J. M. Clements - Spartacus-kardok és hamvak

Fülszöveg:
VANNAK LEGENDÁK, AMELYEKET VÉRREL ÍRTAK
Spartacusnak, a gladiátornak, Capua újdonsült bajnokának ezúttal egy temetésen kell harci erényeit megcsillogtatnia – egy vagyonos ember ravatalánál, akit a saját rabszolgái gyilkoltak meg brutális módon. Spartacus becsvágyó gazdája, Quintus Batiatus azonban gladiátorai felvonultatásánál többre vágyik: a lehetőséget megragadva az elhunyt birtokát is szeretné megkaparintani.
Az amphiteatrumban a vér és a halál jelenti a legfőbb látványosságot.
Akadnak azonban csaták, amelyeket nem az aréna homokján vívnak…
Regényünk, amely a roppant nagy sikernek örvendő Spartacus filmsorozathoz kapcsolódik, az ott felvonultatott szereplők részvételével, a sorozatban megismert környezetben játszódik. A könyv eseményei a Spartacus: Vér és homok epizódjaiban ábrázoltak után történnek, így még mélyebb bepillantást kínálnak az aréna vérrel, szexualitással és intrikával teli könyörtelen, öldöklő világába.

Kiadó: Delta Vision 2013
Műfaj: filmregény (történelmi)

Szereplők: Spartacus, a hős gladiátor aki ekkor még nem is sejti a végzetét.
Quintus Batiatus: lanista, aki gladiátor játékokat szervez, Spartacus gazdája
Pelorus: halála okozza a bonyodalmakat
Verres: Pelorus örökségének kezelője
valamint olyan a sorozatból más ismert szereplők mint: Varró, Lucretia, Ilithya stb.


Természetesen néztem a sorozatot és imádtam annak ellenére, hogy nem egy csajos műsor volt a sok vérrel és belezéssel. Viszont karakterekben nagyon erős volt a felhozatal, kedvencem pl. Ashur vagy a szerelmespár Agron és Nasir vagy Crixus. Viszont soha nem volt a kedvencem Spartacus, legalábbis addig amíg Andy Whitfield játszotta, valahogy Liam McIntye a kezdeti botladozás után hozott egy kis lágyságot a figurába és ettől számomra kedvelhetőbb lett.
Ami nagy erénye volt a sorozatnak még, hogy ennyi kockás hasat nem láttam még egyetlen más sorozatban sem. :D
Sajnáltam, hogy vége lett, egy jó kis Caesaros spin-offot megnéztem volna még egy-két évadon keresztül. Most megint ókori történet nélkül maradtunk a tv-sorozatok terén.

A könyvet azonban mégsem magamnak vettem, hanem apámnak aki szintén látott pár részt a sorozatból és tetszett neki. Ami azt illeti a könyv is bejött neki, így karácsonyra meg is kapta a folytatást.
Ezek után és a viszonylag jó moly-os értékelések után vettem a kezembe a könyvet 2015. negyedik olvasmányaként.

A könyvbeli történet nem a sorozatbeli sztorit írja le, hanem egy olyan kis történést elevenít meg ami az első évad alatt játszódik (ezért nem is értem miért nem Andy van a borítón). Ekkor Spartacus már Capua új bajnoka, barátjával Varro-val (Jai Courtney-ből mekkora filmsztár lett azóta! Igaz egy birkanyírást kellett hozzá :D) gazdájával és annak feleségével Neapolisba utazik egy temetésre, ahol aztán a becsvágyó Batiatus megkezdi szokásos intrikáit.

"A színház csak egy félkör – duzzogott Batiatus . – A közönség a színpad körül ül , és onnan figyeli a történet kibontakozását. De az amphitheatrumban középen bontakozik ki a dráma. Nincs meg benne a halogatás lehetősége, nincs esély váratlan meglepetésekre. A közönség a legvalóságosabb, leghúsbavágóbb drámának lehet tanúja – az életért való küzdelemnek. "

Sajnos azt kell mondjam maga a történet nem túl érdekes, se nem izgalmas, viszont eléggé zavaros. Szerintem azok akik a sorozatból egyetlen egy epizódot sem láttak ne is próbálkozzanak ezzel a könyvvel.
Számomra nagyon furcsa volt a stílusa és emiatt nem is volt olvasmányos, eléggé kínlódtam vele. Rengeteg latin kifejezés van benne amihez ugyan van a végén jegyzék, de én ezt a megoldást nem szeretem, jobb lenne a lap alján, hogy ne kelljen folyton lapozni. Mivel a történetben semmi izgalmasat nem találtam próbáltam inkább a karakterekre fókuszálni, de valahogy az sem stimmelt. Batiatus a könyvben is igazi taplóként viselkedik, Lucretia viszont jóval visszafogottabbra sikerült.
Spartacus viszont hozza a formáját: egyenlőre még az engedelmes rabszolgát játssza hisz gazdája megígérte neki, hogy megkeresi feleségét Surát.
Rá kellett jönnöm, hogy mennyit számít a színészi játék amivel életet lehelnek a papírmasé karakterekbe.

Szerintem a legnagyobb bajom azzal volt, hogy túl fiúsra sikerült megírni ezt a könyvet nem véletlen, hogy apámnak tetszett. Itt is jelen van a sorozatra oly jellemző erotika, mocskos beszéd és a sok brutalitás, de túl sok benne a politika, Ciceró megjelenésével meg a szónoklat és filozófia, igaz így legalább történelmi tények, törvények is szerepet kapnak. Engem viszont ez most untatott és nagyon hiányzott a sorozatbeli látvány.
A sorozatról oldalakat tudnék írni, igaz nem csak jót, de erről a könyvről semmi pozitív nem jut eszembe, ha nem kihívásként olvasom (könyvmolypárbaj) nem fejeztem volna be.

Történet: 10/4
Karakterek: 10/6
Stílus: 10/4

Összesítve: 10/5
Csakis a sorozat rajongóinak ajánlom.
Ebben az esetben nem a könyv a jobb. 
De
mivel a következő rész a Morituri-t már más írta, így adok neki egy esélyt.

2014 év összegzése olvasmányaimról

2014-ben 107 könyvet olvastam el, 12-vel többet mint előző évben. Egy könyvet hagytam félbe és mindössze három újraolvasásom volt.
A 107 könyvből 21-et írt magyar író, ezzel sajnos nem jött össze az előzetesen megfogadott 25%.
A férfi-nő írók aránya: 30 - 77, a 28%-kal teljesítettem a saját elvárásomat. Ifjúságit még mindig túl sokat olvasok és sajnos tavaly egyetlen klasszikust sem olvastam.

10 pontot kapott könyvek, vagyis 2014-ben a kedvenceim:
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz! (YA-romantikus)
On Sai: Scar (sci-fi)
Emma Donoghue: A szoba (dráma)
Robert Galbraith: Kakukkszó (krimi)

Kedvenc újonnan felfedezett sorozatok:
Peter James: Roy Grace sorozata (krimi)
Lois Lowry: Az emlékek őre (disztópia)
Michael J Sullivan:  Riyria krónikák (fantasy)

Kellemes meglepetés:
Tavi Kata: Nyitótánc (YA-sulis)
Leiner Laura: Késtél (YA)
Andy Weir: A marsi (sci-fi)

Legnagyobb csalódás:
Laurell K Hamilton: Isteni vétkek

Legrosszabb könyv:
J Sterling: The Perfect Game- A hibátlan játék

Kedvenc új szereplők:
Chester/Scar
Cormoran Strike/Kakukkszó
Mark Watney/A marsi

Kedvenc újonnan felfedezett írók, ráadásul mindegyik magyar!
On Sai
Tavi Kata
Anita Gayn

2015-re megfogadom, hogy:
- legalább 80 könyvet elolvasok
- teljesítve a bevállalt kihívásokat legalább 10 klasszikust magamévá teszek
- megpróbálok legalább 25 %-ban magyar íróktól olvasni


Jó olvasást mindenkinek 2015-re!

Összefoglaló - 2014. december

2014 Győr-Széchenyi tér

Vége az ünnepeknek, jöhetnek a dolgos hétköznapok és a felszedett pluszkilók leadása.
A rengeteg jövés-menés és ünneplés miatt nem igazán volt időm olvasni, az egész éves listákat figyelembe véve szerény számnak tűnik a 7.

Olvasmányaim: 7 könyv

Brandon Sanderson: Acélszív 10/8

Hősök nem léteznek.
Az Idolok hihetetlen képességekkel bírnak, de őket egytől-egyig a gonoszság vezérli.
Chicago felett a leghatalmasabb Idol vette át az uralmat. Acélszív parancsol az elemeknek, és állítólag nem fog rajta pisztolygolyó, penge és bomba sem. Legyőzhetetlen.
Mindez tíz éve történt. Az emberiség a puszta túlélésért küzd. Senki sem lázad, csupán egyetlen csoport: a Leszámolók. Átlagemberek sötét, kétes csoportja, akik eltökélték, hogy az Idolok tanulmányozása révén kiderítik a lények gyenge pontját, és végeznek velük.
A nevem David Charleston. Egyelőre még nem tartozom a Leszámolók közé, de feltett szándékom csatlakozni hozzájuk. Van nálam valami, amire szükségük lehet. Valami értékes és hihetetlen dolog. Nem tárgy, hanem tudás. Én ismerem a titkát.
Tanúja voltam annak, amint Acélszív megsebesül.

E z az a könyv amivel meg lehetne szerettetni az olvasást egy tizenéves sráccal, főleg ha képregényrajongó!
Sanderson legnagyobb erőssége az általa teremtett képzeletbeli világ, és az olvasmányos, könnyen emészthető stílus. Gyengesége a karakterábrázolás. Legalábbis az eddig általam olvasott könyveiben ez így volt.
Ebben a történetében is sajátos az Idolok által uralt jövőkép, jól átgondolt és viszonylag jól felépített, de azért éppen csak annyit fed fel ami egy első részben elég. Az írás most is olvasmányos, de nekem a humora nem mindig jött át.
A karakterek, nos igen ez még mindig nem az igazi. David bár 20 éves sokat megélt srác, néha bizony úgy viselkedik mintha 13 éves kiskamasz lenne. És ettől lesz a könyvnek YA hangulata, talán nem véletlenül, hisz ez most az uralkodó műfaj.
Nem csodálom, hogy érdekli halivúdot a történet, mert én olvasás közben szinte láttam magam előtt a filmet, ugyebár most ezek a képregény(szerű) adaptációk nagyon menők, ez a könyv pedig szenzációs alapanyag.
Akik szeretik Pittacus Lore sorozatát azoknak ez a könyv is kötelező!
Szóval összességében jó volt és biztos vevő leszek a folytatásokra is, de nekem ha Sanderson akkor inkább az Elantris.

Andy Weir: A marsi 10/9
Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?
A könyv fele nyugodtan íródhatott volna valamiféle kódírással v. kínaiul, mert kb. annyit is értettem belőle. De ez az én hibám, mivel a reáltárgyak és én sosem voltunk kompatibilisek, így aztán a rengeteg (sajnos tényleg sok) tudományos magyarázatot egyáltalán nem értettem. Ennek ellenére faltam a sorokat, nagyon kíváncsi voltam mi lesz a főszereplővel, soha nem kívántam ennyire, hogy pozitív legyen a történet vége.
Ez aztán igazi sci-fi csemege az vitathatatlan. Egy olyan sci-fi ami vegyíti a dráma és a kalandregény legnemesebb jellemzőit, kiegészítve a rendkívül szimpatikus Markkal. Ami miatt levonok fél csillagot (nem a sok tudomány miatt) az, hogy kevés volt nekem az az információ amit az emberekről és elsősorban a főszereplőről megtudtam. Nyilván ő a naplójában inkább a marsi életére koncentrált, de lehetett volna legalább egy kitekintő a családjával ami egy kicsit jobban megvilágítja a hátterét, a múltját. Úgy érzem Weir a karaktereit kicsit slendriánul kezelte.
Viszont ezzel a viszonylag kevés információval is elérte, hogy új kedvenc szereplőt avattam Mark Watney személyében, egyszerűen hihetetlen a hozzáállása a vele történtekhez. Csodálom őt, még akkor is ha csak kitalált figura
És Matt Damon fogja játszani a filmben, jaj :((( (de csak mert Tom Hanks már kiöregedett a szerepből :D)

Andreas Esschbach: A Jézus-videó 10/8
Írásom róla: http://ananiila.blogspot.hu/2014/12/andreas-eschbach-jezus-video.html

On Sai: Scar 10/10-kedvenc
Ez egy újraolvasás volt, a véleményemet róla itt olvasható.

On Sai: Lucy 10/10-kedvenc  A hónap könyve!

Scar folytatása, erről is írtam: http://ananiila.blogspot.hu/2014/12/on-sai-lucy.html

Margit Sandemo: Varázslat 10/7
Jéghegyek népe sorozat első része.
lja Arngrimsdatter alig 17 éves, amikor 1581-ben a pestis egész családját elragadja. Kiéhezve, átfagyva, két árván maradt kisgyermekkel – egy kétéves kislánnyal és egy csecsemővel – a Trondheim városa mellett gyújtott máglya felé tart, ahol a járvány áldozatait égetik. Életének e válságos pillanatában találkozik egy titokzatos férfival a Jéghegyek Népéből, aki segít rajta és a gyermekeken. A férfi külseje félelmet keltő, ugyanakkor egész lényéből furcsa vonzóerő árad… 
Megértem azokat akik rajongói e könyvnek (sorozatnak), bájos és romantikus, ugyanakkor kalandos és könyörtelen történések váltják egymást. Igazi lányregény, de nekem mégis kevés. Vannak részek amik kidolgozottak, szép leírásokkal, aztán vannak részek amik minden előzmény nélkül csak úgy lógnak a semmiben. A minden átmenet nélküli érzelmek változása is eléggé zavaró. A szereplőket kedveltem, drukkoltam nekik és kíváncsi vagyok a további sorsukra is. Így valamikor biztos folytatom majd a második résszel.

Kody Keplinger: The Duff - A pótkerék 10/8

DUFF = Designated Ugly Fat Friend
A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai.
Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot.
Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját.
Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba.
És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.
Semmi eredetiség nincs ebben a történetben, minden sorát olvastam már több száz másik könyvben. Elég ha csak Hamupipőkére és a királyfira gondolunk.
Nem egy túlbonyolított sztori, a szereplők is a szokásos ismerősök a klisés amcsi könyvekből. Szerintem Keplinger túl sok tinifilmet nézett, élen a Csaj nem jár egyedül című remekművel.
És mégis. Valami miatt működik a dolog, hisz képes volt berántani. Talán pont az egyszerűsége miatt, a humora és Bianca karaktere miatt. Jól szórakoztam olvasás közben. Pár éve mindenkinek lepke verdesett a gyomrában, most minden csaj a szemét forgatja a Ya könyvekben. A baj az, hogy valahányszor ezt olvastam ingerem támadt a szemforgatásra és most mintha éreznék némi izomlázat a szemem környékén.
Gondolom a következő részek a két másik lányról szólnak majd, egy olvasójuk már lesz.
Megnéztem a film trailerét amit állítólag ebből a könyvből forgattak. Mindenesetre jó alaposan átírhatták, mert sok hasonlóságot nem fedeztem fel, de azért kíváncsi vagyok rá, már csak R. Amell miatt is.

Színház:

Figaró házassága - avagy egy nap szenvedély 10/7
Főszereplők: Járai Máté és Csankó Zoltán
Bármilyen furcsa ez egy színmű volt, kedvenc helyemen a győri Kisfaludy teremben. Itt vannak mindig az évad legjobb előadásai. Lehet, hogy ez az év kivétel lesz, mert bár tetszett ez az előadás is, de csak amolyan egyszer jó volt érzést keltett bennem. Eléggé modern feldolgozás volt, különösen a jelmezek voltak nagyon furák (tényleg olyan tökfödők voltak rajtuk mint a képen). Egy héttel előtte néztem meg A windsori víg nőket amiben szintén Csankó játszott és a két darabnak kis változtatásokkal ugyan de szinte ugyanaz a története. Nem volt szerencsés egy évadra ilyen hasonló sztorikat választani. Nekem a víg nők jobban tetszettek.

Sorozatok:

Utolértem magam az összes nézős sorozatomban: The Vampire diaries 6 évada határozottan jobb, mint az előző kettő, viszont a The Originals 2 évad egyáltalán nem jön be, kizárólag Klaus és Elijah karaktere miatt nézem.
The Walking Dead  legújabb évada sem tetszik annyira, mint az előzőek, de lehet csak azért mert ezt hetiben nézem, míg az előzőeket egyben néztem meg 10 nap alatt. De reménykedek a jó folytatásban.
Szintén zombis sorozat a Z Nation, melynek 13 rész után meg is volt a fináléja. Nem annyira drámai és nagyszabású, mint a TWD, de elég kellemes kis sorozat.
Arrow már nem varázsol el nagyon és nekem nem tetszett a Flash-sel való közös szál sem, főleg mert a Flash-t egyáltalán nem szeretem, nekem az túl gyerekes, abba is hagytam négy rész után. Viszont az Arrow  félévad finálé, még akkor is ha tudom, hogy nem úgy van az ahogy látszik... nagyot ütött.
The 100 félévad fináléja is bővelkedett meglepetésekben, itt nem várom, hogy visszatérjen a kinyírt szereplő. Egész jó eddig ez a 2. évad, sőt talán ez a legjobb most az összes általam nézett sorozat közül.

Film:

Egy csomó filmem van amit nézhetnék, de csak kettőre támadt kedvem.
Pompeii, főszerepben John Snow-val, vagyis Kit Haringtonnal. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen elcsépelt témát csak akkor kellene elővenni újra, ha van valami új ötlet amit be lehet az ismert sztoriba építeni. De nem, ez is csak a szokásos klisés történet, amikor a fiú és a lány egy nap alatt végzetesen egymásba szeret és aztán menekül a kitörő vulkán elől. Bejglitől elduguló emésztéssel, megfáradva az ünnepektől ideális kikapcsolódás, hogy aztán gyorsan el is felejtsd az egészet. 10/4

A másik film egy könyv feldolgozása, amit olvastam is. Az emlékek őre könyvben tetszett, de filmen nem igazán. Viszont a tesómnak aki nem olvasta a könyvet a film tetszett. Igazából nem mondhatnám, hogy rossz feldolgozás lett, csak engem nem tudott megérinteni. 10/5

On Sai: Lucy

Fülszöveg:

A kalózkirály megindult a végeken. Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket.
Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és a Navran bolygón élők kiirtását akarja. Mi a bölcsesség útja, beavatkozhat-e az emberiség sorsába egy mentál erőszakkal? És mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?
Lucyt felkavarja Don jelenléte, és felbosszantja Chester politikai ügyeskedése. Rendet akar a világegyetemben, és úgy avatkozik be a harcba, amire senki sem számít. Ám a segítségnek ára van, és Lucy megfizet érte. Vajon elhiszi neki valaki, hogy helyes döntéseket hoz?
Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik. Főleg, hogy megérkezik Don, és egy akció után a feje tetejére áll a titkosszolgálat.
Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbál helyt állni, az életét kockáztatja, hogy véghezvigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez? Isten vagy a Sátán kísértése az a különös éjjel?
És mit tesz mindeközben Chester?
Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?
Mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?

Szivárgó sötétség 2. része.
Első részről a bejegyzésem itt olvasható.

Kiadó: Könyvmolyképző 2014
Műfaj: sci-fi, fantasy

Szereplők:
Lucy: ellentmondásokkal teli mentál, aki mégis emberi érzelmeket kezd mutatni.
Don: a lázadó mentál, aki látszólag sokkal emberibb, mint a többi fajtársa.
Scar: a keresztény árva lány, akit felkarol a trónörökös és titkos ügynöknek képez ki.
Artúr: Scarral együtt nőtt fel egy keresztény világban, most mégis hitét vesztett, aki ha kell kalózokkal üzletel, hogy megépítsen egy űrbázist.
Chester: a nagy manipulátor, vajon milyen titkokat rejt még?

Olyannyira tetszett az első rész, hogy kedvenccé avattam, így nem volt kérdés, hogy a második résznek is a polcomon a helye. Egy gyors Scar újraolvasás után bele is vetettem magam a Lucy történéseibe, de sajnos elég hamar rádöbbentem, hogy ez a rész..... túl rövid lett. Én még olvastam volna tovább.  A végére lapozva viszont ért egy kellemes meglepetés, hisz az olvasói véleményeknél megtaláltam a sajátomat. Szívmelengető érzés volt.

Szerintem életének bizonyos szakaszán mindenkit foglalkoztatnak a nagy kérdések az élet rejtelmeiről, úgy mint pl. hogyan keletkezett a világegyetem? Mi/ki valójában Isten? Ha Isten létezik, akkor létező a Sátán is? És kik vagyunk mi emberek, milyen szerepet töltünk be a világban? És még sorolhatnám azokat a kérdéseket amiken néha-néha eltöprengek jómagam is. Aztán évek is eltelnek az ügyes-bajos dolgaimmal és nem foglalkozom a témával. De pár évente jön egy-egy könyv - érdekes módon mindig sci-fi műfajban - ami ismét gondolkodásra serkent, mégpedig úgy, hogy közben szórakoztat is. Na ilyen történet a Lucy is.
Többeknek is azért nem tetszett más az első rész sem, mert túlságosan jelen volt a történetben a vallás. Nos azoknak nem ajánlom a második részt sem, mert itt most már nekem is néha soknak tűnt. (ördögűzés, Isten megtestesülése)  Nem vagyok ateista, de egy vallásnak sem vagyok híve, valahol a köztes térben lebegek és szerintem ez a legrosszabb pozíció amiben csak lehet egy ember, így aztán nekem Scar kétség nélküli hite sok, valahogy az ő történetszála emiatt most nem is volt annyira kedves nekem, kivéve Alfával közös jeleneteit akinek személyében új kedvencet avattam.
A történet annyira sokrétű és bonyolult, hogy képtelenség összefoglalni. Hogy őszinte legyek fogalmam sincs Bea, hogyan képes rendszerezni ennyi mindent és még szórakoztató és olvasmányos történetet is írni belőle. 

„Szemet szemért, fogat fogért.” Ez volt a kedvenc megfejtendő rejtélye. Lehetséges, hogy a szervátültetés valami titkos cserekereskedelem alapján történt? De mi az értelme annak, ha más fogát ültetik be? Pláne a szemét. Izgatta a kérdés."

A felszínen ez egy űrben játszódó kalandregény, ahol az egyik tulajdonképpen jogos trónörökös (jelenleg kalóz) háborút indít a mentálok által támogatott Chester ellen.

A rétegekben azonban ott vannak az egyes emberek sorsai, kire miként hat a közeledő háború és ott van a két mentál, sőt az egész mentál-társadalom akikre szintén hatalmas nyomást gyakorolnak az események. 

Szerintem a könyv legnagyobb erőssége a karakterekben rejlik. Mindegyikőjük nagy változáson ment át a Scar óta, de talán Lucy az aki a leginkább kinyílt és a rideg mentálból egy emberi érzelmeket is megmutató szenvedélyes nő lett. Igaz elég gyakran átment egy hisztis gyerekbe is, a Donnal való szappanoperájuk a másik negatívum amit fel tudok hozni a történet hibájaként.

"– Elnézést. Don szerint allergiás vagyok az emberiségre." (Lucy)

Nagyon tetszik a könyv humora, ami elsősorban Artúr barátja Márk jeleneteiben csúcsosodik ki. Kedvenceim még a két mentál köpenye, amik igazi személyiséget kaptak.
A történet valójában a jó és a rossz harcáról szól, csak éppen azt nem lehet soha sem tudni, hogy hőseink döntéseikkel melyik ügyét szolgálják. És vajon Chester ez a kiismerhetetlen figura kinek az oldalán áll, mit tud egyáltalán, és mit akar?

"Minden út a pusztuláshoz vezet."

Úgy érzem még sok meglepetés vár minket a következő részben, a sötétség már nem csak szivárog, de robbanni fog. Reményeim szerint minél hamarább.

Történet: 10/10
Karakterek. 10/10*
Stílus: 10/10

Összesítve: 10/10 kedvenc
Remek folytatása a Scar-nak, akinek az tetszett az ezt sem hagyhatja ki.

Andreas Eschbach: A Jézus-videó

Fülszöveg:
A fiatal amerikai egyetemista, Stephen Foxx egy izraeli ásatáson dolgozik. Egy nap különös leletre bukkan egy kétezer éves sírban: egy videokamera kezelési útmutatójára. Egy kameráéra, amely azonban még csak a tervezőasztalon létezik. A rejtélynek csupán egy ésszerű megoldása létezik: néhány év múlva lehetségessé válik az időutazás és a férfi akinek a csontváza napvilágra került, elindul a kétezer éves múltba, hogy videofelvételt készítsen Jézus Krisztusról. Könyörtelen hajsza indul a világ legfontosabb dokumentuma, az elektronikus evangélium után. Vajon ki kaparintja meg a kamerát: a fiatal régészek, az ásatást pénzelő médiacézár, vagy a Vatikán?

Kiadó: Aranyszarvas 2007
Műfaj: kalandregény sci-fi beütéssel, történelemmel, vallással. 

Szereplők:
Stephen Foxx: Huszonéves amerikai srác, számítástechnikából szerzett némi vagyont, így kedvtelésből dolgozik egy régészeti ásatáson.
Judith Menez: izraeli leányzó aki felkeltette Foxx érdeklődését.
Yehoshuah Menez: Judith testvére, egy leleteket vizsgáló laborban dolgozik.
Peter Eisenhardt: német sci-fi író, aki szakértőként kerül a társaságba.
John Kaun: dörzsölt üzletember, az ásatás finanszírozója, hatalmas tervei vannak a még meg sem lelt videóval.

Karácsony előtt ugyan mit is emelhettem volna le a polcról, ha nem egy Jézust is megemlítő történetet, mely Izraelben játszódik.
Sok évvel ezelőtt láttam a könyvből készült filmet, mely Az elveszett Jézus-videó nyomában címet viseli. Nem egy remekmű, meglehetősen vontatott 3 órás német tv-film, viszont az alapötlet felkeltette az érdeklődésemet és a tavalyi évben egy moly-társamtól sikerült megvásárolnom a film alapjául szolgáló könyvet.
Szinte minden filmes feldolgozásnál el lehet mondani, hogy a könyv jobb, ebben az esetben ez teljesen egyértelmű, ráadásul a tv-s feldolgozás éppen csak nyomokban követi a könyv történetét, pedig az is van olyan érdekes és kalandos, hogy egy az egyben vászonra lehetett volna vinni.

Időutazás Jézus korába? Sokak fantáziáját megmozgatja ebben biztos vagyok. Nem véletlen, hogy amikor 1997-ben megjelent a könyv Németországban, hatalmas sikere lett. Egy olyan korban játszódik amikor még az internet kezdetleges volt, az információ nem áramlott ilyen töménytelen mennyiségben mint manapság, ez az egyetlen apróság ami miatt kicsit avítt a sztori. Eschbach igazi régimódi történetmesélő, úgy mint Wilbur Smith vagy Michael Crichton. A történet meglehetősen akciódús, több szálon fut, tudományos tényekkel alátámasztva, de csak annyira ami még nem fekszi meg egy laikus gyomrát. Az írásmód olvasmányos, könnyen lehet vele haladni. A végén le lehet vonni a tanulságot, de a katartikus élmény nálam elmaradt, még pedig azért, mert a karakterek kidolgozása nem lett elég alapos. És ez a könyv végén visszaüt, hisz a videó hatására minden főhős élete alapjaiban változik meg, és ennek a levezetése nem történik meg. Ez az egyetlen dolog amit hibának tudok felhozni, minden más azonban remek ebben a történetben.
A sci-fi szál minimális, csak az alaptörténetet szolgálja, az időutazás nem egy technikailag létező dolog a sztoriban. Így aztán azoknak is bátran ajánlom, akik idegenkednek a fantasztikus irodalomtól, ez inkább csak egy jó kalandregény.

"…attól a pillanattól kezdve, hogy felfedezik az időutazást, mindig lesznek olyanok, akiknek az az ötletük támad, hogy meglátogatnak bennünket, és ezeknek a turistáknak – a huszonegyedik, a századik vagy akár a milliomodik századból – a mi szemszögünkből nézve gyakorlatilag velünk egy időben kellene itt lenniük. Egymás lábát kellene taposniuk. Az nem lehet, hogy eddig nem vettük észre őket. (…) De nem láttunk még egyetlen időutazót sem. Ebből következik, mondja Hawking, hogy sosem fogják feltalálni az időutazást."

Andreas Eschbach

Visszatérve a filmre -amit gondolom többen láttak, mint amennyien olvasták ezt a ma már nehezen beszerezhető téglányi méretű könyvet - már a főszereplő neve sem egyezik a könyvben és a filmben. A vásznon a srácot Steffen Vogt-nak hívják és német. Judithot Sharonnak hívják és nem tesója van hanem kedvese. De ezek csak apróságok, lényegi eltérések is vannak a sztoriban. A filmben azt sugallják, hogy Kaun és cége találja fel az időutazást, míg a könyvben az időutazásnak nincsenek meg a technikai feltételei, nem is derül ki, hogy kerül az időutazó a múltba. (de többet nem akarok spoilerezni)
A kalandok amik elvezetik a főhőst a videóhoz nagyjából megegyeznek, de attól kezdve, hogy Stephen/Steffen megszerzi a Jézus-videót a könyv és film vége teljesen elválik, más a videó tartalma, az időutazó személye és a főszereplők sorsa is.
Vagyis aki látta a filmet annak is érdemes elolvasni a könyvet, mert egy teljesen más végkifejletet ismerhet meg. 

Történet: 10/10
Karakterek: 10/7
Stílus: 10/8

Összesítve: 10/8
Sci-fi alapú kalandregény, bátran ajánlom mindenkinek 14 éves kortól.
Én biztos elolvasom majd pár év múlva még egyszer.
A filmet a könyv elolvasása után ajánlom csak, de figyelmeztetek mindenkit eléggé B kategóriás, a teljesen más végkifejlet miatt érdekes.

X-faktor 2014 - Döntő

Ennek az évadnak is vége. Úgy vettem észre nem én vagyok az egyetlen aki szinte teljesen elvesztette érdeklődését az X-Faktor iránt. Sajnos egy idő után már nyűgnek éreztem, hogy követnem kell a műsort a blogbejegyzések miatt. Így inkább abbahagytam az írást, a show pedig háttérműsor lett nálam.
Pedig milyen jól indult ez az év. Tényleg sikerült kezdetben még ígéretesnek tűnő, tehetséges énekeseket kiválasztani. A gondot abban látom, hogy egyetlen egy érdekes, egyedi személyiség sem volt köztük. A Tha Shudras is csak pár show erejéig tűnt ki a mezőnyből aztán szépen ők is beszürkültek. A többiek is ahelyett, hogy fejlődtek volna, inkább csak hoztak egy közepes átlagot.
A négy döntős személyén nem igazán lepődtem meg, annál inkább azon, hogy Nagy Ricsi helyett Benji jutott a hármas döntőbe. Na nem azért mert én drukkoltam volna neki, sőt. Sosem értettem mit esznek a mentorok és a nézők Richárdon. Kimondottan kellemetlen hangszínnel kiabálva énekelte el dalainak legalább 70%-át. Igaz a Belehalok átdolgozása és a Varga Viktorral elénekelt duettje kimondottan jól sikerült, bár szerintem pár szavazatot elvesztett a megosztó külsejű, habitusú Viktor miatt. Ezek ellenére én azt gondoltam, hogy ő áll majd a döntőben Tóth Andi mellett. Szerintem Ricsiről még fogunk hallani.
Benji a kezdetekben nagy kedvencem volt, gyönyörű, selymes hangja miatt. Nekem szimpatikus volt visszafogott, szemérmes személyisége is. Vele az a baj, hogy megvan az a stílus ami jól áll neki, ha komfortzónájából kiveszik, akkor egyszerűen nem működik. El fog tűnni, pedig egy jó karácsonyi albumot meghallgatnák tőle.
Horányi Julinak nagyon szép és különleges hangja van, de ezzel nem mindig tudott élni. Sajnos az ő zenei világa és személyisége áll tőlem a legmesszebb, a döntőben énekelt dalai alatt gyakran unatkoztam és kapcsoltam át inkább a konkurens csatornára. Viszont a győztes dalát ezerszer jobban énekelte, mint Andi, mondjuk olyan a dal eleve, mintha neki írták volna. Csodálkoznék rajta, ha nem karolná fel egy zenei producer.
Tóth Andi fantasztikus tehetség, akinek még meg kell tanulnia szépen énekelni, mert az egyenlőre nem megy neki, ő is túl sokat kiabál. Van színpadi jelenléte és hangja is ahhoz, hogy legyen belőle egy új Tóth Gabi, sok múlik a következő 2-3 éven. Gratulálok győzelméhez.

Ennyi volt 2014 és az X-Faktor. Remélem mások jobban szórakoztak rajta.

X-Faktor - 2014.11.29.

Borbély Richárd

100. X-faktor.
Ideáig minden adást megnéztem, ha másként nem ment letöltöttem és pótoltam mihamarabb. Mindig drukkoltam valakinek, élveztem a produkciókat, vagy éppen nem, de véleményem mindig volt róla. Véleményem ugyan most is van, de csak ismételni tudom magam: idén sikerült egy dögunalmas castingot összehozni az RTL-nek. Senki sem elég rossz, de egy olyan sincs aki nagyon jó lenne, de még ez sem lenne baj, ha legalább egy előadó lenne a mezőnyben aki mellett le tudnám tenni a voksom, mert valami miatt szimpatikus, vagy lenne egy valaki akit legalább utálni tudnék. De nincs. (Na jó, lehet, hogy Nagy Ricsi még megérik erre a szerepre) Egyáltalán nem mozgatnak meg bennem semmi érzelmet. Így meg nem tudok írni róluk semmit, csak amit eddig is, az meg már unalmas és közhelyes.
A 100. adást már nem is néztem, gépeztem közben és néha vetettem egy pillantást a képernyőre. Gondoltam majd pótolom valamelyik nap mielőtt írok róla egy kritikát, de nem megy. Nem megy, mert nem érdekel.
Egyedül Horányi Juli előadására kaptam fel a fejem, na az rendjén volt, mint kiderült minden dühét belevitte, hisz a pasija szakított vele. (ezen egyébként én egy csöppet sem csodálkoztam, mert volt egy riport róluk még régebben Fókuszban talán, abban a pasi testbeszéde mindent elárult a kapcsolatukról és tök egyértelműen mutatta ezt a végkifejletet, tudom ez így utólag okoskodásnak tűnhet, de nézzétek meg tényleg árulkodó)
Kiesett Borbély Ricsi, oké várható volt. Megnyeri a versenyt Tóth Andi, ha csak nem követ el addig valami ballépést.
Ennyit a 100. adástól, amiben milyen dalok voltak? Természetesen megint ezeréves számok, bár legalább nem a nyálas dalok közül válogattak.
Ha a következő adások valamelyike vált ki belőlem valami reakciót akkor természetesen beszámolok róla, de ha nem, akkor majd csak a végén lesz egy összefoglaló bejegyzés. Bocs.