Diana Gabaldon - Szitakötő borostyánban (Outlander 2)

"Ott ültünk összefont és összeszorított kézzel a padon, mozdulatlanul, szótlanul, óráknak tűnő ideig, miközben a hűvös, esős szél suttogta el a gondolatainkat a felettünk lévő szőlőlevelekbe. Az elsuhanó szél vízcseppeket hullajtott ránk, a veszteségtől és a különléttől zokogva."

Sztori: folytatódik Clarie és Jamie Fraser története, mely évszázadokat ível át. Franciaországban próbálják befolyásolni a történelmet és vele saját sorsukat.Vajon sikerül a tervük? Claire egy nap hazajut a XX. századba? Miként alakul Skócia és vele együtt hőseink története?

Az első részről, ami Az idegen címmel jelent meg, értékelésemet itt lehet olvasni.

Tetszett az első rész, így nem volt kérdés, hogy a folytatást is el fogom olvasni. 990 oldal azonban eléggé elrettentő volt, főleg, hogy már az első részt is túlírtnak gondoltam. Nos ebből is ki lehetett volna hagyni úgy 100 oldalt, de összességében ez a rész is tetszett.

Spoiler-es megjegyzéseket apró betűvel írtam!!!!

Diana Gabaldon

Történet: 5/4
Meglepő volt a kezdés. Az első 100 oldal ugyanis 1968-ban játszódik. Claire és felnőtt lánya hosszú amerikai tartózkodás után jött vissza Skóciába, hogy a nő elmondja végre az igazságot lányának. Az ő visszaemlékezéséből ismerjük meg mi történt Clair-rel és Jamie-vel 1744 és 1746 között. 
Sajnos azt kell mondjam, hogy az első 300 oldal nem igazán szippantott be. Volt, hogy napokra félretettem a könyvet, pedig nem volt unalmas csak egyszerűen nem kötött le. Nehezen tudtam elképzelni Jamie-t a francia udvarban a sok piperkőc parókás alak között amint megpróbál politikailag egyensúlyozni. Őhozzá jobban illik a vad skót táj és az ott élő emberek világa.
Mivel tudtam, hogy a cullodeni-csata nem alakulhat máshogy, mint ahogy a történelem azt feljegyezte, így nem is értettem minek ez a vonal a könyvbe. Azt ugyanis sejtettem, hogy nem lesz ebből a sorozatból sci-fi. 
Az utolsó közel 700 oldalt viszont szinte egy-szuszra elolvastam. Pörgött a cselekmény, volt dráma és szerelem, humor és háború, szenvedés és boldogság, vagyis minden ami egy jó romantikus-történelmi regényhez kell.
Az utolsó 200 oldal meg egyszerűen zseniális volt. Régen siratott már meg könyv, ennek bizony sikerült.
Akit elriasztott a sok szexjelenet az első részben az most megnyugodhat, alig volt egy-kettő ebben a részben, és az is ízlésesen volt megfogalmazva, alig pár mondatban. Nem is értem a könyv hátulján lévő ajánlót miszerint "Rengeteg akció, rengeteg szex". Ez inkább az első részre igaz.
A legvége viszont azonnali folytatásért kiált!!!!  Miután elolvastam az utolsó mondatot csak ennyi jött ki belőlem: Ááááááááááááááááááááá!!!!!

Karakterek: 5/5
Szeretem a Claire-Jamie párost. Az ő párbeszédeik és a köztük megjelentetett kémia számomra a tökéletes romantikus páros képét idézik fel. Néha féltékenykednek, de akkor is érződik mennyire szeretik egymást, mégsem megy át az egész giccsbe. Kissé idealizált figurák az nem vitás, hisz lehetetlen, hogy ők mindig mindenhol feltalálják magukat és elboldogulnak, de végül is ez nem egy száraz történelmi tanulmány. :) Az egyetlen akinek nem tetszett a személyiség fejlődése az Jack Randall. Nem akarom őt egy kicsit sem megkedvelni, nem akarom őt emberinek látni. Ő egy perverz gonosz figura az én szememben. 
Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy kicsoda is valójában Raymond.
Kedvenc új szereplőm pedig, a talpraesett utcagyerek Fergus.

Stílus: 5/5
Imádom ahogy Diana Gabaldon ír. Olyan érzékletesen jeleníti meg az éppen aktuális környezetet és embereket, hogy könnyen el tudom képzelni. Mindezt úgy teszi, hogy nem alkalmaz hosszú, részletes leírásokat, amik unalomba fullasztanák a regényt.
Farkas Veronika és Balogh Eszter tökéletes munkát végzett a fordítással.  

Kiadás:  
Tipikus Könyvmolyképző kiadás. Ronda borító, egy-két elgépeléssel. Viszont kétszeri forgatás után (tesóm is olvasta) sem esett ki egyetlen lap sem. Mint minden 1000 oldalas könyvet ezt sem könnyű a kézben tartani. Gondolom két kötet megnövelte volna az amúgy is borsos 3999 ft-os árat.

Kedvenc jelenet:
Amikor a 16 éves ártatlan Mary ecseteli, hogy milyen undorítóak is a francia férfiak.
"A francia férfiak ízéje, tudod... -Igen tudom-feleltem türelmetlenül. Amennyire tudom, nagyjából olyan mint a többi férfié. Az angolok és skótok hasonlóan vannak ellátva.
- Igen, de ők, ők...B-b-bedugják a hölgyek l-l-lába közé! Úgy értem, egyenesen a hölgybe! - amikor végre sikerült kinyögnie ezt a döbbenetes szenzációt, vett egy mély levegőt, amiből láthatóan erőt merített, ugyanis az arca heves karmazsinvöröse egy kicsit enyhült. - Egy angol, vagy akár egy skót...Ó, nem úgy értem...A keze zavartan a szájához rebbent. - De egy olyan rendes ember, mint a férjed, biztosan s-soha nem is álmodna arról, hogy téged ilyesmire kényszerítsen!
Egyik kezemet az enyhén dudorodó hasamra tettem, és elgondolkozva méregettem Maryt. (...) Mary- mondtam-, azt hiszem, beszélgetnünk kellene egy kicsit."

Összesítve: 5/4,5
Bár az első rész  jobban tetszett, de egyszerűen erre sem tudok kevesebbet adni. Ez a legjobb romantikus-történelmi regény manapság. Várom a folytatást.

Személyesen is találkoztam nemrég pár skót fiatalemberrel. Sajnos nem Skóciában jártam, csak egy magyar lány-skót fiú esküvőjén.  A srác és barátai kilt-ben voltak (nem sikerült benézni alá :D) a hölgyek pedig mintha az angol királyi család tagjai lennének, kis kalapokban v. fejdíszekben pompáztak. Nagyon különleges élmény volt. Remekül érezték magukat Mo-on, egy kicsit sem zavartatták magukat a kíváncsi falusiak előtt. :)

Érdekesség, hogy a skótok 2014-ben népszavazással dönthetnek, arról, hogy megszüntetik e az 1707-ben létrejött uniót Anglia és Skócia között.