 |
| Borító |
Bexi a tizenhét éves tinilány egy éve tette fel a Youtube-ra Késtél című szerzeményét, mellyel nem várt sikert aratott. Régi barátai elfordultak tőle mikor kiválva a sulibandából a menedzsere, Körte segítségével országos hírű sztár lett. A sztárság azonban nemcsak kiváltságokkal jár....
Bexit meghívják a nagy sikerű tehetségkutatóba, hogy énekeljen duettet az egyik nyerésre is esélyes versenyzővel, Nagy Márkkal. Mivel kell a reklám a hamarosan megjelenő második nagylemeznek a lány belemegy, nem is gondolja, hogy ez az egy hét mennyi váratlan meglepetést hoz.
A Bexi sorozat első kötete.
Kiadó: GABÓ 2014
Műfaj: ifjúsági-regény, E/1 nézőpont
Helyszín: Budapest napjainkban
Szereplők:
Budai Rebeka (Bexi): tini rocksztár
Körte: Bexi menedzsere
Nagy Márk: Pop/rocksztár leszek versenyzője, Bexi duettpartnere
Sleisz Antal: Bexi haverbarátja
Továbbá: egy húg, egy anya, Kemál a szomszéd és Aszádék, vagyis: Bogyó, Pepe, Puding, Geri (a bizonyos Késtélgyerek) stb...
A húgom is és én is kedveljük Leiner Laura könyveit, így aztán a megjelenés után pár nappal már a kezünkben tartottuk a könyvet. A borító egyébként nem tetszik, nem túl ötletes.
Ez az első olvasmányom a 2014/2014 könyvmolypárbajra benevezett könyvek közül.
A történet nekem nagyon bejött, hisz szeretem a tehetségkutatókat, érdekel a háttérben zajló munka, egy mai híres magyar lány élete, gondolatai, érzései. Azt gondolom, hogy bár Laura nem tini és nem rocksztár, de mégis úgy érzem sok mindent meríthetett a saját tapasztalataiból, amik aztán visszaköszönnek Bexi karakterében és a vele kapcsolatos dolgokban. Gondolom neki sem egyszerű szembesülni a rosszindulatú kommentekkel, a sanda tekintetekkel.
Beleláthatunk abba, hogyan változtatja meg valaki életét, ha meg tudja valósítani az álmát, híresség lesz annak nemcsak előnyeivel, de bizony számtalan hátrányával együtt.
Végre nincs sulijelenet, sem közös ökörködések, teljesen új a téma ezzel a zenei világgal.
A zene mindenütt jelen van a történetben, nekem legalább 5-6 alkalommal kellett gugliznom, mivel a címek és előadók alapján nem jöttem rá melyik is az a dal amiről éppen szó van, vagyis nem árt ha olvasás közben a közelben van egy okosteló v. laptop.
"– És…izé… – kezdte Pepe. – Nektek is lesz olyan összevont nevetek?
– Milyen összevont név?
– Ha két híres arc összejön, akkor keresztezik a nevüket, tudod. Mer' lehetnétek ti a Márxi. Vagy Berk – tűnődött."
Laura sikerének egyik titka, hogy az olvasó könnyen tud azonosulni a főszereplőkkel vagy legalább szimpatizál velük. Mivel elég kevés az olvasók között a tinisztár, így úgy gondolom most a második opció a lehetséges. Bexit én nagyon megkedveltem, meghozott egy nagyon nehéz döntést, megvalósította az álmát, miközben nemcsak a barátait, de barátját, Gerit is megbántotta. Ehhez képest mégsem kesereg túl sokat -persze lehet valakinek ez is sok, hisz hosszú belső monológjai vannak - csinálja azt amit vállalt és fellépései kárpótolják a magányért.
Körte és az általa menedzsert Fogd be Aszád nevű együttes tagjai szállítják a történetben a humort, igazi trollok. Nem lett annyira hangosan röhögős, mint a Bábel vagy az Szjg gimi, viszont a karakterek sokkal jobban meg lettek formálva. Semmilyen hasonlóságot nem éreztem Laura előző könyveinek karaktereivel és ez nagyon jó. Viszont a fiúk jelleme nem az a tipikus romantikus hős figura, amit elvárnánk egy ilyen típusú regényben.
És van egy Márkunk akit ez az idézet jellemez a legjobban:
"Márk gondolatainak kilencvenkilenc százalékát az köti le, hogy saját magával foglalkozik. A maradék egy százalékban pedig megzavarják."
Vagyis egy rendkívül egoista, önimádó figura, aki azonban rém vicces helyzeteket tud produkálni, amellett, hogy számomra rendkívül idegesítő, és aki még meg sem nyerte a versenyt, de rajongóit már "Márkereknek" hívja.
Ezt találom a könyv legnagyobb hibájának, vagyis nincs egy fiú sem akibe bele lehetne egy kicsit szeretni. De ki tudja vár minket a folytatás ami talán árnyalja a képet és valamelyik fiút majd megszeretem.
Még a negyvenes Körte is kicsit infantilis, az különösen tetszett, hogy Bexit gyereknek hívja és próbálja a földön tartani a lányt.
A történet egyébként egy drámai csúcsponton ér véget, amit aztán valamilyen szinten elspoilerez a második részből bemásolt ajánló. Ezt egy kissé furcsálltam, de várom a csavart hátha lesz valami meglepetés.
Történet: 10/10
Karakterek: 10/8
Stílus: 10/9
Összesítve: 10/9
Nagyon jól szórakoztam. Izgatottam várom a folytatást!
Bexi és Márk által énekelt duett eredetije:
https://www.youtube.com/watch?v=8UVNT4wvIGY
Hmm, lehet végül teszek majd ezzel is egy próbát. A Bábel nekem egyáltalán nem tetszett, az Akkor szakítsunk meg egész egyszerűen nem érdekelt, szóval egy kicsit alább hagyott a lelkesedésem az SzJG után, de a Késtélről egész sok pozitívat olvastam már, szóval lehet, megérné belelesni.
VálaszTörlésEbben az a jó, hogy teljesen más, mint az SZJG és a Bábel. Nincsen benne annyi poén amit sokan erőltetettnek találnak.
VálaszTörlésAz SzJGben én szerettem a poénokat, a Bábelben viszont valóban erőltetettnek éreztem őket. Mindenesetre számomra az nagy csalódás volt, egyszerűen nem kötött le, és talán egyetlen hely volt, ahol elmosolyodtam. No jólvan, majd meglátjuk. :)
TörlésSzerintem iszonyúan vicces a Késtél, volt olyan már nálam, hogy abba hagytam az olvasást és 1 órával később is még azon a poénon röhögtem amit azelőtt olvastam.
VálaszTörlésNagyon jó könyv, sokkal olvasmányosabb, mint a Szent Johanna gimi, pedig azt a sorozatot is nagyon kedvelem. Amiket eddig olvastam Leiner Laurától (könyvek) mind tetszettek. Szeretném a régebbi könyveit is elolvasni. :) Mindenesetre ezen is lehet azért nevetni, én különösen Márkon vidultam, a megjegyzései megvettek magának. (S bár sokan mondják, hogy az Akkor szakítsunk nem üti meg a szokásos színvonalat, szerintem az se rossz, egyszeri elolvasást mindenképp megér.) A könyvsorozat eddig összes megjelent része megvan és várom a folytatást is. E értékelés alapján úgy hangzik, mintha a regényt eleve csodásnak könyveltem volna el, pedig nem így volt. Valójában eredetileg egyáltalán nem érdekelt. Nem tetszett a borító, nem éreztem azt, hogy "ezt nékem mindenáron el kell olvasni." Nagyon nem. A tartalmának se sikerült olyat mondania, amivel levett volna a lábamról. Nem akartam bele kezdeni, mert azt gondoltam, hogy nem nekem való (s sok más történetről, amiről hasonlót feltételeztem, mindig beigazolódtak a sejtéseim, így hát azt hittem, hogy most is nekem lesz igazam). Ámbátor tévedtem. Kellemes csalódás volt, s szégyelltem magam egy kicsit, hogy anyukám tanácsa ellenére (aki szerint Laura, bár nem olvasott még tőle semmit, oly jó szerző, hogy még sokáig fennmarad a neve)másik könyvet vettem meg a könyves boltban. (S csak azért, mert idegesített, hogy feltétlenül reá akar venni, hogy márpedig EZ KELL NEKED, KISLÁNYOM, s ha fölbosszantanak, akkor "csakazértis" is keresztbe teszek másoknak, amiktől ugyan nem lesz külsőleg semmi bajuk, ámbár eléggé sérül az önérzetük. Tudom, nem kellett volna, be ezt hozza ki belőlem, ha nem hagynak személyemnek békét. Pótoltam amúgy a mulasztást, tehát ugye már megvan a "Késtél", a "Hullócsillag" és az "Illúzió" is. Szavakkal nem lehet elmondani, mennyire jó mindegyik egytől - egyig. Aki nem olvasta még, tegye meg! Soha nem késő! :) Ja, s én nem ugyanaz az egyén vagyok, aki felettem kommentelt. Azért vagyok én is névtelen, mert hozzászólás miatt nem csinálok fiókokat. Ha másként meg nem lehet hozzászólni, akkor meg megtartom a véleményemet magamnak, vagy megosztom az ismerőseimmel. Végül is, miért is ne? :) Remélem "el lesz fogadva e hozzászólás", ha meg nem, úgyis olyat írtam le, amire könnyen vissza tudok majdan emlékezni.
VálaszTörlésPersze, h el van fogadva a hozzászólás. :) Örülök, h azért engedtél az anyai nyomásnak, hidd el ő tudja mi jó neked, még ha most nem is úgy tűnik. :)
Törlés