Egy mecseki falu rejtélyes pusztulása 1407-ben…
Egy égből zuhant lebkő titka…
Szerencsevadászok és tudósok küzdelme…
Jonathan Hunt, a New York Times újságírója visszatér…
A „Jumurdzsák gyűrűjé”-nek főhőse a bravúros egri nyomozás után két évvel Debrecenbe látogat, ahol szinte az égből pottyan ölébe egy újabb rejtély. Megismerkedik egy vonzó atomfizikusnővel és forrófejű öccsével. A fiú eltűnik, és a szálak ezúttal is a múltba vezetnek. A kalandokban és váratlan fordulatokban bővelkedő nyomozás évszázadokkal repíti vissza az időben Jonathan Huntot. A könyvtárakban, múzeumokban meglelt dokumentumok, kéziratok és levelek különös természeti jelenség létezésére utalnak. A Magyar Faustként ismert legendás debreceni tanár, Hatvani István hagyatékából kiderül, már ő is vizsgált a 18. században egy bizonyos égi eredetű követ, amely óriási kristályt, talán gyémántot rejt. Az értékes kincsért századokon átívelő hajsza kezdődik.
A tét óriási, Jonathan Hunt ugyanis kideríti: az „ördög köve” halálos miazmát rejt, amely akár az egész emberiséget elpusztíthatja…
Jonathan Hunt kalandok 2. része.
Az első rész Jumurdzsák gyűrűje címmel jelent meg, és Pierrot írótársa még Szélesi Sándor volt. Bár bejegyzés nem született róla, de természetesen olvastam már régebben. Minden megvolt benne amit szeretek egy kaland-sci-fiben. Időutazás, történelmi háttérrel és kedvenc magyar írómmal Gárdonyi Gézával. 10-ből 8 pontra értékeltem és rögtön be is szereztem a 2. részt, amit aztán rossz szokásom szerint feltettem a könyvespolcra és jó egy évig ott is hagytam, mivel a moly-on is elég rossz az értékelése és apámnak sem tetszett. De milyen jó, hogy beneveztem a Könyvmolypárbajra, így hamar rájöttem nem kell mindig adni mások véleményére.
Kiadó: Alexandra 2012
Műfaj: kalandregény
Szereplők:
Johnatan Hunt: magyar gyökerekkel rendelkező amerikai újságíró.
Vera: atomfizikus és egy túlságosan anyáskodó nővér.
Hatvani István: a magyar Faust, az általa hátrahagyott nyomokon próbál kiigazodni főhősünk.
Véleményem szerint nagyon jót tett az íróváltás a könyvnek, bár az első részt már több mint 3 éve olvastam és erősen megkoptak az érzéseim és emlékeim, de azt tudom, hogy a stílusa nem igazán tetszett, ilyen problémám a mostani könyvvel viszont nem volt.
A történet két idősíkon játszódik, miközben Hunt nyomoz és kalandozik a jelenben megismerjük a múltat is mely 1407-ben egy meteoresővel veszi kezdetét és évszázadokon keresztül követhetjük nyomon a lebkövek eredetét.
Végig nagyon érdekesnek és izgalmasnak találtam a történetet, fogvatartott és szívesen olvastam a kalandokat. Az első részben Egernek szinte minden utcáját megismerhettem olyan részletesen és pontosan beleszőtte a történetbe az írópáros a várost, de sajnos ez most nem így történt. A sztori nagy része Debrecenben játszódik egy kis balatoni kitérővel. Ugyan meg lett említve egy-két híres debreceni épület, de most nem éreztem azt, hogy ezzel a könyvvel nekiindulhatnék megismerni a várost, ahol én még soha nem jártam. Viszont nagyon jó olyan kalandos történetet olvasni amely kis hazánkban játszódik, magyar szereplőkkel és magyar történelmi anekdotákkal.
Már az első részben is furcsállottam a kissé különc, de lehet, hogy csak túlságosan is életszerű szereplőket. Mintha az írók nem akarnának igazán szimpatikus karaktereket írni. Maga a főhős is eléggé megosztó figura. Jobban hasonlít egy kicsit hóbortos, bogaras tudósfélére, mint újságíróra. Minden emberben talál valami nem kedvelhető tulajdonságot és a magyar ételekkel sem éppen baráti a viszonya, ez egy ideig idegesített, de aztán már jókat nevettem rajta. A női főszereplő Vera is tele van negatív tulajdonságokkal, de természetesen nem árulok el nagy titkot, hogy még így is elnyeri Johnatán tetszését. Úgy látszik új kalandok mellé mindig új nő kerül főhősünk oldalára.
Természetesen lehet párhuzamot felállítani Dan Brown által írt Robert Langdon sorozattal. Ki ne ismerné A Da Vinci-kódot vagy az általam jobban kedvelt Angyalok és Démonokat. Akik szerették ezeket a könyveket azoknak bátran ajánlom Johnatan Hunt kalandjait, hisz ugyanaz a séma csak magyar helyszíneken magyar történelmi háttérrel egy kis sci-fivel vegyítve.
Nem állítom, hogy nincs a történetben logikátlanság és különösen az első részben túl sok a véletlen is ami előremozdítja a cselekményt, de ez hazai és én mindig elnézőbb vagyok a magyar írókkal.
Furcsállom azok véleményét akik unták néha a történetet elsősorban a sok tudományos rész miatt, nos ezek az olvasók még biztos nem olvasták A marsit. :) Nekem nem volt sok vagy unalmas pedig abszolút humán beállítottságú vagyok.
Egészen az utolsó oldalakig akár különálló könyvként is olvasható ez a rész, de a legvégén egy váratlan telefonhívással összekapcsolódik a történet az első résszel és ezzel meg is adja az irányt a harmadik könyvnek.
A harmadik rész Magister M címet kapta és színhely ezúttal Pécs lesz, ahol én már többször is jártam (igaz nagyon régen) és egyik kedvenc városom.
A karácsonyra kapott könyvutalványból ezt vettem, remélem nem bánom meg.
Történet: 10/9
Karakterek: 10/8
Stílus10/9
Összesítve: 10/9
Most úgy érzem jobban tetszett, mint az első rész, de lehet hogy azt újra fogom olvasni és akkor átértékelem a Jumurdzsákra adott 8 pontot.
Egy égből zuhant lebkő titka…
Szerencsevadászok és tudósok küzdelme…
Jonathan Hunt, a New York Times újságírója visszatér…
A „Jumurdzsák gyűrűjé”-nek főhőse a bravúros egri nyomozás után két évvel Debrecenbe látogat, ahol szinte az égből pottyan ölébe egy újabb rejtély. Megismerkedik egy vonzó atomfizikusnővel és forrófejű öccsével. A fiú eltűnik, és a szálak ezúttal is a múltba vezetnek. A kalandokban és váratlan fordulatokban bővelkedő nyomozás évszázadokkal repíti vissza az időben Jonathan Huntot. A könyvtárakban, múzeumokban meglelt dokumentumok, kéziratok és levelek különös természeti jelenség létezésére utalnak. A Magyar Faustként ismert legendás debreceni tanár, Hatvani István hagyatékából kiderül, már ő is vizsgált a 18. században egy bizonyos égi eredetű követ, amely óriási kristályt, talán gyémántot rejt. Az értékes kincsért századokon átívelő hajsza kezdődik.
A tét óriási, Jonathan Hunt ugyanis kideríti: az „ördög köve” halálos miazmát rejt, amely akár az egész emberiséget elpusztíthatja…
Jonathan Hunt kalandok 2. része.
Az első rész Jumurdzsák gyűrűje címmel jelent meg, és Pierrot írótársa még Szélesi Sándor volt. Bár bejegyzés nem született róla, de természetesen olvastam már régebben. Minden megvolt benne amit szeretek egy kaland-sci-fiben. Időutazás, történelmi háttérrel és kedvenc magyar írómmal Gárdonyi Gézával. 10-ből 8 pontra értékeltem és rögtön be is szereztem a 2. részt, amit aztán rossz szokásom szerint feltettem a könyvespolcra és jó egy évig ott is hagytam, mivel a moly-on is elég rossz az értékelése és apámnak sem tetszett. De milyen jó, hogy beneveztem a Könyvmolypárbajra, így hamar rájöttem nem kell mindig adni mások véleményére.
Kiadó: Alexandra 2012
Műfaj: kalandregény
Szereplők:
Johnatan Hunt: magyar gyökerekkel rendelkező amerikai újságíró.
Vera: atomfizikus és egy túlságosan anyáskodó nővér.
Hatvani István: a magyar Faust, az általa hátrahagyott nyomokon próbál kiigazodni főhősünk.
Véleményem szerint nagyon jót tett az íróváltás a könyvnek, bár az első részt már több mint 3 éve olvastam és erősen megkoptak az érzéseim és emlékeim, de azt tudom, hogy a stílusa nem igazán tetszett, ilyen problémám a mostani könyvvel viszont nem volt.
A történet két idősíkon játszódik, miközben Hunt nyomoz és kalandozik a jelenben megismerjük a múltat is mely 1407-ben egy meteoresővel veszi kezdetét és évszázadokon keresztül követhetjük nyomon a lebkövek eredetét.
Már az első részben is furcsállottam a kissé különc, de lehet, hogy csak túlságosan is életszerű szereplőket. Mintha az írók nem akarnának igazán szimpatikus karaktereket írni. Maga a főhős is eléggé megosztó figura. Jobban hasonlít egy kicsit hóbortos, bogaras tudósfélére, mint újságíróra. Minden emberben talál valami nem kedvelhető tulajdonságot és a magyar ételekkel sem éppen baráti a viszonya, ez egy ideig idegesített, de aztán már jókat nevettem rajta. A női főszereplő Vera is tele van negatív tulajdonságokkal, de természetesen nem árulok el nagy titkot, hogy még így is elnyeri Johnatán tetszését. Úgy látszik új kalandok mellé mindig új nő kerül főhősünk oldalára.
Természetesen lehet párhuzamot felállítani Dan Brown által írt Robert Langdon sorozattal. Ki ne ismerné A Da Vinci-kódot vagy az általam jobban kedvelt Angyalok és Démonokat. Akik szerették ezeket a könyveket azoknak bátran ajánlom Johnatan Hunt kalandjait, hisz ugyanaz a séma csak magyar helyszíneken magyar történelmi háttérrel egy kis sci-fivel vegyítve.
Nem állítom, hogy nincs a történetben logikátlanság és különösen az első részben túl sok a véletlen is ami előremozdítja a cselekményt, de ez hazai és én mindig elnézőbb vagyok a magyar írókkal.
Furcsállom azok véleményét akik unták néha a történetet elsősorban a sok tudományos rész miatt, nos ezek az olvasók még biztos nem olvasták A marsit. :) Nekem nem volt sok vagy unalmas pedig abszolút humán beállítottságú vagyok.
Egészen az utolsó oldalakig akár különálló könyvként is olvasható ez a rész, de a legvégén egy váratlan telefonhívással összekapcsolódik a történet az első résszel és ezzel meg is adja az irányt a harmadik könyvnek.
A harmadik rész Magister M címet kapta és színhely ezúttal Pécs lesz, ahol én már többször is jártam (igaz nagyon régen) és egyik kedvenc városom.
A karácsonyra kapott könyvutalványból ezt vettem, remélem nem bánom meg.
Történet: 10/9
Karakterek: 10/8
Stílus10/9
Összesítve: 10/9
Most úgy érzem jobban tetszett, mint az első rész, de lehet hogy azt újra fogom olvasni és akkor átértékelem a Jumurdzsákra adott 8 pontot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése