Összefoglaló - 2015. május

Május számomra mindig a legmozgalmasabb hónap munka szempontjából, ez idén sem volt másként. De még így is sikerült 8 könyvet elolvasnom.

Ezúttal csak egy klasszikus irodalom került be a repertoárba, és mindössze egyetlen hazai író férkőzött be a külföldiek közé. Ez nálam a sci-fi hónapja volt.

John Steibeck: Egerek és emberek 10/9- A hónap könyve!
A kaliforniai Soledad közelében furcsa párt tesz le az autóbusz: George alacsony és fürge észjárású, társa, Lennie lomha, nehézfejű óriás. Egy közeli tanyára tartanak, munkát keresnek. Bár a tanya lakói és munkásai korántsem barátságosak, nincs más választásuk: itt kell maradniuk, ha meg akarják valósítani közös álmukat, hogy vegyenek egy saját tanyát, ahol majd önállóan gazdálkodhatnak. Lennie-t ártatlan együgyűsége folyton bajba sodorja, és George-nak igencsak észnél kell lennie, ha mindkettőjüket meg akarja óvni a következményektől. Barátságuk ritka kincs az őket körülvevő sivár, brutális világban, amely könyörtelenül megsemmisülésre ítél mindent, ami emberi. A szikár, minden sallangtól mentes, sodró erejű kisregény a nagy gazdasági világválság idején két vándormunkás tragikusan felemelő történetén keresztül mutatja be a modern társadalom elidegenedésének, az emberi kapcsolatok kiüresedésének pusztító hatását. Mondanivalója a mai napig sem veszítette el érvényét.
Műfaj: klasszikus regény, eredeti megjelenés: 1937
Elolvastam, aztán rögtön el kis kezdtem keresni másik könyvet. Beleolvastam ebbe-abba aztán kiválasztottam egy ifjúsági romantikust, közben eltelt húsz perc és akkor kezdett el kirázni a hideg. Szerintem kaptam egy kis sokkot a könyv végén ami csak ennyi idő után ütközött ki rajtam.
Rövid történet, de annál kegyetlenebb. Nem is igazán tudom mit írhatnék róla, szerintem még sok-sok napig a hatása alatt leszek.
Emberség, könyörület, magány és reménytelenség…
Fájdalmasan torokszorító.

Jessica Sorensen: Callie, Kayden és a véletlen 10/7

Kayden megtanulta, hogy egyetlen esélye a túlélésre az, ha némán tűri a szenvedést. Ha szerencséje volt, meg tudta húzni magát, és tette a dolgát, kibírta egyik napot a másik után. Ám egy este úgy tűnt, végül mégis oda a szerencséje – és az élete… míg fel nem bukkant egy Callie nevű lány, éppen időben, hogy őrangyalként megmentse.
Callie nem hisz a szerencsében. A tizenkettedik születésnapján történt szörnyűség óta nem. Miután túlélte a borzalmat, Callie eltemette magában az érzelmeit, és megfogadta, hogy soha senkinek nem árulja el, mi történt. Most, hat évvel később, még mindig küszködik ezzel a fájdalmas titokkal, ami kis híján felemészti.
Amikor a sors úgy hozza, hogy Kayden és Callie ugyanarra az egyetemre kezdenek járni, a fiú elszánja magát: megismerkedik a gyönyörű lánnyal, aki megváltoztatta a végzetét. A csöndes és visszahúzódó Callie még mindig fél bárkit is beengedni a világába. Kayden azonban biztos benne, hogy Callie okkal tért vissza az életébe. És minél inkább igyekszik a lány életének részévé válni, annál inkább rádöbben, hogy ezúttal Callie szorul megmentésre…
Ifjúsági-romantikus, 2014 Könyvmolyképző

Olvastam már ezt a történetet, más címmel és más íróktól, úgy nagyjából ötször-hatszor.
Ez annyiban eltér a többitől, hogy mindkét szereplő szimpatikus, a lány és a srác is küzd a saját démonjaival, de egyébként ugyanazokat a kliséket vonultatja fel mint az összes többi hasonló témájú könyv. Ugyanaz a történet felépítése, a sok-sok titok és elhallgatás még a meleg barát is megjelenik és mivel van folytatás a vége kicsit befejezetlen, de mivel úgyis tudom mi lesz a folytatásban (nem hiszem hogy meglepetés fog érni) nekem ez így is lezárt.
Szerintem pár nap múlva már nem is fogok emlékezni rá, de nem baj mert amíg olvastam egy-két bosszantó momentumon kívül végül is jól szórakoztam.

Harry Harrison: Édentől nyugatra 10/9
Éden sorozat 1 része

65 millió évvel ezelőtt egy kozmikus katasztrófa véget vetett Földünkön a dinoszauruszok uralmának. Egy másik Föld párhuzamos világában azonban nem következett be kataklizma, és az óriásgyíkok törzsfejlődése zavartalanul folytatódott tovább.
Aztán a bolygó legfejlettebb lényei a soros jégkorszak zord időjárása elől menekülve birtokba vesznek egy új kontinenst, és ekkor különös, gyengének látszó, ám annál ravaszabb ellenféllel akadnak össze: egy két lábon járó emlősfajjal, melynek tagjai durva kőeszközöket használnak, és fegyverrel vadásznak mindenre, ami táplálékul szolgálhat. Két civilizáció öldöklő élethalálharca bontakozik ki az elkerülhetetlen konfliktusból, és összecsapásuknak csak egyetlen győztese lehet: az egész világ további ura.
Harry Harrison, az SF nagymestere lenyűgöző aprólékossággal építi föl egy idegen világ nem létező, mégis hitelesnek ható történelmét, és az olvasó döbbenten konstatálja, milyen kevésen múlt, hogy nem így alakult a valóság.
A regényt megjelenése évében Amerika legnépszerűbb könyvei közé sorolták, valóságos divatot indított be a dinoszaurusz-történetek terén, és két folytatása is született, melyek tovább követik ennek az érdekes alternatív világnak a történetét.
Eredeti megjelenés: 1984,  Metropolis média 2009.
Műfaj: sci-fi
Igazi klasszikus sci-fi. Azoknak ajánlom elsősorban akik szerették pl. Zsoldostól a Viking visszatértet, vagy Auel-től A Barlangi medve népét, vagy Beckman-től az Amazonkirályfit. Nekem legalábbis ez a három olvasmányom ugrott be, amikor ezt a könyvet olvastam.
Érdekes világot épített fel Harrison, melyben az ember még a vándorló, halászó, vadászó, gyűjtögető életét éli, miközben megjelenik egy hüllőszerű faj a jilanék, akiknek városaik vannak, melyeket valamiféle génmanipulációval hoztak létre a környezet megváltoztatásával. Sok dologban fejlettebbek mint az emberek, más dolgokban viszont sokkal inkább állatiasabbak.
A két kultúra csap össze a könyvben. Az összekötő köztük Kerrick akit gyerekként ejtenek fogságba a hüllőszerű jilanék.
Nem mondom, hogy tökéletes mű, kicsit szerintem túlírt, de engem sokáig lekötött. Valamiért a háromnegyedénél azonban kezdtem egy kicsit besokallni és most úgy vagyok vele, hogy bár kíváncsi vagyok mi lesz a két főszereplővel mégsem érzek késztetést arra, hogy azonnal a kezembe vegyem a folytatást. Talán túl sok volt az idegenszó, a leírás, viszont kevés volt a magyarázat amivel jobban el tudnám képzelni ezt az érdekes világot. A rajzok viszont jók voltak, beindították a képzeletem.
Érdekes lenne egy film belőle.

Robert Galbraith: A selyemhernyó 10/8
Amikor a regényíró Owen Quine eltűnik, a felesége Cormoran Strike magánnyomozóhoz fordul. Először azt hiszi, a férje csak elvonult magában valahová néhány napra (ahogy már korábban is), és most azt szeretné, ha Strike megkeresné és hazahozná.
De ahogy Strike nyomozni kezd, kiderül, több van Quine eltűnése mögött, mint azt a felesége gondolta. Az író épp befejezett egy kéziratot, melyben vitriolos tollal megírt portrék szerepelnek szinte minden ismerőséről. Ha ez a regény megjelenik, életeket tehet tönkre – így tehát nagyon is sokan lehetnek, akik szeretnék befogni a száját.
És amikor rátalálnak a bizarr körülmények között brutálisan meggyilkolt Quine-ra, versenyfutás következik az idővel: meg kell fejteni, mi vezeti ezt a kegyetlen gyilkost – mert Strike ilyennel még sosem találkozott…
A selyemhernyó letehetetlen, fordulatokkal teli krimi, a Cormoran Strike-ról és eltökélt, fiatal titkárnőjéről, Robin Ellacottról szóló sorozat második kötete.
Műfaj: krimi, Gabo 2014

Most nem nyűgözött le annyira Galbraith/Rowling, mint az első résznél. Azt azonban nem tudom eldönteni, hogy ez a pillanatnyi hangulatomnak és az évről-évre engem kötelezően elérő májusi fáradtságnak köszönhető, vagy tényleg gyengébb ez a könyv mint az első. Nehezen álltam most rá erre a „rowlingi” stílusra, túl hosszú volt a bevezető, nehezen indult a cselekmény, aztán hirtelen annyi szereplő lett és olyan sok szálon kezdett nyomozni Cormoran, hogy teljesen feladtam a küzdelmet, hogy én is vele tartsak és együtt fejtsük meg a rejtvényt. Ismét jól bevitt a zavarosba és el is vesztem benne.
Megszoktam már Rowling különös írói stílusát, de most mégis találtam egy-két olyan mondatot aminek se füle se farka nem volt. Persze lehet, hogy ez fordítói hiba, de az is lehet, hogy egyszerűen túl fáradt vagyok és már értelmezni sem tudok.
Amit most is imádtam a könyvben az Cormoran Strike. Szeretem, hogy nem idealizált férfi, hanem nagyon is hús-vér figura, egy hétköznapi férfi hibáival együtt. Robint is nagyon kedvelem, jó párost alkotnak főnökével.
Az első részre 10 ponto adtam, ez most nekem csak 8-at ért, de azért nagyon várom az újabb Cormoran sztorit.

Elizabeth Hand:  12 majom 10/6
Az idő: 2035. Csaknem negyven év telt el azóta, hogy egy rejtélyes vírusfertőzés következtében az emberiség nagy része kipusztul. A Föld-felszínét most az állatok és a növények uralják. A zárt óvóhelyeken és alagútrendszerekben meghúzódó túlélők azonban nem adták föl reményüket, hogy egyszer még visszatérjenek a napsütötte fönti világba. Tudósaik merész tervet dolgoztak ki: időgépükkel egy embert küldenek a múltba, hogy mintát szerezzen az eredeti vírusból, és így végre kikísérletezhessék ellenszerét. James Cole-t, az antiszociálisnak bélyegzett, életfogytiglani börtönbüntetését töltő fegyencet éri a megtiszteltetés, kijelölik „önkéntesnek”. Válaszhat: ha visszautasítja a lehetőséget, élete végéig egy föld alatti szűk cellában tengődhet, de ha elfogadja, a biztos halál vár rá bolygónk történetének legdrámaibb katasztrófájában!
Műfaj:sci-fi, időutazós N&N Kiadó
A filmnek 4-5 alkalommal álltam neki, de soha nem jutottam el a végéig, vagy legalábbis nem emlékszem rá. Így aztán a felétől új volt a történet számomra.
Szeretem a sci-fit, azon belül pedig az egyik kedvencem az időutazásos sztori, ha nem túl bonyolult a cselekmény és nincs benne túl sok technika. Nos ebben a történetben egyáltalán nincs szó az időutazás technikájáról.
Nagyon tetszik ennek a könyvnek az alaptörténete, a váratlan megoldások, és még a vége is bejön, hisz megléptek egy elég bátor húzást.
Sajnos az nagyon érződik, hogy a filmet vetítették le a papírra és nem fordítva. Alig vannak leírások, karakterábrázolások, viszont cserébe kapunk egy akciódús történetet. Rövid és szórakoztató, de megmondom őszintén felmerült bennem a kérdés: hogy vajon akkor is tudtam volna ennyire élvezni, ha nem láttam volna a film elejét? Nem tudom, hogy aki filmszűz az vajon érti e azt pl., hogy miért vannak nagybetűs részek a könyvben?
Azért egyszer majd megnézem a film végét is. :)

Brandon Hackett: Az időutazás napja 10/7

2021. november. Amikor az első időgép működésbe lép, kétszázmilliárd időutazó jelenik meg a Földön. Az időutazás napját ünneplik, az első pillanatot, ameddig vissza lehet utazni a jövőből.
Az esemény eltörli az ismert világot: megszűnik a pénz, működésképtelenné válnak a kormányok, bárki számára hozzáférhető lesz minden jövőbeli technológia, köztük az időutazás. Tetszőleges jövőbeli évbe utazhatunk, egészen az időfolyam végéig. Ennek azonban hatalmas ára van, ugyanis az idő veszélyes játékszer.
Beregi Ádám él-hal a családjáért, ám az időutazás napján valaki a jövőből elrabolja a kisfiát és a feleségét, Enikőt. Ádám a kaotikus és folyton változó időfolyamban, őrült technológiák, valamint mesterséges mikrouniverzumok birodalmában próbálja megtalálni őket.
Az időgép feltalálója, Neil Jarrison különös, magának való ember. Bár 2612-ben kivégzik, mégis sokan szeretnének a nyomára bukkanni, mert olyan tudás birtokosa, amely megmentheti a világot. Vagy el is pusztíthatja. Csakhogy a feltaláló mindig egy lépéssel üldözői előtt jár, és úgy tűnik, kizárólag egyvalaki érdekli: egy Rebeca nevű titokzatos nő, aki minden rejtély kulcsa lehet.
A Brandon Hackett néven író Markovics Botond sodró tempójú, eredeti ötletekkel teli regénye egészen újfajta megközelítése az időutazás témájának.
Műfaj: időutazós sci-fi, 2014 Agave

Azokat az időutazós sztorikat szeretem, melyekben az időutazás csak egy eszköz, mellyel érdekesebb, izgalmasabb történetet lehet elmesélni.
Nem szeretem a technikai magyarázatokat, a paradoxonokat és az azokat kivédő félmegoldásokat. Márpedig ebben a könyvben erről van szó.
Ennek ellenére még lehetett volna jó, ha legalább a karakterekkel tudtam volna azonosulni, ha érdekesen lettek volna megformálva. De sajnos ebben sem találtam meg a kedvemre valót.
Mindezek ellenére azért olvastatta magát a könyv, de összességében nem lett a kedvencem és a folytatására sem vagyok kíváncsi.
Ez volt az első Hackett olvasmányom, nem riasztott el, majd még próbálkozom, talán egy korábbi művével.

Boyd Morrison: Bárka 10/8
VALÓBAN LÉTEZETT NOÉ BÁRKÁJA?
SŐT A MARADVÁNYAI A MAI NAPIG FELLELHETŐK?
Dilara Kenner, az ambiciózus régésznő apja szívfájdító titkot hagy a lányára, mielőtt meghal: a legendás történelmi relikvia, Noé bárkájának pontos helyét jelölő térképet.
Minden idők legmesésebb bibliai tárgya már sokakat megigézett az évszázadok folyamán. Amikor Dilara nekikezd a kutatásnak – az egykori hadmérnök, Tyler Locke segítségével –, őt magát is borzongással tölti el a gondolat, hogy ő lehet az, aki a maradványokat feltárja.
Ám baljós erők gyülekeznek a háttérben, halálos céllal és halálos eltökéltséggel: mindenáron ők akarják rátenni a kezüket elsőként a relikviára.
Helikopter-baleset az Atlanti-óceán fölött – az Ararát csendes lejtői: amíg egyik helyszínről a másikra eljutunk, számtalan izgalmas esemény történik ebben az akciódús regényben, amely a pergő kalandokat lenyűgöző, valós történelmi adatokkal fűszerezi. A Da Vinci kód óta nem született ilyen érdekfeszítő és elgondolkodtató könyv ebben a műfajban.
Műfaj: kalandregény 2011 I.P.C
A kalandregények minden erényét és hibáját ötvözi ez a könyv. Az egész egy nagy akció, néha egy-egy tudományos vagy bibliai értekezéssel megszakítva. Szívesen látnék belőle egy 3 részes tv-filmet, még akkor is ha B kategóriás színészekkel zsúfolnák teli.
Érdekes és elgondolkodtató az özönvíz és Noé bárkájának újraértelmezése. Nekem tetszetős az elgondolás. Izgalmas és feszültséggel teli jó és rossz harca elevenedik meg a történetben, amihez kapunk egy mindenhez értő már-már szuper-képességekkel rendelkező egykori katona, mérnök főhőst, az elmaradhatatlan afroamerikai haverral és a lélegzetelállítóan gyönyörű régésznővel. Ó és természetesen van egy gigagazdag, hatalomvágyó főgonosz is, aki mindenen és mindenkin átgázol, hogy a világ ura legyen. Vagyis mondhatnám, hogy készen is áll az alap egy tipikus danbrowni akcióra. Nem számítottam nagy dologra, nem is lesz a kedvencem, de jó volt erre az eső áztatta pünkösdi hétvégére.
Dan Brown vagy Wilbur Smith rajongóinak kötelező!

Sarah Dessen: Álom két keréken 10/6
Mióta a szülei elváltak, Auden képtelen aludni. Olyan rutint alakított ki, aminek a segítségével átvészeli az éjszakákat. De amikor úgy dönt, hogy a nyarat a tengerparton tölti apjával és új családjával, megpróbál felhagyni régi életmódjával.
A nyaralás több kihívást tartogat a számára, mint képzelte. Nemcsak apja új családjába kell beilleszkednie, de a környékbeli pletykás lányokkal is meg kell találnia a közös hangot. És ott van még Eli is, aki szintén álmatlanságtól szenved, és aki állandó éjszakai partnere lesz. A hosszúra nyúlt nyáréjszakákon szinte bármi megtörténhet…
Műfaj: ifjúsági romantikus, 2014 Könyvmolyképző

Ez a harmadik Dessen könyv amit olvastam és ugyanaz a véleményem, mint az előzőeknél. Langyos víz az egész, hiányzik a csúcspont, az igazi tűzijáték. Ráadásul a főszereplő lány nekem ellenszenves, a srácból meg nagyon keveset kaptam, ahhoz hogy igazán tudjam értékelni. Ahhoz képest, hogy milyen kevés érdemi dolog történt a könyvben szerintem eléggé túlírt.
Hogy azért pozitívumot is mondjak: kedvelem Dessen stílusát, hisz egyszerű, érthető és olvasmányos, nincs felesleges ömlengés és csak pont annyi a lelkizés ami kell egy ilyen témájú könyvben. Jók a témaválasztásai, csak valahogy nekem mindig kevésre sikerül a feldolgozás.
Amit igazán értékeltem benne az az apa figurája, sajnos nagyon sok ilyen önző férfi sodródik a világban.
Témaválasztásai miatt nem adom fel és biztos fogok még könyvet olvasni tőle. Talán egyszer megtalálom majd az igazit.

A hónap idézete:

"Néha megáll egy pillanatra az idő. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk, mint egy kimerevített kép. Elhalkuló hangok, lelassult mozdulatok. Semmi sem változik. Aztán elmúlik a pillanat."
Steinbeck

Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten

Fülszöveg:
1896-ban, a Milleniumi Ünnepségek forgatagában nyoma vész Hangay Emmának, a Marosvásárhelyről érkezett 16 éves leánynak. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik tőle, amit jóval az elrablása után adott fel. Húga, a 17 éves Mili kisasszony azonnal a fővárosba utazik, ahol kezdetét veszi a rémálom, melyben egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró.

Műfaj: századfordulón játszódó krimi
2014 Könyvmolyképző, 336. oldal

Ajándékba keresgéltem könyvet amikor megakadt a szemem ezen a fülszövegen.

Egy olyan történet, mely a boldog békeidők korában játszódik, és nem a romantika játssza benne a főszerepet, hanem egy titokzatos eltűnés, már úgy kellett nekem, mint a falat kenyér.
Kortárs írótól becsülendő, de eléggé merész vállalkozás.

Nem olvastam még Böszörményitől, de az eddig megszületett pozitív értékelések, a szép borító és a reménykeltő fülszöveg megtette hatását nálam, és így megrendeltem a könyvet.

Talán pont az is volt a baj, hogy túl nagy elvárásokkal álltam neki az olvasásnak, így egy pici csalódás már az elején borítékolható volt.

Olyan részletes leírásokkal van tele a történet, hogy szinte úgy éreztem én is ott járok Budapest utcáin, együtt menekülök, vagy éppen nyomozok bátor főhőseinkkel. 

Sajnos pont ez a túlrészletezés az, ami megtöri az olvasás lendületét, a rengeteg információ, amit az író bezsúfolt a könyvbe gyakran kizökkentett a történetből. Mondom ezt annak ellenére, hogy a ma divatos könyvekből meg pont a leírásokat hiányolom. Itt azonban túl sok volt az oldal alján a lábjegyzet, és bevallom bennem rossz érzetet keltett az is, hogy valóban a korszakban élt emberektől kölcsönvett nevek alatt szerepelt egy-egy mellékszereplő. (én nem szeretném ha beleírnának egy A. nevű bloggert 100 év múlva egy történetbe, aztán lábjegyzetben rám hivatkoznának mint a 2000-es években élő személyre) De ez csak egy kis kukacoskodás részemről, mert azért minden tiszteletem Böszörményi Gyuláé, mert hatalmas kutatói munkát végezhetett a könyv írása előtt.

A másik csalódásom a végével kapcsolatos, mivel ez egy korántsem lezárt történet, jó nagy cliffhanger a vége. Bár tudtam, hogy ez egy sorozat első kötete, de úgy gondoltam ez a nyomozás le lesz zárva.

Na de, hogy a sok-sok pozitívumból is kiemeljek párat, mindenképpen megemlíteném a választékos, igényes írásmódot, a könyv hangulatát és a karaktereket. 

Az biztos, hogy át kell állítani az ember agyát erre a manapság szokatlanul választékos, kicsit régies írásra, de amikor ez megtörténik akkor egy nagyon különleges hangulatot fedezhetünk fel. 

Ami a történetet illeti, kapunk mindent:  a véres gyilkosságtól kezdve, régi családi titkokon át, egy kis bolondokházai betekintést is. Két idősíkon fut a sztori, hisz Emmának 1896-ban veszik nyoma a millenniumi ünnepségsorozat alatt, testvére Mili pedig 4 évvel később ered a nyomába. 

A báró nyomoz, Mili pedig beleártja magát mindenbe, különösen olyan dolgokba amire Ambróczy külön megkéri, hogy ne tegye. Így aztán kettejük között csak úgy vibrál a levegő, szellemes és humoros riposztjaik pedig kellemes kikapcsolódást nyújtanak az olvasónak. 

" – Mondja, kisasszony, elég erős ahhoz, hogy ájulás, hisztéria vagy egyéb más, fiatal lányokra oly jellemző mutatvány nélkül reagáljon a megrázkódtató bejelentésekre?"

Mili olyan főszereplő, aki bátorságával, cserfességével rögtön leveszi az embert a lábáról. Kellően akaratos és kitartó, hogy méltó párja legyen a hasonló tulajdonságokkal bíró Ambróczy Richárdnak.

A gróf úr pedig pont olyan karakter, amit mi romantikus lelkületű nők nagyon imádunk (mínusz bajusz). Titokzatos, rátarti és néha bunkóságával már bicskát nyit, de ugye pont az ilyen figurákba képzelhető bele sok minden, ami aztán vagy meg van benne – és ez kiderül a következő részekből – vagy nincs. Mindenesetre testi hibájával és lehetetlen természetével együtt is izgalmas és egyedi karakter, akire lehet építeni a folytatásokban.

"Ambrózy báró tiszta szívből, lelke legmélyéig hitte,hogy a szoknyát viselő személyek, különösen, ha még nem töltötték be az ötvenet, mind ostobák."

A mellékszereplők sem voltak elhanyagolva, külön élményt nyújtott az ízes beszédjük, sokukat megkedveltem (Tóni, Terka, Emma, Kaméleonka) és hullattam is pár könnycseppet  amikor a sorsuk negatív irányt vett. 

Meg kell dicsérnem a kiadót is, igényes és hangulatos a borító és váratlan húzás a lapokon néhol látható fekete-fehér városkép.

A Leányrablás Budapesten első része az Ambróczy báró esetei sorozatnak. 

Egész biztos, hogy a következő résznek is olvasója leszek, remélem annak, akinek ajándékba vettem a könyvet legalább ennyire tetszeni fog, mint nekem. 

 

Történet: 10/8

Karakterek: 10/10

Stílus: 10/9

Összesítve: 10/9

Mindenképpen azoknak ajánlom, akik szeretik a századfordulós Magyarországon játszódó kalandos történeteket.  Nem tipikus Könyvmolyképzős könyv! Romantika is csak nyomokban lelhető fenn benne.

Összefoglaló - 2015. április

Tíz elolvasott könyv, ebből két klasszikus, kettő krimi, egy életrajzi, 4 közülük magyar írótól. Egész jó kis termés nem?
Ráadásul ismét avattam egy kedvencet, és 7 pontnál kevesebbet egy könyvre sem adtam.



A hónap könyve:
Gillian Flynn: Sötét helyek 10/10 kedvenc
Részletes ismertetőm itt olvasható.


Mira Grant: Feed-Etetés 10/6
Ez a zombis könyv nem igazán jött be, hogy miért azt itt részletesen kifejtem.

Harlan Coben: Hiányzol 10/8
Kat Donovan, a New York-i rendőrség nyomozónője egy népszerű internetes társkereső oldalon böngészik, amikor megakad a szeme egy profilképen: a fotóról egykori barátja, Jeff néz vissza rá, aki összetörte a szívét, és akivel tizennyolc éve találkozott utoljára… Kat hirtelen úgy érzi, elérkezett a pillanat, hogy lezárja a múltat, amikor azonban megpróbálja felvenni a kapcsolatot a férfival, reményei pillanatok alatt szertefoszlanak, és helyüket sötét gyanú, majd a rettegés veszi át. A nyomozónő ugyanis egy borzalmas összeesküvés nyomaira bukkan, amelyben lelketlen szörnyetegek cserkészik be és pusztítják el a áldozataikat. Kat az ügy megszállottja lesz, és a nyomozás során egész korábbi élete új megvilágításba kerül. Eközben egyre nagyobb veszélyben forog, és ahhoz, hogy megmeneküljön, a sötétség legmélyebb bugyraiba kell alászállnia. És maga sem tudja, visszatér-e valaha…
Műfaj: krimi, 2014 Jaffa kiadó
Szeretem Coben könyveit, mindig hoz egy elvárt színvonalat. Tudom, hogy jól fogok szórakozni, egy kicsit izgulni, bármelyik könyvét is választom. De az a plusz, ami 5 csillagossá avatná valahogy mindig hiányzik.
Valószínű pár nap múlva már nem is fogok emlékezni rá, hogy miről szólt a Hiányzol, és pár hónap múlva lehet újra kivenném a könyvtárból, mert már el is felejtettem, hogy olvastam. (na erre is tök jó, hogy van a moly) Még mindig várom az igazi Cobent, eddig Az erdő volt legközelebb hozzá.

Marissa Meyer: Scarlet 10/8
Holdbéli krónikák 2. része
Cinder, a kiborglány kalandjai folytatódnak – éppen szabadulni próbál cellájából, de még ha sikerül is neki, ő lesz a Nemzetközösség legkeresettebb szökevénye.
Eközben franciaföldön nyoma vész egy idős asszonynak, Michelle Benoit-nak, gyönyörű és makacs unokája, Scarlet pedig rendületlenül keresi. A vörös hajú francia szépséggel a nyomozása során egyre különösebb találkozások történnek. Megismerkedik Farkassal, az egyszerre vonzó és ijesztő pankrátorral, akivel együtt erednek a rejtélyek nyomába. De a rejtélyek csak sokasodnak, miután megismerkednek Cinderrel.
Ahogy közös erővel próbálják megakadályozni, hogy Levana királynő végveszélybe sodorja a Föld teljes lakosságát, lassanként fény derül arra is, mi köze egymáshoz Scarletnek és Cindernek…
Műfaj: sci-fi/fantasy, ifjúsági, 2014 Alexandra kiadó
Nagyon tetszett az első rész, így nagy örömmel vettem kezembe a folytatást. Scarlett és Farkas is nagyon erős karakter, tetszett a történetük is, de valamiért mégsem találtam olyan átütőnek, mint a Cindert.
Talán az volt a bajom ezzel a 2. kötettel, hogy Cinder szála olyan kis semmilyen lett, Thorne-al együtt aki nem lett a szívem csücske. Kai is keveset szerepelt, pedig őt megszerettem az első részben.
De természetesen kíváncsian várom a folytatást, remélem nem hiába.

Victoria Schwab: Az Archívum 10/8
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Őrzővé lett, akinek feladata megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat.
Műfaj: fantasy, ifjúsági, 2013 Főnix Könyvműhely
Érdekes könyv, szokatlan, nem egy tucat.
Valamiért azt gondoltam, hogy disztópia lesz, amolyan Az emlékek őre típus. De nem az, és nem is baj. Sokkal inkább egy természetfeletti krimi.
Eleinte kissé idegenkedtem az Archívumtól, ennek a furcsa világnak a felépítésétől, de aztán azt vettem észre, hogy csak úgy falom a sorokat.
A szereplők is elég furcsák, csakúgy mint maga a történet, de nálam pozitívum az egyedisége, és ezt értékelem 8 pontra. 

Victoria Schwab: Felszabadulás 10/7
Archívum 2. része

Mackenzie Bishop, az Őrzők egyike, akinek feladata, hogy megakadályozza az erőszakos Történeteket kijutását az Archívumból, nemrég kis híján maga is egy Történet keze között lelte halálát. Most pedig, amikor az új iskolában új tanév kezdődik, Mackenzie igyekszik új életet is kezdeni – és maga mögött hagyni a nyáron történteket. A továbblépés azonban nem könnyű – különösen akkor nem, ha az ember álmát a történtek és a Történetek kísértik. A múlt persze múlt és már nem okozhat több fájdalmat, amikor azonban egy rémálom Mackenzie ébren töltött perceiben is újra és újra felbukkant, az Őrző kénytelen eltűnődni azon, vajon tényleg annyira biztonságban van-e, mint gondolja.
Mindeközben emberek tűnnek el nyom nélkül, és látszólag az egyetlen közös bennük Mackenzie – aki ugyan biztos benne, hogy az Archívum többet tud, mint amennyit elárul, mielőtt azonban ezt bebizonyíthatná, ő maga válik az első számú gyanúsítottá. És ha Mac nem találja meg az igazi bűnöst, akkor mindent elveszíthet: nem csupán az Archívummal való kapcsolatát, hanem az emlékeit is – sőt, akár még az életét is. Vajon képes lesz-e Mackenzie kibogozni ezt a rejtélyt, mielőtt ő maga is végleg fennakadna az őrült történések hálójában?
Műfaj: fantasy, ifjúsági, 2014 Főnix Könyvműhely
Ha az első rész természetfeletti krimi volt, akkor ez inkább thriller. Nekem ez a rész nem állt össze egy egységes jól átgondolt egésszé, úgy éreztem túl van bonyolítva a történet. A főhősnő már megint titkolózik, senkitől nem kér segítséget mert félti a szeretteit, de persze ezzel sodorja a legnagyobb veszélybe őket. Nem tudom ki hogy van vele, nekem ez már unalmas klisé.
Nálam az iskolai élet bevonása is inkább a negatívumokat erősíti. Erőltetettnek érzem.
Valahogy ez most annyira nem jött be, de azért senkit nem beszélnék le az olvasásáról, mert egyediségével még mindig a jobb YA-fantasyk közé tartozik. 

Leiner Laura: Hullócsillag 10/7
Bexi sorozat 2. része
Bexi, akinek mostanra megjelent, és zajos sikert aratott a második nagylemeze, az Offline, továbbra is sikeres énekesnő, Nagy Márkot viszont teljesen elfelejtették, mert végül nem ő nyerte a tehetségkutató műsort. Körte mindent megtesz, hogy ismét sikeressé tegye Márkot, de ez nem egyszerű, nagyon mélyről kell felhozni a srácot. És hát ott vannak neki Aszádék is, még mindig a garázsában. Ezért aztán Körte megragadja a romlott majonéz miatt adódó lehetőséget, és belegyezik abba, hogy menedzseltjeivel Londonba repüljön egy utazási műsor forgatására.
Műfaj: ifjúsági, 2015 Gabo
Az első rész tetszett, ez nem annyira. (első rész: Késtél, melyről van bejegyzés a blogon)
A feléig egész jól elvoltam vele, aztán elkezdett bosszantani.
Felesleges leírások, álproblémák, túlbonyolított cselekmény miatt többször is félreraktam pár perce annyira felbosszantott. De leginkább a főszereplő lány idegesített Bexi/Beki a makacs, mindent és mindenkit félreértő és lenéző, de mégis irgalmas szamaritánus viselkedésével. Kicsit skizó a csaj, vagy egyszerűen csak tini. :) (érdekes, hogy az első résznél nem volt vele problémám)
Na meg aztán ez a Nagy Márk, ez egy akkora tahó, totális anti-férfi/fiú. Ha van is neki egy-két szerethető megnyilvánulása összességében egy igazán irritáló, önmagába szerelmes pöcs.
Úgy érzem, hogy ebből a tini-rocksztár alapszituból sokkal érdekesebb sztorit is ki lehetett volna hozni, ez a Geri-szál amit előrevetített Laura a következő részre, engem nem igazán érdekel.
A legjobb szereplő Körte és az Aszádok, bennük most sem csalódtam. 

Ta-mia Sansa: A döntés joga 10/8
Gender krónikák 2. része. (első rész A menekülés éve, bejegyzés van róla a blogon)

2124-re az Egyesült Országok Szövetségének vezetői elérkezettnek látják az időt, hogy eltöröljék a demokrácia látszatát is, és egy agymosott zsoldosokból álló szervezet segítségével totális diktatúrát teremtsenek. Ebbe a háborúba rángatják bele a különleges képességekkel rendelkező exprogramozót, JJ-t, akinek a feladata megfejteni a pavonisok által hátrahagyott elektronikus nyomokat; valamint a sikerre áhítozó tudóst, Benjamint, akit egy biológiai fegyver létrehozásával bíznak meg. Mindeközben a Földről elmenekült, és lakható bolygót tizenhat éve hiába kereső száműzöttek között zúgolódások törnek ki, és a vezető, Sandra Manul a szerveződő lázadók között kénytelen szembenézni a saját fiával is.
A Gender krónikák második kötete két párhuzamosan alakuló társadalomba kalauzol, amelyek fejlődése más-más irányba vezet: az egyik egy patriarchális, tekintélyelvű önkényuralom alapjait fekteti le, ahol nincs választási lehetőség, megszűnik az egyén és a szabad akarat, a másik viszont felvillantja a lehetőséget egy új, fejlettebb kultúra alapjainak megszületésére.
2013 Delta Vision, Sci-fi

Szerintem az elsők között vettem meg megjelenésekor e könyvet, mégis másfél évig porosodott a polcomon, míg kézbe vettem. Nem tudom megmagyarázni miért, hisz szerettem az első részt.
Egy nagy és több apró hibája van ennek a történetnek.
A legnagyobb hibája, hogy még nincs meg a folytatás. :)
A kisebb hibák közé sorolnám azt, hogy most ez a sztori valahogy nem állt össze egy egésszé, úgy éreztem, hogy egyes részei túl aprólékosan lettek megfogalmazva, míg más részei elnagyoltak. Kicsit olyan átvezető kötetnek éreztem. Valahogy az eleje nem működött, nem vonzott be, sőt JJ és a biológus sztorija is volt, hogy untatott. Aztán ahogy kezdett kialakulni a földi helyzet úgy vonzott be a történet és a második felétől már le sem tudtam tenni. Az űrben kutatók szála érdekelt a legjobban, bár itt történt érdemben a legkevesebb. Szinte csak egy családi drámát kaptam, az első kötetből már megismert Sandra és fia Robert csatározását. Szeretem Sansa stílusát, történeteit, erős női karaktereit. Várom a folytatást. Minél előbb. :)

Kásás Tamás - M. Kiss Csaba:  Kása 10/8
Kásás Tamás: A meccsek utáni, kötelező interjúkon kívül mindig kerültem a nyilvánosságot. Most kivételt tettem. Ez egy brutálisan őszinte könyv. Felszabadítóan vidám és kegyetlenül tragikus egyszerre. Hősies és botladozó. Elegánsan könnyed és súlyosan alapos. A kötet nemcsak a vízilabdáról, érmekről, sztorikról szól, hanem valóban rólam.
M. Kiss Csaba: Ezt a könyvet nem Tamásról, hanem Tamással írtam. Nem szimpla interjúkötet. Én ugyan kérdeztem, ő meg beszélt napokon, heteken, hónapokon át, de aztán csavartunk a dolgon. Megpróbáltam beleélni magam az életébe, és úgy megírni a könyvet, mintha én lennék ő. „Így elsőre ez nem is olyan rossz kis élet!” – vélekedett Tamás, amikor elolvasta. Szerintem se. Mindketten büszkék lehetünk rá.
Önéletrajz, 2012 Ulpius
Nem Kásás Tamás miatt olvastam el a könyvet, hanem a vízilabda miatt. Ugyanis régóta rajongója vagyok ennek a sportágnak. Egy korosztály vagyunk Tamással, így mind az öt olimpiáját végigszurkoltam. Még ha nem is ő volt a kedvencem azért lenyűgözött a „kásás jelenség” amibe beletartozott a zsenialitása és a kinézete egyaránt.
Nagyon beszippantós könyvet sikerült összehoznia szerzőtársával, gyakorlatilag egy fél nap alatt kiolvastam, de a végén volt bennem hiányérzet bőven. Tetszettek a pillanatképek, a meccs előtti- utáni érzései, egy-két vidám pillanat.
De kevés volt. Azt gondoltam több szakmai dolog lesz benne és több anekdota.
Tamás nagyon zárkózott ember, az elbeszélések során ugyan nyitott néha a páncélján, de azért alapvetően megmaradt továbbra is titokzatos figurának. De ez nem is baj, jobban tetszett mintha átment volna bulvárba a dolog. 

Kosztolányi Dezső: Pacsirta 10/9
Pacsirta nagydarab, csúnya vénlány. Pacsirta Sárszegen él szüleivel, ahol egész évben hamuszürke por hull az utcákra, de a Magyar Király étterméből a pörkölt remek, paprikás illatát viszi a szél, és mulatás zaja, cigányzene veri fel az éjszakákat. Pacsirta szülei – kisvajkay és köröshegyi Vajkay Ákos és kecfalvi Bozsó Antónia – régóta elszoktak már e zajoktól. Maguknak élnek, csendesen. Áhítatos rajongással imádják, féltik egyetlen kincsüket: Pacsirtát, a csúnya lányt. Boldogok, elégedettek. Legalábbis ezt hiszik magukról. De egy napon, ennek a történetnek a kezdetén Pacsirta vidékre utazik a rokonaihoz. Egy hétig van távol a szülői háztól, és ez az egy hét elegendő arra, hogy könyörtelenül szembesítse Vajkayékat az igazsággal. Egy csúnya arcban felmutatni az emberi lét iszonyatos kegyetlenségét, az öreg házaspár néhány napjában a tömlöcbe zárt sorsok groteszk tragikumát – könnyű kézzel, halálos biztonsággal – ez Kosztolányi művészete, a Pacsirta halhatatlanságának titka.
Műfaj: regény, 1924-ben jelent meg először.
Egy ültő helyemben kiolvastam.
Érdekes, hogy mennyire lekötött a sok leírás és a nem túl cselekménydús történet ellenére is. Valószínűleg Kosztolányi zseniális stílusa ami levett a lábamról.
Leginkább az jött le a történetből, hogy itt van két olyan ember akik szégyellik a saját lányukat, ahelyett hogy az önbizalmát építgetnék, valamiféle jövőképet adnának neki, bezárják őt és saját magukat is a négy fal közé.
Szegény Pacsirta esélyt sem kapott egy normális életre és sajnos nincs is meg benne az erő, hisz nem is tud meríteni senkitől és semmiből valamiféle változtatásra. Tragikus emberi sorsok ezek. És hány ilyen van manapság is.
Van az a mondás, hogy mindenki a saját élete kovácsa, ezt lovagolják meg ezek az önfejlesztő könyvek, meg előadások, és biztos, hogy pár embernek be is jön, de a többségnek kell külső támogatás is, hogy ki tudjon emelkedni a saját posványából.
Pacsirtának nem sikerült.

Charles Dickens: Karácsonyi ének 10/7
„Mi egyéb nektek a karácsony, mint az az idő, amikor számlákkal kell fizetni pénz nélkül; amikor egy évvel öregebbek vagytok, de egy órával sem gazdagabbak…?” – gúnyolódik Scrooge úr, minden idők irodalmának talán legfösvényebb, legkellemetlenebb figurája. „Humbug” – mondja megvetően a nyomorultak szent áhítatára Ám csodálatos látomásai nyomán a nagy Ünnepre még az ő gonoszsága is megváltásra lel, a múlt és a jövő képei rádöbbentik sivár jelenének ostobaságára.
A nagy angol mesemondó legszebb története az 1843-ban írt és most is időszerű Karácsonyi ének.
Soha nem késő megváltozni és megváltoztatni az életed, felfedezni az élet apróbb örömeit, kitörni az addigi posványból ami magába szívott, jót tenni másokkal.
Szép gondolat.
De nekem a köré csavarintott történet annyira nem tetszett. Talán azért mert ez csak egy novellácska volt és nem egy kidolgozott regény. Nem elégítette ki a kíváncsiságomat, különösen Scrooge úrt illetően.
Azért hatásos volt, el is morzsoltam egy-két könnycseppet és a mondanivaló is lejött.
Érdekes, hogy pár napja olvastam Kosztolányi Pacsirtáját, ami ugyan egy teljesen más történet, mégis a lényegi mondanivalójával szoros a párhuzam. Az negatív ez pozitív kicsengésű volt, mégis jobban bejött nekem a Pacsirta. Talán mert nem hiszek eléggé a csodákban?


A hónap idézete a Kása című könyvből, az alvajáró Szívós Marciról szól:

"Cirka öt percig tett-vett, matatott, pakolt, rendezkedett az asztalon, amin nem volt semmi. Halálosan komoly, elmélyült ábrázattal igazgatta a semmit. Aztán egyszer csak kész lett, és visszafeküdt aludni. […]
Reggel kérdeztem Marcit, mi volt ez? Teljes természetességgel felelte: ne mondjam el senkinek, de gátat kellett építenie a kis krokodiloknak, nehogy elvigye őket az ár.
Öt percig röhögtünk.
Öt percig röhögött a csapat is a reggelinél, amikor elmeséltem. Marci is velünk nevetett, pontosan tudta, hogy el fogom mondani."

Gillian Flynn: Sötét helyek

Fülszöveg:

Libby Day hétéves volt, amikor az anyját és két nővérét meggyilkolták a kansasi Kinnakee-ben. Libby túlélte a mészárlást, és nagy port kavaró vallomásában azt állította, hogy tizenöt éves bátyja, Ben volt a tettes.
Huszonöt évvel később a Gyilkosok Klubja – egy hírhedt bűnügyekkel foglalkozó titkos társaság – felkeresi Libbyt. Azt remélik, bizonyítékot találnak Ben ártatlanságára. Libby anyagi haszon reményében együttműködik velük: felkeresi azokat, akik akkor éjjel ott voltak a házukban, és beszámol a klubtagoknak mindarról, amit megtud. A nyomozás során lepusztult sztriptízbárokban és elhagyatott városokban keresi az igazságot, és miközben lassan fény derül az elképzelhetetlenre, ugyanabba a helyzetbe kerül, mint amikor minden elkezdődött: újra egy gyilkos elől menekül.
„Gillian Flynn eredeti, borotvaéles ésszel megáldott, maró humorú, lenyűgöző mesélő, akinek komoly érzéke van a hátborzongatáshoz.” (Stephen King)
„A remek thrillerek rajongói a Sötét helyek leleményes történetvezetését és Flynn prózáját egyaránt élvezni fogják. Utóbbi az első szótól az utolsóig ádáz, könyörtelen és színtiszta élvezet.” (Cleveland Plain Dealer)

Műfaj: nyomasztó hangvételű thriller-krimi
Alexandra 2014 (eredeti megjelenés: 2009) 400 oldal.

Ez a második könyv amit olvastam Gillian Flynn-től, (Holtodiglanról írt bejegyzésem itt olvasható) de úgy érzem elég is ahhoz, hogy felvegyem kedvenc íróim nem túl népes táborába.
Ez a könyve még a Holtodiglannál is jobban tetszett. Bár a tetszett szó elég hülyén hangzik egy ilyen történetnél, de ha egyszer ilyen jól van megírva!

Gillian Flynn

A családirtás mint téma is eléggé megrázó, de ráadásul megint sikerült olyan karaktereket felvonultatnia, akik teljesen zavarba hozzák az olvasót. Elvileg sajnálni kellene őket, megszánni őket nyomorúságos életük miatt, de valahogy mégsem sikerül, hisz minden egyes cselekedetükkel maguk alatt vágják a fát, ezzel valamiféle idegenkedést, sőt néhol utálatot keltve az olvasóban. Annyira tehetetlenek, csak sodródnak az árral. Az olvasó megpróbálja kívülállóként, megfelelő távolságból szemlélni őket, de néhány helyzetben szerintem mindenki felismeri magát vagy életének egy-egy szakaszát és ez nagyon zavarba ejtő. (aki nem: az még nem élt, vagy nagyon szerencsés) Nyers, durva és könyörtelen életet mutat be az írónő, nem szépít meg semmit, túl realista is, amit sokak gyomra nem vesz be. Aki szerethető főhősöket szeretne az bele se kezdjen ebbe a könyvbe!
Ezt nagyon tudja Flynn.
Szívesen elbeszélgetnék vele, hogy neki vajon milyen gyerekkora volt, milyen közegben nőtt fel, mert olyan életszerűen láttatja ezeket a nyomorúságos figurákat, amit nem lehet csak egyszerűen megfigyelni, ezt meg kell tapasztalni. (mondjuk a köszönetnyilvánítás a könyv végén harmóniáról árulkodik, de szerintem nem zörög a haraszt…)
Egy napos könyv volt, alig bírtam letenni, teljesen bevonzott. Mindenféle elméletet gyártottam, de persze egyik sem jött be. Nagyon jól megcsavarintott sztori.
Viszont rendkívül nyomasztó hangulatú könyv, olyan ami mélyen beleivódik az olvasóba. Gondban is voltam azzal, hogy mi legyen a következő olvasmányom, ami kihoz ebből a bénultságból és depresszív hangulatból ami együtt járt ennek a történetnek az elolvasásával.

Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Stílus: 10/10

Összesítve: 10/10 - kedvenc!
Ismét zseniálisat alkotott Gillian Flynn, várom a következő könyvét.
Nem ajánlom viszont az érzékeny lelkűeknek és a túl fiatal olvasóknak.

A könyvből jelenleg forgatják a filmet, Libby Day szerepében Charlize Theronnal, további szereplők:
Christina Hendricks (Patty Day), Nicholas Hoult (Lyle), Chloe Grace  Moretz (Diondra-young)
Elég érdekes a szereposztás, de ha csak egy kicsivel is jobb lesz, mint a Holtodiglan, akkor elégedett leszek.

Mira Grant: Feed-Etetés

Fülszöveg:

„Legyek bár élő vagy halott, az igazság nem nyugszik. A nevem Georgia Mason, és könyörgöm: cselekedjetek, amíg lehet!”
2014-ben kezdődött. Megtaláltuk a rák gyógymódját, és a közönséges nátha ellenszerét. Csakhogy ezek által valami újat teremtettünk, melyet senki nem tudott megállítani. A fertőzés terjedt, a vírustörzsek átvették a hatalmat a testek és elmék felett, és az így létrejött zombikat már csak egyetlen késztetés hajtotta: hogy bármilyen élőlényt, aki az útjukba kerül, felfaljanak.
Most, több mint húsz évvel a Feltámadás után a blogger testvérpár, Georgia és Shaun Mason úton vannak életük legnagyobb sztorija felé – és felfedik a fertőzötteket mozgató sötét összeesküvést. Nyilvánosságra akarják hozni az igazságot, még ha az életükkel fizetnek is érte.
„Megkapó, lebilincselő és brutális!”
(Publishers Weekly)
„Ezt a zombiregényt akár Robert A. Heinlein is írhatta volna!”
(Sci-Fi Magazine)
„Igazán megdöbbentő befejezés!”
(Daily Telegraph)

Műfaj: zombis-disztópia  politikai-thrillerbe ágyazva.
Kiadó: Lazi 2012 (eredeti megjelenés: 2010) 422. oldal

A Feed egy trilógia első része, melyhez tartozik egy kiegészítő kötet is. Magyarul egyenlőre csak az első rész olvasható, de viszonylag kerek és lezárt a történet, sajnos a folytatásról nincs infóm.
Newsflesh trilogy:
1. Feed -Etetés
2. Deadline
3. Blackout
3,5. San Diego 2014

Főbb szereplők:
Georgia Mason: virtuális újságíró, vagyis blogger, a regény narrátora.
Testvére: Shaun szintén blogger, csapatuk harmadik tagja pedig Georgette Meissonier, alias Buffy a műszaki zseni.

Ez nem az én könyvem volt az biztos.
Az elején még tetszett, a nyitójelenet után azt gondoltam, hogy amolyan Z Nation (tv-sorozat) szerű akciódús zombikönyv lesz, de sajnos tévedtem.
A történet 20 évvel az élőholtakat teremtő járvány után játszódik, az emberek kénytelenek együtt élni a kipusztíthatatlan zombikkal, így aztán házaikban bezárkózva, kerülve a társas érintkezést, elkerített területeken élik mindennapjaikat.

Lehet, hogy a zombis világképemet túlságosan befolyásolja a TWD vagy a Z-nation, de az ebben a könyvben felvázolt jövő nekem nem jött be.
Mivel mindenki hordozza magában a vírust, így nem is kell harapás, akár spontán is átváltozhat bárki és  már gyarapodik is a zombisereg, ami nemcsak emberekből áll, hisz ebben a világban a nagytestű állatok is élőholtakká változnak.
Véleményem szerint már rég ki kellett volna halnia az emberiségnek a rendkívül szigorú biztonsági intézkedések és fegyverek ellenére is. 
Bloggereink azonban nem ismernek félelmet és folyamatosan kísértik sorsukat. Csak sajnos ebből az izgalomból volt kevesebb a könyvben, voltak részek amin kimondottan unatkoztam és alig vártam, hogy gyorsan ledaráljam, sőt még az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a könyv olvasását..
Néhol nagyon elnagyolt a világkép, tele homályos folttal,  -amiket remélem a folytatások megvilágítanak,- máshol, más dolgokban meg túl részletes és aprólékos a leírás, sok az ismétlés is.
Természetesen áthallik a  társadalom-kritika ami a mai viszonyokra utal, különösen a hatalom megszerzése és megtartása kérdésköre foglalkoztatja az írónőt. Illetve kitér a média szerepére is.
Politikáról még olvasni sem szeretek, annyira utálom, de sajnos ebben a könyvben van bőven, ugyanis főszereplőink egy választási kampány során kísérgetik az egyik elnökjelöltet.
A szereplők túlságosan nagy ambíciója kimondottan irritált, nem voltak szimpik. Annak ellenére, hogy már nem tinik, hisz 20 felett vannak fel sem merül a szerelem/párkapcsolat lehetősége, a romantikus vonal teljesen hiányzik a könyvből, ami alapból nem baj, sőt, csak lett volna helyette valami más ami megfog. Egyedül a váratlan húzás a vége felé mentette meg valamennyire a sztorit. Grant meglépte azt amit csak nagyon kevés író mer, spoiler: (jelöld ki ha látni akarod) vagyis kinyírja a főszereplőt. 

Történet: 10/6

Szereplők: 10/6

Stílus: 10/7

Összesítve: 10/6

Nem hiszem, hogy valaha is kezembe veszem a folytatást. De nem akarok lebeszélni senkit sem róla. Akinek tetszett a Zombiháború annak szerintem ez is tetszeni fog. A molyon 86 %-on áll ami nem rossz.

Én mindenesetre még mindig keresem a nekem való zombis könyvet.  

Összefoglaló - 2015. március

11 könyvet olvastam el, ezzel behoztam a februári lemaradást. :) Mostanában az olvasás jobban megy, mint az írás, valahogy nem érzem az ihletet, ezért is készül ilyen kevés bejegyzés a blogon.
Ismét sikerült két klasszikust is becsempészni az olvasmányaim közé, remélem ez a jó szokásom meg is marad ebben az évben.
Mindössze egy könyvre adtam 10 pontot és egy 4 pontos is  bekerült olvasmányaim közé.
Lássuk a márciusi termést:


Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót 10/10-kedvenc
A hónap könyve!
A Ne bántsátok a feketerigót! írónőjét feltételezhetően nem kis mértékben ihlették személyes élményei regénye megírásakor. Ezt nemcsak abból a tényből következtethetjük, hogy a regény cselekménye Alabama államban játszódik le, ahol a szerző maga is született, hanem más életrajzi adatokból is. Mint az eseményeket elbeszélő regénybeli leánykának, az írónőnek is ügyvéd volt az édesapja. Harper Lee gyermek- és ifjúkorát szülőföldjén töltötte, ahol valóban realitás mindaz, amit regényében ábrázol, és ez a valóság vérlázító. A regénybeli alabamai kisvárosban ugyanis feltűnésszámba megy az olyan megnyilvánulás, amely a négerek legelemibb jogainak elismerését célozza, különcnek számít az olyan ember, aki síkra mer szállni a színesbőrűek érdekei mellett. A regény egyik legnagyobb érdeme éppen abban van, hogy sikerül erős érzelmi hozzáállást kiváltania az emberi egyenjogúság megvalósítását célzó eszme mellett. Harper Lee a középiskola elvégzése után jogtudományt tanul. Egy évig Oxfordban diákoskodik ösztöndíjasként, aztán Alabamában folytatja tovább tanulmányait. Mint az egyetem folyóiratának szerkesztője, itt kerül először kapcsolatba az irodalommal. Tanulmányai befejezése után New Yorkba költözik, de nem folytat ügyvédi gyakorlatot, hanem különböző szerkesztőségekben dolgozik, sőt egy időben tisztviselői munkát vállal egy légiforgalmi társaságnál. A Ne bántsátok a feketerigót! 1960-ban jelent meg, a következő évben Pulitzer-díjjal tüntették ki. A regényt számos nyelvre lefordították, s talán nem érdektelen az sem, hogy a belőle készült film is hatalmas sikert aratott.
Címkék: amerikai regény, rasszizmus, gyermekszemszög, bíróság, erőszak.
Új kedvencem született!
Bevallom én nem ismertem ezt a könyvet, fogalmam sem volt miről szól, egyszer valamiért felkerült a várólistámra és a könyvolvasómra. Már javában olvastam amikor utánanéztem  a molyon, meglepődtem azon, hogy Harper Lee név egy hölgyet takar és egyben sajnálattal vettem tudomásul, hogy nincs más műve. Lenyűgözött a stílusa és a finoman megfogalmazott mondanivalója.
Zseniálisan rafinált könyv, ami kezdetben egy egyszerű ifjúsági könyvnek indul és csak egy kalandos bevezető után jut el a lényegig. Érdekes módon a narrátor Scout-ot is jó ideig fiúnak gondoltam, nagyon szerethető karakter, csakúgy mint az érdekes nevű apja, Atticus Finch.
Ahhoz képest, hogy 1935 óta eltelt 80 a megjelenés óta 55 év, és az USA élén fekete bőrű elnök van az emberi gondolkodás és képmutatás még mindig nem változott meg eléggé. Attól tartok még nagyon sokáig örök-érvényű alkotás lesz, amit itthon is kötelező olvasmánnyá tennék. A filmre is nagyon kíváncsi vagyok, de sajnos nagyon gyatra minőségben találtam csak meg. :(
Több magyar kiadást is megélt már e könyv, de mindegyik borító indulhatna a:  keressük a legocsmányabb könyvborítót versenyen.

Colleen Hoover: Slammed-Szívcsapás (Slammed 1) 10/9
Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik.
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.
Címkék: New Adult-romantikus 
2014 Könyvmolyképző

Rég könnyeztem már olvasás közben, most sikerült. Pedig direkt kerülöm a megható történeteket mostanában, de most beletenyereltem.
Azt gondoltam csak a sima szerelmi civódás lesz a téma, így meglepett a mélyebb tartalom.
Nagyon tetszett Hoover stílusa. Személy szerint nem vagyok versrajongó, de az ebben a könyvben olvasható verseket szerettem, mert mindegyik direkt volt, nem úgy kellett kihámozni a szóvirágok közül a sokadik értelmet, nyers stílusukkal nagyon hatásos és felkavaró érzést keltettek bennem.
Bár van még része szerintem ez így is egy szép, lezárt történet, de a két kis srác miatt el fogom olvasni, ők voltak a kedvenceim. Attól viszont félek, hogy ennyi csapás után még mivel akarja ez a gonosz Colleen sújtani főszereplőinket, szenvedtek ők már eleget.

Colleen Hoover: Point of Retreat . Visszavonuló (Slammed 2) 10/6

A sok viszontagság, szívfájdalom és sorscsapás ellenére a Layken és Will szerelme tovább él, és egyre biztosabbnak tűnik, hogy ők ketten összetartoznak.
A két fiatal azonban még nem is sejti, hogy mindaz, ami összehozta őket, egy idő után kettejük közé állhat. Kapcsolatuk komoly veszélybe kerül, és elképesztő akaraterőre lesz szükségük ahhoz, hogy megmentsék. Layken nem biztos benne, hogy Willel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”.
Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életükre, de megmaradt szeretteik életére is végzetes hatással lehet…
Címkék: New Adoult - romantikus
Könyvmolyképző 2014.
Amikor befejeztem az egyébként remek első részt már akkor sem értettem, miért van folytatása, az úgy volt kerek és egész ahogy volt. Persze igazam lett, mert tényleg felesleges volt folytatni a sztorit, szegény főhőseink csak még többet szívtak, miközben logikátlan és érthetetlen dolgokkal nehezítették saját életüket. 
Nagyon dühös vagyok, mert az első rész tényleg nagyon jó volt. Ebben még a versek sem tetszettek annyira.
Szegények el sem tudom képzelni mi lesz még velük a folytatásban (már amit kihámoztam az angol fülszövegből az is sok)
Nagy csalódás az első rész után.

Kelly Oram: Szívzűrterápia stébereknek 10/5
Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ­bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…
Címkék: LOL könyv, ifjúsági-romantikus
Móra 2014

Lehet, hogy csak a hangulatommal volt baj, de ez most nekem nem jött be.
Fárasztott, de nagyon.
A sztori nem volt kerek, a karakterek kétdimenziósak voltak és csak úgy sodródtak az árral, egyedül Libby vitt egy kis szint ebbe a már sokszor megírt poros kis történetbe.
Nem emelkedett ki a sok hasonló témájú könyv közül, sem a humorával, sem pedig szerethető szereplőivel. Valószínű pár nap múlva már nem is fogok emlékezni rá.

Kelemen Anna: Harminc nap a nép szolgálatában 10/4
Bármibe is fogtam, nagy port kavart és alighanem a legújabb akcióm is kiüti a biztosítékot: harminc napra a nép szolgálatába álltam, óránként százezer forintért felkínáltam magam a férfiaknak. Jó előre kijelentettem, hogy feljegyzések készülnek a titkos légyottokról, ennek ellenére sorban jöttek a pasik. Család fontosságáról papoló politikus, ismert üzletember, olimpiai bajnok, közkedvelt műsorvezető és bundabotrányba keveredett focista. Meg sok más olyan fickó, aki a testemre vágyott.
Az alfahímek nyilván nagyképűen újságolták a köreikben, hogy megfektették Kelemen Annát, fizettek neki, hogy a szolgájuk legyen. Holott ők lettek az én rabjaim. Méregdrága órákkal, autókkal, ruhákkal és ékszerekkel igyekeztek a kedvemben járni. A többségük rendszeresen visszajárt, de aki csak egy újabb trófeaként tekintett rám, most retteghet. Hiszen amivel a barátok előtt dicsekszünk, azt szégyelljük az asszony és a nyilvánosság előtt…
Nekem nincs vesztenivalóm!
Címkék: magyar, bulvár, szex
Ulpius 2014

Nem igazán értem miért ez a címe, hisz az világosan kiderült, hogy nagyjából 18 éves kora óta áll a nép szolgálatában, az pedig akárhogy is számolom nem harminc napot ölel fel. Vagy neki a pénzes mókusok nem tartoznak a nép közé? (nem)
A kíváncsiságom hajtott, hogy elolvassam, mert nagyon fura jelenségnek tartom őt, de sajna nem igazán sikerült jobban megfejtenem. Mondjuk valószínűleg nincs is mit megfejteni rajta, ő egyszerűen csak egy olyan nő aki a pénzszerzés számára legegyszerűbb módját választotta. De vajon mi lesz vele majd úgy 10 év múlva? Akkor miből fogja kifizetni a sok botoxot? Most kellene fognia egy állandó gazdagot, amíg még van rá kereslet.
Én leginkább arra lettem volna kíváncsi, hogy egy szigorúan fogott, de talán emiatt is egy kicsit balhés (nyilván erősen szeretethiányos) középiskolás, tizennyolc éves szűzlányból, hogy lesz egyik napról a másikra pornószínésznő és kurva. Ez az átmenet érdekelt volna legjobban, de erre csak annyi volt a válasz, hogy kellett a pénz. És ez az ami tragikus. Mert lehet, hogy van pénze, de most is azt érzem rajta, hogy nagyon magányos. Mi a tanulság? A pénz nem boldogít. (mondjuk szerintem ez egyén kérdése) A sztorizgatásai gyengék voltak, magáról meg nagyon keveset árult el. 

J.R. Ward: A király (Fekete Tőr testvériség 12) 10/7
Éljen a király…
Miután évszázadokig hátat fordított a trónnak, Wrath, Wrath fia végül apja nyomdokaiba lép… imádott fele segítségével. A korona azonban mázsás súlyként nehezedik a fejére. Miközben folytatódik az Alantasok Társaságával vívott könyörtelen háború, és a banditák banditája is egyre súlyosabb fenyegetést jelent, Wrath választás elé kerül, amely mindent és mindenkit veszélybe sodor.
Beth Randall azt hitte, tudja, mire vállalkozik, amikor feleségül ment az utolsó tiszta vérű vámpírhoz a Földön. Tudta, hogy nem lesz egyszerű menet. Ám amikor úgy dönt, hogy gyermeket akar, váratlanul éri Wrath reakciója… és a távolság, amely elválasztja őket.
A kérdés az, vajon az igaz szerelem győz-e… vagy a gyötrelmes örökség kerekedik felül?
Címkék: romantikus-fantasy, vámpír, erotikus
Ulpius 2014

Valahogy olyan érzésem van, hogy elfogyott a muníció. Ward ugyanazokat a köröket futja, nem mer igazi nagyot durrantani, valami igazán váratlannal előállni.
Persze azért olvastatta magát a könyv, és jó olvasni a régi „ismerősökről” de, hogy őszinte legyek a viszonylag új szálakra és szereplőkre egyáltalán nem vagyok kíváncsi.
Szinte már nem is lehet elkülöníteni a pasikat olyan egyformák, nem is beszélve a szerelmi száltól ami mindig ugyanúgy alakul. Elég lapos már és unalmas, túl sok a szereplő, holott én szívesebben olvasnék a régi harcosokról.
Nekem az előző résszel véget ért ez a sorozat, ezentúl már csak a régi szép emlékek miatt nosztalgiázok majd akkor, ha kezembe veszem az új részeket.

Reginald Rose: Tizenkét dühös ember 10/9
"És most, esküdt uraim, hallgassák meg az utolsó instrukciót, amelyet Önöknek adhatok. … Az önök kötelessége most már megpróbálni elválasztani egymástól a tényeket és a képzelgést. Egy ember meghalt. Arra biztatom önöket, hogy becsületesen és megfontoltan döntsenek.”
Címkék: amerikai dráma, bíróság, színmű és film.
Nemzeti Színház 2006

Amilyen kis rövid sztori, annál mélyebb tartalommal bír. Elgondolkodtató történet az emberi gondolkodásról, közönyről, jogról és kötelességről és még nagyon sok mindenről. Felháborító és felrázó.
Szívesen megnézném színházban, eddig valahogy kimaradt nekem.
Tetszett benne a minimalizmus, az hogy csak a lényegre koncentrál, nincsenek hosszú leírások, agyonmagyarázás, csak a párbeszédek fontosak, és így is hatásos az egész.
Azért arra még kíváncsi lennék, hogy mi is az igazság.

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos (John Cleaver 1) 10/7
John Wayne Cleavernek hívnak.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.
John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…
Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.
Címkék:  ifjúsági fantasy, horror, krimi, sorozatgyilkos
Fumax 2014

Nagy csalódás.
Pedig gyanakodhattam volna a fülszöveg utolsó mondata alapján, hogy ez nem egy krimi vagy thriller, hanem egy fantasy. Sajnos nálam ezzel le is írta magát a történet.
Azt gondoltam, hogy egy Dexter kaliberű, defektes, de mégis szimpatikus sorozatgyilkos (micsoda oximoron :D) gyerekkorába pillanthatunk be, és követhetjük nyomon, hogy lesz a szociopata srácból érzelemmentes gyilkos. Igen, van egy ilyen része is a sztorinak, de az egészet agyoncsapta a természetfeletti szál, és ezzel okozott nekem nagy csalódást.
Sajnos nekem Wells másik sorozata sem igazán jött be, úgyhogy egyenlőre ennek a folytatását sem tervezem.

Marissa Meyer: Cinder (Holdbéli krónikák 1) 10/9
126 évvel a IV. világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van…
Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőjárműveket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”.
Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.
Címkék: ifjúsági-disztópia, sci-fi
Alexandra 2012

Sokáig tartottam a várlólistán, mert nem igazán tudtam elképzelni, hogy jó dolog sülhet ki a mese és a sci-fi ötvözéséből. Nem is sikerült hibátlanul összegyúrni a két műfajt, de annyira szerethető volt a történet és a két főszereplő, hogy nagyjából elfelejtette velem a hiányosságokat. Szerencsére a mese rész csak halvány nyomokban emlékeztetett az eredetire, nekem pl. lehet, hogy eszembe sem jutott volna, ha nem ez a cím. Olvasmányos, pörgős, egyszerre kiolvasós könyv, aminek sajnos „mondat közben” van vége. Ráadásul valamiért azt gondoltam, hogy a második rész már teljesen más sztori lesz, más szereplőkkel, de nem, úgyhogy most várom mikor jutok hozzá.
Érdekes a világ amit Meyer felépített, jók az erkölcsi dilemmák (szegény Kai-nak fel van adva a lecke).
Ami bennem hibaként megmaradt az az, hogy ez egy 2,5 milliós városban játszódik (nekem legalábbis ez rémlik), ahol szinte mindenki ott van a bálon, (nem derült ki számomra kik is kaptak meghívót, úgy tűnt mindenki) Cinder mégis 1 perc alatt minden ismerősét kiszúrta a tömegben. Ez nekem valahogy nem jön össze. Összességében örülök, hogy elolvastam, a baj az, hogy a folytatásokra várnom kell.

J. Lynn: Wait for you-Várok rád 10/5
A 19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét.
Vannak dolgok, amiket meg kell élni…
Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait.
Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba…
Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa?
És vannak dolgok, amikért megéri harcolni…
Címkék: New Adoult, romantikus
Könyvmolyképző 2015

Ja, hogy J. Lynn egyenlő Jennifer L. Armentrout? Ha ezt tudtam volna akkor lehet, hogy kezembe sem veszem ezt a könyvet, mert nekem az Obszidián nem jó ajánlólevél. Lehet, hogy jó a csaj stílusa és sokan szeretik a karaktereit, de a történetmeséléshez nincs nagy képzelőereje, csak simán másol más könyveket.
Számtalanszor olvastam már ezt a sztorit is: régi árnyakkal küzdő fiatal lány, akit kiszúr magának a hercegfi (akinek természetesen gyönyörű szeme és legalább 6 kockája van), de persze ő nem és nem enged, mert a régmúltban történt események miatt képtelen elengedni magát, persze a végét úgyis tudjuk az első mondat után. Ez nem is baj, mert igazából sokkal többet nem is várok az ilyen típusú könyvektől. Nagyon apró dolgok azok, amik miatt 1 v. 5 csillagot kap nálam egy ilyen történet. Azt szeretem ha van benne humor, ebben volt egy kicsit, azt is szeretem ha a férfi főszereplő megfog, ebben a sztoriban ez csak egy kicsit sikerült, egy másik elvárásom hogy a leányzó ne legyen idegesítő a sok nyavalygással, na ez itt nem sikerült. Az eleje jól indult, de szerintem túl van írva és valahol félúton meguntam. Mondjuk a pillanatnyi hangulatom is nagyon számít a romantikus könyvek értékelésénél. 

Anita Gayn: Sütilány 10/9
bejegyzésem a könyvről: http://ananiila.blogspot.hu/2015/03/anita-gayn-sutilany.html




A hónap idézete:

Ha minden ember egyforma, miért nem tudnak kijönni egymással? Ha mind egyformák, miért néznek le másokat oly nagy buzgalommal?

(Harper Lee )