Nem vagyok túrázó típus, bár kirándulni szeretek, de amihez térkép kell az már nekem és általában mellém szegődött társaimra megoldhatatlan feladatot jelent. Interneten körülnéztem, hogy Dobogókőt hogy lehet elérni. Nekem Pomáz volt a kiindulási pont, mindenki a buszt javasolta, nos nagyon örülök neki hogy végül is kocsival mentünk. A busz ugyanis 5 km-re Dobogókőtől tett volna le és igazi túrázónak és térképismerőnek kell lenni annak aki aztán kiigazodik hogy hol mi merre.
Nem kis nehézségek árán eljutottunk dobogókői parkolóba (GPS-re nem szabad hallgatni!!!!), ahol összefutottunk egy kisebb társasággal akik a Rám-szakadékba készültek. Mi nem terveztünk ekkora túrát, de az eltévedéstől jobban féltünk így inkább csatlakoztunk.
Laza másfél óra után értük el a szakadékot. Amikor megláttam a felfelé jövő társaságot térdig sárosan, fél percre az ájulástól (kb. 20 évesek voltak) elbizonytalanodtam, de mivel abban sem voltam biztos hogy visszatalálok a kocsimig így elindultam, meg aztán mi mégis csak lefelé mentünk. (ó én naiv)
Tényleg volt 2 db létra, kapaszkodó, lánc de legtöbbször köveken, fadarabokon kellett ugrálni ide oda, kikerülve a patakot.
Szuper volt, én is csak térdig lettem sáros, és fizikailag sem volt megerőltető, életem legjobb túrája volt.
Csak ne lett volna a visszaút.
Nos ezúttal is köszönöm a velünk tartó kis társaságnak, főleg Zsoltnak hogy nem hagyott ott az erdő közepén.
Akár már harmadnap mentem volna újra (másnap azért még nem) ha tudom hogy a célba vár egy taxi és egyenest egy wellness fürdőbe visz.
Mindenképpen azt ajánlom, hogy ne az újonnan vásárolt méregdrága sportcipőben vágjatok neki a túrának, egy régi kényelmes bejáratott cipő alkalmasabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése