Fejős Éva - Bangkok, tranzit

"… a keresők jutalma, hogy néha rátalálnak valamire, persze nem arra, amit keresnek, de talán valami érdekesebbre, izgalmasabbra, sejtelmesebbre…"

Sztori:
6 ember utazik a fülledt hangulatú Bangkokba. Mindegyikük kereső. Céljaik és okaik különbözőek, ahogy ők maguk is más-más démonnal küzdenek. Vajon megtalálják amit keresnek? Bangkok csak egy állomás lesz egy jobb, szebb jövő felé?

Moly-adatlap

Sok rosszat hallottam Fejős Éva regényírói munkásságáról (valószínű ő is bekerült a "divat pfujolni " kategóriába) így aztán nem terveztem könyveinek olvasását, egészen addig, amíg tavaly nyáron a névnapomra a húgom meg nem lepett ezzel a könyvvel. Majdnem egy évig pihent a polcomon, míg rávettem magam az elolvasására, mivel arra számítottam, hogy valamilyen szinglis, romantikus, csacskaság lesz. Ehhez képes  pozitívan csalódtam, bár sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle.


Maga az alapsztori tetszik. 6 különböző ember érkezik az európai ember számára egzotikusan idegen Bangkokba, és néhányuk útja keresztezi is egymást. Mindegyikük élete valamiért kisiklott, érzik, hogy valami hiányzik ahhoz, hogy boldog életet éljenek. Mindannyian keresnek valamit, ők maguk sem tudják, hogy mi az. Úgy gondolják Thaiföldön magukra találhatnak. Számukra Bangkok egy tranzit, csak egy állomás, a múlt és a jövő között. 

Fejős Éva

Általában szeretem ha több szálon fut a cselekmény, sok szereplővel, de ebben a könyvben ez nem működik. Sajnos kb. a könyv egyharmadáig fogalmam sem volt, hogy ki-kicsoda. Amikor végre el tudtam már mélyülni a történetben, hirtelen minden olyan kiszámíthatóvá vált, túl sok lett a véletlen találkozás, ami összehozta az embereket. A köny felénél lehetett sejteni mindegyik szereplő útkeresésének a végét. Semmi meglepetés nem ért és nagyon kurtán-furcsán ért véget a könyv. Kerestem is, hogy biztos van folytatás, de csak az egyik szereplő történetét folytatta Éva, az Éjszaka Bangkokban című kisregényében.

Érződik, hogy az írónő ismeri az ottani életet, a várost, az ételeket, körülményeket. Én legalábbis elhittem neki, amit arról a világról és a benne élő emberekről leírt. Ez az egyik pozitívuma a történetnek
A könyv hangulata kicsit szomorkás, de a vége pozitív kicsengésű. Várakozásaimmal ellentétben nem egy habkönnyű limonádé, igaz sajnos ki is hagyta a lehetőséget amit az alapkoncepció ígért.

Mindössze két szereplő életébe kapunk bővebb betekintést, a többiek csak lógnak a levegőben, szinte minden előjáték nélkül kerülnek Bangkokba, és csak pár mondatból értesülünk utazásuk okairól, ezt is csak fokozatosan adagolva. Már jócskán zajlottak az események mire rájöttem, hogy melyik névhez, melyik karakter és történet kapcsolódik. És ez nem a rossz névmemóriám miatt van, hanem mert kidolgozatlanságuk miatt nem különülnek el markánsan a szereplők, különösen a férfiak. Egyébként szimpatizálni nem igazán tudtam velük, valahogy mindenkiben volt valami idegesítő. Teri flashback-jei bár valóban elmélyítették a karaktert, de engem különösen idegesítettek, mintha egy másik regényből olvastam volna párhuzamosan részeket, egyszerűen nem illeszkedett bele a történet egészébe, hisz Teri/Helennek igazából a jelenben csak mellékszerep jutott. Anne és Paul  oka és viselkedése volt számomra a leghihetőbb, bár Paul azért elmehetett volna egy dokihoz, mielőtt felszámolja egész életét. Lian története megérne egy külön könyvet, most nagyon el lett vágva ez a sztori pedig volt benne potenciál. David nálam teljesen elvágta magát a gyerekprosti dologgal, hiába próbálta jóvátenni. Még ha nekem nem is jött be Anne és férje sztorija megértem, hogy ennek lett folytatása, hisz nekik még nagyon  sok problémát kell leküzdeniük.

Ha minden szál jól ki lett volna dolgozva még kb. 200 oldalon akkor ebből akár egy jó könyv is születhetett volna. Így csak azt tudom elmondani, hogy az előzetes várakozásaimat ugyan felülmúlta, de így is csak egy közepes alkotás lett. Ezek után nem érzem azt, hogy további Fejős könyvekkel kellene próbálkoznom.

Történet: 10/6
Karakterek: 10/6
Stílus: 10/5

Kiadás:  2013 Ulpius
Ez a borító csak az előítéleteimet táplálta.

Műfaj: kortárs magyar regény

Értékelésem: 10/6
Túlságosan hatni akar az olvasó érzelmeire, de mégis tipikus esete a sokat akar a szarka, de nem bírja a farka mondásnak.
Jó alapötlethez egy kiforratlan kidolgozás társul.
Egyszer el lehet olvasni. Én strandra nem ajánlom, mert ahhoz túl kusza a történetvezetés. Inkább egy esős, nyugodt napon olvassátok.