Mira Grant: Feed-Etetés

Fülszöveg:

„Legyek bár élő vagy halott, az igazság nem nyugszik. A nevem Georgia Mason, és könyörgöm: cselekedjetek, amíg lehet!”
2014-ben kezdődött. Megtaláltuk a rák gyógymódját, és a közönséges nátha ellenszerét. Csakhogy ezek által valami újat teremtettünk, melyet senki nem tudott megállítani. A fertőzés terjedt, a vírustörzsek átvették a hatalmat a testek és elmék felett, és az így létrejött zombikat már csak egyetlen késztetés hajtotta: hogy bármilyen élőlényt, aki az útjukba kerül, felfaljanak.
Most, több mint húsz évvel a Feltámadás után a blogger testvérpár, Georgia és Shaun Mason úton vannak életük legnagyobb sztorija felé – és felfedik a fertőzötteket mozgató sötét összeesküvést. Nyilvánosságra akarják hozni az igazságot, még ha az életükkel fizetnek is érte.
„Megkapó, lebilincselő és brutális!”
(Publishers Weekly)
„Ezt a zombiregényt akár Robert A. Heinlein is írhatta volna!”
(Sci-Fi Magazine)
„Igazán megdöbbentő befejezés!”
(Daily Telegraph)

Műfaj: zombis-disztópia  politikai-thrillerbe ágyazva.
Kiadó: Lazi 2012 (eredeti megjelenés: 2010) 422. oldal

A Feed egy trilógia első része, melyhez tartozik egy kiegészítő kötet is. Magyarul egyenlőre csak az első rész olvasható, de viszonylag kerek és lezárt a történet, sajnos a folytatásról nincs infóm.
Newsflesh trilogy:
1. Feed -Etetés
2. Deadline
3. Blackout
3,5. San Diego 2014

Főbb szereplők:
Georgia Mason: virtuális újságíró, vagyis blogger, a regény narrátora.
Testvére: Shaun szintén blogger, csapatuk harmadik tagja pedig Georgette Meissonier, alias Buffy a műszaki zseni.

Ez nem az én könyvem volt az biztos.
Az elején még tetszett, a nyitójelenet után azt gondoltam, hogy amolyan Z Nation (tv-sorozat) szerű akciódús zombikönyv lesz, de sajnos tévedtem.
A történet 20 évvel az élőholtakat teremtő járvány után játszódik, az emberek kénytelenek együtt élni a kipusztíthatatlan zombikkal, így aztán házaikban bezárkózva, kerülve a társas érintkezést, elkerített területeken élik mindennapjaikat.

Lehet, hogy a zombis világképemet túlságosan befolyásolja a TWD vagy a Z-nation, de az ebben a könyvben felvázolt jövő nekem nem jött be.
Mivel mindenki hordozza magában a vírust, így nem is kell harapás, akár spontán is átváltozhat bárki és  már gyarapodik is a zombisereg, ami nemcsak emberekből áll, hisz ebben a világban a nagytestű állatok is élőholtakká változnak.
Véleményem szerint már rég ki kellett volna halnia az emberiségnek a rendkívül szigorú biztonsági intézkedések és fegyverek ellenére is. 
Bloggereink azonban nem ismernek félelmet és folyamatosan kísértik sorsukat. Csak sajnos ebből az izgalomból volt kevesebb a könyvben, voltak részek amin kimondottan unatkoztam és alig vártam, hogy gyorsan ledaráljam, sőt még az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a könyv olvasását..
Néhol nagyon elnagyolt a világkép, tele homályos folttal,  -amiket remélem a folytatások megvilágítanak,- máshol, más dolgokban meg túl részletes és aprólékos a leírás, sok az ismétlés is.
Természetesen áthallik a  társadalom-kritika ami a mai viszonyokra utal, különösen a hatalom megszerzése és megtartása kérdésköre foglalkoztatja az írónőt. Illetve kitér a média szerepére is.
Politikáról még olvasni sem szeretek, annyira utálom, de sajnos ebben a könyvben van bőven, ugyanis főszereplőink egy választási kampány során kísérgetik az egyik elnökjelöltet.
A szereplők túlságosan nagy ambíciója kimondottan irritált, nem voltak szimpik. Annak ellenére, hogy már nem tinik, hisz 20 felett vannak fel sem merül a szerelem/párkapcsolat lehetősége, a romantikus vonal teljesen hiányzik a könyvből, ami alapból nem baj, sőt, csak lett volna helyette valami más ami megfog. Egyedül a váratlan húzás a vége felé mentette meg valamennyire a sztorit. Grant meglépte azt amit csak nagyon kevés író mer, spoiler: (jelöld ki ha látni akarod) vagyis kinyírja a főszereplőt. 

Történet: 10/6

Szereplők: 10/6

Stílus: 10/7

Összesítve: 10/6

Nem hiszem, hogy valaha is kezembe veszem a folytatást. De nem akarok lebeszélni senkit sem róla. Akinek tetszett a Zombiháború annak szerintem ez is tetszeni fog. A molyon 86 %-on áll ami nem rossz.

Én mindenesetre még mindig keresem a nekem való zombis könyvet.  

Összefoglaló - 2015. március

11 könyvet olvastam el, ezzel behoztam a februári lemaradást. :) Mostanában az olvasás jobban megy, mint az írás, valahogy nem érzem az ihletet, ezért is készül ilyen kevés bejegyzés a blogon.
Ismét sikerült két klasszikust is becsempészni az olvasmányaim közé, remélem ez a jó szokásom meg is marad ebben az évben.
Mindössze egy könyvre adtam 10 pontot és egy 4 pontos is  bekerült olvasmányaim közé.
Lássuk a márciusi termést:


Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót 10/10-kedvenc
A hónap könyve!
A Ne bántsátok a feketerigót! írónőjét feltételezhetően nem kis mértékben ihlették személyes élményei regénye megírásakor. Ezt nemcsak abból a tényből következtethetjük, hogy a regény cselekménye Alabama államban játszódik le, ahol a szerző maga is született, hanem más életrajzi adatokból is. Mint az eseményeket elbeszélő regénybeli leánykának, az írónőnek is ügyvéd volt az édesapja. Harper Lee gyermek- és ifjúkorát szülőföldjén töltötte, ahol valóban realitás mindaz, amit regényében ábrázol, és ez a valóság vérlázító. A regénybeli alabamai kisvárosban ugyanis feltűnésszámba megy az olyan megnyilvánulás, amely a négerek legelemibb jogainak elismerését célozza, különcnek számít az olyan ember, aki síkra mer szállni a színesbőrűek érdekei mellett. A regény egyik legnagyobb érdeme éppen abban van, hogy sikerül erős érzelmi hozzáállást kiváltania az emberi egyenjogúság megvalósítását célzó eszme mellett. Harper Lee a középiskola elvégzése után jogtudományt tanul. Egy évig Oxfordban diákoskodik ösztöndíjasként, aztán Alabamában folytatja tovább tanulmányait. Mint az egyetem folyóiratának szerkesztője, itt kerül először kapcsolatba az irodalommal. Tanulmányai befejezése után New Yorkba költözik, de nem folytat ügyvédi gyakorlatot, hanem különböző szerkesztőségekben dolgozik, sőt egy időben tisztviselői munkát vállal egy légiforgalmi társaságnál. A Ne bántsátok a feketerigót! 1960-ban jelent meg, a következő évben Pulitzer-díjjal tüntették ki. A regényt számos nyelvre lefordították, s talán nem érdektelen az sem, hogy a belőle készült film is hatalmas sikert aratott.
Címkék: amerikai regény, rasszizmus, gyermekszemszög, bíróság, erőszak.
Új kedvencem született!
Bevallom én nem ismertem ezt a könyvet, fogalmam sem volt miről szól, egyszer valamiért felkerült a várólistámra és a könyvolvasómra. Már javában olvastam amikor utánanéztem  a molyon, meglepődtem azon, hogy Harper Lee név egy hölgyet takar és egyben sajnálattal vettem tudomásul, hogy nincs más műve. Lenyűgözött a stílusa és a finoman megfogalmazott mondanivalója.
Zseniálisan rafinált könyv, ami kezdetben egy egyszerű ifjúsági könyvnek indul és csak egy kalandos bevezető után jut el a lényegig. Érdekes módon a narrátor Scout-ot is jó ideig fiúnak gondoltam, nagyon szerethető karakter, csakúgy mint az érdekes nevű apja, Atticus Finch.
Ahhoz képest, hogy 1935 óta eltelt 80 a megjelenés óta 55 év, és az USA élén fekete bőrű elnök van az emberi gondolkodás és képmutatás még mindig nem változott meg eléggé. Attól tartok még nagyon sokáig örök-érvényű alkotás lesz, amit itthon is kötelező olvasmánnyá tennék. A filmre is nagyon kíváncsi vagyok, de sajnos nagyon gyatra minőségben találtam csak meg. :(
Több magyar kiadást is megélt már e könyv, de mindegyik borító indulhatna a:  keressük a legocsmányabb könyvborítót versenyen.

Colleen Hoover: Slammed-Szívcsapás (Slammed 1) 10/9
Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik.
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.
Címkék: New Adult-romantikus 
2014 Könyvmolyképző

Rég könnyeztem már olvasás közben, most sikerült. Pedig direkt kerülöm a megható történeteket mostanában, de most beletenyereltem.
Azt gondoltam csak a sima szerelmi civódás lesz a téma, így meglepett a mélyebb tartalom.
Nagyon tetszett Hoover stílusa. Személy szerint nem vagyok versrajongó, de az ebben a könyvben olvasható verseket szerettem, mert mindegyik direkt volt, nem úgy kellett kihámozni a szóvirágok közül a sokadik értelmet, nyers stílusukkal nagyon hatásos és felkavaró érzést keltettek bennem.
Bár van még része szerintem ez így is egy szép, lezárt történet, de a két kis srác miatt el fogom olvasni, ők voltak a kedvenceim. Attól viszont félek, hogy ennyi csapás után még mivel akarja ez a gonosz Colleen sújtani főszereplőinket, szenvedtek ők már eleget.

Colleen Hoover: Point of Retreat . Visszavonuló (Slammed 2) 10/6

A sok viszontagság, szívfájdalom és sorscsapás ellenére a Layken és Will szerelme tovább él, és egyre biztosabbnak tűnik, hogy ők ketten összetartoznak.
A két fiatal azonban még nem is sejti, hogy mindaz, ami összehozta őket, egy idő után kettejük közé állhat. Kapcsolatuk komoly veszélybe kerül, és elképesztő akaraterőre lesz szükségük ahhoz, hogy megmentsék. Layken nem biztos benne, hogy Willel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”.
Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életükre, de megmaradt szeretteik életére is végzetes hatással lehet…
Címkék: New Adoult - romantikus
Könyvmolyképző 2014.
Amikor befejeztem az egyébként remek első részt már akkor sem értettem, miért van folytatása, az úgy volt kerek és egész ahogy volt. Persze igazam lett, mert tényleg felesleges volt folytatni a sztorit, szegény főhőseink csak még többet szívtak, miközben logikátlan és érthetetlen dolgokkal nehezítették saját életüket. 
Nagyon dühös vagyok, mert az első rész tényleg nagyon jó volt. Ebben még a versek sem tetszettek annyira.
Szegények el sem tudom képzelni mi lesz még velük a folytatásban (már amit kihámoztam az angol fülszövegből az is sok)
Nagy csalódás az első rész után.

Kelly Oram: Szívzűrterápia stébereknek 10/5
Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ­bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…
Címkék: LOL könyv, ifjúsági-romantikus
Móra 2014

Lehet, hogy csak a hangulatommal volt baj, de ez most nekem nem jött be.
Fárasztott, de nagyon.
A sztori nem volt kerek, a karakterek kétdimenziósak voltak és csak úgy sodródtak az árral, egyedül Libby vitt egy kis szint ebbe a már sokszor megírt poros kis történetbe.
Nem emelkedett ki a sok hasonló témájú könyv közül, sem a humorával, sem pedig szerethető szereplőivel. Valószínű pár nap múlva már nem is fogok emlékezni rá.

Kelemen Anna: Harminc nap a nép szolgálatában 10/4
Bármibe is fogtam, nagy port kavart és alighanem a legújabb akcióm is kiüti a biztosítékot: harminc napra a nép szolgálatába álltam, óránként százezer forintért felkínáltam magam a férfiaknak. Jó előre kijelentettem, hogy feljegyzések készülnek a titkos légyottokról, ennek ellenére sorban jöttek a pasik. Család fontosságáról papoló politikus, ismert üzletember, olimpiai bajnok, közkedvelt műsorvezető és bundabotrányba keveredett focista. Meg sok más olyan fickó, aki a testemre vágyott.
Az alfahímek nyilván nagyképűen újságolták a köreikben, hogy megfektették Kelemen Annát, fizettek neki, hogy a szolgájuk legyen. Holott ők lettek az én rabjaim. Méregdrága órákkal, autókkal, ruhákkal és ékszerekkel igyekeztek a kedvemben járni. A többségük rendszeresen visszajárt, de aki csak egy újabb trófeaként tekintett rám, most retteghet. Hiszen amivel a barátok előtt dicsekszünk, azt szégyelljük az asszony és a nyilvánosság előtt…
Nekem nincs vesztenivalóm!
Címkék: magyar, bulvár, szex
Ulpius 2014

Nem igazán értem miért ez a címe, hisz az világosan kiderült, hogy nagyjából 18 éves kora óta áll a nép szolgálatában, az pedig akárhogy is számolom nem harminc napot ölel fel. Vagy neki a pénzes mókusok nem tartoznak a nép közé? (nem)
A kíváncsiságom hajtott, hogy elolvassam, mert nagyon fura jelenségnek tartom őt, de sajna nem igazán sikerült jobban megfejtenem. Mondjuk valószínűleg nincs is mit megfejteni rajta, ő egyszerűen csak egy olyan nő aki a pénzszerzés számára legegyszerűbb módját választotta. De vajon mi lesz vele majd úgy 10 év múlva? Akkor miből fogja kifizetni a sok botoxot? Most kellene fognia egy állandó gazdagot, amíg még van rá kereslet.
Én leginkább arra lettem volna kíváncsi, hogy egy szigorúan fogott, de talán emiatt is egy kicsit balhés (nyilván erősen szeretethiányos) középiskolás, tizennyolc éves szűzlányból, hogy lesz egyik napról a másikra pornószínésznő és kurva. Ez az átmenet érdekelt volna legjobban, de erre csak annyi volt a válasz, hogy kellett a pénz. És ez az ami tragikus. Mert lehet, hogy van pénze, de most is azt érzem rajta, hogy nagyon magányos. Mi a tanulság? A pénz nem boldogít. (mondjuk szerintem ez egyén kérdése) A sztorizgatásai gyengék voltak, magáról meg nagyon keveset árult el. 

J.R. Ward: A király (Fekete Tőr testvériség 12) 10/7
Éljen a király…
Miután évszázadokig hátat fordított a trónnak, Wrath, Wrath fia végül apja nyomdokaiba lép… imádott fele segítségével. A korona azonban mázsás súlyként nehezedik a fejére. Miközben folytatódik az Alantasok Társaságával vívott könyörtelen háború, és a banditák banditája is egyre súlyosabb fenyegetést jelent, Wrath választás elé kerül, amely mindent és mindenkit veszélybe sodor.
Beth Randall azt hitte, tudja, mire vállalkozik, amikor feleségül ment az utolsó tiszta vérű vámpírhoz a Földön. Tudta, hogy nem lesz egyszerű menet. Ám amikor úgy dönt, hogy gyermeket akar, váratlanul éri Wrath reakciója… és a távolság, amely elválasztja őket.
A kérdés az, vajon az igaz szerelem győz-e… vagy a gyötrelmes örökség kerekedik felül?
Címkék: romantikus-fantasy, vámpír, erotikus
Ulpius 2014

Valahogy olyan érzésem van, hogy elfogyott a muníció. Ward ugyanazokat a köröket futja, nem mer igazi nagyot durrantani, valami igazán váratlannal előállni.
Persze azért olvastatta magát a könyv, és jó olvasni a régi „ismerősökről” de, hogy őszinte legyek a viszonylag új szálakra és szereplőkre egyáltalán nem vagyok kíváncsi.
Szinte már nem is lehet elkülöníteni a pasikat olyan egyformák, nem is beszélve a szerelmi száltól ami mindig ugyanúgy alakul. Elég lapos már és unalmas, túl sok a szereplő, holott én szívesebben olvasnék a régi harcosokról.
Nekem az előző résszel véget ért ez a sorozat, ezentúl már csak a régi szép emlékek miatt nosztalgiázok majd akkor, ha kezembe veszem az új részeket.

Reginald Rose: Tizenkét dühös ember 10/9
"És most, esküdt uraim, hallgassák meg az utolsó instrukciót, amelyet Önöknek adhatok. … Az önök kötelessége most már megpróbálni elválasztani egymástól a tényeket és a képzelgést. Egy ember meghalt. Arra biztatom önöket, hogy becsületesen és megfontoltan döntsenek.”
Címkék: amerikai dráma, bíróság, színmű és film.
Nemzeti Színház 2006

Amilyen kis rövid sztori, annál mélyebb tartalommal bír. Elgondolkodtató történet az emberi gondolkodásról, közönyről, jogról és kötelességről és még nagyon sok mindenről. Felháborító és felrázó.
Szívesen megnézném színházban, eddig valahogy kimaradt nekem.
Tetszett benne a minimalizmus, az hogy csak a lényegre koncentrál, nincsenek hosszú leírások, agyonmagyarázás, csak a párbeszédek fontosak, és így is hatásos az egész.
Azért arra még kíváncsi lennék, hogy mi is az igazság.

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos (John Cleaver 1) 10/7
John Wayne Cleavernek hívnak.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.
John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…
Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.
Címkék:  ifjúsági fantasy, horror, krimi, sorozatgyilkos
Fumax 2014

Nagy csalódás.
Pedig gyanakodhattam volna a fülszöveg utolsó mondata alapján, hogy ez nem egy krimi vagy thriller, hanem egy fantasy. Sajnos nálam ezzel le is írta magát a történet.
Azt gondoltam, hogy egy Dexter kaliberű, defektes, de mégis szimpatikus sorozatgyilkos (micsoda oximoron :D) gyerekkorába pillanthatunk be, és követhetjük nyomon, hogy lesz a szociopata srácból érzelemmentes gyilkos. Igen, van egy ilyen része is a sztorinak, de az egészet agyoncsapta a természetfeletti szál, és ezzel okozott nekem nagy csalódást.
Sajnos nekem Wells másik sorozata sem igazán jött be, úgyhogy egyenlőre ennek a folytatását sem tervezem.

Marissa Meyer: Cinder (Holdbéli krónikák 1) 10/9
126 évvel a IV. világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van…
Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőjárműveket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”.
Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.
Címkék: ifjúsági-disztópia, sci-fi
Alexandra 2012

Sokáig tartottam a várlólistán, mert nem igazán tudtam elképzelni, hogy jó dolog sülhet ki a mese és a sci-fi ötvözéséből. Nem is sikerült hibátlanul összegyúrni a két műfajt, de annyira szerethető volt a történet és a két főszereplő, hogy nagyjából elfelejtette velem a hiányosságokat. Szerencsére a mese rész csak halvány nyomokban emlékeztetett az eredetire, nekem pl. lehet, hogy eszembe sem jutott volna, ha nem ez a cím. Olvasmányos, pörgős, egyszerre kiolvasós könyv, aminek sajnos „mondat közben” van vége. Ráadásul valamiért azt gondoltam, hogy a második rész már teljesen más sztori lesz, más szereplőkkel, de nem, úgyhogy most várom mikor jutok hozzá.
Érdekes a világ amit Meyer felépített, jók az erkölcsi dilemmák (szegény Kai-nak fel van adva a lecke).
Ami bennem hibaként megmaradt az az, hogy ez egy 2,5 milliós városban játszódik (nekem legalábbis ez rémlik), ahol szinte mindenki ott van a bálon, (nem derült ki számomra kik is kaptak meghívót, úgy tűnt mindenki) Cinder mégis 1 perc alatt minden ismerősét kiszúrta a tömegben. Ez nekem valahogy nem jön össze. Összességében örülök, hogy elolvastam, a baj az, hogy a folytatásokra várnom kell.

J. Lynn: Wait for you-Várok rád 10/5
A 19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét.
Vannak dolgok, amiket meg kell élni…
Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait.
Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba…
Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa?
És vannak dolgok, amikért megéri harcolni…
Címkék: New Adoult, romantikus
Könyvmolyképző 2015

Ja, hogy J. Lynn egyenlő Jennifer L. Armentrout? Ha ezt tudtam volna akkor lehet, hogy kezembe sem veszem ezt a könyvet, mert nekem az Obszidián nem jó ajánlólevél. Lehet, hogy jó a csaj stílusa és sokan szeretik a karaktereit, de a történetmeséléshez nincs nagy képzelőereje, csak simán másol más könyveket.
Számtalanszor olvastam már ezt a sztorit is: régi árnyakkal küzdő fiatal lány, akit kiszúr magának a hercegfi (akinek természetesen gyönyörű szeme és legalább 6 kockája van), de persze ő nem és nem enged, mert a régmúltban történt események miatt képtelen elengedni magát, persze a végét úgyis tudjuk az első mondat után. Ez nem is baj, mert igazából sokkal többet nem is várok az ilyen típusú könyvektől. Nagyon apró dolgok azok, amik miatt 1 v. 5 csillagot kap nálam egy ilyen történet. Azt szeretem ha van benne humor, ebben volt egy kicsit, azt is szeretem ha a férfi főszereplő megfog, ebben a sztoriban ez csak egy kicsit sikerült, egy másik elvárásom hogy a leányzó ne legyen idegesítő a sok nyavalygással, na ez itt nem sikerült. Az eleje jól indult, de szerintem túl van írva és valahol félúton meguntam. Mondjuk a pillanatnyi hangulatom is nagyon számít a romantikus könyvek értékelésénél. 

Anita Gayn: Sütilány 10/9
bejegyzésem a könyvről: http://ananiila.blogspot.hu/2015/03/anita-gayn-sutilany.html




A hónap idézete:

Ha minden ember egyforma, miért nem tudnak kijönni egymással? Ha mind egyformák, miért néznek le másokat oly nagy buzgalommal?

(Harper Lee )

Anita Gayn - Sütilány

Fülszöveg:
Claire, hogy megmentse a családi vállalkozást, részt vesz egy átváltoztatós valóságshowban, ami annyira jól sikerül, hogy a lány finom süteményekkel teli élete fenekestül felfordul. Ünnepelt celebként tér haza az otthonába, ahol minden megváltozott körülötte. Claire-nek el kell döntene, hogy a show véget ért-e vagy még csak most kezdődik…

Kiadó: Publio 2015
Műfaj: ifjúsági romantikus
E-Book: 990.-Ft!!!, de megvásárolható hagyományos könyvként is.


Szereplők:
Süti, azaz Claire, 17 éves, önbizalom hiányos, de nagyon kedves és mindenkivel törődő lány.
Alex: gyerekkorában egy tv-műsor vezetőjeként ismertségre tett szert, édesanyjával Sütiék szomszédja lesz.
Josh: Süti gyerekkori jó barátja
Kate: A lány unokatestvére és egyben legjobb barátnője.


Nemcsak én, de ti kedves olvasóim is szeretitek Anita Gayn írásait, ezt bizonyítja, hogy a Szent Johanna gimi után az ő sorozatáról írott bejegyzésem a legolvasottabb. Íme.
Nemrég örömmel láttam, hogy egy újabb könyve jelent meg magánkiadásban, rögtön le is csaptam rá. Nem bántam meg, egy igazán kedves történetet olvashattam.

A sztori két idősíkban játszódik ide-oda ugrálva, ami jót tett a cselekménynek, mert így legalább volt egy kis titokzatosság az események körül, és nem volt az az érzésem, hogy már előre tudom mi fog történni.
Az egyik szál az átváltozós valóságshow előtt játszódik és bemutatja, hogy él népes családjával és két jó barátjával Claire egy amerikai kisvárosban. Szüleinek étterme és cukrászdája van, sajnos a vállalkozás felett  gyülekeznek a viharfelhők. Süti megismerkedik a szomszédjukba költöző híres és jóképű Alex-el, aki hatalmas meglepetésre érdeklődést mutat a kissé molett lány után.

A másik szálban a valóságshow megnyerése után Sütit igazi Celebként köszöntik szülővárosában, kamerák kereszttűzében találja magát.
A valóságshow eseményeiből is fel-felvillan egy-egy kép, de ez a rész nincs igazán kifejtve a könyvben, így utólag én nem is hiányolom.
Vajon mi vette rá a lányt, hogy jelentkezzen egy ilyen show-ba? Mi történt Alex-el? Vajon őszinte szerelmet érez új barátja Prince felé? Mi történt két jó barátjával? És vajon sikerül megmenteni szülei éttermét?
Többek között ezekre a kérdésekre ad választ ez a remek kis írás. 

Nagyon egyszerű jellemzést írni erről a könyvről, elég ha annyit írok: édes mint egy finom krémes sütemény. 
Tulajdonképpen ezzel elmondtam mindent.
Aki olvasott már LOL könyveket vagy ifjúsági romantikust az tudja nagyjából, hogy mire számíthat a történetben és a karakterekben egyaránt. Ehhez azonban egy igen választékos, igényes, olvasmányos írói stílus is hozzáadódik, ami miatt én különösen kedvelem Anita írásait.

A főszereplő Süti/Claire számomra nagyon szimpatikus karakter, jól tudok vele azonosulni, mert sok mindenben hasonlít az én tini énemre.
Túl sokat aggódik a súlya miatt, túl nagy felelősséget vállal mindenért és mindenkiért, saját magával törődik a legkevesebbet, imádja az állatokat, a nehéz természetű nagyanyját és barátait. Ráadásul nem rinyál oldalakon keresztül, hanem inkább cselekszik.
Mivel nem szeretnék spoilert írni, így csak annyit árulok el, hogy a legtöbb szereplő hatalmas átalakuláson megy keresztül a történet folyamán és lehet, hogy akit először nagyon kedveltél a végére még meg is utálod.
Egyetlen egyszer, a könyv 80%-nál éreztem azt, hogy most már elég a szerencsétlenkedésből és találjon már végre egymásra a  szerelmespár, de ez még mindig jóval kevesebb szerelmi nyűglődést jelent, mint ami a többi hasonló stílusú könyvben megtalálható.

Örömmel vettem tudomásul azt a tényt, hogy a YA fantasy világát (Démoni titok) elhagyva ismét egy mai romantikus YA könyvet olvashattam egyik kedvenc magyar íróm tollából.
Bátran ajánlom mindenkinek, akik szeretik a LOL könyveket, vagy pl. Leiner Laura könyveit. Hihetetlenül olcsón meg lehet vásárolni e-bookban. Megéri az árát! (google a te barátod)

Történet: 10/9
karakterek: 10/9
Stílus: 10/9

Összesítve: 10/9
Nagyon könnyed, szórakoztató, ifjúsági- romantikus könyv egy kiváló író tollából.
Egy ici-pici plusz kellett volna még a 10 ponthoz, de nem igazán tudnám megfogalmazni, hogy hol veszett el az az egy pont.

Összefoglaló - 2015. február

Mindössze 6 könyv, nem is tudom mikor olvastam ennyire keveset, talán a hónap rövidsége az oka, meg a sok meló amitől már alig látok esténként.
6 olvasmányom közül 2 klasszikus mű. A januári 10-es dömping után rátaláltam a szigorú önmagamra, nem adtam maximális pontszámot egyik könyvre sem.

Samantha Shanonn: Csontszüret 10/9
 A HÓNAP KÖNYVE!
2059. Scion London.
Paige Mahoney látszólag egy átlagos tizenéves lány, aki titokban egy alvilági szervezetnek dolgozik. Kisstílű lopások helyett ő nagyobb tétben játszik. Paige egy álomhacker, aki feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Mindezt pénzért. Egy nap azonban sötét és gonosz erő keríti hatalmába… beláthatatlan következményekkel
Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a paranormális bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A rephaiták belőlük toboroznak a hadsereget, hogy véghezvigyék titkos tervüket. Paige mentora és kiképzőtisztje Arcturus, a vérhitves, aki halálos ellensége az embereknek. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie mestere elméjébe, és fel kell fedni a titkát…
Jó sokáig volt a várólistámon ez a könyv ami túl sok jót nem jelent. Aztán megláttam egy rokonom polcán, nagyon megfogott a borítója, így le is nyúltam és rögtön bele is kezdtem.
Imádtam. Különösen azért mert előzetesen azt vártam, hogy ez is olyan kis tingli-tangli disztópia lesz, mint a többi, amikben a szerelmi szál fontosabb, mint a világmegváltó események. De mekkorát tévedtem! Végre egy jól felépített, de azért még mindig több titokkal rendelkező világot ismerhettem meg. Nem mondom, hogy teljesen eredeti az ötlet, de legalább nem egy-két, hanem sok-sok ötletből lett összegyúrva és így már egész újnak tűnik. Elég sok az információ ami rázúdul az emberre, túl sok a szám és az idegen kifejezés amikről fogalmam sincs hogyan kellene kiejteni, de nagyjából ezek a negatívumok amiket el tudok mondani a könyvről. (na meg a sok nyomdahiba)
A főszereplő lány végre nem tini, hisz már 19 éves, a férfi főszereplők meg még idősebbek, mégis azért megmaradt a YA kategória bája is, hisz nincs erotika és szerelmi nyűglődés. Így aztán bátran ajánlom hímnemű olvasóknak.
A cselekmény végig izgalmas és eseménydús, ha nem is váratlan, de különös fordulatokkal.
És a férfi főszereplő! Úgy kellett már nekem egy ilyen karakter! Nagyon titokzatos, elsőre félelmetes, de mégis már az első megjelenésekor érezni lehet, hogy hatalmas lehetőségek vannak benne és még a könyv végén sem tudom eldönteni, hogy ő vajon a jó vagy a rossz oldalt képviseli (bár eldőlni látszik, de azért még sok a homály) és ez nagyon jó egy könyvsorozat esetén. Még a neve is különleges: Arcturus Mesarthim.
Szóval meg vagyok elégedve Samantha Shannon első könyvével, jól gyúrta össze a kis paneleket amikből az ilyen típusú könyveknek rendelkezni kötelező. Remélem a folytatás is legalább ilyen élvezhető lesz.
(Egyébként nekem leginkább a Tündérkrónikák jutott eszembe olvasás közben, talán a másvilági kapuk és a férfi főszereplő miatt)
Várom a folytatást, angolul már megjelent januárban, remélem magyarul is hamarosan megjelenik. Addig is be kell szereznem egy saját példányt az első részből. 10/9
Ha tényleg filmre viszik akkor ajánlom, hogy Michael Fassbender legyen a nagymester!

Mihail Bulgakov: Mester és Margarita 10/5
A kéziratok nem égnek el”-mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, A Mester és Margaritá-nak akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. A Mester és Margarita a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus történetét; maga Jézus (Jesua), aki Bulgakov értelmezésében úgy elevenedik meg előttünk, mint nagyon kevés Jézus-regényben: Isten fia ő, de egyúttal modern, töprengő értelmiségi; a szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki hiába látja a valódi értékeket, nem tud túllépni gyávaságán; a gyönyörűséges Margarita, aki maga az örök nőiesség…
Vannak könyvek amiket mindenkinek illik elolvasnia. (általános vélemény)
Ez egy olyan könyv.
Vannak könyvek amiket nem értem minek kellene mindenkinek elolvasnia. (személyes vélemény)
Ez egy olyan könyv.
A maga idejében biztos nagyon egyedi és különleges mű volt.

Moskát Anita: Bábel fiai 10/8
Folyik a munka Bábelben, mert mindenki tudja: aki felhúzza a tornyot, azé a hatalom. Az építkezésnél használt ereklyék, amelyek egy másik világból származnak, kezdik felmondani a szolgálatot, a papság soraiban intrika üti fel a fejét és lázadással fenyeget. A próféta, aki a bábeli egyházat alapította, halott, a torony pedig a mi világunkból szólít magának új látnokot.
Dávid, a korábban festőként dolgozó fiatalember egy ideje látása fokozatos elvesztésével küzd. Zavaros vízióiból megtudja, hogy a torony vette el szeme világát, ezért Bábelbe utazik, de hamarosan belekeveredik az egyházon belüli hatalmi játszmákba. Arzén, a város új főpapja, próbál kitörni édesapja árnyékából, a reformoknak azonban nincs helye ott, ahol vérrel és testrészekkel áldoznak Bábelnek.
A bibliai Bábel történetére alapozott modern és kegyetlen regényben vallás és babona csap össze a racionalitással. Moskát Anita novellái után az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb magyar fantasztikus könyvével jelentkezik.
Elsőkönyves, magyar, írónő, fantasy műfajban. Ha valamihez teljesen pozitívan és elnézően állok hozzá akkor ez az.
Ennek ellenére az elején folyton csak a hibákat láttam, úgy kb. a 150. oldalig, vagyis addig amíg a cselekmény teljesen át nem helyeződik Bábelbe. Amikor Dáviddal együtt beléptem a sivatagba, egy hosszú, de annál élvezetesebb utazásban lett részem. Az addig idegesítőnek ható hibákat elfelejtettem és annyira izgatott a szereplők és a torony sorsa, hogy egy ültömben kiolvastam a fennmaradt 250 oldalt.
Nagyon különleges és egyedi történetet varázsolt Moskát Anita azzal, hogy felelevenítette Bábel meséjét, úgy, hogy saját fantasy-világot épített köréje. Az istenkeresés, a vallási fanatizmus engem nagyon érdeklő témák és ráadásul hatalmas aktualitása van (sajnos) mostanában. A nehéz téma ellenére mégis olvasmányos és élvezhető regény lett a Bábel fiaiból. A karakterek közül egyiket sem zártam szívembe, sőt Dávid makacssága és egoizmusa különösen zavart, de pont egy ilyen karakter kellett főszereplőnek, hisz ezekkel a tulajdonságaival tudta csak kellőképpen indukálni az eseményeket. Arzént a súlyos öröksége gátolta abban, hogy igazán szerethetővé váljék számomra. De mindent összevetve nagyon tetszett ez a könyv, szívesen olvasnék egy folytatást, de akár egy teljesen más történetet is Anita tollából.

Kalapos Éva: Kéz a kézben (D.A.C.3) 10/7
A sorozat harmadik részében Flóra és barátai ismét olyan helyzetekkel találják szembe magukat, amilyenekkel még sosem találkoztak. Végre megtörik a jég, és Flóráéknál talán lassan helyreáll a családi béke, ezzel párhuzamosan azonban a lány magánélete egyre zűrösebbé válik. Flóra és Dani barátsága tovább mélyül, és fény derül arra, kik és miért zaklatják a fiút. Vajon hogy reagál a D.A.C. ebben a helyzetben? És mit tegyen Flóra, ha közben ő maga is egyre jobban összezavarodik a saját érzéseivel kapcsolatban? A hosszú, közös balatoni nyaralás alatt, tisztázódnak a dolgok vagy még jobban összekuszálódik minden? Születnek-e új szerelmek, lesznek-e nagy szakítások, hogyan alakul a társaság élete? Tarts te is Flórával, Zsanival és a többiekkel, és légy részese a D.A.C. 3. fergeteges nyári kalandjainak!
Tartja a színvonalat. De. Nem lesz a kedvenc sorozatom és nem is várom tűkön ülve a következő részt.
Őszintén szólva már nem is emlékszem miről szólt, pedig csak pár hét telt el azóta, hogy elolvastam. Kikapcsolódásnak elmegy.

Jane Austen: A klastrom titka 10/8
A Klastrom titká”-ban új oldaláról ismerhetjük meg Jane Austent. Halála után kiadott regényében az (ön)ironikus Austen mutatkozik meg nagy kifejezőerővel és roppant szórakoztató formában.
Mint minden regényében, az írónő itt is egy fiatal lány, Catherine Morland útját ábrázolja, akit kezdettől fogva „antihősnőként” mutat be. A sokgyerekes, szegény papi családban felnőtt Catherine semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy szépreményű, ám nagy csodálója a kor „gótikus” rémregényeinek. Életére is úgy tekint, mintha regényhősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos regények lapjain. A jövő azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó hős megmenti majdani szíve hölgyét, sem fényes báli részvételeket, sem örökké tartó barátságokat. A lányka bathi utazása balesetmentesen zajlik, élete első bálján kis híján elvész a tömegben, anélkül, hogy bárki lovagféle fölfigyelne rá, igaznak tűnő barátságáról pedig csak egyedül ő nem sejti, hogy üres, pénzhajhász és naivitását kihasználó kapcsolat csupán.
A Northanger Klastrombeli látogatása ugyan megcsillantja előtte a dermesztő kalandok lehetőségét: szellemjárta padlásszobákat, holttestnek ható viaszfigurákat, föld alatti cellákba zárt, elgyötört feleségeket, titkos csapóajtókat, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt is elmaradnak.
Catherine jutalma mindössze némi élettapasztalat, mert ahogyan illúzióit vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez. Még egy tisztes kérő is felbukkan, akinek az oldalán aztán Catherine új fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a saját hétköznapi életében.
Ez már a sokadig Austen regény amit olvastam, de először éreztem azt, hogy milyen ingerszegény lehetett az a környezet amiben ő élt, és ez mennyire befolyásolta a témákat amiről írt. (az életéről írt könyvet nem is bírtam elolvasni annyira unalmasnak találtam) A regény cselekménye ugyanis nem túl eseménydús, sőt néha egész unalmas, viszont a karakterek nagyon szélsőségesek és ez elég vicces alaphangulatot ad a könyvnek. Én legalábbis jókat mosolyogtam magamban a naiv főhősnőn, a hozomány- és férjvadász Izabellán, a hihetetlenül idegesítő rátarti és hazudós John Thorpe-on és az együgyű Mrs.Allen-en.
A könyv vége elég furcsa lett, mintha Jane nem happy endet akart volna írni, aztán mégis győzött benne a kor és a műfaj által meghatározott trend.
Jó volt, de nem a legjobb Austen.
Gondoltam megnézem a filmet, de már a szereposztásnál elbukott nálam a dolog.

Miranda Kenneally: Kivédhetetlen szerelem 10/8
Aki szerint az amerikai foci és a csajok nem férnek össze, az nem ismeri Jordant! A tizenhét éves lány a gimi csapatának kapitánya és irányítója: bitang tehetséges játékos, és a foci a mindene. (Az már csak hab a tortán, hogy a pályán folyton szívdöglesztő hapsik veszik körül…) Csapattársai tisztelik és szeretik − igaz, csak haverként tekintenek rá. De Jordannek amúgy sincs ideje pasizni, fontosabb, hogy egyetemi sportösztöndíjat szerezzen. Na meg hogy az apja végre elismerje a tehetségét.
A dolgok akkor kezdenek bonyolódni, amikor Ty Green, a kiváló irányító beiratkozik a suliba. Az irtó dögös srác egyszerre jelent veszélyt a lány posztjára és a szívére, Jordan pedig életében először elbizonytalanodik: vajon nyerhet-e a pályán és a szerelemben is?
Az összes „baba jelzőt” elpufogtatnám erre a könyvre, úgy mint édes, aranyos, cuki, kedves stb… De legfőképpen vicces.
Nagyon jól szórakoztam rajta, annak ellenére, hogy gőzöm sincs az amerikai fociról (most sem lettem okosabb) de nem is baj, mert csak keretet adott a történetnek, nem telepedett rá.
Szokásos, a műfajra oly jellemző klisékből áll ez a sztori is, de nem is vártam mást, így csalódást sem okozott.
Szerintem az egyik legjobb LOL könyv volt, amit olvastam. 

A hónap idézete:
Ha ma nem sikerül, majd sikerül holnap.
(Bulgakov) 

Kitekintés a könyvek mögül 1.

Mivel a havi összefoglalókban ezentúl csak az olvasmányaimról fogok írni, nyitottam egy új témát a sorozatoknak, színháznak, filmeknek, tv-műsoroknak, mivel a véleményemet nem mindig tudom (nem is akarom) magamnak megtartani.

Tv:
Rising Star
Nemcsak azért mert győri vagyok, és ezáltal egy kicsit elfogult, de az egyetlen számomra említésre méltó énekes ebben a tehetségkutatóban Fehérvári Gábor Alfréd volt.
Egyedi, ezer közül is felismerhető hangszín jellemzi, ezt a -ha lehet hinni a tv2 marketingnek- teljesen amatőr, jó kiállású srácot. Nyilván van még mit tanulnia, ráadásul sokaknak nem tetszik a hangszíne - egyesek szerint nincs hangja, szerintem meg ezeknek az embereknek nincs füle - de egyedül ő az egyetlen akit igazán tehetségesnek tartok. Norbi tucat, Palmira bár túl fiatal talán egzotikus külseje miatt lehet esélye, néhány producernél, Sramek meg, hát ő nem az én ízlésvilágom, de megvan a varázsa azt elismerem.
A szavazási rendszer tetszett, műsorvezető, zsűri nem érdekelt, a tv2 többórás műsorai mindig untatnak, olvasás közben csak a produkciókat néztem és szavaztam. Többször húztam nemet, mint igent ez is csak azt bizonyítja, hogy nincs már több énekes tehetség, aki az ilyen jellegű műsort el tudja adni.

A Dal
Tavaly imádtam, sokat hallgattam a műsorban megszólaló nótákat, írtam is az adásokról itt a blogon. Idén nem hozott annyira lázba, de azért előzetesen mind a 30 dalt meghallgattam és most is lett pár kedvenc. Tavaly számomra egyértelműen Kállay száma volt a legjobb, idén viszont nem tudok igazán állást foglalni egy dal mellett sem.

Akik egyáltalán nem tetszenek/ nem is akarom hallani soha többet:
Szűcs Gabi - egyetlen egy alkalommal sem bírtam végighallgatni, nagyon nem az én világom.
Boggie: íííszonyúúúúan unalmas, egy aprócska dallamot sem bírok belőle felidézni, pedig háromszor már minimum hallottam. Ráadásul nekem Boggie nagyon ellenszenves, a bordó műbőrruha meg nagyon rossz választás.
Pankastic: műfaji problémám van vele.
Tóth Vera: ez is rém unalmas, semmi egyediség nincs benne, Vera viszont nagyszerű.
New Lever Empire: a tavalyi daluk ezerszer jobb volt, ez egy tuc-tuc és más semmi. Pedig Zola hangszíne nagyon jó, kár hogy nem tud bánni vele.
Péter Barbara: nem is emlékszem rá, jellegtelen.
Fool Moon: acapella oké ez rispect, de még mindig cikinek tartom őket.
Keresztes Ildikó: ezzel a számmal kár volt égetnie magát. Unalmas, közhelyes, egytucat.
Chances: lagymatag, élőben katsztrófák voltak. 
Spoon: falra mászok ettől a zenétől, mégis úgy érzem működhet odakinnt.
Karmapolis: Műfaji gondom van vele.

Közepesre értékelem/ ráteszem a lejátszómra aztán majd eldöl a sorsuk:
Bogi: tavalyi dalát utáltam, ez jobban tetszik, a középdőntőben jobb volt, de még mindig nem értem miért nyomják minden évben ezt a lányt.
Gájer Bálint: nekem a swing valahogy a karácsonyi dalokkal/hangulattal függ össze, máskor annyira nem hallgatok ilyet. De Bálintot kedvelem.
Ív: nem az én zenei világom, és egyik élő-adásos produkciója sem tetszett, de a dalban találok fantáziát.
Oláh Gergő: élőben sokkal jobban énekli, mint a studiófelvételen. Nem tudom ez miért van.  A dallam tetszik, de a szöveg túl direkt.
Other Planet: ezt a zenei stílust szerintem nem értékelnék az Eurovízion, nagyon jó az énekes hangszíne, én eddig nem ismertem őket, egy kicsit monoton nekem.
Wolf Kati: nem rossz, de annyira nem jó, mint a Szerelem miért múlsz.
Mujahid Zoli: fiúbanda nóta.
Farkas-Jenser Balázs: kellemes szám, de semmi egyéb.
MDC: kocsiban jó hallgatni.
Szakács Gergő: élőben borzasztó volt, a hangulata tetszik, bár a szöveg gyenge.
Magyar Bori: furcsálltam, hogy nem jutott tovább, mert szerintem egész jó kis dal ez.
Leander Rising: zeneileg nekem  a legjobb, de a szöveg! Mi az hogy hajnalom éjjelén?
Dér Heni: ez is csak egy korrekt nóta, nincs benne több. Az a bőszoknyás előadás meg borzasztóan erőltetett volt.
Szécsi Saci és Böbe: még mindig nem igazán bírom a hangjukat -különösen élőben- de ezt a dalt nagyon megcsinálták.

Az én döntőseim/amiket hallgatok:

5. Antal Timi: nekem ez egy Demi Lovato dal, kár, hogy élőben Timi nem bírta elénekelni. Ezt a rövidnadrágos cuccot sem kellene erőltetni a pipaszár lábaihoz. A szám viszont tetszik.
4. Éliás Gyula Jr feat. Fourtissimo: élőben nem tetszett egyik alkalommal sem, de a stúdiófelvételen nagyon hatásos.
3. Passed: kár, hogy 3 percesnek kell lenni a dalnak, mert a 2. perc után már kicsit unalmas, de számomra nagyon egyedi, újszerű és izgalmas. Májusig meg bőven tudna gyakorolni az énekeslány.
2. Szabó Ádám: amikor először hallottam egyáltalán nem tetszett, de amikor Ádám élőben énekelte, leesett az álam.  Fülbemászó dal, nagyon jó előadóval, aki még ráadásul cuki is. Szerintem a döntőbe bejutnánk vele Bécsben.
1. Proof Of Life: még az elődöntőben kiestek, nekem mégis ez a kedvenc dalom a 30-as felhozatalból. Egyetlen hibája van a rap-betét. Persze Bécsbe nem lenne jó.

Szerintem a 4 döntős: Wolf Kati, Szabó Ádám, Boogie, Passed lesz.
Bekeverhet Ív vagy a Spoon.
Én Ádámot küldeném, vagy a Spoont.

 Frissítés!!!!

Döntő után:
Kicsit csodálkozom a Passed mellőzését és Mujahid Zoli döntőbe jutását, de végül is az eredmény szempontjából mindegy.
Az ízlésem általában hasonló  közízléshez, de most nagyon nem értek egyet a végeredménnyel.
Egyszerűen nem értem miért lenne ez a dal jó az Eurovisiora. Unalmas, a téma szerintem egy ilyen bulin irritálóan komoly és közhelyes és HATÁSVADÁSZ, a lány sem jó énekes és a személyisége is ellenszenves,  én személy szerint csodálkoznék rajta ha a döntőbe bejutna. Viszont ha sok pacifista és álszent fog a tv előtt ülni akkor akár........de nem, egyszerűen nem hiszek ebben a dalban és kész. De hát ez csak egy ember véleménye és mivel magyar vagyok így nyilván nem leszek ellendrukker.

Eurovision után:
Nem szerettem meg a dalt az elmúlt hónapokban, az elődöntőben mégis szurkoltam a továbbjutásért. Ez sikerült és nagyjából ennyit is ért az egész. Szerintem 40-ből 20.-nak lenni nem is rossz.
Az én kedvencem a belga, svéd és meglepő módon a nulla pontos német volt.

Összefoglaló - 2015. január

10 könyv, 1 újraolvasás, 4 magyar írók műve, és 2 férfi író, vagyis inkább 3.
És tőlem szokatlan módon háromszor is kiosztottam a 10 pontot!


Tavi Kata: Nyitótánc 10/9
Újraolvasás volt a 2. rész előtt.
Első olvasáskor, ezt írtam: http://ananiila.blogspot.hu/2014/03/tavi-kata-nyitotanc.html
Másodszorra is tetszett.

Tavi Kata: Ballépések 10/10
Sulijegyzetek 2. része
Szeptember van, és tanévnyitó, Lilla szorongva várja Krisztiánt. Nyár elején elcsattant egy csók, de utána hiába vár folytatásra.
Krisztián körül teljes a káosz, a rockistennek kinéző fiú elutasító Lillával és másokkal, sőt, a kosarazásban sem leli örömét.
Mi folyik a háttérben? Mit kavar a felbukkanó exbarátnő, Adrienn? Miért állít be Lilla bulijára és miért kezdenek verekedni a srácok?
Lilla éli a tánctagozat mindennapjait, de az iskolai órák és fellépések mellett nyitva tartja a szemét. Rájön, hogy Márk és Krisztián ellenséges viszonya mögött apró, múltbeli titkok rejlenek, és szuperkém barátnőivel akcióba lendül, hogy megtudja, mi az igazság.
Ám Lillát meg mások figyelik, akik félreértik a fiúkkal folytatott barátságát, és mocskos pletykákat terjesztenek.
Vajon mit érez iránta Krisztián? És kit szeret Márk?
Lilla keményen küzd, szenvedélyesen táncol, de néha elbukik. Lesz olyan fiú, aki erős karjával átöleli és az Élet nagy táncparkettjén igazi társa lesz?
Jobb volt mint az első rész, így erre kénytelen vagyok megadni az öt csillagot még akkor is ha nem tökéletes. De a magyar írókkal amúgy is elnézőbb vagyok. Nagyon berántott, alig tudtam letenni, pedig igazából nem volt benne semmi különös. Ugyanazok a fordulatok, hisztik, tini-drámák, némi humorral és kedvelhető vagy éppen nagyon is idegesítő karakterekkel, mint az összes többi sulis mindennapokról szóló YA könyvekben. Egy kicsit talán hosszú is lett, kevesebbszer is lehetne büfébe menni vagy kiülni a lelátóra, főleg ha igazából nem történik semmi. Ráadásul Lillát nagyon utálnám ha osztálytársa lennék, de azt elismerem, hogy olvasni egy ilyen hisztis de mégis öntudatos csajról eléggé érdekes. Megvallom jobban tetszenek azok a YA könyvek amikben a 16 évesek még nem szexelnek, isznak és cigiznek mindennap, és még körüllengi őket egyfajta gyermeki báj és romantika. Ebből a szempontból is ez az én könyvem. Persze 17 évesen már több minden belefér, várom is hogyan alakul hőseink sorsa, remélem minél hamarabb olvashatom.

Maggie Stiefvater: A skorpió Vágta 10/10  A hónap könyve!

A Skorpió Vágtát november elején rendezik. A lovasok mindent elkövetnek, hogy megzabolázzák tengeri lovaikat, és célba jussanak.
Van, aki túléli.
Van, aki belehal.
Idén a tizenkilenc éves Sean Kendrick a címvédő bajnok. Nem a szavak embere, és ha fél is, mélyen hallgat róla.
Puck Connolly más. Soha nem gondolta, hogy egyszer majd indulni fog a Skorpió Vágtán. De a sors úgy hozza, hogy kénytelen benevezni a versenyre – egyedüli lányként. Sejtelme sincs, mi vár rá.
A nagysikerű Shiver-trilógia szerzője, Maggie Stiefvater, megint megmutatja, milyen az, amikor a szerelem és az élet komoly akadályokba ütközik, és csak az marad életben, akinek a helyén van a szíve. A Skorpió Vágta minden olvasó számára felejthetetlen élményt nyújt.
Úgy álltam neki, hogy a tesómnak nem tetszett, pedig ő régen lovagolt is, engem meg soha nem érdekeltek a lovak és így a velük kapcsolatos könyvek sem. Húztam is egy kicsit a szám, hogy ez vajon tényleg kell e nekem. Az eleje nem is tetszett, a harmadánál meg is kérdeztem a húgit, hogy vajon lesz e valami cselekmény is ebben a történetben vagy végig ilyen szenvedélymentes tőmondatokra számíthatok két rendkívül zárkózott ember szemszögéből? De aztán a könyv felénél azt vettem észre, hogy egyre jobban tetszik amit olvasok, kezdek izgulni a főszereplőkért és élvezem ezt a fura hangulatot ami árad ebből a sztoriból, és ami szerintem leginkább a skandináv krimik hangulatát idézi. Hisz ez a történet is egy szigeten játszódik, ahol könyörtelenek a körülmények, a megélhetés miatt a legtöbben lelépnek, a megmaradt lakosság között sok a testi vagy lelki sérült (nyilván nagy a belterjesség), csak itt nem egy megtervezett gyilkosság borzolja az embereket hanem a viadal, ami arra a pár napra felbolygatja az egyébként elég borús kis közösség életét. És ha beköszönt a november, beköszönt a halál is, ami ugyebár a skandináv krimikben is elkerülhetetlen. A különbség, hogy ebben a történetben nyomozás helyett inkább egy kis fantasy-szál van beépítve, mégpedig a tengeri lovak megjelenésével, ami számomra egy új ötlet, ilyesmiről még nem olvastam.
Szóval ez nem egy tipikus Könyvmolyképzős könyv, aki könnyed és cselekmény dús olvasmányra vágyik sok-sok romantikával annak nem ajánlom, hisz nagyon lassan folydogálnak az események, rengeteg a leírás, olyannyira részletes, hogy szinte láttam magam előtt Thisby-t, a tengeri lovakat és a két morózus, szótlan, de kitartó főhőst. Ami még nagyon tetszett benne az a szerelmi szál. Nincs bő lére eresztve a romantika, sőt, mindössze pár mondat az egész mégis tökéletesen érthető mi zajlik a két ember között.
Még nem olvastam Maggie Stiefvater-től, de ha a többi írása is ilyen akkor azonnal ide vele. 

J.M. Clements: Spartacus-kardok és hamvak 10/5
itt írtam róla: http://ananiila.blogspot.hu/2015/01/j-m-clements-spartacus-kardok-es-hamvak.html

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás 10/6
Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.
Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?
Pozitívuma, hogy olvastatta magát, annak ellenére, hogy rettentően túlírt sztori. Néha nem tudtam, hogy röhögjek vagy inkább bosszankodjak egy-egy fordulaton, (inkább bosszankodtam) Ez nem egy reális sztori az biztos. A karakterek inkább idegesítőek: Abby egy buta tyúk, aki mindenből problémát gyárt, Trevis meg az a típusú rossz fiú akitől a hideg ráz, én félnék tőle. Ami tetszett az Mare és Abby barátsága.
Az az igazság, hogy a Háború és béke mellé kerestem egy könnyed csajos sztorit és ezt meg is találtam benne, úgyhogy nem panaszkodom. Az őrző pl. sokkal rosszabb volt.
Mindenesetre nem tudom akarom e ugyanezt a sztorit Trevis szemszögéből is.

Lacey Weatherford: Crush-Bizsergés 10/3

Cami Wimberley-nek van egy terve, és ebben a tervben nem jut hely a fiúknak – főleg minden idők legvadabb partiállatának, Hunter Wildernek nem, mindegy milyen jóképű és karizmatikus. Cami gyönyörű, végzős, elképesztően tehetséges, jó tanuló, s mindent megtesz azért, hogy bekerüljön álmai főiskolájára, musical színház szakra. Minden tökéletes.
Hunter Wilder nem akar barátnőt – attól most csak túl bonyolulttá válna az élete. Főleg Miss Jókislányt nem akarja, de akkor miért nem tudja levenni róla a szemét? Megpróbálja tartani tőle a három lépés távolságot, de a sors mintha a másik karjaiba taszítaná őket. Régóta nyilvánvaló mindenki számára, hogy tetszenek egymásnak.
Attól a pillanattól kezdve, hogy a 81. oldalon (e-ben) megvilágosodtam és rájöttem Hunter nagy titkára, már nem is érdekelt az egész. Egyszerűen nem bírom az ilyen típusú történeteket. Előre láttam már minden konfliktust, fordulatot, de azért megkínozva magamat csak azért is végigolvastam, hátha legalább a karakterek hozzátesznek valamit. De nem.
A szereplők olyan szinten felületesnek vannak megírva, hogy egy felfújt lufiról is összetettebb jellemzést tudnék írni. Cami annyira buta és felszínes, hogy semmit nem vesz észre a közvetlen környezetében sem, de az tudjuk, hogy szép vörös haja van amin gyönyörűen csillog a fény és ami annyira elbűvöli Huntert.
Nagyon kiakadtam, bocsi inkább abba is hagyom, mielőtt…….
Ez nem a jól sikerült KK kiadások közé tartozik.

Marni Bates: Láthatósági mellény lúzereknek 10/7
„Nem leszek többé Láthatatlan!” − Ez Jane Smith új jelmondata. A stréber lányt addig nem zavarta, hogy mindenki átnéz rajta, amíg két barátjával osztozott a lúzersorsban. De amióta Mackenzie Logannel jár, Corey-t pedig leköti rocksztár pasija, Jane magára maradt. És ebből elege van! Amikor a suliújságnál megbízzák, hogy írjon egy ütős vezércikket, úgy érzi, végre megmutathatja, nem az az életképtelen kiscsaj, akinek mindenki hiszi. Arra azért nem számít, hogy ehhez előbb be kell mosnia egy izomagyú focistának, sőt még a suliból is felfüggesztik. És arra végképp nincs felkészülve, hogy egy idegesítő, szexi fotós srácot varrnak a nyakába, aki a sírba kergeti. Vagy inkább életre kelti?
Segítség Youtube sztár lettem sorozat 3. része.
Tipikusan az a könyv aminek már a felénél elfelejtettem, hogy mi történt az elején, pedig egy nap alatt kiolvastam. Aranyos volt, olvasmányos és végre egy kedvelhető főhősnő is volt benne, viszont a fiú főszereplővel nem voltam megelégedve valahogy az ő portréja hiányos.
Nem mondanám , hogy az előző könyvekből sokra emlékszem és biztos vagyok benne, hogy mire megjelenik a következő rész ebből sem fogok szinte semmire. De azért jól éreztem magam olvasás közben. 

Pierrot-Gábor Endre: Az ördög köve 10/9
itt írtam róla: http://ananiila.blogspot.hu/2015/02/pierrot-gabor-endre-az-ordog-kove.html

Gárdonyi Géza: Az a hatalmas harmadik 10/10
Részlet a regényből: „Az állomáson sokáig kellett várnom. A hófuvás mindenfelől késleltette a vonatokat. Délben jelentette a portás, hogy a debreceni vonat csak estére várható, a kassai meg csak éjfél felé. – No, hálistennek! – káromkodik az egyik utas, – ismét erősödhetünk a türelem erkölcsében.”
Egyszerűen imádom ahogy Gárdonyi ír, nem véletlenül a kedvenc íróim egyike. Az egyszerű dolgokat is olyan szépen tudja elénk tárni.
Ismerve életét nem csodálkozom a hölgyekhez és a házassághoz való kapcsolatán, jókat nevettem egy-két nőkkel kapcsolatos megnyilvánulásán. Ez a kis regénye is erről szól, a férfiról aki azt gondolja képes nő nélkül élni, hisz megtapasztalta már a házasság rossz oldalát, de amikor belép az életébe a földre szált angyal Mariska képében, mégis át kell, hogy értékelje véleményét a szerelemmel kapcsolatban. Külön öröm számomra, hogy végre egy férfi szemszögéből olvashattam egy szerelmi történetet. Nagyon emberi az egész történet. Már az első sorok beszippantottak, kár hogy ilyen kis rövid lett. 

Richelle Mead: Vámpírakadémia 10/7
A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.
Ez megint egy olyan sorozat amivel késtem pár évet. Régebben biztos sokkal jobban tetszett volna, most csak egynek érzem a sok YA fantasy között. Még abban sem vagyok biztos, hogy folytatom. De legalább csökkent a várólistám. 
Megnéztem a filmet is. A rajongót csalódását megértem, de szerintem egész korrekt kis film lett belőle, vasárnap délutáni kis szösszenetnek elmegy.


Kedvenc idézetem ebben a hónapban:

A szerelem nem egyéb, mint vérkeringés zavarodása. A zavarodás oka meg : a fajfenntartó erő követelődzése.
(Gárdonyi Géza)

Pierrot-Gábor Endre - Az ördög köve

Fülszöveg:

Egy mecseki falu rejtélyes pusztulása 1407-ben…
Egy égből zuhant lebkő titka…
Szerencsevadászok és tudósok küzdelme…
Jonathan Hunt, a New York Times újságírója visszatér…
A „Jumurdzsák gyűrűjé”-nek főhőse a bravúros egri nyomozás után két évvel Debrecenbe látogat, ahol szinte az égből pottyan ölébe egy újabb rejtély. Megismerkedik egy vonzó atomfizikusnővel és forrófejű öccsével. A fiú eltűnik, és a szálak ezúttal is a múltba vezetnek. A kalandokban és váratlan fordulatokban bővelkedő nyomozás évszázadokkal repíti vissza az időben Jonathan Huntot. A könyvtárakban, múzeumokban meglelt dokumentumok, kéziratok és levelek különös természeti jelenség létezésére utalnak. A Magyar Faustként ismert legendás debreceni tanár, Hatvani István hagyatékából kiderül, már ő is vizsgált a 18. században egy bizonyos égi eredetű követ, amely óriási kristályt, talán gyémántot rejt. Az értékes kincsért századokon átívelő hajsza kezdődik.
A tét óriási, Jonathan Hunt ugyanis kideríti: az „ördög köve” halálos miazmát rejt, amely akár az egész emberiséget elpusztíthatja…

Jonathan Hunt kalandok 2. része.

Az első rész Jumurdzsák gyűrűje címmel jelent meg, és Pierrot írótársa még Szélesi Sándor volt. Bár bejegyzés nem született róla, de természetesen olvastam már régebben. Minden megvolt benne amit szeretek egy kaland-sci-fiben. Időutazás, történelmi háttérrel és kedvenc magyar írómmal Gárdonyi Gézával. 10-ből 8 pontra értékeltem és rögtön be is szereztem a 2. részt, amit aztán rossz szokásom szerint feltettem a könyvespolcra és jó egy évig ott is hagytam, mivel a moly-on is elég rossz az értékelése és apámnak sem tetszett. De milyen jó, hogy beneveztem a Könyvmolypárbajra, így hamar rájöttem nem kell mindig adni mások véleményére.

Kiadó: Alexandra 2012
Műfaj: kalandregény

Szereplők:
Johnatan Hunt: magyar gyökerekkel rendelkező amerikai újságíró.
Vera: atomfizikus és egy túlságosan anyáskodó nővér.
Hatvani István: a magyar Faust, az általa hátrahagyott nyomokon próbál kiigazodni főhősünk.

Véleményem szerint nagyon jót tett az íróváltás a könyvnek, bár az első részt már több mint 3 éve olvastam és erősen megkoptak az érzéseim és emlékeim, de azt tudom, hogy a stílusa nem igazán tetszett, ilyen problémám a mostani könyvvel viszont nem volt.
A történet két idősíkon játszódik, miközben Hunt nyomoz és kalandozik a jelenben megismerjük a múltat is mely 1407-ben egy meteoresővel veszi kezdetét és évszázadokon keresztül követhetjük nyomon a lebkövek eredetét.

Végig nagyon érdekesnek és izgalmasnak találtam a történetet, fogvatartott és szívesen olvastam a kalandokat. Az első részben Egernek szinte minden utcáját megismerhettem olyan részletesen és pontosan beleszőtte a történetbe az írópáros a várost, de sajnos ez most nem így történt. A sztori nagy része Debrecenben játszódik egy kis balatoni kitérővel. Ugyan meg lett említve egy-két híres debreceni épület, de most nem éreztem azt, hogy ezzel a könyvvel nekiindulhatnék megismerni a várost, ahol én még soha nem jártam. Viszont nagyon jó olyan kalandos történetet olvasni amely kis hazánkban játszódik, magyar szereplőkkel és magyar történelmi anekdotákkal.
Már az első részben is furcsállottam a kissé különc, de lehet, hogy csak túlságosan is életszerű szereplőket. Mintha az írók nem akarnának igazán szimpatikus karaktereket írni. Maga a főhős is eléggé megosztó figura. Jobban hasonlít egy kicsit hóbortos, bogaras tudósfélére, mint újságíróra. Minden emberben talál valami nem kedvelhető tulajdonságot és a magyar ételekkel sem éppen baráti a viszonya, ez egy ideig idegesített, de aztán már jókat nevettem rajta. A női főszereplő Vera is tele van negatív tulajdonságokkal, de természetesen nem árulok el nagy titkot, hogy még így is elnyeri Johnatán tetszését. Úgy látszik új kalandok mellé mindig új nő kerül főhősünk oldalára.
Természetesen lehet párhuzamot felállítani Dan Brown által írt Robert Langdon sorozattal. Ki ne ismerné A Da Vinci-kódot vagy az általam jobban kedvelt Angyalok és Démonokat. Akik szerették ezeket a könyveket azoknak bátran ajánlom Johnatan Hunt kalandjait, hisz ugyanaz a séma csak magyar helyszíneken magyar történelmi háttérrel egy kis sci-fivel vegyítve.
Nem állítom, hogy nincs a történetben logikátlanság és különösen az első részben túl sok a véletlen is ami előremozdítja a cselekményt, de ez hazai és én mindig elnézőbb vagyok a magyar írókkal.
Furcsállom azok véleményét akik unták néha a történetet elsősorban a sok tudományos rész miatt, nos ezek az olvasók még biztos nem olvasták A marsit. :)  Nekem nem volt sok vagy unalmas pedig abszolút humán beállítottságú vagyok.
Egészen az utolsó oldalakig akár különálló könyvként is olvasható ez a rész, de a legvégén egy váratlan telefonhívással összekapcsolódik a történet az első résszel és ezzel meg is adja az irányt  a harmadik könyvnek.

A harmadik rész Magister M címet kapta és  színhely ezúttal Pécs lesz, ahol én már többször is jártam (igaz nagyon régen) és egyik kedvenc városom.
A karácsonyra kapott könyvutalványból ezt vettem, remélem nem bánom meg.

Történet: 10/9
Karakterek: 10/8
Stílus10/9

Összesítve: 10/9
Most úgy érzem jobban tetszett, mint az első rész, de lehet hogy azt újra fogom olvasni és akkor átértékelem a Jumurdzsákra adott 8 pontot.