Történet: Mivel Ó Péternek útban van a lánya, hirdetés útján férjet keres neki. Balogh Csaba önhibáján kívül éppen pénzszűkében van, így a nagy hozomány reményében jelentkezik a hirdetésre. A világi dolgokban teljesen tapasztalatlan Ida és a festőművész Csaba látszatházasságot kötnek. Vajon képesek idegenként élni egymás mellett 1 éven át?
Szerintem Gárdonyit sokan egykönyves szerzőnek tartják, hisz neve egyet jelent az Egri csillagokkal. Én is sokáig így voltam ezzel, amíg meg nem ismertem másik zseniális művét a Láthatatlan embert, ami a csillagok mellett szintén nagy kedvencemmé vált. E két nagyszabású történelmi mű után kicsit furcsállottam Ida regényének témáját. Romantikus regény Gárdonyitól?
Aggodalmam felesleges volt, az író végleg belopta magát a szívembe.
Minden megvan ebben a könyvben amit a romantikus regényekben szeretek. A fél- vagy valótlan információkból keletkező félreértések, kimondatlan érzelmek, belső vívódások, mindez a századforduló idején, két szerethető karakterrel. És azzal az érzéssel, hogy ez csak is happy end-el végződhet.
Ami az elején nehézséget okozott az a nyelvezet. Különösen azért mert a mai trendi szóhasználattal bíró Szent Johanna gimi után kezdtem el olvasni. Kellett néhány oldal míg megszoktam ezt az ízes magyar nyelvet a rengeteg ma már alig használatos kifejezéssel. Elképesztő, hogy 100 év alatt mennyit változott a nyelvünk.
Meglehetősen lassan indult be a történet, ami igazából akkor kezdett el tetszeni mikor találkoztak főhőseink és elindult közös életük.
"Vajon boldogok-e a fák, mikor virágzanak?"
Kedves, aranyos, bájos a három szó ami eszembe jut e könyv kapcsán. Viszont nem csöpögős vagy nyálas. Ennek oka egyrészt, hogy az író férfi, másrészt, hogy Gárdonyi élete sem éppen romantikával teli szerelemmel telt.
Gárdonyi házassága szintén a hozományért köttetett, alig 16 éves felesége már 1 hónap után lelépett egy másik férfival és később ugyan visszakönyörögte magát az íróhoz és született 4 gyerekük (rossz nyelvek szerint nem mindegyiknek Gárdonyi volt az apja) a házasság válással végződött. Egerbe költözése után húsz évig fűzte többnyire plátói viszony Milához, az ő személyisége jelenik meg több női alakjában így Idában is.
Ida meglehetősen ellentmondásos karakter. Én néha jól fejbe kólintottam volna, amikor olyan ridegen és felsőbbrendűen viselkedett, annak ellenére hogy értettem miért olyan amilyen. Szerencsére jelleme fokozatosan fejlődött és a végére drukkoltam neki, hogy ne magányosan élje le életét.
Csaba szimpatikus, kissé elvont művészember, de személyisége nem ragadott magával. Az ő karaktere messze van a tipikus hősszerelmes figuráktól.
Nagyon tetszett, ahogy Gárdonyi leírta a Csaba által festett képeket. Olyan érzékletesen sikerült visszaadnia, hogy teljesen magam elé tudtam képzelni a festményeket.
Mégis azok a jelenetek tetszettek a legjobban amik a két szereplő között zajlottak. Az ő párbeszédeik, viselkedésük adta meg azt a bájos, kedves, néhol vicces hangulatot amelytől ezt a könyvet megszerettem.
Ahhoz képest, hogy milyen sokáig tartott a két szerelmes "valódi találkozása" bizony a vége meglehetősen összecsapott lett a történetnek, mintha pár mondatot lehagytak volna a nyomdában.
Kell egy bizonyos hangulat a befogadásához, ez nálam most megvolt.
Több filmes feldolgozás is készült, de én sajnos egyiket sem láttam még, (vagy annyira régen, hogy nem emlékszem) de pótolni fogom ezt a hiányosságot.
A film legnagyobb slágerét viszont mindenki ismeri. : Oda vagyok magáért
Értékelésem: 5/4,5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése