Carola Dunn - Daisy és a jégbe fagyott Don Juan

"Még a varratott tweedszoknya és kék gyapjúpulóver sem rejtette el az alakját, ahogy ott masírozott. Nem volt kövér, de nem is az a felül pózna, alul léc típus, amire a fiatal nők mostanság törekednek. Az ölelnivaló volt a kifejezés, amely eszébe jutott, amikor belépett a kék szalonba. Ölelgetnivaló az aranybarna hajától, a kerek arcától és rajta a vonzó anyajegytől - az ilyen szépségpöttyöt a tizennyolcadik században "üzenetközvetítő" névvel illették - egészen a csinos bokájáig, melyen divatos, drapp harisnya feszült."

Sztori:
Daisy egy vagyontalan nemesi családból származó fiatal lány aki, hogy függetlenségét bizonyítsa újságírói munkát vállal. Első megbízatása Wentwaterék kastélyába vezeti, ahol egy gyilkosság történik. Az áldozat Stephen Astwick sokak ellenszenvét kivívta faragatlan viselkedésével, így gyanúsítottakból nincs hiány.
A Scotland Yard-tól kirendelt Alec Fletcher felügyelő segédjévé fogadja Daisyt, akinek sikerül is kinyomoznia, hogy mit történt a kastélyban. 

Ez a kötet a Daisy Dalrymple sorozat első kötete. A sorozatból 2013-ban jelent meg a 21. rész angolul. Magyarul eddig 3. rész jelent meg.
1. Daisy és a jégbe fagyott Don Juan
2. Daisy és a téli kert rejtélye
3. Daisy és a megmérgezett díva

Az unokatesómnak keresgéltem ajándékot, amikor felkeltette kíváncsiságomat ez a különlegesen szép borító. Amikor pedig láttam, hogy e könyvet párhuzamba állítják az Agatha Raisin sztorikkal - amiket én nagyon kedvelek -  nem volt kérdés, hogy ez lesz a megfelelő ajándék, amit aztán kölcsönkérhetek.


A történet Angliában, az 1920-as években, a rémes bubifrizurák korában játszódik. Ellentétben a 19. századdal, itt már kicsit elnézőbbek azon hölgyekkel akik tehetősebb rokonaikon való élősködés helyett, inkább a függetlenséget és vele a munkát választják. Daisy, a főhősnő talpraesett hölgy. Első szerelmét fiatalon elveszítette, azóta - bár udvarlója akad - mégis inkább a magányos, de szabad életet választotta. Regényíró szeretne lenni, de egyenlőre riportokat ír egy újságba. Így keveredik a Wantwater család kastélyába és egy bűnügy kellős közepébe.
A történet maga igazi kis limonádé, ami azonban  kicsit nehezen indul be, és túl sok a szereplő is, én legalábbis az elején folyton kevertem őket. Ráadásul a végén a gyilkosság megoldása nem túl bonyolult, kissé csalódást keltő.

Carola Dunn

Az írónő részletesen bemutatja a 20-as évek világát, a ruhákat, a szokásokat, a társadalmi osztályok különbözőségét és ellentétét, ezzel egy nagyon jó hangulatot adva a történetnek, és egy-két szimpatikus karaktert is felvonultat Daisy, Alec és Philip személyében. De sajnos azt kell mondjam, ezzel minden pozitívumot megemlítettem.
A többi szereplő kidolgozatlan, és ezért nem értettem Daisiy hozzáállását sem egyes karakterekhez.
Számomra túl sok volt az ismétlés a könyvben, a nyomozás sem állt másból, mint hogy újra és újra kikérdezték a szereplőket, ehhez képest mégis váratlan és esetlen volt a megoldás. Nem az a fajta krimi, ami alatt az izgalomtól lerágnám a körmömet.
Amit nagyon-nagyon hiányolok a könyvből az a humor. A helyzet adott volt egy kis iróniára, de az írónő mégsem élt vele. Ami nagyon idegesített, az az állandó öreglányozás volt, ami lehet, hogy korhű kifejezés, de valahogy nekem mégsem illet bele az egész könyv hangulatába.

Történet: 10/5
Karakterek: 10/6
Stílus: 10/6

Kiadás: 2014 Ulpius
Ahogy már említetten nekem nagyon bejön a borítója.

Értékelésem: 10/6
Első könyvnek elmegy, eléggé olvasmányos, de a történet maga kidolgozatlan és eléggé lagymatag.
A folytatásoktól sokkal többet várok.
Agatha Raisin történetekhez csak annyi a hasonlósága, hogy itt is női nyomozó van, de egyenlőre humorában és karaktereiben nálam veri Agatha Daisiy-t.