalább 4 részen keresztül nyűglődnek. :)
Amit mindenképpen pozitívumnak tartok, hogy a nyomozó szál jóval erősebb mint a hasonló történetekben, bepillantást nyerünk a helyszínelésbe és a boncolás rejtelmeibe is.
A nyomozás maga logikusan felépített bár számomra nem túl izgalmas, nem késztetett gondolkodásra így nem is jöttem rá ki a gyilkos, és sokkot sem kaptam mikor kiderült.
Az erotikus jelenetek szám szerint kettő, az éppen elég kategóriába tartozik nem túl részletes inkább csak a körülmények miatt húztam a számat közben.
Erőssége a könyvnek a karakterábrázolás és a humor.
A főhős Kara szimpatikus, kicsit még esetlen, kiforratlan de szerethető. A Démon Lord kissé félelmetes a düh kitörései miatt, az a figura akiről nem lehet eldönteni, hogy jó vagy rossz és ezek a karakterek nekem a kedvenceim. Mindenképpen érdekesebb figura számomra mint Ryan az ügynök, aki szerintem a következő részekben a segítőkész, jó fiú lesz. Nyilvánvaló, hogy itt a könyv rajongói hasonló vitát fognak lefolytatni mint JC és Richard (Anita Blake) esetében. :)
A legtöbb könyvet azonnal elképzelem hogy mutatna filmen, ez a könyv nagyon jó alapanyag lehetne, bár a rendkívül brutális és véres gyilkosságok megjelenítése biztos okozna némi gondot a készítőknek.
Összességében azt kell mondjam, ha ezt a könyvet úgy három évvel korábban olvasom biztos sokkal jobban tetszett volna. Így gyakran volt olyan érzésem, hogy mintha ezt már olvastam volna valahol.
Azért a folytatásra ha megjelenik mindenképpen lecsapok.
Értékelésem: 5/3
– Átugrottam egy csomó kérdést a felvételi vizsgán, hogy bekerülhessek a céghez"
Sztori: A húszas évei végén járó Kara Gillian nappal egy frissen kinevezett nyomozó, aki megkapja élete első gyilkossági ügyét, mely során rögtön egy sorozatgyilkos nyomába kell erednie.
Éjjel azonban titkos tevékenységet folytat pincéjében: Démonokat idéz. Hamarosan kiderül, hogy ennek a képességének jó hasznát veheti az ügy megoldásában. Mindeközben két jóképű férfi is keresztezi útját, a hihetetlen szépségű Démon Lord és a kissé ellenséges FBI ügynök.
Ismét egy igazi elsősorban nőknek szóló könnyed fantasy, egy újabb sorozat bevezető része.
Moly adatlap
Stílusában mindenképpen a korai Anita Blake könyvekhez tudnám hasonlítani nem véletlenül.
Adott egy felnőtt nő akinek paranormális képessége a halottidézés helyett, a démonidézés. Már az elején megjelenik a titokzatos és nagyon vonzó Démon Lord Rhyzkahl, aki öt percnyi ismeretség után (nem viccelek tényleg) széttárja lábát hősnőnknek, aki természetesen addig szinte a jó erkölcs mintaképe volt. Ahogy halad a nyomozás megjelenik a másik férfi Ryan az FBI ügynök aki szintén titokzatos, sőt az elején unszimpatikus Kara-nak, de a végére.....
Nos igen elég tipikus, ha csak ezeket a részeket veszem ki a történetből. Igaz itt egy rész alatt lerendezik azt amin az Anita Blake sorozatban legalább 4 részen keresztül nyűglődnek. :)
Amit mindenképpen pozitívumnak tartok, hogy a nyomozó szál jóval erősebb mint a hasonló történetekben, bepillantást nyerünk a helyszínelésbe és a boncolás rejtelmeibe is.
A nyomozás maga logikusan felépített bár számomra nem túl izgalmas, nem késztetett gondolkodásra így nem is jöttem rá ki a gyilkos, és sokkot sem kaptam mikor kiderült.
Az erotikus jelenetek szám szerint kettő, az éppen elég kategóriába tartozik nem túl részletes inkább csak a körülmények miatt húztam a számat közben.
Erőssége a könyvnek a karakterábrázolás és a humor.
A főhős Kara szimpatikus, kicsit még esetlen, kiforratlan de szerethető. A Démon Lord kissé félelmetes a düh kitörései miatt, az a figura akiről nem lehet eldönteni, hogy jó vagy rossz és ezek a karakterek nekem a kedvenceim. Mindenképpen érdekesebb figura számomra mint Ryan az ügynök, aki szerintem a következő részekben a segítőkész, jó fiú lesz. Nyilvánvaló, hogy itt a könyv rajongói hasonló vitát fognak lefolytatni mint JC és Richard (Anita Blake) esetében. :)
A legtöbb könyvet azonnal elképzelem hogy mutatna filmen, ez a könyv nagyon jó alapanyag lehetne, bár a rendkívül brutális és véres gyilkosságok megjelenítése biztos okozna némi gondot a készítőknek.
Összességében azt kell mondjam, ha ezt a könyvet úgy három évvel korábban olvasom biztos sokkal jobban tetszett volna. Így gyakran volt olyan érzésem, hogy mintha ezt már olvastam volna valahol.
Azért a folytatásra ha megjelenik mindenképpen lecsapok.
Értékelésem: 5/3
2012. máj. 3.
Összefoglaló - 2012. április
Kicsit a sorozatok elvették az időt az olvasástól, de azért így is hoztam az átlagot.
6 könyvet olvastam el, melyek a következők:
Ken Follett: Titánok bukása
véleményem a könyvről itt olvasható: http://ananiila.blogspot.com/2012/04/ken-follett-titanok-bukasa.html
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
ezt a furcsa, de jó könyvet itt értékeltem: http://ananiila.blogspot.com/2012/04/ransom-riggs-vandorsolyom-kisasszony.html
Carrie Ryan: Kezek és fogak erdeje
sajnos ez a könyv csalódást okozott, hogy miért azt itt olvashatjátok: http://ananiila.blogspot.com/2012/04/carrie-ryan-kezek-es-fogak-erdeje.html
Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
a sok könnyed olvasmány után egy kicsit komolyabb, de nekem nagyon kedves könyv: http://ananiila.blogspot.com/2012/04/grecso-krisztian-mellettem-elfersz.html
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok
a témája miatt nem tetszett, egyébként az írás stílusa bejön: http://ananiila.blogspot.com/2012/04/laurie-halse-anderson-jegviraglanyok.html
Raana Raas: Időcsodák 1 - Elágazó utak
a Csodaidők sorozat mi lett volna ha... koncepcióján íródott könyve. Ez tetszett legjobban ebben a hónapban. Nemsokára lesz egy hosszabb bejegyzés az egész CSI univerzumról. 5/5
Sorozatok:
Végre elkezdődött a Trónok harca 2. évada. !!!!
Nálam abszolút kedvenc a könyvsorozat és a belőle készült kitűnő sorozat is. Nemsokára írok bejegyzést, hisz ha minden igaz 05.29.-én megjelenik az 5. könyv is magyarul.
Az AXN maraton keretében jó pár rész megnéztem a Felejthetetlen című krimi sorozatból, akkor jó volt de nem töröm magam a folytatásért.
A régebben követett sorozatok mellett felfedeztem, hogy a Prizma tv igaz hajnalban de el kezdte adni az Onedin családot. Valamikor nagyon kicsi koromból rémlik valami most ismét felfedeztem és azt kell mondjam nagyon tetszik. Mivel 1850-ben játszódik hiába nagyon régi a sorozat ma is nézhető.
Filmek:
Ismételten nem vittem túlzásba a filmnézést, mindössze 3 filmet láttam.
Felettünk a Föld nagyon tetszett, értékelésem: http://ananiila.blogspot.com/2012/04/felettunk-fold-film.html
A másik két filmet viszont nem is tudom miért néztem végig.
Drive Angry-nál már akkor gyanakodnom kellett volna amikor megpillantottam Nicolas Cage-t, neki mostanában borzalmas filmjei vannak.
A Csúcshatás témája még tetszett is de elég unalmas volt.
TV:
Nálam az Éden Hotel viszi a pálmát, sokkal érdekesebb mint az előző széria, főleg így a vége felé egyre többeknek jön ki az igazi énje.
Megasztárban van kb. 3 jó énekes nulla egyéniséggel (Gigi, Andrea, Balázs) a többiek közül még Benji-ben látnék fantáziát de ő meg borzalmasan énekel. A többi említésre sem méltó.
Csillag születik egyetlen erőssége Puzsér. Szinte mindig egyetértek vele, kivéve amikor agyon dicséri a táncosokat meg az énekes csajt. Mert szerintem ők sem annyira jók. 7 pontnál többet még nem adtam volna senkinek. :(
Blog:
7 bejegyzést írtam, ezek közül a legnépszerűbb a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című könyvről írt bejegyzésem.
Összességében még mindig a Vámpírnaplók vezet, bár gondolom ez inkább a letöltésre vágyók miatt van. SzJ gimi és az Éhezők viadala filmkritikám is népszerű volt áprilisban.
Összesen 794-en látogatták meg az oldalt, ez eddig a csúcs!!!
És végül a kedvencem a fura keresőszavak:
- klaus smith fanfiction - írjak egyet?
- műláb - először furcsállottam aztán rájöttem, hogy megemlítettem mint eltérést az Éh könyv és film között
- hol lakik Denisa Wry - nem emlékszem már de nem ő lakik Fertőcity-ben? vagy az Kyra?
Áprilisra ennyi. Üdv.
6 könyvet olvastam el, melyek a következők:
Ken Follett: Titánok bukása
véleményem a könyvről itt olvasható: http://ananiila.blogspot.com/2012/04/ken-follett-titanok-bukasa.html
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
ezt a furcsa, de jó könyvet itt értékeltem: http://ananiila.blogspot.com/2012/04/ransom-riggs-vandorsolyom-kisasszony.html
Carrie Ryan: Kezek és fogak erdeje
sajnos ez a könyv csalódást okozott, hogy miért azt itt olvashatjátok: http://ananiila.blogspot.com/2012/04/carrie-ryan-kezek-es-fogak-erdeje.html
Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
a sok könnyed olvasmány után egy kicsit komolyabb, de nekem nagyon kedves könyv: http://ananiila.blogspot.com/2012/04/grecso-krisztian-mellettem-elfersz.html
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok
a témája miatt nem tetszett, egyébként az írás stílusa bejön: http://ananiila.blogspot.com/2012/04/laurie-halse-anderson-jegviraglanyok.html
Raana Raas: Időcsodák 1 - Elágazó utak
a Csodaidők sorozat mi lett volna ha... koncepcióján íródott könyve. Ez tetszett legjobban ebben a hónapban. Nemsokára lesz egy hosszabb bejegyzés az egész CSI univerzumról. 5/5
Sorozatok:
Végre elkezdődött a Trónok harca 2. évada. !!!!
Nálam abszolút kedvenc a könyvsorozat és a belőle készült kitűnő sorozat is. Nemsokára írok bejegyzést, hisz ha minden igaz 05.29.-én megjelenik az 5. könyv is magyarul.
Az AXN maraton keretében jó pár rész megnéztem a Felejthetetlen című krimi sorozatból, akkor jó volt de nem töröm magam a folytatásért.
A régebben követett sorozatok mellett felfedeztem, hogy a Prizma tv igaz hajnalban de el kezdte adni az Onedin családot. Valamikor nagyon kicsi koromból rémlik valami most ismét felfedeztem és azt kell mondjam nagyon tetszik. Mivel 1850-ben játszódik hiába nagyon régi a sorozat ma is nézhető.
Filmek:
Ismételten nem vittem túlzásba a filmnézést, mindössze 3 filmet láttam.
Felettünk a Föld nagyon tetszett, értékelésem: http://ananiila.blogspot.com/2012/04/felettunk-fold-film.html
A másik két filmet viszont nem is tudom miért néztem végig.
Drive Angry-nál már akkor gyanakodnom kellett volna amikor megpillantottam Nicolas Cage-t, neki mostanában borzalmas filmjei vannak.
A Csúcshatás témája még tetszett is de elég unalmas volt.
TV:
Nálam az Éden Hotel viszi a pálmát, sokkal érdekesebb mint az előző széria, főleg így a vége felé egyre többeknek jön ki az igazi énje.
Megasztárban van kb. 3 jó énekes nulla egyéniséggel (Gigi, Andrea, Balázs) a többiek közül még Benji-ben látnék fantáziát de ő meg borzalmasan énekel. A többi említésre sem méltó.
Csillag születik egyetlen erőssége Puzsér. Szinte mindig egyetértek vele, kivéve amikor agyon dicséri a táncosokat meg az énekes csajt. Mert szerintem ők sem annyira jók. 7 pontnál többet még nem adtam volna senkinek. :(
Blog:
7 bejegyzést írtam, ezek közül a legnépszerűbb a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című könyvről írt bejegyzésem.
Összességében még mindig a Vámpírnaplók vezet, bár gondolom ez inkább a letöltésre vágyók miatt van. SzJ gimi és az Éhezők viadala filmkritikám is népszerű volt áprilisban.
Összesen 794-en látogatták meg az oldalt, ez eddig a csúcs!!!
És végül a kedvencem a fura keresőszavak:
- klaus smith fanfiction - írjak egyet?
- műláb - először furcsállottam aztán rájöttem, hogy megemlítettem mint eltérést az Éh könyv és film között
- hol lakik Denisa Wry - nem emlékszem már de nem ő lakik Fertőcity-ben? vagy az Kyra?
Áprilisra ennyi. Üdv.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)