Olvasmányaim: 9 könyv
1. Lois Lowry: A fiú 10/9
Egy napon egy ájult fiatal lányt vet partra a tenger. A közeli falu lakói befogadják, ám nem tudják róla, hogy egy olyan társadalomból érkezett, ahol az emberek nemcsak a színeket nem ismerik, de bizonyos érzelmek is hiányoznak a világukból, s ők boldog együgyűséggel tűrik a szűk elit által számukra kialakított rendet. Claire-t a döntéshozók történetesen szülőanyának jelölték ki, s már tizennégy évesen életet kellett adnia egy fiúnak, akit a szokásoknak megfelelően azonnal elvettek tőle. Ám a gépezet ezúttal nem működött tökéletesen. Új beosztást ugyan kapott – egy halfeldolgozó üzemben –, de nem kapta meg a pirulát, amely a társadalom minden tagját megfosztja a zavaró érzésektől, s biztosítja számukra a kétségektől mentes, békés életet. Claire nem tud lemondani fiáról; látni akarja, mindenáron tudni akarja, mi lett a sorsa. Hiszen ő hozta erre a világra!
Az emlékek őre befejező része.
Végre összeértek a szálak és minden értelmet nyert. Különös utazás volt ez a mesék világában. Egy kis dísztópia, egy kis fantasy, sok-sok mese mindez szerethető főhősökkel, csodásan megírva.
Nem tudok maximális pontot adni, mert számomra elmaradt a katarzis, de nagyon kedveltem ezt a sorozatot.
Nagyon tetszik ahogy Lowry ír, biztos, hogy olvasok majd mást is tőle.
Azért elég sokat loptak a mai dísztópiás könyveket írók ebből a sorozatból.
2. Maros Edit: Hűvosvölgyi suli 3. 10/7
Szerelmes kamaszként belevágni a nyárba… kell ennél több? Úgy tűnik, igen. Ugyanis számos tényező bezavarhat az idillbe: például egy gyanús telefoncsörgés, vagy egy még gyanúsabb fotó a Facebookon. Vagy egy félrepuszi. Vagy egy tévés tehetségkutató. Vagy egy váratlan külföldi kiküldetés. Kinek mi.
Az események sodrásában és a „mi az igazán fontos” eldöntésében a biztos kapaszkodót még mindig a barátnők jelentik, na és persze az ikertesó, aki ha kell, falaz, ha kell, vigasztal, ha pedig úgy adódik, akár a szigorú biztonsági őrrel is szembeszáll.
A HŰVÖSVÖLGYI SULI ikrei nem unatkoztak a nyáron. Miközben rájöttek, hogy a szerelem a „járás” fázisában is bonyolult dolog, olyasmikről is tapasztalatokat szereztek, mint például a showbiznisz, vagy az a fránya önbarnító.
Nem tudom eldönteni, hogy az én vételi egységem nem volt rendesen beállítva vagy ez a rész most tényleg nem volt olyan jó. Többször idegesített, mint ahányszor szórakoztatott.
Dóri egy csomó olyan tulajdonsággal rendelkezik amit én nagyon nehezen tolerálok és ez most nagyon zavart.
Egyébként még mindig aranyos és könnyen emészthető kis olvasmány.
Sokszor használom azt a kifejezést, hogy mondat közben van vége egy könyvnek, de itt és most ez tényleg így van!
Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem
férfimódra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik.
Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban.
Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet!
De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.
Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk.
Ez az a műfaj amiben az átlagosnál kritikusabb vagyok. Elég magas a mérce nálam a kosztümös-romantika témakörben, hisz Jane Austen-on és az Elfújta a szélen szocializálódtam. Valahogy közelebb áll hozzám a szemérmesebb megfogalmazás, a visszafogottabb, titokzatosabb szereplők. Próbálkoztam már hasonló művekkel, de eddig csak az Outlander jött be (Julia Quinn sem, igaz eddig csak egy könyvével próbálkoztam), Ráadásul ez egy olyan sztori amit már legalább két tucatszor olvastam. Mostanában a YA kategóriában menő ez a rút, önbizalom hiányos kiskacsa, aki aztán dögös hattyúvá érik és megszerzi a legdögösebb pasit sztori.
Eléggé szórakoztató volt ahhoz, hogy 7 pontot megérjen nekem, egyszer olvasós kategória. A folytatásokra is vevő leszek, mert Nick sztorijára kíváncsi vagyok, ő nekem érdekesebbnek tűnik, mint Gabriel.
4. Jay Crownover: Rule 10/6
Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet!
De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.
Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk.
Ez az a műfaj amiben az átlagosnál kritikusabb vagyok. Elég magas a mérce nálam a kosztümös-romantika témakörben, hisz Jane Austen-on és az Elfújta a szélen szocializálódtam. Valahogy közelebb áll hozzám a szemérmesebb megfogalmazás, a visszafogottabb, titokzatosabb szereplők. Próbálkoztam már hasonló művekkel, de eddig csak az Outlander jött be (Julia Quinn sem, igaz eddig csak egy könyvével próbálkoztam), Ráadásul ez egy olyan sztori amit már legalább két tucatszor olvastam. Mostanában a YA kategóriában menő ez a rút, önbizalom hiányos kiskacsa, aki aztán dögös hattyúvá érik és megszerzi a legdögösebb pasit sztori.
Eléggé szórakoztató volt ahhoz, hogy 7 pontot megérjen nekem, egyszer olvasós kategória. A folytatásokra is vevő leszek, mert Nick sztorijára kíváncsi vagyok, ő nekem érdekesebbnek tűnik, mint Gabriel.
4. Jay Crownover: Rule 10/6
Shaw Landon attól a pillanattól fogva szerelmes Rule Archerbe, hogy meglátta őt.
A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete. Noha tisztában van vele, hogy Rule nem hozzá való, szívének nem tud parancsolni.
Rule tökéletes ellentéte mindannak, amit Shaw, a tiszta lelkű orvostanhallgató képvisel.
Egy olyan fenegyereknek, mint Rule Archer, Shaw Landon egy beképzelt királykisasszony – és nem utolsó sorban halott ikertestvére ex-barátnője. A lány mások szabályai szerint él, Rule csakis a saját feje után megy. Nincs ideje a Shaw-féle jóravaló, rendes lányokra, még akkor sem, ha ő az egyetlen, aki igazán ismeri őt.
De a rövid szoknya, a túl sok pohár születésnapi koktél és a megvallott titkok egy olyan estéhez vezetnek, melyet egyikük sem tud feledni.
A párnak most azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy egy olyan lány, mint Shaw és egy olyan fiú, mint Rule hogy tudnak együtt maradni anélkül, hogy tönkretennék szerelmüket, vagy ami még rosszabb… egymást.
Megint egy olyan történet amit már százszor olvastam. De nem baj szeretem az ilyet. Ilyen esetben az, hogy a pontozás hogyan alakul azt a stílus és a karakterek döntik el, hisz a történet egyszerű, kiszámítható. Ebben a könyvben nem találtam semmi érdekeset az író stílusában, nem volt humoros, sem drámai, viszont könnyed volt és olvasmányos. A karakterek azok akik inkább levettek egy csillagot nálam. Shaw kicsit tesze-tosza bár szimpatikus lány. Rule viszont nem az én „rossz-fiúm” és nem csak a tetkók és piercingek miatt. Nem érzem a mélységet a karaktere mögött, engem nem ragadott meg.
Egyszer olvasós volt, és abban sem vagyok biztos, hogy érdekelnek a folytatások, ami nyilván Rule haverjairól vagy a tesójáról szól majd. Nem keltette fel egyik srác sem a kíváncsiságomat.
A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete. Noha tisztában van vele, hogy Rule nem hozzá való, szívének nem tud parancsolni.
Rule tökéletes ellentéte mindannak, amit Shaw, a tiszta lelkű orvostanhallgató képvisel.
Egy olyan fenegyereknek, mint Rule Archer, Shaw Landon egy beképzelt királykisasszony – és nem utolsó sorban halott ikertestvére ex-barátnője. A lány mások szabályai szerint él, Rule csakis a saját feje után megy. Nincs ideje a Shaw-féle jóravaló, rendes lányokra, még akkor sem, ha ő az egyetlen, aki igazán ismeri őt.
De a rövid szoknya, a túl sok pohár születésnapi koktél és a megvallott titkok egy olyan estéhez vezetnek, melyet egyikük sem tud feledni.
A párnak most azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy egy olyan lány, mint Shaw és egy olyan fiú, mint Rule hogy tudnak együtt maradni anélkül, hogy tönkretennék szerelmüket, vagy ami még rosszabb… egymást.
Megint egy olyan történet amit már százszor olvastam. De nem baj szeretem az ilyet. Ilyen esetben az, hogy a pontozás hogyan alakul azt a stílus és a karakterek döntik el, hisz a történet egyszerű, kiszámítható. Ebben a könyvben nem találtam semmi érdekeset az író stílusában, nem volt humoros, sem drámai, viszont könnyed volt és olvasmányos. A karakterek azok akik inkább levettek egy csillagot nálam. Shaw kicsit tesze-tosza bár szimpatikus lány. Rule viszont nem az én „rossz-fiúm” és nem csak a tetkók és piercingek miatt. Nem érzem a mélységet a karaktere mögött, engem nem ragadott meg.
Egyszer olvasós volt, és abban sem vagyok biztos, hogy érdekelnek a folytatások, ami nyilván Rule haverjairól vagy a tesójáról szól majd. Nem keltette fel egyik srác sem a kíváncsiságomat.
Négy perc általában alig valamire elegendő – ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat?A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a New York-i repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még sohasem találkozott. Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól – Hadley-é pedig a 18A-ra.
Borzasztó ez a cím, sőt elrettentő, de valahogy mégis bevonzott. Pedig JES egy másik könyve nem tetszett, viszont tartalmazott olyan biztató jeleket, hogy úgy éreztem kell még esélyt adnom neki.
Szerencsére a könyv lényege nem az amit a cím sugall, hanem sokkal inkább a felnőtté válás.
A 17 éves Hadley egy napjáról szól a könyv, nem túl cselekmény dús, van benne egy repülőút, egy esküvő, egy kis bolyongás Londonban és sok-sok visszaemlékezés. Valójában a lányban végbemenő változás ami a könyv fő témája. Ettől kissé komolyabb is, mint a többi tini-könyv.
Nagyon furcsa volt a stílus, de lehet, hogy csak azért mert nem E/1-ben íródott. Számomra kicsit tárgyilagos volt néhány helyen.
Olivert nagyon megkedveltem, szívesen találkoznék idősebb kiadásával egy repülőúton.
Hadley nagyon önző volt, de melyik 17 éves nem az? Csalódott a felnőttekben, széttört a kislányként felépített birodalma, ideje volt, hogy felnőjön, talált sikerült neki.
Nekem tetszett.
6. Monica Murphy: One Week Girlfriend- Heti csaj 10/4
Átmenetiség. Ezzel a szóval jellemezhetném az
életemet az utóbbi néhány évben. Átmenetileg dolgozom, amíg meg nem
szabadulok innen. Átmenetileg a kisöcsém anyukája vagyok, mivel anyánk
szart sem törődik velünk. És átmeneti csajszi vagyok, mert könnyen
megkaphat bárki. Legalábbis a pletyka szerint.
Most éppen Drew Callahan átmeneti csaja vagyok. Ő az egyetemi futballcsapat sztárja, és körülrajongják. Gyönyörű és édes srác – és rejtőzködőbb, mint én. Ő vezetett be engem ebbe a hamis világba, ahol láthatóan ki nem állhatnak engem. És ahol mindenki akar tőle valamit. Bár az egyetlen dolog, amit, úgy tűnik, ő akar, az…Én vagyok.
Már nem tudom, mit higgyek. Csak azt tudom, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni.
Mindörökké.
Nagyon komoly témát feszeget(ne), hihetetlenül felszínesen. Sajnos nem sok jót feltételezek a folytatásról sem ezek után.
A történet sablonos, még annál is elcsépeltebb, mint amit a cím és a borító alapján vártam. Mindkettő nagyon megtévesztő, én teljesen más sztorit vártam ezek alapján.
Ha valaki két lelki sérült emberről akar írni szerelmi történetet, az egy kicsit járjon utána a témának, de legalább jobb beleéléssel rendelkezzen.
Igazság szerint az elején még olvastatta magát, de a közepe táján már erősen húztam a számat, olyan volt az egész, mintha egy közepes képzelőerővel rendelkező amatőr írta volna. Ha ez egy önálló könyv lenne akkor 1 csillagot kapott volna tőlem, így a folytatás még megmentheti ezért bizalmam jeléül kap 4 pontot a 10-ből.
7. Sophie Hanna: Idegen arcocska 10/6
A gazdag, angol számítógépes játékfejlesztő felesége, Alice Fancourt, miután férjére hagyja kéthetes kisbabáját, rádöbben, hogy távollétében a gyermekét kicserélték. A bölcsőben egy idegen gyermek alszik. Simon Waterhouse nyomozót elbűvöli a megtört anya kecses szépsége, és felettesei rosszallásától kísérve veti bele magát az ügybe egészen addig, míg Alice és a csecsemő is eltűnik…
Az első egyharmad egy katasztrófa volt. Nem bánom a több szálon futó cselekményt, sőt, de ez az E/1 és E/3 közötti váltás kimondottan idegesítő volt. A történet kesze-kusza, érdektelen, sok idegesítő karakterrel, nagyon untam.
Aztán valahogy a negyedénél megváltozott, kezdett igazi hátborzongató krimivé válni az egész. Valahogy olvasmányosabb is lett, a karakterek is, ha nem is kedvelhetők, de legalább érdekesek lettek. A könyv második felét egy ültő helyemben olvastam ki annyira bevonzott.
De a vége….. Kiábrándító.
Így utólag azt mondom Simon és Charlie miatt érdemes volt elolvasni és lehet, hogy miattuk még folytatom ezt a sorozatot.
8. Joyce Carol Oates: Nemi erőszak 10/7
Most éppen Drew Callahan átmeneti csaja vagyok. Ő az egyetemi futballcsapat sztárja, és körülrajongják. Gyönyörű és édes srác – és rejtőzködőbb, mint én. Ő vezetett be engem ebbe a hamis világba, ahol láthatóan ki nem állhatnak engem. És ahol mindenki akar tőle valamit. Bár az egyetlen dolog, amit, úgy tűnik, ő akar, az…Én vagyok.
Már nem tudom, mit higgyek. Csak azt tudom, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni.
Mindörökké.
Nagyon komoly témát feszeget(ne), hihetetlenül felszínesen. Sajnos nem sok jót feltételezek a folytatásról sem ezek után.
A történet sablonos, még annál is elcsépeltebb, mint amit a cím és a borító alapján vártam. Mindkettő nagyon megtévesztő, én teljesen más sztorit vártam ezek alapján.
Ha valaki két lelki sérült emberről akar írni szerelmi történetet, az egy kicsit járjon utána a témának, de legalább jobb beleéléssel rendelkezzen.
Igazság szerint az elején még olvastatta magát, de a közepe táján már erősen húztam a számat, olyan volt az egész, mintha egy közepes képzelőerővel rendelkező amatőr írta volna. Ha ez egy önálló könyv lenne akkor 1 csillagot kapott volna tőlem, így a folytatás még megmentheti ezért bizalmam jeléül kap 4 pontot a 10-ből.
A gazdag, angol számítógépes játékfejlesztő felesége, Alice Fancourt, miután férjére hagyja kéthetes kisbabáját, rádöbben, hogy távollétében a gyermekét kicserélték. A bölcsőben egy idegen gyermek alszik. Simon Waterhouse nyomozót elbűvöli a megtört anya kecses szépsége, és felettesei rosszallásától kísérve veti bele magát az ügybe egészen addig, míg Alice és a csecsemő is eltűnik…
Az első egyharmad egy katasztrófa volt. Nem bánom a több szálon futó cselekményt, sőt, de ez az E/1 és E/3 közötti váltás kimondottan idegesítő volt. A történet kesze-kusza, érdektelen, sok idegesítő karakterrel, nagyon untam.
Aztán valahogy a negyedénél megváltozott, kezdett igazi hátborzongató krimivé válni az egész. Valahogy olvasmányosabb is lett, a karakterek is, ha nem is kedvelhetők, de legalább érdekesek lettek. A könyv második felét egy ültő helyemben olvastam ki annyira bevonzott.
De a vége….. Kiábrándító.
Így utólag azt mondom Simon és Charlie miatt érdemes volt elolvasni és lehet, hogy miattuk még folytatom ezt a sorozatot.
8. Joyce Carol Oates: Nemi erőszak 10/7
Egy döntés egyetlen
másodperc törtrésze alatt – és az élet örökre megváltozik. Teena
Maguire-nek nem kellett volna lerövidítenie az utat hazafelé azon a
július negyedikén. Nem éjfél után, és nem a Rocky Point Parkon át. Nem a
tizenkét éves kislányával. Nem abban a kihívó öltözékben: szűk
felsőben, levágott szárú farmerben, magas sarkú szandálban.
Magának kereste a bajt. Egy csapat felajzott, bedrogozott, részeg tízen-huszonéves fiú összeverte, megerőszakolta, majd ott hagyta vérbe fagyva a parkbeli csónakház mocskos padlóján. Kislánya, Bethie tanúja volt anyja meggyalázásának. Az elkövetőket – környékbeli srácokat – rövidesen letartóztatta a rendőrség. Várható, hogy elítélik őket brutális tettükért. De vajon a jogszolgáltatás egyenlő-e az igazságszolgáltatással? Mire képes egy gátlástalan sztárügyvéd? Hogyan reagál a közvélemény? Teena élete kettétört. Bethie-nek hirtelen véget ért a gyermekkora – mindennapjaikba beköltözött a félelem, hisz Niagara Falls elég kis város, nap mint nap összetalálkozhatnak az óvadék ellenében szabadlábra helyezett tettesekkel, családtagjaikkal, szembesülniük kell az előítéletekkel. Talán egyetlen igazi támogatójuk akad: Dromoor rendőr, az öbölháborús veterán, aki tudja, mit jelent az igazság, s hogy mi a szeretet.
Érdekes volt a témája miatt is, de a megfogalmazása volt az igazi különlegessége a könyvnek. Furcsa volt számomra, hogy az író végig Bethie-hez beszélt, mintha Ő lenne az olvasó. Egy biztos, nincs túlírva a sztori, mégsem érzem befejezetlennek. Ezekkel a csapongó, szinte hányaveti módon leírt nyers hangvételű mondatokkal tudott érzelmeket kelteni bennem. De maradandó nyoma nem maradt. Ezért csak 10/7.
De olvasnék még Oates-től.
9. Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya 10/6
A Mackenzie fivérek gazdagok, befolyásosak, veszélyesek és kiszámíthatatlanok. Egy nő sem éli túl, aki a közelükbe kerül. Sok pletyka kering róluk – tragikus erőszak, csillapíthatatlan vágyak, szeretők, botrányok.
London, 1881. Az a hír járja, hogy Ian Mackenzie őrült, és veszélyes a nőkre. Betht mégis elbűvöli a Lord. A lány megérzi, hogy a férfi romlottsága és kivételes tehetsége ellenére segítségre szorul. Az ő segítségére. Beth mindent felad a férfiért. Életének egyetlen értelme, ha mégoly veszélyes is, Ian Mackenzie lesz. Semmi sem szabhat gátat izgatóan viharos és buja erotikus kalandokkal teli kapcsolatuknak…
Tetszett a főszereplő Beth karaktere, különösen az, hogy nem első bálozó fruska, hanem egy tapasztaltabb, nyitott nő. Tetszett a könnyed, olvasmányos stílus és az, hogy a kosztümös romantikába egy kis bűnügy is keveredett.
Nem tetszett, de legalább érdekes volt a férfi főszereplő jelleme.
Az eleje kimondottan bosszantott és túl soknak találtam az erotikus jeleneteket is.
A hónap könyve: A fiú
Sorozatok:
Vége a Trónok harca 4. évadnak. Brühühűűű. Az éved első fele remek volt, talán a legjobb az összes közül, de nekem az utolsó részek már nem annyira tetszettek. Jó mondjuk ez azt jelenti, hogy nem 9-10 pont, hanem csak 7-8. Imádtam a Véreb és Arya párosát és a könyvektől eltérően Oberyn is belopta magát a szívembe. Volt egy kis depim, hogy megint vége, de aztán elkezdtem a The Walking Dead-et és már el is felejtettem a Trónokat. Erről írtam ajánlót is íme: http://ananiila.blogspot.hu/2014/06/the-walking-dead-sorozatajanlo.html
Június fénypontja volt számomra.
Tv:
Foci VB. Egyetlen meccset sem néztem meg elejétől a végéig, de követem az eredményeket. Még nem tudom kinek drukkolok, majd kialakul.
Film:
Hobbit 2. része került sorra. Fogalmam sincs már miről szólt. Juj. Arra emlékszem, hogy volt benne Legolas és Kate a Lost-ból. :)
Blog:
Sajnos nem nagyon száll meg az ihlet mostanában, így nagyon kevés bejegyzés született júniusban. Remélem kilábalok az olvasási és írási válságból is hamarosan.
Jó nyaralást kívánok kedves olvasók!
Egy kis vérpezsdítő muzsika:
Ed Sheeran-Sing https://www.youtube.com/watch?v=tlYcUqEPN58
Magának kereste a bajt. Egy csapat felajzott, bedrogozott, részeg tízen-huszonéves fiú összeverte, megerőszakolta, majd ott hagyta vérbe fagyva a parkbeli csónakház mocskos padlóján. Kislánya, Bethie tanúja volt anyja meggyalázásának. Az elkövetőket – környékbeli srácokat – rövidesen letartóztatta a rendőrség. Várható, hogy elítélik őket brutális tettükért. De vajon a jogszolgáltatás egyenlő-e az igazságszolgáltatással? Mire képes egy gátlástalan sztárügyvéd? Hogyan reagál a közvélemény? Teena élete kettétört. Bethie-nek hirtelen véget ért a gyermekkora – mindennapjaikba beköltözött a félelem, hisz Niagara Falls elég kis város, nap mint nap összetalálkozhatnak az óvadék ellenében szabadlábra helyezett tettesekkel, családtagjaikkal, szembesülniük kell az előítéletekkel. Talán egyetlen igazi támogatójuk akad: Dromoor rendőr, az öbölháborús veterán, aki tudja, mit jelent az igazság, s hogy mi a szeretet.
Érdekes volt a témája miatt is, de a megfogalmazása volt az igazi különlegessége a könyvnek. Furcsa volt számomra, hogy az író végig Bethie-hez beszélt, mintha Ő lenne az olvasó. Egy biztos, nincs túlírva a sztori, mégsem érzem befejezetlennek. Ezekkel a csapongó, szinte hányaveti módon leírt nyers hangvételű mondatokkal tudott érzelmeket kelteni bennem. De maradandó nyoma nem maradt. Ezért csak 10/7.
De olvasnék még Oates-től.
9. Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya 10/6
A Mackenzie fivérek gazdagok, befolyásosak, veszélyesek és kiszámíthatatlanok. Egy nő sem éli túl, aki a közelükbe kerül. Sok pletyka kering róluk – tragikus erőszak, csillapíthatatlan vágyak, szeretők, botrányok.
London, 1881. Az a hír járja, hogy Ian Mackenzie őrült, és veszélyes a nőkre. Betht mégis elbűvöli a Lord. A lány megérzi, hogy a férfi romlottsága és kivételes tehetsége ellenére segítségre szorul. Az ő segítségére. Beth mindent felad a férfiért. Életének egyetlen értelme, ha mégoly veszélyes is, Ian Mackenzie lesz. Semmi sem szabhat gátat izgatóan viharos és buja erotikus kalandokkal teli kapcsolatuknak…
Tetszett a főszereplő Beth karaktere, különösen az, hogy nem első bálozó fruska, hanem egy tapasztaltabb, nyitott nő. Tetszett a könnyed, olvasmányos stílus és az, hogy a kosztümös romantikába egy kis bűnügy is keveredett.
Nem tetszett, de legalább érdekes volt a férfi főszereplő jelleme.
Az eleje kimondottan bosszantott és túl soknak találtam az erotikus jeleneteket is.
A hónap könyve: A fiú
Vége a Trónok harca 4. évadnak. Brühühűűű. Az éved első fele remek volt, talán a legjobb az összes közül, de nekem az utolsó részek már nem annyira tetszettek. Jó mondjuk ez azt jelenti, hogy nem 9-10 pont, hanem csak 7-8. Imádtam a Véreb és Arya párosát és a könyvektől eltérően Oberyn is belopta magát a szívembe. Volt egy kis depim, hogy megint vége, de aztán elkezdtem a The Walking Dead-et és már el is felejtettem a Trónokat. Erről írtam ajánlót is íme: http://ananiila.blogspot.hu/2014/06/the-walking-dead-sorozatajanlo.html
Június fénypontja volt számomra.
Tv:
Foci VB. Egyetlen meccset sem néztem meg elejétől a végéig, de követem az eredményeket. Még nem tudom kinek drukkolok, majd kialakul.
Film:
Hobbit 2. része került sorra. Fogalmam sincs már miről szólt. Juj. Arra emlékszem, hogy volt benne Legolas és Kate a Lost-ból. :)
Blog:
Sajnos nem nagyon száll meg az ihlet mostanában, így nagyon kevés bejegyzés született júniusban. Remélem kilábalok az olvasási és írási válságból is hamarosan.
Jó nyaralást kívánok kedves olvasók!
Egy kis vérpezsdítő muzsika:
Ed Sheeran-Sing https://www.youtube.com/watch?v=tlYcUqEPN58
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése