Sztori: ie.1000-től ie.1-ig követhetjük nyomon Róma megalakulásának és fejlődésének történetét két család életén keresztül.
Ennek a könyvnek az elolvasásával teljesítettem a Könyvmolypárbaj kihívását!
Szeretem a monumentális regényeket, mindig elismerem az óriási belefektetett munkát, tudást, energiát és elnézem ha irodalmilag nem annyira kifinomult mint amit elvárna az ember.(pl. Ken Follett vagy Dan Brown könyvei)
A molyon 89%-on állt a könyv értékelése, ami meggyőzött arról, hogy ezt el kell olvasnom, de megmondom őszintén ha nem kihívásról van szó bizony abbahagyom a negyedénél.
Steven Saylor történész diplomával rendelkezik ráadásul az utószöveg szerint számos könyvet is elolvasott ahhoz hogy történelmileg hűen tudja bemutatni Rómát. Nekem mégis rendkívül összecsapottnak tűnik ez a regény.
488 oldalba belesűríteni 1000 év történetét lehetetlen. Nem is sikerült.
Az egész könyv egy rohanás 20-30 oldalanként ugrik a történetben 30-100 évet, mire az olvasó megismeri a szereplőket, megjegyzi nevüket már búcsúzhat is tőlük mert valamelyikük gyermekével vagy unokájával folytatódik a cselekmény.
Lehetetlen belefeledkezni a történetbe, egyrészt a sok szereplő és az időbeli ugrások miatt, másrészt az író stílusa sem éppen magával ragadó. Többször is félretettem és csak azért folytattam, hogy végre túl legyek rajta.
Az ókor és különösképpen Róma mindig is a kedvencem volt, így sok újdonsággal e könyv számomra nem szolgált.
Mivel rendkívül kevés hiteles történelmi iratanyag szól ezekről az időkről a legenda mindig is erősebb az erről az időszakról szóló történetekben. Így van ez a filmes feldolgozásoknál, mint a Róma vagy a Spartacus című sorozatoknál, amiket bevallom imádok, pedig a történelmi hűséghez nem sok közük van.
És így van ez ennél a könyvnél is.
Az írói fantázia remekül kiegészítette a mindenki által ismert történelmi eseményeket, de Saylor írói képességei véleményem szerint nem voltak elegendők ennek visszaadására.
A karakterek mind egysíkúak, a párbeszédek rendkívül erőltetettek, mintha egy narrátor beszélne folyamatosan a szereplők helyett. A molyos értékelésemben egyenesen a Szomszédok Etus jeleneteihez hasonlítottam ezeket a jeleneteket, pont olyan szájbarágós és erőltetett.
Volt egy-két jó jelenet és emlékezetes szereplő, de összességében nem értem ezt a nagy rajongást Saylor e műve iránt.
A könyvnek idén a folytatása is megjelent Birodalom címmel.
Egyenlőre nem érzek késztetést az elolvasására.
Értékelésem: 5/2
Én mindig is inkább görögös voltam, semmint rómais, de nem igazán tudnám megmondani, miért. Viszont engem a mai napig sokkal jobban érdekel a mitológia, mint a történelem, úgyhogy ha rajtam múlna, még a történelmet is mitológiai szereplőkkel mutatnám be. Számomra úgy sokkal könnyebben befogadható és élvezhetőbb volna.
VálaszTörlés