Színházi élmény - A kripli

Helyszín: Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Terem
Martin McDonagh
A kripli
színmű két részben

Történet:
1930-as években járunk egy írországi kis szigeten. Itt él két nénikéjével Billy, a tizenöt éves kacskalábú- és kezű fiú. A vidéki élet egyhangúságát a pletykafészek Johnny érdektelen hírei sem oldják fel. Egészen addig amíg egy szenzációs eseményről be nem számol. A szomszédos szigeten egy hollywoodi filmes stáb forgat. Billy elérkezettnek látja az időt arra, hogy elhagyja szegényes, unalmas életét és elmenekülve a falubeliek gúnyolódásától filmes karrierbe kezdjen.

Szereplők:
Billy: Járai Máté
Johnnypateenmike: Sárközi József
Kate: Agócs Judit
Eileen: Molnár Judit
Helen: Menczel Andrea
Bobby-baba: Fejszés Attila
Bartley: Molnár Zsolt
Orvos: Jáger András
Mamus: Töreky Zsuzsa

Rendező: Balikó Tamás

Eddigi színházi élményeim közül két olyan előadást láttam, amit a mai napig példaként emlegetek arra, hogy hogyan lehet elgondolkodtató történetet igazán szórakoztatóan tálalni.  Közös bennük, hogy mindkettőt a Kisafaludy teremben láttam, zseniális színészek előadásában. A két darab nem más, mint az Adáshiba és a Portugál. Ezeket az előadásokat mindenkinek látnia kellene. Csakúgy, mint A kriplit.

Pár éve mást sem hallok az állandóan színházba járó ismerőseimtől (sok ilyen van), hogy Járai Máté milyen szenzációs alakítást nyújtott az éppen látott darabban. Jómagam eddig csak a Finitó-ban láttam, ahol lubickolt a meleg(nek tűnő) tv-s műsorvezető szerepében. Billy szerepében valóságos csodát vitt véghez. Egy pillanatra sem lépett ki a szerepéből, teljesen hihetően játszotta a testi fogyatékos 15 éves fiú szerepét. Zavarba ejtően hiteles, valósághű volt. A teste, az arca, a beszéde, minden a helyén volt. Elképesztő volt látni a végén, amikor egy pillanatra elsötétült majd ismét kivilágosodott a színpad, és a Kripli helyett a kiegyenesedett Járai Máté vált láthatóvá. Szenzációs!
Szerencsére a többi szereplő is felnőtt a feladathoz. Másik kedvencem az előadásból Sárközi József, aki  fiatal és jóképű, de most teljesen élethűen hozta a rozzant vénember figuráját.

A darab nyelvezete meglehetősen vulgáris, röpködnek a "csúnya" szavak, káromkodások, de úgy vettem észre ezen ma már a kissé konzervatívabb idősebb színházlátogatók sem akadnak fenn. Ráadásul ebben a darabban a humor fő forrásai ezek a megnyilvánulások, amikért még külön hálás is az ember, hisz feloldják az egyébként feszült, drámai hangulatot.
Valljuk be a legtöbb ember kínosan érzi magát egy "kripli" társaságában. A sajnálat önti el az embert, mindamellett, hogy nem tudunk mit kezdeni a helyzettel. A legtöbb ember szellemi fogyatékosságot is feltételez a testi fogyatékosság mellé. Pedig Billy esetében ilyenről szó sincs. Valószínűleg ő a legműveltebb, de legalábbis a legolvasottabb ember a vidéken. Ugyanolyan vágyakkal és álmokkal, mint a többi hasonlókorú fiú.
A történet szépen, lassan csordogál. Igazából az embereken van a hangsúly. Néha csak egy-egy elszólásból következtethető ki Billy életének alakulása csecsemőkorától tinédzserré válásáig. És amikor már azt hisszük, hogy tudunk mindent, akkor jön csak a meglepetés. Az egyes szereplőkről kialakított vélemény fokozatosan alakul, szinte senki nem az mint akinek látszik.
Az egyetlen hibája a történetnek a hollywoodi vonal, nekem ez kicsit meseszerűvé teszi az egészet. Bár fontosságát természetesen értem.
Nagyon nehéz szívvel és könnyes szemmel jöttem ki az előadásról. Mélyen elgondolkodtató, amellett, hogy a zseniális színészek miatt rendkívül szórakoztató is.

Történet: 5/4
Színészek: 5/5*
Színpadkép 5/5
Összesítve: 5/5
Érzelmileg kissé megterhelő ugyan, de 14 év felett kötelező!