2013. dec. 19.

Színházi élmény - A kripli

Helyszín: Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Terem
Martin McDonagh
A kripli
színmű két részben

Történet:
1930-as években járunk egy írországi kis szigeten. Itt él két nénikéjével Billy, a tizenöt éves kacskalábú- és kezű fiú. A vidéki élet egyhangúságát a pletykafészek Johnny érdektelen hírei sem oldják fel. Egészen addig amíg egy szenzációs eseményről be nem számol. A szomszédos szigeten egy hollywoodi filmes stáb forgat. Billy elérkezettnek látja az időt arra, hogy elhagyja szegényes, unalmas életét és elmenekülve a falubeliek gúnyolódásától filmes karrierbe kezdjen.

Szereplők:
Billy: Járai Máté
Johnnypateenmike: Sárközi József
Kate: Agócs Judit
Eileen: Molnár Judit
Helen: Menczel Andrea
Bobby-baba: Fejszés Attila
Bartley: Molnár Zsolt
Orvos: Jáger András
Mamus: Töreky Zsuzsa

Rendező: Balikó Tamás

Eddigi színházi élményeim közül két olyan előadást láttam, amit a mai napig példaként emlegetek arra, hogy hogyan lehet elgondolkodtató történetet igazán szórakoztatóan tálalni.  Közös bennük, hogy mindkettőt a Kisafaludy teremben láttam, zseniális színészek előadásában. A két darab nem más, mint az Adáshiba és a Portugál. Ezeket az előadásokat mindenkinek látnia kellene. Csakúgy, mint A kriplit.

Pár éve mást sem hallok az állandóan színházba járó ismerőseimtől (sok ilyen van), hogy Járai Máté milyen szenzációs alakítást nyújtott az éppen látott darabban. Jómagam eddig csak a Finitó-ban láttam, ahol lubickolt a meleg(nek tűnő) tv-s műsorvezető szerepében. Billy szerepében valóságos csodát vitt véghez. Egy pillanatra sem lépett ki a szerepéből, teljesen hihetően játszotta a testi fogyatékos 15 éves fiú szerepét. Zavarba ejtően hiteles, valósághű volt. A teste, az arca, a beszéde, minden a helyén volt. Elképesztő volt látni a végén, amikor egy pillanatra elsötétült majd ismét kivilágosodott a színpad, és a Kripli helyett a kiegyenesedett Járai Máté vált láthatóvá. Szenzációs!
Szerencsére a többi szereplő is felnőtt a feladathoz. Másik kedvencem az előadásból Sárközi József, aki  fiatal és jóképű, de most teljesen élethűen hozta a rozzant vénember figuráját.

A darab nyelvezete meglehetősen vulgáris, röpködnek a "csúnya" szavak, káromkodások, de úgy vettem észre ezen ma már a kissé konzervatívabb idősebb színházlátogatók sem akadnak fenn. Ráadásul ebben a darabban a humor fő forrásai ezek a megnyilvánulások, amikért még külön hálás is az ember, hisz feloldják az egyébként feszült, drámai hangulatot.
Valljuk be a legtöbb ember kínosan érzi magát egy "kripli" társaságában. A sajnálat önti el az embert, mindamellett, hogy nem tudunk mit kezdeni a helyzettel. A legtöbb ember szellemi fogyatékosságot is feltételez a testi fogyatékosság mellé. Pedig Billy esetében ilyenről szó sincs. Valószínűleg ő a legműveltebb, de legalábbis a legolvasottabb ember a vidéken. Ugyanolyan vágyakkal és álmokkal, mint a többi hasonlókorú fiú.
A történet szépen, lassan csordogál. Igazából az embereken van a hangsúly. Néha csak egy-egy elszólásból következtethető ki Billy életének alakulása csecsemőkorától tinédzserré válásáig. És amikor már azt hisszük, hogy tudunk mindent, akkor jön csak a meglepetés. Az egyes szereplőkről kialakított vélemény fokozatosan alakul, szinte senki nem az mint akinek látszik.
Az egyetlen hibája a történetnek a hollywoodi vonal, nekem ez kicsit meseszerűvé teszi az egészet. Bár fontosságát természetesen értem.
Nagyon nehéz szívvel és könnyes szemmel jöttem ki az előadásról. Mélyen elgondolkodtató, amellett, hogy a zseniális színészek miatt rendkívül szórakoztató is.

Történet: 5/4
Színészek: 5/5*
Színpadkép 5/5
Összesítve: 5/5
Érzelmileg kissé megterhelő ugyan, de 14 év felett kötelező!

2 megjegyzés:

  1. Én a Radnóti Színházi változatot láttam sok éve, többször is, és ami ezen a történeten átüt számomra, az a szeretet és odafigyelés, ami az alap-mozgatója minden szereplőnek - bármi hagyja is el a száját az előadás alatt. Nem a részvét, nem a pletykaéhség, nem a kíváncsiság, nem az irigység, vagy a gonoszkodás, hanem az a szeretet, ami úgy tartja össze ezt a közösséget, mint kovász a kenyeret. Ezért szeretem ezt a darabot, mert annyira ügyesen bújtatva de ugyanakkor tenyerén elénk tárva mutatja meg ezt az őket összetartó elemi érzést, talán azt sugallva, hogy ezzel maguk sincscsenek egészen tisztában.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez gyönyörűen megfogalmazott vélemény.

      Törlés