Sztori: Kathy felnőtt nőként emlékezik vissza és meséli el a különös titkokat rejtő életét.
A világtól elzártan egy magániskolában nőtt fel barátaival Ruth-szal és Tommy-val. Vajon mi az a titok ami meghatározza egész életüket? Miben különböznek a többi embertől? Ezekre és még sok, mindenkit érdeklő nagy igazságokra ad választ a Napok romjai népszerű szerzője Kazuo Ishiguro Ne engedj el című regényében.
A könyv nyomán film is készült, sajnos még nem sikerült megnéznem, de a könyv elolvasása után nagyon kíváncsi vagyok, hogyan sikerült filmre vinni ezt a fura történetet.
Olvasás közben csak úgy cikáztak a gondolataim, amiket persze nem írtam fel, és így utólag elég nehéz összeszedni a benyomásaimat.
Sajnos valahol valamikor sikerült elspoilereznem magamnak a sztori lényegét, és ez rányomta bélyegét az olvasás élvezetére.
Így, hogy már az elejétől tudtam, hogy kik és mi okból élnek Hailsham-ben nem volt nagy meglepődés és többek között emiatt sem vagyok teljesen megelégedve ezzel a könyvvel.
A titkot igyekszem nem felfedni, és úgy írni a bejegyzést, de azért mindenki csak a saját felelősségére olvasson tovább!!!
A műfaji meghatározása a könyvnek elég nehéz, mivel egy elég sötét jövőképet vetít elénk talán a dísztópiához hasonlít leginkább, de nyelvezetében inkább a klasszikus irodalomhoz áll közelebb.
Amit legelőször furcsállottam az az hogy férfi író női főhőst választ, aki ráadásul E/1-ben meséli történetét. Nem sok ilyennel találkozik az ember olvasmányai során, talán nem is véletlenül. Ebben a könyvben azonban előnyére szolgált a történetnek, hogy az író egy nő lelkébe "költözött". Így lett Kathy meglehetősen sivár, eléggé érzelemmentes, kissé leegyszerűsített karakter. Társai Ruth és Tommy is kellőképpen "fura" figura. Amikor azonban az olvasó számára kiderül a titok (kb. a könyv harmadánál) érthetővé válik az író szándéka.
Ami leginkább nem tetszett a történetben, hogy egy csomó dolgot elhallgat, nem fejt ki, sőt talán még nem is utal rá. Elsősorban a "kinti világ" érdekelt volna, a "rendes" emberek véleménye, hozzáállása Kathy-hez és társaihoz. Semmilyen háttéinfót nem kapunk az ügyben hogyan jutott idáig az emberiség. Milyen morális kérdések vetődtek fel, és azokat, hogy sikerült így félresöpörni.
Elég lassan csordogálnak az események, sokszor elveszett a részletekben az író. Különösen zavart az, hogy többször utal a főhős arra, hogy bizonyos dolgokra már nem emlékszik ennyi év távlatából, aztán pár sorral arrébb meg részletekbe menően ír apró egyáltalán nem fontos dolgokról.Van ilyen, de itt túl sokszor előfordul.
A dísztópiás regények kötelező eleme: a lázadás az uralkodó rendszer ellen, itt teljesen elmarad. A főhősöket a teljes beletörődés jellemzi, szinte semmilyen lépést nem tesznek meg szabadságuk elnyerésére.
Majdnem úgy viselkednek mint a robotok, de csak majdnem, mert azért vannak érzelmeik (Tommy dühkitörései), ők is megpróbálnak belekapaszkodni a legapróbb dolgokba (vásáron szerzett értéktelen semmiségek), élvezni a szerelmet, barátságot. De mégsem sikerül "normális" életet élniük, képtelenek változtatni azon ami elkerülhetetlen.
Ugye milyen ismerősen hangzik???
És itt megint előjön az, hogy az író miért tartja az olvasót ennyire tudatlanságban? Direkt az olvasó képzeletére hagyva a háttér megalkotását vagy mert ő maga sem építette fel ezt a világot teljes egészében? Nekem nagyon hiányoztak ezek az információk olvasás közben is, de főleg most, hogy visszagondolok a történetre.
Így viszont szinte végig fenntartotta a sejtelmes, titokzatos érzést és lehet, hogy ez volt a szándéka Kazuo-nak.
Bevallom engem nagyon megrémisztett és nagyon elkeserített ez a világ. Ugyanis ez egy nagyon is lehetséges és pokolian félelmetes jövőképet tár elénk.
Olyan etikai, morális kérdéseket vet fel ami nagyon is időszerű a mi világunkban.
Nem állítom, hogy nagyon unatkoztam volna olvasás közben, de annyira nem is szórakoztatott mint vártam a kiváló kritikák után.
Mivel összességében a mérleg nyelve inkább a tetszett irányba billent mindenképpen el fogom olvasni a Napok romjait is, amit régebben már láttam filmen.
Értékelésem: 5/3
Már vártam a bejegyzésed :)Szerintem direkt nem kaptunk a világképből mert végülis ez nem egy disztópiás regény hanem csak annak egy szelete, aspektusa. És pont ez érzékeltette jól hogy maguk ezek a gyerekek milyen keveset is tudnak a világ működéséről én így át tudtam érezni hogy én sem tudtam többet, mint ők. Szórakoztatónak nem az, inkább így behúzza az embert, és értékes gondolatokat közvetít és rájösz hogy hozzájuk képest milyen sok energiád és lehetőséged van, hogy van miért az asztalra csapnod ha úgy adódik és meg is teheted :)
VálaszTörlésEgyetértek, de nekem akkor is hiányérzetem van. Olyan hihetetlen hogy a külvilágba kerülve sem változtattak, mégis ott éltek 10-15 évet. És nem nagyon van kifejtve mivel töltötték az időt.
TörlésMeg aztán mostanság szigorúbb is vagyok. :)