Összefoglaló - 2015. február

Mindössze 6 könyv, nem is tudom mikor olvastam ennyire keveset, talán a hónap rövidsége az oka, meg a sok meló amitől már alig látok esténként.
6 olvasmányom közül 2 klasszikus mű. A januári 10-es dömping után rátaláltam a szigorú önmagamra, nem adtam maximális pontszámot egyik könyvre sem.

Samantha Shanonn: Csontszüret 10/9
 A HÓNAP KÖNYVE!
2059. Scion London.
Paige Mahoney látszólag egy átlagos tizenéves lány, aki titokban egy alvilági szervezetnek dolgozik. Kisstílű lopások helyett ő nagyobb tétben játszik. Paige egy álomhacker, aki feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Mindezt pénzért. Egy nap azonban sötét és gonosz erő keríti hatalmába… beláthatatlan következményekkel
Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a paranormális bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A rephaiták belőlük toboroznak a hadsereget, hogy véghezvigyék titkos tervüket. Paige mentora és kiképzőtisztje Arcturus, a vérhitves, aki halálos ellensége az embereknek. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie mestere elméjébe, és fel kell fedni a titkát…
Jó sokáig volt a várólistámon ez a könyv ami túl sok jót nem jelent. Aztán megláttam egy rokonom polcán, nagyon megfogott a borítója, így le is nyúltam és rögtön bele is kezdtem.
Imádtam. Különösen azért mert előzetesen azt vártam, hogy ez is olyan kis tingli-tangli disztópia lesz, mint a többi, amikben a szerelmi szál fontosabb, mint a világmegváltó események. De mekkorát tévedtem! Végre egy jól felépített, de azért még mindig több titokkal rendelkező világot ismerhettem meg. Nem mondom, hogy teljesen eredeti az ötlet, de legalább nem egy-két, hanem sok-sok ötletből lett összegyúrva és így már egész újnak tűnik. Elég sok az információ ami rázúdul az emberre, túl sok a szám és az idegen kifejezés amikről fogalmam sincs hogyan kellene kiejteni, de nagyjából ezek a negatívumok amiket el tudok mondani a könyvről. (na meg a sok nyomdahiba)
A főszereplő lány végre nem tini, hisz már 19 éves, a férfi főszereplők meg még idősebbek, mégis azért megmaradt a YA kategória bája is, hisz nincs erotika és szerelmi nyűglődés. Így aztán bátran ajánlom hímnemű olvasóknak.
A cselekmény végig izgalmas és eseménydús, ha nem is váratlan, de különös fordulatokkal.
És a férfi főszereplő! Úgy kellett már nekem egy ilyen karakter! Nagyon titokzatos, elsőre félelmetes, de mégis már az első megjelenésekor érezni lehet, hogy hatalmas lehetőségek vannak benne és még a könyv végén sem tudom eldönteni, hogy ő vajon a jó vagy a rossz oldalt képviseli (bár eldőlni látszik, de azért még sok a homály) és ez nagyon jó egy könyvsorozat esetén. Még a neve is különleges: Arcturus Mesarthim.
Szóval meg vagyok elégedve Samantha Shannon első könyvével, jól gyúrta össze a kis paneleket amikből az ilyen típusú könyveknek rendelkezni kötelező. Remélem a folytatás is legalább ilyen élvezhető lesz.
(Egyébként nekem leginkább a Tündérkrónikák jutott eszembe olvasás közben, talán a másvilági kapuk és a férfi főszereplő miatt)
Várom a folytatást, angolul már megjelent januárban, remélem magyarul is hamarosan megjelenik. Addig is be kell szereznem egy saját példányt az első részből. 10/9
Ha tényleg filmre viszik akkor ajánlom, hogy Michael Fassbender legyen a nagymester!

Mihail Bulgakov: Mester és Margarita 10/5
A kéziratok nem égnek el”-mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, A Mester és Margaritá-nak akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. A Mester és Margarita a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus történetét; maga Jézus (Jesua), aki Bulgakov értelmezésében úgy elevenedik meg előttünk, mint nagyon kevés Jézus-regényben: Isten fia ő, de egyúttal modern, töprengő értelmiségi; a szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki hiába látja a valódi értékeket, nem tud túllépni gyávaságán; a gyönyörűséges Margarita, aki maga az örök nőiesség…
Vannak könyvek amiket mindenkinek illik elolvasnia. (általános vélemény)
Ez egy olyan könyv.
Vannak könyvek amiket nem értem minek kellene mindenkinek elolvasnia. (személyes vélemény)
Ez egy olyan könyv.
A maga idejében biztos nagyon egyedi és különleges mű volt.

Moskát Anita: Bábel fiai 10/8
Folyik a munka Bábelben, mert mindenki tudja: aki felhúzza a tornyot, azé a hatalom. Az építkezésnél használt ereklyék, amelyek egy másik világból származnak, kezdik felmondani a szolgálatot, a papság soraiban intrika üti fel a fejét és lázadással fenyeget. A próféta, aki a bábeli egyházat alapította, halott, a torony pedig a mi világunkból szólít magának új látnokot.
Dávid, a korábban festőként dolgozó fiatalember egy ideje látása fokozatos elvesztésével küzd. Zavaros vízióiból megtudja, hogy a torony vette el szeme világát, ezért Bábelbe utazik, de hamarosan belekeveredik az egyházon belüli hatalmi játszmákba. Arzén, a város új főpapja, próbál kitörni édesapja árnyékából, a reformoknak azonban nincs helye ott, ahol vérrel és testrészekkel áldoznak Bábelnek.
A bibliai Bábel történetére alapozott modern és kegyetlen regényben vallás és babona csap össze a racionalitással. Moskát Anita novellái után az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb magyar fantasztikus könyvével jelentkezik.
Elsőkönyves, magyar, írónő, fantasy műfajban. Ha valamihez teljesen pozitívan és elnézően állok hozzá akkor ez az.
Ennek ellenére az elején folyton csak a hibákat láttam, úgy kb. a 150. oldalig, vagyis addig amíg a cselekmény teljesen át nem helyeződik Bábelbe. Amikor Dáviddal együtt beléptem a sivatagba, egy hosszú, de annál élvezetesebb utazásban lett részem. Az addig idegesítőnek ható hibákat elfelejtettem és annyira izgatott a szereplők és a torony sorsa, hogy egy ültömben kiolvastam a fennmaradt 250 oldalt.
Nagyon különleges és egyedi történetet varázsolt Moskát Anita azzal, hogy felelevenítette Bábel meséjét, úgy, hogy saját fantasy-világot épített köréje. Az istenkeresés, a vallási fanatizmus engem nagyon érdeklő témák és ráadásul hatalmas aktualitása van (sajnos) mostanában. A nehéz téma ellenére mégis olvasmányos és élvezhető regény lett a Bábel fiaiból. A karakterek közül egyiket sem zártam szívembe, sőt Dávid makacssága és egoizmusa különösen zavart, de pont egy ilyen karakter kellett főszereplőnek, hisz ezekkel a tulajdonságaival tudta csak kellőképpen indukálni az eseményeket. Arzént a súlyos öröksége gátolta abban, hogy igazán szerethetővé váljék számomra. De mindent összevetve nagyon tetszett ez a könyv, szívesen olvasnék egy folytatást, de akár egy teljesen más történetet is Anita tollából.

Kalapos Éva: Kéz a kézben (D.A.C.3) 10/7
A sorozat harmadik részében Flóra és barátai ismét olyan helyzetekkel találják szembe magukat, amilyenekkel még sosem találkoztak. Végre megtörik a jég, és Flóráéknál talán lassan helyreáll a családi béke, ezzel párhuzamosan azonban a lány magánélete egyre zűrösebbé válik. Flóra és Dani barátsága tovább mélyül, és fény derül arra, kik és miért zaklatják a fiút. Vajon hogy reagál a D.A.C. ebben a helyzetben? És mit tegyen Flóra, ha közben ő maga is egyre jobban összezavarodik a saját érzéseivel kapcsolatban? A hosszú, közös balatoni nyaralás alatt, tisztázódnak a dolgok vagy még jobban összekuszálódik minden? Születnek-e új szerelmek, lesznek-e nagy szakítások, hogyan alakul a társaság élete? Tarts te is Flórával, Zsanival és a többiekkel, és légy részese a D.A.C. 3. fergeteges nyári kalandjainak!
Tartja a színvonalat. De. Nem lesz a kedvenc sorozatom és nem is várom tűkön ülve a következő részt.
Őszintén szólva már nem is emlékszem miről szólt, pedig csak pár hét telt el azóta, hogy elolvastam. Kikapcsolódásnak elmegy.

Jane Austen: A klastrom titka 10/8
A Klastrom titká”-ban új oldaláról ismerhetjük meg Jane Austent. Halála után kiadott regényében az (ön)ironikus Austen mutatkozik meg nagy kifejezőerővel és roppant szórakoztató formában.
Mint minden regényében, az írónő itt is egy fiatal lány, Catherine Morland útját ábrázolja, akit kezdettől fogva „antihősnőként” mutat be. A sokgyerekes, szegény papi családban felnőtt Catherine semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy szépreményű, ám nagy csodálója a kor „gótikus” rémregényeinek. Életére is úgy tekint, mintha regényhősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos regények lapjain. A jövő azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó hős megmenti majdani szíve hölgyét, sem fényes báli részvételeket, sem örökké tartó barátságokat. A lányka bathi utazása balesetmentesen zajlik, élete első bálján kis híján elvész a tömegben, anélkül, hogy bárki lovagféle fölfigyelne rá, igaznak tűnő barátságáról pedig csak egyedül ő nem sejti, hogy üres, pénzhajhász és naivitását kihasználó kapcsolat csupán.
A Northanger Klastrombeli látogatása ugyan megcsillantja előtte a dermesztő kalandok lehetőségét: szellemjárta padlásszobákat, holttestnek ható viaszfigurákat, föld alatti cellákba zárt, elgyötört feleségeket, titkos csapóajtókat, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt is elmaradnak.
Catherine jutalma mindössze némi élettapasztalat, mert ahogyan illúzióit vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez. Még egy tisztes kérő is felbukkan, akinek az oldalán aztán Catherine új fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a saját hétköznapi életében.
Ez már a sokadig Austen regény amit olvastam, de először éreztem azt, hogy milyen ingerszegény lehetett az a környezet amiben ő élt, és ez mennyire befolyásolta a témákat amiről írt. (az életéről írt könyvet nem is bírtam elolvasni annyira unalmasnak találtam) A regény cselekménye ugyanis nem túl eseménydús, sőt néha egész unalmas, viszont a karakterek nagyon szélsőségesek és ez elég vicces alaphangulatot ad a könyvnek. Én legalábbis jókat mosolyogtam magamban a naiv főhősnőn, a hozomány- és férjvadász Izabellán, a hihetetlenül idegesítő rátarti és hazudós John Thorpe-on és az együgyű Mrs.Allen-en.
A könyv vége elég furcsa lett, mintha Jane nem happy endet akart volna írni, aztán mégis győzött benne a kor és a műfaj által meghatározott trend.
Jó volt, de nem a legjobb Austen.
Gondoltam megnézem a filmet, de már a szereposztásnál elbukott nálam a dolog.

Miranda Kenneally: Kivédhetetlen szerelem 10/8
Aki szerint az amerikai foci és a csajok nem férnek össze, az nem ismeri Jordant! A tizenhét éves lány a gimi csapatának kapitánya és irányítója: bitang tehetséges játékos, és a foci a mindene. (Az már csak hab a tortán, hogy a pályán folyton szívdöglesztő hapsik veszik körül…) Csapattársai tisztelik és szeretik − igaz, csak haverként tekintenek rá. De Jordannek amúgy sincs ideje pasizni, fontosabb, hogy egyetemi sportösztöndíjat szerezzen. Na meg hogy az apja végre elismerje a tehetségét.
A dolgok akkor kezdenek bonyolódni, amikor Ty Green, a kiváló irányító beiratkozik a suliba. Az irtó dögös srác egyszerre jelent veszélyt a lány posztjára és a szívére, Jordan pedig életében először elbizonytalanodik: vajon nyerhet-e a pályán és a szerelemben is?
Az összes „baba jelzőt” elpufogtatnám erre a könyvre, úgy mint édes, aranyos, cuki, kedves stb… De legfőképpen vicces.
Nagyon jól szórakoztam rajta, annak ellenére, hogy gőzöm sincs az amerikai fociról (most sem lettem okosabb) de nem is baj, mert csak keretet adott a történetnek, nem telepedett rá.
Szokásos, a műfajra oly jellemző klisékből áll ez a sztori is, de nem is vártam mást, így csalódást sem okozott.
Szerintem az egyik legjobb LOL könyv volt, amit olvastam. 

A hónap idézete:
Ha ma nem sikerül, majd sikerül holnap.
(Bulgakov) 

Kitekintés a könyvek mögül 1.

Mivel a havi összefoglalókban ezentúl csak az olvasmányaimról fogok írni, nyitottam egy új témát a sorozatoknak, színháznak, filmeknek, tv-műsoroknak, mivel a véleményemet nem mindig tudom (nem is akarom) magamnak megtartani.

Tv:
Rising Star
Nemcsak azért mert győri vagyok, és ezáltal egy kicsit elfogult, de az egyetlen számomra említésre méltó énekes ebben a tehetségkutatóban Fehérvári Gábor Alfréd volt.
Egyedi, ezer közül is felismerhető hangszín jellemzi, ezt a -ha lehet hinni a tv2 marketingnek- teljesen amatőr, jó kiállású srácot. Nyilván van még mit tanulnia, ráadásul sokaknak nem tetszik a hangszíne - egyesek szerint nincs hangja, szerintem meg ezeknek az embereknek nincs füle - de egyedül ő az egyetlen akit igazán tehetségesnek tartok. Norbi tucat, Palmira bár túl fiatal talán egzotikus külseje miatt lehet esélye, néhány producernél, Sramek meg, hát ő nem az én ízlésvilágom, de megvan a varázsa azt elismerem.
A szavazási rendszer tetszett, műsorvezető, zsűri nem érdekelt, a tv2 többórás műsorai mindig untatnak, olvasás közben csak a produkciókat néztem és szavaztam. Többször húztam nemet, mint igent ez is csak azt bizonyítja, hogy nincs már több énekes tehetség, aki az ilyen jellegű műsort el tudja adni.

A Dal
Tavaly imádtam, sokat hallgattam a műsorban megszólaló nótákat, írtam is az adásokról itt a blogon. Idén nem hozott annyira lázba, de azért előzetesen mind a 30 dalt meghallgattam és most is lett pár kedvenc. Tavaly számomra egyértelműen Kállay száma volt a legjobb, idén viszont nem tudok igazán állást foglalni egy dal mellett sem.

Akik egyáltalán nem tetszenek/ nem is akarom hallani soha többet:
Szűcs Gabi - egyetlen egy alkalommal sem bírtam végighallgatni, nagyon nem az én világom.
Boggie: íííszonyúúúúan unalmas, egy aprócska dallamot sem bírok belőle felidézni, pedig háromszor már minimum hallottam. Ráadásul nekem Boggie nagyon ellenszenves, a bordó műbőrruha meg nagyon rossz választás.
Pankastic: műfaji problémám van vele.
Tóth Vera: ez is rém unalmas, semmi egyediség nincs benne, Vera viszont nagyszerű.
New Lever Empire: a tavalyi daluk ezerszer jobb volt, ez egy tuc-tuc és más semmi. Pedig Zola hangszíne nagyon jó, kár hogy nem tud bánni vele.
Péter Barbara: nem is emlékszem rá, jellegtelen.
Fool Moon: acapella oké ez rispect, de még mindig cikinek tartom őket.
Keresztes Ildikó: ezzel a számmal kár volt égetnie magát. Unalmas, közhelyes, egytucat.
Chances: lagymatag, élőben katsztrófák voltak. 
Spoon: falra mászok ettől a zenétől, mégis úgy érzem működhet odakinnt.
Karmapolis: Műfaji gondom van vele.

Közepesre értékelem/ ráteszem a lejátszómra aztán majd eldöl a sorsuk:
Bogi: tavalyi dalát utáltam, ez jobban tetszik, a középdőntőben jobb volt, de még mindig nem értem miért nyomják minden évben ezt a lányt.
Gájer Bálint: nekem a swing valahogy a karácsonyi dalokkal/hangulattal függ össze, máskor annyira nem hallgatok ilyet. De Bálintot kedvelem.
Ív: nem az én zenei világom, és egyik élő-adásos produkciója sem tetszett, de a dalban találok fantáziát.
Oláh Gergő: élőben sokkal jobban énekli, mint a studiófelvételen. Nem tudom ez miért van.  A dallam tetszik, de a szöveg túl direkt.
Other Planet: ezt a zenei stílust szerintem nem értékelnék az Eurovízion, nagyon jó az énekes hangszíne, én eddig nem ismertem őket, egy kicsit monoton nekem.
Wolf Kati: nem rossz, de annyira nem jó, mint a Szerelem miért múlsz.
Mujahid Zoli: fiúbanda nóta.
Farkas-Jenser Balázs: kellemes szám, de semmi egyéb.
MDC: kocsiban jó hallgatni.
Szakács Gergő: élőben borzasztó volt, a hangulata tetszik, bár a szöveg gyenge.
Magyar Bori: furcsálltam, hogy nem jutott tovább, mert szerintem egész jó kis dal ez.
Leander Rising: zeneileg nekem  a legjobb, de a szöveg! Mi az hogy hajnalom éjjelén?
Dér Heni: ez is csak egy korrekt nóta, nincs benne több. Az a bőszoknyás előadás meg borzasztóan erőltetett volt.
Szécsi Saci és Böbe: még mindig nem igazán bírom a hangjukat -különösen élőben- de ezt a dalt nagyon megcsinálták.

Az én döntőseim/amiket hallgatok:

5. Antal Timi: nekem ez egy Demi Lovato dal, kár, hogy élőben Timi nem bírta elénekelni. Ezt a rövidnadrágos cuccot sem kellene erőltetni a pipaszár lábaihoz. A szám viszont tetszik.
4. Éliás Gyula Jr feat. Fourtissimo: élőben nem tetszett egyik alkalommal sem, de a stúdiófelvételen nagyon hatásos.
3. Passed: kár, hogy 3 percesnek kell lenni a dalnak, mert a 2. perc után már kicsit unalmas, de számomra nagyon egyedi, újszerű és izgalmas. Májusig meg bőven tudna gyakorolni az énekeslány.
2. Szabó Ádám: amikor először hallottam egyáltalán nem tetszett, de amikor Ádám élőben énekelte, leesett az álam.  Fülbemászó dal, nagyon jó előadóval, aki még ráadásul cuki is. Szerintem a döntőbe bejutnánk vele Bécsben.
1. Proof Of Life: még az elődöntőben kiestek, nekem mégis ez a kedvenc dalom a 30-as felhozatalból. Egyetlen hibája van a rap-betét. Persze Bécsbe nem lenne jó.

Szerintem a 4 döntős: Wolf Kati, Szabó Ádám, Boogie, Passed lesz.
Bekeverhet Ív vagy a Spoon.
Én Ádámot küldeném, vagy a Spoont.

 Frissítés!!!!

Döntő után:
Kicsit csodálkozom a Passed mellőzését és Mujahid Zoli döntőbe jutását, de végül is az eredmény szempontjából mindegy.
Az ízlésem általában hasonló  közízléshez, de most nagyon nem értek egyet a végeredménnyel.
Egyszerűen nem értem miért lenne ez a dal jó az Eurovisiora. Unalmas, a téma szerintem egy ilyen bulin irritálóan komoly és közhelyes és HATÁSVADÁSZ, a lány sem jó énekes és a személyisége is ellenszenves,  én személy szerint csodálkoznék rajta ha a döntőbe bejutna. Viszont ha sok pacifista és álszent fog a tv előtt ülni akkor akár........de nem, egyszerűen nem hiszek ebben a dalban és kész. De hát ez csak egy ember véleménye és mivel magyar vagyok így nyilván nem leszek ellendrukker.

Eurovision után:
Nem szerettem meg a dalt az elmúlt hónapokban, az elődöntőben mégis szurkoltam a továbbjutásért. Ez sikerült és nagyjából ennyit is ért az egész. Szerintem 40-ből 20.-nak lenni nem is rossz.
Az én kedvencem a belga, svéd és meglepő módon a nulla pontos német volt.

Összefoglaló - 2015. január

10 könyv, 1 újraolvasás, 4 magyar írók műve, és 2 férfi író, vagyis inkább 3.
És tőlem szokatlan módon háromszor is kiosztottam a 10 pontot!


Tavi Kata: Nyitótánc 10/9
Újraolvasás volt a 2. rész előtt.
Első olvasáskor, ezt írtam: http://ananiila.blogspot.hu/2014/03/tavi-kata-nyitotanc.html
Másodszorra is tetszett.

Tavi Kata: Ballépések 10/10
Sulijegyzetek 2. része
Szeptember van, és tanévnyitó, Lilla szorongva várja Krisztiánt. Nyár elején elcsattant egy csók, de utána hiába vár folytatásra.
Krisztián körül teljes a káosz, a rockistennek kinéző fiú elutasító Lillával és másokkal, sőt, a kosarazásban sem leli örömét.
Mi folyik a háttérben? Mit kavar a felbukkanó exbarátnő, Adrienn? Miért állít be Lilla bulijára és miért kezdenek verekedni a srácok?
Lilla éli a tánctagozat mindennapjait, de az iskolai órák és fellépések mellett nyitva tartja a szemét. Rájön, hogy Márk és Krisztián ellenséges viszonya mögött apró, múltbeli titkok rejlenek, és szuperkém barátnőivel akcióba lendül, hogy megtudja, mi az igazság.
Ám Lillát meg mások figyelik, akik félreértik a fiúkkal folytatott barátságát, és mocskos pletykákat terjesztenek.
Vajon mit érez iránta Krisztián? És kit szeret Márk?
Lilla keményen küzd, szenvedélyesen táncol, de néha elbukik. Lesz olyan fiú, aki erős karjával átöleli és az Élet nagy táncparkettjén igazi társa lesz?
Jobb volt mint az első rész, így erre kénytelen vagyok megadni az öt csillagot még akkor is ha nem tökéletes. De a magyar írókkal amúgy is elnézőbb vagyok. Nagyon berántott, alig tudtam letenni, pedig igazából nem volt benne semmi különös. Ugyanazok a fordulatok, hisztik, tini-drámák, némi humorral és kedvelhető vagy éppen nagyon is idegesítő karakterekkel, mint az összes többi sulis mindennapokról szóló YA könyvekben. Egy kicsit talán hosszú is lett, kevesebbszer is lehetne büfébe menni vagy kiülni a lelátóra, főleg ha igazából nem történik semmi. Ráadásul Lillát nagyon utálnám ha osztálytársa lennék, de azt elismerem, hogy olvasni egy ilyen hisztis de mégis öntudatos csajról eléggé érdekes. Megvallom jobban tetszenek azok a YA könyvek amikben a 16 évesek még nem szexelnek, isznak és cigiznek mindennap, és még körüllengi őket egyfajta gyermeki báj és romantika. Ebből a szempontból is ez az én könyvem. Persze 17 évesen már több minden belefér, várom is hogyan alakul hőseink sorsa, remélem minél hamarabb olvashatom.

Maggie Stiefvater: A skorpió Vágta 10/10  A hónap könyve!

A Skorpió Vágtát november elején rendezik. A lovasok mindent elkövetnek, hogy megzabolázzák tengeri lovaikat, és célba jussanak.
Van, aki túléli.
Van, aki belehal.
Idén a tizenkilenc éves Sean Kendrick a címvédő bajnok. Nem a szavak embere, és ha fél is, mélyen hallgat róla.
Puck Connolly más. Soha nem gondolta, hogy egyszer majd indulni fog a Skorpió Vágtán. De a sors úgy hozza, hogy kénytelen benevezni a versenyre – egyedüli lányként. Sejtelme sincs, mi vár rá.
A nagysikerű Shiver-trilógia szerzője, Maggie Stiefvater, megint megmutatja, milyen az, amikor a szerelem és az élet komoly akadályokba ütközik, és csak az marad életben, akinek a helyén van a szíve. A Skorpió Vágta minden olvasó számára felejthetetlen élményt nyújt.
Úgy álltam neki, hogy a tesómnak nem tetszett, pedig ő régen lovagolt is, engem meg soha nem érdekeltek a lovak és így a velük kapcsolatos könyvek sem. Húztam is egy kicsit a szám, hogy ez vajon tényleg kell e nekem. Az eleje nem is tetszett, a harmadánál meg is kérdeztem a húgit, hogy vajon lesz e valami cselekmény is ebben a történetben vagy végig ilyen szenvedélymentes tőmondatokra számíthatok két rendkívül zárkózott ember szemszögéből? De aztán a könyv felénél azt vettem észre, hogy egyre jobban tetszik amit olvasok, kezdek izgulni a főszereplőkért és élvezem ezt a fura hangulatot ami árad ebből a sztoriból, és ami szerintem leginkább a skandináv krimik hangulatát idézi. Hisz ez a történet is egy szigeten játszódik, ahol könyörtelenek a körülmények, a megélhetés miatt a legtöbben lelépnek, a megmaradt lakosság között sok a testi vagy lelki sérült (nyilván nagy a belterjesség), csak itt nem egy megtervezett gyilkosság borzolja az embereket hanem a viadal, ami arra a pár napra felbolygatja az egyébként elég borús kis közösség életét. És ha beköszönt a november, beköszönt a halál is, ami ugyebár a skandináv krimikben is elkerülhetetlen. A különbség, hogy ebben a történetben nyomozás helyett inkább egy kis fantasy-szál van beépítve, mégpedig a tengeri lovak megjelenésével, ami számomra egy új ötlet, ilyesmiről még nem olvastam.
Szóval ez nem egy tipikus Könyvmolyképzős könyv, aki könnyed és cselekmény dús olvasmányra vágyik sok-sok romantikával annak nem ajánlom, hisz nagyon lassan folydogálnak az események, rengeteg a leírás, olyannyira részletes, hogy szinte láttam magam előtt Thisby-t, a tengeri lovakat és a két morózus, szótlan, de kitartó főhőst. Ami még nagyon tetszett benne az a szerelmi szál. Nincs bő lére eresztve a romantika, sőt, mindössze pár mondat az egész mégis tökéletesen érthető mi zajlik a két ember között.
Még nem olvastam Maggie Stiefvater-től, de ha a többi írása is ilyen akkor azonnal ide vele. 

J.M. Clements: Spartacus-kardok és hamvak 10/5
itt írtam róla: http://ananiila.blogspot.hu/2015/01/j-m-clements-spartacus-kardok-es-hamvak.html

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás 10/6
Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.
Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?
Pozitívuma, hogy olvastatta magát, annak ellenére, hogy rettentően túlírt sztori. Néha nem tudtam, hogy röhögjek vagy inkább bosszankodjak egy-egy fordulaton, (inkább bosszankodtam) Ez nem egy reális sztori az biztos. A karakterek inkább idegesítőek: Abby egy buta tyúk, aki mindenből problémát gyárt, Trevis meg az a típusú rossz fiú akitől a hideg ráz, én félnék tőle. Ami tetszett az Mare és Abby barátsága.
Az az igazság, hogy a Háború és béke mellé kerestem egy könnyed csajos sztorit és ezt meg is találtam benne, úgyhogy nem panaszkodom. Az őrző pl. sokkal rosszabb volt.
Mindenesetre nem tudom akarom e ugyanezt a sztorit Trevis szemszögéből is.

Lacey Weatherford: Crush-Bizsergés 10/3

Cami Wimberley-nek van egy terve, és ebben a tervben nem jut hely a fiúknak – főleg minden idők legvadabb partiállatának, Hunter Wildernek nem, mindegy milyen jóképű és karizmatikus. Cami gyönyörű, végzős, elképesztően tehetséges, jó tanuló, s mindent megtesz azért, hogy bekerüljön álmai főiskolájára, musical színház szakra. Minden tökéletes.
Hunter Wilder nem akar barátnőt – attól most csak túl bonyolulttá válna az élete. Főleg Miss Jókislányt nem akarja, de akkor miért nem tudja levenni róla a szemét? Megpróbálja tartani tőle a három lépés távolságot, de a sors mintha a másik karjaiba taszítaná őket. Régóta nyilvánvaló mindenki számára, hogy tetszenek egymásnak.
Attól a pillanattól kezdve, hogy a 81. oldalon (e-ben) megvilágosodtam és rájöttem Hunter nagy titkára, már nem is érdekelt az egész. Egyszerűen nem bírom az ilyen típusú történeteket. Előre láttam már minden konfliktust, fordulatot, de azért megkínozva magamat csak azért is végigolvastam, hátha legalább a karakterek hozzátesznek valamit. De nem.
A szereplők olyan szinten felületesnek vannak megírva, hogy egy felfújt lufiról is összetettebb jellemzést tudnék írni. Cami annyira buta és felszínes, hogy semmit nem vesz észre a közvetlen környezetében sem, de az tudjuk, hogy szép vörös haja van amin gyönyörűen csillog a fény és ami annyira elbűvöli Huntert.
Nagyon kiakadtam, bocsi inkább abba is hagyom, mielőtt…….
Ez nem a jól sikerült KK kiadások közé tartozik.

Marni Bates: Láthatósági mellény lúzereknek 10/7
„Nem leszek többé Láthatatlan!” − Ez Jane Smith új jelmondata. A stréber lányt addig nem zavarta, hogy mindenki átnéz rajta, amíg két barátjával osztozott a lúzersorsban. De amióta Mackenzie Logannel jár, Corey-t pedig leköti rocksztár pasija, Jane magára maradt. És ebből elege van! Amikor a suliújságnál megbízzák, hogy írjon egy ütős vezércikket, úgy érzi, végre megmutathatja, nem az az életképtelen kiscsaj, akinek mindenki hiszi. Arra azért nem számít, hogy ehhez előbb be kell mosnia egy izomagyú focistának, sőt még a suliból is felfüggesztik. És arra végképp nincs felkészülve, hogy egy idegesítő, szexi fotós srácot varrnak a nyakába, aki a sírba kergeti. Vagy inkább életre kelti?
Segítség Youtube sztár lettem sorozat 3. része.
Tipikusan az a könyv aminek már a felénél elfelejtettem, hogy mi történt az elején, pedig egy nap alatt kiolvastam. Aranyos volt, olvasmányos és végre egy kedvelhető főhősnő is volt benne, viszont a fiú főszereplővel nem voltam megelégedve valahogy az ő portréja hiányos.
Nem mondanám , hogy az előző könyvekből sokra emlékszem és biztos vagyok benne, hogy mire megjelenik a következő rész ebből sem fogok szinte semmire. De azért jól éreztem magam olvasás közben. 

Pierrot-Gábor Endre: Az ördög köve 10/9
itt írtam róla: http://ananiila.blogspot.hu/2015/02/pierrot-gabor-endre-az-ordog-kove.html

Gárdonyi Géza: Az a hatalmas harmadik 10/10
Részlet a regényből: „Az állomáson sokáig kellett várnom. A hófuvás mindenfelől késleltette a vonatokat. Délben jelentette a portás, hogy a debreceni vonat csak estére várható, a kassai meg csak éjfél felé. – No, hálistennek! – káromkodik az egyik utas, – ismét erősödhetünk a türelem erkölcsében.”
Egyszerűen imádom ahogy Gárdonyi ír, nem véletlenül a kedvenc íróim egyike. Az egyszerű dolgokat is olyan szépen tudja elénk tárni.
Ismerve életét nem csodálkozom a hölgyekhez és a házassághoz való kapcsolatán, jókat nevettem egy-két nőkkel kapcsolatos megnyilvánulásán. Ez a kis regénye is erről szól, a férfiról aki azt gondolja képes nő nélkül élni, hisz megtapasztalta már a házasság rossz oldalát, de amikor belép az életébe a földre szált angyal Mariska képében, mégis át kell, hogy értékelje véleményét a szerelemmel kapcsolatban. Külön öröm számomra, hogy végre egy férfi szemszögéből olvashattam egy szerelmi történetet. Nagyon emberi az egész történet. Már az első sorok beszippantottak, kár hogy ilyen kis rövid lett. 

Richelle Mead: Vámpírakadémia 10/7
A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.
Ez megint egy olyan sorozat amivel késtem pár évet. Régebben biztos sokkal jobban tetszett volna, most csak egynek érzem a sok YA fantasy között. Még abban sem vagyok biztos, hogy folytatom. De legalább csökkent a várólistám. 
Megnéztem a filmet is. A rajongót csalódását megértem, de szerintem egész korrekt kis film lett belőle, vasárnap délutáni kis szösszenetnek elmegy.


Kedvenc idézetem ebben a hónapban:

A szerelem nem egyéb, mint vérkeringés zavarodása. A zavarodás oka meg : a fajfenntartó erő követelődzése.
(Gárdonyi Géza)

Pierrot-Gábor Endre - Az ördög köve

Fülszöveg:

Egy mecseki falu rejtélyes pusztulása 1407-ben…
Egy égből zuhant lebkő titka…
Szerencsevadászok és tudósok küzdelme…
Jonathan Hunt, a New York Times újságírója visszatér…
A „Jumurdzsák gyűrűjé”-nek főhőse a bravúros egri nyomozás után két évvel Debrecenbe látogat, ahol szinte az égből pottyan ölébe egy újabb rejtély. Megismerkedik egy vonzó atomfizikusnővel és forrófejű öccsével. A fiú eltűnik, és a szálak ezúttal is a múltba vezetnek. A kalandokban és váratlan fordulatokban bővelkedő nyomozás évszázadokkal repíti vissza az időben Jonathan Huntot. A könyvtárakban, múzeumokban meglelt dokumentumok, kéziratok és levelek különös természeti jelenség létezésére utalnak. A Magyar Faustként ismert legendás debreceni tanár, Hatvani István hagyatékából kiderül, már ő is vizsgált a 18. században egy bizonyos égi eredetű követ, amely óriási kristályt, talán gyémántot rejt. Az értékes kincsért századokon átívelő hajsza kezdődik.
A tét óriási, Jonathan Hunt ugyanis kideríti: az „ördög köve” halálos miazmát rejt, amely akár az egész emberiséget elpusztíthatja…

Jonathan Hunt kalandok 2. része.

Az első rész Jumurdzsák gyűrűje címmel jelent meg, és Pierrot írótársa még Szélesi Sándor volt. Bár bejegyzés nem született róla, de természetesen olvastam már régebben. Minden megvolt benne amit szeretek egy kaland-sci-fiben. Időutazás, történelmi háttérrel és kedvenc magyar írómmal Gárdonyi Gézával. 10-ből 8 pontra értékeltem és rögtön be is szereztem a 2. részt, amit aztán rossz szokásom szerint feltettem a könyvespolcra és jó egy évig ott is hagytam, mivel a moly-on is elég rossz az értékelése és apámnak sem tetszett. De milyen jó, hogy beneveztem a Könyvmolypárbajra, így hamar rájöttem nem kell mindig adni mások véleményére.

Kiadó: Alexandra 2012
Műfaj: kalandregény

Szereplők:
Johnatan Hunt: magyar gyökerekkel rendelkező amerikai újságíró.
Vera: atomfizikus és egy túlságosan anyáskodó nővér.
Hatvani István: a magyar Faust, az általa hátrahagyott nyomokon próbál kiigazodni főhősünk.

Véleményem szerint nagyon jót tett az íróváltás a könyvnek, bár az első részt már több mint 3 éve olvastam és erősen megkoptak az érzéseim és emlékeim, de azt tudom, hogy a stílusa nem igazán tetszett, ilyen problémám a mostani könyvvel viszont nem volt.
A történet két idősíkon játszódik, miközben Hunt nyomoz és kalandozik a jelenben megismerjük a múltat is mely 1407-ben egy meteoresővel veszi kezdetét és évszázadokon keresztül követhetjük nyomon a lebkövek eredetét.

Végig nagyon érdekesnek és izgalmasnak találtam a történetet, fogvatartott és szívesen olvastam a kalandokat. Az első részben Egernek szinte minden utcáját megismerhettem olyan részletesen és pontosan beleszőtte a történetbe az írópáros a várost, de sajnos ez most nem így történt. A sztori nagy része Debrecenben játszódik egy kis balatoni kitérővel. Ugyan meg lett említve egy-két híres debreceni épület, de most nem éreztem azt, hogy ezzel a könyvvel nekiindulhatnék megismerni a várost, ahol én még soha nem jártam. Viszont nagyon jó olyan kalandos történetet olvasni amely kis hazánkban játszódik, magyar szereplőkkel és magyar történelmi anekdotákkal.
Már az első részben is furcsállottam a kissé különc, de lehet, hogy csak túlságosan is életszerű szereplőket. Mintha az írók nem akarnának igazán szimpatikus karaktereket írni. Maga a főhős is eléggé megosztó figura. Jobban hasonlít egy kicsit hóbortos, bogaras tudósfélére, mint újságíróra. Minden emberben talál valami nem kedvelhető tulajdonságot és a magyar ételekkel sem éppen baráti a viszonya, ez egy ideig idegesített, de aztán már jókat nevettem rajta. A női főszereplő Vera is tele van negatív tulajdonságokkal, de természetesen nem árulok el nagy titkot, hogy még így is elnyeri Johnatán tetszését. Úgy látszik új kalandok mellé mindig új nő kerül főhősünk oldalára.
Természetesen lehet párhuzamot felállítani Dan Brown által írt Robert Langdon sorozattal. Ki ne ismerné A Da Vinci-kódot vagy az általam jobban kedvelt Angyalok és Démonokat. Akik szerették ezeket a könyveket azoknak bátran ajánlom Johnatan Hunt kalandjait, hisz ugyanaz a séma csak magyar helyszíneken magyar történelmi háttérrel egy kis sci-fivel vegyítve.
Nem állítom, hogy nincs a történetben logikátlanság és különösen az első részben túl sok a véletlen is ami előremozdítja a cselekményt, de ez hazai és én mindig elnézőbb vagyok a magyar írókkal.
Furcsállom azok véleményét akik unták néha a történetet elsősorban a sok tudományos rész miatt, nos ezek az olvasók még biztos nem olvasták A marsit. :)  Nekem nem volt sok vagy unalmas pedig abszolút humán beállítottságú vagyok.
Egészen az utolsó oldalakig akár különálló könyvként is olvasható ez a rész, de a legvégén egy váratlan telefonhívással összekapcsolódik a történet az első résszel és ezzel meg is adja az irányt  a harmadik könyvnek.

A harmadik rész Magister M címet kapta és  színhely ezúttal Pécs lesz, ahol én már többször is jártam (igaz nagyon régen) és egyik kedvenc városom.
A karácsonyra kapott könyvutalványból ezt vettem, remélem nem bánom meg.

Történet: 10/9
Karakterek: 10/8
Stílus10/9

Összesítve: 10/9
Most úgy érzem jobban tetszett, mint az első rész, de lehet hogy azt újra fogom olvasni és akkor átértékelem a Jumurdzsákra adott 8 pontot.

J. M. Clements - Spartacus-kardok és hamvak

Fülszöveg:
VANNAK LEGENDÁK, AMELYEKET VÉRREL ÍRTAK
Spartacusnak, a gladiátornak, Capua újdonsült bajnokának ezúttal egy temetésen kell harci erényeit megcsillogtatnia – egy vagyonos ember ravatalánál, akit a saját rabszolgái gyilkoltak meg brutális módon. Spartacus becsvágyó gazdája, Quintus Batiatus azonban gladiátorai felvonultatásánál többre vágyik: a lehetőséget megragadva az elhunyt birtokát is szeretné megkaparintani.
Az amphiteatrumban a vér és a halál jelenti a legfőbb látványosságot.
Akadnak azonban csaták, amelyeket nem az aréna homokján vívnak…
Regényünk, amely a roppant nagy sikernek örvendő Spartacus filmsorozathoz kapcsolódik, az ott felvonultatott szereplők részvételével, a sorozatban megismert környezetben játszódik. A könyv eseményei a Spartacus: Vér és homok epizódjaiban ábrázoltak után történnek, így még mélyebb bepillantást kínálnak az aréna vérrel, szexualitással és intrikával teli könyörtelen, öldöklő világába.

Kiadó: Delta Vision 2013
Műfaj: filmregény (történelmi)

Szereplők: Spartacus, a hős gladiátor aki ekkor még nem is sejti a végzetét.
Quintus Batiatus: lanista, aki gladiátor játékokat szervez, Spartacus gazdája
Pelorus: halála okozza a bonyodalmakat
Verres: Pelorus örökségének kezelője
valamint olyan a sorozatból más ismert szereplők mint: Varró, Lucretia, Ilithya stb.


Természetesen néztem a sorozatot és imádtam annak ellenére, hogy nem egy csajos műsor volt a sok vérrel és belezéssel. Viszont karakterekben nagyon erős volt a felhozatal, kedvencem pl. Ashur vagy a szerelmespár Agron és Nasir vagy Crixus. Viszont soha nem volt a kedvencem Spartacus, legalábbis addig amíg Andy Whitfield játszotta, valahogy Liam McIntye a kezdeti botladozás után hozott egy kis lágyságot a figurába és ettől számomra kedvelhetőbb lett.
Ami nagy erénye volt a sorozatnak még, hogy ennyi kockás hasat nem láttam még egyetlen más sorozatban sem. :D
Sajnáltam, hogy vége lett, egy jó kis Caesaros spin-offot megnéztem volna még egy-két évadon keresztül. Most megint ókori történet nélkül maradtunk a tv-sorozatok terén.

A könyvet azonban mégsem magamnak vettem, hanem apámnak aki szintén látott pár részt a sorozatból és tetszett neki. Ami azt illeti a könyv is bejött neki, így karácsonyra meg is kapta a folytatást.
Ezek után és a viszonylag jó moly-os értékelések után vettem a kezembe a könyvet 2015. negyedik olvasmányaként.

A könyvbeli történet nem a sorozatbeli sztorit írja le, hanem egy olyan kis történést elevenít meg ami az első évad alatt játszódik (ezért nem is értem miért nem Andy van a borítón). Ekkor Spartacus már Capua új bajnoka, barátjával Varro-val (Jai Courtney-ből mekkora filmsztár lett azóta! Igaz egy birkanyírást kellett hozzá :D) gazdájával és annak feleségével Neapolisba utazik egy temetésre, ahol aztán a becsvágyó Batiatus megkezdi szokásos intrikáit.

"A színház csak egy félkör – duzzogott Batiatus . – A közönség a színpad körül ül , és onnan figyeli a történet kibontakozását. De az amphitheatrumban középen bontakozik ki a dráma. Nincs meg benne a halogatás lehetősége, nincs esély váratlan meglepetésekre. A közönség a legvalóságosabb, leghúsbavágóbb drámának lehet tanúja – az életért való küzdelemnek. "

Sajnos azt kell mondjam maga a történet nem túl érdekes, se nem izgalmas, viszont eléggé zavaros. Szerintem azok akik a sorozatból egyetlen egy epizódot sem láttak ne is próbálkozzanak ezzel a könyvvel.
Számomra nagyon furcsa volt a stílusa és emiatt nem is volt olvasmányos, eléggé kínlódtam vele. Rengeteg latin kifejezés van benne amihez ugyan van a végén jegyzék, de én ezt a megoldást nem szeretem, jobb lenne a lap alján, hogy ne kelljen folyton lapozni. Mivel a történetben semmi izgalmasat nem találtam próbáltam inkább a karakterekre fókuszálni, de valahogy az sem stimmelt. Batiatus a könyvben is igazi taplóként viselkedik, Lucretia viszont jóval visszafogottabbra sikerült.
Spartacus viszont hozza a formáját: egyenlőre még az engedelmes rabszolgát játssza hisz gazdája megígérte neki, hogy megkeresi feleségét Surát.
Rá kellett jönnöm, hogy mennyit számít a színészi játék amivel életet lehelnek a papírmasé karakterekbe.

Szerintem a legnagyobb bajom azzal volt, hogy túl fiúsra sikerült megírni ezt a könyvet nem véletlen, hogy apámnak tetszett. Itt is jelen van a sorozatra oly jellemző erotika, mocskos beszéd és a sok brutalitás, de túl sok benne a politika, Ciceró megjelenésével meg a szónoklat és filozófia, igaz így legalább történelmi tények, törvények is szerepet kapnak. Engem viszont ez most untatott és nagyon hiányzott a sorozatbeli látvány.
A sorozatról oldalakat tudnék írni, igaz nem csak jót, de erről a könyvről semmi pozitív nem jut eszembe, ha nem kihívásként olvasom (könyvmolypárbaj) nem fejeztem volna be.

Történet: 10/4
Karakterek: 10/6
Stílus: 10/4

Összesítve: 10/5
Csakis a sorozat rajongóinak ajánlom.
Ebben az esetben nem a könyv a jobb. 
De
mivel a következő rész a Morituri-t már más írta, így adok neki egy esélyt.

2014 év összegzése olvasmányaimról

2014-ben 107 könyvet olvastam el, 12-vel többet mint előző évben. Egy könyvet hagytam félbe és mindössze három újraolvasásom volt.
A 107 könyvből 21-et írt magyar író, ezzel sajnos nem jött össze az előzetesen megfogadott 25%.
A férfi-nő írók aránya: 30 - 77, a 28%-kal teljesítettem a saját elvárásomat. Ifjúságit még mindig túl sokat olvasok és sajnos tavaly egyetlen klasszikust sem olvastam.

10 pontot kapott könyvek, vagyis 2014-ben a kedvenceim:
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz! (YA-romantikus)
On Sai: Scar (sci-fi)
Emma Donoghue: A szoba (dráma)
Robert Galbraith: Kakukkszó (krimi)

Kedvenc újonnan felfedezett sorozatok:
Peter James: Roy Grace sorozata (krimi)
Lois Lowry: Az emlékek őre (disztópia)
Michael J Sullivan:  Riyria krónikák (fantasy)

Kellemes meglepetés:
Tavi Kata: Nyitótánc (YA-sulis)
Leiner Laura: Késtél (YA)
Andy Weir: A marsi (sci-fi)

Legnagyobb csalódás:
Laurell K Hamilton: Isteni vétkek

Legrosszabb könyv:
J Sterling: The Perfect Game- A hibátlan játék

Kedvenc új szereplők:
Chester/Scar
Cormoran Strike/Kakukkszó
Mark Watney/A marsi

Kedvenc újonnan felfedezett írók, ráadásul mindegyik magyar!
On Sai
Tavi Kata
Anita Gayn

2015-re megfogadom, hogy:
- legalább 80 könyvet elolvasok
- teljesítve a bevállalt kihívásokat legalább 10 klasszikust magamévá teszek
- megpróbálok legalább 25 %-ban magyar íróktól olvasni


Jó olvasást mindenkinek 2015-re!

Összefoglaló - 2014. december

2014 Győr-Széchenyi tér

Vége az ünnepeknek, jöhetnek a dolgos hétköznapok és a felszedett pluszkilók leadása.
A rengeteg jövés-menés és ünneplés miatt nem igazán volt időm olvasni, az egész éves listákat figyelembe véve szerény számnak tűnik a 7.

Olvasmányaim: 7 könyv

Brandon Sanderson: Acélszív 10/8

Hősök nem léteznek.
Az Idolok hihetetlen képességekkel bírnak, de őket egytől-egyig a gonoszság vezérli.
Chicago felett a leghatalmasabb Idol vette át az uralmat. Acélszív parancsol az elemeknek, és állítólag nem fog rajta pisztolygolyó, penge és bomba sem. Legyőzhetetlen.
Mindez tíz éve történt. Az emberiség a puszta túlélésért küzd. Senki sem lázad, csupán egyetlen csoport: a Leszámolók. Átlagemberek sötét, kétes csoportja, akik eltökélték, hogy az Idolok tanulmányozása révén kiderítik a lények gyenge pontját, és végeznek velük.
A nevem David Charleston. Egyelőre még nem tartozom a Leszámolók közé, de feltett szándékom csatlakozni hozzájuk. Van nálam valami, amire szükségük lehet. Valami értékes és hihetetlen dolog. Nem tárgy, hanem tudás. Én ismerem a titkát.
Tanúja voltam annak, amint Acélszív megsebesül.

E z az a könyv amivel meg lehetne szerettetni az olvasást egy tizenéves sráccal, főleg ha képregényrajongó!
Sanderson legnagyobb erőssége az általa teremtett képzeletbeli világ, és az olvasmányos, könnyen emészthető stílus. Gyengesége a karakterábrázolás. Legalábbis az eddig általam olvasott könyveiben ez így volt.
Ebben a történetében is sajátos az Idolok által uralt jövőkép, jól átgondolt és viszonylag jól felépített, de azért éppen csak annyit fed fel ami egy első részben elég. Az írás most is olvasmányos, de nekem a humora nem mindig jött át.
A karakterek, nos igen ez még mindig nem az igazi. David bár 20 éves sokat megélt srác, néha bizony úgy viselkedik mintha 13 éves kiskamasz lenne. És ettől lesz a könyvnek YA hangulata, talán nem véletlenül, hisz ez most az uralkodó műfaj.
Nem csodálom, hogy érdekli halivúdot a történet, mert én olvasás közben szinte láttam magam előtt a filmet, ugyebár most ezek a képregény(szerű) adaptációk nagyon menők, ez a könyv pedig szenzációs alapanyag.
Akik szeretik Pittacus Lore sorozatát azoknak ez a könyv is kötelező!
Szóval összességében jó volt és biztos vevő leszek a folytatásokra is, de nekem ha Sanderson akkor inkább az Elantris.

Andy Weir: A marsi 10/9
Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?
A könyv fele nyugodtan íródhatott volna valamiféle kódírással v. kínaiul, mert kb. annyit is értettem belőle. De ez az én hibám, mivel a reáltárgyak és én sosem voltunk kompatibilisek, így aztán a rengeteg (sajnos tényleg sok) tudományos magyarázatot egyáltalán nem értettem. Ennek ellenére faltam a sorokat, nagyon kíváncsi voltam mi lesz a főszereplővel, soha nem kívántam ennyire, hogy pozitív legyen a történet vége.
Ez aztán igazi sci-fi csemege az vitathatatlan. Egy olyan sci-fi ami vegyíti a dráma és a kalandregény legnemesebb jellemzőit, kiegészítve a rendkívül szimpatikus Markkal. Ami miatt levonok fél csillagot (nem a sok tudomány miatt) az, hogy kevés volt nekem az az információ amit az emberekről és elsősorban a főszereplőről megtudtam. Nyilván ő a naplójában inkább a marsi életére koncentrált, de lehetett volna legalább egy kitekintő a családjával ami egy kicsit jobban megvilágítja a hátterét, a múltját. Úgy érzem Weir a karaktereit kicsit slendriánul kezelte.
Viszont ezzel a viszonylag kevés információval is elérte, hogy új kedvenc szereplőt avattam Mark Watney személyében, egyszerűen hihetetlen a hozzáállása a vele történtekhez. Csodálom őt, még akkor is ha csak kitalált figura
És Matt Damon fogja játszani a filmben, jaj :((( (de csak mert Tom Hanks már kiöregedett a szerepből :D)

Andreas Esschbach: A Jézus-videó 10/8
Írásom róla: http://ananiila.blogspot.hu/2014/12/andreas-eschbach-jezus-video.html

On Sai: Scar 10/10-kedvenc
Ez egy újraolvasás volt, a véleményemet róla itt olvasható.

On Sai: Lucy 10/10-kedvenc  A hónap könyve!

Scar folytatása, erről is írtam: http://ananiila.blogspot.hu/2014/12/on-sai-lucy.html

Margit Sandemo: Varázslat 10/7
Jéghegyek népe sorozat első része.
lja Arngrimsdatter alig 17 éves, amikor 1581-ben a pestis egész családját elragadja. Kiéhezve, átfagyva, két árván maradt kisgyermekkel – egy kétéves kislánnyal és egy csecsemővel – a Trondheim városa mellett gyújtott máglya felé tart, ahol a járvány áldozatait égetik. Életének e válságos pillanatában találkozik egy titokzatos férfival a Jéghegyek Népéből, aki segít rajta és a gyermekeken. A férfi külseje félelmet keltő, ugyanakkor egész lényéből furcsa vonzóerő árad… 
Megértem azokat akik rajongói e könyvnek (sorozatnak), bájos és romantikus, ugyanakkor kalandos és könyörtelen történések váltják egymást. Igazi lányregény, de nekem mégis kevés. Vannak részek amik kidolgozottak, szép leírásokkal, aztán vannak részek amik minden előzmény nélkül csak úgy lógnak a semmiben. A minden átmenet nélküli érzelmek változása is eléggé zavaró. A szereplőket kedveltem, drukkoltam nekik és kíváncsi vagyok a további sorsukra is. Így valamikor biztos folytatom majd a második résszel.

Kody Keplinger: The Duff - A pótkerék 10/8

DUFF = Designated Ugly Fat Friend
A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai.
Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot.
Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját.
Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba.
És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.
Semmi eredetiség nincs ebben a történetben, minden sorát olvastam már több száz másik könyvben. Elég ha csak Hamupipőkére és a királyfira gondolunk.
Nem egy túlbonyolított sztori, a szereplők is a szokásos ismerősök a klisés amcsi könyvekből. Szerintem Keplinger túl sok tinifilmet nézett, élen a Csaj nem jár egyedül című remekművel.
És mégis. Valami miatt működik a dolog, hisz képes volt berántani. Talán pont az egyszerűsége miatt, a humora és Bianca karaktere miatt. Jól szórakoztam olvasás közben. Pár éve mindenkinek lepke verdesett a gyomrában, most minden csaj a szemét forgatja a Ya könyvekben. A baj az, hogy valahányszor ezt olvastam ingerem támadt a szemforgatásra és most mintha éreznék némi izomlázat a szemem környékén.
Gondolom a következő részek a két másik lányról szólnak majd, egy olvasójuk már lesz.
Megnéztem a film trailerét amit állítólag ebből a könyvből forgattak. Mindenesetre jó alaposan átírhatták, mert sok hasonlóságot nem fedeztem fel, de azért kíváncsi vagyok rá, már csak R. Amell miatt is.

Színház:

Figaró házassága - avagy egy nap szenvedély 10/7
Főszereplők: Járai Máté és Csankó Zoltán
Bármilyen furcsa ez egy színmű volt, kedvenc helyemen a győri Kisfaludy teremben. Itt vannak mindig az évad legjobb előadásai. Lehet, hogy ez az év kivétel lesz, mert bár tetszett ez az előadás is, de csak amolyan egyszer jó volt érzést keltett bennem. Eléggé modern feldolgozás volt, különösen a jelmezek voltak nagyon furák (tényleg olyan tökfödők voltak rajtuk mint a képen). Egy héttel előtte néztem meg A windsori víg nőket amiben szintén Csankó játszott és a két darabnak kis változtatásokkal ugyan de szinte ugyanaz a története. Nem volt szerencsés egy évadra ilyen hasonló sztorikat választani. Nekem a víg nők jobban tetszettek.

Sorozatok:

Utolértem magam az összes nézős sorozatomban: The Vampire diaries 6 évada határozottan jobb, mint az előző kettő, viszont a The Originals 2 évad egyáltalán nem jön be, kizárólag Klaus és Elijah karaktere miatt nézem.
The Walking Dead  legújabb évada sem tetszik annyira, mint az előzőek, de lehet csak azért mert ezt hetiben nézem, míg az előzőeket egyben néztem meg 10 nap alatt. De reménykedek a jó folytatásban.
Szintén zombis sorozat a Z Nation, melynek 13 rész után meg is volt a fináléja. Nem annyira drámai és nagyszabású, mint a TWD, de elég kellemes kis sorozat.
Arrow már nem varázsol el nagyon és nekem nem tetszett a Flash-sel való közös szál sem, főleg mert a Flash-t egyáltalán nem szeretem, nekem az túl gyerekes, abba is hagytam négy rész után. Viszont az Arrow  félévad finálé, még akkor is ha tudom, hogy nem úgy van az ahogy látszik... nagyot ütött.
The 100 félévad fináléja is bővelkedett meglepetésekben, itt nem várom, hogy visszatérjen a kinyírt szereplő. Egész jó eddig ez a 2. évad, sőt talán ez a legjobb most az összes általam nézett sorozat közül.

Film:

Egy csomó filmem van amit nézhetnék, de csak kettőre támadt kedvem.
Pompeii, főszerepben John Snow-val, vagyis Kit Haringtonnal. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen elcsépelt témát csak akkor kellene elővenni újra, ha van valami új ötlet amit be lehet az ismert sztoriba építeni. De nem, ez is csak a szokásos klisés történet, amikor a fiú és a lány egy nap alatt végzetesen egymásba szeret és aztán menekül a kitörő vulkán elől. Bejglitől elduguló emésztéssel, megfáradva az ünnepektől ideális kikapcsolódás, hogy aztán gyorsan el is felejtsd az egészet. 10/4

A másik film egy könyv feldolgozása, amit olvastam is. Az emlékek őre könyvben tetszett, de filmen nem igazán. Viszont a tesómnak aki nem olvasta a könyvet a film tetszett. Igazából nem mondhatnám, hogy rossz feldolgozás lett, csak engem nem tudott megérinteni. 10/5