Andrew Nicoll - Valdez

"Valdez úr olyan elegáns mondatokat tudott írni, akár egy hattyú, csakhogy az ő mondatai olyanok voltak, mint a reneszánsz hercegeknek felszolgált hattyúk: hattyú libával töltve, az kappannal töltve, az csirkével, az jércével, az fogollyal, az meg pacsirtával, egyik rétek a másik után, egyik a másikában, felfedezésre várva, és az egész úgy néz ki, mint egy hattyú. Amikor mások szavait olvasta, amikor mások szavait hallgatta, az ő szavaikban is ezekre a rétegekre számított. Néha nem volt bennük ilyesmi."

Fülszöveg:
Luciano Hernando Valdez mindössze néhány hónappal a történtek után már szinte képtelen volt elhinni, hogy valaha is embert ölt.
Ciano Valdez ünnepelt író. Nem egyszerűen regényeket, hanem olyan bámulatos nívójú műveket alkot, hogy szűkebb dél-amerikai hazájában és szerte a világon is nemzedéke legjelesebb képviselőjeként ismert. Tanít az egyetemen, luxuskörülmények között él, ha kedve szottyan, bármelyik nőt az ágyába viheti, éli a hírességek víg életét.
Ám két dolog egyszer csak fenekestül felfordítja az életét. Alkotói válságba kerül, életműve soron következő darabjához csupán annyit bír kiizzadni magából, hogy „a randa sárga macska átvágott az úttesten”, és megismerkedik Caterinával. Ő jelenti a megoldást mindenre. Fiatal, gyönyörű, tehetséges és – ami a fő – még ír is. Abbéli meggyőződésében, hogy a lány majd feloldja az ő szellemi blokkját, és hozzásegíti a sikerhez, Ciano egyszeriben azon kapja magát, hogy bolondul ezért a csodálatos lányért.
Legalábbis addig, amíg meg nem öli.

Két éve cseréltem el ezt a könyvet az Interjú a vámpírral című Anne Rice regénnyel, és azóta várt a sorára.

Nagyon furcsa olvasmány ez, bennem meglehetősen ellentmondásos érzelmeket váltott ki. A fülszöveg alapján mindenesetre nem azt vártam amit kaptam. Hiába vallja be Valdez már az elején, hogy megölt egy lányt, mégsem egy nyomozásról, vagy egy a tettét elkenni igyekvő emberről szól a történet. A sztori alapja egy nyúlfarknyi kis szösszenet, valójában csak egy aprócska novellának való, Nicoll mégis egy 380 oldalas könyvet kerekített köréje.
Adott egy szörnyű háttér, amiről mindössze annyit lehet tudni, hogy egy diktatúra alatt élő dél-amerikai ország adja az alapját (bevallom engem zavart, hogy nem tudtam hol és mikor játszódik) ahol bárkit elhurcolhatnak ha úgy gondolják, hogy nézetei nem felelnek meg az aktuálpolitikának. Ebben a szörnyű valóságban szinte lubickolva, minden földi jóban éldegél az ünnepelt és elismert író, a negyvenes Valdez. Meglehetősen felszínes férfi, kétlem, hogy magán kívül valaha is érdekelte más is, nincsenek barátai, csak ismerősei, még saját anyjával is eléggé formális és rideg a viszonya. De amikor felbukkan az életében a fiatal egyetemista Caterina, egy pillanatra mintha megváltozna ez a magának való ember. Ennyi idősen azonban már nehéz az átalakulás, és az események drámai fordulatot vesznek.  Nem árulom el mi az indítéka Valdeznek a gyilkosságra, akit érdekel olvassa el, mindenesetre nagyon is illik abba a portréba amit Nicoll oly érzékletesen megfestett e karakteréről.

Valdez és az ő egyáltalán nem szerethető jelleme annyira uralja az egész történetet, hogy a többi szereplő csak asszisztálni tud mellette. Pedig Nicoll nagy gondot fordított a mellékszereplők jellemének leírására is.
Ami biztos, hogy az író hihetetlenül jó megfigyelő, és megfigyeléseit, tapasztalatait, érzéseit olyan módon tudja leírni, hogy az már a szépirodalom határait feszegeti. Csodálatos stílusa van Andrew Nicollnak.
Viszont éppen ettől az aprólékos mindenre kiterjedő ábrázolás miatt, nekem néha félre kellett tennem a könyvet, kicsit megpihenni és valami kis limonádét olvasni.
Nem volt igazi feszültség, izgalom ebben a történetben - azért a végén meghatódtam - de olyan érdekes karaktert és hangulatot teremtett az író, hogy megelégedéssel tettem vissza a polcra a könyvet. És most már kíváncsi vagyok Nicoll más írásaira is.

Történet: 10/7
Karakterek: 10/8
Stílus: 10/10*

Kiadás:
2012.Gabo
Nem túl fantáziadús a borító, de egyébként színvonalas kiadás.
Az eredeti cím: The love and death of Caterina

Műfaj: regény  (elég nehéz ennél jobban behatárolni)

Értékelésem: 10/8
Csodálatosan megírt történet. Olyan aprólékos leírásokkal amikben könnyen elveszhet az ember.
Olyanoknak ajánlom akik szeretik a lassú történetvezetést és az érdekes, de cseppet sem szerethető  karaktereket.