Színházi élmény - Sakk

Helyszín: Győri Nemzeti Színház
Benny Andersson - Björn Ulvaeus - Tim Rice
SAKK (CHESS)
musical 2 részben


Történet:
A 70-es években járunk. A hidegháború idejében egy orosz és egy amerikai sakkozó harcol egymással a világbajnoki címért. A két nagyhatalom propaganda célokra használja az eseményt. Anatoly az orosz sakkozó és a magyar származású Florence között szerelem szövődik. Csakhogy a lány az amerikai sakkozó intendánsa és szeretője.

Főbb szereplők:
(kettős szereposztás van, én velük láttam)

Anatoly Sergievsky  - Nagy Balázs
Florence                  - Baranyai Annamária
Frederick Trumper   - Sándor Péter
Alexander Molokov - Gesztesi Károly
Svetlana Sergievsky - Mózes Anita

Rendező: Forgács Péter

Azt el kell mondanom, hogy nem szeretem a zenés darabokat. Ez még Korcsmáros igazgató úr ténykedése alatt alakult ki bennem. Az akkor, a színházban játszó színésznők többsége teljesen alkalmatlan volt énekesi szerepekre. Valóságos kín volt hallgatni őket.  Így én szép lassan le is szoktam a zenés darabokról. Lehet, hogy ideje visszaszokni?

Tanácsom: ne 6 órás továbbképzés után, kezdődő fejfájással üljetek be erre a darabra!
A musical besorolás kicsit megtévesztő, ugyanis végig ének van. Prózai szöveg csak egy-két mondat, de szerintem az alatt is megy a zene. 
De a rock-opera besorolás sem lenne helyes, a zene ugyanis nagyon sokrétű. Véleményem szerint egy nagy katyvasz. Megtalálható itt minden ami csak létezik a zenei palettán. Ez valószínűleg nagy kihívás a színészeknek és az élőben játszó zenekarnak, de a nézőkben ahogy éreztem inkább csak zavart okozott. Amikor azt olvastam, hogy az ABBA két férfitagja írta a zenéjét, vártam a kellemes könnyen emészthető dallamokat. Nyilván ezzel nem voltam egyedül, így sokunknak csalódást okozott az előadás.

Forrás

Egyetlen ABBA szám csendült fel, abban is rap-betét volt. De hallottam, sanzont, gregorián éneket, tiroli rüty-rüty zenét, nagyívű érzelmes lírát és még számtalan olyan egyveleget amit így hirtelen besorolni sem tudtam. Mire véget ért az első felvonás már nagyon fájt a fejem. És akkor kezdődött a második, indiai dallamokkal. Szerencsére az csak pár traktus volt.  Szóval a darab zenéje finoman szólva sem nyerte el a tetszésem.

Maga a történet eléggé erőltetett. Pillanatok alatt történik minden, átmenetek nélkül. Először a szerető és a feleség még agyon dicsérik Anatoly-t, öt perc múlva meg a fejét akarják venni. Fogalmam sincs mi eget rengető dolog történt abban az öt percben, valószínűleg azért, mert a zenekari árok érdekesebb volt mint az előadás. A két billentyűsön és az általuk vágott pofákon nagyon jól szórakoztam.
Pedig a látványra nem lehetett panasz. Rengetek táncos, énekes megfordult a színpadon. Hátul kivetítő volt amin élő közvetítést is láthattunk.
A színészek mindent megtettek, tényleg le a kalappal előttük. Nem lehetett könnyű nekik ezt a sokféle zenei stílust elénekelni. Ráadásul, főleg a nőknek nagyon nehéz dalaik voltak. Ebből a szempontból tökéletes volt az előadás, megérdemelték a tapsot. Érdekes módon az egyetlen kissé gyengébb előadást épp a legnevesebb színész hozta. Gesztesi úr valahogy nem találta a helyét a színpadon.
Sándor Péterről viszont nem gondoltam volna, hogy frissen végzett a főiskolán. Benne bizony megvan minden, hogy sztár legyen. Jó hang, jó színészi képesség és jó kisugárzás. Remélem prózai darabban is láthatjuk itt Győrben.

Összességében a színészek vitték a hátukon ezt az előadást. Miattuk volt érdemes végignézni. Maga a darab nem nyerte el a tetszésem.
Történet: 5/2
Színészek: 5/5
Színpadkép: 5/3
Összesítve: 5/3
Továbbra sem vagyok oda a zenés darabokért. De erről most nem a színészek hanem maga az alapmű tehet.