Cassandra Clare: Az angyal (Pokoli szerkezetek 1)

Fülszöveg:
A mágia veszélyes 
– de a szerelem még veszélyesebb!
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól. 
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.

Műfaj: 19 században játszódó ifjúsági fantasy steampunk beütéssel.
Kiadó: Könyvmolyképző 2012
Pokoli szerkezetek sorozat eddig magyarul megjelent részei:
1. Az angyal
2. A herceg
3. A hercegnő

Valóban jobb ez a történet, mint bármelyik általam olvasott Végzet ereklyéi rész, de azért nekem nem lesz kedvenc.
A másik sorozatnál kifogásoltam Clare írói tehetségét (amiért aztán meg is kaptam a magamét a moly-on) most túl sok bajom már nem volt a stílusával, egyedül a befejezetlen mondatok bosszantottak benne, de lehet, hogy csak azért volt zavaró, mert rosszul volt tördelve a szöveg, vagy hiányoztak az írásjelek. 
Azzal, hogy a történet a 19. században játszódik, lett egyfajta bája illetve hangulata az egésznek, nekem ez sokkal jobban bejött. 
A főszereplő lány, Tessa is jóval kedvesebb volt szívemnek, mint Clary. Will viszont egy az egyben Jace, és hozzá inkább negatív érzés társul részemről, így a kialakulóban lévő szerelmi szál nekem érdektelen, mivel nem tudok szurkolni nekik. 
Magnus Bane, aki a legígéretesebb szereplő volt az Ereklyékben sajnos itt is csak epizódszerepet kapott.
Tulajdonképpen a történet hasonló, itt is egy átlagos lányról derül ki, hogy természetfeletti képességgel rendelkezik, ami által betekintést nyer az árnyvadászok különleges világába. 
Jóval kevesebb az esemény ebben a történetben, mint az alap sorozatban, mondhatnám azt is, hogy unalmas volt a könyv első fele. 

Cassandra Clare

A lassú építkezés után beindult a cselekmény, elkezdődött a jó és rossz harca, ami tetőzzön egy csatában, hogy aztán egy olyan végbe forduljon, ami azonnal követeli a folytatást. 
Legalábbis azok számára, akiknek bejött az, amit olvastak.
Mivel engem annyira nem nyűgözött le a történet, így nem is érzek ellenállhatatlan késztetést  a második rész azonnali kézbevételére. Majd egyszer. Talán.
Abban viszont nem vagyok biztos, hogy az, aki ezt a sorozatot olvassa először, vajon tökéletesen megért e mindent ebből a képzeletbeli világból és sajátos nyelvezetéből, kifejezéseiből. Clare szerintem feltételezte, hogy az Ereklyék rajongói fogják ezt is olvasni, így nem igazán magyarázza meg az általa alkotott világot. 

Amit még nem értek az a borító.  Az angyal egy medál, amiről kiderül, hogy egy szerkezet, rajta is van a borítón, de ki ez a pasi?

Történet: 10/6 - az eleje unalmas és lassú
Karakterek: 10/7 - Jem és Henry szimpi
Stílus: 10/7 - még mindig érzek benne az olvasásból kizökkentő mondatokat

Összesítve: 10/7
Aki szereti az ifjúsági fantasyt a viktoriánus korba helyezve annak telitalálat. Aki szerette A Végzet ereklyéit annak pedig kötelező!

Samantha Shannon - A Mímes Rend

Fülszöveg:
Paige a Csontszüret sorozat első kötetének végén kiszabadul a Sheol I brutális világából, de a bajok csak most kezdődnek: sok szökevény még mindig bujkál, őt pedig mind közül a legveszélyesebbnek nyilvánították… Ahogy a Scion mindent látó szeme Paige után fordul, a mímeslordok és mímeskirálynők bandái számára összehívják az Abnormális Unió tanácsát. Jaxon Hall és a Hét Pecsét vezető szerepre készül, de egy végzetes fenyegetés híre terjed a látók között, és mindenhol sötét titkok sejlenek.

Műfaj: ifjúsági disztópia, fantasy
Csontszüret sorozat 2. része.
Athenaeum kiadó 2015.


Az első részről itt olvashatsz: http://ananiila.blogspot.hu/2015/10/samantha-shannon-csontszuret.html

Egy gyors Csontszüret újraolvasás után azonnal belevetettem magam a 2. részbe, a lendületemet azonban eléggé hamar letörte a kissé lassan folydogáló cselekmény.
A könyv első fele csak alapozása a második részben bekövetkező eseményeknek, illetve részletes bemutatása a körzeteknek, benne Jaxon Hall-al és az ő Hét Pecsétjével.
Kellett ez az aprólékos világkidolgozás nem mondom, de amikor az ember inkább a Nagymesterről és a  Paige-el való kalandjairól olvasna akkor eléggé lelohasztó tud lenni a sok leírás. Kicsit félre is tettem a könyvet, hogy emészteni tudjam a sok infót és új szereplőt.
De abban a pillanatban amikor feltűnt Arcturus Mesarthim úgy vált a cselekmény is izgalmassá, érdekessé, fordulatossá és a könyv letehetetlenné.

A Mímes Rend ott folytatódik ahol a Csontszüret befejeződött. 
Paige és még pár látó ugyan megmenekült, de bujkálnia kell, hisz egész Scion őt keresi. De mivel meg is kell élnie valamiből újra Jaxon szolgálatába áll és miközben jobbkezeként rendezi a Pecsétek ügyeit, szeretné tájékoztatni is az embereket a rephaiták létezéséről és arról, hogy mi folyik Scionban. Egyre rejtélyesebb dolgok derülnek ki a többi Mímes lordról és egy váratlan gyilkosság után megnyílik a lehetőség, hogy Paige a kezébe vegye a dolgok irányítását, és Sápadt Álmodóból Fekete Lepkévé érjen. 

"Talán az a legjobb, ha visszatérek a Seven Dialsbe, és meghúzom magam. Mert annál, hogy Jaxon Hall a főnököm, csak egyetlen rosszabb dolog volt a világon, ha Jaxon Hall az ellenségem."

eredeti borító

Akik abban reménykedtek, hogy a 2. részre Paige és Nagymester kapcsolatából egy hatalmas érzelmi -esetleg másfajta- orgia kerekedik azokat ki kell ábrándítsam, szó sincs erről. Viszont apránként azért fejlődik a kapcsolatuk, de tényleg csak nagyon apránként. Nekem ez nagyon tetszik, szeretem az ilyen lassan építkező közeledést, és ugye tudjuk azt is, hogy ez a sorozat 7 részre van tervezve.
Így is érzékiek és hatásosak voltak a közös jeleneteik.
Paige a lázongó lányból igazi vezetővé érett, míg Arcturus többnyire csak a háttérből figyelte az eseményeket ebben a részben.

Még mindig úgy gondolom, hogy jóval összetettebb ez a disztópia a többi ifjúsági könyvél. Sokkal részletesebb a világa - bár tény, hogy szinte csak Londonról van szó, a világ többi része itt is homályba vész - a karakterek is sokkal kidolgozottabbak, nem is beszélve a sokféle képességről, melynek birtokában vannak a látók.
Nekem sosem tartoztak a kedvenceim közé a  boszorkányokról, jósokról, médiumokról stb. szóló könyvek, ez a sorozat mégis kedvencé nőtte ki magát, és ennek egyértelmű oka: a jól megkomponált karakterek és a változatos cselekmény. 
Van itt minden: rengeteg harc, gyilkosság, viadal és árulás. Volt amit sejtettem, de volt ami teljesen felkészületlenül ért.
Az utolsó oldalakon csak kapkodtam a fejem, el is felejtettem agyalni, így aztán váratlanul ért a csattanó. És igen, sajnos ez is olyan rész aminek szinte mondat közben van a vége.


Végre nem volt olyan érzésem, hogy én ezt már olvastam valahol. Egyedi és különleges ez a sorozat, csak remélem hogy a folytatás is hasonló lesz. (Sajnos még angolul sem jelent meg)
Rengeteg még a titok és a homály pl. a Rantennel vagy az emitákkal kapcsolatban, és fogalmam sincs merre visz a történet tovább, de hát erre valók a folytatások.
Arra nem jöttem rá, hogy a borítónak mi köze van a történethez, nem emlékszem még egy kóbor macskára sem a sztoriból.

Történet: 10/9 - a könyv első felének lassúsága miatt nem 10
Karakterek: 10/10
Stílus: 10/10 (annak ellenére, hogy még mindig sok a nyomdahiba és a borító érthetetlen)

Értékelésem: 10/10
Az egyik legjobb disztópia amit olvastam, kár hogy most várhatok a következő részre. Remélem Samantha nagyobb iramban ír, mint G.R.R. Martin.


"Felemeltem a kezem, és megérintettem a hátát, hogy még egyszer érezzem a lélegzetének ritmusát. A mellkasomból forróság áradt, végigfutott a karomon, egyenesen az ujjaim hegyéig. 
És abban a pillanatban úgy éreztem, tartozom valahová."

Összefoglaló - 2015. október

12 könyv a havi eredmény, amin egészen meglepődtem, hisz olyan hamar elröppent ez a hónap is, nem gondoltam, hogy ennyi minden belefért. Elolvastam egy trilógiát, három (!) szépirodalmi művet, volt egy újraolvasásom is, viszont ezúttal magyar író nem tudott befurakodni az olvasmányaim közé.
Régebben olvastam, most színházban néztem meg az Anna Kareninát. Egy kis ismertető róla . Remek előadás, ajánlom mindenkinek.




Samantha Shannon: Csontszüret 10/10 - A hónap könyve!
Született róla bejegyzési is, íme: http://ananiila.blogspot.hu/2015/10/samantha-shannon-csontszuret.html

Josh Malerman: Madarak a dobozban 10/8
Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.
A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.
Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.
Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?
2015 Fumax, műfaj: misztikus, horror, disztópia
A történet és az író elbeszélésmódja is adná azt, hogy visszatartott lélegzettel, a bőr alá hatoló félelemmel és a lelkedre rátelepedő mély nyomottsággal olvasd ezt a könyvet. 
Nálam valahogy nem érte ezt el az író. 
Remek könyv tényleg, de mégsem szorítottam ökölbe a kezem az izgalomtól, pedig tényleg minden adott volt ehhez. 
Szerettem a térben és időben is ide-oda csapongó írásmódot, a szigorú, kemény nőt aki semmi másra nem vágyik, minthogy egy férfi átölelje és átvegye tőle az irányítást. Kimondottam bírtam, hogy csak csepegtette az író az infókat, hogy egy-egy képpel a frászt hozta rám, hogy én is behunytam a szemem beleképzelve magam a főhősök helyzetébe. 
Valami miatt mégsem működött nálam 100 %-on. (A Szabadulás szerintem jobb) Ennek ellenére mindenkinek ajánlom, aki szereti a posztapokaliptikus világban játszódó thrillereket, van egyfajta lezárása még akkor is ha a fő kérdésre nem ad választ. 
Bevallom egy kicsit féllek a folytatástól (lesz egyáltalán?), bár szívesen olvasnám a Lány és a Fiú életének alakulását, de attól tartok, hogy a titoknak mi lesz a magyarázata.

E. Lockhart: A hazudósok 10/5
Egy gyönyörű és előkelő család. 
Egy magánsziget. 
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz. 
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok. 
Hazugságok hazugságok hátán. 
Igaz szerelem. 
Az igazság. A hazudósok a többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye.  Olvasd el!  És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak HAZUDJ!
2015. Ciceró, műfaj: ifjúsági, rejtélyes 
Nagyon nagy várakozással kezdtem el olvasni, hisz szinte csak lelkesen pozitív értékelést olvastam a könyvről. 
Igyekeztem megóvni magam minden spoilertől, ez sikerült is. 
Sajnos azonban a könyv első fele nekem unalmas lett és emiatt óhatatlanul el kezdtem gondolkodni azon, hogy vajon milyen csavar várható még. Persze eszembe is jutott egy filmélményem és végül igazam is lett, ez viszont agyon is csapta az egész élményt. 
Tetszett a könyv stílusa, főleg a mesék bele-és átszövése, de sokkal jobban ki lehetett volna fejteni a háttérben húzódó lelki folyamatokat. Így nem sok érzést keltett bennem, nem sajnáltam meg a három szegényen gazdag királylányt és az uralkodót. 
A 3. generáció pedig valahogy nem sikerült nekem valóságosra, elég fura kölykök ezek, bár ilyen háttérrel talán nem is csoda. 
Csalódás ez a könyv sajnos, az író stílusa remek, az alapötlet is érdekes, mégsem lett ütős, mert szerintem nem eléggé feszes a tempó. 
Egynek jó.

Rebecca Donovan: Boldogító lélegzet 10/4
Csak lélegezz 3. része
Emma elhagyja Weslynt és mindenkit, akit ott ismert; a Stanford egyetem hallgatója lesz, ahogy mindig is remélte. Korábbi énjének csak árnyéka, teljesen megváltozott. Össze van törve, és csak úgy lehet újra teljes egész, ha felismeri értékeit és megbocsát magának. Emma megtanulja, hogy az őszinteség nagyon tud fájni, jobban, mint az árulás, és az igazság ára az, hogy elveszti egyetlen igaz szerelmét. 
2015 Maxim, műfaj: ifjúsági, tragikus, romantikus.
Ezt írtam az első könyv értékelésénél: 
„A vége kegyetlen, de szerintem felesleges a folytatás, így is befejezett.”
És milyen igazam volt. Egy végtelen nyavalygás az egész. Fele oldalszám elég lett volna belőle. 
Ami a végét illeti, kár azt hinni, hogy most aztán happy minden, az ilyen önsorsrontó karakter nem változik meg varázsütésre. 
Emma nagyon-nagyon-nagyon szép és szexi csaj lehet, hogy ennyi pasi kibírja ezt az elviselhetetlen természetét. Mondjuk legalább életszerű, tényleg vannak ilyen emberek. Sajnos. 
Alig vártam, hogy vége legyen.

Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem 10/7
A halál szépséges szolgálólányai sorozat 1. része.
A késő tizenötödik században Mortain, a halál istene, kiválasztja a fiatal Ismae-t, hogy legyen a szolgálója és orgyilkosa. Egy távoli szigeten álló kolostorban a többi hozzá hasonló lánnyal együtt megtanulja a ravasz hadviselés és nőies művészetek minden fortélyát, így semmi nem akadályozhatja abban, hogy teljesítse küldetését, és végrehajtsa a halál istenének parancsait. 
A kolostor a válsággal küzdő bretagne-i udvarba rendeli a lányt, ahol a gyanakvó nemes, Gavriel Duval szeretőjének szerepét kell eljátszania. Ismae-nek itt meg kell tapasztalnia, hogy nincs felkészülve nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a szívét fenyegető új érzelmekre sem. Képes lesz elhárítani a hercegségre leselkedő veszélyt? Fel tudja deríteni az árulónak hitt Duval valódi szándékait? Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene – meghódította a szívét?
2013 Maxim, műfaj: fantasy, ifjúsági.
Bevallom, hogy a középkori hangulatban játszódó fantasyvel mindig szigorúbbak az elvárásaim, mint pl. az urban fantasyvel. Ennél a történetnél nem igazán tudom eldönteni, hogy kinek is íródott, hisz a nőknek nem elég romantikus, a pasiknak meg nem elég akciódús. 
Azért olvastatta magát, sőt helyenként még egész jó is volt, de sajnos más részei meg nagyon gyengék és logikátlanok lettek. 
Olyan sok a cselszövés és intrika, hogy az írónő csak a karakterek hihetetlen pálfordulásaival tudta valahogy feloldani az általa keltett problémákat. 
Eredetileg azt gondoltam, hogy nagyobb lesz a szerelmi szál és számomra is hihetetlen, hogy ezt mondom, de bárcsak több lett volna. Engem a politikai csatározások, az örökös gyanakvás és ármány egy idő után már untattak. 
A főszereplőket megkedveltem és érdekel a hercegség további sorsa is, úgyhogy előbb-utóbb majd folytatom a sorozatot, remélve, hogy a többi rész összeszedettebb és logikusabb lesz, kevesebb politikával.

Ann Aguirre: Menedék: 10/7
Razorland trilógia 1. része
Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba. 
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.
2014 Fumax, műfaj: ifjúsági disztópia, zombiszerű lényekkel.
A legnagyobb problémán az, hogy legalább tucatnyi hasonló történetű és stílusú könyvet olvastam már. És bizony azokhoz képest ez a kötet nem szolgált újdonsággal. 
Jó olvasmány volt, de nem szerettem bele, sem a világba sem a szereplőkbe. 
A világfelépítés elég hiányos, a legjobban az zavar, hogy nem tudom mitől és mikor került a világ ilyen állapotba. A szereplők közül a fiúkat jobban kedvelem, mint Pikk-et, van bennük lehetőség. Azt azért remélem nem lesz belőle szerelmi háromszög/négyszög. 
Talán a folytatások jobbak lesznek, nem mintha ez rossz lett volna, csak amolyan: semmi különös.

Ann Aguirre: Helyőrség 10/7
Razorland trilógia 2. része
Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja. 
Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az. 
A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…
2014 Fumax, műfaj: ifjúsági disztópia, zombiszerű lényekkel.
Tipikus átívelőrész volt. Két dolog zavart benne: 
1. Fakó: nyírja már ki valaki ezt az életképtelen, örökké besértődős, féltékenykedő alakot! Könyörgöm! 
2. Rengeteg ismétlés. Aki nem olvasta az első részt simán kezdheti ennél, mert gyakorlatilag a Menedék főbb eseményei el lettek mesélve most is. 
Volt néhány szemforgatás (Fakó-Pikk jelenetek) és felhördülés részemről, de alapvetően olvastatta magát. 
Elég jónak tűnik a sok YA disztópa választékából, sok hibája és logikátlansága ellenére is valahogy csúszik nekem.

Ann Aguirre: Horda 10/8
Razorland trilógia 3. része.
A horda megérkezett.
Pikk élete örökös harcból állt, amíg Megváltásban be nem fogadták. A várost azonban körülzárták a mutáns korcsok, és félő, hogy a lány máris elveszíti a nem rég megszerzett biztonságot, új, szerető családját.
Barátaival, Fakóval, Kószával és Tegannal ezért lehetetlen küldetést vállal: titokban elhagyja a települést, hogy segítséget szerezzen és megmentse azokat, akiknek új életét köszönheti. Amikor útnak indulnak, Pikk még nem is sejti, hogy a mindent eldöntő csata felé száguld. A korcsok már nem azok az értelem nélküli szörnyek, amiket az Enklávéban megismert: uralják a vadont, emberek városait rohanják le, felderítőket küldenek ki. Véres háború közeleg, olyan küzdelem, amilyenre évszázadok óta nem volt példa. De az emberiség már elfeledte, hogyan álljon ki magáért.
Csak egy valaki képes összefogni őket: Pikk.
2014 Fumax, műfaj: ifjúsági disztópia, zombiszerű lényekkel.
Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy mennyire nem tökéletes ez a trilógia, elsősorban a világfelépítése bosszantó a logikátlansága miatt, bár még mindig elképzelhetőbb, mint sok más disztópiáé. 
És mégis sokkal jobban tetszett pár agyondicsért sorozatnál. 
Eseménydúsabb volt, még akkor is ha néha már sok volt a kaszabolásból, kedveltem a szereplőket is, különösen Kósza mozgatta meg a fantáziámat, míg Fakót a fenébe kívántam (ez nagyon jellemző rám). Pikk remekül megszabott főszereplő, az ember egyszerre ütné péklapáttal és zárná egy ölelésbe. 
A vége tetszett, végre egy jól lezárt trilógia, igaz amíg addig eljutottunk sikerült megríkatnia Ann Aguirre-nek. Egy könyvre ami ezt eléri nálam nem adhatok 8 pontnál kevesebbet.

Penelope Douglas: Szívatás 10/8
A nevem Tate. Valamikor ő is így hívott. Most viszont szóba sem áll velem. De békén sem hagy. Régen a legjobb barátom volt. Aztán egyszer csak ellenem fordult. Mindennap megkeserítette az életemet. Elérte, hogy megalázzanak, kirekesszenek, pletykáljanak rólam. A szívatásai egyre kegyetlenebbé váltak, szinte belebetegedtem abba, hogy folyamatosan meneküljek előle. Még Franciaországba is elmentem egy évre csak azért, hogy elkerüljem. 
De mostanra elegem lett a rejtőzködésből. Talán ő nem változott meg, de én igen. Itt az ideje, hogy felvegyem vele a harcot, és visszavágjak neki. Többé nem hagyom, hogy terrorizáljon. Harc, titkok, múlt és jelen. De mit hoz a jövő? Hova vezet Tate és Jared szenvedélyes kötéltánca? Minderre választ ad a sorozat első kötete.
2015 WOW, műfaj: new adult tragikus-romantikus-erotikus regény.
Á, kérem én nem ilyen lovat akartam! 
A könyv első felét imádtam. Csak az volt a kérdés, hogy szimplán öt csillagos lesz vagy kedvenc is. De a második fele kiakasztott. 
Kezdem az elején. 
Először is azt gondoltam sima ifjúsági regény lesz, amiben a középiskolás főhősnő megjárja a poklot, de majd a végén a szerelem úgyis mindent legyőz. Ilyen is volt, a szokásos klisékkel (a 80-as éveket idéző autóversenyek) szerethető csajszival és egy jóforma, ám de bunkó pasival, mindez olvasmányos stílusban. 
Aztán a második felében Tate hormonjai elkezdtek tombolni és a jópofa ifjúsági regény átváltott erotikus könyvé. Félreértés ne essék, nem vagyok én ellene az erotikus irodalomnak, sőt fogyasztom az ilyen könyveket is szép számmal. 
Most valahogy mégis megfeküdte a gyomromat, nem erre készültem fel, nem ezt vártam. 
Nem esett jól a két műfaj egyvelege, olyan érzésem volt, mintha egy másik könyvet olvasnék, nem pedig azt amibe belekezdtem. Lehet, hogy ez lesz az új divat? Nem baj csak legyen valahogy jelezve, nehogy a kezébe kerüljön egy 12 évesnek. 
Szóval meglepett a történet második fele, de ez most inkább negatívan hatott rám, így a kedvencelés és az öt csillag helyett marad a négy. Várom a folytatást, most már csak nem lep meg az írónő.

Henrik Ibsen: A vadkacsa 10/9
Henrik Ibsen (1828-1906) méltatói G. B. Shaw-tól Lukács Györgyig egyetértettek abban, hogy A vadkacsa, ez a „csodálatos tragikomédia”, a nagy norvég drámaíró munkásságának egyik legjelentősebb fordulópontja. „…Ez az új darabom – írta Ibsen – bizonyos szempontból kivételes helyet foglal el színműveim között; módszerében sok tekintetben különbözik az előzőektől…A vadkacsa talán új ösvények felderítésére ösztönöz majd néhány fiatal drámaírót, és ezt kívánatos eredménynek tartom.” A darab 1884-ben jelent meg nyomtatásban, 1885. januárban volt norvégiai ősbemutatója, és a századfordulóig már bejárta Európát. Magyarországi ősbemutatójára 1906-ban került sor, a Thália színpadán, Lukács György fordításában. A kényes társadalmi témákat boncoló, modern pszichológiájú dráma napjainkban is kedvelt darabja a színházaknak, hazájában és külföldön egyaránt.
1981 Európa, műfaj: dráma.
Rövid, de velős. Jó sokat lehet gondolkodni rajta az biztos. Olyan élethelyzeteket és azzal kapcsolatos igazságokat jelenít meg, ami mai világunkra is érvényes. 
Nekem ez (is) kimaradt a suliban, nem is baj, mert mint a legtöbb kötelezőhöz ehhez is meg kell érni. 
Remélem láthatom még színházban is.

Thomas Hardy: Egy tiszta nő 10/6
Az angol irodalom kiemelkedő prózaírójának késői műve a szép parasztlány, Tess története, akinek tiszta lelke és nemes egyénisége ellenére rövid élete során szinte csupa kudarc, megaláztatás és szenvedés jut osztályrészül, hiába küzd környezetével. Az egykor nagyhírű D'Urberville nemesi család elszegényedett ágának sarja, a romlatlan Tess Durbeyfield jómódú rokonainak szolgálatába áll, s ezzel megindul komor végzete felé. Miután a birtok gazdája egy éjjel megrontja, Tess visszamenekül családjához a közeli faluba, majd törvénytelen gyermeke születését és halálát követően búcsút int a szülői háznak. A boldogság ígéretét egy rövid időre felvillantó igaz szerelmet egy tejgazdaságba szegődve találja meg, csakhogy kedvese, Angel Clare képtelen megemészteni választottja „szégyenletes” múltját, ezért elhagyja a lányt. Az újabb csapások Tesst már-már elviselhetetlen nyomorba taszítják, és amikor egy sorsszerű találkozás révén ismét felbukkan életében csábítója, Alec D'Urberville, a minden reményétől megfosztott lány enged a férfi gyötrően kitartó udvarlásának. Angel váratlan visszatérése azonban hamar véget vet a hamis idillnek: a visszás helyzetet feloldandó Tess végzetes döntésre, erkölcsi leszámolásra szánja el magát, melynek nyomán önnön sorsa is beteljesedik.
2007 Ulpius, műfaj: dráma, romantikus-realista.
Sajnos egy csöppet sem fekszik nekem ennek a könyvnek a nyelvezete. Már-már szenvedés volt olvasni, csak kihívás miatt nem hagytam félbe. 
Hardy elég szószátyár ha leírásokról van szó, miközben néhány fontosabb cselekmény meg éppen hogy meg van említve egy félmondatban. A karakterei pedig nagyon el vannak túlozva, legalább egy igazi jellem lett volna benne, nemcsak ilyen érzelmileg csélcsap emberek. Bár a végén legalább Tess megkapta a felmagasztalást. 
A történet maga egyébként tetszett, igazi romantikus sztori, egy butuska és naiv leányról aki egy gazember karmai közé kerül, majd rátalál a szerelem is, de az sem hozza meg számára a boldogságot, mert az a férfi sem férfi, csak egy magát kereső kisfiú. 
Tess amennyi szenvedésen keresztülment az már-már büntetendő kedves Thomas. 
Összességében elmondhatom, hogy ez nem az én könyvem. 
Miközben olvastam, elkaptam egy részt a könyvből készült sorozatból, de nem néztem végig nehogy elspoilerezzem magamnak, látva a szereposztást úgy érzem nem is fogom megnézni.

Mario Vargas Llosa: A beszélő 10/8
A történet jórészt a perui Amazónia mélyén játszódik, egy időtlen idők óta fennálló, a természettel tökéletes összhangban lévő s ma is ősi körülmények között élő indián kultúrában. Az írást nem ismerő macsigengák között a „beszélő” az, aki történeteivel a létezés és a kultúra folyamatosságát és a közösség összetartozását biztosítja. Amit törzsükről, a múltról, a világról meg a túlvilágról tudnak, azt a „beszélőtől” tudják: az örökké vándorló, az amazóniai őserdőben szanaszét kószáló népnek ő az élő emlékezete, szótára, mesetára, hírügynöksége. S szól a történet a szerző egyik ifjúkori barátjáról is, akinek arcát szörnyű folt csúfítja el, s elhatározza, hogy a macsigengák közé költözik, és „beszélő” lesz. A regény másik színhelye a távoli, kifinomult Firenze, ahol az író visszaemlékezik a perui őserdőre, a macsigengákra és hajdani barátjára.
2007 Európa, műfaj: perui regény.
Soha nem vettem volna a kezembe ezt a könyvet, ha nem szorítana egy kihívás hamarosan lejáró határideje. Híres klasszikusok között találtam rá, pedig én még soha nem hallottam erről a könyvről és az íróról sem. Már csak ezért is érdemes kihívásokra jelentkezni. 
A történet két szálon fut. Az egyikben az író mesél egy barátjáról. Ez a rész nagyon tetszett nekem – különösen mert legújabb szerelmem Firenze is szerepet kapott a történetben. A másikban pedig maga a beszélő meséit olvashatjuk. Bevallom ez a rész nem nekem való. Képtelen voltam ráhangolódni, az egész olyan volt, mintha egy hallucinogén drogokkal élő író zagyvaságait olvastam volna. Ugyanakkor meg mégiscsak hatott rám, rengeteg dologról elgondolkodtam közben, kezdve a világpolitikától az egyéni szenvedésekig. 
Szerintem sokáig kisérteni fog még amit olvastam. És az is biztos, hogy olvasok még Llosa-tól.

Játék- Cor Leonis kiadóval

Ha szeretsz olvasni és megosztani véleményed az olvasottakról, látogass el az alábbi oldalra és nyerj!

http://konyvaruhaz.corleonis.hu/hirek_1/ajanlod-nalunk-most-konyvet-er

Könyvmolypárbaj 2015-2016.

Idén negyedszerre vágok bele a Könyvmolypárbaj kihívásába. Háromszor sikeresen teljesítettem, így most is nagy örömmel készül rá.
Felbuzdulva az előző évek sikeres párbajain ismét bevállaltam a 11 könyv elolvasást.
Olyan könyveket választottam aminek nagyobb része már itt csücsül a polcomon, hosszabb-rövidebb ideje várva, hogy kezembe vegyem.


Szavazzatok melyik könyvet olvassam először!


Az eseményről itt találhattok részletes leírást:
http://konyvmolyparbaj.blogspot.hu/2015/10/konyvmoly-parbaj-vol-6.html

Íme az "A" listám:

Carol McCleary: A gyilkosság alkímiája
Párizs 1889. A Világkiállítás területén már áll Eiffel lenyűgöző tornya, szenzációs látványosságok, az ipar, a technika vadonatúj vívmányai bűvölik el a nagyérdeműt. 
Ám egy rejtélyes gyilkos lopakodik a Fény városának utcáin, s lakóit pestisjárvány tizedeli. Nellie Bly-nak, a világ első oknyomozó újságírónőjének meggyőződése, hogy a gyilkosságok kapcsolatban állnak a járvánnyal, és elhatározza, hogy véget vet mindkettőnek. Szövetkezik a zseniális fantáziájú Vernével, az intelligens és szégyentelen Oscar Wilde-dal és a történelem legnagyobb mikrobavadászával, Louis Pasteurrel, hogy együtt megoldják az évszázad bűntényét.
Régóta csücsül a várólistámon, így amikor megláttam pár száz forintért azonnal lecsaptam rá. 85%-on áll a molyon, de a tesómnak nem igazán tetszett.

Darren Shan: A holtak vonulása 
Capac Raimi a Városba érkezik, hogy szerencsét próbáljon kisstílű gengszter nagybátyja mellett. Hamarosan azonban arra eszmél, hogy már a Város teljhatalmú urának, a Kardinálisnak dolgozik. A Kardinális a Város szülötte. A Város a Kardinális teremtménye. Egy a lelkük, és sosem alszanak. A Kardinális mindent lát, ami az utcákon vagy a zárt ajtók mögött történik. Ő a mindenható. Az öntelt fiatalember habzsolja új életét, amit csak néhány kellemetlenség zavar meg. Capac életének sorsfordító eseményeinél furcsa módon a semmiből vak szerzetesek bukkannak fel. És miközben a jelenben él, rádöbben, hogy semmire sem emlékszik, ami azelőtt történt vele, hogy a Városba érkezett… Capac egy álmot és az inka neve által számára kijelölt sorsát követve belép a természetfeletti birodalmába. Miközben igyekszik beteljesíteni a küldetését, furcsa és izgalmas kutatásba kezd, hogy a nyomára akadjon eltűnt barátainak és saját, elveszített múltjának.
Ezt úgy cseréltem el a moly-on egy másik könyvre, remélem megérte. Még nem olvasta senki a családból.

James Rollins: Az Éden oltára
Bagdad elestét követően két iraki kisfiú fegyveres katonákba botlik, akik az állatkertben található titkos, föld alatti laboratóriumból véletlenül egy irtózatos lényt engednek szabadon. 
Hét évvel később Louisiana állam partjainál felbukkan egy hajótörést szenvedett halászhajó, melynek legénysége eltűnt vagy halott, rakománya pedig felettébb furcsa és ijesztő. A határőrség az egzotikus állatok szakértőjét, dr. Lorna Polkot kéri fel, hogy segítsen beazonosítani a nehezen értelmezhető deformitásokkal rendelkező állatokat, és elfogni az egyik elszabadult, portyázni indult teremtményt, mely halálos veszélyt jelent a környék lakóira. Lorna Jack Menard-ral, a határőrség egyik emberével indul hajtóvadászatra, akivel súlyos, mélyen eltemetett titkot őriznek, s végül olyan rejtélynek bukkannak a nyomára, amely az emberiség eredetéhez vezet vissza.
Apám kapta a tesómtól ajándékba, neki kimondottan tetszett. Ez egyébként számomra nem mindig jelent jót. :)

L.I. Lázár: Rejtőző kavicsok
Ebben a regényben senki sem az, akinek látszik. Lille, a megbízhatóság és a jólneveltség szobra kettős életet él, a valóság elől egy álomvilágba menekül. Praetor, a laza és jómódú srác gondtalanul váltogatja a csajokat, szórja a latin szavakat, s bár ő a csapat esze, mégis lazán elindul a lejtőn. Krisz, a vezérhím, aki „nagyvadat” vesz célba, de azt nem sejti, hogy ez a vadászat megváltoztatja az életét. Anna, a vagány tanárnő különc módszerekkel küzd a tanítványaival – csakhogy múltjában sötét folt éktelenkedik…
Szintén molyos csere, a húgomnak ez sem jött be. :(

Pierrot-Gábor Endre: Magister M
Egy visegrádi ásatáson a Mátyás korabeli várfal kis cellájában harmincöt év körüli férfi földi maradványait tárják fel a régészek. Az egykor befalazott rab csontváza önmagában nem számítana világrengető szenzációnak, azonban a felirat, amelyet a fogoly vélhetően a kínhalála előtti órákban börtöne falába kapart, igencsak meghökkenti a kutatókat: Magister M 1872 Pécs – 1488 Visegrád. 
Hogyan születhetett valaki négyszáz évvel a halála után? Tévedés történt, netán zseniális lelethamisítás áll a háttérben? A rejtély megoldása most is Jonathan Huntra vár. A New York Times Magyarországon élő újságírója Eger (Jumurdzsák gyűrűje) és Debrecen (Az ördög köve) után ezúttal Pécsre utazik, ahol rég elfeledett, római kori kincsről szóló legendára bukkan, amely már Janus Pannonius képzeletét is megmozgatta. 
Ám az értékes lelet ígéretére furcsán reagálnak új ismerősei. Valaki hazudik vagy másnak mutatja magát. De ki? A kissé rámenős, ám igencsak gáláns múzeumigazgató? A dúsgazdag osztrák műkincsgyűjtő? A csinos, de bizalmatlan pesti régésznő? Netán a fiú a nevelőintézetből, aki azt állítja, őriz egy darabot Ábray professzor időgépéből?
Mivel az első két részt kedveltem (családom több tagja szintén), így nem volt kérdés, hogy ennek is a polcon a helye.

Brandon Sanderson: Acélszív 
Hősök nem léteznek. Az Idolok hihetetlen képességekkel bírnak, de őket egytől-egyig a gonoszság vezérli. Chicago felett a leghatalmasabb Idol vette át az uralmat. Acélszív parancsol az elemeknek, és állítólag nem fog rajta pisztolygolyó, penge és bomba sem. Legyőzhetetlen. Mindez tíz éve történt. Az emberiség a puszta túlélésért küzd. Senki sem lázad, csupán egyetlen csoport: a Leszámolók. Átlagemberek sötét, kétes csoportja, akik eltökélték, hogy az Idolok tanulmányozása révén kiderítik a lények gyenge pontját, és végeznek velük. A nevem David Charleston. Egyelőre még nem tartozom a Leszámolók közé, de feltett szándékom csatlakozni hozzájuk. Van nálam valami, amire szükségük lehet. Valami értékes és hihetetlen dolog. Nem tárgy, hanem tudás. Én ismerem a titkát. Tanúja voltam annak, amint Acélszív megsebesül.        A párbaj keretében lehetőség van újraolvasásra, ezzel a könyvvel élnék is vele.  Annak idején nem írtam róla bővebben, majd most megteszem.

Brandon Sanderson: Tűzlény
Davidnek mindenki azt mondta, lehetetlen – hogy még a Leszámolók sem öltek meg soha egyetlen Főidolt sem. Ám a legyőzhetetlen, halhatatlan, elpusztíthatatlan Acélszív halott. És David oltotta ki az életét.
Úgy volt, hogy Acélszív megölésével könnyebbé válik az élet. Ám Davidnek rá kellett jönnie, hogy ettől csak még több kérdése támadt. Komoly kérdések. És Új-Chicagóban nincs senki, aki ezekre válaszolhatna.
Újjáépített Babilon, az egykor Manhattan néven ismert városrész, azonban számos lehetőséget rejt. A titokzatos Főidol, Regália uralkodik a vízzel elárasztott, leigázott Újjáépített Babilonban, de David biztos benne, hogy erre vezet az út, hogy megtalálja, amit meg kell találnia. A Főidol zsarnoksága alatt nyögő városba veszélyes ugyan behatolni, de David kész vállalni a kockázatot. Mert Acélszív megölése lyukat ütött David szívébe. Méghozzá oda, ahol egykor a bosszúvágya lakozott. És ezt a lyukat valahogy egy másik Idol töltötte ki – Tűzlény. David pedig hajlandó egy komorabb és még veszélyesebb küldetésre indulni, mint amilyen az Acélszív elleni küzdelem volt, hogy megtalálja Tűzlényt, és meglelje a válaszait.
Acélszív folytatása, olyannyira friss a könyv, hogy ma hozta meg nekem a futár. 

Anthony Riches: Dicső halál
A Dicső halál lenyűgözően izgalmas történet egy katonáról, aki az ókori világ legkeményebb és legsikeresebb hadseregében szolgál. 
Marcus Valerius Aquila alig ér Britanniába, máris mentenie kell az életét: a hatalomtól megrészegült Commodus császár dicstelen halálra ítéli családját, s vele őt is. Marcus új nevet vesz fel, és belép a Hadrianus falát védő egyik egységhez, hogy meghúzza magát, amíg a hullámverés elül körülötte. 
Amikor a faltól északra húzódó vad hegyek közül előtör a britonok felkelő serege, Marcusnak bizonyítania kell, hogy képes harcba vezetni egy centuriát a könyörtelen ellenséggel vívott gyilkos háborúban.
Ezt szintén apu kapta ajándékba, de még ő sem olvasta. Bevallom egy kicsit tartok is ettől a könyvtől, de pont az ilyenek miatt van B listám is.

Julianne Donaldson: Edenbrooke
Marianne Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen a rémesen unalmas Bathból és udvarlója egyre terhesebbé váló ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily, meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni. Ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe. 
Marianne, aki először egy útonállóval keveredik ijesztő összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött. 
Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba.
Ezt a könyvet a pillanatnyi szeszélyes hangulatom választotta be a kihívásba, aznap amikor összeállítottam a listám még jó ötletnek tartottam. :) Egyenlőre csak e-bookban tudtam beszerezni.

Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek- Az angyal
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól. 
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.
A Végzet ereklyéit utáltam. Mindenki szerint ez jobb. Majd meglátom. Remélem. 

A 11. könyvről a párbaj ideje alatt szabadon dönthetek. Most még nem tudom mi lesz az.

És ha valamelyik könyvvel elakadnék akkor választhatok helyette a B listáról. Ezek többnyire ezer éve a várólistámon a sorsukra váró könyvekből állt össze.

"B" lista:
Herbert W. Fanke: Az orchideák bolygója
Sarah J. Maas: Üvegtrón
Timur Vermes: Nézd, ki van itt
James S. A. Corey: Leviatán ébredése
Fredrick Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Katja Millay: Nyugalom tengere
Rick Yancey: Az ötödik hullám
Patrick Rothfuss: A szél neve
Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek
Duncan Shelley: Az elme gyilkosai


Ha van kedvetek szavazzatok, hogy melyik könyvnek álljak neki először!
Rajt november 2, de utána is várom az ajánlatokat.

Samantha Shannon: Csontszüret

Fülszöveg:
2059. Scion London. 
Paige Mahoney látszólag egy átlagos tizenéves lány, aki titokban egy alvilági szervezetnek dolgozik. Kisstílű lopások helyett ő nagyobb tétben játszik. Paige egy álomhacker, aki feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Mindezt pénzért. Egy nap azonban sötét és gonosz erő keríti hatalmába… Beláthatatlan következményekkel. 
Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a paranormális bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A rephaiták belőlük toboroznak hadsereget, hogy véghezvigyék titkos tervüket. Paige mentora és kiképzőtisztje Arcturus, a vérhitves, aki halálos ellensége az embereknek. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie mestere elméjébe, és fel kell fedni a titkát…

Műfaj: disztópia, fantasy, ifjúsági
Kiadó: Athenaeum 2013.
Csontszüret egy 7 részesre tervezett sorozat első része. 
Írónője Samantha Shannon 1991-es születésű londoni lány, akit már most ki is kiáltottak az új Rowlingnak, ami több szempontból is túlzás, hisz egészen más műfajban ír, de remélem felnő majd honfitáráshoz. 

Samantha Shannon

2015 februárjában már olvastam ezt a könyvet, mivel most jelent meg a 2. része, így eljött az idő az újraolvasásra. Ennek örömére meglehetősen kedvezményes áron saját példányt is be szereztem, mivel már első olvasáskor úgy éreztem ez egy olyan sorozat, mely helyet érdemel a polcomon. 

Már első találkozásunkkor is imádtam ezt a történetet, de másodszorra még inkább belopta magát a szívembe. Kellett is egy újraolvasás, hisz a történet és a benne felépített jövőkép jóval összetettebb a szokásos disztópiákénál. 
Az értékelésekből úgy vettem észre sokaknak talál túlságosan is bonyolult, ez az egyik oka, hogy tetszési %-a már 90 alá került a moly-on. A másik ok pedig gondolom az, hogy gyakorlatilag nincs szerelmi szál, illetve csak egy ici-pici kis izzás van a szereplők között, melyből csak reménykedhetünk a későbbiekben egy nagy lobbanásra. 
Nem mondom, hogy teljesen eredeti az ötlet, de legalább nem egy-két hanem sok-sok ötletből lett összegyúrva és így már egész újnak tűnik. Elég sok az információ ami rázúdul az emberre, túl sok a szám és az idegen kifejezés - amikről fogalmam sincs hogyan kellene kiejteni - ezek szerintem meglehetősen ijesztően hatnak az olvasóra, különösen azért mert már az első oldalakra is ez a jellemező. 

"Olyasmit is érzékeltem, ami nem a közvetlen közelemben történt: rögtön tudtam, ha kint, az utcán végigsétált egy látó, és megéreztem, amikor Covent Gardenben gyülekezni kezdtek a lelkek. Amint rákapcsoltak a létfenntartó gépekre, a Seven Dials egy mérföldes körzetében bármit kiszagoltam az éterben."

A főszereplő lány végre nem tini, hisz már 19 éves, a férfi főszereplők meg még idősebbek, mégis azért megmaradt a YA kategória bája is, hisz nincs benne erotika. Nálam külön előny, hogy miközben a saját és más emberek életének megmentéséről van szó, nem a szerelmi nyűgjén töpreng oldalakon keresztül a főhősnő. 
A cselekmény végig izgalmas és eseménydús, ha nem is váratlan de különös fordulatokkal. 

A történet egy olyan alternatív jövőben játszódik, amelyben régóta élnek köztünk tisztánlátók. A köznapi emberek természetesen félnek a sokféle különleges adottságokkal rendelkező emberektől, így a karhatalom megpróbálja begyűjteni őket. A főhős Page álomjáró, ami egy különlegesen ritka képesség, ő a Hét pecsét nevű bűnöző csoport egyik tagja.
Egy nap végzetes hibát követ el és elfogják, több társával együtt egy Sheon I nevű helyre szállítják, ahol legnagyobb megdöbbenésére egy idegen faj a rephaiták uralkodnak. Már 200 éve titkos szövetségre léptek a London területén létrejövő Scionnal. Page a XX. csontszüret keretében kerül a városba, ahol különböző próbatételek várják. A rephaitak külsőre emberi lények, de az emberek aurájából táplálkoznak. Page-t a vérhitves Arcturus választja ki tanítványának. Miközben Page próbálja kifürkészni e világ titkait, felkelti a rephaiták vezetőjének Nashirának a figyelmét. Immáron az életben maradása a tét.     

Fassbander, mint a Nagymester

És a férfi főszereplő! Úgy kellett már nekem egy ilyen karakter! Nagyon titokzatos, elsőre félelmetes, de mégis már az első megjelenésekor érezni lehet, hogy hatalmas lehetőségek vannak benne és még a könyv végén sem tudom eldönteni, hogy ő vajon a jó vagy a rossz oldalt képviseli (bár eldőlni látszik, de azért még sok a homály) és ez nagyon jó egy könyvsorozat esetén. Még a neve is különleges: Arcturus Mesarthim. 
Szó van a könyv megfilmesítéséről, bár konkrétumot nem találtam, az én ajánlatom Arcturus megformálására nem lehet más, mint: Michael Fassbander. 

Hogy negatívumot is mondjak: sajnos rengetek a nyomdahiba a könyvben, remélhetőleg a folytatás nem ilyen lesz. 
Viszont a borító gyönyörű.


Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Stílus: 10/10


Összesítve: 10/10 - Kedvenc
Azoknak ajánlom akik szeretik a kicsit összetettebb, bonyolultabb disztópiákat. Engem pár részlet emlékeztet a Tündérkrónikákra, bár ez nem olyan vicces. Jók a szereplők, izgalmas a cselekmény.
Elrettentő lehet, hogy a történet 7 részre tervezett és nem lezárt az első rész. És angolul is még csak két rész készült el. 

"Perzselt a lélegzete. Lassan csókolóztunk. Ne hagyd abba, ne hagyd abba! Semmi másra nem bírtam gondolni, csak erre: ne hagyd abba. Végigsimított a csípőmön, a hátamon, szorosan magához ölelt. Éreztem súlyosan dobbanó szívverését. A ritmusát. A ritmusomat."