"Odakinn éjszaka volt. Nem érdekelte. A köd már nem zavarta, és a veréseket is egykedvűen tűrte. Egyszerűen túlzottan elfáradt ahhoz, hogy bármi felkeltse érdeklődését. elkezdett kimászni a sziklahasadékból, a több tucat hasonló gödrök egyikéből, melyek a Hathsin Bugyrainak nevezett lapos völgyben vezettek a mélybe. Ám hirtelen megdermedt. Egy férfi állt fölötte az éjben. Hatalmas köpönyeg takarta, melyet mintha fecnikre szaggattak volna, a férfi Walinra nézett néma erő feszült benne, ahogyan ott állt sötét ruházatában. Aztán az idegen kinyújtotta a kezét és megragadta őt." Egy fiatal író remek fantasy könyve. Trilógia amiből sajnos magyarul a harmadik rész még nem jelent meg. Eddig csak az első részt olvastam, mely magyar kiadásban dupla részben jelent meg. Lezárt vége van, tehát nyugodtan bele lehet vágni csak vigyázz mert könnyen rá is lehet szokni.
Újfajta fantasy világban járunk, nincsenek törpök, boszorkányok, vámpírok még sárkányok sem. Ezer éve egy Uralkodó hatalmaskodik obligátorok, inkvizítorok és a nemesség segítségével az elnyomott szká nép felett.
Az uralkodó réteg egyes tagjai különleges képességekkel rendelkeznek. Különböző fémek belső égetésével egyedi képességekkel bírnak. Ezt nevezik allomanciának. Hogy a szkák ne jussanak ilyen képességekhez tiltva van a keveredés a felső és alsó osztály között. Persze születnek félszerzetek, ilyen pl. a főhősnőnk Vin. A kis tolvajlány egy mindent beborító ködös éjszakán megismerkedik Kelsierrel a ködszerzettel. Kelsier-nek terve van a fennálló hatalom megdöntésére...
Többet a sztoriról nem írnék, akinek tetszett a Trónok harca valószínűleg ez is fog.
Egy kicsit nehezen indult be a történet, csak sejtet dolgokat és hosszú oldalaknak kellett eltelni míg összeállt a kép pl. az allomanciáról. A sztori egy kicsit olyan volt számomra mint a labirintus, elindult a starttól elérsz valameddig de kiderül, hogy zsákutcába jutottál, visszafordulva egy elágazási ponttól újrakezded.
Értem én, hogy divat főleg a fantasy íróknál a folytatásos történet, hisz érthetően egy fantázia világban több minden megtörténhet, de a kevesebb néha több elvet Sanderson nem jól alkalmazza.
Emiatt többször is félre tudtam tenni a könyvet akár 48 órára is. Nem mondom, hogy unalmas volt, de nem tartotta fenn az érdeklődésemet huzamosan. Az utolsó 200 oldal azonban nagyon jó, pörgős és eljutunk a célba, igaz onnan valószínű egy újabb labirintus indul.
A szereplők szinte egytől-egyig szimpatikusak, könnyen szerethetők. Ami hiányzott végig, hogy az Uralkodóról keveset tudtunk meg, de a végére persze világos lett, hogy miért.
Biztos, hogy ha nem is rögtön, de folytatni fogom a 2. résszel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése