„Legyek bár élő vagy halott, az igazság nem nyugszik. A nevem Georgia Mason, és könyörgöm: cselekedjetek, amíg lehet!”
2014-ben kezdődött. Megtaláltuk a rák gyógymódját, és a közönséges nátha ellenszerét. Csakhogy ezek által valami újat teremtettünk, melyet senki nem tudott megállítani. A fertőzés terjedt, a vírustörzsek átvették a hatalmat a testek és elmék felett, és az így létrejött zombikat már csak egyetlen késztetés hajtotta: hogy bármilyen élőlényt, aki az útjukba kerül, felfaljanak.
Most, több mint húsz évvel a Feltámadás után a blogger testvérpár, Georgia és Shaun Mason úton vannak életük legnagyobb sztorija felé – és felfedik a fertőzötteket mozgató sötét összeesküvést. Nyilvánosságra akarják hozni az igazságot, még ha az életükkel fizetnek is érte.
„Megkapó, lebilincselő és brutális!”
(Publishers Weekly)
„Ezt a zombiregényt akár Robert A. Heinlein is írhatta volna!”
(Sci-Fi Magazine)
„Igazán megdöbbentő befejezés!”
(Daily Telegraph)
Műfaj: zombis-disztópia politikai-thrillerbe ágyazva.
Kiadó: Lazi 2012 (eredeti megjelenés: 2010) 422. oldal
A Feed egy trilógia első része, melyhez tartozik egy kiegészítő kötet is. Magyarul egyenlőre csak az első rész olvasható, de viszonylag kerek és lezárt a történet, sajnos a folytatásról nincs infóm.
Newsflesh trilogy:
1. Feed -Etetés
2. Deadline
3. Blackout
3,5. San Diego 2014
Főbb szereplők:
Georgia Mason: virtuális újságíró, vagyis blogger, a regény narrátora.
Testvére: Shaun szintén blogger, csapatuk harmadik tagja pedig Georgette Meissonier, alias Buffy a műszaki zseni.
Ez nem az én könyvem volt az biztos.
Az elején még tetszett, a nyitójelenet után azt gondoltam, hogy amolyan Z Nation (tv-sorozat) szerű akciódús zombikönyv lesz, de sajnos tévedtem.
A történet 20 évvel az élőholtakat teremtő járvány után játszódik, az emberek kénytelenek együtt élni a kipusztíthatatlan zombikkal, így aztán házaikban bezárkózva, kerülve a társas érintkezést, elkerített területeken élik mindennapjaikat.
Lehet, hogy a zombis világképemet túlságosan befolyásolja a TWD vagy a Z-nation, de az ebben a könyvben felvázolt jövő nekem nem jött be.
Mivel mindenki hordozza magában a vírust, így nem is kell harapás, akár spontán is átváltozhat bárki és már gyarapodik is a zombisereg, ami nemcsak emberekből áll, hisz ebben a világban a nagytestű állatok is élőholtakká változnak.
Véleményem szerint már rég ki kellett volna halnia az emberiségnek a rendkívül szigorú biztonsági intézkedések és fegyverek ellenére is.
Bloggereink azonban nem ismernek félelmet és folyamatosan kísértik sorsukat. Csak sajnos ebből az izgalomból volt kevesebb a könyvben, voltak részek amin kimondottan unatkoztam és alig vártam, hogy gyorsan ledaráljam, sőt még az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a könyv olvasását..
Néhol nagyon elnagyolt a világkép, tele homályos folttal, -amiket remélem a folytatások megvilágítanak,- máshol, más dolgokban meg túl részletes és aprólékos a leírás, sok az ismétlés is.
Természetesen áthallik a társadalom-kritika ami a mai viszonyokra utal, különösen a hatalom megszerzése és megtartása kérdésköre foglalkoztatja az írónőt. Illetve kitér a média szerepére is.
Politikáról még olvasni sem szeretek, annyira utálom, de sajnos ebben a könyvben van bőven, ugyanis főszereplőink egy választási kampány során kísérgetik az egyik elnökjelöltet.
A szereplők túlságosan nagy ambíciója kimondottan irritált, nem voltak szimpik. Annak ellenére, hogy már nem tinik, hisz 20 felett vannak fel sem merül a szerelem/párkapcsolat lehetősége, a romantikus vonal teljesen hiányzik a könyvből, ami alapból nem baj, sőt, csak lett volna helyette valami más ami megfog. Egyedül a váratlan húzás a vége felé mentette meg valamennyire a sztorit. Grant meglépte azt amit csak nagyon kevés író mer, spoiler: (jelöld ki ha látni akarod) vagyis kinyírja a főszereplőt.
2014-ben kezdődött. Megtaláltuk a rák gyógymódját, és a közönséges nátha ellenszerét. Csakhogy ezek által valami újat teremtettünk, melyet senki nem tudott megállítani. A fertőzés terjedt, a vírustörzsek átvették a hatalmat a testek és elmék felett, és az így létrejött zombikat már csak egyetlen késztetés hajtotta: hogy bármilyen élőlényt, aki az útjukba kerül, felfaljanak.
Most, több mint húsz évvel a Feltámadás után a blogger testvérpár, Georgia és Shaun Mason úton vannak életük legnagyobb sztorija felé – és felfedik a fertőzötteket mozgató sötét összeesküvést. Nyilvánosságra akarják hozni az igazságot, még ha az életükkel fizetnek is érte.
„Megkapó, lebilincselő és brutális!”
(Publishers Weekly)
„Ezt a zombiregényt akár Robert A. Heinlein is írhatta volna!”
(Sci-Fi Magazine)
„Igazán megdöbbentő befejezés!”
(Daily Telegraph)
Műfaj: zombis-disztópia politikai-thrillerbe ágyazva.
Kiadó: Lazi 2012 (eredeti megjelenés: 2010) 422. oldal
A Feed egy trilógia első része, melyhez tartozik egy kiegészítő kötet is. Magyarul egyenlőre csak az első rész olvasható, de viszonylag kerek és lezárt a történet, sajnos a folytatásról nincs infóm.
Newsflesh trilogy:
1. Feed -Etetés
2. Deadline
3. Blackout
3,5. San Diego 2014
Főbb szereplők:
Georgia Mason: virtuális újságíró, vagyis blogger, a regény narrátora.
Testvére: Shaun szintén blogger, csapatuk harmadik tagja pedig Georgette Meissonier, alias Buffy a műszaki zseni.
Ez nem az én könyvem volt az biztos.
Az elején még tetszett, a nyitójelenet után azt gondoltam, hogy amolyan Z Nation (tv-sorozat) szerű akciódús zombikönyv lesz, de sajnos tévedtem.
A történet 20 évvel az élőholtakat teremtő járvány után játszódik, az emberek kénytelenek együtt élni a kipusztíthatatlan zombikkal, így aztán házaikban bezárkózva, kerülve a társas érintkezést, elkerített területeken élik mindennapjaikat.
Mivel mindenki hordozza magában a vírust, így nem is kell harapás, akár spontán is átváltozhat bárki és már gyarapodik is a zombisereg, ami nemcsak emberekből áll, hisz ebben a világban a nagytestű állatok is élőholtakká változnak.
Véleményem szerint már rég ki kellett volna halnia az emberiségnek a rendkívül szigorú biztonsági intézkedések és fegyverek ellenére is.
Bloggereink azonban nem ismernek félelmet és folyamatosan kísértik sorsukat. Csak sajnos ebből az izgalomból volt kevesebb a könyvben, voltak részek amin kimondottan unatkoztam és alig vártam, hogy gyorsan ledaráljam, sőt még az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a könyv olvasását..
Néhol nagyon elnagyolt a világkép, tele homályos folttal, -amiket remélem a folytatások megvilágítanak,- máshol, más dolgokban meg túl részletes és aprólékos a leírás, sok az ismétlés is.
Természetesen áthallik a társadalom-kritika ami a mai viszonyokra utal, különösen a hatalom megszerzése és megtartása kérdésköre foglalkoztatja az írónőt. Illetve kitér a média szerepére is.
Politikáról még olvasni sem szeretek, annyira utálom, de sajnos ebben a könyvben van bőven, ugyanis főszereplőink egy választási kampány során kísérgetik az egyik elnökjelöltet.
A szereplők túlságosan nagy ambíciója kimondottan irritált, nem voltak szimpik. Annak ellenére, hogy már nem tinik, hisz 20 felett vannak fel sem merül a szerelem/párkapcsolat lehetősége, a romantikus vonal teljesen hiányzik a könyvből, ami alapból nem baj, sőt, csak lett volna helyette valami más ami megfog. Egyedül a váratlan húzás a vége felé mentette meg valamennyire a sztorit. Grant meglépte azt amit csak nagyon kevés író mer, spoiler: (jelöld ki ha látni akarod) vagyis kinyírja a főszereplőt.
Történet: 10/6
Szereplők: 10/6
Stílus: 10/7
Összesítve: 10/6
Nem hiszem, hogy valaha is kezembe veszem a folytatást. De nem akarok lebeszélni senkit sem róla. Akinek tetszett a Zombiháború annak szerintem ez is tetszeni fog. A molyon 86 %-on áll ami nem rossz.
Én mindenesetre még mindig keresem a nekem való zombis könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése