Régebben olvastam, most színházban néztem meg az Anna Kareninát. Egy kis ismertető róla . Remek előadás, ajánlom mindenkinek.
Samantha Shannon: Csontszüret 10/10 - A hónap könyve!
Született róla bejegyzési is, íme: http://ananiila.blogspot.hu/2015/10/samantha-shannon-csontszuret.html
Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.
A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.
Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.
Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?
2015 Fumax, műfaj: misztikus, horror, disztópia
A történet és az író elbeszélésmódja is adná azt, hogy visszatartott lélegzettel, a bőr alá hatoló félelemmel és a lelkedre rátelepedő mély nyomottsággal olvasd ezt a könyvet.
Nálam valahogy nem érte ezt el az író.
Remek könyv tényleg, de mégsem szorítottam ökölbe a kezem az izgalomtól, pedig tényleg minden adott volt ehhez.
Szerettem a térben és időben is ide-oda csapongó írásmódot, a szigorú, kemény nőt aki semmi másra nem vágyik, minthogy egy férfi átölelje és átvegye tőle az irányítást. Kimondottam bírtam, hogy csak csepegtette az író az infókat, hogy egy-egy képpel a frászt hozta rám, hogy én is behunytam a szemem beleképzelve magam a főhősök helyzetébe.
Valami miatt mégsem működött nálam 100 %-on. (A Szabadulás szerintem jobb) Ennek ellenére mindenkinek ajánlom, aki szereti a posztapokaliptikus világban játszódó thrillereket, van egyfajta lezárása még akkor is ha a fő kérdésre nem ad választ.
Bevallom egy kicsit féllek a folytatástól (lesz egyáltalán?), bár szívesen olvasnám a Lány és a Fiú életének alakulását, de attól tartok, hogy a titoknak mi lesz a magyarázata.
Egy gyönyörű és előkelő család.
Egy magánsziget.
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz.
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok.
Hazugságok hazugságok hátán.
Igaz szerelem.
Az igazság. A hazudósok a többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye. Olvasd el! És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak HAZUDJ!
2015. Ciceró, műfaj: ifjúsági, rejtélyes
Nagyon nagy várakozással kezdtem el olvasni, hisz szinte csak lelkesen pozitív értékelést olvastam a könyvről.
Igyekeztem megóvni magam minden spoilertől, ez sikerült is.
Sajnos azonban a könyv első fele nekem unalmas lett és emiatt óhatatlanul el kezdtem gondolkodni azon, hogy vajon milyen csavar várható még. Persze eszembe is jutott egy filmélményem és végül igazam is lett, ez viszont agyon is csapta az egész élményt.
Tetszett a könyv stílusa, főleg a mesék bele-és átszövése, de sokkal jobban ki lehetett volna fejteni a háttérben húzódó lelki folyamatokat. Így nem sok érzést keltett bennem, nem sajnáltam meg a három szegényen gazdag királylányt és az uralkodót.
A 3. generáció pedig valahogy nem sikerült nekem valóságosra, elég fura kölykök ezek, bár ilyen háttérrel talán nem is csoda.
Csalódás ez a könyv sajnos, az író stílusa remek, az alapötlet is érdekes, mégsem lett ütős, mert szerintem nem eléggé feszes a tempó.
Egynek jó.
Csak lélegezz 3. része
Emma elhagyja Weslynt és mindenkit, akit ott ismert; a Stanford egyetem hallgatója lesz, ahogy mindig is remélte. Korábbi énjének csak árnyéka, teljesen megváltozott. Össze van törve, és csak úgy lehet újra teljes egész, ha felismeri értékeit és megbocsát magának. Emma megtanulja, hogy az őszinteség nagyon tud fájni, jobban, mint az árulás, és az igazság ára az, hogy elveszti egyetlen igaz szerelmét.
2015 Maxim, műfaj: ifjúsági, tragikus, romantikus.
Ezt írtam az első könyv értékelésénél:
„A vége kegyetlen, de szerintem felesleges a folytatás, így is befejezett.”
És milyen igazam volt. Egy végtelen nyavalygás az egész. Fele oldalszám elég lett volna belőle.
Ami a végét illeti, kár azt hinni, hogy most aztán happy minden, az ilyen önsorsrontó karakter nem változik meg varázsütésre.
Emma nagyon-nagyon-nagyon szép és szexi csaj lehet, hogy ennyi pasi kibírja ezt az elviselhetetlen természetét. Mondjuk legalább életszerű, tényleg vannak ilyen emberek. Sajnos.
Alig vártam, hogy vége legyen.
A halál szépséges szolgálólányai sorozat 1. része.
A késő tizenötödik században Mortain, a halál istene, kiválasztja a fiatal Ismae-t, hogy legyen a szolgálója és orgyilkosa. Egy távoli szigeten álló kolostorban a többi hozzá hasonló lánnyal együtt megtanulja a ravasz hadviselés és nőies művészetek minden fortélyát, így semmi nem akadályozhatja abban, hogy teljesítse küldetését, és végrehajtsa a halál istenének parancsait.
A kolostor a válsággal küzdő bretagne-i udvarba rendeli a lányt, ahol a gyanakvó nemes, Gavriel Duval szeretőjének szerepét kell eljátszania. Ismae-nek itt meg kell tapasztalnia, hogy nincs felkészülve nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a szívét fenyegető új érzelmekre sem. Képes lesz elhárítani a hercegségre leselkedő veszélyt? Fel tudja deríteni az árulónak hitt Duval valódi szándékait? Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene – meghódította a szívét?
2013 Maxim, műfaj: fantasy, ifjúsági.
Bevallom, hogy a középkori hangulatban játszódó fantasyvel mindig szigorúbbak az elvárásaim, mint pl. az urban fantasyvel. Ennél a történetnél nem igazán tudom eldönteni, hogy kinek is íródott, hisz a nőknek nem elég romantikus, a pasiknak meg nem elég akciódús.
Azért olvastatta magát, sőt helyenként még egész jó is volt, de sajnos más részei meg nagyon gyengék és logikátlanok lettek.
Olyan sok a cselszövés és intrika, hogy az írónő csak a karakterek hihetetlen pálfordulásaival tudta valahogy feloldani az általa keltett problémákat.
Eredetileg azt gondoltam, hogy nagyobb lesz a szerelmi szál és számomra is hihetetlen, hogy ezt mondom, de bárcsak több lett volna. Engem a politikai csatározások, az örökös gyanakvás és ármány egy idő után már untattak.
A főszereplőket megkedveltem és érdekel a hercegség további sorsa is, úgyhogy előbb-utóbb majd folytatom a sorozatot, remélve, hogy a többi rész összeszedettebb és logikusabb lesz, kevesebb politikával.
Razorland trilógia 1. része
Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba.
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.
2014 Fumax, műfaj: ifjúsági disztópia, zombiszerű lényekkel.
A legnagyobb problémán az, hogy legalább tucatnyi hasonló történetű és stílusú könyvet olvastam már. És bizony azokhoz képest ez a kötet nem szolgált újdonsággal.
Jó olvasmány volt, de nem szerettem bele, sem a világba sem a szereplőkbe.
A világfelépítés elég hiányos, a legjobban az zavar, hogy nem tudom mitől és mikor került a világ ilyen állapotba. A szereplők közül a fiúkat jobban kedvelem, mint Pikk-et, van bennük lehetőség. Azt azért remélem nem lesz belőle szerelmi háromszög/négyszög.
Talán a folytatások jobbak lesznek, nem mintha ez rossz lett volna, csak amolyan: semmi különös.
Razorland trilógia 2. része
Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja.
Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az.
A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…
2014 Fumax, műfaj: ifjúsági disztópia, zombiszerű lényekkel.
Tipikus átívelőrész volt. Két dolog zavart benne:
1. Fakó: nyírja már ki valaki ezt az életképtelen, örökké besértődős, féltékenykedő alakot! Könyörgöm!
2. Rengeteg ismétlés. Aki nem olvasta az első részt simán kezdheti ennél, mert gyakorlatilag a Menedék főbb eseményei el lettek mesélve most is.
Volt néhány szemforgatás (Fakó-Pikk jelenetek) és felhördülés részemről, de alapvetően olvastatta magát.
Elég jónak tűnik a sok YA disztópa választékából, sok hibája és logikátlansága ellenére is valahogy csúszik nekem.
Razorland trilógia 3. része.
A horda megérkezett.
Pikk élete örökös harcból állt, amíg Megváltásban be nem fogadták. A várost azonban körülzárták a mutáns korcsok, és félő, hogy a lány máris elveszíti a nem rég megszerzett biztonságot, új, szerető családját.
Barátaival, Fakóval, Kószával és Tegannal ezért lehetetlen küldetést vállal: titokban elhagyja a települést, hogy segítséget szerezzen és megmentse azokat, akiknek új életét köszönheti. Amikor útnak indulnak, Pikk még nem is sejti, hogy a mindent eldöntő csata felé száguld. A korcsok már nem azok az értelem nélküli szörnyek, amiket az Enklávéban megismert: uralják a vadont, emberek városait rohanják le, felderítőket küldenek ki. Véres háború közeleg, olyan küzdelem, amilyenre évszázadok óta nem volt példa. De az emberiség már elfeledte, hogyan álljon ki magáért.
Csak egy valaki képes összefogni őket: Pikk.
2014 Fumax, műfaj: ifjúsági disztópia, zombiszerű lényekkel.
Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy mennyire nem tökéletes ez a trilógia, elsősorban a világfelépítése bosszantó a logikátlansága miatt, bár még mindig elképzelhetőbb, mint sok más disztópiáé.
És mégis sokkal jobban tetszett pár agyondicsért sorozatnál.
Eseménydúsabb volt, még akkor is ha néha már sok volt a kaszabolásból, kedveltem a szereplőket is, különösen Kósza mozgatta meg a fantáziámat, míg Fakót a fenébe kívántam (ez nagyon jellemző rám). Pikk remekül megszabott főszereplő, az ember egyszerre ütné péklapáttal és zárná egy ölelésbe.
A vége tetszett, végre egy jól lezárt trilógia, igaz amíg addig eljutottunk sikerült megríkatnia Ann Aguirre-nek. Egy könyvre ami ezt eléri nálam nem adhatok 8 pontnál kevesebbet.
A nevem Tate. Valamikor ő is így hívott. Most viszont szóba sem áll velem. De békén sem hagy. Régen a legjobb barátom volt. Aztán egyszer csak ellenem fordult. Mindennap megkeserítette az életemet. Elérte, hogy megalázzanak, kirekesszenek, pletykáljanak rólam. A szívatásai egyre kegyetlenebbé váltak, szinte belebetegedtem abba, hogy folyamatosan meneküljek előle. Még Franciaországba is elmentem egy évre csak azért, hogy elkerüljem.
De mostanra elegem lett a rejtőzködésből. Talán ő nem változott meg, de én igen. Itt az ideje, hogy felvegyem vele a harcot, és visszavágjak neki. Többé nem hagyom, hogy terrorizáljon. Harc, titkok, múlt és jelen. De mit hoz a jövő? Hova vezet Tate és Jared szenvedélyes kötéltánca? Minderre választ ad a sorozat első kötete.
2015 WOW, műfaj: new adult tragikus-romantikus-erotikus regény.
Á, kérem én nem ilyen lovat akartam!
A könyv első felét imádtam. Csak az volt a kérdés, hogy szimplán öt csillagos lesz vagy kedvenc is. De a második fele kiakasztott.
Kezdem az elején.
Először is azt gondoltam sima ifjúsági regény lesz, amiben a középiskolás főhősnő megjárja a poklot, de majd a végén a szerelem úgyis mindent legyőz. Ilyen is volt, a szokásos klisékkel (a 80-as éveket idéző autóversenyek) szerethető csajszival és egy jóforma, ám de bunkó pasival, mindez olvasmányos stílusban.
Aztán a második felében Tate hormonjai elkezdtek tombolni és a jópofa ifjúsági regény átváltott erotikus könyvé. Félreértés ne essék, nem vagyok én ellene az erotikus irodalomnak, sőt fogyasztom az ilyen könyveket is szép számmal.
Most valahogy mégis megfeküdte a gyomromat, nem erre készültem fel, nem ezt vártam.
Nem esett jól a két műfaj egyvelege, olyan érzésem volt, mintha egy másik könyvet olvasnék, nem pedig azt amibe belekezdtem. Lehet, hogy ez lesz az új divat? Nem baj csak legyen valahogy jelezve, nehogy a kezébe kerüljön egy 12 évesnek.
Szóval meglepett a történet második fele, de ez most inkább negatívan hatott rám, így a kedvencelés és az öt csillag helyett marad a négy. Várom a folytatást, most már csak nem lep meg az írónő.
Henrik Ibsen (1828-1906) méltatói G. B. Shaw-tól Lukács Györgyig egyetértettek abban, hogy A vadkacsa, ez a „csodálatos tragikomédia”, a nagy norvég drámaíró munkásságának egyik legjelentősebb fordulópontja. „…Ez az új darabom – írta Ibsen – bizonyos szempontból kivételes helyet foglal el színműveim között; módszerében sok tekintetben különbözik az előzőektől…A vadkacsa talán új ösvények felderítésére ösztönöz majd néhány fiatal drámaírót, és ezt kívánatos eredménynek tartom.” A darab 1884-ben jelent meg nyomtatásban, 1885. januárban volt norvégiai ősbemutatója, és a századfordulóig már bejárta Európát. Magyarországi ősbemutatójára 1906-ban került sor, a Thália színpadán, Lukács György fordításában. A kényes társadalmi témákat boncoló, modern pszichológiájú dráma napjainkban is kedvelt darabja a színházaknak, hazájában és külföldön egyaránt.
1981 Európa, műfaj: dráma.
Rövid, de velős. Jó sokat lehet gondolkodni rajta az biztos. Olyan élethelyzeteket és azzal kapcsolatos igazságokat jelenít meg, ami mai világunkra is érvényes.
Nekem ez (is) kimaradt a suliban, nem is baj, mert mint a legtöbb kötelezőhöz ehhez is meg kell érni.
Remélem láthatom még színházban is.
Az angol irodalom kiemelkedő prózaírójának késői műve a szép parasztlány, Tess története, akinek tiszta lelke és nemes egyénisége ellenére rövid élete során szinte csupa kudarc, megaláztatás és szenvedés jut osztályrészül, hiába küzd környezetével. Az egykor nagyhírű D'Urberville nemesi család elszegényedett ágának sarja, a romlatlan Tess Durbeyfield jómódú rokonainak szolgálatába áll, s ezzel megindul komor végzete felé. Miután a birtok gazdája egy éjjel megrontja, Tess visszamenekül családjához a közeli faluba, majd törvénytelen gyermeke születését és halálát követően búcsút int a szülői háznak. A boldogság ígéretét egy rövid időre felvillantó igaz szerelmet egy tejgazdaságba szegődve találja meg, csakhogy kedvese, Angel Clare képtelen megemészteni választottja „szégyenletes” múltját, ezért elhagyja a lányt. Az újabb csapások Tesst már-már elviselhetetlen nyomorba taszítják, és amikor egy sorsszerű találkozás révén ismét felbukkan életében csábítója, Alec D'Urberville, a minden reményétől megfosztott lány enged a férfi gyötrően kitartó udvarlásának. Angel váratlan visszatérése azonban hamar véget vet a hamis idillnek: a visszás helyzetet feloldandó Tess végzetes döntésre, erkölcsi leszámolásra szánja el magát, melynek nyomán önnön sorsa is beteljesedik.
2007 Ulpius, műfaj: dráma, romantikus-realista.
Sajnos egy csöppet sem fekszik nekem ennek a könyvnek a nyelvezete. Már-már szenvedés volt olvasni, csak kihívás miatt nem hagytam félbe.
Hardy elég szószátyár ha leírásokról van szó, miközben néhány fontosabb cselekmény meg éppen hogy meg van említve egy félmondatban. A karakterei pedig nagyon el vannak túlozva, legalább egy igazi jellem lett volna benne, nemcsak ilyen érzelmileg csélcsap emberek. Bár a végén legalább Tess megkapta a felmagasztalást.
A történet maga egyébként tetszett, igazi romantikus sztori, egy butuska és naiv leányról aki egy gazember karmai közé kerül, majd rátalál a szerelem is, de az sem hozza meg számára a boldogságot, mert az a férfi sem férfi, csak egy magát kereső kisfiú.
Tess amennyi szenvedésen keresztülment az már-már büntetendő kedves Thomas.
Összességében elmondhatom, hogy ez nem az én könyvem.
Miközben olvastam, elkaptam egy részt a könyvből készült sorozatból, de nem néztem végig nehogy elspoilerezzem magamnak, látva a szereposztást úgy érzem nem is fogom megnézni.
A történet jórészt a perui Amazónia mélyén játszódik, egy időtlen idők óta fennálló, a természettel tökéletes összhangban lévő s ma is ősi körülmények között élő indián kultúrában. Az írást nem ismerő macsigengák között a „beszélő” az, aki történeteivel a létezés és a kultúra folyamatosságát és a közösség összetartozását biztosítja. Amit törzsükről, a múltról, a világról meg a túlvilágról tudnak, azt a „beszélőtől” tudják: az örökké vándorló, az amazóniai őserdőben szanaszét kószáló népnek ő az élő emlékezete, szótára, mesetára, hírügynöksége. S szól a történet a szerző egyik ifjúkori barátjáról is, akinek arcát szörnyű folt csúfítja el, s elhatározza, hogy a macsigengák közé költözik, és „beszélő” lesz. A regény másik színhelye a távoli, kifinomult Firenze, ahol az író visszaemlékezik a perui őserdőre, a macsigengákra és hajdani barátjára.
2007 Európa, műfaj: perui regény.
Soha nem vettem volna a kezembe ezt a könyvet, ha nem szorítana egy kihívás hamarosan lejáró határideje. Híres klasszikusok között találtam rá, pedig én még soha nem hallottam erről a könyvről és az íróról sem. Már csak ezért is érdemes kihívásokra jelentkezni.
A történet két szálon fut. Az egyikben az író mesél egy barátjáról. Ez a rész nagyon tetszett nekem – különösen mert legújabb szerelmem Firenze is szerepet kapott a történetben. A másikban pedig maga a beszélő meséit olvashatjuk. Bevallom ez a rész nem nekem való. Képtelen voltam ráhangolódni, az egész olyan volt, mintha egy hallucinogén drogokkal élő író zagyvaságait olvastam volna. Ugyanakkor meg mégiscsak hatott rám, rengeteg dologról elgondolkodtam közben, kezdve a világpolitikától az egyéni szenvedésekig.
Szerintem sokáig kisérteni fog még amit olvastam. És az is biztos, hogy olvasok még Llosa-tól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése