Leiner Laura - Bábel

"Csupán egy gondolat zakatolt a fejemben szüntelen. Mégpedig, hogy a VIP-emelvényen állva mosolygok, Anthony Kiedis felnéz rám, kacsint egyet, én izgalmamban elhányom magam, ő ezt undorítóan romantikusnak tartja, és go to Hálivúd!"

Sztori: A 17 éves Zsófi, barátaival a nyár végét egy zenei fesztiválon tölti, a Bábelfeszten. Alig várja az 5. napot, amikor kedvenc bandája a Red Hot Chili Peppers lép fel. A lánynak komoly tervei vannak az énekessel Anthony Kiedis-el. Addig is a kis csapat számtalan kalandot él meg a sokféle embert, programot, zenét felvonultató Bábel Fesztiválon. És, hogy mi történik Zsófival és Anthony-val? :)

Mivel nagyon szerettem Laura gimis sorozatát, nem volt kérdés, hogy mit kap a húgom a születésnapjára. Nos, szerintem megérte az árát. Mindketten remekül szórakoztunk.

Igyekeztem Spoiler mentesen írni.

Történet: 5/5
Soha nem voltam a Szigeten vagy egyéb más ilyen rendezvényen. Ha eszembe jut a sátorozás, a higiénia (főleg a WC) hiánya, az embertömeg,  nincs az a kedvenc banda ami rá venne egy ilyen fesztivál meglátogatására. Persze most már öreg is vagyok hozzá, de tizenéves koromban sem hiszem, hogy bevállaltam volna. Igaz a társaságom inkább diszkóba járós volt, így igazából fel sem merült soha a téma. Bár egy Guns 'n Roses koncert miatt azért lehet, hogy feladtam volna a kényelmet.
Szóval nekem, aki csak a híradásokból látott ilyen helyet, nagyon visszaadta a történet, hogy milyen is lehet egy ilyen buli. Pont olyan, mint elképzeltem. Vagyis számomra egy cseppet sem csábító. :) De olvasni róla rendkívül szórakoztató és teljesen megfiatalító volt.
Rájöttem, hogy ezért szeretem annyira Laura történeteit. Amíg olvasom én is tizenévesnek képzelem magamat és újraélem vagy megélem azokat a dolgokat amiket annyi idősen én is megéltem vagy éppen elmulasztottam. Viszont ha lenne tizenéves gyerekem akkor is más tanulsággal zárnám a könyv olvasását. :)))

Az első 20 oldal nagyon idegesített. Nehezen vettem fel a stílust és már az elején is idegesített Zsófi. Aztán úgy a 35. oldal körül már nevettem az 50 oldalnál meg már hangosan vihogtam (pedig ezt úgy utálom mikor a tesóm csinálja :P) és ez ki is tartott a végéig. Alig bírtam letenni és a háromnegyedénél már sajnáltam, hogy mindjárt vége.
Jóval életszagúbb egyébként az egész mint az SZJ gimi. A szerelmi szál pedig nagyon-nagyon tetszett. Végre minden úgy történt ahogy annak történnie kellett. A megfelelő pasi a megfelelő lány mellett.

Karakterek: 5/5
Zsófi: nem igazán csíptem, de azért a végére már megszerettem. Ő sokkal inkább hasonlít a Remek Lindájára, mint Renire. Csak nem olyan buta és önző, viszont nagyon gyerekes és túl sokat beszél. Én nem keresném a társaságát. Azért a híres ember iránti imádatában emlékeztet a 12-14 éves Ananiila-ra csak én Slash fan voltam, meg James Hetfield, meg .... (itt legalább 10-15 név). :)
A szekuritisokkal való kalandjait imádtam. :D
Napsi: na őt biztos utálnám. De itt a könyvben kedveltem. Még kislány, aki csak minimálisan van tisztában a külseje adta előnyökkel. Remélhetőleg ha felnő rájön micsoda kinccsel rendelkezik. (igenis a mai világban ezt ki kell használni!)
Szasza: kiszúrtam már magamnak kb. a házasság kötésnél. Tudtam én, hogy... Hahahaha engem nem lehet félrevezetni! Nekem jobban bejön, mint Cortez!
Abdul: ki a fene az az Atesz??? Egyébként jó srác, én is imádom a koktélokat! Bár a piperkőc pasikat annyira nem.
Hipó: na ő a leginkább elrugaszkodott karakter, az ilyen ne menjen emberek közé! Bár ha jobban belegondolok fedeztem fel némi hasonlóságot közte és jómagam közt. Juj. :(
Boldi: az ilyenek és köztem azt szeretem ha bolygónyi távolság van. Lehet, hogy ezért is nem vágyom az ilyen bulis helyekre? Olvasni róla viszont vicces és élvezetes.
Kolos: én nem értem az ő humorát, unszimpi. De kellett a sztoriba az tény.
Punk: na ő az akit szintén csak messziről tanulmányoznék, mint valami különleges állatfajt. :) A végére azért vele kapcsolatban vártam volna valami nagy poént.
Biztonságiak: alap esetben fel lennék háborodva, hogy miért egy 160 centis kislányt inzultálnak mindig, de hát Zsófi az Zsófi. Szóval.
Az olasz: si.
Chewbacca pólós srác: Marghahhghh!

Stílus: 5/5

Először nem értettem mi ez itt az első (valójában 7.) oldalon. Na ná, hogy nem, mert nincs okos telefonom. (na jó megörököltem a tesómét úgy két hete, de nem használtam még sms-re) Őskövület vagyok belátom. Aztán persze nagyon tetszettek ezek a megoldások, csakúgy mint a blog.
Ez a könyv ugyanis most nem egy napló, mint az SZJG, hanem egy blog, amit Zsófi kezdett még RHCP fan oldalként, most viszont a Bábeli élményekről számol be benne. Néha fura volt, hogy nincs kép de olyan részletesen le volt írva, hogy mit is kellene látnom, hogy el tudtam képzelni.
Az lenne csak fantasztikus ha lenne egy oldal, ahol tényleg lennének ilyen képek, na meg a könyvben felsorolt RHCP számok feltöltött videói. Támogatnám az interaktív olvasást, és biztos jobban is ösztönözne arra, hogy megtanuljam használni a telómat. :)
Egyébként maga a stílus igazi leinerlaurás. Határozott a fejlődés, különösen a Remek-hez vagy a gimi első két részéhez viszonyítva.
Továbbra is a vicces helyzetek és a gyakran eltúlzott, de komikus karakterek jellemzik a könyvet. Csak most ehhez társult egy remek történet is, amiben nincsenek ismétlések és unásig ismert helyzetek.

Összegezve: 5/5
Megint úgy érzem, hogy fiatalodtam legalább 15 évet, és ezért nagy nagy köszönet ezért a remek kis könyvért.
Azoknak mindenképpen ajánlom, akik szerették az SZJG gimit! Nekem nem volt olyan érzetem, mintha Reni és osztálya ment volna a fesztre. Szerintem sikerült új karaktereket és új környezetet kitalálni, megtartva azokat a jegyeket is amiket annyira szerettünk az előző könyvekben.

UPDATE
Túl vagyok az újraolvasáson. Most is nagyon tetszett, így ezennel kedvenc könyvé avatom!