"Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad.
Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad.
Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad.
Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad...."
Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad.
Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad.
Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad. Ennem. Nem. Szabad...."
Sztori: A jégviráglányok Lia és Cassie elvesztek az anorexia és bulimia világában. Cassie meghal, szelleme azonban kísérti barátnőjét, aki családját becsapva minden nappal egyre soványabb és soványabb. Cél a 0 testindex.
Számomra megrázó, zavarba ejtő és idegesítő is egyben ez a történet. Soha nem olvastam még az anorexiáról és ezek után nem is szeretnék.
Azt hiszem Anderson mindent elmondott ebben a témában, rendkívül őszintén, felkavaróan beszél a hánytató, éheztető, magukat vagdosó lányokról.
Személyes tapasztalatom nincs, egy túlzásba vitt fogyókúrás volt az ismerőseim között, de őt még le tudták állítani mielőtt teljesen begolyózott és elfogyott volna.
Mindenki szeretne tökéletes alakot, de érthetetlen számomra miért akarna valaki csontváz szerű alakot? Tudom, tudom ez a testképzavar, és ez is egy betegség, ami lelki okokra vezethető vissza.
Nem értem ezeket a lányokat. Inkább sajnálom őket.
Tudom, hogy a fiatalok tapasztalat híján jóval érzékenyebben reagálnak a problémákra, úgy érzik itt a világvége, míg egy felnőtt már sok mindent megtapasztalt ember ugyanarra a problémára csak legyint egyet.
Ezért bosszant engem ez a könyv hasonlóan Jay Asher: Tizenhárom okom volt című könyvéhez.
Ugyanis az okok amiért Lia és sorstársai az anorexia világába menekülnek harminc felett már nehezen érthetőek.
A szülők válása, egy új mostoha vele egy új testvér, iskolai problémák, fiúk, de még a plusz egy-két kiló mind olyan dolgok amik eltörpülnek a felnőtté válás után.
Koromnál fogva én inkább a szülők szemszögéből tudom átérezni ezt a történetet.
Szívem szerint jól megráztam volna Lia-t és Cassie-t. Mi a fene bajotok van nektek??? Gazdag szülők elkényeztetett gyerekei vagytok ez a legnagyobb bajotok!!!
Kikészít ha valaki nem tudja megbecsülni azt ami van és folyton olyat akar ami nincs, és mire kiküzdi magának vége is az életének, vagy csak egy újabb csalódással gyarapodik.
Cassie-ről azért sokmindent nem tudtam meg, de Lia-t nagyon nem értem. Elfoglaltak a szülők és nem érnek rá vele foglalkozni? Másnak az a baja, hogy szülei rátelepednek.
Nem hagyták magára, próbálják megérteni, de nagyon nehéz azt végignézni egy szülőnek, hogy teszi magát tönkre a lánya, aki egyébként okos és szép jövő előtt állna.
És a bűntudat amit barátnője halála után érez súlyosbítja betegségét még az sem rettenti el, hogy ő is Cassie sorsára juthat. Magányos, örökké fáradt, kiégett. Csak magának köszönheti.
Kegyetlen vagyok? Lehet.
Felmerül a kérdés: miért gondolja azt Lia, hogy attól minden jobb lesz ha ő elfogy? Ez egy lassú öngyilkosság? Figyelemfelkeltés? Nem önző dolog ez?
Nagyon jól ír Anderson, még nem olvastam tőle ezelőtt semmit, de biztos fogok.
Nagyon egyedi a stílusa, nem találkoztam még olyan könyvvel ahol egy oldalon keresztül ugyanazok a szavak ismétlődnek, (lásd fenti idézet) ezzel is a főszereplő lelkivilágát érzékeltetve.
Nem az ő hibája, hogy én meghatódás, megértés helyett ideges és bosszús lettem. Ezt a téma hozta ki belőlem.
Ha csak az írást kéne pontoznom 5/4,5 lenne, de nem tudok elvonatkoztatni a témától így csak 5/3.
Hát ez egy elég összetett betegség, aki nincs benne tényleg nem érti. Legtöbbször az egyik ugye a testképzavar: te csontosnak látod de ő a tükörben kövérnek látja magát so majdnem olyan mintha hallucinálna. Egy ilyen sematikus ábrán ahol emberalakok vannak azon is 25%-al többre becsülik magukat ezek az emberek.
VálaszTörlésA másik dolog: ezek a betegek általában nem tudnak kontrollt gyakorolni az életük felett. Mert mitté a szüleik belerángatják őket vmibe, v elválnak és nekik nincs beleszólásuk se abba h kivel maradnak se abbah a szülő kivel van. nagyon gyakori hogy az anya ilyen..mindentjobbantudok típus. Elemeztünk eseteket az egyetemen, pl terápiás ülés jegyzőkönyvét...a terapeuta kérdezi a gyereket, és az anya válaszol meg bökdösi h "mondd meg neki szivem mértnem válszolsz már" szóval így kiveszi a gyerek alól az önállóság talaját. És a betegség kulcsa hogy ha semmi felett nem tud kontrollt gyakorolni mert nem hagyják, akkor afelett tud hogy mit eszik vagy mennyit v hogy eszik-e mert erőszakkal senki nem tud megtömni. Ez ad egy ilyen kielégülést h ő szabályoz.
A hánytatás meg, nos gondolj bele amikor beteg vagy és kra rosszul vagy, aztán végre kijön belőled minden megkönnyebbülsz. Ezek a lányok sokszor egyrészt bűntudatból hánynak ha sokat esznek másrészt emiatt a megkönnyebbülés érzésért nekik olyan ez mint a katarzis vagy megtisztulás.
A vagdosás meg, amikor szóval a lelki fájdalommal nem tudsz mit kezdeni mert nem kézzel fogható, ezért fájdalmat okoznak maguknak, ami kézzel fogható, lehet vele törődni. tudom elég betegesen hangzik de, ez a pszichológiai háttér.
Azért szörnyű ez a betegség mert nincs énképük vagy ez az énkép torz és büntetik magukat, meg azért is mert ez a testképzavar, nehéz megláttatni velük az eredetit. Másrészt mindig vannak családi szálak. Pl az hogy gazdag vagy és mindened megvan semmit nem ér ha érzelmileg sivár az életed és nem érdekli a szüleidet mi van veled vagy csak felszínesen. Ismertem én is olyan fiút mindene megvolt, gazdag, de nem figyeltek rá a szülei, érzelmileg és vad lett nőcsábász meg a drogokkal is volt gondja, de amint talált egy olyan lányt, előjött az alapszemélyisége aki egy végtelenül kedves, vicces és humoros srác aki gondoskodó.
Hálisten én anyukámtól érzelmileg mindent megkaptam, szóval velem ilyen nem fordulhatott volna elő. Meg mással se mindig aki nem kap ilyet mert erősebb fából faragták mert úgy van összerakva. De aki gyengébb, az belesodródhat ilyenbe. Van visszaút de nehéz, teljes mellszélességgel ki kell állni mellettük a casládnak is és általában nem az egyén problémája ez hanem a család egy rendszer, egymásra hatnak akik beletartoznak, ilyenkor az egész rendszer diszfunkcionális és mindig a leggyengébb láncszem a tünethordozó aki rendszerint a gyerek. Van hogy meggyógyítod a gyereket és kiütközik a probléma másvkin, mindaddig amíg az egész rendszer nem kerül egyensúlyba.
És most asszem befogom mielőtt elalszol :D
Dehogy alszom el. Ezt mind tudom és megértem. Csak tényleg nagyon nehéz sőt lehetetlen más fejébe belelátni.
VálaszTörlésEbben a könyvben nem volt kimondva a konkrét ok, hogy miért lett ilyen a főszereplő. Csak találgattam, szerintem jól. Egyszerűen nem értem őt, ez nem jelenti azt hogy mást nem tudok megérteni ugyanezzel a problémával.
A lány akiről én tudok a környezetemben születése óta kövér volt, egy egyszerű fogyókúra vált majdnem végzetessé. Óriási befolyásoló erő volt nála az internet ahol hasonló problémájú lányokkal beszélgetett. Ez a könyvben is előjött.
Milyen diplomád van? És mihez kezdhetsz vele?
El fogom olvasni mosmár ezt a könyvet hogy mennyire hiteles vagy jó.
VálaszTörlésÉn kérlek január óta klinikai és egészségpszichológusi címerrel rendelkezem:D Meg mellette autogén tréner vagyok, ami egy relaxációs módszer. Most lehet h ezzel kapcsolatban végre tudok majd dolgozni, bevesz egy orvosi bt. A diploma még nincs a kezemben mert kitalálták h kettő nyelvvizsga kell és nekem németből lesz majd mert abból van sok passzív tudás meg jártam tanfolyamra, csak most kicsit elakadtam vele, mert rohangáltam a munka miatt (meg utálom is és mindig halogatom:D).
Szóval nekem az ilyen témák mindig betalálnak XD
Egyébként tényleg durva volt az a pro-ana vagy mien oldal ahol egymának adtak tippeket hogyan koplaljanak meg ilyenek..meg pl megisznak 2 liter vizet mérezkedés előtt ha mennek orvoshoz és akkor az dob rajtad 1-2 kilót ha közben nem pisilod ki. Szóval borzalmas:S
Szerintem hiteles a könyv. Elég jól körüljárta a dolgot az írónő, de egy csöppet sem szakkönyv szerű. Mondjuk én nem vagyok benne a témában. Szerencsére.
VálaszTörlésHú nagyon komolyan hangzik ez a szakma. Egy kalappal hozzá. Egy időben a húgi is akart pszichológiát tanulni még felvételizett is Piliscsabára, aztán belőle is közgazdász lett.
Némettel én is hasonlóképpen voltam, eljutottam egy alapszintre de nem volt kedvem folytatni. Semmi nyelvtehetségem nincs. Sajnos ez családi ártalom. Többen is várnak diplomára a családunkban nyelvvizsga hiányában. :(