Az emberiség már meghódította a naprendszert – eljutott a Marsra, a Holdra, a Kisbolygóövbe és még távolabbra –, a csillagok viszont továbbra is elérhetetlenek. Ám a kolóniák közötti kapcsolat cseppet sem feszültségmentes. Jim Holden a Szaturnusz és az Öv között ingázó egyik jégbányász hajó tisztje. Amikor véletlenül rábukkannak egy elhagyott űrhajóra, a Scopulira, olyan titok birtokába kerülnek, amiért egyesek gyilkolni is hajlandóak – méghozzá Jim és a legénységre számára felfoghatatlan méretekben. Olyan események láncreakciója indul el, amely az egész Naprendszert háborúval fenyegeti.
Eközben Miller nyomozó egy lány után kutat. Egyetlen lány után a több milliárd lakosú rendszerben, a szülei azonban dúsgazdagok, és mindig a gazdagok diktálnak. Amikor a nyomok a Scopulihoz és a lázadókkal szövetkező Holdenhez vezetnek, a szálak összefutnak…
Holdennek és Millernek a Föld és a Mars kormányzata, a Külső Bolygók forradalmárai és a nagyvállalatok titkos érdekkörei között húzódó vékony határmezsgyén kell egyensúlyozniuk – és nem túl jók az esélyeik. Ám odakint, az Övben mások a szabályok, és egyetlen kis űrhajó a világmindenség sorsát döntheti el.
A térség című sorozat 1. része.
Műfaj: sci-fi, űropera
Kiadó: Fumax 2013
Nagyon régóta várt már a várólistámon ez a könyv, hogy olvasásra kerüljön. Általában két eset van nálam olyankor, vagy annyira betalál, hogy szidom magam miért vártam annyit, vagy pedig úgy vagyok vele, hogy nem véletlen, hogy parkolópályán volt olyan sokáig. Ezzel a könyvvel kapcsolatban azonban egyik megállapítás sem igaz. Nem lett kedvenc, de nem is bántam meg, hogy elolvastam.
Egy ideig tetszett a története - amit a fülszöveg elég jól összefoglal - és még a szereplőkkel sem volt különösebb bajom. A világfelépítés, a Föld-Öv-Mars konfliktus nagyon jól ki van találva, csak az a baj, hogy nem igazán lett kifejtve. (talán a következő részekben)
A vége viszont átment egy kicsit őrültebb horroros, irreális sztoriba, amit én kimondottan utálok. (de így értelmet nyer a Leviatán, mint cím, amit általában egy nagyméretű szörny szinonimájaként használnak az irodalomban)
De amit igazán nem kedveltem ebben a könyvben az a stílus ahogy meg lett írva. A könyv végén derült ki számomra, hogy James S. A, Corey egy olyan írói álnév ami két személyt takar (Daniel Abraham és Ty Franck) és ez kicsit talán magyarázatul szolgál arra, hogy nem teljesen egységes a szöveg.
Ha történt egy haláleset vagy egy váratlan fordulat csak megvontam a vállam, semmilyen hatást nem gyakorolt rám ez az érzelemmentes, tárgyilagos és rendkívül részletes leírásokba bocsátkozó stílus. Száraz, azt hiszem ez a jó szó rá.
A könyv felénél tartottam amikor elkezdtem nézni a belőle készült sorozatot. (The Expanse)
Így már volt egy képem a világról amiben a történet játszódik, és voltak arcok is a szereplőkhöz, sőt egy olyan szálat is bevettek amiről a könyvben szó sem esett (lehet, hogy ezt a következő részekből vették előre) ez kellően felkeltette annyira az érdeklődésemet, hogy mégis végigrágtam magam a könyvön.
Ha igazságos akarok lenni akkor azt mondom, hogy azért a sorozat sem állja meg a helyét a könyv nélkül. Nekem így a kettő együtt adta meg az élményt. (igaz a sorozatból eddig csak 5 részt láttam, de volt amikor unatkoztam rajta, pont mint a könyvön)
A történet jó darabig két szálon fut, az egyikben Holden a kissé meggondolatlan, de jó szándékú srác a főszereplő, egy szimpi személyzettel és sok-sok kalanddal általában egy űrhajó fedélzetén. Érdekes volt látni, hogy a sorozat alkotói mennyire más figurát hoztak kis Amosból és Naomiból, megváltoztatva ezzel az egész csapat dinamikát a könyvbélihez viszonyítva. Nem volt rossz ötlet, mert a könyvbéli karakterek meglehetősen színtelenek.
A másik szálban pedig egy megfáradt, alkoholista (jaj de unom már ezt) zsaru nyomozását követhetjük a forrongó Öv béli Ceresen, aki fokozatosan egyre őrültebb lépésekre szánja el magát. A két szál természetesen összefut és bár innentől felgyorsulnak az események, de egyben eléggé furcsa horrorba mennek át.
A felvázolt világ és az emberek hozzáállása a kialakult helyzetekre több mint reális, tökéletesen elképzelhető és leírja a mostanra is érvényes viszonyokat. De ezeket a politikai-összeesküvő szálakat a tv sorozat sokkal jobban kibontja, a regény inkább megmarad az űropera jellegzetes elemeinél, sokkal inkább a cselekményre helyezi a hangsúlyt.
Annak ellenére, hogy néha túlírtnak és unalmasnak tartottam kellően felcsigázta az érdeklődésemet a következő részek iránt. Ha nem is rögtön, de egyszer majd folytatom. Addig is maradok a tv-sorozatnál.
Történet: 10/7
Karakterek: 10/6
Stílus: 10/6
Összesítve: 10/6
Kissé túlírt és lassú sci-fi, a műfaj rajongóinak azért kötelező.
Lehet, hogy ebben az esetben a filmet ajánlanám először.
