2012. máj. 18.

Kleinheincz Csilla - Ólomerdő

" – Én nem vagyok ők– mondta a madárnak. – Nem tudom, mit
tett Anya, vagy éppen Apa, de én nem vagyok ők. Saját magam vagyok."

Sztori: A 12 éves Emese apjával él Gödöllőn, miután édesanyja még kiskorában eltűnt. Tudja, hogy nem hétköznapi gyerek hisz anyja hattyútündér volt. Egy nap eljön érte egy lovag és az Ólomerdőbe viszi. Elvarázsolt varjú, a gonosz Özvegy, életre kelt erdő és kaland várja a fiatal lányt.


Tavaly elhatároztam, hogy több magyar írótól olvasok, így került fel a várólistámra ez a könyv, amiről csak annyit tudtam, hogy kortárs író műve és fantasy.

Molyadatlap

Eléggé nyögvenyelősen indult találkozásom ezzel a történettel. Mikor kiderült számomra, hogy a főszereplő egy 12 éves kicsit sem szimpatikus kamaszlány majdnem hagytam a fenébe az egészet. De mivel kihívásra is neveztem mégis elolvastam.
 Nem bántam meg. Azt hiszem még soha nem olvastam ilyen furcsa, de nagyon is szerethető mese-fantasyt. 
Észrevétlenül szippantott be a könyv és aztán nem is akart elengedni. (Technikai okok miatt olvastam sokáig)

Ami leginkább megragadott ebben a könyvben az nem más mint az írónő stílusa, fogalmazása.
 Kleinheincz Csilla csodálatos képeket "fest", egyszerűen, érthetően de mégis különlegesen és nagyon igényesen fogalmaz. Nagyon tetszett ahogy megteremtette ezt az érdekes, bár néhol nagyon is ismerős világot.


Kellett egy bizonyos hangulat ahhoz hogy be tudjam fogadni ezt a könyvet, ugyanis én nem vagyok oda a mesékért és fantasy-ban is inkább a  sárkány-, boszorkány-, tündérmentes olvasmányok jönnek be.
Nem véletlenül használom a mese szót a fantasy helyett, tele van a történet népmesei elemekkel, alakokkal, nyelvezetében viszont egy kicsit sem emlékeztet a mesékre.

Ez nem egy gyerekkönyv inkább gyermeklelkű felnőtteknek való olvasmány. 

Emese a főszereplő pimasz és szókimondó igazi mai gyerek, akinek "furcsaságát" érzi a környezete, emiatt igencsak magányosnak érzi magát. Édesapja és nagynénje emberek, akik tudják az igazságot a lány anyjáról, de mégis hétköznapi életet akarnak a gyermeknek biztosítani. Apja azonban nem tudja elfelejteni feleségét Lónát és mindenáron meg akarja találni. Ezzel beindítva az eseményeket, és az én érdeklődésemet.
A gond ezzel az, hogy kb. a 60. oldalig kellett erre várni.
A történetvezetés nem egyenes ide oda ugrál a régmúlt és ma történései között, bevallom ez néha kicsit zavaró is volt, mert nem mindig derült ki az első mondatokból, hogy most hol járunk és kinek az életébe nyerünk bepillantást. A titkok folyamatosan derülnek ki nem egyszerre ömlik az olvasóra az információ.

Nem szeretnék többet írni a történetről, de annyit elárulok, hogy a  vége nem nélkülözi a drámát és egy ígéretet, miszerint 7 év múlva Emese visszatér beváltani ígéretét amit a szintén félvér Rabonbánnak tett.
A 7 év 2014-ben lejár és ha hinni lehet az írónőnek talán addigra meg is születik a történet folytatása.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul  Emese és az Ólomerdő lakóinak sorsa, akiket szinte kivétel nélkül sikerült megszeretnem. Igen még Emesét is, aki egészen  "felnőtt"  a végére. 



Értékelésem: 5/3,5

10 megjegyzés:

  1. Nekem is megvan a könyv, de még nem olvastam,..... és most már nagyon kíváncsi lettem rá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. csak azt tudom mondani hajrá...:D
      szerintem tetszeni fog.

      Törlés
  2. bele-belefutottam már a címébe és gyermeki lelkem van:D

    VálaszTörlés
  3. ez egy örülős jel, amikor kuncogsz és összeszorítod a szemed és vagy felszökik a szemöldököd. nemtom vmi japán animéből jöhet, mert a kis vonal oldalt olyan mintha könnycsepp lenne mert az animékbe nevetéskor is sírnak v mi :D na mindegy lényeg h pozitív :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezeket mindig a wikin nézem, de ez pont nem volt a listán :) köszi

      Törlés
  4. Sziasztok. Nekem is tetszett a könyv, igaz csak az elsőt olvastam. Valaki tudna nekem segíteni a folytatásban? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia.
      Még nem jelent meg a folytatás. Egy kisregény készült el, de kiadásáról nem tudok semmit. A második részt talán most kezdi el írni Csilla.

      Törlés