 |
| 2014 Győr-Széchenyi tér |
A rengeteg jövés-menés és ünneplés miatt nem igazán volt időm olvasni, az egész éves listákat figyelembe véve szerény számnak tűnik a 7.
Olvasmányaim: 7 könyv
Brandon Sanderson: Acélszív 10/8
Hősök nem léteznek.
Az Idolok hihetetlen képességekkel bírnak, de őket egytől-egyig a gonoszság vezérli.
Chicago felett a leghatalmasabb Idol vette át az uralmat. Acélszív parancsol az elemeknek, és állítólag nem fog rajta pisztolygolyó, penge és bomba sem. Legyőzhetetlen.
Mindez tíz éve történt. Az emberiség a puszta túlélésért küzd. Senki sem lázad, csupán egyetlen csoport: a Leszámolók. Átlagemberek sötét, kétes csoportja, akik eltökélték, hogy az Idolok tanulmányozása révén kiderítik a lények gyenge pontját, és végeznek velük.
A nevem David Charleston. Egyelőre még nem tartozom a Leszámolók közé, de feltett szándékom csatlakozni hozzájuk. Van nálam valami, amire szükségük lehet. Valami értékes és hihetetlen dolog. Nem tárgy, hanem tudás. Én ismerem a titkát.
Tanúja voltam annak, amint Acélszív megsebesül.
E z az a könyv amivel meg lehetne szerettetni az olvasást egy tizenéves sráccal, főleg ha képregényrajongó!
Az Idolok hihetetlen képességekkel bírnak, de őket egytől-egyig a gonoszság vezérli.
Chicago felett a leghatalmasabb Idol vette át az uralmat. Acélszív parancsol az elemeknek, és állítólag nem fog rajta pisztolygolyó, penge és bomba sem. Legyőzhetetlen.
Mindez tíz éve történt. Az emberiség a puszta túlélésért küzd. Senki sem lázad, csupán egyetlen csoport: a Leszámolók. Átlagemberek sötét, kétes csoportja, akik eltökélték, hogy az Idolok tanulmányozása révén kiderítik a lények gyenge pontját, és végeznek velük.
A nevem David Charleston. Egyelőre még nem tartozom a Leszámolók közé, de feltett szándékom csatlakozni hozzájuk. Van nálam valami, amire szükségük lehet. Valami értékes és hihetetlen dolog. Nem tárgy, hanem tudás. Én ismerem a titkát.
Tanúja voltam annak, amint Acélszív megsebesül.
Sanderson legnagyobb erőssége az általa teremtett képzeletbeli világ, és az olvasmányos, könnyen emészthető stílus. Gyengesége a karakterábrázolás. Legalábbis az eddig általam olvasott könyveiben ez így volt.
Ebben a történetében is sajátos az Idolok által uralt jövőkép, jól átgondolt és viszonylag jól felépített, de azért éppen csak annyit fed fel ami egy első részben elég. Az írás most is olvasmányos, de nekem a humora nem mindig jött át.
A karakterek, nos igen ez még mindig nem az igazi. David bár 20 éves sokat megélt srác, néha bizony úgy viselkedik mintha 13 éves kiskamasz lenne. És ettől lesz a könyvnek YA hangulata, talán nem véletlenül, hisz ez most az uralkodó műfaj.
Nem csodálom, hogy érdekli halivúdot a történet, mert én olvasás közben szinte láttam magam előtt a filmet, ugyebár most ezek a képregény(szerű) adaptációk nagyon menők, ez a könyv pedig szenzációs alapanyag.
Akik szeretik Pittacus Lore sorozatát azoknak ez a könyv is kötelező!
Szóval összességében jó volt és biztos vevő leszek a folytatásokra is, de nekem ha Sanderson akkor inkább az Elantris.
Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?
A könyv fele nyugodtan íródhatott volna valamiféle kódírással v. kínaiul, mert kb. annyit is értettem belőle. De ez az én hibám, mivel a reáltárgyak és én sosem voltunk kompatibilisek, így aztán a rengeteg (sajnos tényleg sok) tudományos magyarázatot egyáltalán nem értettem. Ennek ellenére faltam a sorokat, nagyon kíváncsi voltam mi lesz a főszereplővel, soha nem kívántam ennyire, hogy pozitív legyen a történet vége.
Ez aztán igazi sci-fi csemege az vitathatatlan. Egy olyan sci-fi ami vegyíti a dráma és a kalandregény legnemesebb jellemzőit, kiegészítve a rendkívül szimpatikus Markkal. Ami miatt levonok fél csillagot (nem a sok tudomány miatt) az, hogy kevés volt nekem az az információ amit az emberekről és elsősorban a főszereplőről megtudtam. Nyilván ő a naplójában inkább a marsi életére koncentrált, de lehetett volna legalább egy kitekintő a családjával ami egy kicsit jobban megvilágítja a hátterét, a múltját. Úgy érzem Weir a karaktereit kicsit slendriánul kezelte.
Viszont ezzel a viszonylag kevés információval is elérte, hogy új kedvenc szereplőt avattam Mark Watney személyében, egyszerűen hihetetlen a hozzáállása a vele történtekhez. Csodálom őt, még akkor is ha csak kitalált figura
És Matt Damon fogja játszani a filmben, jaj :((( (de csak mert Tom Hanks már kiöregedett a szerepből :D)
Andreas Esschbach: A Jézus-videó 10/8
Írásom róla: http://ananiila.blogspot.hu/2014/12/andreas-eschbach-jezus-video.html
On Sai: Scar 10/10-kedvenc
Ez egy újraolvasás volt, a véleményemet róla itt olvasható.
On Sai: Lucy 10/10-kedvenc A hónap könyve!
Scar folytatása, erről is írtam: http://ananiila.blogspot.hu/2014/12/on-sai-lucy.html
Margit Sandemo: Varázslat 10/7
Jéghegyek népe sorozat első része.
lja Arngrimsdatter alig 17 éves, amikor 1581-ben a pestis egész családját elragadja. Kiéhezve, átfagyva, két árván maradt kisgyermekkel – egy kétéves kislánnyal és egy csecsemővel – a Trondheim városa mellett gyújtott máglya felé tart, ahol a járvány áldozatait égetik. Életének e válságos pillanatában találkozik egy titokzatos férfival a Jéghegyek Népéből, aki segít rajta és a gyermekeken. A férfi külseje félelmet keltő, ugyanakkor egész lényéből furcsa vonzóerő árad…
Megértem azokat akik rajongói e könyvnek (sorozatnak), bájos és romantikus, ugyanakkor kalandos és könyörtelen történések váltják egymást. Igazi lányregény, de nekem mégis kevés. Vannak részek amik kidolgozottak, szép leírásokkal, aztán vannak részek amik minden előzmény nélkül csak úgy lógnak a semmiben. A minden átmenet nélküli érzelmek változása is eléggé zavaró. A szereplőket kedveltem, drukkoltam nekik és kíváncsi vagyok a további sorsukra is. Így valamikor biztos folytatom majd a második résszel.
Kody Keplinger: The Duff - A pótkerék 10/8
DUFF = Designated Ugly Fat Friend
A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai.
Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot.
Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját.
Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba.
És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.
Semmi eredetiség nincs ebben a történetben, minden sorát olvastam már több száz másik könyvben. Elég ha csak Hamupipőkére és a királyfira gondolunk.
Nem egy túlbonyolított sztori, a szereplők is a szokásos ismerősök a klisés amcsi könyvekből. Szerintem Keplinger túl sok tinifilmet nézett, élen a Csaj nem jár egyedül című remekművel.
És mégis. Valami miatt működik a dolog, hisz képes volt berántani. Talán pont az egyszerűsége miatt, a humora és Bianca karaktere miatt. Jól szórakoztam olvasás közben. Pár éve mindenkinek lepke verdesett a gyomrában, most minden csaj a szemét forgatja a Ya könyvekben. A baj az, hogy valahányszor ezt olvastam ingerem támadt a szemforgatásra és most mintha éreznék némi izomlázat a szemem környékén.
Gondolom a következő részek a két másik lányról szólnak majd, egy olvasójuk már lesz.
Megnéztem a film trailerét amit állítólag ebből a könyvből forgattak. Mindenesetre jó alaposan átírhatták, mert sok hasonlóságot nem fedeztem fel, de azért kíváncsi vagyok rá, már csak R. Amell miatt is.
Színház:
Figaró házassága - avagy egy nap szenvedély 10/7
Főszereplők: Járai Máté és Csankó Zoltán
Bármilyen furcsa ez egy színmű volt, kedvenc helyemen a győri Kisfaludy teremben. Itt vannak mindig az évad legjobb előadásai. Lehet, hogy ez az év kivétel lesz, mert bár tetszett ez az előadás is, de csak amolyan egyszer jó volt érzést keltett bennem. Eléggé modern feldolgozás volt, különösen a jelmezek voltak nagyon furák (tényleg olyan tökfödők voltak rajtuk mint a képen). Egy héttel előtte néztem meg A windsori víg nőket amiben szintén Csankó játszott és a két darabnak kis változtatásokkal ugyan de szinte ugyanaz a története. Nem volt szerencsés egy évadra ilyen hasonló sztorikat választani. Nekem a víg nők jobban tetszettek.
A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai.
Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot.
Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját.
Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba.
És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.
Semmi eredetiség nincs ebben a történetben, minden sorát olvastam már több száz másik könyvben. Elég ha csak Hamupipőkére és a királyfira gondolunk.
Nem egy túlbonyolított sztori, a szereplők is a szokásos ismerősök a klisés amcsi könyvekből. Szerintem Keplinger túl sok tinifilmet nézett, élen a Csaj nem jár egyedül című remekművel.
És mégis. Valami miatt működik a dolog, hisz képes volt berántani. Talán pont az egyszerűsége miatt, a humora és Bianca karaktere miatt. Jól szórakoztam olvasás közben. Pár éve mindenkinek lepke verdesett a gyomrában, most minden csaj a szemét forgatja a Ya könyvekben. A baj az, hogy valahányszor ezt olvastam ingerem támadt a szemforgatásra és most mintha éreznék némi izomlázat a szemem környékén.
Gondolom a következő részek a két másik lányról szólnak majd, egy olvasójuk már lesz.
Megnéztem a film trailerét amit állítólag ebből a könyvből forgattak. Mindenesetre jó alaposan átírhatták, mert sok hasonlóságot nem fedeztem fel, de azért kíváncsi vagyok rá, már csak R. Amell miatt is.
Figaró házassága - avagy egy nap szenvedély 10/7
Főszereplők: Járai Máté és Csankó Zoltán
Bármilyen furcsa ez egy színmű volt, kedvenc helyemen a győri Kisfaludy teremben. Itt vannak mindig az évad legjobb előadásai. Lehet, hogy ez az év kivétel lesz, mert bár tetszett ez az előadás is, de csak amolyan egyszer jó volt érzést keltett bennem. Eléggé modern feldolgozás volt, különösen a jelmezek voltak nagyon furák (tényleg olyan tökfödők voltak rajtuk mint a képen). Egy héttel előtte néztem meg A windsori víg nőket amiben szintén Csankó játszott és a két darabnak kis változtatásokkal ugyan de szinte ugyanaz a története. Nem volt szerencsés egy évadra ilyen hasonló sztorikat választani. Nekem a víg nők jobban tetszettek.
Sorozatok:
Utolértem magam az összes nézős sorozatomban: The Vampire diaries 6 évada határozottan jobb, mint az előző kettő, viszont a The Originals 2 évad egyáltalán nem jön be, kizárólag Klaus és Elijah karaktere miatt nézem.
The Walking Dead legújabb évada sem tetszik annyira, mint az előzőek, de lehet csak azért mert ezt hetiben nézem, míg az előzőeket egyben néztem meg 10 nap alatt. De reménykedek a jó folytatásban.
Szintén zombis sorozat a Z Nation, melynek 13 rész után meg is volt a fináléja. Nem annyira drámai és nagyszabású, mint a TWD, de elég kellemes kis sorozat.
Arrow már nem varázsol el nagyon és nekem nem tetszett a Flash-sel való közös szál sem, főleg mert a Flash-t egyáltalán nem szeretem, nekem az túl gyerekes, abba is hagytam négy rész után. Viszont az Arrow félévad finálé, még akkor is ha tudom, hogy nem úgy van az ahogy látszik... nagyot ütött.
The 100 félévad fináléja is bővelkedett meglepetésekben, itt nem várom, hogy visszatérjen a kinyírt szereplő. Egész jó eddig ez a 2. évad, sőt talán ez a legjobb most az összes általam nézett sorozat közül.
Egy csomó filmem van amit nézhetnék, de csak kettőre támadt kedvem.
Pompeii, főszerepben John Snow-val, vagyis Kit Haringtonnal. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen elcsépelt témát csak akkor kellene elővenni újra, ha van valami új ötlet amit be lehet az ismert sztoriba építeni. De nem, ez is csak a szokásos klisés történet, amikor a fiú és a lány egy nap alatt végzetesen egymásba szeret és aztán menekül a kitörő vulkán elől. Bejglitől elduguló emésztéssel, megfáradva az ünnepektől ideális kikapcsolódás, hogy aztán gyorsan el is felejtsd az egészet. 10/4
A másik film egy könyv feldolgozása, amit olvastam is. Az emlékek őre könyvben tetszett, de filmen nem igazán. Viszont a tesómnak aki nem olvasta a könyvet a film tetszett. Igazából nem mondhatnám, hogy rossz feldolgozás lett, csak engem nem tudott megérinteni. 10/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése