Carola Dunn - Daisy és a jégbe fagyott Don Juan

"Még a varratott tweedszoknya és kék gyapjúpulóver sem rejtette el az alakját, ahogy ott masírozott. Nem volt kövér, de nem is az a felül pózna, alul léc típus, amire a fiatal nők mostanság törekednek. Az ölelnivaló volt a kifejezés, amely eszébe jutott, amikor belépett a kék szalonba. Ölelgetnivaló az aranybarna hajától, a kerek arcától és rajta a vonzó anyajegytől - az ilyen szépségpöttyöt a tizennyolcadik században "üzenetközvetítő" névvel illették - egészen a csinos bokájáig, melyen divatos, drapp harisnya feszült."

Sztori:
Daisy egy vagyontalan nemesi családból származó fiatal lány aki, hogy függetlenségét bizonyítsa újságírói munkát vállal. Első megbízatása Wentwaterék kastélyába vezeti, ahol egy gyilkosság történik. Az áldozat Stephen Astwick sokak ellenszenvét kivívta faragatlan viselkedésével, így gyanúsítottakból nincs hiány.
A Scotland Yard-tól kirendelt Alec Fletcher felügyelő segédjévé fogadja Daisyt, akinek sikerül is kinyomoznia, hogy mit történt a kastélyban. 

Ez a kötet a Daisy Dalrymple sorozat első kötete. A sorozatból 2013-ban jelent meg a 21. rész angolul. Magyarul eddig 3. rész jelent meg.
1. Daisy és a jégbe fagyott Don Juan
2. Daisy és a téli kert rejtélye
3. Daisy és a megmérgezett díva

Az unokatesómnak keresgéltem ajándékot, amikor felkeltette kíváncsiságomat ez a különlegesen szép borító. Amikor pedig láttam, hogy e könyvet párhuzamba állítják az Agatha Raisin sztorikkal - amiket én nagyon kedvelek -  nem volt kérdés, hogy ez lesz a megfelelő ajándék, amit aztán kölcsönkérhetek.


A történet Angliában, az 1920-as években, a rémes bubifrizurák korában játszódik. Ellentétben a 19. századdal, itt már kicsit elnézőbbek azon hölgyekkel akik tehetősebb rokonaikon való élősködés helyett, inkább a függetlenséget és vele a munkát választják. Daisy, a főhősnő talpraesett hölgy. Első szerelmét fiatalon elveszítette, azóta - bár udvarlója akad - mégis inkább a magányos, de szabad életet választotta. Regényíró szeretne lenni, de egyenlőre riportokat ír egy újságba. Így keveredik a Wantwater család kastélyába és egy bűnügy kellős közepébe.
A történet maga igazi kis limonádé, ami azonban  kicsit nehezen indul be, és túl sok a szereplő is, én legalábbis az elején folyton kevertem őket. Ráadásul a végén a gyilkosság megoldása nem túl bonyolult, kissé csalódást keltő.

Carola Dunn

Az írónő részletesen bemutatja a 20-as évek világát, a ruhákat, a szokásokat, a társadalmi osztályok különbözőségét és ellentétét, ezzel egy nagyon jó hangulatot adva a történetnek, és egy-két szimpatikus karaktert is felvonultat Daisy, Alec és Philip személyében. De sajnos azt kell mondjam, ezzel minden pozitívumot megemlítettem.
A többi szereplő kidolgozatlan, és ezért nem értettem Daisiy hozzáállását sem egyes karakterekhez.
Számomra túl sok volt az ismétlés a könyvben, a nyomozás sem állt másból, mint hogy újra és újra kikérdezték a szereplőket, ehhez képest mégis váratlan és esetlen volt a megoldás. Nem az a fajta krimi, ami alatt az izgalomtól lerágnám a körmömet.
Amit nagyon-nagyon hiányolok a könyvből az a humor. A helyzet adott volt egy kis iróniára, de az írónő mégsem élt vele. Ami nagyon idegesített, az az állandó öreglányozás volt, ami lehet, hogy korhű kifejezés, de valahogy nekem mégsem illet bele az egész könyv hangulatába.

Történet: 10/5
Karakterek: 10/6
Stílus: 10/6

Kiadás: 2014 Ulpius
Ahogy már említetten nekem nagyon bejön a borítója.

Értékelésem: 10/6
Első könyvnek elmegy, eléggé olvasmányos, de a történet maga kidolgozatlan és eléggé lagymatag.
A folytatásoktól sokkal többet várok.
Agatha Raisin történetekhez csak annyi a hasonlósága, hogy itt is női nyomozó van, de egyenlőre humorában és karaktereiben nálam veri Agatha Daisiy-t.

Andrew Nicoll - Valdez

"Valdez úr olyan elegáns mondatokat tudott írni, akár egy hattyú, csakhogy az ő mondatai olyanok voltak, mint a reneszánsz hercegeknek felszolgált hattyúk: hattyú libával töltve, az kappannal töltve, az csirkével, az jércével, az fogollyal, az meg pacsirtával, egyik rétek a másik után, egyik a másikában, felfedezésre várva, és az egész úgy néz ki, mint egy hattyú. Amikor mások szavait olvasta, amikor mások szavait hallgatta, az ő szavaikban is ezekre a rétegekre számított. Néha nem volt bennük ilyesmi."

Fülszöveg:
Luciano Hernando Valdez mindössze néhány hónappal a történtek után már szinte képtelen volt elhinni, hogy valaha is embert ölt.
Ciano Valdez ünnepelt író. Nem egyszerűen regényeket, hanem olyan bámulatos nívójú műveket alkot, hogy szűkebb dél-amerikai hazájában és szerte a világon is nemzedéke legjelesebb képviselőjeként ismert. Tanít az egyetemen, luxuskörülmények között él, ha kedve szottyan, bármelyik nőt az ágyába viheti, éli a hírességek víg életét.
Ám két dolog egyszer csak fenekestül felfordítja az életét. Alkotói válságba kerül, életműve soron következő darabjához csupán annyit bír kiizzadni magából, hogy „a randa sárga macska átvágott az úttesten”, és megismerkedik Caterinával. Ő jelenti a megoldást mindenre. Fiatal, gyönyörű, tehetséges és – ami a fő – még ír is. Abbéli meggyőződésében, hogy a lány majd feloldja az ő szellemi blokkját, és hozzásegíti a sikerhez, Ciano egyszeriben azon kapja magát, hogy bolondul ezért a csodálatos lányért.
Legalábbis addig, amíg meg nem öli.

Két éve cseréltem el ezt a könyvet az Interjú a vámpírral című Anne Rice regénnyel, és azóta várt a sorára.

Nagyon furcsa olvasmány ez, bennem meglehetősen ellentmondásos érzelmeket váltott ki. A fülszöveg alapján mindenesetre nem azt vártam amit kaptam. Hiába vallja be Valdez már az elején, hogy megölt egy lányt, mégsem egy nyomozásról, vagy egy a tettét elkenni igyekvő emberről szól a történet. A sztori alapja egy nyúlfarknyi kis szösszenet, valójában csak egy aprócska novellának való, Nicoll mégis egy 380 oldalas könyvet kerekített köréje.
Adott egy szörnyű háttér, amiről mindössze annyit lehet tudni, hogy egy diktatúra alatt élő dél-amerikai ország adja az alapját (bevallom engem zavart, hogy nem tudtam hol és mikor játszódik) ahol bárkit elhurcolhatnak ha úgy gondolják, hogy nézetei nem felelnek meg az aktuálpolitikának. Ebben a szörnyű valóságban szinte lubickolva, minden földi jóban éldegél az ünnepelt és elismert író, a negyvenes Valdez. Meglehetősen felszínes férfi, kétlem, hogy magán kívül valaha is érdekelte más is, nincsenek barátai, csak ismerősei, még saját anyjával is eléggé formális és rideg a viszonya. De amikor felbukkan az életében a fiatal egyetemista Caterina, egy pillanatra mintha megváltozna ez a magának való ember. Ennyi idősen azonban már nehéz az átalakulás, és az események drámai fordulatot vesznek.  Nem árulom el mi az indítéka Valdeznek a gyilkosságra, akit érdekel olvassa el, mindenesetre nagyon is illik abba a portréba amit Nicoll oly érzékletesen megfestett e karakteréről.

Valdez és az ő egyáltalán nem szerethető jelleme annyira uralja az egész történetet, hogy a többi szereplő csak asszisztálni tud mellette. Pedig Nicoll nagy gondot fordított a mellékszereplők jellemének leírására is.
Ami biztos, hogy az író hihetetlenül jó megfigyelő, és megfigyeléseit, tapasztalatait, érzéseit olyan módon tudja leírni, hogy az már a szépirodalom határait feszegeti. Csodálatos stílusa van Andrew Nicollnak.
Viszont éppen ettől az aprólékos mindenre kiterjedő ábrázolás miatt, nekem néha félre kellett tennem a könyvet, kicsit megpihenni és valami kis limonádét olvasni.
Nem volt igazi feszültség, izgalom ebben a történetben - azért a végén meghatódtam - de olyan érdekes karaktert és hangulatot teremtett az író, hogy megelégedéssel tettem vissza a polcra a könyvet. És most már kíváncsi vagyok Nicoll más írásaira is.

Történet: 10/7
Karakterek: 10/8
Stílus: 10/10*

Kiadás:
2012.Gabo
Nem túl fantáziadús a borító, de egyébként színvonalas kiadás.
Az eredeti cím: The love and death of Caterina

Műfaj: regény  (elég nehéz ennél jobban behatárolni)

Értékelésem: 10/8
Csodálatosan megírt történet. Olyan aprólékos leírásokkal amikben könnyen elveszhet az ember.
Olyanoknak ajánlom akik szeretik a lassú történetvezetést és az érdekes, de cseppet sem szerethető  karaktereket. 

Összefoglaló - 2014. augusztus

2 azaz kettő bejegyzés született egész augusztusban. Ennek egyetlen oka van, hogy egyszerűen nem találom a szavakat mostanában. Eddig sem voltam egy írófenomén, de most  minden ihlet kiszállt belőlem. Pedig lett volna miről írnom.

Olvasmányaim: 7 könyv

1. Peter James: Jól áll nekik a halál 10/6
Roy Grace sorozat 2. rész
Veszélyes dolog egy vonaton talált CD-t csak úgy hazavinni, és kíváncsiságból belenézni…
A fiatal üzletember, Roy ezt teszi, és nem érti, miért törlődött le a laptopjáról minden adat… Hamarosan kiderül, hogy ez még csak a kezdet: tettével halálos veszélyt szabadított magára és egész családjára.
Egy előfizetők számára készült filmfelvételen valódi, véres gyilkosság látható: egy meztelen, gyönyörű nőt brutálisan megkéselnek. Roy később fenyegető e-mailt kap egy névtelen feladótól: ha ő vagy a felesége szól a rendőrségnek a felvételről, az ő haláluk is hamarosan "adásba kerül"… 
Ez nem volt olyan jó, mint az első rész. Túl sok volt az egymás mellett futó szál és sajnos egyik sem volt túl izgalmas. Nagyjából a felétől indult csak be a történet és nem hozott nagy fordulatokat sem. Időben szinte rögtön a Kegyetlen tréfa után játszódik, de természetesen teljesen új ügy van a középpontban.
Roy Grace és kis csapata, valamint James olvasmányos stílusa továbbra is nyerő nálam, úgyhogy folytattam is a következő résszel.

2. Peter James: A bosszú játéka 10/8
Roy Grace sorozat 3. rész
Grace felügyelő újból nyomoz! Ezúttal egy brutális gyilkosság felderítésével bízzák meg, amely a kezdetben egyértelműnek tűnő tények ellenére egyre bonyolultabbá válik. Azon az éjszakán, amikor Katie Bishopot vadállati kegyetlenséggel megölték brightoni otthonában, Brian, a férj, hatvan mérfölddel odébb mélyen aludt londoni lakásában. A férj előző este egy hivatalos vacsorán vett részt, és hiába ő az első számú gyanúsított, mégsem lehetett elég ideje Brightonba menni még aznap éjjel, megölni a feleségét, visszaautózni Londonba, majd másnap reggel újból Brightonba vezetni, hogy lejátsszon egy golfmérkőzést. Legalábbis első pillantásra úgy tűnik, nem lehetett egyszerre két helyen. De az egymás után felszínre kerülő bizonyítékok új megvilágításba helyezik az ügyet. Valaki más bőrébe bújt, vagy csak nagyon ügyes hazudozó? Miközben Grace felügyelő egyre mélyebbre ás, az addig biztosnak tűnő dolgokról is bebizonyosodik, hogy valójában nem is olyan biztosak.
Jobb volt mint a 2. rész, de az elsőt nem múlja felül. Ismét sok szálon futnak az események, szinte mindegyik érdekes és izgalmas volt. Ami annyira nem tetszik az az, hogy egyes később lényegtelennek tűnő dolgok túlzottan nagy kifejtést kapnak, míg más később lényegesnek számító szálakat elsunnyog a kedves író. De most legalább nem természetfeletti segítséggel oldódott meg az ügy, mert az bennem mindig azt az érzetet keltette, hogy Jamesnek elfogytak az ötletei.
A könyv felétől már tudtam a megoldást, de ez nem vont le sokat az izgalmakból, mert érdekes volt végigkövetni azt, hogy a nyomozók, hogy jutnak el a gyilkosság megoldásáig.
Amit külön szeretek ebben a sorozatban, hogy a főszereplő nyomozó életébe is kapunk bepillantást, sőt izgulhatunk is érte és szeretteiért. Ez az átívelő szál a sorozatban, amellett, hogy minden rész egy új esetről szól. 

3. Peter James: Könnyű léptek 10/9 A HÓNAP KÖNYVE!
Roy Grace sorozat 4. rész
A New York-i ikertornyok összeomlása utáni percekben egy szemtanú, a csődbe ment brit „üzletember”, Ronnie Wilson ráébred élete nagy lehetőségére: a káoszban nyomtalanul eltűnhet, és új életet kezdhet. Hat évvel később az angliai Brightonban találnak egy női csontvázat a csatornában; Roy Grace főfelügyelő – akinek kilenc éve eltűnt a felesége – csapatával Amerikáig és Ausztráliáig jut a nyomozás során. Közben nem is sejtik, hogy a közelükben él egy rejtélyes nő, aki szintén el akar tűnni valamiért…
A hajmeresztően izgalmas történet során nemcsak a World Trade Center tragédiájának lehetünk tanúi, hanem az azt követő napok történéseinek csakúgy, mint a csalások és átverések gyilkosságokba torkolló folyamának. Gazdagodni vágyó cicababák, zavarosban halászó gazemberek, emberrablás, kínzás… Ezt a szövevényes hálót igyekszenek a brit nyomozók kibogozni. Ki nevet a végén: ki lép meg végül, és kinek a vagyonával – erről szól a játszma, no meg az életben maradásról… 
Mikor elkezdtem a sorozat 4. kötetét, vagyis ezt, azt gondoltam, hogy ez után pihentetni fogom Grace felügyelő kalandjait és inkább másba kezdek.
Na persze! Peter James áthúzta a számításaimat. Ez a rész ugyanis remekül sikerült, egy olyan utolsó mondattal ami azonnali folytatásra késztet.
Mindegyik szál izgalmas és érdekes volt, sokkal inkább kidolgozottabb és logikusabb volt mint az előző két kötetben. Az amerikai utazást ugyan feleslegesnek éreztem, de így legalább több szerephez jutottak a nyomozó kollégák.
Ami legjobban tetszik ebben a sorozatban, hogy bár Grace a főnök, de minden egyes nyomozás csapatmunka eredménye. A természetfölötti teljesen elfelejtve aminek szintén nagyon örülök. Amellett, hogy a mostani nyomozás nagyon érdekes volt, az átívelő szál, vagyis Grace eltűnt felesége ismét érdekes pillanatokkal szolgált. Nagyon kíváncsi vagyok mi sül ki ebből.
Mindenkinek ajánlom ezt a sorozatot aki szereti az érdekes és jól megírt krimiket, nem muszáj sorrendben olvasni, mindegyik könyv lezárja az adott ügyet, csak az átívelő szál okozhat kisebb bonyodalmat a nem sorrendben olvasónak, de az író elég sokat ismétel, így szerintem követhető az is.
Eddig az első és ez a rész tetszett a legjobban. 

4. Peter James: Utolsó esély 10/7
Roy Grace sorozat 5. rész
A tinédzser Caitlin élete olyan lehetne, mint bármely modellszépségű lányé, ha nem lenne súlyos májbeteg. Sürgős transzplantációra szorul, de túl hosszú a kórházi várólista, és nincs megfelelő donor. Anyja, Lynn úgy érzi, bármilyen törvényt hajlandó áthágni, hogy megmentse gyermeke életét: csalni, csábítani, de még talán ölni is képes volna… Ugyanekkor Brighton partjainál egy kotróhajó megcsonkított holttesteket hoz fel a tengerfenékről. A fiatal testek kívülről épek, éppen csak a létfontosságú, kincset érő szerveik hiányoznak. Az ügy felgöngyölítésére kijelölt népszerű Roy Grace főfelügyelő lassan kezd kigyógyulni az egy évtizede eltűnt felesége utáni gyászából, ám szakmailag élete legnehezebb feladata elé kerül: meg tudja-e menteni egy ártatlan gyermek életét? A torokszorítóan izgalmas nyomozás és hajsza során a méltán ünnepelt szerző elvezeti az olvasót a koldulásból, lopásból élő bukaresti csatornalakók közé, a német-román maffia csalásra, szexre és gyilkolásra épülő kegyetlen világába, és persze a tőle megszokott alapossággal, valósághű színekkel festi elénk a brit nyomozók, a vízi rendőrök, búvárok munkáját, hétköznapjait is.
Nem tudom ki, hogy van vele, de minél öregebb leszek annál jobban utálok betegségről, elmúlásról olvasni. Így aztán az orvosi krimiket is mellőzöm már jó ideje. Most azonban a Roy Grace sorozat 5. részének a cselekménye nem más, mint a szervkereskedelem. Ezt a témát pedig egy májbetegséggel küzdő fiatal lány és édesanyja megpróbáltatásain keresztül mutatja be az író. Szívesen kihagytam volna ezt a részt a témája miatt, főleg mivel az eleje eléggé unalmasan indult. Aztán persze ahogy szokott ennél a sorozatnál egy idő után beindult a történet, összeért a sok-sok szál, megkezdődött a versenyfutás.
Ez a rész is hozta a szokásos színvonalat, megfelelően adagolva a különféle rejtélyeket. Izgalmas volt és szomorú. És természetesen a végén mindenkiben felmerül a kérdés: egy anya meddig mehet el, hogy életben tartsa a gyermekét?

5. Jenny Han: A nyár amikor megszépültem 10/4

„Ebben a könyvben mindaz benne van, amire minden lánynak szüksége van nyáron.”
Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradot, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad testvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly szíve már Conradé. Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat?
A stílus kissé kiforratlan, olyan mintha tényleg egy 16 éves írta volna. Az idősíkok örökös változása idegesítő.
A főszereplő lány eléggé bosszantó, a Conrad iránti mániáját sem értem, mert a könyvből nem jött át mitől is olyan ellenállhatatlan a srác. A karakterek túl egysíkúak.
Olyan se füle se farka történet, limonádénak nem eléggé olvasmányos, komolyabb tinidrámának meg nem elég drámai. Szóval nem tudom. Fogalmam sincs mi volt igazából a célja az írónőnek ezzel a mesével. Persze ez is egy sorozat nyilván a többi részre tartalékolt. Így viszont az első rész elég gyenge lett.
Nem hiszem, hogy a folytatásra kíváncsi vagyok. 

6. Dan Wells: Részben ember 10/8
Részlegesek első része.
Bejegyzésem a könyvről: http://ananiila.blogspot.hu/2014/08/dan-wells-partials-reszben-ember.html

7. Paige Toon: Daisy nyomában 10/7
Az összetört szívű, ám kalandvágyó, huszonhat éves Daisy egy napon maga mögött hagyja Amerikát, és egy Forma-1-es csapathoz szegődik, hogy hoszteszként velük tartson kontinensről kontinensre. A száguldó cirkusz nyüzsgésében, az utazások, a lenyűgöző helyszínek, az izgalmas versenyek és fergeteges bulik világában a szerelemre is rátalál. A reggelijüket felszolgáló lány ugyanis az istálló mindkét rivális versenyzőjének szívét rabul ejti. Nemcsak álmai férfija, a sármos, szőke – ám foglalt – Will kerül hozzá egyre közelebb, de Luis, a macsós brazil sztárpilóta sem közömbös iránta. Bár érzései mást és mást sugallnak, Daisy kénytelen két jóképű pasival is flörtölni…
Máskor más körülmények között, más hangulatban erre a könyvre maximum 2 pontot adtam volna.. Annyi minden idegesített benne, hogy oldalakon keresztül tudnám sorolni. A kedves írónő fantáziája közelít a nullához, viszont rendkívüli módon szeretheti a szappanoperákat. A könyv első felében semmi nem történik, csak van egy idegesítő lány aki beleszeret (bár szerintem ez inkább rajongás) a jófiú pilótába, miközben azért szemmel tartja a rossz fiút is, miközben utaznak versenyről versenyre. Aztán jön egy megdöbbentő fordulat és vele együtt a szappanopera. A stílus nagyon kiforratlan a férfi karakterek meg olyan semmilyenek, különösen Will, aki ennek ellenére hozzám közelebb áll, de talán csak azért mert ki nem állhatom a latin forma 1-es pilótákat. A borító valami tragikus, Daisy egyáltalán nem ilyen.
DE.
Akkor miért is a 7 pont? Mert minden hibája ellenére fogva tartott, olyannyira, hogy a másik két könyvet amit olvastam párhuzamosan, nem is vettem a kezembe. Imádom a Forma 1-et már kb. 20 éve és ugyan mostanság már nem vagyok fanatikus, de idén az, hogy kint lehettem a Hungaroringen megint meghozta a kedvem. Mondjuk a könyv elég nagyvonalúan kezeli a Forma 1 világát. Nem egy dokumentumregény az biztos. Könnyed kis szórakozás, a romantikus new adult kedvelőinek ajánlom.


Sorozatok:

True Blood 7. és egyben befejező évad.  Mit is mondjak amit még elbír a billentyűzet?
Enyhe spoiler!!!
Tragikusan unalmas, vontatott, túlságosan érzelgő, rossz, rossz, rossz. Túl sok Bill és Sookie, rettenetes színészi alakításokkal. Mit műveltek Alcide-dal? Mi volt ez az egész Tara-anyja vonal? Bill a nagy önfeláldozó. Na persze. A vége meg egy giccsparádé. De vége. Végre!
Jelentkezzen aki nem Eric- Pam páros, esetleg Lafayette vagy Jason miatt nézte. Ezeknek a szereplőknek kérnék egy spin-off-ot!
Az utolsó részben a tesóm végig azt várta mikor loccsan már Bill. Remélte, hogy az esküvőn történik meg az eset és beborít mindenkit. De még ezt sem adták meg nekünk. Ááááááá. Ideges leszek ha csak rágondolok.
Két nagyon jó jelenet volt: 1. Ginger és Eric hatalmas dugása 2. Eric az autóban. A többi értékelhetetlen.
Kár érte, nem így indult. 10/3

Belekezdtem az Outlanderbe, de eddig csak két részt láttam. Olvastam a könyvet, ezért is voltam kíváncsi rá. Nagyon lassú, sőt talán vontatott is. Viszont nagyon jó a hangulata és a két főszereplő nagyon el lett találva. Biztos, hogy folytatom tovább.

Vége az uborkaszezonnak és jön a kedvenc hónapom, szevasz szeptember.
Úgy búcsúzok ettől a nyártól, hogy nem volt rajtam fürdőruha. :( A Balatonnak a közelében sem jártam, pedig az minden évben egy állandó program. :( 
Dal ajánlóm mi is lenne más: 
Earth, Wind & Fire: September
https://www.youtube.com/watch?v=Gs069dndIYk

Dan Wells - Partials-Részben ember

"Összeházasodunk, terhes leszek, és húsz év múlva lesz húsz halott gyerekünk? Az én szívemben nincs ehhez elég hely, nekem ehhez nincs elég erőm!"

Sztori:
11 évvel ezelőtt az emberek, egy általuk előállított mesterséges fajjal, a Részlegesekkel vívott háborúban szinte teljesen kipusztultak. A háborúban bevetett vírusra az RM-re az életben maradtak ugyan immúnisak, de az újszülöttek pár órával születésük után mind meghalnak. Az emberekre a kihalás vár. 
Kira a 16 éves orvostanhallgató is kétségbeesve keresi a megoldást. Rájön, hogy egyetlen esélyük, ha tanulányoznak egy Részlegest.

Partials a Részlegesek trilógia első része.

Nagyon jó értékelése van a moly-on ennek a sorozatnak, így felkeltette az én érdeklődésemet is. Végre nem egy szokásos szerelmi háromszöges dísztópia.

Történet: 10/8
Adott egy kihalás szélén álló, elégedetlenkedő társadalom amire rákényszerítettek egy erősen megkérdőjelezhető törvényt. Természetesen vannak lázadók is, ők a Hang, és van egy tinink is aki kezébe veszi az irányítást. Szóval adott is a helyzet egy átlagos ifjúsági dísztópiához. Hogy miben különbözik a Partials a többitől? Nem sokban.

Kicsit nehezen indul be a sztori, úgy kb. a 30%-ig csak alapozás folyik. Onnan, hogy hőseink kikerülnek saját kis zónájukból viszont csak úgy kapkodtam a fejem, annyi minden történt a könyvben. Rengeteg az akciójelenet, az izgalom és a fordulat a történetben. A belső ellentéteket fokozza az, hogy egy külső ellenséggel is számolni kell, ők a Részlegesek.
Mostanában a divatos dísztópiákat mind nők írták, nos ezen egy kicsit érződik, hogy férfi az író. Nincs ugyanis felesleges picsogás, siránkozás, érzelmesség, csak annyi amennyit tényleg megkövetel a történet.
Általában a trilógiák első részében mindig van hiányérzetem a fennálló világkép kidolgozásában, de azt kell mondjam ebben a könyvben megalkotott világ eléggé kidolgozott, bár kisebb hibák, logikátlanságok azért felfedezhetőek. Ezeken túl kell lépni, különben felesleges is ezt a műfajt olvasni.
Engem mélységesen felháborított és elborzasztott a  Remény törvény, ami kötelezővé teszi, hogy minden nő, minél hamarabb terhes legyen, tudva azt, hogy babája nem fog életben maradni. Adódik a kérdés: Meddig lehet elmenni a faj fenntartásáért folytatott küzdelemben?
A könyv végén a remény ugyan felcsillan, de még sok titok, kaland és veszély vár főhősnőnkre.

Dan Wells

Karakterek: 10/8
Kira erős, bátor és okos női karakter. Rengeteget beszél, de sosem feleslegesen. Hiányzik belőle az érzelgősség, bár kétségtelen, hogy a szíve a helyén van. Nekem egy kicsit túl "macsó". :)
A férfi főszereplők közül Marcus képviseli a humort, a kedves, jószívű és hősnőnkbe szerelemes fickót. Samm (nem elírás, tényleg két m) pedig a titokzatos, kemény, de segítőkész szexi srácot. Érdekes módon engem egyik fiú sem nyűgözött le, ellentétben Jayden-nel. Látszólag ugyan fennállhat egy szerelmi háromszög kezdete, de egyenlőre Kira túl sok mindennel van elfoglalva, a szerelem vagy vágy még nem érdekli.
Az író a mellékszereplőket nem kíméli, elég sokan elhulltak már az első részben is. Köztük olyan is akiért majdnem könnyet is ejtettem. Ez pedig azt bizonyítja, hogy Wells képes volt életszerű figurákat megalkotni.
Mivel túl sok ellensége van Kirának, így nincs arca az igazi ellenfélnek (ha csak a Szenátust nem vesszük annak), de szerintem ez a későbbiekben majd kialakul.

Stílus: 10/8
A könyv nagy része rendkívül olvasmányos, izgalmas, kellően sötét és rabul ejtő. De vannak benne részek ami túl aprólékosak. Én például teljesen elvesztem Kira belső monológjaiban az RM vírus vizsgálata közben. Igaz, semmi közöm nincs a biológiához és társ-tudományaihoz.
Amivel még gondom volt az a humor. Nem az a baj, hogy volt benne, mert  nagyon is kell néha feloldani a feszültséget, csak szerintem nem mindig a megfelelő helyen volt adagolva. Nekem legalábbis nem mindig jött át.
Néhány helyen olyan részletes volt a leírás, hogy szinte filmszerűen le is pergett előttem az egész.

Kiadó:
2014 Fumax

Műfaj: YA dísztópia

Értékelésem: 10/8
Ígéretes első rész. Bátran ajánlom azoknak akik szeretik ezt a műfajt. A sok ifjúsági dísztópia közül ez kiemelkedik izgalmas történetével.
Lehet, hogy csak azért mert szintén férfi az író és abban a sorozatban is sok a vándorlás ide-oda, de engem a Csúfok sorozatra emlékeztet egy kicsit. (mondjuk azt én nem szerettem)

Összefoglaló - 2014. július

Budapest - saját kép

Ha 2014 júliusára visszagondolok majd sok-sok év múlva, egy momentum biztos eszembe jut majd: Forma 1, ott a helyszínen. (élményeim lent olvashatók)

Olvasmányaim: 11 könyv

1. Cora Carmack: Szakítópróba 10/5
Szüzesség.
Bliss Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel megelégelte, hogy már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egyéjszakás kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul olyan indokkal, amit senki sem venne be.
És ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával korábban meztelenül az ágyban…
Két eset lehetséges:
1. Vagy olvastam már ezt a könyvet (de nem, figyelembe véve a megjelenését és molyos jelöléseim)
2. Vagy ehhez kísértetiesen hasonlító sztorit már olvastam, csak nem emlékszem mi volt az. (várom a tippeket)
Nagyon ismerős volt. Lehet, hogy van egy harmadik eset is? Ezt a történetet én már megírtam? Mondjuk én csak szigorúan fejben találok ki sztorikat, így nehéz még magamnak is bizonyítani. :)
Na mindegy is. Igazából csak azért olvastam el, mert a 2. résznek a fülszövege megtetszett és ugyebár sorozatot csak sorrendben olvasok, ez a mániám. Meg is van a veszélye, hogy a jó részig már el sem jutok.
Nem mondom, hogy nem lehetett elolvasni, de nem túl izmos, sem a sztori, sem a karakterek. Egy kis nyári szösszenet.

2. Cora Carmack: Színjáték 10/5
Mackenzie „Max” Millernek van egy problémája. A szülei meglepetésként váratlanul meglátogatják, és ha meglátják festett haját, a tetoválásait és a piercingjeit, talán még ki is tagadják a lányukat. És ami ennél is rosszabb, arra számítanak, hogy a barátja egy rendes, kedves fiú, nem pedig egy Mace nevű, tetovált nyakú srác, aki egy bandában zenél. A hazugságok hálója kis híján megfojtja Maxet, ám ekkor találkozik Cade-del.
Cade azért költözött Philadelphiába, hogy színész legyen, és maga mögött hagyja a problémáit Texasban. Eddig azonban a problémáktól nem sikerült megszabadulnia, a színpadra pedig nem sok alkalommal jutott fel. Amikor Max megszólítja egy kávézóban, és azzal az őrült ötlettel áll elő, hogy játssza el a barátja szerepét… Cade beleegyezik.
Egy kicsivel talán jobb volt, mint az első rész, de így sem volt több egy sima kis limonádénál. Próbált Carmack mélységet vinni a történetébe Max lelki bajainak hátterével, de ennél sokkal jobb könyvek vannak már ebben a témában. 

3. Robert Kirkman-Jay Bonansinga: A kormányzó színre lép 10/5
Egy gimnáziumi futballpályán fejetlen emberi felsőtestek hevernek szétszóródva. Egy ravatalozót sietve beszögeltek kívülről – bentről hallható a nemrégiben feltámadott, szabadulni akarók élőholtak karmolászásának rémisztő, távoli zaja. Philip buzgón keres valami elköthető járművet, de a legtöbb autó kiégett vázként az árokban ül, vagy két-három defektes gumival áll az út szélén.
Az autópályán – amely a baljukon nagyjából száz méterre láthatóvá válik egy hegygerinc mentén – csak úgy hemzsegnek a halottak. Időről időre egy-egy személy tántorgó, szakadt maradványa megtöri a felkelő nap halvány sugarait, mire a csapat vezére mindenkit felszólít, hogy rohadt gyorsan bukjon le, és maradjon kussban. Sikerül azonban elég nagy utat megtenniük még annak ellenére is, hogy folyton fák és roncsok mögé kell rejtőzniük a közelben tévelygő lények elől. Más túlélővel nem találkoznak.
Amennyire izgalmas és felkavaró a The Walking Dead tv-s változata, annyira unalmas és érdektelen ez a könyv.
Annak ellenére olvastam el, hogy nem vagyok oda a kormányzó karakteréért, de azért működött bennem a kíváncsiság, hogy mit tud hozzáadni a sorozathoz ez a sztori.
Nekem nem nyújtott semmi pluszt, unalmas volt. Kivételesen nem a történet miatt, mert abban még volt is lehetőség, sokkal inkább a felszínes karakterábrázolás és az egyhangú írásmód miatt.
Ráadásul valahol olvastam, hogy a végén lesz egy csavar, amire elég hamar ráéreztem. (drukkoltam, hogy ne az legyen, hiába).
Csalódott vagyok. 

4. Gaura Ágnes: Lángmarta örökség 10/9
Borbíró Bori 4. része

http://ananiila.blogspot.hu/2014/07/gaura-agnes-langmarta-orokseg.html

5. M.C. Beaton: Agatha Raisin és a vizes viszály 10/ 6
Agatha Raisin sorozat 7. része
Ancombe békés, nyugodt kis falu, talán még békésebb, mint ahol Agatha Raisin lakik, de mikor feltűnik a színen az új palackozó vállalat, hogy kiaknázza a helyi forrásvizet, felbolydul a falu, és a községtanács is két kibékíthetetlen pártra szakad. A véletlen – vagy a sors? – úgy hozza, hogy egy baljós éjszaka éppen Agatha találja holtan a községtanács elnökét a forrásnál. Lehet, hogy az egyik bosszúálló tanácstag takarította el az útból? És a gyilkos hamarosan másodszor is lecsap! A bűnügy megoldása megint csak Agathára hárul, aki még mindig szerelmi bánatából lábadozik. 
 Rengeteg könyv van a várólistámon, de amikor nézegetem, hogy mihez is lenne kedvem, valahogy mindig ennél a sorozatnál kötök ki. Pedig még egy részt sem értékeltem 4 csillagnál többre. Valahogy vonz ez a lehetetlen nőszemély, a szomszédja James, és a lehetetlennél lehetetlenebb bűnesetek és csetlő-botló nyomozások története.
Ez a rész nem igazán jött be nekem, talán mert mindenki rettentően ellenszenves volt az új szereplők közül.
James és Agatha szappanoperája sem hozott semmi újdonságot. A régebbi szereplők is csak jönnek-mennek, semmi előrehaladás, valahogy nem volt egységes és gördülékeny ez a rész.
De nem vette el a kedvem a sorozattól, beszerzem a többi részt is.

6. Rebecca Donovan: Visszafojtott lélegzet 10/7
Csak lélegezz 2. része
Weslynben most mindenki tudja Emma titkát, de Carol már nem bánthatja. Vannak, akiket még mindig kísértenek annak az éjszakának a borzalmai, és vannak, akik kénytelenek szembenézni döntésük következményeivel. Emma csak most kezd visszatérni az igazi hétköznapokba, és ebben segítségére van életének két legfontosabb személye, szerelme, Evan és legjobb barátnője, Sara. A lány úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy anyjával is szorosabbra fűzze a viszonyát, ennek előmozdítása érdekében hozzá költözik. De biztosan ez a legjobb döntés? Képes lesz – e szembenézni mindazzal, amit múltja rejteget?
Megmondtam az első rész végén, hogy az úgy kerek ahogy van, nem kell ide folytatás. Igazam is lett.
Az írónő Emmából egy rendkívül ellenszenves karaktert formált. Egy olyan embert, aki sorban áll az újabb pofonokért, folyton világvége képpel jár kel, amolyan savanyújóska. Evan és Sara szentek, hogy kitartanak mellette.
Nagyon sok logikátlanságot találtam a történetben amik rendkívül bosszantottak. (pl. örökség) Egyes részei túl voltak írva, sok volt a felesleges járat a sztoriban, miközben lényeges dolgok meg el lettek sikálva. (első rész eseményei)
Jonathan karaktere rendkívül érdekes, ellentmondásos és titokzatos, de a végére őt is sikerült elrontani. ÁÁÁÁÁÁ annyi minden bosszant ebben a könyvben. Az első rész után azért jobbra számítottam, de végül is fogva tartott, és a folytatásra is kíváncsi vagyok, így megérdemel 7 pontot.

7. Bíró Szabolcs: Non, nobis, Domine 1. 10/ 7
 http://ananiila.blogspot.hu/2014/07/biro-szabolcs-non-nobis-domine-1-kelet.html

8. Johan Theorin: A falon túl 10/8
Öland. Festői, békés sziget a svéd partok mellett. Itt tűnik el nyomtalanul egy hatéves kisfiú. Családja hiába keresi, nem kerül elő. Húsz év telik el, s a nagyapja, aki egykor hajóskapitány volt, s ma egy öregotthonban él, kis csomagot kap, benne unokája szandáljával. Ő és lánya, a fiú anyja újra megpróbálják összeilleszteni a két évtizede történt esemény mozaikdarabkáit. Sok jel mutat arra, hogy a rovott múltú Nils Kantnak köze lehet a gyerek eltűnéséhez, ám bizonyosságot nem szerezhetnek erről, mivel a férfi már rég halott. Júlia, az anya hamarosan azzal szembesül, hogy valakinek nagyon nem tetszik, hogy még mindig fia ismeretlen sorsa foglalkoztatja. És ki lehet az az idegen, aki naplemente után már jó ideje fel-feltűnik a tengerparton?
Nem mondanám magam a skandináv-krimik szakértőjének, de azért olvastam már párat. Ez a könyv nem olyan beteges és sötét, mint az eddigi olvasásaim. Lassan csordogáló történet, sok leírással és nem igazán kedvelhető főszereplőnővel. A történet két szálon fut, egy a mában egy pedig a múltban, hogy aztán a végén összeálljon a kép. Bevallom nekem meglepetést okozott a végén lévő csavar, már nem számítottam rá.
Rákerestem Ölandra a neten, olyan érdekesen írt róla az író, hogy muszáj volt megnéznem miről is olvasok.
Tetszett ez a könyv, igaz ez megint egy olyan történet amire sokáig nem fogok emlékezni, de olvasás közben és a végén kellemes kikapcsolódást adott. 

9. Emma Donoghue: A szoba 10/10  A hónap könyve!
Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja – a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás…
A Szoba Jack számára az otthont jelenti, de Anya számára börtön, ahol tizenkilencéves kora óta -hét esztendeje- raboskodik. A Jack iránt érzett szeretetből egy egész életet épít fel a kisfiú számára tizenkét négyzetméteren. Ám ahogy Jack kíváncsisága egyre nagyobb, úgy nő Anya kétségbeesése is, hiszen tudja, hogy a Szoba hamarosan szűk lesz kettőjüknek. 
Egy ültő fekvő helyemben elolvastam annyira beszippantott. A legelején nagyon furcsa volt, hogy egy 5 éves gyerek az elbeszélő, a közepén nem értettem miről fog még szólni a fennmaradó 180 oldal, a végén azt gondoltam, hogy egy kicsit már átment hatásvadászba az író.
De összességében ez egy nagyon megdöbbentő történet egy teljesen új nézőpontból. Felkavaró, elgondolkodtató és az ember nem tudja olvasás közben, hogy most sírjon vagy nevessen. Én sokat mosolyogtam Jack néhány megnyilvánulásán (modor témakör nagyon tetszett), de a végén elmorzsoltam egy könnycseppet is. Nagyon tetszett  

10. Robert Galbraith: Kakukkszó 10/10
http://ananiila.blogspot.hu/2014/07/robert-galbraith-kakukkszo.html 

11. Peter James:  Kegyetlen tréfa 10/9
Ártatlan tréfának indul az egész – esküvő előtti „kanmuri” keretében a haverok megtréfálják a vőlegényt: koporsóba zárják, és el is földelik a terveik szerint egy-két órára a kapatos ifjú férjjelöltet, Michaelt, aki egyébként sikeres üzletember, s egy valódi álommenyasszony várja… Azonban minden egészen másként alakul: a négy barát egy óra múlva halott, és senki sem tudja, hol van Michael. Vagy mégis? Van valaki, aki segíthetne, de hallgat. Mert ami az egyik embernek sorscsapás, az a másiknak maga a megtestesült szerencse. Ilyen egyszerű ez. Mondhatni, halál egyszerű! Ezzel a móka helyét átveszi a halálos játszma: kijut-e élve a naiv Michael a lecsavarozott koporsóból? Megoldhatja-e a rejtélyt a szokásos rendőri praktikákkal Grace főfelügyelő, akinek évekkel ezelőtt hasonlóan rejtélyes módon tűnt el a felesége? A hétpróbás rendőrnyomozó még egy médiumhoz sem átall fordulni végső elkeseredésében… 
70%-ig 10 pontos. Hihetetlenül beszippantott, egy ültő helyemben kiolvastam volna ha tehetem. Izgalmas, fordulatos történet, egy érdekes nyomozóval a főszerepben. (Roy Grace figurája egyébként más James könyvben is visszaköszön.)
Mivel az olvasó többet tud, mint a detektív, így tévesen abba a hitbe ringathatja magát, hogy tudja ki és miért követte el a bűntényt. Szidtam is eleget szegény Gracet, hogy miért nem jön már rá nekem nyilvánvaló dolgokra. Aztán persze kiderült, hogy engem is félrevezettek.
Váratlan fordulatok, meglepetések követik egymást. És ezért lett a végén csak 4 és fél csillag, mert szerintem már túl is lett bonyolítva a végén. Ettől egy kicsit elmaradt a katarzis. De jó volt nagyon. 

Sorozatok:

Nagyon vártam a Falling Skies 4 évadát, de sajnos nagyot csalódtam. Az írók túl sokat lopnak más sorozatokból, nincs eredeti ötlet, az egész kezd nagyon kidolgozatlan lenni. A második részbe még bele is tekertem annyira untam, azért folytattam és most már maradok. Állítólag az 5. lesz az utolsó évad, remélem kap egy korrekt lezárást és nem keserű szájízzel kell elbúcsúzni ettől a sorozattól.
Az új nyári sorozatok közül talán a Hátrahagyottak a legnépszerűbb, nos én két rész után úgy néz ki feladom. Rettentően unszimpatikusak a szereplők, idegesítő az a szektaféleség és a 2. rész olyan unalmas volt, hogy beletekertem. Egyenlőre nálam kasza.
Amit viszont ledaráltam az a Carrie naplója 2. évad. Nagyon édes, cuki kis sorozat én még néztem volna, de sajnos nem készül több évad belőle.

Forma 1 beszámoló:

Mindig szerettem nézni a Forma 1-et, sőt régebben kimondottan rajongtam érte, de azt soha nem gondoltam volna, hogy valaha is eljutok egy futamra.
Most is csak azért történhetett meg ez a fantasztikus eset, mert óriási mázlival nyertünk rá két jegyet.
Mégpedig nem is akármilyet:  gyakorlatilag a rajtvonallal egy vonalban ültünk. (csak vasárnapra, így előtte két napig várost néztünk)
Eszméletlenül jó volt, igaz ehhez kellett a futam előtti nagy zuhé is (amit mi megúsztunk, mert épp kint voltunk a kajáldáknál), mely folytán aztán igencsak eseménydús verseny volt az idei magyar nagydíj. 
Egy autótörés (Perez) és egy megpörgés (Vettel) az orrunk előtt történt. 
Mikor volt már olyan futam, hogy az utolsó körben még előzzön a későbbi nyertes? És ilyen szoros befutó is rég volt már.  Ezt nagyon kifogtuk.  
Igazából Kimi drukker vagyok, de nyilvánvaló volt, hogy nincs esélye (6. helye az idei legjobb).
A lelátó ahol ültem leginkább Hamilton drukkerekből állt és a lelkesedésük teljesen magával vitt, úgyhogy a futam nagy részében neki szurkoltam. A 2. legnagyobb rajongótábora Alonso-nak volt, de én őt nem bírom, úgyhogy a végén azok táborát erősítettem akik kidrukkolták Daniel Ricciardo győzelmét. Őt csak Vigyorinak hívom és nagyon örültem a sikerének.


Kis kulisszatitkok a Gold1 szektorból nézve:
-Van magyar kommentátor (némettel, angollal váltják egymást) hozzánk közel két kivetítő is volt, lehetett követni az eseményeket pont úgy mint a tv-ben. (féltem hogy ez nem így lesz) Azt ugyan nem tudom, ha valaki a domboldalon ül az mit lát/ért az egészből.
- Az ülések kicsik és kényelmetlenek, viszont szemben van a tribün, amit minden egyes futam után takarítottak, mivel a pezsgőbontás után ragadt minden. Kicserélték a feliratokat, de pl. virágot csak a Forma 1-es pilótáknak hoztak ki dekorációnak.
- Culthard-nak nagyon jól áll az öregedés. (őt láttam talán legközelebbről, meg Rosberget)
- A GP1 és 2 alatt végig füldugóval voltam annyira hangosak voltak, viszont a Forma 1-es versenyt simán végignéztem dugó nélkül. 
- A végén egy órát vártunk a taxira, egy hosszú sorba rendeződve araszolt előre a nép, amiben gyakorlatilag mi voltunk az egyedüli magyarok.  De hát hozzátartozott a jegyhez az ingyen taxi. :)
-  A boxutcában óriási forgalom volt, akkor is amikor az autók már jöttek-mentek, rengeteg VIP vendégnek magyaráztak. (hozzánk legközelebb Vettel és Ricciardo boxa volt) 
- a balesetek után rengeteg törmelék maradt a pályán igaz olyan helyeken amiket nem annyira használtak a pilóták, pedig ment a seprés rendesen. :)
- a kaják tényleg nagyon drágák, egy giros-tál 3000 ft. Viszont életemben nem láttam még akkora Hamburgereket és kolbászos Hot-dogokat szintén 3000 ft-ért. Egy ásványvíz. 400 ft, üdítő: 600 ft, sör: 800 ft. Kifelé jövet már volt olyan árus aki féláron adta az ételt. 
- helikopterrel is el lehet hagyni a pályát és volt is rá vevő, mert jöttek-mentek a fejünk fölött. (nézőket vittek, nem csak VIP-t)

Szóval összegzésképp elmondhatom, hogy életem egyik legjobb élménye volt, akár minden évben mennék. 
Sajnos a pénztálcám nem enged meg pár órás szórakozásért közel 70000,-ft-ot, úgyhogy jövőre vagy maradok a tv előtt, vagy ismét megpróbálkozok a szerencsével. 

Havi zeneajánló:
Kállay-Saunders: Juliet
https://www.youtube.com/watch?v=cfhTVZKRflw 

Robert Galbraith - Kakukkszó

"– Tujjamivan? – szólalt meg Strike, és két könyökét az asztalra támasztva előredőlt, majdnem leverte a poharát. – Tujjamivan, Robin?
– Mi van? (…)
– Maga nagyon kedves lány – bökte ki Strike. – Ténylegaz. Nagyon kedvezsember. Észrevettem ám! – bólintott mellé ünnepélyesen. – Bizony. Észrevettem!
– Köszönöm – felelte Robin mosolyogva; igyekezett nem elnevetni magát.
Strike hátradőlt a székén. A szemét lehunyva szólalt meg megint.
– Bodzsánat. Be vagyok rúgva."

Sztori:  
A híres-hírhedt gyönyörű modell Lula Landry egy fagyos téli éjszakán leesik lakásának erkélyéről. A rendőrség öngyilkosságként zárja le az ügyet. Bátyja, John szerint a lányt meggyilkolták. Megbízza a magánhekust Cormoran Strike-ot vizsgálja ki az ügyet, találja meg húga gyilkosát.
Strike, egy háborús veterán, akinek élete éppen romokban hever. Hitelezők üldözik, halálos fenyegetéseket kap, és ráadásul véget ér kapcsolata a szépséges Charlotte-tal.
Az új ügy hoz némi anyagi biztonságot, és az új titkárnő Robin személyében egy használható, talpraesett társat.

Aki esetleg nem tudná annak elárulom: Robert Galbraith egy írói álnév, mely alatt a világ leghíresebb kortárs írónője J.K. Rowling bújik meg. 

Rowling előző felnőttkönyve az Átmeneti üresedés nagyon magasra tette a mércét, de úgy érzem a Kakukkszó megugrotta azt.
Mostanában nagyon kevés krimit olvasok, inkább skandináv íróktól. Ez a könyv a klasszikus hagyományokat követi nem a borongós, thrillerszerű fordulatok jellemzik.

Történet: 10/9
Történik egy haláleset, megbízzák Strike-ot a magánhekust, elindul a nyomozás, megismerjük a lehetséges elkövetőket, majd meglesz a tettes. Minek is kell ehhez 520 oldal? Nos igazából nem kellene, de Rowling nagyon elmerül a részletekben. Mindent és mindenkit kiveséz, nagyon részletgazdagon és kidolgozottan. Nemcsak az ügy és szereplői kerülnek reflektorfénybe, hanem Cormoran Strike és titkárnője Robin is. A nyomozás aprólékos, néha egy-egy utalás van csak arra, hol is tart a magánhekus éppen a nyomok követésében. Így aztán engem teljesen be tudott vinni a zavarosba és fogalmam sem volt arról ki is az elkövető, csak utólag nyert értelmet egy-két mozzanat.
Azért van némi hiányérzetem, de az nem az üggyel hanem Strike életével kapcsolatos. De mivel ez egy sorozat így nyilván kapok még választ a kérdéseimre a következő részekben, hisz nem lehet mindent már az elsőben leleplezni.
A történet során elmerülünk a hírességek, gazdagok cseppet sem örömteli, de mégis irigyelt világába. A paparazzók által kergetett sztárokról nyilván az írónő is tud egy-két dolgot, aminek most jó hasznát vette.

Karakterek: 10/10
Cormoran Strike, jól jegyezzétek meg ezt a nevet, mert éppen olyan ikonikus figura lesz, mint Sherlock vagy Poirot. Olyan részletes a karakterábrázolása, hogy szinte kilép a könyv lapjaiból. Nemcsak el tudom őt képzelni hús-vér alakjában, de szinte a szagát is érzem. Hatalmas, mackós, csupa szőr, féllábú, sok-sok defekttel, vagyis csöppet sem egy idealizált figura. Okos és rátermett, de sebezhető és súlyos terheket cipelő 35 éves férfi. Nem igazán divatos karakter, nekem mégis azonnal kedvenc lett. A múltja olyan titokzatos, hogy bőven szolgáltat még témát a következő részekre is.
Méltó társa a kicsit még kiforratlan, fiatal Robin, aki máris olyan erényeket mutat fel, mellyel méltó segédje lesz a magánnyomozónak. Vőlegénye a legirritálóbb figura az egész könyvben, pedig éppen, hogy csak meg van említve.
A legutolsó, cseppet sem fontos szereplő is olyan részletes leírást kap, hogy egy megfilmesítésnél a szereplőválogatónak elég könnyű dolga lenne kiválasztani az alkatilag megfelelő színészt az adott figurára.

Stílus: 10/10
Utólag persze bele lehet magyarázni, hogy hol lehet felfedezni a könyvben Rowling sajátos írói eszközeit, de szerintem nem olyan egyértelműek a jelek, mint az Átmeneti üresedésben. Ennek oka legfőképpen az, hogy most hiányzik az igazán sajátos rowlingi humor, vagy legalábbis csak ízelítőt kapunk belőle. 
Bár maga a krimi stílusa klasszikus, a nyelvezete nagyon is mai. Bátran használ az írónő szlengeket, tájszólást, káromkodást. Alig van párbeszéd, viszont annál több az igazán részletekbe menő aprólékos leírás. Emiatt sokan biztos unalmasnak fogják találni, nekem üdítő változatosságot jelentett a mai modern, főleg ifjúsági könyvekhez képest. Igazi brit hangulata van.

Kiadás:
2014 GABO
"Könyvtári" könyvben olvastam, de be fogok szerezni magamnak egy példányt, mert ezt még többször el kell olvasni.
A fordítás remek, a borító csodás. 


Értékelésem: 10/10
Rowling a krimi műfajában is bizonyított. Személy szerint alig várom, hogy olvashassam Cormoran Strike következő nyomozásának történetét. 
Nagyon lassú a tempó! Csordogáló történettel, rengeteg leírással, és hihetetlenül elmélyült karakterábrázolásokkal. Nincs akció és izgalom is kevés, de ennek ellenére letehetetlen.
Csak azért nem kedvenc nálam, mert hiányzott a jellegzetes rowlingi humor. (kis ízelítő van csak belőle pl. a fenti idézetben)

Bíró Szabolcs - Non nobis, Domine 1 - Kelet oroszlánja

"Hiába lesz valakiből tökéletes lovag; hiába tudja, hogy neki nem szabad szerelmesnek lennie. Azt már a szív dönti el, amit azonban nem az ember irányít. A szív magáé Istené, ő pedig önálló akarattal ruházta fel. A szív valójában sokkal bölcsebb az észnél, és egyedül ő tudja, mit akar. Időnként pedig felülkerekedik a tulajdonosán, legyőzi az észt, és kis időre bár, de képessé válik arra, hogy irányítsa a döntéseinket. Ilyenkor cselekszünk helyesen. Ilyenkor teszünk jót."

Sztori:
Miután a  kereszteseket kiűzik a Szentföldről,  Bátor Vilmos templomos lovag huszonhárom év távollét után hazatér Magyarországra.  Magához veszi elárvult unokaöccsét, Attilát akiből templomos lovagot kíván faragni. A fiú azonban vágyik a szabad életre, főleg miután megtapasztalja a szerelmet is mikor megismerkedik Ágnessel. A templomosoknak azonban sok mindenről le kell mondaniuk, a szerelemről is.

Bíró Szabolcs, szlovákiai magyar író, aki fiatal kora ellenére már több kiadott könyvvel dicsekedhet. Ez volt az első könyv amit olvastam tőle, kicsit felemás érzéseim vannak e könyvével kapcsolatban.

Édesapámnak vettem a könyvet ajándékba, de neki sajnos nem tetszett. Ezek után sokáig halogattam az olvasását, de végül is a könyvmolypárbaj kihívásra nagy merészen beneveztem.

Bíró Szabolcs

Szinte oldalszámra pontosan a könyv feléig rettenetesen untam a történetet. Egyáltalán nem érdekelt Attila személye, sorsa, cselekedetei. Több mint egy hónapig tartott ennek a 200 oldalnak az elolvasása, ezalatt 12 másik könyvet olvastam ki. A második 200 oldalt viszont 3 nap alatt felfaltam.
Ennek nem teljesen az író az oka, hanem az én ízlésem. Az eleje egy fiúgyerek kiképzéséről szólt, ami engem teljesen hidegen hagyott. Talán ha 13 éves fiú lennék akkor jobban betalált volna. A másik dolog, hogy sajnos egyik szereplő sem lopta be magát a szívembe. Talán a végén Caroberto csillantott meg valami olyasmit amit elvárok egy férfikaraktertől. Vilmost kimondottan ellenszenvesnek találtam, Ágnesnél nem értettem mi az ami annyira vonzza benne a fiút. Attilának is eléggé ellentmondásos a személyisége, a pökhendisége kimondottan taszító volt.
Aztán ahogy haladt előre a történet és nőtt fel Attila, kezdett egyre jobban érdekelni a sorsa. A szerelmi szálon nagyon jókat mosolyogtam, itt egyértelműen lejött, hogy férfi írta a könyvet. Csak ők tudnak ilyen józan észt is majdnem teljesen elsöprő, első látásra szerelemről írni, amikor a férfi semmit és senkit nem vesz észre az imádott nőn kívül. A női írók ezt mindig túlgondolják, hezitálnak, bonyodalmakat keltenek a szerelmesek között. Persze van itt is akadály, de egyszerű és világos a kialakult helyzet.
Nagyon szeretem a történelmet, de az agyam egy szita, szinte minden áthullik rajta, így a kicsit megmásított és a függelékben megmagyarázott történelem nekem fel sem tűnt. Ez a korszak nem is a kedvencem (1300), és ez a könyv sem szerettette meg velem. Érződik, hogy az író hatalmas forrásanyagot dolgozott fel és adta meg így a történelmi hátteret könyvének.
A végére már annyira megtetszett az egész, hogy valószínű elolvasom a második részt is, ami gondolom egyenes folytatása ennek a félbehagyott első résznek.
Amiben nagyon erős a könyv az a stílus. Szabolcs igényesen ír, szépen fogalmaz, leszámítva egy-két párbeszédet ami nem illett a középkori hangulathoz.


A cím a templomosok jelmondatának egy része, a teljes szöveg így hangzik:  Non nobis Domine, non nobis, sed nomini tuo da gloriam! ('Ne nekünk, Urunk, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget!')

Történet: 10/7
Karakterek: 10/6
Stílus: 10/8

Kiadás: 
Ulpius 2012
Nagyon színvonalas a borító, tetszett az Utószó és a jegyzetek is. 

Műfaj: történelmi regény

Értékelésem: 10/7
Nálam Gárdonyi az alap, ha történelmi regényekről van szó. Szabolcs nagyon fiatal (26 éves), még akár fel is érhet közös kedvencünkhöz. A tehetsége egyértelműen megvan hozzá. Megértem azokat akik imádják ezt a könyvet, nálam is csak a témaválasztással van gond.