Olvasmányaim: 9 könyv
1. Andrew Nicoll: Valdez 10/8
értékelésem: http://ananiila.blogspot.hu/2014/09/andrew-nicoll-valdez.html
Egy kis dicsekvés: az író kitette a twitterére a bejegyzésem linkjét, amit én onnan tudtam meg, hogy gyanúsan sokan kattintottak erre a bejegyzésemre a Királyságból és elkezdtem keresni az okát. :)
2. Dan Wells: Töredékek 10/7
A Részlegesek 2. része.
Kira Walker megtalálta az RM vírus gyógymódját, de az emberek és a Részlegesek túléléséért vívott küzdelem még csak a kezdeténél tart. East Meadow-t elhagyván Kira kétségbeesetten próbálja kideríteni, hogy kicsoda is ő valójában. Nem lehet véletlen egybeesés, hogy az RM gyógymódja maguknak a Részlegeseknek a vérében található – ez nyilván valami nagyobb terv része, amelyben Kirának is szerepet szántak, és amely mindkét fajt megmenthetné. Kirához útja során többen csatlakoznak, köztük Samm, a Részleges is. De vajon megbízhat-e bennük? Ezalatt Long Islanden az emberiség utolsó képviselői felkészülnek a Részlegesek elleni háborúra, és Marcus tudja, az egyetlen reményük, hogy kitartsanak Kira visszatéréséig. Ám a lány útja hosszadalmas a posztapokaliptikus Amerika pusztaságán keresztül, és közben mindkettejük számára fokozatosan kiderül, hogy legnagyobb ellenségük létezéséről eddig nem is tudtak. A lélegzetelállító Részlegesek trilógia második része az emberiség utolsó előtti órájának krónikája. Utazás az ismeretlenbe, amely során fel kell fedeznünk hogyan élhetjük túl – és ami még fontosabb, hogy mi indokolná megmaradásunkat a Földön.
Az első rész után mindenképpen többet vártam. Ez így egy tipikus trilógia 2. rész lett. Hőseink túl sokat vándorolnak A-ból B-be, majd C-be, keresik a válaszokat, a megoldásokat, de érződik az egészen, hogy az író bár aláírta a trilógiára a szerződést, mondanivalója nem elég a három kötetre. De legalább nem szerelmi nyűglődéssel töltötte ki a hézagokat.
Csalódtam mert azt gondoltam, hogy sokkal jobb lesz ez a sorozat. Számomra nem hozta a kellő feszültséget és izgalmat, és a karakterek sem fogtak meg.
Persze azért nem olyan rossz ám, csak az én előzetes elvárásaim voltak nagyok.
3. Carola Dunn: Daisy és a jégbe fagyott Don Juan 10/6
Értékelésem: http://ananiila.blogspot.hu/2014/09/carola-dunn-daisy-es-jegbe-fagyott-don.html
4. Anna Sheehan: A Ling, long sleep - Hosszú álom 10/7
Rosalinda Fitzroy 62 évig aludt, majd egy csókra ébredt.
Elzárva az altató-keltette álomban, egy hibernáló kamrában, egy elfeledett pincében, a 16 éves Rose átalussza a Sötét Korszakot, amely milliók halálát követelte és alapjaiban változtatta meg az általa ismert világot. Most, hogy a szülei és az első szerelme régen elhunytak, Rose – akit egy rég letűnt csillagközi birodalom örököseként ünnepelnek – egy olyan jövőben ébred, ahol egyesek csodabogárként, mások fenyegetésként tekintenek rá.
Rose mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja a múltat és megtalálja a helyét az új világban. Mindeközben egyre jobban vonzódik az őt csókkal felébresztő fiúhoz és abban reménykedik, hogy ő segíthet neki az újrakezdésben. Amikor azonban halálos veszély fenyegeti törékeny új életét, Rose-nak szembe kell néznie múltja árnyaival, mert a jövője múlik rajta.
Na ezt megint benyaltam, már megint egy sorozat. De legalább nem mondat közben van vége.
Az alapötlet ha nem is túl eredeti, de eléggé használható ha az ember lánya sci-fit akar írni. De sajnos ahogy a legtöbb ilyen jellegű könyvből, ebből sem sikerült kihozni a maximumot.
Voltak nagyon érdekes részei a történetnek, de voltak hihetetlenül agyonrágott, unalmas szálai is. Rose bár egyértelműen átesik egy jellemfejlődésen, a sztori nagy részében egy teljesen életképtelen karakter. A teszetoszasága, a „mindenben én vagyok a hibás” hozzáállása miatt hihetetlenül idegesített. Sajnos a többi szereplő sem különösebben érdekes, talán Ottó az egyetlen kivétel.
Eléggé olvastatta magát, mint ahogy már említettem voltak egészen pozitív részei is, de én egy jó szerkesztővel kihúzkodtam volna egy-két részt, hogy feszesebb legyen a tempó és izgalmasabb a történetvezetés. Nem mondanám, hogy vágom a centit a folytatás megjelenéséig.
5. Karin Alvtegen: Árnyak 10/9 - A HÓNAP KÖNYVE!
Gerda Persson egyedül él, így a hiánya napokig nem tűnik fel senkinek. Amikor végül rátörik stockholmi otthonának ajtaját, ő már halott. A lakásban tökéletes rend és tisztaság uralkodik, s minden jel arra mutat, hogy az elhunyt után nem maradt rendezetlen ügy. Ám amikor a szociális munkás kinyitja a hűtőszekrényt, hihetetlen látvány tárul a szeme elé: a gép dugig van egy rendkívül népszerű Nobel-díjas író gondosan befóliázott, névre dedikált könyveivel. Vajon milyen titkokat rejt e különös, zúzmara lepte gyűjtemény? Mit mond el Gerdáról és Axel Ragnerfeldtről, a magának való íróról, akit egy egész nemzet istenít…?
Kevés vagyok ahhoz, hogy szavakba foglaljam mennyi mindenről is szól ez a történet. Röviden talán erről: a kiüresedett párkapcsolatokról, a szülő-gyerek kapcsolatról, a bűnről és bűnhődésről, vagyis egyszerűen az életről, és elsősorban az árnyoldaláról. Mindezt némi rejtéllyel ötvözve. Nagyon elgondolkodtató írás, ami az ember bőre alá is bekúszik és nem hagyja nyugodni.
Sajnálom, hogy nem egy huzamban tudtam olvasni, akkor talán még jobban megfogott volna.
Gyakorlatilag az egész könyvet ki lehetne másolni az idézetek közé, annyi alapvető igazságot tartalmaz, mégsem éreztem kliségyűjteménynek. Alvtegentől már olvastam az Árulást, ami nagyon tetszett, de azt gondolom ez még jobb volt.
6. Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác 10/5
Lola Nolan, a szárnypróbálgató divattervező nem híve a divatkövetésnek. Ő jelmezeket alkot. Minél ütősebb a szerelése – minél sziporkázóbb, furább és vadabb –, annál jobb. De bármennyire hajmeresztő is a stílusa, Lola imádja a szüleit, tűzbe menne a barátnőjéért, és merész terveket szövöget a jövőről. Szóval minden tök tuti (a dögös rocker fiúját is beleértve), amíg vissza nem költöznek a környékre a rémes/utálatos Bell ikrek: Calliope és Cricket. Miután Cricket – a tehetséges feltaláló -,ikernővére árnyékából kilépve, ismét része lesz Lola életének, a lány rákényszerül, hogy végre tudomásul vegye az érzéseket, amiket időtlen idők óta táplál a szomszéd srác iránt.
Az eleje nagyon tetszett, érdekesnek találtam Lolat, a pasiját és a szomszédokkal kapcsolatos titkát. De aztán kiderült, hogy az egész titok egy semmiség, már megint a kommunikáció teljes hiánya ami adja a félreértéseket és ez már nagyon unalmas. Rettentően túlírt az egész sztori. Az utolsó 100 oldalnál már alig vártam, hogy vége legyen, már a következő olvasmányomat is kiválasztottam. Aztán vége lett. És én örültem.
7. Julia Barrett: Önteltség és önámítás 10/7
Házuk idilli nyugalmában látjuk viszont Georgiana Darcyt, aki immár ifjú sógornője, Elizaheth Bennet Darcy mellett ismerkedik a világgal. A lelke legmélyéig romantikus lányban korábbi szerencsétlen afférja Widcham hadnaggyal mély nyomokat hagyott, és megfogadta, hogy soha többé nem adja férfinak a szívét. Fogadalmának azonban kemény próbákat kell kiállnia, amikor a háborúból visszatér gáláns Heywood kapitány elkezdi elhalmozni figyelmességeivel. Közel sem jelent hasonló fenyegetést James Leigh-Cooper, a tehetséges ifjú építész, ugyanis az alakoskodni képtelen, egyenes fiatalembernek valahogy minden találkozásukkor sikerül felbosszantania a lányt. Mindeközben a Bennet család körül keveredő botrány azzal fenyeget, hogy mindörökre tönkreteszi a család jó hírét. Sikerül-e tisztára mosni a Bennet nevet, és megleli-e végül Georgiana az igaz szerelmet? Minden kiderül ebből a mesterien szövődő történetből, amely méltó módon állít emléket az egyik legkedveltebb angol regényírónak.
Nos, hát bevallom az első oldalak után abba akartam hagyni, de mivel várólista csökkentő könyv ezért csak-csak erőt vettem magamon és folytattam. Végül is nem bántam meg. A történet egész jó, meglehetősen sok benne a cselekmény, és egy-két apróságtól eltekintve illeszkedik is az austeni világba. Most még inkább megkapta minden szereplő azt amit/akit megérdemelt, ami az ilyen könyveknél megelégedéssel tölti el az olvasót.
De a stílus… Nagyon erőltetett majmolása csak az eredetinek és ez engem nagyon idegesített, aztán vagy hozzászoktam vagy a történet ragadott magával, nem tudom, de a végére már egészen megbarátkoztam vele.
Persze én vagyok a hülye, mert az alapművel hasonló színvonalt vártam, de ha attól elvonatkoztatok akkor ez egy egész kellemes kosztümös- romantika a már jól ismert szereplőkkel.
8. James Dashner: Az útvesztő 10/8
Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.
EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…
…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.
Ha tizenéves fiú lennék imádnám ezt a könyvet, előkelő helyet foglalna el a polcomon, ajánlanám minden osztálytársamnak és rávenném a haverokat egy csoportos mozizásra is. De nem vagyok fiú és eléggé öreg is vagyok már ahhoz, hogy megfelelő hosszúságú olvasmánylistámon találjak ennél jobb hasonló témájú könyvet. Bár sokan hasonlítják A legyek urához én inkább a Végjátékkal érzek hasonlóságot és lássuk be az a történet sokkal jobban van megírva. Nekem nagyon fura volt ez a különös szleng amit a srácok használtak, bevallom az elején kimondottan idegesített. Értem én, hogy jobban hangzik a plotty, mint a szar, de mégis nekem nagyon idegen volt, még akkor is ha tudom, hogy egy tizenéves fiú közösségnél mocskosabb szájút nem nagyon lehet találni. A másik dolog ami nem tetszett az az, hogy már megint a kommunikáció hiányával operált az író, Thomasnak a 60 gyerek közül egyik sem mond semmit, majd holnap, majd úgyis megtudod stb… Nem az lenne a helyes ha az új gyereket rögtön kioktatnák? Szóval voltak azért benne logikátlanságok, amik engem zavartak, de nagyon szórakoztató kis történet volt, elég jó karakterekkel és olvasmányosan megírva. A filmet tervezem megnézni...
9. Orson Scott Card: Ender árnyéka 10/8
Elzárva az altató-keltette álomban, egy hibernáló kamrában, egy elfeledett pincében, a 16 éves Rose átalussza a Sötét Korszakot, amely milliók halálát követelte és alapjaiban változtatta meg az általa ismert világot. Most, hogy a szülei és az első szerelme régen elhunytak, Rose – akit egy rég letűnt csillagközi birodalom örököseként ünnepelnek – egy olyan jövőben ébred, ahol egyesek csodabogárként, mások fenyegetésként tekintenek rá.
Rose mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja a múltat és megtalálja a helyét az új világban. Mindeközben egyre jobban vonzódik az őt csókkal felébresztő fiúhoz és abban reménykedik, hogy ő segíthet neki az újrakezdésben. Amikor azonban halálos veszély fenyegeti törékeny új életét, Rose-nak szembe kell néznie múltja árnyaival, mert a jövője múlik rajta.
Na ezt megint benyaltam, már megint egy sorozat. De legalább nem mondat közben van vége.
Az alapötlet ha nem is túl eredeti, de eléggé használható ha az ember lánya sci-fit akar írni. De sajnos ahogy a legtöbb ilyen jellegű könyvből, ebből sem sikerült kihozni a maximumot.
Voltak nagyon érdekes részei a történetnek, de voltak hihetetlenül agyonrágott, unalmas szálai is. Rose bár egyértelműen átesik egy jellemfejlődésen, a sztori nagy részében egy teljesen életképtelen karakter. A teszetoszasága, a „mindenben én vagyok a hibás” hozzáállása miatt hihetetlenül idegesített. Sajnos a többi szereplő sem különösebben érdekes, talán Ottó az egyetlen kivétel.
Eléggé olvastatta magát, mint ahogy már említettem voltak egészen pozitív részei is, de én egy jó szerkesztővel kihúzkodtam volna egy-két részt, hogy feszesebb legyen a tempó és izgalmasabb a történetvezetés. Nem mondanám, hogy vágom a centit a folytatás megjelenéséig.
Gerda Persson egyedül él, így a hiánya napokig nem tűnik fel senkinek. Amikor végül rátörik stockholmi otthonának ajtaját, ő már halott. A lakásban tökéletes rend és tisztaság uralkodik, s minden jel arra mutat, hogy az elhunyt után nem maradt rendezetlen ügy. Ám amikor a szociális munkás kinyitja a hűtőszekrényt, hihetetlen látvány tárul a szeme elé: a gép dugig van egy rendkívül népszerű Nobel-díjas író gondosan befóliázott, névre dedikált könyveivel. Vajon milyen titkokat rejt e különös, zúzmara lepte gyűjtemény? Mit mond el Gerdáról és Axel Ragnerfeldtről, a magának való íróról, akit egy egész nemzet istenít…?
Kevés vagyok ahhoz, hogy szavakba foglaljam mennyi mindenről is szól ez a történet. Röviden talán erről: a kiüresedett párkapcsolatokról, a szülő-gyerek kapcsolatról, a bűnről és bűnhődésről, vagyis egyszerűen az életről, és elsősorban az árnyoldaláról. Mindezt némi rejtéllyel ötvözve. Nagyon elgondolkodtató írás, ami az ember bőre alá is bekúszik és nem hagyja nyugodni.
Sajnálom, hogy nem egy huzamban tudtam olvasni, akkor talán még jobban megfogott volna.
Gyakorlatilag az egész könyvet ki lehetne másolni az idézetek közé, annyi alapvető igazságot tartalmaz, mégsem éreztem kliségyűjteménynek. Alvtegentől már olvastam az Árulást, ami nagyon tetszett, de azt gondolom ez még jobb volt.
6. Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác 10/5
Lola Nolan, a szárnypróbálgató divattervező nem híve a divatkövetésnek. Ő jelmezeket alkot. Minél ütősebb a szerelése – minél sziporkázóbb, furább és vadabb –, annál jobb. De bármennyire hajmeresztő is a stílusa, Lola imádja a szüleit, tűzbe menne a barátnőjéért, és merész terveket szövöget a jövőről. Szóval minden tök tuti (a dögös rocker fiúját is beleértve), amíg vissza nem költöznek a környékre a rémes/utálatos Bell ikrek: Calliope és Cricket. Miután Cricket – a tehetséges feltaláló -,ikernővére árnyékából kilépve, ismét része lesz Lola életének, a lány rákényszerül, hogy végre tudomásul vegye az érzéseket, amiket időtlen idők óta táplál a szomszéd srác iránt.
Az eleje nagyon tetszett, érdekesnek találtam Lolat, a pasiját és a szomszédokkal kapcsolatos titkát. De aztán kiderült, hogy az egész titok egy semmiség, már megint a kommunikáció teljes hiánya ami adja a félreértéseket és ez már nagyon unalmas. Rettentően túlírt az egész sztori. Az utolsó 100 oldalnál már alig vártam, hogy vége legyen, már a következő olvasmányomat is kiválasztottam. Aztán vége lett. És én örültem.
7. Julia Barrett: Önteltség és önámítás 10/7
Házuk idilli nyugalmában látjuk viszont Georgiana Darcyt, aki immár ifjú sógornője, Elizaheth Bennet Darcy mellett ismerkedik a világgal. A lelke legmélyéig romantikus lányban korábbi szerencsétlen afférja Widcham hadnaggyal mély nyomokat hagyott, és megfogadta, hogy soha többé nem adja férfinak a szívét. Fogadalmának azonban kemény próbákat kell kiállnia, amikor a háborúból visszatér gáláns Heywood kapitány elkezdi elhalmozni figyelmességeivel. Közel sem jelent hasonló fenyegetést James Leigh-Cooper, a tehetséges ifjú építész, ugyanis az alakoskodni képtelen, egyenes fiatalembernek valahogy minden találkozásukkor sikerül felbosszantania a lányt. Mindeközben a Bennet család körül keveredő botrány azzal fenyeget, hogy mindörökre tönkreteszi a család jó hírét. Sikerül-e tisztára mosni a Bennet nevet, és megleli-e végül Georgiana az igaz szerelmet? Minden kiderül ebből a mesterien szövődő történetből, amely méltó módon állít emléket az egyik legkedveltebb angol regényírónak.
Nos, hát bevallom az első oldalak után abba akartam hagyni, de mivel várólista csökkentő könyv ezért csak-csak erőt vettem magamon és folytattam. Végül is nem bántam meg. A történet egész jó, meglehetősen sok benne a cselekmény, és egy-két apróságtól eltekintve illeszkedik is az austeni világba. Most még inkább megkapta minden szereplő azt amit/akit megérdemelt, ami az ilyen könyveknél megelégedéssel tölti el az olvasót.
De a stílus… Nagyon erőltetett majmolása csak az eredetinek és ez engem nagyon idegesített, aztán vagy hozzászoktam vagy a történet ragadott magával, nem tudom, de a végére már egészen megbarátkoztam vele.
Persze én vagyok a hülye, mert az alapművel hasonló színvonalt vártam, de ha attól elvonatkoztatok akkor ez egy egész kellemes kosztümös- romantika a már jól ismert szereplőkkel.
Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.
EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…
…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.
Ha tizenéves fiú lennék imádnám ezt a könyvet, előkelő helyet foglalna el a polcomon, ajánlanám minden osztálytársamnak és rávenném a haverokat egy csoportos mozizásra is. De nem vagyok fiú és eléggé öreg is vagyok már ahhoz, hogy megfelelő hosszúságú olvasmánylistámon találjak ennél jobb hasonló témájú könyvet. Bár sokan hasonlítják A legyek urához én inkább a Végjátékkal érzek hasonlóságot és lássuk be az a történet sokkal jobban van megírva. Nekem nagyon fura volt ez a különös szleng amit a srácok használtak, bevallom az elején kimondottan idegesített. Értem én, hogy jobban hangzik a plotty, mint a szar, de mégis nekem nagyon idegen volt, még akkor is ha tudom, hogy egy tizenéves fiú közösségnél mocskosabb szájút nem nagyon lehet találni. A másik dolog ami nem tetszett az az, hogy már megint a kommunikáció hiányával operált az író, Thomasnak a 60 gyerek közül egyik sem mond semmit, majd holnap, majd úgyis megtudod stb… Nem az lenne a helyes ha az új gyereket rögtön kioktatnák? Szóval voltak azért benne logikátlanságok, amik engem zavartak, de nagyon szórakoztató kis történet volt, elég jó karakterekkel és olvasmányosan megírva. A filmet tervezem megnézni...
9. Orson Scott Card: Ender árnyéka 10/8
Üdvözlünk a Hadiskolában!
Minden gyermek életében adódnak nehéz pillanatok. Főképp ha az utcán nő fel, ahol koldulnia kell az ételért, és kivert kutyaként kell megküzdenie a hozzá hasonló, éhező kölykökkel, akik egy gerezd almáért is ölni képesek. Ha létezik bármi, amit Bean az utcán megtanult, az a túlélés. Nem ököllel és izommal, ahhoz ő túl apró. Ésszel.
Bean csodás elméje elemez és számít, ügyesen használja ki ellenfelei gyengeségeit.
Mi is lehetne ennél kívánatosabb tulajdonsága annak a tábornoknak, akinek le kell győznie az emberiséget elpusztítással fenyegető idegen fajt, a hangyokat? A Hadiskolába kerülve Bean megismerkedik és barátságot köt egy másik lehetséges jövendőbeli hadvezérrel, Ender Wigginsszel, az egyetlen lehetséges riválisával.
Ám mindkettőjüknek ugyanaz a problémája: a jövő immáron a jelen.
A legendás regény, a Végjáték, ezúttal Bean szemszögéből.
A Végjáték nagy kedvencem, ez sajnos nem lett az. Attól féltem – és ezért is maradt sokáig a várólistán – hogy ugyanazok a történések lesznek csak más szemszögből. Szerencsére nem lett igazam, hisz Bean saját sztorit kapott. Azt hiszem azért nem vagyok megelégedve ezzel a regénnyel mert Bean figurája nem került közel hozzám. Az ő racionális viselkedése mellett Ender sokkal érzékenyebb lénye nekem szimpatikusabb.
Érdekes módon nem ennek a sorozatnak a folytatásához kaptam kedvet, hanem a Végjáték 2. és 3. részéhez. (Fajirtást még nem olvastam)
Jó és olvasmányos könyv volt, de nem durrant akkorát. Persze Végjáték fanoknak ez is kötelező.
Tv, sorozatok, filmek összefoglalója külön posztban lesz.
Minden gyermek életében adódnak nehéz pillanatok. Főképp ha az utcán nő fel, ahol koldulnia kell az ételért, és kivert kutyaként kell megküzdenie a hozzá hasonló, éhező kölykökkel, akik egy gerezd almáért is ölni képesek. Ha létezik bármi, amit Bean az utcán megtanult, az a túlélés. Nem ököllel és izommal, ahhoz ő túl apró. Ésszel.
Bean csodás elméje elemez és számít, ügyesen használja ki ellenfelei gyengeségeit.
Mi is lehetne ennél kívánatosabb tulajdonsága annak a tábornoknak, akinek le kell győznie az emberiséget elpusztítással fenyegető idegen fajt, a hangyokat? A Hadiskolába kerülve Bean megismerkedik és barátságot köt egy másik lehetséges jövendőbeli hadvezérrel, Ender Wigginsszel, az egyetlen lehetséges riválisával.
Ám mindkettőjüknek ugyanaz a problémája: a jövő immáron a jelen.
A legendás regény, a Végjáték, ezúttal Bean szemszögéből.
A Végjáték nagy kedvencem, ez sajnos nem lett az. Attól féltem – és ezért is maradt sokáig a várólistán – hogy ugyanazok a történések lesznek csak más szemszögből. Szerencsére nem lett igazam, hisz Bean saját sztorit kapott. Azt hiszem azért nem vagyok megelégedve ezzel a regénnyel mert Bean figurája nem került közel hozzám. Az ő racionális viselkedése mellett Ender sokkal érzékenyebb lénye nekem szimpatikusabb.
Érdekes módon nem ennek a sorozatnak a folytatásához kaptam kedvet, hanem a Végjáték 2. és 3. részéhez. (Fajirtást még nem olvastam)
Jó és olvasmányos könyv volt, de nem durrant akkorát. Persze Végjáték fanoknak ez is kötelező.
Tv, sorozatok, filmek összefoglalója külön posztban lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése