Dan Simmons - Hyperion - Hyperion bukása

"A huszadik századi Régi Földön volt egy gyorsétteremlánc, ami halott tehenek húsát sütötte meg zsírban, rákkeltő anyagokat adott hozzá, az egészet kőolaj alapú habba csomagolta, és eladott belőle kilencszázmilliárd darabot. Emberek."

Hyperion
Sztori: A 29. században járunk. A Föld elpusztult, az emberek bolygók százait népesítették már be. A béke és nyugalom azonban továbbra is csak utópia az emberiség számára, hisz küszöbön áll egy háború a Számkivetettekkel és a mindennapi életet behálózó Mesterséges Intelligencia is tervez valamit alkotói ellen.
Hét zarándok: egy pap, egy katona, egy költő, egy nyomozó, egy tudós, egy templomos és egy diplomata eredt útnak a Hyperion nevezetű bolygó felé. Céljuk az Időkripták és az Istenként tisztelt gyilkológép a Shrike. Tudják, hogy csak egyiküknek teljesülhet kívánsága, a többiek zarándokútja halállal ér véget.

Agave jelentette meg 2010-ben a Hyperion-t, egy régebbi kiadás viszont két részre szedte e könyvet melyek  Hyperion - A fájdalom ura és Hyperion - Titánok lázadása címen jelentek meg.

Dan Simmons műve az igazi nagy klasszikus sci-fi írók műveit idézi, annak minden bonyolultságával, és összetettségével. A különbség talán annyi, hogy nem a technikára helyezi a hangsúlyt hanem különös módon, a vallás mellett bármilyen furcsának is tűnhet, de a költészet áll műve középpontjában.
A történetvezetés is meglehetősen szokatlan. Adott egy kerettörténet és azon belül a zarándokok egymás után mesélik el életüket, ami odavezette őket az Időkripták felé vezető útra.
Bennem olyan érzést keltett, mintha több író novelláját olvasnám egymás után. Annyira más volt a történetük és még a mesélő stílusa is. Így aztán volt ami tetszett
                             ( papé, tudósé) és volt ami nagyon nem (költőé).

Szerintem sci-fi-nél különösen fontos a környezet leírása, hogy el tudjam képzelni vizuális típus lévén a világot amiben a történet játszódik. Ez ennél a könyvnél nagyon nehéz, mert Simmons csak finoman csöpögteti az infókat, jó néhány homályos folt marad a könyv végén, ami viszont felsejlik az elképesztő.
Az írásmód olvasmányos, a karakterek jól eltaláltak, a történet érdekes.
Tudtam hogy van második rész, de azt nem gondoltam, hogy ennyire összefügg az elsővel, aminek gyakorlatilag mondat közben lett vége. Még jó, hogy azonnal neki is tudtam állni a folytatásnak.

 "A hely részben múzeum, részben könyvtár, részben levéltár volt. Első látásra beleszerettem… és első illatra, ugyanis több ezer nyomtatott könyv sorakozott odabent; akadtak köztük igencsak régiek is, és semminek nincs olyan csodás illata, mint a régi könyveknek."

Hyperion bukása
Sztori:  Az időben visszafelé haladó Időkapuk megnyíltak, a Számkivetettek megindították hadjáratukat a Hegemónia ellen és MI-k saját Istenük megalkotásán fáradoznak, akitől az emberiség pusztulását várják. Mi lesz a sorsa a zarándokoknak? Kinek teljesül a kérése? És mi lesz az egész emberiséggel?

A régebbi kiadás ezt a kötetet is ketté vette, címeik: Hyperion bukása-A fájdalom völgye, Hypreion bukása-A bukás

A második rész szervesen összefügg az elsővel, annak egyenes folytatása, igaz az író ismét változtatott a történetvezetésen.
Megszűntek a kis novellák, kaptunk egy elbeszélőt és rajta keresztül figyelhetjük tovább a zarándok útjának beteljesülését. A cselekmény azonban több szálon is fut, és ez bizony kellett ahhoz, hogy kialakuljon a teljes kép erről a fantasztikus világról. Végre minden kérdésre választ kaptam amit az első rész felvetett.

Nekem ez a második rész jobban tetszett,  kíváncsi voltam mi történik a főbb szereplőkkel, sokkal gyorsabban ment az olvasás, mint az elsőnél. Bár ebben is voltak elvont részek számomra mégis izgalmasabb volt. Amivel nem tudtam mit kezdeni az a költészet és Keats bevonása a történetbe (de talán azért mert nem rajongok a műfajért) és a beszélgetés a MI-vel. Ez már nekem "túl sci-fi". És éppen ezért nem is ajánlom a könyvet kezdő sci-fi olvasóknak, csakis olyanoknak akik már jártassak ebben a műfajban, azoknak viszont kötelező darab.
Szerintem kell majd egyszer egy újraolvasás, hogy teljes egészében megértsem Simmons történetét, de természetesen a tanulságokat még én is megértettem: Vagyis az emberiség sosem tanul a hibáiból, újra és újra elkövetve azokat módszeresen pusztítja környezetét és saját magát.

A második rész lezárja a zarándokok történetét, de Simmons írt még két folytatást, amiben ugrott az időben 274 évet és onnan folytatja a széthullott Hegemónia történetét. Az első rész már megjelent magyarul Endymion címmel. Sajnos még nem sikerült beszereznem, de előbb-utóbb biztos sorra kerül nálam.

Értékelésem a két kötetre egységesen:
Történet: 5/4 nekem egy kissé bonyolult, nem mindent értettem meg, talán ezért találtam néhány részt unalmasnak.
Karakterek: 5/4 nem született igazi kedvenc, de van karakterábrázolás-és fejlődés.
Stílus: 5/4 az első részé nem igazán jött be, talán azért mert nem szeretem a novellákat.
Összesítve: 5/4 sci-fi műfaj kedvelőinek kihagyhatatlan darab!!!