Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten

Fülszöveg:
1896-ban, a Milleniumi Ünnepségek forgatagában nyoma vész Hangay Emmának, a Marosvásárhelyről érkezett 16 éves leánynak. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik tőle, amit jóval az elrablása után adott fel. Húga, a 17 éves Mili kisasszony azonnal a fővárosba utazik, ahol kezdetét veszi a rémálom, melyben egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró.

Műfaj: századfordulón játszódó krimi
2014 Könyvmolyképző, 336. oldal

Ajándékba keresgéltem könyvet amikor megakadt a szemem ezen a fülszövegen.

Egy olyan történet, mely a boldog békeidők korában játszódik, és nem a romantika játssza benne a főszerepet, hanem egy titokzatos eltűnés, már úgy kellett nekem, mint a falat kenyér.
Kortárs írótól becsülendő, de eléggé merész vállalkozás.

Nem olvastam még Böszörményitől, de az eddig megszületett pozitív értékelések, a szép borító és a reménykeltő fülszöveg megtette hatását nálam, és így megrendeltem a könyvet.

Talán pont az is volt a baj, hogy túl nagy elvárásokkal álltam neki az olvasásnak, így egy pici csalódás már az elején borítékolható volt.

Olyan részletes leírásokkal van tele a történet, hogy szinte úgy éreztem én is ott járok Budapest utcáin, együtt menekülök, vagy éppen nyomozok bátor főhőseinkkel. 

Sajnos pont ez a túlrészletezés az, ami megtöri az olvasás lendületét, a rengeteg információ, amit az író bezsúfolt a könyvbe gyakran kizökkentett a történetből. Mondom ezt annak ellenére, hogy a ma divatos könyvekből meg pont a leírásokat hiányolom. Itt azonban túl sok volt az oldal alján a lábjegyzet, és bevallom bennem rossz érzetet keltett az is, hogy valóban a korszakban élt emberektől kölcsönvett nevek alatt szerepelt egy-egy mellékszereplő. (én nem szeretném ha beleírnának egy A. nevű bloggert 100 év múlva egy történetbe, aztán lábjegyzetben rám hivatkoznának mint a 2000-es években élő személyre) De ez csak egy kis kukacoskodás részemről, mert azért minden tiszteletem Böszörményi Gyuláé, mert hatalmas kutatói munkát végezhetett a könyv írása előtt.

A másik csalódásom a végével kapcsolatos, mivel ez egy korántsem lezárt történet, jó nagy cliffhanger a vége. Bár tudtam, hogy ez egy sorozat első kötete, de úgy gondoltam ez a nyomozás le lesz zárva.

Na de, hogy a sok-sok pozitívumból is kiemeljek párat, mindenképpen megemlíteném a választékos, igényes írásmódot, a könyv hangulatát és a karaktereket. 

Az biztos, hogy át kell állítani az ember agyát erre a manapság szokatlanul választékos, kicsit régies írásra, de amikor ez megtörténik akkor egy nagyon különleges hangulatot fedezhetünk fel. 

Ami a történetet illeti, kapunk mindent:  a véres gyilkosságtól kezdve, régi családi titkokon át, egy kis bolondokházai betekintést is. Két idősíkon fut a sztori, hisz Emmának 1896-ban veszik nyoma a millenniumi ünnepségsorozat alatt, testvére Mili pedig 4 évvel később ered a nyomába. 

A báró nyomoz, Mili pedig beleártja magát mindenbe, különösen olyan dolgokba amire Ambróczy külön megkéri, hogy ne tegye. Így aztán kettejük között csak úgy vibrál a levegő, szellemes és humoros riposztjaik pedig kellemes kikapcsolódást nyújtanak az olvasónak. 

" – Mondja, kisasszony, elég erős ahhoz, hogy ájulás, hisztéria vagy egyéb más, fiatal lányokra oly jellemző mutatvány nélkül reagáljon a megrázkódtató bejelentésekre?"

Mili olyan főszereplő, aki bátorságával, cserfességével rögtön leveszi az embert a lábáról. Kellően akaratos és kitartó, hogy méltó párja legyen a hasonló tulajdonságokkal bíró Ambróczy Richárdnak.

A gróf úr pedig pont olyan karakter, amit mi romantikus lelkületű nők nagyon imádunk (mínusz bajusz). Titokzatos, rátarti és néha bunkóságával már bicskát nyit, de ugye pont az ilyen figurákba képzelhető bele sok minden, ami aztán vagy meg van benne – és ez kiderül a következő részekből – vagy nincs. Mindenesetre testi hibájával és lehetetlen természetével együtt is izgalmas és egyedi karakter, akire lehet építeni a folytatásokban.

"Ambrózy báró tiszta szívből, lelke legmélyéig hitte,hogy a szoknyát viselő személyek, különösen, ha még nem töltötték be az ötvenet, mind ostobák."

A mellékszereplők sem voltak elhanyagolva, külön élményt nyújtott az ízes beszédjük, sokukat megkedveltem (Tóni, Terka, Emma, Kaméleonka) és hullattam is pár könnycseppet  amikor a sorsuk negatív irányt vett. 

Meg kell dicsérnem a kiadót is, igényes és hangulatos a borító és váratlan húzás a lapokon néhol látható fekete-fehér városkép.

A Leányrablás Budapesten első része az Ambróczy báró esetei sorozatnak. 

Egész biztos, hogy a következő résznek is olvasója leszek, remélem annak, akinek ajándékba vettem a könyvet legalább ennyire tetszeni fog, mint nekem. 

 

Történet: 10/8

Karakterek: 10/10

Stílus: 10/9

Összesítve: 10/9

Mindenképpen azoknak ajánlom, akik szeretik a századfordulós Magyarországon játszódó kalandos történeteket.  Nem tipikus Könyvmolyképzős könyv! Romantika is csak nyomokban lelhető fenn benne.