Janet Evanovich: Pimasz alak

" Ez a fajankó ellopta az újságját! Soha nem találkoztak, nem tudta milyen a külseje, csak azt, hogy egyszer csak itt volt, ott ólálkodik az éjszaka minden órájában, és hogy túl hangos zenét hallgat. Hogy undorító ételszag szivárog tőle a központi szellőző- és fűtőaknán át, hogy napokig bent hagyja a mosnivalóját az alagsori mosó- és szárítógépben, és hogy sokkal gyakrabban parkol Louisa helyén, mint a sajátján. Louisa azt a szenvedélyes gyűlöletet táplálta iránta, ami csak az ilyesfajta kényszeregyüttélésből fakadhat. Ez a pali egy piszok alak!"

Elég nehéz ennek a könyvecskének az értékelése számomra. Egyrészt ott van a zseniális írónő Janet Evanovich akinek a fantasztikus Stephanie Plum a szingli fejvadász című sorozatot köszönhetjük, másrészt viszont ennek a könyvnek a műfaja romantika, vagy ahogy a borítón is látszik szerelmes regény, amit én nem szeretek.

Rövid története: két főszereplőnk Lousia 30 éves egyedül élő sajtótitkár egy politikus mellett, és Pete a forgatókönyvíró aki leginkább egy hosszú hajú rocksztárhoz hasonlít, bár egy macskával él együtt. A köztük lévő kezdeti viszonyt a bejegyzésem elején lévő idézet azt hiszem rendkívül szemléltetően átadja.
A két szereplő élete aztán egy krimi szálnak köszönhetően összefonódik és persze a boldog végkifejlet sem marad el.

Mi a bajom a szerelmes regényekkel? Hogy többnyire ugyanaz mindegyik története. Van két ember aki először utálja egymást aztán két perc után rájön hogy rosszul ismerte a másikat és már ágyban is vannak. Aztán valami történik ami miatt mégsem lehetnek együtt jön a hosszú vívódás hogy aztán a vége megint a boldog befejezés lehessen. Ámen.
Ezzel nincs is baj, ha közben váratlan fordulatok, kalandok, nyomozás, izgalom váltja egymást. Szerethető főszereplőkkel és zseniális mellékszereplőkkel.
A Pimasz alakban viszont mindez nincs meg. Egyik szereplőt sem szerettem, a krimi szál nulla volt és egyáltalán nem is érdekelt. Szerencsére csak 188 oldalas a könyv ennyit még kibírtam, de ha nem a Könymolypárbaj keretében olvastam volna abbahagyom 30 oldal után.
Egyetlen pozitívuma a humor. Ebben Evanovich már megcsillogtatta zseniális írásmódját ami főleg a szereplők közti incselkedésen, szellemes párbeszédeken alapul.
Ajánlom a hollywoodi rendezők figyelmébe mondjuk Reese Witherspoon és Gerard Butler főszereplésével lehetne belőle egy közepesen jó filmet csinálni. Bár én nem nézném meg.

Összességében ajánlom mindazoknak  akik falják a Júlia, Romana féle füzetecskéket pl Anyukámnak, keresztanyámnak, egyik barinőmnek, de azoknak nem akik Evanovich-csal a Szingli fejvadász sorozat kapcsán ismerkedtek meg. Mindenképp csak csalódás lehet a vége.